Vörös Zászló, 1989. február (41. évfolyam, 26-48. szám)
1989-02-01 / 26. szám
Az alkotó munka szolgálatában országunk jelenlegi fejlődési szakaszában fontos célkitűzés a műszaki haladás vívmányainak gyors bevezetése a gazdaságba. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a XIII. pártkongresszuson hangsúlyozta, hogy: „A szakmai és műszaki felkészítés színvonalának emelése a tudomány legújabb vívmányainak alapján meghatározó tényezője a gazdasági-társadalmi fejlesztésnek... “ Ezen ösztönzés szellemében dolgozva, az Electromureș műszaki kabinetjének kollektívája értékes kezdeményezést ültetett gyakorlatba, az alkotó gondolkodás serkentése, a kutató tevékenység megkönnyítése érde == premier === * 23 kében, hogy minden érdeklődő dolgozó számára könnyebben hozzáférhetőbbé tegyük a nyomtatásban rendelkezésünkre álló szellemi tőkét. Műszaki könyvtárunk teljes dokumentációs alapjának, tehát a könyveknek, folyóiratoknak, más időszaki szakkiadványoknak, számítógépes feldolgozásáról van szó, hogy ez a hatalmas mennyiségű információkészlet gyorsan visszakereshetővé, ténylegesen használhatóvá váljék. A vállalkozás jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha mindehhez hozzáteszem, hogy állományunk mintegy 23 ezer kötet műszaki könyvet — megközelítőleg 7 ezer cím —, valamint 4 000 más szakkiadványt tartalmaz. A számítógépre vitelt a Megyei Területi Számítóközpont szakembereivel együttműködésijén végeztük, egy JUNIOR típusú mikroszámítógép segítségével. Megjegyzem, hogy a kidolgozott megoldás nem egyszerűen a dokumentációs állomány gépesített nyilvántartása, ami ma már nem jelenthet különösebb teljesítményt ezen a munkaterületen. Többre vállalkoztunk. Ez pedig abban áll, hogy az alkalmazott program lehetővé teszi, az egyes kiadványok akár fejezetenkénti visszakeresését is. A program kezelése egyszerű, a számítástechnikában járatlanok számára is könnyen hozzáférhető, a képernyőn megjelenő útmutatások betartásával. Két jegyzék áll az olvasók rendelkezésére, az egyik a tízes osztályozás kódjait tartalmazza betűrendben, míg a másik a kódszámokat növekvő sorrendben. A számítógép-program lehetővé teszi a megfelelő kiadványok visszakeresését, miután az olvasó megtalálta a címszójegyzékből az őt érdeklő szakterületet; rátalálhat egy könyvre, kiadványra akár a címet, akár a szerzőt ismeri; elegendő, ha több szerző esetén csupán egynek ismeri a nevét, vagy a cím egy részét; hasonlóképpen elégséges, ha csak a kiadó nevét tudja Hasznos segédeszköz a számítógép a könyvtáros számára is, könnyen aktualizálhatja, kiegészítheti az állomány-nyilvántartást, korrekciókat végezhet, és természetesen a kiadványok leltározása, kezelése is egyszerűbb, gyorsabb, hiszen kimutathatja, hogy valamely könyv, hol, mely polcon található a könyvtárban, esetleg azt is, kinek kölcsönözték ki. A visszakeresés nyomán a képernyőn megjelenik az adott könyv címe, a szerző, a kiadó neve, megjelenési év, milyen nyelven írták, helye a könyvtárban, tartalma fejezetenként és oldalanként. A program más műszaki könyvtárakban alkalmazható, sőt, több ilyen rendszer összekapcsolható megyei szinten, ami egy olvasó számára bármely vállalat állományát hozzáférhetővé tenné. SCHMITZER SERBAN mérnök, azElectromuves műszaki kabinetjének vezetője, a Mérnökök és Technikusok Megyei Komissziójának alelnöke Az oldalt szerkeszti MARKAI JÁNOS Az elmúlt napfényes ősz csendjébe szokatlan gépzaj keveredett. A Medve-tó melletti keskeny sétányon nehézgépkocsik, betonszállítók sürögtek. Mint megtudtuk, a munkálatok során, egy, még a tavasszal a tónál észlelt, vízszivárgást szüntettek meg véglegesen. A hír hallatán, sokunkban önkéntelenül merült fel a kérdés: kialakulhat-e reális veszélyhelyzet, magát a tó létét fenyegető nagyobb mértékű szivárgás, vagy gátszakadás. Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, többezer évvel kell visszalapoznunk a sóstavak történetébe. A sovatai sóhegyen igen élénk sókarszt jelenséget figyelhetünk meg. A sárga agyagréteg alatti sótömböt állandóan oldja, málasztja a talajvíz. A területen átfolyó hajdani két patak a Körös-Toplita és Aranybánya patakok, valamint a régi sóbányák sebhelyei tovább gyorsították ezt a folyamatot. A talaj felszínén bemélyedések, úgynevezett dolinák, jelentek meg, amelyek vízzel fekelve, édesvizű kis tavakat eredményeztek. A tó vize újabb lökést adott az alatta lejátszódó oldódási folyamatnak. A tó egyre terjeszkedett és mélyült, s mikor közvetlen érintkezésbe került a tótömbbel, vizes-sóssá vált, s ha a tó a hajdani két patak folyásirányába esett, szokatlanul erős nyári felmelegedést, ún. heliotermiát is mutatott. A tó mélyülésével, az őt tartó természetes gátra nehezedő nyomás is megnőtt, míg a gátat a rajta átfolyó patak is állandóan mosta és málasztotta. Egy nagyobb tavaszi áradás, vagy hoszszabb esőzés lehetett a közvetlen okozója a tó pusztulásának. A gát leszakadt és a sós tó vize lezúdult a patak völgyén. Viszont ezzel a folyamat nem állt meg, fennebb a patak folyásirányában újabb kis tavak jelentek meg, melyek terjeszkedtek, nőttek, majd elpusztultak... A régi tómedrekből kialakuló árkok, egyre mélyebben nyomultak be a sóhegybe. E többezer éves folyamat során a sóhegyen két nagyobb völgy alakult ki: — egyik egybeesik a mai fürdőtelep főutcájával, míg a másik vele párhuzamos völgy ettől északra alakult ki. Az idők során a nagy sóstavak száma állandóan változott. Az 1700-as évekből hat hatalmas heliotermikus tavat ismerünk. 1780- ban Fiectel leírja egy hatalmas sóstó pusztulását. A lezúduló sósvíz valósággal kipusztította a halállományt a Küküllőből. A tavak száma 1830-ra 2-re csökkent, majd 1850-ig újra hatra emelkedik. Az 1850-es nagy esőzéseket csupán egy, a ma is meglévő Fekete-tó vészeli át. A Medve-tó heliotermikus elődje, a híres Fehér-tó volt. Hajdani medre ma is jól megfigyelhető a Mogyorósi tó lefolyásának irányában, attól 300 m-re az ún. Sóárokban. A Fehér-tó gátja 1850-ben szakadt le. A lezúduló sósvíz 20 km-s szakaszon kiirtotta a halállományt a Küküllőből. A Fehér-tó pusztulása után több mint 20 évre jelent meg a Medve-tó. A Medve-tó kialakulásával az előrehaladó mozgatást mutató tóképző karsztjelenség a patakok folyásirányában elérte legvégső határát. Tehát a Medve-tó az utolsó heliotermikus tava Lovalanak. Az intenzív tóformáló folyamat követte a sótömb irányát, elszakadva a patakoktól, északnak fordult, kialakítva a Veres és Zöld tavakat, és ezektől kissé keletre találjuk a még kevesek által ismert, alig pár éves múlttal rendelkező tündérszép Piroska-tavat.Ezek a tavak már nem esnek az édes vizű patakok irányába, tehát nem válhatnak kello termikussá sem. A ránkmaradt, adatokból többkevesebb pontossággal kiszámítható a hajdani sóstavak élettartama. Az 1780 és 1850 között leírt 9 heliotermikus tóóriás közül négynek az élettartama valószínűleg 20 év alatt lehetett, négynek az élettartamát 30 évre valószínűsíthetjük. Csupán egyről tételezhető fel, hogy végig létezett a fenti 70 éves periódus alatt. A Medve-tó születési évét sajnos nem ismerjük pontosan. Kialakulása után közel 15 évvel fedezik fel csodás heliotermikus jellegét, az akkor még kristálytiszta, kékesen csillogó, háboríthatatlanságában közel 80 C fokig melegedő tónak. A Viz hőmérsékletéből visszaszámolva, Kolecsinszki Sándor 1879—1880, míg Bányai János az 1874—1878 közötti időszakra teszi a tó kialakulását. A fenti adatokból az a fura