Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
PÁRT ÉLETE • Sztálin elvtárs mondotta a kommunista sajtóról: ,Azt mondják, hogy a sajtó a hatodik nagyhatalom. Nem tudom, milyen hatalom, de hogy ereje van és nagy jelentősége, ez vitathatatlan. A sajtó a legerősebb fegyver, amelynek, segítségével a párt a maga neki, szükséges nyelvén, minden nap, minden órában beszél a munkásokkal. Más eszköz a párt és az osztály közti szellemi kapcsolat létesítésére, más ilyen rugalmas apparátus nincsen sehol sem. Ezért a pártnak különös figyelmet kell fordítani a sajtóra. ..“ Sztálin elvtárs tanításának a szellemében arra kell törekednie pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek, hogy minél több dolgozó kezei közé kerüljön a sajtó. Éppen ezért, a pártbizottságok és a pártszervezetek fontos feladata a pártsajtó terjesztése a dolgozók, elsősorban a kommunisták között. A sajtóból értesülnek dolgozóink napnap után az őket érdeklő kérdésekről. A sajtó az egyik fontos eszköze a párt és a dolgozók közti szoros kapcsolat elmélyítésének. Az a kommunista, aki nap-nap után olvassa a sajtót tájékozódást nyer a köles belpolitikai eseményekről és így való választ tud adni a dolgozók érdeklődésére. A pártsajtó terjesztéséért A zalaszentgróti járási pártbizottság ismeri a sajtó jelentőségét s ennek megfelelően, gondosan foglalkozik a sajtóterjesztéssel, a pártbizottság agitt-prop. osztálya segítségére van a sajtóterjesztést végző szervezőnek. Beszámoltatja a munkájáról és az alapszervezetekkel való foglalkozáson keresztül biztosítja, hogy a sajtó minél több dolgozóhoz eljusson. Ennek eredménye, hogy a Szabad Nép, Zala és aöbbi lap előfizetőinek száma állandóan emelkedik. Jól foglalkozik a pártsajtó terjesztésével a tűrjes pártszervezet, ahol a vezetőség ellenőrzi a posta ilyenirányú munkája, és útmutatását, tanácsaival segítséget nyújt a terjesztéshez. Nem így foglalkozik viszont a sajtóerjesztéssel a zalaegerszegi járási pártbizottság. Nem fordítanak gondot a járási pártbizottság munkatársai arra, hogy egyéb munkájuk közepette ezzel is foglalkozzanak az alapszervezet1eknél- így fordulhat elő, hogy a járás alapszervezetei nem folynak be a szervező munkába, a postákat magukra hagyják, aminek következménye az előfizetők lemorzsolódása. Nagy hiányosság a járási pártbizottság részéről az is, hogy nem foglalkozik a járás sajtószervezőjével, akinek rossz munkája egyik oka a visszaesésnek. Nem bírálják hanyag, felületes, lelkiismeretlen munkáját, hagyják, hogy helytelen, erőszakos módszerével gátolja a sajtóterjesztés munkáját. ■ Az eredményes munka feltétele az, hogy járási pártbizottságaink számolják fel munkájukban az eddigi helytelen nemtörődömséget. Az alapszervezetek vezetőségeivel, népnevelőivel, tagjaival a sajtóról, a sajtóterjesztésről is beszélgessenek, hogy azok megértve a sajtó fontosságát, sokkal jobban szívükön viseljék a sajtóterjesztéssel kapcsolatos tennivalókat. A járási pártbizottságokat munkájukban serkentse az a vándorzászló, amelyet a legjobb eredményt elért járási pártbizottság tart mindig birtokában. Jelenleg a zalaszentgróti járási pártbizottság érdemelte ki jó munkájával a zászlót. A második helyen a letenyei, a harmadik helyen a nagykanizsai, a negyedik helyen a lenti, az ötödik helyen pedig a zalaegerszegi járás van. A sajtóterjesztés terén is sok tennivalója van tehát a járási pártbizottságoknak és az alapszervezeteknek. A többi munka végzése mellett, minél több és konkrétabb segítségadással biztosítsák azt, hogy a pártsajtó, amely a pártot, nap-napján összekapcsolja