Zala, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

TÖMEGSZERVKETI ÉSET MSzT-hiradó DECEMBER 3-ÁN reggel 9 órakor az MSzT megyei titkár­ságán ünnepélyes keretek között kerül sor a kiválóan dolgozó MSzT-funkcionáriusok és aktivált kitüntetésére. A kitüntetettek között ott ta­láljuk Felházi Sándor elvtársat, aki a zalalövői állami gazdaság­ban és a megye területén ered­ményesen terjesztette a szovjet agro- és zootechnika élenjáró módszereit. Az MSzT arany­ko­szorús jelvénnyel tüntette ki. Ezüstkoszorús jelvény kitün­tetésben részesül: Gáspár István (Zalaegerszeg), Hosszú Erzsébet (Nagykanizsa), Németh Antal (Zalaegerszeg) és Győre Dezső (Zalaegerszeg). Bronzkoszorús jelvény kitünte­tésben részesül: Farkas István (Nagykanizsa), Borbély Jánosné (Zalaegerszeg), Mayer Andor (Za­laegerszeg), Kozocsa Istvánná (Zalaegerszeg), Lukács Vilmos (Bánokszentgyörgy), Kövesdi Fe­renc (Bázakerettye), Major Sán­dor (Botfa), Harmath Zsigmond­­né (Zalaháshágy), Magyar Béla (Felsőrajk), Tantalics Béla (Len­ti), Kóbor József (Szentgyörgy­­völgy), Wilhelm József (Nagyka­nizsa), Varga Károly (Nagykani­zsa), Orosz Pál (Nagykanizsa) és Szabó Józsefné (Nagykanizsa), sem azt, hogy dolgozik az MSzT. " Meg kell mondanunk, hogy akkor igen rossz ,,meglátásai" vannak, mert az MSzT munká­jának semmi látszatja sincs községben. Nem tartanak előadá­­­sokat, kultúrműsorokat, tanfolya­mokat arra hivatkozva, hogy a dolgozó parasztok nem látogat­ják ezeket a rendezvényeket. (Vajjon, hogyan látogatnak, amikor nem rendeznek semmit?) ZALAHÁSHÁGY községben igen jól folyik az orosz nyelvok­tatás. Már az elmúlt évben is Harmath Zsigmondné pedagógus ve­zetésével jó eredményeket értek el, amit ez évben tovább fej­lesztenek. A ZALALÖVŐI MSzT-szervezet munkájában igen komoly hiá­nyosságok vannak. Már szeptem­ber óta szervezik az MSzT-tan­­folyamot, de még a mai napig sem indult meg. A héten ígéretet tettek arra, hogy legkésőbb de­cember 5-ig megindítják a tan­folyamot, azt azonban elfelejtet­ték, hogy alig két hete hasonló ígéretet tettek. Beke elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára azt mondja: — Az én meglátá­ Jó munkát végzett a nagykanizsai járási MSzT-titkár­ság a csomárvárosi orosz nyelvoktatás megszervezésében. A k­özségben ann­­ak ellenére, hogy nincs MSzT szer­vezet, a vezetője példamutatásával, részvételével eredményesen folyik a tanulás. Hiányosság az, hogy a vezetők nem igyekeznek dolgozó parasz­tokat bevonni a tanfolyamon való r­észvételre. A RADÖI MSZT-szervezet gon­dosan foglalkozott az orosz nyelv­tanfolyam megszervezésével. Lóth Imréné pedagógus vezetésével termelőszövetkezeti tagok, dolgo­zó parasztok tanulmányozzák az orosz nyelvet. Itt hiányosság azonban az, hogy a vezetők nem vesznek részt a tanulásban. DISz-HÍRADÓ Tótszentmárton délszláv község DISz-fiataljai szorgalmasan láto­gatják a politikai foglalkozáso­kat. Az elmúlt pénteken mind a 18-an megjelentek a politikai is­kolán. Hozzászólásaik bizonyítot­ták jó felkészültségüket. ★ A letenyei DISz-fiatalok okta­tási munkájába az elmúlt héten hiányosságok vegyültek. 16 hall­gató közül mindössze 8-an jelen­tek meg a foglalkozáson. ★ A pálcas DISZ-fiatalok szorgal­mas tanulását gátolja Varga Vil­mos propagandista hanyag mun­kája, aki már kétizben nem je­lent meg a politikai foglalkozá­son. A zalaszentgróti járás Zalavég­­tóti, Tekenye, Kehida és Csá­­ford községeiben igen jól folyik a DISz-politikai oktatás. A pro­pagandisták és a hallgatók jó felkészültsége lehetővé teszi az anyag alapos megtárgyalását. ★ A türjei gépállomáson az el­múlt héten tartottak taggyűlést a DISz-fiatalok. A taggyűlés bírál­ta a vezetőség rossz munkáját. A taggyűlésen új vezetőséget vá­lasztottak és hozzászólásaikban ígéretet tettek a munka megjaví­tására. Tóth Mária traktoros hozzászólásában helyesen bírálta a gépállomás vezetőségét, mivel nem biztosították minden