Zala, 1949. május (54. évfolyam, 115-125. szám)

1949-05-19 / 115. szám

„Jó munkánkkal megháláljuk, hogy az első bércsoportba soroltak“ — mondják az egerszegi gépjavítóműhely munkásai — Látjáto­k, alig egy hetes, h­ogy Rá­kosi eivtázs itt volt és megígérte, d­e nem is feledke­zett meg rólunk egerszegiek­­ről. Itt is az eredmény! —­ Itt bizony. Amit ő meg­ígér, azt valóra is váltja. Ezért szavaztam én is vasárnap Párt által vezetett Népfrontra.a Nemcsak le, hanem mi valamennyien — mondják a többiek. így folyik a beszélgetés munka végeztével a zalaeger­szegi gépjavítóműhely most épülő munkásfürdőiben. Ma volt bérfizetés, erre terelődik a szó. Újhelyi elvtárs beszél: Ezt is a pártnak köszönhetjük - Én a múlt héten 117 fo­rintot kerestem, e héten már 140-et. Ennyit jelent nekem, hogy besorolták az egerszegi ipari munkásokat az első te­rületi bérfizetési csoportba. Ezt is a Pártnak köszön­hetjük - mondja az öreg Kel­­lierman bácsi. — Jó munkánk­kal meg­ is háláljuk. Az udvaron kilométert jelző oszlopok, megjavított beton­keverő- és kátrányfőz­ő-gépek, h­al- és szálvasak, hídkorlát­­fák jelzik azt a hatalmas és értékes munkát, amit ennek az üzemnek­­ 119 dolgozója az orsz­ágépítésben végez. Május 1, május 15 A gépműhelyben a legkor­szerűbb gépi felszerelést, fi­nom fúró- és marógépeket lá­tunk. Az a sz­­al­ásm­ű­helybe­n szintén. — A Párt ad nekünk erőt ahhoz, hogy szocialista mun­kaverseny keretében minden igyekezetünkkel a nyújtsuk — mondja legtöbbet Rámán Gyula s az üzem faliújságjá­hoz vezet. Szines képek, gra­fikonok az üzem termelési eredményéről,­ a m­unkaver­­seny állásáról. Nem kis büsz­keséggel újságolja, hogy május 1-i felvonuláson, vala­a­mint a diszk­ési versenyben, a város által létesített vándor­serleget az üzem dolgozói nyerték. A vasárnapi ünnepi népszavazásra vörös és nem­­zetiszín lobogók alatt vonul­tak fel valamennyien, hitet tenni a Népfront, az ötéves terv, a béke, a jobb magyar jövő mellett. Fizikai ás szellemi dolgozók összefogtak Ambrus Józsefnek ,az érem kocsisának is van valami mon­danivalója: — írja meg elvtárs, — mondja büszkén­­ hogy ne­kem, akinek a hátán sokat csattant az urasági ispánok os­tora, most fürdőszobás, par­kettás lakásom van. Ezt adta nekem a demokrácia. Szmolics Kálmán arról be­szél, hogy az ipari munkások és az üzem műszaki dolgozói, tisztviselői között kifogástalan a kapcsolat. Az a szeretet és megértés, amellyel Mester elv­társról, az üzem vezetőjéről beszélnek, egyenesen kapó. Dome elvtársról, meg­az Államépítészeti Hivatal veze­tőjéről is elismeréssel nyi­latkoznak, így épül és fejlődik egy za­laegerszegi üzem, amelynek 119 ipari dolgozója, országos viszonylatban is becsületes, odaadó munkája révén kiváló eredményeket mutat fel. Felhívjuk pártszerveze­­teink figyelmét, hogy a fa­lusi és városi Képes Híradó k­eret faliújságot a válasz­­tások után is őrizzék meg, mert akkor újabb betétla­pokat fogunk küldeni. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs Osztálya Fajtiszta tenyészállatok nagykereskedelem nélkül Megkezdte működését a Tenyészállatforgalmi NV zalamegyei kirendeltsége A Sugár­ út 2. számú ház egyik helyisége fölé került a legújabb nagykanizsai NV tábl­ája: »Tenyészállat forgal­mi NV­­alamegyei kirendelt­sége.« Bátonyi Elemér, a ki­­rendeltség vezetője a követ­kezőket mondta feladataikról: “ Egyik feladatunk, hogy az ötéves terv során állatállo­mányunkat mind minőségileg­, mind mennyiségileg a lehető legmagasabb fokra emeljük. Mi látjuk el a termelőszövet­kezeteket, állami gazdaságokat is megfelelő minőségű tenyész­ri bitókkal. A felvásárlásokat és a kihelyezéseket előzetes tájékozódás után végezzük, ’így az érdekeltek valóban faj­tiszta tenyészállatokhoz jut­nak a nagykereskedelem ki­zárásával. A nagykanizsai kirendelt­ség — amelynek hatásköre az egész megyére kiterjed — en­nek a célnak szolgálatában má' meg is kezdte munkáját, t Örül a háziasszony, örül a piaci árus Nagy felhozatal, árlemorzsolódás a kanizsai piacon — Vigye már el ezt a kis cseresznyét, l­elkent, olcsón adom, 2 forintért. — llis­en máshol íjő az ára. — Hát nálam is lehet al­kudni, de akkor ugye 2 kilót vesz — mondja a termetes fa­a­lusi asszonyság és már még is ropogós gyümölcsöt. Pár nappal ezelőtt még 5 Ft volt az ára, ma alig többi. Harmadrésze — és ie?