Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-07 / 6. szám

4 Tanulunk a tervért Az ötéves­­ terv jobb mun­kát kiván dolgozóinktól. De jobb munkát csak jobb elmé­leti felkészül­séggel lehet vé­gezni. Ezért kapcsolódnak be dolgozóink legszélesebb réte­­gei az elméleti oktatásokba és ezért jelent örömet az a kitüntetés, ha valaki párt­iskolára mehet. A MAQRT nagykanizsai központi javí­tóműhelyéből öten részesül­tek ebben a kitüntetésben és hármat közülük az itt­ követ­kező sorok mutatnak be. * Soós­­ József elvtársat nem nehéz megta­lálni, a Vasvárasban. Ott dolgozik esztergagépe mel­lett. Ők ketten jól megértik egymást, mint két Soós elvtárs a sztálini testvér, mű­szak alatt 561 százalékot ért el gépével és hosszú hónapok alatt egyetlen egy darab se­lejt­je akadt. Decemberi át­lagteljesítménye 101 száza­lék, de ezt fokozni akarja. Most azonban rövid elszakad gépétől Soós időre tárt. Pártiskolára megy.elv­­— Nem lehet valaki jó szakember — mondja —, aki csak a gyakorlati síkon mo­zog és az elmélettel nem tö­rődik. Nekünk kommunisták­nak különösen gondot kell fordítanunk az elméletre, mert csak így tudjuk a szo­cializmus építésének ügyét előbbre vinni. Én már jártam szemináriumokra, de most különösen örülök annak, hogy pártiskolára mehetek. Azt akarom, ha a pártiskolá­ról nagyobb elméleti tudás­sal visszajövök, még nagyobb és komolyabb eredményeket érjek el. •­ Nem hisszük, hogy lenne olyan ember a MAORT-nak aki ne ismerné Tak­ács G­yö­rgyy elvtársat. Minden párt- és szakszervezeti megmozdulá­son ott lehet látni, ha pedig dolgozni kell a Pártért, ott is az elsők között van. Most ő is azok közé a ki­tüntetettek közé került, aki­ket a Párt iskolára küldött, hogy még jobban elsajátítsa, Pártunk elméletét. — Nem, csak kitüntetés, hanem­ kötelesség is a kom­munistáknak elméletileg ké­pezni magát. Én ugyan részt veszek a oktatásokban — szemináriumi mondja —, de én úgy érzem, a párt­­iskolán alkalmam lesz arra, hogy a tanultakat jobban el­mélyítsem magamban. Már­­ égi vágyam volt, hogy el­menjek a pártiskolára, ahol még öntudatosabb kommu­nistává képezhettem maga­mat.* Amilyen könnyű Soós elv­társat megtalálni a gépmű­helyben az esztergapadja mellett, olyan nehéz rábuk­kanni a vasvázasban Illés I­mrén§> elvtársra, a termelési fele­lősre. Ő róla azt mondják az üzemben, hogy a munka­ver­seny motorja és mindig ott tűnik fel, ahol legnagyobb szükség van rá. Most is ép­pen a munkapadok mellett jár kint, amikor végre rá­bukkanunk. — Szívből örülök annak, hogy a pártiskolái’a mehetek — mondja. — Hiába igyekszem azon, mint az ÜB termelési felelőse, hogy a dolgozóink jobb eredményeket érjenek el a szocialista munkaverseny­­ben, ha magamat nem kép­zem tovább. Én már régen rájöttem arra, hogy nem elég az, ha valaki jó gyakorlati munkát végez és az elméletet elhanyagolja. Most néhány hétre elmegyek az üzemből a párt­iskolára. Amikor vissza­jövök, azon fogok igyekezni, hogy az üzemünk az ötéves terv teljesítéséiben Pártunk útmutatásai szerint az élen járjon. Felelőtlenség, hanyagság, lógás a kanizsai Közraktárak épít estesénél, ahol „az utolsó sim végzik Úgy terveztükk, hogy a Közraktárak sörgyári telepéről készítünk riportot. Útközben már azon­ gondol­koztunk, mit is írunk a ha­talmas gabonahegy­ekről, ho­gyan számolunk be arról, mit is rejteget magában a hatalmas raktár. A portás már a kezdetnél lehűtött bennünket. — Hol &­­raktár? — érdeklődtünk és ezt a választ kaptuk: —Úgy tudom még nincsen kész, né­hány munkás még dolgozik, az építésvezető azonban bő­vebb felvilágosítást tud adni- Hogyan? Már július első nap­jaiban megkezdték a Magas­építő dolgozói az átalakítási munkálatokat és még januárban sincsenek kész!most — Már csak az utolsó si­mításokat végezzük — újsá­golja büszkén Tóth István, építésvezető. Meiaj sisaik talára be a főbejáraton — mondja udvariasan. A „főbejárati“: szűk kis ajtó, amelyen egy testesebb­­ ember csak félol­dalt