Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-04 / 207. szám

P­A­R­t * Felkészült az új oktatási évre a nagykanizsai Magasépítő Vállalat pártszervezete A hallgatók kiválogatására, az oktatást előkészítő bizottság mun­kájára nagy figyelmet fordított Kucskó Ferenc elvtárs, a nagyka­nizsai Magasépítő Vállalat párt­titkára. A pártszervezet vezetősége két előkészítő bizottságot alakított. Az egyik feladata a területen dolgozó kommunistákkal és a legjobb munkát végző pártonkívüliekkel való személyes foglalkozás volt. A másik bizottság feladata pedig a hivatalon belül és a helyi mun­káknál dolgozó elvtársak felkészí­tése volt. A bizottságok tagjai a beszélgetések végeztével beszá­moltak Kucskó elvtársnak a hall­gatókkal folyt személyes beszél­getésről, s az oktatás megindulá­sáig még minden hallgatóval két­szer, háromszor elbeszélgetnek. Fontos feladata a pártvezető­ségnek és elsősorban a párttit­kárnak az ellenőrzés. Kucskó elvtárs több esetben A MUNKAHELYEKEN IS ELLENŐRZI a feladatok végrehajtását. Alka­lomadtán egy-egy hallgatót meg­hív a pártszervezetbe s meggyő­ződik róla, hogy a bizottság meg­felelően tárgyalta-e a hallgatók­kal az új oktatási év feladatait. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizottságok jól végezték felada­tukat A pártszervezet vezetősége jól mozgósította a pártcsoportbizal­­­mi ateat is az új oktatási év előké­szítésére. Mozsolics József elvtárs, pártcsoport bizalmi pártcsoportér­­tekezleten és röpgyűlésen ismer­tette a hozzátartozó hallgatók között a tanulás jelentőségét és fontosságát. Radics János elvtárs, pártcsoport bizalmi személyesen beszélgetett a csoportjához tartozó elvtársakkal és mikor a bizottság megkezdte munkáját, ő maga min­den hallgatóról tudott megfelelő információt adni. Ezzel nagyban elősegítette és megkönnyítette a bizottság munkáját. A pártszervezet vezetősége az előkészítő bizottság javaslatát ve­zetőségi ülésen vitatta meg, ahová meghívták a propagandistákat is. A vezetőség AZ ELŐTERJESZTETT JAVAS­LATOKON TÖBB HELYEN módosított, olyanformán, hogy nem javasol­ták az olyan elvtársakat a SZKP történetét tanulmányozó oktatási formába, akik a másodéves poli­tikai iskolát nem végezték el, hiszen nincs meg a politikai fel­­készültségük ezen a fokon tanul­ni. Ezután a vezetőség taggyűlé­sen ismertette, hogy jóváhagyta, vagy módosította-e egyes elvtár­sak beosztását az oktatásban. A pártszervezet vezetősége az oktatásig még hátralévő időt hasz­nálja fel a további nevelő mun­kára. Ne pihenjenek meg ered­ményeiken, hanem biztosítsák, hogy a pártoktatási év előkészíté­se kapcsolódjon egybe a minden­napi élettel, a napi feladatok vég­zésével, a terv maradéktalan tel­jesítésével. E feladatok mellett a vezetőség adjon segítséget a DISz­­oktatás előkészítéséhez is, hogy a következő év a nagykanizsai Ma­gasépítő Vállalatnál is a párttag­ság és a fiatalok eszmei szilárd­sága fejlesztésének eredményes esztendeje legyen. Biológiai szakkör alakul Nagykanizsán A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Tár­­sulat ez év tavaszán széleskörű programmot adott azok részére, akik természettudományokkal foglalkoznak. E munka biz­tosítására felhívta mindazokat, akik a természettudományok bármely ágát művelik, hogy