Zala, 1949. június (54. évfolyam, 126-146. szám)
1949-06-01 / 126. szám
' „Szaktudásomat úgy hasznosítom, hogy dolgozó paraszttársaimnak haszna legyen 6” Látogatás a szövetkezeti termény felvásárló tanfolyamon Az asztalon ’nedvességmegállapító készülék, fajsúlymérő, különböző magvizsgáló nagyítók, meg vagy 40—50 féle termény és fűmag. Valóságos kis kísérleti laboratóriumban érezzük magunkat, amikor a Zalaegerszegen megindult kéthetes szövetkezeti termény felvásárlóképző tanfolyamának előadóterhébe lépünk. Elméleti és gyakorlati oktatás A hallgatók Somogy és Zala megye területéről jöttek. Mind a 48-an dolgozó kis- és középparasztok vagy azok gyermekei. Szövetkezeti tagok, vezetők. Négy nőt is látunk a padsorokban. NNagy figyelemmel hallgatják Kollen Vilmos szakelőadását. Éppen az apró magvakról beszél. Minden hallgató előtt ott vannak a magminták, meg a magvizsgáló nagyító. Valamennyien azonnal gyakorlatilag elsajátíthatják az anyagot. Most néhány perc szünet következik. Éppen itt van mellet tünik Horváth Béla Somogytarnócáról. Új gazda. Szövetkezeti vezető, Simon Erzsébet meg Kisgörbőről jött. Hallgassuk csak meg mi az ő véleménye erről a tanfolyamról: 4 nők bebizonyítják: méltók a bizalomra . Felbecsülhetetlen hasznos tudnivalókat sajátítunk el ezen a tanfolyamon. Minden szövetkezeti terményi felvásárlónak mulhaltatlan szüksége van erre a szaktudásra. Bizony, enélkül úgy érzem, meg sem kezdhettük volna munkánkat. ’Igyekszem is minél jobban megismerni a terményfelvásárlás tudományát, nehogy becsapjon otthon majd a kulák, mert hát a falu kupecei és azoknak szövetségesei ikipenderítitek ,a gabonafelvásárlók sokaiból. 'Persze, hogy ez nem tetszik nekük. De mi nők is bebizonyítjuk, hogy a belénk helyezett bizalomra méltók leszünk. Tanulságos volt a Szovjetunióról szóló előadás Gyuranecz Károly miháldi szövetkezeti vezető a következőket fűzi hozzá: - Azokat a politikai előadásokat, amiket itt az iskola vezetőjétől, Márkus Imre elvtárstól hallunk, este magunk közt megvitatjuk. A munkás-paraszt szövetségről tártak tegnapelőtti előadása, meg a mai, amely a Szovjetunió mezőgazdaságával fog Iilkbe álllt, olyan tanulságos volt, hogy akár reggelig is elhallgattuk volna. Lesz miről beszéljek, ha a falum hazamegyek. Elmondom a szövetkezeti tagtársaknak is, amit itt tanultam. Most Márkus Imre elvtársé szó. Arra a kérdésünkre, hogyan a látja a tanfolyam hallgatóinak az előmenetelét, a következőképpen felel: Kiragadjuk a terményfelvásárlást a spekulánsok kezéből . Az iskola Valamennyi tanudója lelkiismeretesen, szorgalmasan tanul, képezi magát. Politikai és szakelőadásainkat általam , eddig még nem tapasztalt érdeklődéssel és figyelemmel hallgatják. Hiszem, hogy odahaza is a terményfelvásárlásban becsülettel megállják a helyüket. Ami megragadta a figyelmemet, az a hallgatók példás fegyelme. — Az a célunk ezzel a tanfolyammal is — folytatja —, hogy hazamenve a hallgatóki munkaterületükön, az itt szerzett tudásukat tovább adják. Érezze dolgozó parasztságunk, hogy a régi kupecok helyett az ő vérük, a nép fiai veszik át szövetkezeteinkben termé A „PÁRTMUNKÁS“ május végén esedékes 11-ik száma Központi Vezetőségünk ülése miatt csak június elején jelenik meg nyeiket és ezzel is az ő érdekeiket szolgáljuk. Kiragadjuk a terményfelvásárlást a falu