Vörös Zászló, 1988. július (40. évfolyam, 155-181. szám)

1988-07-01 / 155. szám

VI­ROS ZÁSZLÓ — 3. OLDAL NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén­ ­Folytatás az 1. oldalról a­lkai, azaz havi 550 lejről 800 lej­re. A javadalmazás és nyugdíj e­­melésére vonatkozó intézkedések mélységesen szociális és humani­tárius jellegűek, tükrözik pártunk, a szocialista Románia politikájá­nak helyességét, amely a tevé­kenysége középpontjába állítja az embert, az ember jólétét és bol­dogságát. (Hatalmas, hosszas taps.) A javadalmazásemelés folytán 1990-ben, amikor az egész dolgo­zó személyzet új, felemelt ja­vadalmazást kap, a javadalmazási alap évente több mint 29 mil­liárd lejjel fog növekedni. Érde­mes hangsúlyozni tehát, hogy míg 1965-ben a javadalmazási összalap körülbelül 57 milliárd lejt tett ki, a javadalmazáseme­­lés nyomán meg fogja haladni a 300 milliárd lejt — ami az ál­talános javadalmazási alap 5 és félszeres növekedését jelenti. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a csaknem 48 milliárd lej java­dalmazási adót, amelyet jelenleg a vállalatok viselnek, még job­ban megértjük, milyen óriási a növekedése a javadalmazási a­­lapnak, a dolgozóknak a végzett munkáért kapott javadalmazás­ból származó általános jövedel­mének. Ugyanakkor a nyugdíjemelés folytán az ehhez szükséges ala­pok egy év viszonylatában körül­belül 2 milliárd lejt tesznek ki, a nyugdíjösszalap pedig megha­ladja a 35 milliárd lejt, szemben az 1965­ .évi 3,8 milliárd lejjel, ami csaknem 9-szeres növekedést jelent. Célszerű mindezt hangsú­lyoznunk, mert sokatmondóan tükrözi pártunk ama általános politikájának a helyességét, hogy határozottan fejleszti a termelő­erőket, ami az egyetlen útja a szocializmus sikeres építésének, a nép anyagi és szellemi jóléte szüntelen gyarapításának. A javadalmazásból és a nyug­díjakból származó jövedelmek ú­­jabb emelése erőteljesen bizo­nyítja társadalmi rendünk erejét, szocialista rendszerünk mélysé­gesen humanista és demokrati­kus jellegét. A javadalmazás és a nyugdíj­­általános emelése pedig a fogyasztási javak és a szolgál­tatások árai, s egyáltalán az ösz­­szes termékek árai stabilitásá­nak fenntartása mellett történik. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez év júniusában a piaci árindex számos növényi és állati mező­­gazdasági termék tekintetében csaknem 10 százalékkal volt ki­sebb, mint a múlt év megfelelő időszakában. Ha az 1987. évi ár­iindexet 100-nak vesszük, ez év júniusában az árindex 90 száza­lékos volt. Ez erőteljesen bizo­nyítja, hogy helyes politikát foly­tat pártunk, amikor fejleszti a mezőgazdaságot, az élelmiszerek és a fogyasztási javak termelé­sét, amikor biztosítja az árak stabilitását és kézben tartja a­­zok alakulását. Ez egyébként az egyetlen útja annak, hogy a ja­vadalmazás és a nyugdíj emelé­se megfelelően tükröződjék a dolgozók jövedelmeiben, a vá­sárlóerő gyarapodásában, az e­­gész nemzet jólétének növekedé­sében. (Hatalmas, hosszas taps.) Mindez annak folytán vált le­hetővé, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak első felében jelentős eredményeket értünk el — amint azt előbbi expozéimban megje­gyeztem — hazánk gazdasági­társadalmi fejlesztésében . De még hátra van egy fél öt­éves tervidőszak — két és fél esztendő a 8. ötéves tervből — és határozott intézkedéseket kell tennünk minden tevékenységi te­rületen az idei terv, az ötéves terv jó körülmények közötti tel­jesítéséért, ama stratégiai célki­tűzések