szakkörökbe tömörülve az érdeklődő­ket rendszeresen tájékoztassák folyamatban lévő munkájukról, va­lamint a kor igényeinek megfelelően a tömegeket a természettu­dományos világnézetnek, tudományos eredményeknek megnyerjék. A szakkörök munkájába most Nagykanizsa város is bekapcso­lódik, ahol megalakult a biológiai szakkör. Sikerült megnyerni mozgalomnak azokat a helybeli szakembereket, akiknek eddigi mun­­­kásságát a Magyar Tudományos Akadémia is nagyra értékeli, va­lamint azokat, akik szakmunkájukkal országos megbecsülést vívtak ki. Bekapcsolódtak a helybeli aquaristák is, akiknek tapasztala­taira a szakkörök munkájában szintén szükség van. Csatlakoztak a természetkedvelők, kik erdőt-mezőt járva gyarapítják élettani is­mereteiket. M­­­ost felhívással fordulunk mindazokhoz, akiket a szakkör munkája érdekel, illetőleg tevékenységükkel e munkát haj­landók támogatni, keressenek fel bennünket, kapcsolódjanak munkába. Azok pedig, akik bármely biológiai természetű kérdésre­­ kívánnak választ, úgy dobják be pár sorban kérdésüket a kirakati levelesládába, a választ pedig vagy a Sztálin­ úton lévő gyógyszer­­tár kirakatában rendezett állandó kiállításon elhelyezett táblán, vagy pedig az ugyanott feltüntetett helyen és időben tartott szakköri előadáson, vagy foglalkozáson részletesen adjuk meg. Ugyan a kirakatban folyamatosan bemutatjuk Nagykanizsa környé­kének élővilágát, lehetőleg úgy, a­hogy tenyészetünk aktualitása kívánja. Bemutatjuk gyakoribb szobanövényeinket, gyógyszernövé­­nyeinket, a gyűjtést és felhasználás­t ismertetve. Mindezekkel kapcsolatosan felvilágosítást szívesen ad a szak­körvezető, Molnár Nándor, Néphadsereg-út 51. sz. alatt, este 8 óra után* A zalaegerszegi képzőművészeti szakkör várja a festészet és a rajz kedvelőit A télen és a nyár elején még működött a képzőművészeti szakkör Zalaegerszegen. Frimmel Gyula rajztanár volt az oktató és számo­san hallgatták is­­ a diákok. Fel­nőtteket ritkán tudott beszervezni. A téli hónapok alatt sok nehézség­­gel kellett megbirkózniuk. Nem volt­­megfelelő munkatermük. Állandóan hurcolkodniuk kellett egyik helyről a másikra. Ha­ valahol akadt is egy nagyobb helyiség, olyan hideg volt, hogy ott dolgozni nem lehetett. A fiatalokban mégis volt lelkesedés, munkakedv. Szépen haladtak a mun­kában, Lukács Rudolf, általános is­kolán tanuló szerényen megjegyezte: annyira jól dolgoztak, hogy még ki­állítást is tudtak rendezni. A kiállí­tás jól sikerült és igen sok­ látoga­­tója volt. Sokan, akik visszariadtak a nehéz­ségektől, el is maradtak a szakkörből. Két hónapja teljesen szünetel a képzőművészeti kör munkája. Szó van arról, hogy az ősszel újra szer­vezik és megpróbálnak újabb tehet­ségeket bevonni, mert hiszen a szak­­kör tulajdonképpeni célja a tehetsé­gek felkutatása. A szakkör vezető­sége, elsősorban Frimmel Gyula rajz­tanár szívesen venné, ha a vidéki pe­dagógusok közül a tehetségesek szin­­tén részt vennének a képzőművészeti szakkör munkájában. Csak még helyiséggel van baj. A megyei nép­­ művelési osztály azonban megígérte, hogy biztosít számukra megfelelő termet. A képzőművészeti szakkör lelkes tagjai szeretnének szépen berende­zett, kellemes, meleg teremben dol­gozni a téli hidegekben. Bíznak népművelési osztály