tény derül ki, hogy a Medve-tónak heliotermikus elődeihez hasonlóan születése után 20—30 évvel, tehát már a századforduló idejénel kellett volna pusztulnia! Sőt, a legoptimálisabb esetben sem érhette volna meg az 1950-es évet. Minek köszönheti hírneves tavunk a megmenekülését? Erre megint csak " egy furának tűnő választ adhatunk: a tó körül épült sétánynak! A heliotermiát mutató, világhírűvé váló tó környéke rohamosan kiépült. A tó körüli sétány építésével a természetes gát megemelődött A tó felszínén átfolyó édesvízű patakokat a sétány alatt vezették e, így a gát teteje „szárazzá“ vált, s így elmúlt a gátszakadás közvetlen veszélye. Nagyobb méretű szivárgást az 1900—1937-es években észleltek. 1937-ben a tó szintje 2 nap alatt 1,5 m-rel csökkent. A gyors közbeavatkozás szerencsére megmentette gyógyfürdőnket. Napjainkban Fülöp János aimer nők irányításával, jól képzett technikusi gárda ügyeki zavaraik biztonságát. Rendszeresen mérik a tóba befolyó és onnan kilépő vízmennyiségeket, s a különbségekből következtethetnek az esetleges szivárgásra. Ugyanakkor korunk műszaki feltételei se hasonlíthatók össze az 1850-beliekkel. Mindezek figyelembevételével kijelenthetjük, hogy a Medve-tó létét semmiféle reális veszély sem fenyegeti és „várható élettartama“ minden valószínűség szerint több 10-szerese lesz heliotermikus elődeinek. JÓZSA ANDRÁS tanár ELTŰNHET-E A MEDVE-TÓ? vnrO.« 7 A «7to -S OLDAft m energia . Ha a „törpék“ egyesülnek Az új, vagy nem hagyományos energiafajták rövid bemutatását folytatva, időzzünk el most röviden a TÖRPEVÍZIERŐMŰVEKNÉL. Világos, hogy csak némi megszorítással nevezhetjük ezeket nem hagyományos energiaforrásoknak, hiszen, ha a mai igényekhez képest szerényebb mértékben is, de eddig sem voltak mellőzöttek. Hegyvidéki, vagy más kisebb hozamú patakok kínálják a „sok kicsi, sokra megy“ kilowattórákat. Elszigetelt helységek, termelőegységek energetikai szükségleteinek kielégítésére alkalmasak. A „törpék“ előnye, hogy közvetlenül termelnek villanyáramot. Nagyobb arányú hasznosításuk az utóbbi években vált időszerűvé, újabb lendületet ennek a falusi települések energetikai önállóságának megteremtésére irányuló program végrehajtása adhat. Az eddigi felmérések szerint a gazdaságosan kiaknázható ilyenszerű energiapotenciál országos viszonylatban megközelíti az 1100 MVV-ot. Irányadó tervek születtek egyszerűbb berendezések építésére, 5 kW-tól 2 MV-osokig, amelyek elszigetelten, vagy az energetikai rendszerbe kapcsolva működtethetők. Gazdaságosság dolgában — a szakemberek szerint — állják a versenyt a klasszikus energiaforrásokkal. A szénerőműveknél számolt fajlagos beruházás (lej/ kWó) 38 500 lej, a mikrovízierőművek esetében ez 30 000—42 500 lej. A termelt energia olcsóbb, mint a szénerőművi és azonos szinten van a nagy vízierőművekben előállított energia árával. A folyó ötéves tervidőszakban 600 MW potenciál hasznosítását tervezték, 5 és 200 kW-os termelőegységekben, valamint 200 és 3 600 kW-os beszerelt teljesítőképességű erőművekben. 1987-ig országosan 130 MW üzemelt, a tavaly pedig további mintegy 60 MW-al kellett növelni a beszerelt teljesítőképességet. Sokféle próbálkozásról tudhatunk a híradásokból, néptanácsok, termelőegységek keresnek és találnak lehetőségetmódot a kisebb vízfolyások energetikai potenciáljának kihasználására A termelő, felvásárló és áruforgalmazó szövetkezetek központi szakosított tervezőintézetében például 2—20 kW erejű, egyszerűbb kivitelezésű berendezések műszaki tervei készülnek, nem egy háztáji használatban is praktikusnak ígérkezik. A szakemberek a „törpék“ helyének megválasztásával kapcsolatban az érdekeltek figyelmébe ajánlják: a másodpercenkénti vízhozamnak el kell érnie