megvalósításáért, hogy hazánk újabb fejlődési stádium­ra térjen rá, sikeresen teljesít­sük a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megteremtéséről és a kommunizmus felé haladás­ról szóló pártprogramot. (Hatal­mas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársad?! Országszerte széles körű vita folyik a pártban és az egész nép­pel a Politikai Végrehajtó Bi­zottság április 29-i tételeiről, a­­melyek a párt Központi Bizott­sága külön plenáris ülésének tár­gyát fogják képezni. A plenáris ülésig pedig min­den szektorban munkálkodnunk kell a Politikai Végrehajtó Bi­zottságban azzal kapcsolatosan megszabott intézkedések végre­hajtásáért, hogy valóra váltsuk a legfontosabb előirányzatokat a gazdasági-társadalmi tevékenység korszerűsítése és tökéletesítése, a párt vezető szerepének az összes tevékenységi területeken történő növelése ügyében. A plenáris ü­­lésen pedig ne azt vitassuk, hogy mit kell tennünk, hanem vegyük számba az egész tevé­kenységünk tökéletesítésére és korszerűsítésére vonatkozó elő­irányzatok valóra váltását és hagyjunk jóvá újabb intézkedé­seket az egész ötéves terv vi­szonylatában az egész gazdasági­társadalmi tevékenység intenzív és magasabb műszaki és tudo­mányos szinten történő fejleszté­se, Románia további fellendíté­se, a haladás és a civilizáció ú­­jabb csúcsainak meghódítása ü­­gyében. (Hatalmas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Tudomást szereztek a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közötti levélváltásról. Mint meg­jegyezték, pártunk Központi Bi­zottsága szükségesnek tartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához fordulni és felhívni a figyelmét a párt­jaink­­és országaink közötti kap­csolatok romlására, bizonyos meg­nyilvánulásokra, sajtócikkekre, sőt, hivatalos személyek nyilat­kozataira, amelyek ellenségesek Romániával és hazánk szocialis­ta építőmunkájával szemben és megengedhetetlen beavatkozást képeznek belügyeinkbe, ellentét­ben állnak a barátsági szerződés­sel, a két ország más egyezmé­nyeivel és megállapodásaival, sú­lyosan károsítják a két szom­széd nép kapcsolatait és érdekeit, ellentétben állnak az államközi kapcsolatok, a békepolitika álta­lános elveivel. Javasoltuk — mint megjegyez­ték — a két párt központi bi­zottsága küldöttségeinek találko­zóját e helyzet megvitatására és annak érdekében, hogy intézke­dések történjenek a negatív ál­lapotok felszámolására, továbbá a pártjaink és népeink közötti együttműködés és kapcsolatok fejlesztési útjainak a kijelölésé­re. Másfél hónap múlva megkap­tuk a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának válaszlevelét levelünkre. Hallot­ták, mit tartalmaz a levél; egyes felszólaló elvtársak jellemezték is. Nem kívánok kitérni e levélre. A Politikai Végrehajtó Bizott­ságban megjegyeztük viszont azt a tényt, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága végül is kijelenti, hogy megérti és úgy véli, hogy a ro­mániai problémákat csak a Ro­mán Kommunista Pártnak kell megoldania. Elvártuk volna, hogy szűrjék le a következtetéseket ebből a kijelentésből. Úgyszintén megjegyeztük azt a tényt, hogy a magyar elvtársak egyetértenek bizonyos találkozók összehívásával, több szakaszban, a két párt és ország közötti problémák megvitatása érdeké­ben. De sajnos nem sok idő telt el a levél kézhezvétele óta és ú­­jabb sovén, nacionalista, román­ellenes és antiszocialista jellegű megnyilatkozásokra került sor, a tegnapi nap folyamán pedig ú­­jabb tüntetést