Vörös Zászló, 1987. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1987-10-01 / 232. szám

Korszerűsödik a Marosvásárhelyi Cukorgyár Az én házam... (Folytatás az 1. oldalról) mindenütt érintetlenek, épek, mi több, sűrűn találkozni olyannal, ahova a lakók függönyt erősítet­tek fel, mintegy hangulatosabbá téve a belépőnek a lépcsőházát. Találgatom, hogy mitől ez a kü­lönbség? Talán azért — gon­do-­o­lom, — mert az út mellett van­nak ezek a bejáratok, s a lakók mintegy kirakatnak szánják a járókelők részére? Aligha. Inkább azért, gondolom, mert valami­képpen magasabbak az esztéti­kai igényeik, s talán a gazda­­szellem is erősebb náluk. Hogy miért fontos az, hogy ilyenkor tételem­ a nyílászárókat (ajtókat, ablakokat) megjavítsuk a lépcsőházakban? Egy régebbi szakemberrel folytatott beszél­getésre emlékszem — akkor azt tudtam meg, hogy a nyitott aj­tók, törött ablakok a lépcsőhá­zakban egy-két fokot „lophat­nak“ a lakások hőmérsékletéből. Láttam, hogy nem láttam. .. A tömbházak ajtóira általá­á­ban felszerelnek egy automata becsukó szerkezetet. Ez a hidrau­likus szerkentyű biztosítaná azt, hogy ha a gondatlan lakó vagy látogató nyitva is felejti az aj­tót, az önmagától becsukódjon. Nos, a legtöbb helyen ez a szer­­kentyű rossz, vagy hiányzik. Pe­dig sok felesleges költségtől men­tene meg... Valahogy úgy néz k a dolog, hogy láttam, hogy nem láttam ilyen szerkezeteket. És most lépjünk át két régeb­bi lakónegyedbe. Gondosabbak a lakók, és minden bizonnyal a lakótársulások is a régi Tudor­ban. Alig látni olyan tömbházat, ahol rongált volna az ajtó, vagy hiányozna az ablak. Gyakrabban látni olyat, hogy beépítették a balkonokat. Minden bizonnyal ennek egyik oka, hogy a lakók úgy vélik , ezzel meleget taka­rítanak meg. S ez így igaz. A zárt erkély nem engedi olyan könnyen megszökni a meleget, mint a nyitott. Igen ám, de részt vettem néhány évvel ezelőtt egy sajtókonferencián, ahol a Megyei Tervezőintézet igazgatója bemu­tatott néhány általuk készített diapozitívot. Pontosan a zárt er­kélyekről. Hát amit ott látni le­hetett. .. A beszorult pára pené­szedést, nyirkosodást okozott, a­­mi aztán lassan a vakolat, mi több, a beton romlásához veze­tett. Egyszóval romlott az épü­let állaga, S amit a lakó nyert a vámon,­azt elvesztette a réven. Mert a javítás többe került, mint annak a néhány foknyi melegnek az előállítása, amit megspórol­tak a beépítéssel­. Egyébként tapasztaltam még valamit a régi Tudor, meg a Budai lakótelepeken: a bejárati ajtók üvegezésére vagy drótszál­lal átszőtt, vagy pedig mintás, vastag üveget használtak. S köz­tudott, hogy ezek a fajták job­ban ellenállnak a „fizikai ráha­tásnak“. Keresni kell a megoldást arra, hogy a télen ne szökjön meg a meleg a lép­csőházakból. Be kell üvegezni a törött ablakú ajtókat, meg kell javítani az önműködő csukószer­kezeteket. Erre most bárki azt mondhatja, hogy jó, jó, de nincs üveg. Amire én azt mondom, ke­resni kell azt is. Tudom, nehéz, de hátha a szolgáltatóipar, szol­gáltatási hálózat, no meg az ál­lami kereskedelem megtalálja a módot arra, hogy beszerezze a szükséges üvegmennyiséget. Mert, elég, ha csak egy pillantást ve­tünk a naptárra, s már mind­járt látjuk — jön a tél. Ez köz­tudottan