Wan2, 2010 (92-103. szám)

2010-10-01 / 100. szám

amikor bevitték munkaszolgálatosnak. Végül maga Seress teljesítette be a dal baljós legendáját, 1986-ban, amikor a halálba vetette magát budapesti lakása ablakából. A Szomorú Vasárnap a most covered hungarian song ever, a közelébe nem jön semmi, de azért ha már itt tartunk, említsünk meg két magyar számot, amelyet külföldön is sikerre vittek. A szintén tragikus sorsú Máté Péter Elmegyek című slágerét többen is előadták (Judy Winter és a japán Mari Amidi), ám igazi világslágert a francia táncdalénekesnő, Sylvie Vartan csinált belőle Nicolas címmel. Az Omega Gyöngyhajú lányát (nemzetközi forgalmazásában: White Dove) a német Scorpions dolgozta át békehimnusszá. 2005. SZEPTEMBER SIGURRÓL-0 Az izlandi jégmezők szívében, uszodából átalakított stúdiójában rögzítette az együttes katartikus a pszichedelikus zene szívet tépő elemeivel és az Észak misztikumával átitatott, áttörő jelentőségű lemezét a ( )-t. A lemez nyolc számot tartalmaz és két részre bontható. Az első nagy szám az Agneuis Byrjun pillanatnyi, múló csodáira emlékeztet, azaz „vidám” és „életteli”, de állandóan fenntartja a világ és saját létünk önemésztő értelmetlenségét. A második rész jóval sötétebb, a kegyetlenül elhagyatott és kiégett ember fájdalmára koncentrál, részletei­ben a Vénhoz hasonlít, viszont sokkal finomabb és művészibb. A lemezen­­ a borító kiállítása is a mini-mal art lényegre törően egyszerű formai sajátosságait követi - nem találunk számcímeket; az alkotók szigorúan (a lemez címéhez hasonló­an) a hallgatóra bízzák, hogy benyomásaikra építve hogyan nevezik el azokat. Jón Pór hangja az előző két lemezhez képest is jóval kínzóbb fájdalmakat áraszt, az ének nyelve a Sigur Rós által kifejlesztett „hopelandic” argó. A hang mögött megbúvó, a hangtechnikásabb szimfonikus zenekarok tudásával kísérő Amina String Quartet játéka a zene minden fantasztiku­mát felmutató Sigur Róssal kiegészülve Izland legszebb ajándékát nyújtja át a torz és hideg valóságból menekülő embereknek. A 71 percnyi romantikus elvágyódás egy szebb világba; az élmény kihagyhatatlan és örökké tart. 2005. DECEMBER - 2006. JANUÁR AZ ÉV ALBUMA ARCADE FIRE­­ FUNERAL Az Arcade Fire és az Arcade Fire Funeral a rakenroll lelkiismere­téről szól - ha már létezik ilyen. Ok, csak egy kicsit nem legyünk cinikusak, és gondoljuk azt, hogy igen, létezik. A Funeral ilyen értelem­ben, azon túl, hogy nagyszerű dalok gyűjtemé­nye visszaadja a hitet, hogy léteznek még egyéni hangvételű, a zeneipar durva és finomabb, mainstream és indie manipulációtól mentes, valóban intuitív, valóban érdekes, valóban „házi készítésű”, könnyűzenei művek. Persze nem arról van szó, hogy a Funeral dalait alkotó elemeket ne hallottuk volna már az elmúlt évtizedek könnyűzenéiben - hiszen van itt minden: post punk, new wave és post-new wave, U2-big music, pixies-power pop, bowie-s és roxy music-os 70-es évek, folk-rock, Talking Heads és Neil Young, szóval tényleg egy igazi katyvasz - hanem arról hogy mit kapunk, az egy üdítően izgalmas kontextus, játék a betűkkel, ráadásul úgy, hogy a végeredmény nem patikamérlegen kiszámított, hatás­vadász cucc, hanem valóban új minőség. Az öttagú kanadai, közelebbről montreali zenekar- melynek „közepe" egy házaspár, Win Buttler és Régine Chassagne - persze nem csak ettől jó. Naná, attól igazán jó, hogy a Funeral című albumon - melyhez az ihletet groteszk módon részben tényleg a családban és a rokoni körben bekövetkezett halálesetek adták - egyik dal jobb, mint a másik. A siker azonban nem lenne teljes, ha a magukkal ragadó dalok nem magával ragadó előadásmód­dal párosulnának, márpedig Buttlerék nemcsak a további híveket és fanatikus rajongókat toborzó tavasz klubturnén, hanem például a Conan O’Brian Showban is bebizonyították, hogy ők nem a mainstreambe bekerülni szándékozó különös, ráadásul kanadai csodabo­garak, alternatív Kelly Family. Itt a helyük közöttünk és nekünk is náluk. Csóka család, 2006. MÁRCIUS A HIT EREJE PAJOR TAMÁS „Számomra többé nem a művészet, nem a zene, nem a költészet a világmegváltó, hanem Jézus 42

Next