ígéretében, bíz­a­nak abban, hogy megkapják az ígért helyiséget. llőO tonna olaj tervenfeküli termelésével köszöntik a bázakerettyei olaj­munkások a harmadik bányásznapot A kerettyei dombok lankásainál elterülő olajtornyok dolgozói becsülettel helytálltak a bányásznapi munkaversenyben. A brigádok, az egyes termelési részlegek nemcsak hogy tervüket teljesítették, hanem vállalásaikat is sokszorosan túlszárnyalták. A versenyszellem, amely a dol­gozókban él , meghozta a gyümölcsét. A Buda­­fai Kőolajtermelő Vállalat a bányásznap tiszte­letére folyó versenyben az augusztus havi terv teljesítésénél 104,2 százalékot ért el. A harmadik negyedévre olajtöbbtermelésre tett felajánlásuk 400 tonna olaj volt, amelyet az alkotmányi mun­kaverseny hatalmas lendületének nyomán a vár­palotai bányászok felhívására újabb 600 tonna vállalással egészítettek ki. A alkotmányi munka­verseny eredményei azt mutatták, hogy a báza­­kerettyei olajmunkások még ennél is többre ké­pesek. Az augusztus 20-ra tett pótfelajánlásukat is 2 tonnával túlteljesítették. Az alkotmányi munkaverseny eredményeit igyekeztek zökkenőmentesen átvinni a bányász­nap tiszteletére indított versenybe. Ennek nyo­mán augusztus 20-tól szeptember 1-ig vállalásu­kat már 1150 tonnára valósították meg. A ne­mes versengés során a Petőfi-brigád került az első helyre. A harmadik negyedévre tett eredeti vállalásában 50 tonna olaj többtermelését vállalta, de alkotmányunk ünne­pére a felajánlását újabb 40 tonnával toldta meg. A jó munkaszervezés révén a szovjet olajterme­lési tapasztalatok alapján ezt a vállalást szeptem­ber 1-ig már 143 tonnára teljesítette. A Petőfi olajtermelő-brigád az elmúlt ne­gyedévben a legutolsók között kullogott, tervét ritkán váltotta valóra. Bedő Lajos elvtárs, az új brigádvezető azonban az utóbbi két hónap alatt a legjobbak közé sorakoztatta fel a brigádot. Az olajtermelő brigádok között folyó verseny­ben méltó helyet foglal el a Kuczer-brigád, amely a harmadik negyedévre tett 100 tonnás vállalását 213 tonnára teljesítette. A jó verseny­mozgalom eredménye, hogy a többi brigád is tervszerűen váltja valóra az adott szavát. Az élenjárók között van a Béke- és Kossuth-bri­­gád is. A Gazolin-telep dolgozói 60 tonna gazolin terven felüli termelését vállalták a harmadik ne­gyedévben. Az újítók és a szovjet tapasztalatok alapján a bányásznapi verseny közben arról szá­moltak be, hogy terven felül szeptember 1-ig 566 tonna gazolint termeltek. Tizennyolc újítást alkalmaztak, illetve adtak be ezidáig a vállalt 6 helyett, amelyek bevezetése után megsokszoro­zódott a termelés. Kövesdi Ferenc olajmunkás egymaga 12 újitást adott be. A bázakerettyei olajmezők egyik legfonto­sabb ipari termelvénye a korom, amelyből nyom­dafestéket, gyógyszert gyártanak. A koromgyá­riak a havi tervüket 108,3 százalékra valósítot­ták meg és ezzel többezer kiló nyersanyagot ad­tak a hazának. A bányásznap tiszteletére 4000 kiló korom termelését vállalták terven felül. A legutóbbi értékelésük szerint ezt a felajánlá­sukat 5100 kilóra teljesítették. A tervek és a felajánlások túlteljesítése mel­lett a határmenti bázakerettyei olajmunkások a bányásznap ünneplésére készülnek. Jó munká­jukért az a megtiszteltetés érte őket, hogy a dunántúli ásványolajipari