Vörös Zászló, 1989. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1989-01-15 / 12. szám

2 JANUÁR 15 VASÁRNAP A Nap kel 7 óra 40 perckor, lenyugszik 17 óra 1 perckor. Az év 13. napja, hátravan 350 nap. EMLÉKEZTETŐ — 1850-ben született Mihai Emi­­nescu költő — 1­869-ben született Stanislaw W­yspianski lengyel író — 1879 ben született Stefan Gheorghiu, a romániai mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosa — 1919-ben gyilkolták meg Ro­sa Luxemburgot és Karl Liebknechtet, a német és a nemzetközi munkásmozgalom két kiemelkedő harcosát HÉTFŐ, január 16. — 1599-ben halt meg Edmund Spenser angol költő — 1749-ben született Vittorio Al­­fieri olasz­­ költő — 1849-ben született Juliana Ileikki Erkko finn költő — 1891-be­n született Leaterina Teodoroiu, a román nép hőse VENDÉGSZEREPLÉS Vidám, zenés, kétrészes össze­állításával, a Kávéházi banda bandával a Művelődési Palotá­ban vendégszerepel január 21, 22 és 23-án délután 4 és este fél 8 órai kezdettel a Timiioarai Ál­lami Magyar Színház. A kaba­rét Szász Enikő írta és rendez­te. Fellépnek: Bereczky Péter, Barta Enikő, Dukász Péter, Fe­kete István, Higyed Imre, Kocz­­ka Ildikó, Mátray László, Makra Lajos, Nemes Péter, Péter Ágnes, Réthy Margit és Sütő Udvari András, valamint az Unisono TMT zenekar. EGY KIS FEJTÖRŐ Tíz hosszú sor Vízszintes: 1. csokoládészsrfl édes­ség fogyasztása, 10. Névelő 11. Osz­­trolenka hőse, 13. „A" versd­eoma, 18. Középtáv!, 17. Rovatbeállító, 18. Az első betű, 19. Hibának ismer el, 2­0. Földet forgat, 21. Gramm, 22. Málta fővárosa, 24. A jód vegyjele, 25. Szájrész! 26. Szöglet, 23. Észak, 29. A hadsereg „rangosainak“ ösz­­szessége, 30. Szájat tátunk!, 31. Ész­lelő, 32. Lakoma, 33. Félév!, 34. Egy­más után állás. Függőleges: 1. Születések számará­nya, 2. Az uránium vegyjele, 3. So­vány pacik adásvétele, 4. Kádban van, 5 Lövedékek célbaérései, 6. A természetes io­nritmus alapszáma, 7. Szópárbajt idéz elő (két szó), 8. Feles’, 9. Búzára jellemző, 11 Ka­ntra fut 12. Nem vég­­z el. 14.­­‘p­roszt tesz az asztalra, 16. Jelenben, 23. Menedékhely, románul, 27. F­el­ső végtag, 35. Nulla!, 38. Az egyik­­vitamin, 37. Az oxigén vegyjele, 33. Féllár! Készítene: Nagy Elek Tibor. Szilveszteri rejtvényünk helyes megfejtése: hórihorgas, hókuszpó-Shiz, hódol, hógörgeteg, hóbort, hoki, horog, Csajhó, hónalj, hó­lyag. Új rovatunk Élővilág emberközelben .. Földünk élővilágának leltárát 150 madárfaj és 129 emlősfaj hiányával kell átadnunk utóda­inknak és újabb 600 gerinces ál­latot fenyeget ugyanez a veszély. Ehhez hasonló bejelentések bi­zony gyakran hangzanak el, és ha a pontos számok vita tárgyát is képezik, ez nem sokat változ­tat a tényeken. A minket körül­­vevő ,,ezerarcú természet" egyre többet­­veszít ezer arcából, mi­vel az emberi civilizáció a szük­ségesnél is nagyobb mértékben pusztítja , vagy legalábbis átala­kítja azt. Az emberi társadalom érdekében szükség van a termé­szet megváltoztatására, hiszen el kell vennünk tőle azt, ami szá­munkra szükséges, de éppen az emberiség érdeke kívánja, hogy takarékosan bánjunk a kincsei­vel Századunk embere a zajos vá­rosi élet elől mind gyakrabban menekül a természetbe, pihenni, kikapcsolódni. Ez így van rend­jén, az ember nem szakadhat el az élővilágtól, annak szerves ré­sze. Az viszont nem mindegy, hogyan viszonyulunk, hogyan tu­dunk viszonyulni ehhez a szak­emberek által jogosan féltett ter­mészethez. Ilyen meggondolások alapján igyekszik a Megyei Mú­zeumkomplexum természetrajzi részlegének kiállítása közel hozni az emberhez, megmagyarázni összefüggéseit, felhívni a figyel­met a különösen védett növé­nyekre és állatokra. A következő Hét vége oldalon induló cikksorozatunk végigveze­ti