spekulálóinak kezéből. Kitűnő szakember leszek, a nép érdekét szolgálom — Nagyon helyes ez így — állapítja meg Novák János gutorföldiei kisparaszt. — Előttem kiulált volt Gutorföldén la g gabonafelvásárló. Szidták is mint a bokrot a mi parasztjaink. Én megmutatom 35 dülőfelelős, tartott érte■kezdetiel a napokban Nagykanizsán. Átbeszélték a miezsőgazdaság időszerű problémáit. Zsigmond István, a város gazdasági felügyelője a következőket mondta munkatársunknak ezekről, a problémákról: — Bejártam a Nagykanizsa határához tartozó 4160 hold szántóföldet. Meggyőződtem a kanizsai dolgozó parasztok szorgalmáról is, hiszen a tavaszi munkákat általában rendben elvégezték, le hibákat is tapasztaltam, amelyeket a jövőben kerülni kell. Gyepes mesgyék Milyen hibákat tapasztalt? Elsősorban azt, hogy néhány dűlőben, mint például az úgynevezett vadalmási dűlőben és a köztemető környékén, elhanyagolták annak idején az egérirtást. Ezeken a helyeiken aztán főleg a rozsvetésekben károk vannak. • Érdekes és nem eléggé elítélhető hiba az, hogy a f 6l 1 darabok között gyepes mesgyék vannak, ami egyáltalán nem nevezhető a korszerű mezőgazdaság tartozékának. Ezek gyepes mesgyék attól eltekinkintve, hogy rengeteg területet - Kanizsa határában- hozzávetőlegesen 80—100 holdat vesznek el a termeléstől, valóságos gyom és rovarfészkek, ahol ,a vetésiek minden ellensége megterem. A len sekély vetést és hengerlést kíván Itt-ott elmaradt az alapos gyomirtás, ami ismét csak a termés rovására megy. gyomnövények ugyanis a hasznos növények elöl vonják el a talaj táperejét és a nedvességet. De a gyomnövények is jelentős termőterületet ’ foglalnak le. — A következő észrevételem inkább csak a gazdák tájékozatlansága felé szól. A környéken idén vetettek először lent, így sokan azt sem tudták, hogyan kell hozzáfogni. A len talaj munkája általában gyenge Nagykanizsa határában. Sekély vetést, hengerelést kíván a len, s valóságos kerti művelést, ami ■ jövőre minden bizonnyal mégis lesz. Hasonló esetek előfordulásának elejét vesszük a jövőben és szakelőadásokat rendezünk a gazdák részére. A kapálás és töltögetés fontossága — Melyek a legközelebbi teendők a mezőgazdaságban?— A kukorica és a burgonya hogy különb szakember leszab mint ő és a nép érdekét szolgálom. Most itt megtanultam a különféle műszerekkel való bánást és úgy hasznositom itt szerzett tudásomat, hogy abból minden dolgozó paraszttársamna ki haszna legyen. Igen. A szövetkezeti terményfelvásárló-tanfolyam mind 48 hallgatója tudja, hogy jó munkájuk újabb jelentős lépés falus; szövetkezeti mozgalmunk megerősödésében. Ezért képezik magukat: kapálása, illetvd azután a töltögetés. A kukoricát egy kissé későn vetették, ami a száraz időjárás következménye volt. A kedvező idő azonban most már sürgeti a kapálást. Legokosabb a kapálást időközönként megismételni, lehetőség háromszor is. Minden egyes kapálás a kukoricánál 5—6, a burgonyánál pedig a tölögletes 10 mázsás terméstöbbletet is eredményezhet. A többszöri kapálással minden gyom eltávolíható, a talaj nedvessége is megőrizhető. Harc a burgonyabogár ellen — Megszervezzük most a burgonyabogár figyelőszolgálatot is. Szombattól kezdve kéthetenként csoportok járják a dülőfelelőseik vezetésével a burgonya- és a paradicsomföldeket - a hírhedt burgonyabogár ugyanis ellensége a paradicsomnak is , és minden egyes bokrot megvizsgálnak. Ahol burgonyabogárra, vagy akár a jövőbe vetett hitét. Az állam azonnal segítségére sietett Anna Amelycsenkonak és’ falubelijei*- csak fa petéjére akadnak, ott nyomban szigorú védelmi intézkedéseket foganatosítünk a burgonya-, illetve a paradicsomtermés megóvása érdekében. Persze minden gazdának ajánlatos szemmel tartani a saját földjét. - Milyenek a terméskilátások Nagykanizsa határában?