Zala, 1952. november (8. évfolyam, 259-281. szám)
1952-11-04 / 259. szám
A propagandamunka tapasztalataiból' A vitavezetés módszere A marxizmus leninizmus elsajátításának alapvető módszere az egyéni tanulás. A politikai iskolák hallgatói azonban még nem rendelkeznek kellő tanaságg is az egyéni tanulás módszereiben, ezért igen nagy jelentőségű mind az előadás, mind szeminárium. Az előadás az érdeklődés felkeltésével, a legfontosabb kérdések tisztázásával bevezeti és megalapozza a téma eredményes feldolgozását, a szeminárium a kérdések részletes megvilágításával lezárja azt. A szemináriumi vita lehetőséget túl a hallgatók tanulásának ellenőrzésére. A vita során megmutatkozik, hogy az elvtársak hogyan tanulnak, milyen lelkiismeretesen készültek fel, hol vannak nehézségeik, mit nem értettek még stb. így a szemináriumi vita megmutatja a politikai iskola vezetőjének, hogy milyen kérdésekkel kell részletesebben foglalkoznia, melyik elvtársnak nom van szüksége segítségre, kik azok, akiknek egyéni tanulását fokozottabban kell ellenőriznie. A szemináriumi vita során fel kell hogy táruljanak a hallgatók előtt a tanult anyag mélyebb összefüggései. A tanulás kezdeti nehézségeivel küzdő hallgatók számára külön nehézséget jelent még az anyaggal kapcsolatos adatok, események megtanulása, az elméleti megállapítások, megértése is; az egyes részek, tények, tételek közötti összefüggések feltárása pedig rendszerint meghaladja erőiket. Ezért a szemináriumi vita során kell ebben segítséget kapniok. A látszólag különálló részek kapcsolatának feltárása, a lényeges vonatkozások kiemelése a tanultakból összefüggő, egységes, átfogó képet adnak a téma egészéből. A szeminárium egyik fontos feladata, hogy a hallgatók ismereteit rendszerezze, egységes keretbe foglalja. A szemináriumi vita feladata az i, hogy a hallgatók figyelmét ráirányítsa a tanult, anyaggal kapcsolatos feladataikra. A szemináriumi vita lehetőséget nyújt arra is, hogy a hallgatók előtt tisztázódjék: az elsajátított ismereteket hogyan hasznosítsák munkájukban, hogyan hat — közvetve és közvetlenül — feladataik elvégzésére a tanulás. Ha a szeminárium során a hallgatókban tudatossá válik, hogy az adott téma feldolgozásának milyen nagy jelentősége és hatása van személyes munkájukra, magatartásukra, ez jelentős mértékben növeli tanulási kedvüket is. A szemináriumi vita során tisztázódnak az esetleges téves nézetek is A hallgatók részére megadott irodalom nem térhet ki az anyag minden problémájának részletes ismertetésére, ezért az egyéni tanulás után könnyen maradhat egyes hallgatókban helytelen nézet egyik-másik kérdéssel kapcsolatban. Megtörténhet, az is, hogy a felszínes tanulás, tapasztalatlanság vagy egyéb, okok következtében egyes hallgatók félreértenek vagy nem értenek meg valamit a tanultakból és ezért helytelen következtetésre jutnak. Mindezeket a téves, helytelen néha az ellenség álláspontját fedő nézeteket a szemináriumon tisztáznunk kell. A szemináriumi vita egyik legfontosabb feladata, hogy az összefüggéseiben feltárt, rendszerezett, tisztázott ismereteket rögzítse, mélyen bevésse a hallgatók emlékezetébe. Az elmélet elsajátítása nem lehet gépies magolás eredménye, az elméleti megállapításokat a hallgatóknak meg kell érteniük és tudniuk kell alkalmazni saját területükre. Már az egyéni tanulás során törekedniök kell