rendeztek magyar­­országi hivatalos párt- és állami szervek hozzájárulásával — sőt, egyes magyarországi informá­ciók szerint — ezek védnöksége alatt. Indokolt az arra vonatkozóan is felmerült kérdés, megvannak-e a szükséges feltételek a buda­pesti román nagykövetség jó mű­ködéséhez. Elemezni fogjuk a javaslatokat, attól függően is, hogy a továbbiakban milyen ál­láspontra helyezkedik a Magyar Népköztársaság párt- és állam­vezetősége. Mint köztudomású, a Román Kommunista Párt, Románia Szo­cialista Köztársaság mindig is munkálkodott a pártjaink és szomszédos népeink közötti szé­les körű együttműködés kiépíté­sén. Abból indultunk ki, hogy a problémákat, amelyek egyolda­lúan, a két párt­ és ország kö­zötti egyezmények és megállapo­dások megszegése nyomán je­lentkeztek, csakis megbeszélések útján, az egyenlőség, a tisztelet és az egyik vagy másik ország, belügyeibe való be nem avatko­zás szellemében kell megoldani. Kétségtelen, hogy sok problé­ma vár megoldásra, mind Romá­niában, mind pedig Magyaror­szágon. Különbözhetnek a véle­mények és véleménykülönbségek állnak fenn a szocialista építés fejlesztési útjai tekintetében. De mi mindig abból indultunk ki, hogy minden pártnak, minden népnek önállóan és szabadon kell megválasztania a szocialista épí­tés útját. Az egyedüli legfőbb el­bírálója ennek az illető ország népe, a valóság, az élet, amely a legjobban bizonyítja, hogy e­­gyik vagy másik út megfelelt-e vagy megfelel-e az adott nép ér­dekeinek, az általános törvény­­szerűségeknek, a tudományos szo­cializmus elveinek. Jól megértjük a szomszédos országban felmerült sok súlyos problémát. Megértjük a magyar­­országi dolgozók törekvéseit, de semmiképpen sem érthetjük még egyest sovén, nacionalista körök törekvéseit, amely körök, hogy eltereljék a figyelmet a realitá­sokról, és a megoldandó problé­mákról, a régi praktikákhoz fo­lyamodnak, túlmenve azon — teljes felelősséggel állítom —, a­­mit még a horthysták sem me­részeltek megtenni! A román, a magyar dolgozók sok-sok évszázada szomszédként éltek, együtt éltek és dolgoztak sokszor együtt küzdöttek az el­nyomás ellen. És szintén az élet, a valóság bizonyította be, hogy amikor nem értették meg, hogy nem szabad a sovinizmus útjára sodródniuk, az 1848-as forradal­mak kudarcba fulladtak. Nem itt a helye annak, hogy a történe­lemmel foglalkozzunk. Csupán hangsúlyozni kívánom, hogy a román nép hagyományos jó­­szomszédsági, barátsági politiká­ja szellemében a barátság érzé­seivel viseltetik a szomszédos magyar nép iránt, s kifejezzük reményünket, hogy a felmerült problémák megoldást nyernek és biztosítva lesz a fejlődés a szo­cialista úton, a jólét gyarapodá­sának útján. A román és a magyar nép, a­­mely — történelmi fejlődés ered­ményeként — két szomszédos nép, továbbra is szomszédságban fog élni és kötelessége minél szorosabban együttmunkálkodni gazdasági és társadalmi haladá­sa, a szocialista és független fej­lődés érdekében, a két párt, a két párt- és államvezetőség pe­dig felelősséggel tartozik népe e­­lőtt, a történelem előtt, az em­beriség előtt, hogy hangot adjon a népeink közötti együttműködé­si, jószomszédsági törekvéseknek. (Élénk, hatalmas taps.) A magunk részéről biztosítani kívánom a Központi Bizottság plenáris ülését, egész népünket, hogy mindent megteszünk a két párt, a Románia Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköz­­társaság közötti kapcsolatok fej­lesztéséért a két nép érdekében, a szocializmus és a béke ügye érdekében, de