hideget is jelent. S az én házam­r­a mi várunk is egyben... ból figyelem, sorról sorra, lapról lapra velem tart. Közben döcög a busz, olvasunk. Aztán becsu­kom a könyvet s ránézek. Moso­lyog, majd felsóhajt. Jaj, de gyö­nyörű kötet. És kéri, hogy adjam el neki. Dupla árat fizet érte. Könyörgőre fogja a szót. Nem adtam neki, mert hogyhát csak ez az egy van belőle nekem **, és hogyha kapok, küldök egyet — ingyen. És akk­or mondotta el a falusi nini, hogy ő a mai költők ver­seit is szereti, nem csak a klasz­­szikusok gyöngyeit. És hogy ők, téli esténként, délutánonként — csoportosan — sokat szavalnak, sokat beszélnek a versről, mert a vers: „az emberi jóérzés minden húrját megpengeti. Szeretni kell a verset. Velünk nagyon megsze­rettette. ..“ És itt... megállt a busz. Hogy ki szerettette meg velük, nem volt időm megkér­dezni. Búcsúzott az asszony. És ekkor, — leszállás közben — nyújtott át az eladni vitt cso­korból egy szál virágot és hoz­záfűzte az elején idézett, módo­sított szólás-mondást. Falusi asszony, avantgarde köl­tőket is olvas... Hány tanítóval, tanáremberrel, mi több, magyar szakos tanárral találkoztam, a­­kik nem titkolva mondották, hogy nem is olvassák a maiakat. .. Kusztos Endre festőművész val­lomására gondolok: „Versolva­sás nélkül nem is tudnék feste­ni. .. Munkára ihlet a vers“. Dok­tor Fazakas Béla egyetemi elő­adó tanár szavai jutnak eszembe: Imádom a verseket. Mindennapi „kenyerem“ a vers. Doktor Mártha Ivor főorvos szavai jut­nak eszembe. Egy-egy nagy mű­tét után — leghatásosabb gyógyír a vers... Szóval, erről sokat lehetne be­szélni. .., vagyis azokról, akik szeretik a verset, olvassák a maiakat is — megértik őket, pró­bálják megérteni, befogadni... — falusi asszonytól, munkástól az egyetemi előadótanárig, mér­nökig. .. Negatív példákat vi­szont — sajnos — sokkal többet sorolhatnék. De mi jogon? Kö­telező szeretni a verset? Hogy is mondotta ez a falusi néni?­ Gon­dolkodni tanít a vers. Aki a ver­set szereti, rossz ember nem le­het, jutnak eszembe, csengnek fülembe az édesanyám-szerű szováti asszony szavai... DEMETER JÓZSEF VÖRÖS ZÁSZLÓ 3. OLDAL A létszámterv megvalósítása — elsőrendű feladat Ezzel, minden szakember, gaz­dasági vezető egyetérthet, hisz minőségi állattenyésztésről csak­is így lehet szó, ha van miből válogatni. Tények bizonyítják, hogy ott, ahol nagy gondot for­dítanak a létszámra, magas is a termelés. Példálózzunk csak a dombói, nyárádszentmártoni, bándi, meggyesfalvi termelőszö­vetkezetekkel, a marossárpataki szövetkezetközi tehenészeti tár­sulással és más egységekkel, a­­melyek évről évre teljesítik, túl­haladják létszám­tervüket, így lehetőségük adódik a selejtezés­re. Továbbtenyésztésre csakis a jó, magas termelőképességű elő­döktől származó borjakat hagy­ják meg. A gyengén termelő, meddő teheneket pedig kiselej­tezik. Mivel jó az állomány, ma­gas az elleni arány, nincs gond­juk a vásárlásra. Saját tenyé­szetükből pótolják a kiselejte­zett állatokat. A nyárádszentmártoni terme­lőszövetkezetben már évek óta rátértek erre a módszerre. Nem­csak maguknak, hanem más ter­melőszövetkezeteknek is kiváló üszőket neveltek. Úgy is mond­hatjuk, szarvasmarha-állom­ányu­kat az utóbbi években teljesen kicserélték, magas