a tanultak megjegyzésére, de az anyag egészének összefüggő képét csak a szemináriumi foglalkozás rögzítheti tartósan a politikai iskola hallgatóinak emlékezetében. A szemináriumi foglalkozás — fentiek eredményeként — megtanítaja a hallgatókat logikusan gondolkodni; megtanítja a lényegest elválasztani a lényegtelentől; az ismert tényekből kiindulva, helyes következtetéssel helyes megállapításokat tenni; az események mögött megtalálni azok mozgató erőit; a tanultakat elemezve, felismerni saját feladataikat és a feladatok megoldásának legcélszerűbb útját. A jó Szemináriumi vita eredményeként a hallgatók elsajátítják a bolsevik agitáció módszereit. Megtanulják, hogyan érveljenek, hogyan bizonyítsák álláspontjuk helyességét, képesek lesznek a téves vagy ellenséges nézetek megcáfolására és szétzúzására: tudni fogják, hogyan kell meggyőzni igazukról a velük bármilyen kérdésben szembenálló becsületes dolgozókat. A szemináriumi vita fejleszti a hallgatók politikai érzékét és elvi éberségre neveli őket. A jól vezetett szemináriumi foglalkozás tanítja a hallgatókat a belső és mégnemzetközi események helyes értékelésére, megtanulják a politikai helyzet gondos elemzésével levonni a cselekvés szempontjából döntő tanulságokat ; megtanulják felismerni az ügyünket előrevivő vagy fékező tényezőket. Az eleven, termékeny viták arra nevelik a hallgatókat, hogy felfigyeljenek minden hibás nézetre, pontatlanságra és képessé teszi őket a hibás nézetek helytelenségének bebizonyítására. Összegezve: a szemináriumi vita célja a tanulót ellenőrzése, a tanult anyag összefüggéseinek feltárása, az elmélet és gyakorlat szerves összekapcsolása a téves nézetek tisztázása, a tanult anyag alapvető kérdéseinek alaposabb rögzítése a hallgatók emlékezetében. Megtanítani a hallgatókat logikusan gondolkodni, fejleszteni vitakészségüket és tikai érzéküket, elvi éberségre polinevelni őket. Négyszázezer forint a Vasgyüjtő Napok legjobbjainak A DISz javaslatára a múlt év közigazgatására és termelő üzemájusában rendezték meg először a vas- és fémgyűjtő napokat. Azóta a minél több ócskavasért, fémhulladékért folyó csatának igen sok hőse van elsősorban a dolgozó és tanuló ifjúság sorai között, de igen sok munkás, dolgozó kisparaszt haladó értelmiség, férfi és nő kitüntette magát a hulladékgyűjtés megszervezésében és magában a gyűjtésben is. Ezek között is a legjobban, leglelkesebben és legeredményesebben gyűjtők közül igen sokan kaptak jutalmat, sőt az idei májusi fémcsata győztesei közül több mint harmincan kormánykitüntetésben is részesültek, Gerő Ernő elvtárs adta át a parlamentben a kitüntetéseket. Hogy mit jelent egy vagon ócskavas népgazdaságunk számára, jó ha tudjuk, hogy ebből 6600 fejszét, vagy 660 kályhát, vagy 2000 kályha számára 10.000 darab füstcsövet, vagy 27 fiatal munkás számára 9 darab 1000 milliméter csúcstávolságú esztergapadot, vagy megyei székhelyünk egész |eink számára elégséges 700 db írógépet, vagy 8000, egyenként 10 literes vizesvödröt gyárthatunk. De egy vagon ócskavas elégséges ahhoz is, hogy Budapest és Vác között 10 huzal távvezetéket, vagy 900 méter hosszú sínpárt fektessünk le, vagy pedig ha a vagon ócskavasat egy milliméter átmérőjű acélhuzal készítésére fordítjuk, úgy Budapest és Konstantinápolyig lesz elégséges ez a huzal. A Vasgyűjtő Napoktól most az eddigieknél is jobb