fordulva tud átjutni- Hogyan viszik ezen be a köz­raktárak dolgozói a gaboná­val teli zsákokat? Aztán:fél­homályba burkolt folyosókon, tága­s termeken az ép­í­tőmun­­kásokat keresi tekintetünk. Hol vannak a munkások? — Mindössze ketten­­ van­nak — válaszolja kérdésünk­re az építésvezető — a töb­bieket más munkákra osztot­ták be. — Lassan feljebb és feljebb jutunk kel, s minden az emelete­fordulóban azonos kép fogad bennünket. A faliak végén kibontott drótszálak. A villany beszere­lése folyik­ Hiszen ezt már októberben elkezdték, s még ■ nincsen kész? — Dolgozik itt három vil­lanyszerelő — tudjuk meg kísérőnktől, azonban dolgoz­ni őket nem láttuk- Amint később megtudtuk, a villany­­szerelők inkább foglalkoztak mással, mint a mukák elvég­zésével. A legnagyobb meglepetés azonban a legfel­ső emeleten ért — Itt új tetőzetet bennünket­ készítet­tünk — bök felfelé az építés­vezető. Élénk elismerésünk alatt ,szemünk egy pillanatra­­ a betonpadlózatra téved. Két léket vettünk észre a padlón. Hát ez mi? — Ide akartuk beszerelni az elevátort. Azonban kiderült, hogy nem fér be, mert a gép­házával együtt magsabb, mint­­ az egész helyiség — mondta az építésvezető­ — Most valami más megoldást kell keresni­ Kiderült, hogy bár az »utolsó simításokat“ végzik, de az elevátor még nincsen felszerelve. Nincs bevezetve a­­ villany, a szűk „főbejá­ra­­­ton“ nem lehet zsákokkal be­jönni és az épület elé terve­zett rámpa építését sem­­ kezdték meg­ Miau «tea: — mondják — az ITI, a ter­­vezőintézet hibája, lehet, de hibázott a vállalat is. A ter­vezőintézet eredetileg csa­­k vartv­assal akarta elkészíttetni a vasbeton mennyezetet. Tud­valévő, hogy ezt Magyaror­szágon nem gyártják és így szeptember 23-ra­­ nem ké­szült el az épület. Új elgon­dolás szerint gömbvassal kel­lett elvégezni az építkezést­ Hosszas bürokratikus átter­vezési munka után végre megkezdték a munkákat, de az újabb határidőre, decem­ber 6-ra sem lettek kész. Miért? Mert a vállalat veze­tősége­ nem nézett utána a munkálatoknak, mert az épületen dolgozókból teljesen irányzott az egyéni felelős­ség. Ma már január 7-ét írunk,­­ kiváncsiak vagyunk mi az­okra, hogy építkezé­seket még most sem fejezték be. Mi történt hát itt? Úgy látszik nem­ vettek tudomást ■ a­ Párt Politikai Bizottságá­nak, a minisztertanácsnak és a MÉMOSz-nak az építő­iparban hozott határozatai­ról sem az ITI, sem a válla­lat vezetősége, sem az építke­zésnél dolgozók. Mi osztjuk Tóth építésve­zető szavait: „Valami más megoldást kell keresni. SZABÓ BIBE Mi az alma és kör’e ? K!SS JÓZSEFNÉ zalalövői la­tos tekintélyes csomagot adott %! Budapestre. Tartalmat ..KÖR TI, ÉS ALMA" felDural ’álla e! A csomag súlyát feltűnően ne­héznek találta a aorta. Az ellen­őrzés során 14 kg sertéshús, 3 d­rb puccolt hízott liba és 7 drb csirke sorakozott elő gyors egymásutánban a csomagból. A csomagot elkobozták, a speku­láns Kiss Józsefné ellen eljárást indítottak. Szombat, 1950. január 7. Egy kis természettudomány A Föl — ^pörgottyű­“ Ha a Föld csak a Nap kö­rül mozogna,­ nem ismernénk a nappalnak és az éjjelnek a váltakozását. De a Föld, mi­közben évi útját végzi a Nap körül, 365-ször megfordul sa­ját maga, vagy, mint mondani szokták: ,,saját tengelye kö­rül“ is. A valóságban a Földnek nincs semmiféle tengelye és az a kifejezés, hogy „megfor­dul saját tengelye körül“, azt jelenti, hogy a Föld egy tel­jes, 360 foknyi, fordulatot végez önmaga körül. Ma fordítYa volna... Biz­onyitja-e a nappalnak és az éjjelnek a váltakozása a Föld forgását önmaga kö­rül? Nem. Képzeljétek el, hogy a földgömb mozdulat­lan, a Nap pedig forog körü­lötte. Akkor naponta épp így láthatnók a nappali világos­ság váltakozását az éjtszakai sötétséggel, így is gondolták ezt az ókorban. Ám tegyük fel, hogy a Föld a mindenség mozdulat­lan középpontja és hogy a Nap naponta (bár a Földhöz viszonyítva óriási nagyságú) maga száguldj­a körül boly­gónkat. Ekkor megmagyarázatlan felvetődik a kérdés, miért kell a nagyobb testnek keringenie a kisebb körül? De ha figyelmen kívül hagy­juk ezt a nehézséget, akkor is alig lehet elképzelni azt a valószínütlenül nagy sebes­séget, amellyel a Napnak a­­ Föld körül kellene futnia. 