vállalatok náluk tartják meg a III. bányásznapot. Felkészültek a vendégek fogadására. A kultúrterem külsejét és belsejét, ahol az ünneplést és a baráti találkozót tartják, már diszitik. Egésznapos sport- és kul­turrendezvényekkel akarják szórakoztatni a ven­dégeket. Nagy az érdeklődés náluk, hogy üzemük melyik dolgozóját éri majd a „kiváló bányász"­ kitüntetés. Jól dolgoztak, jól harcoltak, így hát megvan erre minden okuk. N. E. 50.000 forintos beruházással hozzák rendbe a nagykanizsai Thury György múzeumot Nagykanizsán, nem messze a szovjet hősi emlékműtől, állt egy illett-kopott emeletes épület , a museum. Most ez az épület is újjászületik. A város egyik le­gelhagy­alantabb épületéből a város egyik legszebb épülete lesz. A tatarozást az Épü­letkarbantartó KTSz dolgozói vég­zik. Szorgalmas és lelkiismeretes munkájukból napról.napra többet­­ és szebbet mondanak az eredmé­nyek. Ez az egyemeletes ház a XVIII. században épült s a régi Kanizsa legszebb épülete volt. Államunk most 60.000 forintot fordít az épü­let rendbehozására. Az ajtókat ere­deti formájukban a KTSz műbútor­asztalosai készítik el. Az épület rövidesen visszakapja régi szépségét s október közepén már meg is rendezik benne, az első kiállítást. A földszinten két helyiségben, a MASZOLAJ Vállalat rendezi meg a földtannal, a föld történetével kapcsolatos kiállítását. Ez a két helyiség lesz a MASZOLAJ múzeu­­ma. Az emeleten csiszolt szakbeli dolgokat állítanak fel. kőkor- Kü­lön lesz a pénztörténeti kiállítás. Egy nagy helyiségben lesz történelmi kiállítás. Itt helyezik el a a kanizsai várat ábrázoló képeket s a vés­ kapitányával, Thury G­yörgy­­gyel kapcsolatos dokumentumokat. A múzeumnak külön érdekessége a gazdasági fejlődés-mik d­okumen­­tálása és Zala megye néprajzának bemutatása. Az omladozó, régi ház helyén né­­hány hét múlva gyönyörű épület áll. Méltóm mondhatjuk róla: Nagy­kanizsa egyik büszkesége. Az előt­te lévő teret, amely eddig el volt hanyagolva, ugyancsak rendezik, szépítik. Utolsókból elsők A RUHAGYÁRBAN a legros­­­szabb, a leggyengébb munkát a III-as gépterem 13—16-os szalag­ja végezte. Itt állandóan baj volt a minőséggel. Persze, minőségi hiányosságok a többi szalagnál is voltak, de korántsem akkorák, mint a 13—16-os szalagnál. Mi okozta az állandó elmara­dást és a minőségi munkánál mutatkozó hiányosságokat? A hi­bát elsősorban is a kétlaki dol­gozókban keresték. Ez nem is volt alaptalan. Aratás és cséplés idején előfordult, hogy azoknak a dolgozóknak, akik faluról jár­tak be, otthon még annyi idejük se volt, hogy a polyvát és a szal­­matöreket kitisztítsák a hajukból. Ezzel azonban nem sokat törőd­tek a kétlakiak. Úgy gondolták, a gyárban lesz majd idejük arra is, hogy a hajukat rendbehozzák, sőt marad idő egy kis szunyóká­­lásra is. Az igazán nem fur­dalta a lelkiismeretüket, hogyan teljesíti tervét a szalag, ha ők az otthoni fáradalmaikat itt pi­henik ki. Arra sem gondoltak, hogy a 13—16-os szalag alaposan lerontja a gyár tervteljesítését és minőségi százalékát is. Voltak és még most is vannak olyan dolgozók a Ruhagyárban, akik a keresetüket csak mellé­kesnek számítják. Odahaza meg­van mindenük. Ezek aztán nem is törődnek a gyár becsületével. Nagyrészt az ilyen dolgozókból kerültek