a leghatározottab­ban elutasítjuk a belügyeinkbe való beavatkozás bármilyen pró­bálkozását. A szocialista építés problémáit, Románia problémáit mi oldjuk meg, az egész néppel és a népért, a forradalmi mun­kásdemokrácia szellemében és­­senkinek sem engedhetjük meg, semmilyen formában, hogy be­avatkozzék belügyeinkbe. (Ha­talmas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Igen röviden szólni kívánok néhány nemzetközi kérdésről, te­kintettel arra, hogy a világhely­zet továbbra is súlyos. Még csak kis lépések történtek az enyhü­lés irányában. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti szerződés a közép-hatótávolságú rakéták ügyében szintén csak egy lépés. Továbbra is óriási mennyiségek maradtak nukleáris fegyverből, újabb ilyen fegyve­reket gyártanak, folytatódnak a nukleáris kísérletek. A nukleáris háború veszélye tehát továbbra is fennáll. Fennáll az emberiség, sőt a földi élet elpusztításának veszélye. Mindent meg kell ten­nünk, hogy véget vessünk ennek a helyzetnek, mindent meg kell tennünk a leszerelésért, elsősor­ban a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáért, a világ összes nemzetei közötti béke és egyen­lő együttműködés politikájáért. (Hosszas taps.) Minthogy sok államot, mond­hatni az összes népeket egyre inkább foglalkoztatja a jelenlegi nemzetközi helyzet, lehetőség mutatkozik az események veszé­lyes alakulása súlyosbodásának a meggátolására, irányának meg­változtatására egy új, demokrati­kus nemzetközi politika felé. Eh­hez azonban új gondolkodásmód, új nemzetközi politika szükséges, olyan, amely végérvényesen sza­kít az erőszak és a diktátum, a más államok belügyeibe való be­avatkozás politikájával. Ugyan­akkor hangsúlyoznunk kell, hogy a kortárs világ bunyósult prob­lémáit nem oldhatja meg csupán néhány ország, bármilyen nagy is legyen. Ahhoz, hogy eljussunk a leszereléshez, a békéhez, új, demokratikus kapcsolatokhoz, az összes államoknak és népeknél­ a leghatározottabban be kell kapcsolódniuk az új nemzetközi politikáért, a béke és az együtt­működés politikájáért folytatott nagyszabású küzdelembe. Pár nappal ezelőtt véget ért az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek leszerelési különülésszaka. Az összes államok képviselői né­hány héten át számos javaslatot terjesztettek elő, szorgalmazták leszerelési határozatok elfogadá­sát. Ennek ellenére, úgy hiszem, tudják, az ülésszak anélkül ért véget, hogy határozatot hozott volna erre vonatkozóan, figyel­men kívül hagyva a világ népei nagy többségének akaratát. Ez pedig néhány országnak és első­sorban az Amerikai Egyesült Ál­lamoknak tulajdonítható, ame­lyek ellenezték a határozathoza­talt ebben a kérdésben. Ám az ülésszak külön határozat nélkül is erőteljesen tanúsította, hogy a világ államai és népei, beleértve az amerikai népet is, véget a­­karnak vetni a jelenlegi fegy­verkezési politikának — amely elkerülhetetlenül újabb világhá­borúhoz, nukleáris katasztrófá­hoz vezethet —, tevékenykedni akarnak a világ összes nemzetei közötti béke, együttműködés po­litikájáért. Messzemenően nagyra becsüljük a földkerekség országai nagy többségének e konferencián ki­fejtett álláspontját és reméljük, hogy — a további nemzetközi te­vékenység során — számolnak az Egyesült Nemzetek Szerveze­te különülésszakán lezajlott át­fogó vitával. Úgyszintén messzemenően fog­lalkoztat bennünket a tovább rosszabbodó vil­ággazdasági hely­zet, a fejlődő országok helyze­tének súlyosbodása. Ezen orszá­gok