— Általában jók. A kalászosokból jobb termés ígérkezik a tavalyinál. A gyümölcsfélékből szintén, bár a szilva gyengébbnek látszik. A kiskanizsai kerti vetemények jól fizetnek —• mondta Zsigmond István gaz A MEZŐGAZDASÁG i&ésszerű kérdéseis Zsigmond István gazdasági felügyelő nyilatkozata 1 MICHAIL SZUCHANOV : A szovjet paraszt magántulajdona ANNA AMELYCSENKO parasztasszonynak a németek orosz felgyújtották a házát és egész gazdaságát kifosztották. De nemcsak Amelycsennkónak. Az egész Prelyesztnoje falut, mely a kurszki területen fekszik, a megszállók hamuvá és romokká változtatták. A háború nyomorúságához csatlakozott az elemi csapás is, mely 1946-ban a kurszki területet kegyetlen szárazsággal sújtotta. Mi történt volna a paraszttal, magántulajdonával a kapitalista országban, hogyha két ilyen rettenetes csapás érte volna? Az Északamerikai Egyesült Államokban 1935-től 1945-ig 1 millió farmer vesztette el feje felett a fedelet. No de azoknál, akik ma még nem kerültek ebbe az 1 millióba, sem vált ki a holnap rózsás érzéseket. Azok asötét gondolatok, melyek úrrá lesznek az amerikai farmeren, háborútól nem házában, élete bizonytalan érintett alapra van épitve. Anna Amelycserikon, az orosz parasztiasszonyon még akkor sem lett úrrá, amikor a leégett tűzhely mellé állott. S t NAGY KESERŰSÉGÉBEN, az orosz parasztasszony, nem vesztette el a lelkierejét, érezte és tudta, hogy segítenek majd rajta, nem hagyják a nyomorúságban, akad ezernyi kéz is, mely segítségére siet. Az a tudat, hogy kolhozista, a falubeliek nagy és barátságos kollektívájának a tagja, akik ,.Kresztjánszkaj a Novi“ mezőgazadasági termelőszövetkezetben tömörültek, hogy sok szovjet országnak állampolgára, nincs fontosabb, mint az emberről való gondoskodás, erőt adott neki, megadta nek. Körülbelül 600.000 rubel kölcsönt kaptak Prelyosztínoje falu parasztjai, köztük Anna Amelycsenko is. Ezenkívül az állam kiutalt épületf át, küldött,élelmiszert. „VAJJON AZ ÁLLAM csak fával és pénzzel segített a kolhozistáknak?"– mondja Anna Amelyesnko. „Nem, Sztálin elvtárs, szovjet hatalom távolabb, nézett. ” A felszabadítás első napjaitól kezdve dolgoztak a kolhozok talpraállításán, mert , a kolhoz a legigazabb, legbiztosabb támasza a kolhózisaiknak. Az állam és a kolhoz segítségével Anna Amelycsenikó új házat épített magáénak. A falubeliek is építkeztek. És ott, ahol hamu és romok voltak, áll az új, a réginél szebb Prelyesztnoje falu. Nemcsak a kurszki Prelyesztnoje falu nőtt ki a hamuból, nem csal Anna Amelycsenko teremtette meg új tűzhelyét. Az Orosz Föderációban, Ukrajnában a megszállók által megsemmisültek, újraépítették kétmillió kétszáznyolcvamkilencezer házat. Csak az Orosz Föderációban I négy és félmillió paraszt ünnepelte meg a ház felavatásának ünnepét. 