az olvasót a kiállításon, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megnyerje látogatónak is. SÁRKÁNY-KI­SS ENDRE főmuzsalógus Európa-szerte ritka, védett ma­daraink: énekes hattyú, fekete gólya, bütykös ász­tód és holló. (FLORE­A IOAN felv.) Szirmát hullató tavirózsa. A szépséggé szelídülő fagy jégből, hóból álmodott álma a vizen. A tél virága. Törékeny, rövid életű, mint minden virág, hisz a kerekre csiszolt sziromleve­leket lassan tovasodorja a víz. (PÁLOSI FERENC felvétele) Jntetfd eun,ápaiut, fonetikusan Készült a Filharmónia új­esztendei hangversenyének szünetében, Joseph Llisa a­­merikai karmesterrel. Akiről komolyabb alkalmakkor, ná­­lamnál komolyabbak, sokkal komolyabban és bővebben már megírtak mindent. Vidám! Mozgékony" Táncol, toporzékol, sarkán pördül, csettint, kurjongat, dörmög, a közönséggel társalog és mindezt „moderato“, de mol­to sustanuto“ huncutsággal varázsol családi légkü­rt a ze­nekar és a nézők közé. Mi kell ennél több egy újeszten­dei koncertre, ahol a közön­ségre nem­ kötelező a szmo­king, meglazítható a nyak­kendő. Nyilván, csak muzsika. No és az interjú! Angol műveltségem az ájlávjával kezdődött, de ez­ ide nem megy. Beszélgetünk hát eu­rópaiul. Közlékeny népség va­gyunk, megértjük hát egy­mást. — Hazánk, Románia — kezdtem volna a kérdést. — Wonderful! Wonderful! — szakít félbe ujjongva. — És a people? — folytat­nám, ha hagyná. — Admirable! Admirables — End our little latin? „A mi kis városunk?“ Nem elő­ször van itt... — Oh, Marvellous! — és neki itt minden very. very, very. — End te orchesztra? — Mármint a zenekar? — A big and very Sympathie family! És főként ami a leg­very-very admirablebb, hogy a zenészeknek igen jó humor­érzéke van! As the public also — szóval akár csak a publikumnak. A people-nak is' És ez a more important, mármint a legfontosabb: Min­dig, mindenütt' All the time! — Hobbyja a zenén kívül? — Music! Music! Music­ — harsogja —. És mindent vi­dáman! — mái■ gesztikulálva kacag és vezényel. — Otthon, hmm izé. hóm, is ön a karmester, a conduc­tor? Kissé meglepődik. — Not No­ I'm a day labourer — napszámos vagyok. — Félreértett, pardon, ex­cuse mi! Az otthont nem Ame­rikára, hanem a szűk családi otthonára értettem! — Aáááá! Yes, yes, geeees' Understood! — előveszi pál­cáját és kemény beintéssel húzza alá otthoni tekintélyét. Erre már én ááá­zok. Tehát az asszony a koncertmester. Ő játssza a prímet, értem már. Mindehhez még hozzá kell képzelni, hogy végig haho­­táztunk, minden oké volt és very very good. Köszönöm az önök óriási ba­rátságát és kedvességét. Ta­ multi ani! Sok szeretet Amerikából és éljen Románia. A Vörös Zászló munkatársai­nak. (Joseph Llisa) Akárcsak a koncert. Most már alig várom hogy jöjjön a kis japán karmester. Ezek után azt hiszem „japá­nul“ is tudok. Ismerik a vic­cet ugye? Egy palinak leve­szi az orvos a gipszet a ke­zéről — Tessék mondani doktor úr, ezután fog­­ tud­ni zongorázni? — Igen — vá­laszol az orvos. — Szenzá­ciós. Hiszen én eddig még soha életemben nem zongo­ráztam! BUÉK GYÁRFÁS MIKLÓS ZÁSZLÓ -3 OLDAL Földünk hűtőszekrénye , az Antarktisz Mi, az északi félteke lakók nap­tárunk szerint már jól berene­­járunk a télben, még akkor is, ha olykor a szokatlanul enyhe időjárás rá is cáfol a „tél“ fo­galmára. A másfél európányi, mintegy 14 millió négyzetkilomé­ter kiterjedésű Antarktiszon a­­zonban csak most kezdődött a sarki „nyár“ és­ tartani fog már­cius végéig. S bár eíz a nyár —­()°C-os ,,meleget“, szél- és hó­viharokat jelent, mégis ez a ked­vező évszak a tudományos kuta­tások számára. Felmerülhet a kérdés: a pusztán tudományos célú megfigyelések és kutatások eredményein kívül számítha­­tunk-e gazdasági jelentőségű fel­fedezésekre is? Erre a kérdésre már 1957-ben megkaptuk a ked­vező választ, amikor a Nemzet­közi Geofizikai Év keretében megkezdődött a „jégkontinens“ rendszeres kutatása. Az Arktisz (“ Sarkvidéki el­lentéte az Antarktisz volt az u­­tolsó terület, amely megadásra kényszerült az ember felfedező rohamaival szemben. 