biológiai ér­tékkel rendelkező, nagyhozamú egyedekre. — Meg is van az eredménye. — Valóban nem panaszkodha­tunk — mondja Nagy Jenő, a termelőszövetkezet elnöke. — Igaz idén rossz nyarunk volt. Kiszáradtak a legelők, ennek el­lenére tartjuk a szintet. — Hogyan? — Szeptember elsejéig árutej­­termelési tervünket 158 száza­lékra teljesítettük, vagyis több mint 13 000 hektoliter tejet ad­tunk át az államnak. — Ez pedig... — .. .Tizenegy és fél liter te­jet jelent takarmányozott tehe­nenként. Azt is meg szeretném említeni, hogy jelenleg 345 ta­karmányozott tehenünk van. És hasonlóan érvelhetnek a már említett termelőszövetkeze­tek is. A meggyesfalvi termelő­szövetkezetben, a növényter­mesztésben elért nagy hozamok mellett egyre nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre is. Gondoskodtak megfelelő ta­karmányalapról, jó szálláshe­lyekről, hozzáértő gondozókról és természetesen a létszámterv teljesítéséről is, amely egyik fel­tétele­­ a szakszerű selejtezésnek. Létszám­tervüket úgy az össz-, mint a törzsállománynál teljesí­tették, túlhaladták. S ugyanezt mondhatjuk el a ludasi, maros­­vécsi, kendi, magyarói, régeni és más termelőszövetkezetekről is. Megyei viszonylatban azonban nem ilyen jó a helyzet. Igaz, hogy az összállomány a szocia­lista szektorban az elmúlt év­hez viszonyítva 7 295 darabbal nőtt, de még így is nagy az adósság. Ahhoz, hogy év végéig megye­szinten teljesíteni tudjuk a lét­számtervet, még mintegy 26 000 darab szarvasmarhára van szük­ség, amiből 9 300 tehén és üsző. S ez bizony nagy probléma, hisz a jövő évi tej- és hústermelés nagyrészt a törzsállomány meg­valósításától függ. S hogy lett volna, van lehetőség a létszám­terv teljesítésére, bizonyítják az Erdőszentgyörgyi és Marosvá­­sárhelyi Egységes Agráripari Tanácshoz tartozó termelőszö­vetkezetek, amelyek nagyrész­ben teljesítették, illetve közel állnak a terv teljesítéséhez. Kri­tikán aluliak az eredmények a faragói, bándi, radnóti, bonyhai, nyárádtői tanácsok körzetében, ahol nem százak, ezrek hiány­zanak az év végére tervezett lét­számból. Az idő nagyon rövid. Alig három hónap van még hát­ra. A vezetőtanácsok, az egysé­ges agráripari tanácsok vezetői mindent el kell kövessenek an­nak érdekében, hogy maradék­talanul megvalósítsák az elő­irányzott állatlétszámot, hisz e­­nélkül nem számíthatunk jó szelekcióra, s következésképpen magas termelésre. (n. f) Hasznosítsunk minden lehetőséget a takarmányalap biztosításáért! Az esztendő utolsó negyedébe léptünk. Nem csupán a naptár, hanem az időjárás is figyelmez­tet arra, hogy rövidesen istállóba szorulnak az állatok s mintegy fél esztendeig a tej­hús terme­lést az határozza meg, hogy mi kerül a jászolba. Egyelőre még a legelőre, vagy éppen a kita­karított kukorica-, cukorrépa­földekre járnak az állatok, de még így is kiegészítő takarmány­ra van szükség minden gazda­ságban. Igen ám, de a jó gaz­dáknak minden lehetőséget, a­­dottságot ki kell használniok annak érdekében, hogy a szük­ségleteknek megfelelően tölthes­sék fel a takarmánytárolókat. Sajnos sok egységben, sőt öve­zetben e tekintetben nagyon megcsappantak a források, lehe­tőségek, úgy, hogy minden, az állatok által hasznosítható növé­nyi maradványt, másodterméket