küladósságai meghaladják az ezermilliárd dollárt. A­z iparosított ország toron­tói találkozója —, mint úgyszin­tén ismeretes — különösebb ha­tározatok nélkül ért véget. Kü­lönben, a világgazdasági problé­mákat nem oldhatja meg né­hány ország, bármilyen fejlett is legyen. A világgazdasági válság le­küzdéséhez, a gazdasági tevé­kenység általános újrafelvételé­­hez és a kortárs világ bonyolult gazdasági-pénzügyi és szociális problémáinak megoldásához nem­zetközi konferenciára van szük­ség a világgazdasági, s különös­képpen a gyengén fejlettségi kér­désekről, egy új gazdasági vi­lágrend megteremtéséről. Romániának szilárd elhatáro­zása az összes fejlődő országok­kal, a világ más államaival e­­gyütt aktívan hozzájárulni mind­ezeknek a problémáknak a meg­oldásához, úgy vélekedve, hogy a leszereléssel és a békével e­­gyetemben mindez döntő ténye­ző új nemzetközi kapcsolatok kiépítése, valamennyi nemzet ha­ladása, egy jobb és igazabb vi­lág megteremtése szempontjá­ból (Hatalmas, hosszas taps.) Bár a világhelyzet összességé­ben eléggé bonyolult és súlyos, meggyőződésünk, hogy a népek, a haladó politikai erők képesek megváltoztatni az események a­­lakulásának irányát, biztosítani és kiharcolni a leszerelést, a bé­két, egy új gazdasági világren­det. E népek között mindig az első sorokban fogunk küzdeni a béké­­ért, a földkerekség ösz­­szes nemzetei közötti egyen­lő együttműködésért! (Hatal­mas, szűnni nem akaró taps; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu — béke!“) Tisztelt elvtársak! Az összes pártszerveknek és -szervezeteknek, Központi Bizott­ságunknak, a forradalmi mun­kásdemokrácia valamennyi szer­vezetének, az állami szerveknek, az egész népnek még határozot­tabban és teljes egységben kell munkálkodnia az idei terv ösz­­szes mutatói töretlen teljesítésé­ért — az iparban, az építkezés­ben —, megkülönböztetett fi­gyelmet kell szentelni a terme­lés és az export legjobb körül­mények közötti megvalósításá­nak. A mezőgazdaságban tevékeny­kedjünk a nyári termés késede­lem nélküli és veszteségmentes begyűjtéséért, a termés átadásá­ért és megfelelő tárolásáért, a növényápolási munkálatok végre­hajtásáért, az őszi termésért. Hassunk oda, hogy az idén a mezőgazdaságban is érjünk el magasabb terméshozamot, mint az előbbi két esztendőben, le­gyen jobb termésünk — a felté­telek pedig szavatolják, hogy ha jól dolgozunk, ilyen termésünk lesz! (Hatalmas, hosszas taps.) Dolgozzunk úgy, hogy a Köz­ponti Bizottság következő ple­náris ülésén — amelyet valószí­nűleg ősszel fogunk megtartani —, egyre jobb eredményekkel je­lentkezzünk. Addig tevékenyked­jünk úgy, ahogy előbb mondot­tam, a Politikai Végrehajtó Bi­zottság áprilisi téziseiben meg­szabottak valóra váltásáért. Je­lentkezzünk a plenáris ülésen jó eredményekkel minden területen, hogy újabb perspektíva nyíljék meg hazánk előmenetele előtt a jólét és a boldogság útján, or­szágunk függetlenségének és szu­verenitásának erősítése, a kom­munista építés útján Romániá­ban! (Hatalmas éljenzés és taps; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu és a nép!“) Ezzel bezárom a plenáris ülés munkálatait és sikert kívánok mindenkinek egész tevékenysé­géhez! (Hatalmas, szűnni nem a­­karó taps és éljenzés; hossza­san visszhangzik: „Ceausescu — RKP!", „Ceausescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“ Az ösz­­szes jelenlevők, helyükről fel­állva, hosszasan éltetik a Román Kommunista Pártot, a párt főtit­kárát, Nicolae Ceausescu elvtár­sat.)

Next