1775-ben a „Csendes-óceán Kolumbusza“, az angol James Cook még tagadta létezését: „Magas szélességi fo­kon bejártam a Déli-óceánt, és ennek eredményeképpen kétséjt­­bevonhatatla­nul megcáfoltam a kontinens létezésének lehetősé­gét amely ha léteznék is, csak a Sark közelében, hajóval elér­hetetlen helyen lenne“, és­ ebben az utóbbi dologban valóban iga­za volt: a szárazföld legnagyobb része a Déli Sarkkörön belül van, sőt, a Ny­ugat-Antarktisz két nagy öble, a Weddell- és a Ross-tenger, csak 12 foknyira van a 2900 m magasan fekvő Déli-saroktól. Ennek a pontnak az elérése a földrajzi felfedezé­sek történetének egyik h­ősi és sok emberáldozatot követelő fe­jezete. Bellinghausen, orosz kapitány, két hajója (a Vosztoft és a Mir­­níj) 1820. január 10-én jutott el a kontinens jégtakarója mellé. Bár nem szállt partra, mégis őt tekinthetjük az Antarktisz fel­fedezőjének. A Déli-sarok meghódítására a­­zonban még több mint kilencven évet kellett várni. 1911. decem­ber 14-én a norvég Roald Ar­mundsen kutyaszánnal haladva, elérte a déli szélesség 90°-át, vagyis a Sarkot. Ő a legsikere­sebb sarkutazó, első volt a Dé­li-sarkon és az Északnyugati át­járón, második volt az Észak­keleti átjárón és léghajóval utaz­va harmadik az Északi-sarkon. (Északnyugati- és Északkeleti át­járó­k az Amerikától, illetve az Ázsiától északra vezető tengeri útvonal.­ A nagy vesztes, Robert Falcon Scott, angol kapitány és négy társa, csak egyhónapos késéssel, 1912. január 18-án ért célba és ez annyira megviselte őket, hogy testileg-lelkileg elcsigázva ván­szorogtak visszafelé az 1590 ki­lométeres úton. Először Evans halt meg, majd Oates kapitány, akinek lefagyott a lába, s hogy ne hátráltassa a menekülésben társait, egy reggel kiszökött a hóviharba. .. De már ez sem se­gített! 20 km-re a megmenekü­lést jelentő tüzelő- és delemrak­­tároktól egy kilenc napig dü­höngő hóvihar eltemette a sátort és ezzel sorsuk megpecsétlődik. Tudomány | Kilenc hónap múlva itt talált rá a mentőexpedíció Wilson, Bo­wers és Scott megfagyott tete­mére. Az Antarktisz éghajlata való­ban kegyetlen: itt van a Fotó hi­degsarka, ahol 19­ gr­­-at mér­tek, és a vihar­sarok is, ahol a 385 napból átlag 340 viharos, a­­mikor a szél sebessége néha el­éri az óránkénti 320 km-t is. Ezt a hatalmas területet majdnem teljesen 2—3 km vastag jégtaka­ró borítja, de a Byrd-árondás közelében 4 225 m-es jégréteget mértek. A számításuk szerint az Antarktiszon levő jégkészlet e­­gyenletesen elosztva egy 50 m vastagságú réteget alkothatna földgolyónk körül, és­ ha elol­vad­na, akkor kb. 60—70 m-rel emelkedne a világtengerek szint­je­ Az 1990 -ben megkötött Antark­­tisz-egyezmény kimondja, hogy a hatodik földrészt kizárólag békés célokra szabad használni, de egyelőre tilos az altalajkincsek — szén, vasérc, kőolaj, rézérc, nikkel, króm, vanádium és pla­tina — kitermelése is. Egyelőre még csak terv az Antarktisz jég­hegyei elvon talán a trópusokra és felhasználása édesvíznyerésre. Az Antarktisz-kutatók között román tudósok is vannak: Emil Racovița 1898-ban a Belgica ex­­pedíció tagjaként, amelyen A­­mundsen is részt vett biológiai megfigyeléseket végzett. A Déli­­sarokhoz Gheorghe Neamu­ me­teorológus járt a legközelebb, aki 6 hónapos antarktiszi tartóz­kodása alatt 1972. január 12-én eljutott a déli szélesség 78: 23-­­re, a Vosztok szovjet kutatóál­lomásra. HALAS ÁRPÁD

Next