össze kell gyűjteniök, tárolniok, mert csak így biztosíthatják le­galább a létminimumot az állo­mánynak. Természetesen az év még hátralévő időszakában min­­denik gazdaságban gondoskodni kell a tervezett létszám megva­lósításáról, az állomány jó elő­készítéséről a jövő termelési cik­­lusra. Mindezekről a fontos és egyre sürgetőbb tennivalókról beszél­gettünk el Solomon Vasile mér­nökkel, a Tirnaveni-i Egységes Agráripari Tanács főállattenyész­­tőjével. — Nyugodtan kijelenthetem, hogy ezekben a napokban a ta­nácshoz tartozó egységek mindeg­nikében elég nagy gondokkal küszködnek — mondotta Sala­mon mérnök. — A szálláshelyek tekintetében nincsenek ugyan különös problémáink, mert azo­kat kijavították, rendbe tették mindenhol, az állatokat bárme­lyik pillanatban be lehetne köt­ni, de sok a tennivaló a takar­mányalap megteremtésében és a tervezett létszám megvalósításá­ban. — Ezek szerint ez a tél sem lesz gondoktól mentes? — Nem. A száraz nyár nagyon megvámolta a takarmányokat, sem a szálasból, sem a lédúsból nem termett annyi, mint ameny­­nyire számítottak a gazdaságok. A beteleltetésre 5 200 tonna szé­nát kellett volna tárolniok a gazdaságoknak, de mindössze 3 817 tonnát, a szükségletnek 73 százalékát sikerült begyűjteni, s jelenleg mintegy 2 800 tonna a készlet. Nagyobb hiányok mutat­koznak a désfalvi, vámosgálfalvi és sárosi gazdaságokban, de a többiben sem sikerült legalább megközelítően sem annyit tárol­ni, mint a szükséglet. Ezért min­­denik gazdaságban arra töreked­nek, hogy szecskázott, sóslével és melásszal kezelt kukoricaszárral pótolják a szénát. A lédús ta­karmányok tekintetében sem ke­csegtető a helyzetünk. A szüksé­­ges 24124 tonnából eddig mint­egy 7 000 tonnányit sikerült tá­rolni. Ha mindent összeszednek, besilóznak gazdaságainkban (ide számítom a répaszeletet is), akkor sem tudjuk biztosítani az egész mennyiséget. Talán rostdús ta­karmányokból, ha gondosan be­hordják a kukoricaszárat, akkor a szükségletnek mintegy 85—90 százalékát biztosíthatjuk, összes­­ségében számítva tehát, tanácsi szinten a beteleltetésre szükséges takarmányegységnek mintegy 70 százalékát biztosíthatjuk. — Mi tehát a teendő? — Mint már említettem, össze­gyűjteni, tárolni minden lehetsé­ges takarmánynak valót. Másod­sorban pedig, szigorú, de nagyon szigorú takarmánygazdálkodást kell bevezetni. Egyetlen kiló ta­karmány sem kerülhet az állatok elé anélkül, hogy szecskáznák, előkészítenék, minden lehetsé­ges módszerrel emelnék annak tápértékét. Ha jól gazdálkodunk, a meglévő készletekkel, szeré­nyebb fejadagokkal ugyan, de kihúzzuk az új termésig. — A létszámterv teljesítése te­kintetében milyenek a kilátások? — A napokban az összes farm­­vezetőkkel meghánytuk-vetettük ezt a kérdést is. Előszámítá­­saink szerint az összlétszámot, kimondottan csak a saját szapo­rulatra alapozva, 98 százalékban teljesíthetjük. A kü­lönbözetet vásárolni kellene, de a gazdasá­gok pénzügyi helyzete nem a legrózsásabb. Egyébként e tekin­tetben a tirnaveni­i, dombói, ki­­rályfalvi, termelőszövetkezetek­ben nincsenek gondok, viszont désfalván és vámosgálfalván an­nál nagyobbak. E két gazdaság­ban csak a megyei szervek hat­hatós segítségével oldhatók meg a problémák. eSárdi)

Next