a dolgozó tömegekkel, minél több dolgozóhoz eljusson. Jobban törődjék a dolgozók ügyeivel a nagykanizsai városi tanács Az elmúlt nap levél érkezett szerkesztőségünkbe. Nyolc dolgozó paraszt írt a kiskanizsai Rozmaring utca lakóinak nevében. Panaszukban a környék dolgozóinak panaszát mondották el. A panasz nem újkeletű, hanem már azóta fennáll, amióta a Rozmaring utca végében levő homokbányából hordják a homokot. Azóta az utca kellős közepén megáll a víz, sőt a téli időszakok idején behatol az udvarokba, a lakásokba is. Számtalan esetben fordultak az illetékesekhez, de kérésüket soha sem hallgatták meg. Több esetben kérték Kiskanizsa dolgozói, hogy szüntessék meg a Rozmaring utca közepén levő ingoványos tócsát, mely nemcsak hogy a közlekedést akadályozza, hanem esős időszakokban rongálja a házak falait is. A városi tanács sem intézkedett eddig a szóban forgó ügyben. Nem hivatkozhatnak „objektív nehézségekre", mert az utca végétől mintegy 45 méternyire van a töltéshez szükséges homok. A lakók társadalmi munkában ajánlották fel a szállítóeszközökre való fel- és lerakást, de a tanács ezt a kezdeményezést elutasította). A nagykanizsai városi tanácsnak sürgősen meg kell vizsgálnia a Rozmaring utcai lakók panaszát. Azonnal kell intézieini, hogy az utca közepén levő árkokat minél előbb feltöltsék s hogy végleg megszűnjék a közlekedést gátló, egészségre ártalmas mocsár. A házak padlói felgörbültek a nedvességtől, a falakról hull a vakolat — s mindez azért, mert az illetékesek nem gondoskodnak a dolgozók panaszának elintézéséről. Szeretnénk ismételten felhívni a nagykanizsai városi tanács figyelmét. Intézkedést és sürgős választ várunk! Plander Antal elvtárs, a nagykanizsai Magasépítő Vállalat dolgozója azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy magyarázzuk meg, mi az oka annak, hogy a termelés sokkal rohamosabban fejlődik, mint a dolgozók életszínvonala. Válasz: Tudnunk kell azt, hogy az életszínvonal emelése szorosan összefügg a termelés szakadatlan növelésével, a technika fejlesztésével. Sztálin elvtárs: ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetúnióban’‘ című művében világosan rámutatott arra, hogy az életszínvonal növelését csak akkor tudjuk biztosítani, ha a termelés állandóan fejlődik mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Elsősorban tehát termelni kell. A jólét legfontosabb alapja az egyre növekvő termelés. Persze nem öncélúan, hanem a dolgozók szükségleteinek biztosítására. Tagadhatatlan, hogy e téren komoly hibákat követtünk el a kormányprogram,m megjelenése előtt. A döntő figyelmet a termelés és a technika fejlesztésére fordítottuk és sok esetben megfeledkeztünk dolgozó népünk életszínvonalának emeléséről. A kormányprogramm elhangzása óta azonban fokozottabban ismét előtérbe került az életszínvonal emelése. Az árleszállítás, az egészségügy megjavítása, a munkavédelem, a szociális juttatások, a lakások, kultúrotthonok, mozik, stb. építése, a régi házak tatarozása mind azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk nagy gondot fordít a dolgozó nép anyagi és kulturális igényeinek kielégítésére. Fontos feladata tehát a népnevelőknek az is, hogy megmagyarázzák dolgozóinknak: a kormány állja a szavát rajtunk múlik, a mi munkánkon, hogy megadjuk intézkedéseihez az alapot. Október elejével megkezdődött a pártoktatás A képen: az SzKP Moszkva területi és városi bizottsága könyvtárának új olvasótermében. (Fotó E. Jevzerihin.) 