­z mint még olcsóbb is. Fogy is belőle an­­­nyi, hogy alig győzik behorda­ni a jó fa­ustak. Persze, nemcsak a cseresz­nye ára lett olcsóbb. A spenót,­­ sóska, zöldhagyma és saláta is hQ 60 fillérrel olcsóbban áll a háziasszonyok rendelkezé­sére. A nagykanizsai piacosok úgy ontja a friss zöldségfélé­ket, gyümölcsöt. Tej, tejfel, vaj és túró is van bőven. Ha­mar megtelik Nagy­né kosara a sokféle jóval. A végén alig tudja hazacipelni. —­ Pedig úgy jöttem el ha­zulról, hogy csak tejfelt nng sóskát veszek. De olyan olcsó tett minden, hogy lehe tetlen volt nem válsár­olni... — Nekem is jó az, hogy ol­csóbb — szól utánunk az árus — sóikat többet iudok elad­ni, nem marad a nyolcamon az áru. Szóval többet keresek. Tizennyolc család — egy család A SÁGPUSZTAI MAJORBAN FÖLDÚTON DÖCÖG a sze­kér Li,szóról Ságpuszta felé. Távolról már látszik az egy­kori Kendeffy-uradalom ma­jorja. Hosszú, földszintes há­zak, nagy istálló, gazdasági épületek. Koroncz István vala­hányszor látja mostanában ezt a­­ képet, mindig jóleső érzés fut át rajta. — Milyen jó most már itt élni — gondolja magában.­­— Hol van már az uraság? Mi pedig, igen, mi­ itt vagyunk ... Tizennyolc család lakik a majorban. Cselédek voltak az­előtt, ma óik a gazdák. És mi­lyen gazdák? Hiába mondták róluk annak idején, lekicsiny­lően . Ugyan, mit értenek ezek ahhoz, hogyan kell elvezetni egy gazdaságot. A »jóslat« nem vált be, mert a ságpusztaiak már eddig is bebizonyították, hogy értenek a gazdálkodáshoz. Ez jár Kö­rönc­z István fejében is, ami­kor az út két oldalán nézegeti a földieket.­­­­­­Jól meg vannak művelve — mondj­a félhangosan a gyö­nyörűen zöldelő határ láttán. — Csak ezután is kedvezzen az idő, akkor nem lesz s­emmi baj.. Megmutatjuk majd most is, milyen gazdák vagyunk.­­!LASSAN BEÉRKEZIK az ökrös­ szekér a majorba. Az ud­varon kis csoport beszélget. Koroncz gazda odalép hozzá­juk, hallgatja, miről van szó. - Odaát voltunk Sz­ent­­mikló­son —­ meséli Kovács Sándor. — Mikor visszafelé jöttünk, láttuk a palini trak­torokat munkában. - Aztán hogyan dolgoztak? — kérdezik egyszerre többen is. — Igaz, hogy ezt a hepe­hupás talajt nem tudja meg­szántani ? Ugyan! — mondja most Hosszú János. — Olyan szépen dolgozik, hogy öröm nézni... — Az ám, én is láttam már a traktorokat munkában­­— veti közbe Koroncz István. —­ Épp ideje volna már,­ hogy mi is azzal mű­veltessük a földünket, hiszen itt van a közelben a gépállomás. VÉLEMÉNYE — úgy lát­szik — nem csak a sajátja, mert valamennyien helyesel­nek. — Mennyivel jobban tud­nánk élni — veszi át a szót Kovács gazda. — Nem kellene a marhákat agyongyötörni az­ ig­ázással. Ebben valamennyien meg­egyeznek, aztán elsz­élednek. Ki-ki megy a maga dolgára. Egyik az istállóba néz be, rendben vannak-e az állatok. Mert egy helyen tartják a ma­jor valamennyi állatját: negy­ven marhát, meg két lovat. Az istálló megvolt, az ujgazdák pedig nem akarták lebontani. De miért is bontották volna le, amikor az állatok megfértek egymás mellett és a gondozá­suk is könnyebb. A TÖBBIEK a házak felé indulnak. Egy házban laknak, békességben megférnek egymás mellett, elmondják egymásnak gondjaikat, megosztják örömei­ket is. No és a munkában is segítenek egymásnak. Mert munka az van. Csakhogy most már valahogy másképp végzik a dolgukat, mint annak ide­jén. Hányszor emelték az ég felé fáradt tekintetüket Kendeff­y-uraság idejében, mi­a közben igy sóhajtottak: — Csak már lemenne a nap! De nehezen