eredményt várunk. Bár kétségtelen, hogy mindenki minden jutalom reménye nélkül is megteszi a magáét, a legjobban, legeredményesebben gyűjtök, legcélirányosabban, leglelkesebben szervezők most is értékes jutalomban részesülnek, összesen négyszázezer forint értékű kerékpár, rádió, fényképezőgép, töltőtoll, könyv, sportfelszerelés, stb. kerül kiosztásra a Vasgyüjtö Napok legjobbjai között. Előre tehát a Vasgyüjtö Napok sikeréért! Munkaversenyekkel járul hozzá az egerszegi Ruhagyár a békekongresszus sikeréhez Némethi Margit elvtársnőt nemcsak arról ismerik a zalaegerszegi Ruhagyárban, hogy ő a hatos szalag vezetője, hanem arról is, hogy az I-es számú gépterem dolgozói őt választották meg békebizottságuk titkárának. A Ruhagyár megyénk egyik legfiatalabb üzeme. Alig egy éve kezdődött meg falai között a termelő munka. A szervezett békemozgalom pedig még fiatalabb az üzemben. Persze már az első napoktól kezdve sok szó esett a dolgozók között a békéről és a kommunisták, valamint a legfejlettebb DISz-tagok sokat beszélgettek egyénenként is mindenkivel a béke ügyéről. Néhány hete — a III. Magyar Békekongresszus előkészítése idején — győződtek meg arról, hogy békeharcukat még szervezetebbé kell tenni és még egységesebbé kell vonni soraikat. Ekkor alakult meg az üzem kilenc békebizottsága és ekkor választották meg az egyik titkárául Némethi Margit elvtársnőt. — A békebizottság legelső feladatának a termelékenység további emelkedését és a minőség javítását tartotta — mondja Némethi elvtársnő. — Ezért versenyt szerveztünk az egyes szalagok között. A VI-os szalag, amelynek vezetője vagyok, 105 százalékos tervteljesítést és 99 százalékos minőséget, vállalt. Igaz, hogy még nem teljesítettük ezt — folytatja — mert időközben más munkára álltunk át, ami az első napokban mindig csökkenti egy kicsit a termelékenységet, amíg az új munkafolyamatokba be nem gyakoroljuk magunkat. Elmondja még, hogy az emelkedés viszont már megindult és ezzel együtt javul a minőség is. Hogy ez így van, abban komoly szerepe van a békebizottságnak is. Nem sajnálják az időt, hogy elbeszélgessenek azokkal, akik nem teljesítik terveiket. Alaposan és részletesen megmagyarázzák — a béke ügyével összekapcsolva —, hogy miért kell többet és jobbat termelniök. Így történt ez például Gáspár Jolánnal, aki faluról került be a gyárba. Hiányzott még belőle az ipari munkásság öntudata, nem igyekezett képességei szerint javítani a minőségen. Németh elvtársnő sokszor beszélt vele és az eredmény az lett, hogy Gáspár Jolán egyre jobban és jobban dolgozik. Ma már ő is tudja, ha jobb minőséget gyárt, azzal a békéért tesz többet, azzal a gyárat védi, aminek ő is tulajdonosa. Másképpen is kifejezésre jut a gyárban dolgozók harcos békeakarata. Egyre többen és a többen ragadnak tollat, hogy megírják vezetőinknek, az Országos Békebizottságnak, legjobb békeharcosainknak, milyen módon kívánják kivenni részüket a további munkából. Egerszegi Imre elvtárs, a gyár egyik dolgozója többek között így ír levelében: „Mi igazán haljuk, mit jelent békében élni, dolgozni, Közép-Európa legmodernebb ruhagyérrát mondhatjuk magunkénak. Mellettünk modern vasgyár épül, új lakóházak sorakoznak. Szinte felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi szépet kaptunk demokráciánktól. Békés életünket nem hagyjuk megzavarni, mi békében akarunk