ki azok is, akik a kor­­mányprogrammot igyekeztek fél­remagyarázni s ezzel még jobban hátráltatni a gyár termelését. KÉSŐBB a Ruhagyár terme­lésénél mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonalon általános javulás mutatkozott. A 13—16-03 szalag dolgozói azonban mit sem törődtek ezzel. A szalag munká­ja nem javult. Bár a szalagveze­tő azt mondta, mindent elkövet, hogy a dolgozókat öntudatra éb­ressze és megmagyarázza nekik, mily káros az ő rossz munkájait, mennyire hátrányosan befolyásol­ja a kormányprogramm megvaló­sulását. A párt­ és a szakszerve­zet is vizsgálta a hibákat s min­den segítséget megadott, hogy a szalag munkája megjavuljon. Javulás? Semmi. Ment minden a régiben. A hibák mély­en gy­ö­­kereztek s olyan hibák voltak, amelyeken csak a szalagvezető, vagyis elsősorban ő segíthetett volna... mert a hibák nemcsak a dolgozókban, hanem eh­­ő sorban is a szalagvezetőben rejtőztek. Amikor ezt felismer­i a gyár vezetősége, a 21—23-­3 szalag vezetőjét, Süket Ferencet állít­ot­­­ták a tervét nem teljesítő és rossz minőségi munkát végző szalag élére. Annál a szalagnál, ahol Süket Ferenc előzőleg dol­gozott, 138 százalékos átlagtelje­sítményt értek el s a minőségi teljesítményük is 99,7 százalékos volt. A rosszhiszeműek azt mondták, hogy a 13—16-os szalagot még Süket Ferenc sem tudja megja­vítani. És Süket Ferenc nem is ígérgetett, csak annyit mondott: — Megpróbálom. Lehetetlen nincs. HAMAROSAN be is bizonyí­totta, hogy nincs lehetetlen. — Az első napokban­­ bizony nem ment jól a munka — mond­ja Süket Ferenc szalagvezető. — Ideges voltam én is. Bár meg­volt az önbizalmam, csupán az idegesített, hogy hol és mikor ta­lálom meg a hibát. Azért lettem sztahánovista, mert a szalagom­nál jól megszerveztem a mun­kát s így állandóan jó eredményt értünk el. Mindezt jól átgondol­tam, szinte elemeztem, hogy mit is csináltam az előző helyen, ho­gyan is javítottam meg a mun­kát. Ekkor eszembe jutott, hogy először is arra törekedtem, hogy kiépítsem a jó kollektív szelle­met s a másik, ami nagyon fon­tos volt: bíztam a dolgozókban. Ez volt tehát az első lépés, amit Süket Ferenc a szalagnál tett. Kiépítette a jó kollektív szel­lemet és bízott a dolgozókban. Mi következett ebből? Az, hogy a dolgozók is bízni kezdtek őben­ne. Megállapította, hogy nem is olyan rosszak a szalag dolgozói, mint amilyennek mondják őket, csak tudni kell bánni velük. Ahogy aztán jobban megismerte a szalagot, az egyes dolgozók ké­pességeit, jó tulajdonságait és hiá­nyosságait, tudta már mit kell tennie. Átszervezést végzett. Ál­landóan figyelte a munkát. Ame­lyik dolgozó segítségre szorult, annak megmagyarázta, mit ho­gyan csináljon. Ha valahol szalagon belül elakadt a munka, a megkereste a hiba okát s mind­járt meg is adta a szükséges se­gítséget. Nem csupán szakmai magyarázatokat kaptak tőle a dolgozók. Süket Ferenc magyará­zataiból nem hiányzott a politi­kai alátámasztás sem. A SZALAG dolgozói hamaro­san megkedvelték. Meggyőződtek arról, ha ráhallgatnak, többet is kereshetnek s ami a fő, megér­tették, hogy a kormányprogramm nem holt betű, hanem olyan va­lami, aminek megvalósításához az ő jó munkájuk is szükséges. És mi történt? Az, hogy ma a 13—16-os szalag vezet a Ruha­gyárban (HCS)

Next