1953 nov. 1. Vasárnap ELMÉLETI TANÁCSADÓ * A békemozgalom A népek folyó harcban összefogása a békéért nagy eredményekre vezetett. a Béke-Világtanács budapesti felhívása ennek az eredményes harcnak a szellemében jelentette ki azt, hogy „nagy reménység született“. A budapesti felhívás óta eltelt idők harcának nagy eredménye a koreai fegyverszünet. Ma már szerte a világon egyre jobban egyenlőbben hangzik a népek követelése : , Tárgyaljatok!‘ ‘ A háborús uszítók és lakájaik azonban minden eszközt, megragadnak annak érdekében, hogy a békemozgalom sikereit gátolják. Hazug, álok rágalmaikkal arra törekednek, hogy az egyszerű dolgozók elől félremagyarázzák a békemozgalom demokratikus voltát. Éppen ezért szükséges, hogy valamennyien ismerjük a békéért folyó mozgalom célki üzéseit, jellegét. Sztálin elvtárs ,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkájában ponosan és világosan meghatározza korunk nagy és nemes mozgalmának, a békemozgalomnak jellegét, célját. Ezeket írja, többek között: ,,A mostani békemozgalomnak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megőrzéséért, az új világháború elhárításáért. Tehát nem az a célja, hogy megdöntse a kapitalizmust és megteremtse a szocializmust, hanem a béke megóvásáért vívott harc demokratikus céljaira korlátozódik11. Ez azt jelenti, hogy a békemozgalom különböző osztályok faileis és célja és rétegek háborúellenes koalíciója. Nem egy vagy két osztálynak, mondjuk a munkásosztálynak, parasztságnak politikai tömörülése, hanem mindazon osztályok közös mozgalma, akik ellene vannak egy új, pusztító világháborúnak. A mozgalomban különböző világnézetű,vallású, pártállású, nemzetiségű emberek száz milliói vesznek részt egy közös cél érdekében, az új háború elhárítása érdekében. Hja Erenburg, a nagy a szovjet író mellett ott találhatjuk békemozgalomban Jean Paul írartrét is, a polgári irányzat a művészet és irodalom képviselőjét, Joliot Curie kommunista tudós mellett. N. W. Pirié angol biokémikust. Ez a polgári tudós mondotta: ,,Mi mindannyian békét akarunk, különböző okoknál fogva, így például, amíg fennáll a háborús veszély, az a tudóst elvonja legfőbb munkájától, akár a természet megismerésével, akár az életszínvonal emelkedésével foglalkozik. ‘. Milyen széles ez a háborúellenes koalíció- Benne van a mozgalomban mindenki, aki — Malenkov elvtárs szavaival— ,,a nemzetközi feszültség megszüntetésében és egy új világháború megakadályozásában érdekelt Azaz résztvevője a békemozgalomnak az egész haladó emberiség, amely gyűlöli az agressziót, a vérontást, amely gyűlöli és ellene van a béke első számú ellenségének, az amerikai imperializmusnak. A nemzetközi feszültség megszüntetése elsősorban a világ népeinek, egyszerű embereinek érdeke. Azok között is az első sorokban a Szovjetunió népei s a népi demokratikus országok dolgozói harcolnak, őkefenyegeti legközvetlenebbül az amerikai imperializmus, a háborús kalandorbanda. A ma már szabad népek nem kímélik erejüket a béke megőrzése érdekében. Nagy erőfeszítéseket tesznek békés alkotómunkájuk védelmében, a békés alkotómunka eredményeinek fokozásaiban, hogy hazájukat a béke és szabadság a függetlenség megdönthetetlen bástyájává tegyék. Bátran és hősiesen küzdenek példájukon lelkesedve a tőkés és gyarmati országok népei is a háborús kalandorok ellen, mert egyre jobban felismerik: vérükön szeretnének nyerészkedni a halálgyárosok. Az eszeveszett fegyverkezés mind nagyobb érdeket ró rájuk. Magában Amerikában is hatalmas méreteket ölt a munkanélküliség, a háborús monopóliumok új és új támadásokat indítanak a dolgozók életszínvonala ellen ..Hatályon kívül kell helyeznünk a béreket, a munkanap