élni. A háborús gyújtogatók propagandájára munkaversennyel válaszolunk ■ Ez a levél a Ruhagyár összes dolgozóinak akaratát, békevágyát fejezi ki. Elhangzottak a lelkes felajánlások. A békebizottságok pedig tovább élesztik a versenytüzet, békekonferencián és az országos hogy a városi kongresszuson küldötteik a gyár dolgozóinak olyan eredményeiről számolhassanak be,ami méltó a béke ügyéhez. Szabó Péter látogatása a nagykanizsai Magasépítési Vállalat munkásotthonában Szabó Péter orosztonyi dolgozó paraszt meglátogatta lányát, aki a nagykanizsai Magasépítési Vállalatnál dolgozik. A városba érve, először is az iránt érdeklődött, merre van a vállalat. Amikor a kért felvilágosítást megkapta, elindult a Somogyi Béla úton kifelé. A sorompóhoz érve ismét megkérdezte: — Merre van a Magasépítési Vállalat? Bent a városban azt mondták, hogy a Vár uton megtalálom, de hiszen itt már vége a városnak. — Dehogy van vége — szólt a kérdezett, egy fiatal, piros arcú egyenruhás, ipari tanuló. — Nézze csak, ott kezdődik a város másik része, Kishantesa. Magának azonban nem kell odáig menni, mert a Magasépítési Vállalat ott van, ahol azt a nagykaput látja. Szabó Péter megköszönte a felvilágosítást, aztán búcsúzóul azt is elmondta, miért megy a vállalathoz. ___ Itt dolgozik a lányom. Ott is lakik. A vállalat adott neki lakást. Nagyon szereti az ipari munkát, pedig hát otthon, is jó dolga volt. Nem is értem, mi bújt ezekbe a fiatalokba. 5 óra körül járt az idő. A portánál azt mondták, hogy Szabó Erzsébet nem itt, hanem az egyik külső munkahelyen dolgozik, de azért menjen csak be Kohári elvtárshoz, az üb-elnökhöz, ő pontosan megmondja, hogy hol találja meg a lányát. Néhány perc múlva kiderült, hogy hiába fáradt ily messze, mert a leánya már rég hazament. Az otthonba van. Az üb-elnök pontosan megmagyarázta a helyet. Szemben a pártiskolával, egy emeletes saroképület. Ez a vállalat munkásotthona. Szabó Péter, amíg végigért a hosszú Somogyi Béla úton és a Sztálin-uton, folyton azon tépelődött, milyen is lehet az az épület. Mindig azt hitte, hogy a lánya és a többi dolgozó, akiknek a vállalat ad szállást valami dtUedezett viskóban, vagy pedig valami fából összeeszkábált tömegszálláson lakik. Az üb-elinök azonban emeletes épületről beszélt. — Nem tévesztette-e össze az én lányomat másvalakivel, valami tisztviselőfélével? — riadt fel benne a gondolat. — Meg kellett volna mondanom, hogy az én lányom munkáslány. Vörös Hadsereg, útjához érve, megkérdezte, hol van a pártiskola. Az emelkedőn felérve, körülnézett. Maga előtt látta az emeletes saroképületet. Most már szentül meg volt győződve hogy itt csak tévedésről, lehet szó. Ismerte ö eléggé a paraszti sorsot és azt is tudta, hogyan éltek a városi dolgozók. _ Az igaz hogy 45 óta nagyot változott a világ, de azért akkorát mégsem változhatott, hogy a munkások egy ilyen épületben , valóságos palotában lakjanak. Szabó Péter sokat hallott már a pártról, a párt munkájáról, a dolgozók szebb, boldogabb életéről, ban is Ezt odahaza, az ő falujuktapasztalhatják, dehát mégis... hogy a munkások ilyen épületben lakjanak ? Az utcáról lépcső vezetett a bejárathoz. Hosszú folyosót látott maga előtt. Az egyik üveges ajtó felett ez a felirat állt: „Gondnok“, Ide bekopogott. — Igen, Szabó Erzsébet itt lakik — adták meg kérdésére a választ. — Az én lányom nem ám irodában