Wan2, 2004 (19-31. szám)

2004-08-01 / 26. szám

A LEVEGŐ URAI SZÖVEG KÖVES GÁBOR FOTÓ VÉRTES GYÖRGY AIR HELY: Bécs, Schönbrunn kastélykert IDŐ: június 30. NÉZŐSZÁM: 1500 JEGYÁR: 43 Euro Lemenőben a nap a Schönbrunni kastély kertjében, amit a nem túl előrelátó Habsburgok nem kifejezetten popkoncertek megrendezésére építtettek. Furcsán fest a barokk épületcsoda előterében felállított sörsátor és jégrém­­stand, de ami még ennél is furcsább, hogy az AIR játszik ma este és nincs teltház, illetve teltkert. A Sciccors Sistersre hárul a nem túl hálás feladat, hogy a kastély­kert salakján egybegyűlt bécsieket felrázzák munka utáni ernyedtségükből, amit lendületes disco revüjükkel sikeresen végre is hajtanak, majd egy nem túl eseménydús óra következik az élőben hobbi-rockzenekarként festő Phoenix előadásában. Mire az AIR, vagyis a szintetizátorokat kezelő Jean-Benoit Dunckel és a gitár­felelős Nicolas Godin színpadra lép a természetes látványelemek a helyükre kerülnek: a bécsi tizenharmadik kerület vörösbe játszó horizontja tökéletes aláfestés egy AIR-rel töltött estéhez. Még egy pillanat, s mire Mária Terézia udvarias szelleme is eltűnik a kastélybejáróban, megkezdődik az űrutazás. A remélt súlytalanság állapotát persze nem azonnal érjük el, az elsőként előadott Venus amúgy sem az a kimondottan hatásos nyitány, de ha ezzel kezdődik az új lemez, nyilván ezzel kell kezdeni a koncertet is. Idő kell hozzá, hogy megszokjuk a Moon Safari és a Walkie Talkie földközelbe hozott előadását, az AIR laboratóriumban kikevert melankóliájától első hallásra idegen dob és gitár futamokat, nem utolsósorban pedig meg kell barátkoznunk Godin torzítva is zavarba ejtő énekhangjával. Elméletileg a Surfing on a Rocketnál már éreznünk kellett volna a remélt felhúzó erőt, de még minden a fizika törvényei szerint történik, még mindig nem emelkedtünk el a sültkolbászok és a Toi-Toi vécék magasságából. Valahol a Talisman környékén hagyjuk magunk mögött-alatt a zavaró külsőségeket. Mire előkerül a The Virgin Suicides nagy slágere, az élőben eddig még sosem játszott Playground Love, a showmannek nagy jóindulattal sem nevezhető fiúk is láthatóan felengednek. A távolság közönség és színpad között csökkenni kezd, s mikor Godinék a színpadra szólítják barátjukat, Thomas Marst, a Sofia Coppola filmjéhez írt popballada eredeti előadóját (főállásban a Phoenix énekesét), már egész mondatokban kommunikálnak a külvilággal, sőt még egy színpadias kézcsók is elcsattan a szemünk láttára. A döcögős kezdetek ellenére az AIR-nek végül sikerül megvalósítania meghirdetett programját: a vörös és kékeszöld fények között két űrhajós vezet bennünket a csak általuk ismert univerzumokban. Még egy pillanat,­­ mire Mária Terézia udvarias szelleme is eltűnik a kastélybejáróban, megkezdődik az űrutazás. AIR: eqben lebegők csarnoka 22 Wien2 2004 AUGUSZTUS

Next