365-szörte gyorsabban kel­lene száguldania a Földnél, vagyis másodpercenként tíz­ezer kilométer sebességgel, tehát tizenkétezerszer gyor­sabban a kilőtt puskagolyó­nál. A Nap a Földhöz legköze­lebb lévő csillag. A következő legközelebbi csillag 300 ezer­szer messzebb van a Földtől, mint a Nap és ennek a csil­lagnak mégis minden csillag­nap alatt meg kell futnia egy körpályát a Föld körül és ismét visszatérnie eredeti helyére. Itt már igazán való­­színütlenül nagy gyorsaságot kellene feltennünk, olyant, amely összemérhetetlenebbül nagyobb a fénysugár terje­dési sebességénél. A távolabbi csillagok pedig még na­gyobb, szinte természetfeletti sebességgel kellene hogy szá­guldj­anak. Ekkora, a rendkívülit is meghaladó sebességet a csil­lagászok nem észleltek és nem i­s észlelhetnek. Nem észsze­rűbb-e tehát azt félre tenni, hogy a Föld nem moz­dulatlan középpontja a világ­mindenségnek, hanem közön­séges bolygó, amely magas körül forog? A Foucault-féle ingakísér­let De hogyan bizonyítják a jelenkor tudósai azt, hogy valóban forog a Föld? A csil­lagászoknak­ igen sok bizo­nyítékuk van erre s ezek kö­zül legalább 10 döntő bizo­nyíték. A legszemléltetőbbek és legmeggyőzőbbek egyike a Foucault-féle ingakísérlet. A kísérlet lényege kön­­­nyen érthető: a­ legegysze­rűbb inga is (például egy fo­nál végére kötött kő vagy egyéb súly) állandóan egy és ugyanazon síkban fog len­geni. Mégha megcsavarjuk is a fonalat és összesodorjuk szabad végét, az inga lengési síkja akkor sem változik.. íme, azt a szemléltető kí­sérletet mutatta be az 1851-ik évben Foucault francia tu­dós, hogy szemmel láthatóan bebizonyítsa a Földnek egy nap alatt végzett forgását. Párizs egyik legmagasabb épületében, a Pantheonban, egy volt templomban, 67 mé­ter hosszú acélfonalat füg­gesztett fel a mennyezetre, a fonál alsó végére pedig egy 28 kilogramos súlyt akasztott. Foucault így okoskodott; ha a Föld valóban megfordul naponta önmaga körül, ak­kor a Pantheon padlója is, mennyezete is fokozatosan elfordul. Azonban a lengő inga eközben is megtartja mozgásának eredeti irányát, vagyis lengési síkját, amint ezt a fizikusok mondani szok­ták. A b­izon­yíték Az inga tehát minden len­gésnél új nyomot rajzol. Avégből, hogy az inga min­den lengése látható jelet hagyjon maga után, a Pan­theon köralakú padlóját ho­mokkal borították, az inga súlyához pedig tűt erősítet­tek. Foucault kísérlete fénye­sen sikerült: az inga lengési ideje alatt annyi jelet rótt a homokba, amennyit a számí­tások előre megmondottak. A Föld tehát forog! — bizo­nyította be Foucault kísérle­tével. A kísérlet annyira szem­léltető és meggyőző volt, hogy minden kétkedés magá­tól megdőlt. A német nép sohasem fogja tűrni, hogy a Ruhr-vidéket k szakítsák Németország testéből *­­A Nyugatnémetországi Kommu­nista Párt január 7-ére és 8-ára nagyszabású béketüntetésre hívta fel a Ruhr-vidék dolgozóit. Ezzel kapcsolatban a Német Szocialista Egységpárt vezetősé­ge harcos üzenetet Ruhr-vidék dolgozóihoz­ intézett a A Német Szocialista Egység­­párt — mondta az üzenet — ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a német nép sohasem fogja tűrni, hogy a Ruhr-vi­­déket kiszakítsák Németor­ták most a második világháború kitöréséért felelős nyugatnémet­­országi cinkostársaikkal együtt ismét megkísérlik, hogy a Ruhr­­vidéket elkülönítsék Németország gazdasági életétől és a Kelet el­len irányuló nemzeti elnyomó politikai és háborús gyújtogatás támaszpontjává tegyék. Minden becsületes német haza­finak a nemzeti front keretében kell harcolnia a békéért és az egységes, demokratikus, békesze­rető Németország megteremté­séért. szág testéből. Az angol-amerikai imperialis­

Next