dolgozik. Munkásnő,az — Rendben van. Orosztonyi lány, ugye? — Igen. — mondta Szabó Péter és ebben a pillanatban nagyon otthon érezte magát mintha a saját házában lenne. Nem tudta hirtelen mit szóljon, de az a néhány pillanatnyi csend egy világot süllyesztett el és egy új világot tárt fel előtte. Ez a néhány pillanat elég volt ahhoz hogy felvillanjanak azok a képek, amelyek éles színekkel mutatták meg a sommások férges barakkjait, az arcokat, amelyekről lehtt a nélkülözés. Emlékezett az ipari dolgozókra, akik kivert kutya módjára éltek otthontalanul, nyomorúságosan. De nemcsak ezek jutottak eszébe, hanem eszébe jutottak a mezőgazdasági munkákat és a terménybeadást szabotáló, rémhírterjesztő kulákok is. — Szóval ezt irigylik tőlünk — gondolta magában. — Ezt a gyönyörű épületet szeretnék elvenni az én lányomtól és a többiektől, azt a világot szeretnék visszahozni, ahol csak nekik volt fenékig tejfel az élet. Nem, abból nem esztek többé. TV megmutatták a lánya szobáját. A földszinten Ebben az épületrészben csak volt, lányok laktak. A férfi dolgozókat az emeleti lakásokban helyezték el. Az emeletien lakik az üb-elnök is, Kohári elvtárs. Azért lakik itt, hogy esténként is együtt lehessen a dolgozókkal. Nem árt, ha a szabad ódekban időnként el-elbeszélgetnek a politikai és a szakmai dolgokról. Amikor beléptek a lányok lakosztályába, ott nagyon vidám volt a hangulat. Az első pillanatra meglátszott, hogy lányok laknak itt. Az ágyak melletti kis asztalkákon cserépbe ültetett virág, az ágyak felett a falon fényképek voltak láthatók,pedig Szabó Erzsébetet apja éppen gesztenyesütés közben találta. — Hát te ilyen helyen, laksz ? — volt az első szava. A többi lány megütődve nézett Szabó Péter felé. Azt hitték, hogy talán nem tetszik neki a lakásuk, azért az a heves kifakadás, de a következő pillanatban, éppen az ellenkezője derült ki. — Nagyon szép itt minden — mondta Szabó Péter, keresve a szavakat,, hogy kifejezhesse mindazt, ami érzésében gondolatában felgyülemlett. * A lányok körülvették, beszélgettek vele. Csiszár Ágota elmondta, hogy ő zalaszentbalázsi. Többen is vannak szentbalázsiak. Jó munkát végeznek s ezért a vállalat minden szombaton hazaszál.ítja őket a saját gépkocsijával. Borsos Gizella arról beszélt, hogy apjával együtt dolgoznak a vállalatnál. Horváth Lujza és Szalavári Margit keszthelyi lányok. Mindketten gépkezelők, tehát szakmunkások. Szalavári Margit olvas. Olvasnivalójuk van elég, a vállalat könyvtára rendelkezésükre áll. Három,négy szoba van egymás mellett, sőt konyhájuk is van. Ha éppen kedvük tartja, süthetnekfőzhetnek a lányok. ___ "Ritkán főzünk. Minek is tennénk — jegyzi meg Szalavári Margit. — Az konyhán nagyon jó étkezést üzemni kapunk. Ma is finom sertéspörkölt volt ebédre, burgonyával. Jól gondoskodik mirólunk a vállalat. — De azért mégis csak főzögetünk — szólt közbe az egyik lány. — tegnap este is dióskiflit sütöttünk. Közben megérkezett Kohári elvtárs is, az iib-elnök. Megmutatta Szabó Péternek a férfiak lakásait is. Sorra járták az emeleti szobákat. Szabó Péter nem tudott betelni a látvánnyal. A szobák faláról Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs képei mosolyogtak feléje. Szabó Péter is mosolygott. Ez a mosoly azt mondta: — Nekik köszönhetjük. Kedd 1951 nov, 4.3 PÁR! ÉPÍTÉS túlmulatást nyújt a mindennapi pártmunkában