akar este lenni. Ma már­­ másképp véleked­nek : — Hej, csak vissza lehetne tolni azt a napot! SZÓVAL SÁGPUSZTÁN ma már egész, másképp folyik a élet, mint régen. Erre egyéb­ként akkor jön rá Koroncz­ István, amikor belép a lakásba és felnőtt fia így fogadja: Megbeszéltük édesapám a többi fiatalokkal, hogy kul­túr­csoportot alakítunk. Soha nem volt itt semmi művelődés, hát nekünk kell gondoskodni róla. Megc­s­in­áljuk, még mi­előtt elmegyek a Kossuth Aka­démiára. Koroncz István szeretettel néz fiára s közben meghitt­ erre gondol: — Milyen jó most már itt élni... “ ’ (Hársfai) Az ötéves terv többet tesz az erdősítés terén mint az elmúlt rendszer 25 év alatt Erdész vándorgyűlés volt a napokban Zalától­szegen, gyűlésen megjelent Kiss Ká­­­roly elvtárs, Pártunk Központi Vezetőségének tagja és Os­­váth István, az Erdőközpont helyettes vezérigazgatója. A gyűlést - amely az Arany­bárány nagytermében z­ajlott le - Schneider Jenő, a zala­egerszegi Erdőgazdasági NV vezérigazgatója nyitotta meg, majd Ostváth István beszélt. Ismertette az ötéves terv erdé­szeti vonatkozású célkitűzé­seit,­ majd rámutatott arra, hogy az erdősítés terén az el­következő öt év alatt többet teszünk, mint a Klorthy-rezsim 25 esztendő alatt. Bejelentette, hogy a 300.000 új szakmunkás kiképzésének és munkába állí­­tásának 5 százalékát vállalta az erdőgazdaság, erdőgazdaság. Kiss Károly elvtárs a be­­következőket m­ond­ta: — Politikai fogolyként ke­rültem kapcsolatba az erdővel, amikor a kanizsai internáló­táborból erdei munkára vit­tek. A nagyszakosi erdő illata feledtette velem a fasizmus bűzét. — A városi ember szivét mindig ellágyitja az szépsége — folytatt­a —, erdő de ugyanakkor erőt ad a szocia­lizmus építéséhez és fokozza azt a meggyőződést, hogy az erdőt a dolgozók érdekében meg kell védeni. Számos beszámoló követke­zett­ ezután, majd a végén Os­­váth István bejelentette, hogy az ország legnagyobb falepá­­roló üzeme Csömödéren épül Asszonytüntetés Bécsben az áremelések miatt Ausztriában a két kormányzó­i pártna­k a tőkésekkel megkötött gyalázatos béráregyezménye már­­­­­is általános áremelkedést indított el. A bécsi piacokon bevásárló háziasszonyok nagy tüntetést ren­­deztek a drágaság ellen és köve­telték, hogy a népi­­ demokráciák országaiból importált olcsó tojást azonnal bocsássák a fogyasztókö­­­­zönség rendelkezésére. A szégyen­letes egyezmény életbelépése után­­ a drágaság még jobban növeke­dik. A kenyér ára 64%, a sertés­­ ára 68%, a cukor ára 29%-kal­­ fog emelkedni. Megdrágul a­ villa­mos, a vasút, a posta, a villany­áram és a gáz is. Betonhidat kap­­ Magyarszerdahely Magyar­szerdahely lakossá­­­­gának többéves vágya, hogy a községben a rozoga fahidak helyett végre korszerű hida­k­at kapjanak. A hid­kérdés az MDF közbenjárására most é­s megoldódik. 20.151 forint ál­lamsegélyt kapott a község er­­r­­e a célra. Ebből az összegből­­ a követelményeknek minden­­­­ben megfelelő betonhidakat­­ építenek. A hídépítés rövide­­­­sen megkezdődik. Pincérek vendéglősök és vendégek olvassa l­ el/ Jóváhagyták a pincének kol­­­­lektív szerződését. A szerződés kimondja, hogy a munkavál­­­­lal­óknak — ha azok vasár­­­­nap is dolgoznak — heten­­­­­ként egy szabadnapot kell en­­­­gedélyezni, amelyet pénzzel­­ megváltani nem leh­et. A ven­dégek részéről felszámított ki­­e­szolgálási díjból csak a mun­ ^ lYcl­­­cllldlUflV 1 UVACllllib Hl K. felszámítható kiszolgálási dí­j­­­jak szállodában, penzióban, szórakozóüzem­ben 15, vendég­lőben 12, kocsmában, kávémé­résben és pályaudvaron 10 százalék. Az éjszakai mun­káért is pótlék jár, de a 1S éven aluli munkavállalókat éjjeli munkára nem lehet be­osztani. A pincérek saját költ­ségükön egyszerű és könnyen mosható fehér kabátot kötele­sek beszerezni. A frakk vise­lését a jövőben nem engedik meg. A m­unkavállalónak 30 perces ebédszünet jár. u>> >, 949. máju­s oldal

Next