hosszát és a kollektív szerződések megkötését szabályozó szövetségi munkaügyi örvényeket —— olvassuk egy amerikai brosúrában, amelyet a fegyvergyártó Danon* konszern adott ki. Figyelembe kell venni azt is, hogy az amerikai monopolisták nem kímélik ,,szövetségeseiket“ sem és egyre több francia, angol vagy más vállalkozó érzi a saját bőrén, hogy mit jelent Washington parancsuralma. Az Egyesült Államok diktálba háborús politika a vállalkozók nagy többségét megfosztja a szabad kereskedelem lehetőségeitől, a nyersanyagoktól és elsorvasztja a békés célokra termelő iparágaka . Ma már egyre többen ismerik fel, hogy egyáltalán nem kecsegtető perspekiva az amerikai imperializmus hadiszekeréhez láncolva rohanni a szakadék felé. Elég csak egy példát felhozni: az amerikai monopóliumok elárasztják áruikkal a ki birodalom országainak piacait. Anglia rovására növelik részesedésüket a birodalmon belüli kereskedelemben. A brit birodalom országainak importjában az Egyesült Államok és Anglia százalékos részaránya 1938 óta 20:31-ről 32:32-re módosult. A békemozgalomnak ma szinte korlátlan fejlődési lehetőségei vannak. Nem irányul sem a kapitalizmus, sem bármely más társadalmi rendszer megszüntetésére. A mozgalom demokraikus jellegű s egyetlen fő célja van: az újabb világháború megakadályozása , mivel az uj háború terve a népek leigázásának, a demokratikus jogok eltiplad, összekapcsolódik a szocializmus felépitéséért vivott harccal. He a békemozgalom minden más mozgalomnál szélesebb hatósugara onnan ered, hogy a legáltalánosabb érdek alapján szálít harcba, a béke megőrzése érdekében. S ez érdeke a Magyar Népköztársaság minden becsületes polgárának, kivéve a nép, a szabadság és béke ádáz ellenségeit, a háborús ge.j ugatok városi és falusi ügy s .i. Békemozgalmunk hazánkban is demokraikus mozgalom. Tsir'ama egyelmesen nemzeti összefogás a háború erőivel szembenösszefogás 'egfélic'-'ebb azokkal szemben akik nemzeti kincsünket, drága a$áb uságunkat, oly hosszú 've: Ha lok vc-váldoza'ai árán kivivőt , a Szovjetunió' ól kapott függi-'lens '"linket, uj életünket, szépülő ványainkat és falvainkat veszélyezetik. rásának terve is, a békeharc szorosan összefonódik a demokratikus jogokért, a függetlenségért folytatott harccal, a legszélesebb nemzeti erőket fogja össze a békemozgalom, s követeli a demokratikus megujhodás", az úgynevezett ,,békekormány:“ ott, ahol a reakció van uralmon. S a békemozgalom nemzetközi demokratikus követelése a két rendszer közötti békés együttélés biztosítása, a nemzetek függettlenségének, területi épségének, sérthetetlenségének tiszteletben tartása Ezek olyan követelések, amelyek egyesíthetnek minden jó szándékú, becsületes hazafit világnézetre, politikai felfogásra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Felmerül békemozgalom a kérdés: megvan-e a demokratikus, össznépi, pártonkívüli jellege népi demokráciánkban is? Megvan. Népünk békeharca természetesen együtt haA békemozgalom ügye nemcsak igazságos, hanem eredményes, győzelmes ügy is. A koreai fegyverszünet megkötése bizonyítja azt, hogy csak a békemozgalom által javasolt ut a járható: a tárgyalások útja. Nincs olyan vitás és megoldatlan nemzetközi kérdés, amelyet nem lehetne tárgyalások útján megoldani. Forsze, a halálgyárosok nem hajlandók egykönnyen lemondani busás, véres profitjukról. Éppen azért nincs nagyobb feladatunk és kötelességünk, mint kihasználni a békemozgalomban rejlő nagy lehetőségeket szüntelenül erősíteni, fokozni a békeharcot, új és új harcosokat bevonni az életért folyó nagy és nemes küzdelembe.