a legkevesebb 0,1 köbmétert; a víz esési magasságának az 1,5 méter a kívánatos; az erőművet úgy kell elhelyezni, hogy az esetleges áradásszerű vízhozamok ne tehessenek kárt bennük. Az ionizáló sugárzás hatása a DNS molekulára Az ionizáló sugárzások bonyolult biológiai hatásaival a sugárbiológia foglalkozik. A sugárbiológiában nagy jelentőséget tulajdonítanak a dezoxiribonukleinsav (DNS) molekulák károsodásának. A WATSON-CRICK modell alapján a DNS molekula egymáskörül csavarodó szabályos kettős hélix. Mindkét DNS szál nukleotidoknak nevezett építőkövekből álló, hosszú polimerlánc, melynek gerincét egymást váltogató foszfátcsoportok és egy bizonyos cukor, a dezoxiriboz molekulái alkotják. Az egyes nukleotidok cukorgyűrűihez az adenin, a guanin, a timin vagy citozin nevű bázisok valamelyike kapcsolódik. A bázisok a cukor-foszfát gerincből kinyúlnak a szerkezet középpontja felé. A két láncot bázispárok közötti hidrogénkötések tartják össze. A DNS molekulák tartalmazzák a genetikai kódokat, így sérülésük a genetikai kód megváltozását eredményezheti, melynek következményeként mutáns sejtek keletkeznek. A gén mutációk néha spontán módon jönnek létre. Az ember minden sejtjében például mintegy 10 milliárd nukleotidpár van. Ennek teljes megkettőződésekor egyes adatok szerint átlagosan 100 mutáció történik. A mutációkat mesterségesen is ki lehet alakítani (kémiai anyagokkal vagy sugárhatásokkal fizikai úton). Ezeket az indukált mutációkat a gyakorlatban elterjedten alkalmazzák. Főleg a növények nemesítésében használható ez az eljárás. A mutációt keltő hatások azonban nemcsak a géneket, hanem a kromoszómák szerkezetét is megváltoztathatják. Ezek az ún. kromoszómamutációk. Az indukált mutációk elvileg nem különböznek a spontán mutációktól, éppen úgy iránynélküliek, túlnyomórészt károsítok, mint azok. v . . HERMANN JOSEPH MÜLLER (1890—1967) amerikai genetikus 1927-ben észlelte először, hogy Drosophilákban, a röntgensugárzás fokozza a mutánsok megjelenését. Kísérleteivel felhívta a figyelmet arra, hogy a radioaktív sugárzás az Utódokra is veszélyes lehet. 1946-ban Nobeldíjjal tüntették ki. A későbbi kutatások kiderítették, hogy az ionizáló sugárzásból elnyelt energia a DNS molekulák közvetlen, illetve közvetett károsodását eredményezi. Közvetlen károsodás esetén a DNS molekulában magában nyelődik el a sugárzási energia, míg a közvetett károsodásnál a sugárzás hatására a szervezetben jelenlevő vízből keletkeznek nagy reakcióképességű szabad gyökök s ezek hatnak a DNS molekulára. A génmutációkat létrehozó DNS változások a bázispárcsere vagy bázisok számának változására vezethetők viszsza. A kromoszómamutációkban a kromoszómák szerkezete változik meg: egyes esetekben a kromoszómák meghatározott részein festődési hiányok észlelhetők, más esetekben a kromoszóma egy darabja letörik, és a letört darab vagy egy másik kromoszómába helyeződik át, vagy 180 fokkal megfordul, és újból az eredeti kromoszóma tört végéhez csatlakozik, ismét más esetben gyűrű alakú kromoszómák keletkeznek Ma már ismert, hogy besugárzás következtében létrejött bázisátalakulások vagy lánctörések nem feltétlenül végzetesek, mivel a sejtekben működésbe lépnek a megfelelő helyreállító folyamatok, amelynek, lényege a hibásDNS szekvencia felismerése, a hibás rész kihasítása és eltávolítása, végül a hiány pótlása. Ez nem meglepő, mivel az élő sejteket állandóan érik sugárzások. Az evolúció során azok a sejtek, amelyek ki tudták javítani a károsodott DNS molekulájukat, valószínűleg rendkívül szelektív előnyre tettek szert. A helyreállítás szükséges előfeltétele volt az egyre nagyobb mennyiségű DNS-el rendelkező szervezetek kialakulásának. FAZAKAS GIZELLA meteorológus