1943-tól 1948-ig kolhozoknak, kolhozistáknak, leszerelt harcosoknak, a Honvédő Háború rokkantjainak és a hősi halottak családtagjainak a szovjet állam 1 milliárd négyszázkilenc és félmillió rubelt adott építkezésére. A kolhozokban speciális brigádok alakultak, melyek az építkezést végezték. Az állam és kolhozok segítségével felépített lakóházaknak milliói a parasztoké, az ő magántulajdonuk. (Folytatás következik) NAGYFÁMBAN ÚJBAdasági felügyelő. KINT JÁRTAK A NÉPNEVELŐK Vasárnap délután a falu csendjét motorbúgás veri fel. A vörös zászlóról, meg a tüzes forradalmi dalokról felismeri a falu népe, hogy ezek csak régi ismerősök, a népnevelők lehetnek. Megvan ám az öröm. Messziről kendőket lobogtatnak a népnevelő csoport felé. A gépikocsi megáll, Kovácsaié kezében egy lócával a kocsi hátuljához fut. — Erre lépjenek le telkeim, hozza isten magaikat újra közénk — lelkendezik a többiekkel. Nem lehet szavakkal leírni azt az örömes és leljes fogadtatást, amiben részesülnek falujáróink. Elvtársnőinket a nagyjáli asszonyok ölelik-és okolják. A falu parasztjai régi ismerősként üdvözlik, jó kemény paraszt kézfogással a városiakat. — Büszkék vagyunk a falunkra! Egy szálig a Népfrontra szavaztunk. Hát bizony rájöttünk, hogy hol a helyünk Úgy jó, ahogy eddig történt, helyes, amit a kommunisták ezután cselekedni akarnak, hisz minden a mi javunkat szolgálja. — Ez Takács bácsi ■ véleménye-Mi asszonyok is látjuk ám végre, — mondja Nagyné hogy az összefogásban az erő, oszt megalakítjuk ám Nagypáliban is az MNDSz csoportot. A jövő vasárnap még egy kis ünnepélyt is rendezünk ennek tiszteletére. Elvtársnőinket, elvtársainkat karonfogják a falu dolgozói. Kilencen vannak, de legalább harminc helyre invitálják őket. — Elát hozzánk jöjjön Kovács elvtárs, aztán folytassuk csak, ahol a választások előtt abbahagytuk, mert bizony az egész falu a szövetkezetről beszél Olvastuk a keszthelyi, meg a lenti gépállomás felavatását, meg hogy az elaggottakról sem feledkezik meg a demokrácia. Szeretetházat avattak Újnéppusztán Bezzeg a múltban ígértek fül-fát a választáskor, azután mégsem csináltak semmit. Horváth Jóska is megtalálja a kis úttörő pajtásait. Máris együtt dalol velük. Közben a termelésről folyik a szó Nagyéknál. Kivágjuk a búzából rozsot mind egy szálig, hogy a jövőre jó vetőmagunk legyen. Olyan gyönyörű a határunk, mint még soha — büszkélkednek a gazdák. — Most ám alaposan nekilátunk a művelődésnek Is Idát csak nem maradunk el — szólal meg egy fiatal panasz a legény az asztal sarkán. Kulturcsoportot adaki lőttünk. * Közben esteledik, de népnevelőinket csak nem akarják engedni. A búcsúzásnál megint ott van a falu aprajanagyja. Az egyik öreg paraszt néni meg egy tányér kaláccsal kedveskedik a csoport tagjainak. A gépkocsi megindul és Nagypáli dolgozó parasztsága boldog megelégedéssel veszi tudomásul, hogy városi dolgozók, akikkel összea kovácsolódnak, kijönnek újra, meg újra, hogy a barátságuk még szorosabb legyen. — ELÜTÖTTE A MOTORKERÉKPÁR. Könnyen végzetessé válható baleset történt Nagykanizsán a Dózsa György úton. Kelemen Katalin négy éves kislány hasonlókorú barátnőivel együtt játszott az utca közepén, amikor egy motorkerékpáros szaladt végig az utcán. A kislányok ijedten elszaladtak a motor elöl, Kelemen Katalin azonban ott maradt és a motorkerékpár elütötte. Súlyos fejsérülésekkel szálították a kanizsai közkórházba.