esetben a munkahelyeken a szállást. | BÉKE Ügy reggel kisfiam Agyában felülve, Megkérdezte­m tőlem, Édesanyám, mi is az, hogy béke? Gondolkoztam kissé, Mit is mondjak néki, Hogy kis gyermekésszel Meg tudja érteni. Béke . .. béke . .. E szó, Minden, mi szép és jó. Béke a rózsapir Mosolygó arcodon, Béke a napfény, Mely rátok süt melegen, Béke a virág is, Mely nektek nyílik, drága­ gyerm­ekem, Béke az új utca, Óvodátok mellett, Melyet mos­t építenek Szorgos, vidám munkás emberek. Békét jelentenek a füstölgő gyárak, És az uj, pirostetős házak­. Béke az aranyló búzatábla És béke a kombájn, mely learatja. És béke Sztálin neve, Mert e két szó összeforrt Örökre. S a Kreml tornyán a béke csillaga, Mely beragyogja az egész világot. WOLF JÓZSEFNÉ Nagykanizsa, Magyar­ u. 63. (A Zala pályázatára beküldött verseinkből.) — MONGOL HETET rendeznek hazánkban a baráti Mongol Nép­­köztársaság életének, kultúrájá­nak megismertetésére december 5—12 között. A hét során 30 bu­dapesti és vidéki kulturotthonban tartanak előadást a Mongol Nép­­köztársaságról. — MOSZADIK volt iráni mi­niszterelnök, akinek perét most tárgyalja a teheráni katonai tör­­vényszék, november 28-án este éhségsztrájkba lépett.­­ A PRÁGAI katonai törvény­szék hazaár­ulók és kémek csoportjának perét tárgyalta, egy A kémcsoport katonai és gazdasági adatokat gyűjtött és azokat az amerikai titkosszolgálatnak adta át. A kémbanda tevékenységét abból a százmillió dollárból fe­dezték, amelyet az amerikai kon­gresszus a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni ak­namunkára utalt ki.­­ A NÉMET Demokratikus Köz­társaság kereskedelmi küldöttsé­ge K. Gregor, kül- és lúdkereske­­delmi miniszter vezetésével Moszk­vába érkezett. A küldöttséget ün­nepélyesen fogadták. — A BÉKE-VILÁGTANÁCS bécsi ülésszakán részt vett ma­gyar küldöttek: Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Or­szágos Béketanács elnöke és Pé­ter János református püspök, a Béke-Világtanács tagjai visszaér­keztek hazánkba. Csiga Mátyás tagjelölt lett 'Az egész falu csodálko­zott Csiga Mátyás' válto­zásán. Sokan azelőtt kor­­helynek­ ismerték, aki nem veti meg a bőrt és a többi földi javakat. Az elmúlt években, de különösen az elmúlt hónapokban mintha elvágták volna, Csiga Má­tyás göröngyös életének­­ ‘ját. A pálfordulat akkor következett be, amikor Csiga Mátyás, felesége el­lenére is, aláírta a belépési nyilatkozatot a termelő szövetkezetbe. És mintha­­ énekestől f­el­fordították volna egész éle­tének eddigi irányát. Pál hétig dolgozott csak a cso­portban, amikor egy este hiába tette eléje a már ■ megszokott féllitert vacso­ra után a felesége, mert legnagyob­b cs­odálkozására, mindössze 2 pohárra valót fogyasztott el belőle. — Mi az? Beteg vagy apjuk? Nagyon elfáradtál? — Es biz én — mondta akkor —de nem azért van ez. Ne mondja senki rólam, hogy „kár azért a Csigáért, mert olyan sokat iszik‘ ‘. Megtörtént a nagy vál­tozás. Csiga Mátyás nap, nap után szorgalmasan járt az eke után. Majd erős kézzel vágta ki a gyomor a burgonyából­, kukoricá­ból, lenő­Uővel vágta a rendet a gyönyörű halai más búzatáblán, megérett a kalász,amikor Erős István, a tsz párt­­titkára a pártszervezet vezetőségi ülésén felhívta a többiek figyelmét: „Gon­dosam figyeljétek Csiga munkáját, ebből még har­cos embert nevelünk a párt­szervezet számárra. S ez­után Csiga Mátyást több­ször hívták gyűlésekre. Be­nedek Antal pedagógus könyveket adott neki alva­­sásra. Felcsillant a vezetőség szeme, amikor értesültek­ a postástól, hogy Csiga elő­fizette a Szabad Népet. s­ó munka, azonban nem állt meg. Csigának már 380 munkaegysége volt s még sok munka hátra volt. Előleg oszt­áisnál 35 mázsa gabonát vitt haza, a fele­sége nem kis örömére. Csiga Mátyás szeme büsz­kén villant az asszonyra. Mintha mondta volna: — Látod asszony, nem­ válasz, '­ottunk rosszul. Teltek, múltak a napok. A pártszervezet vezetőségi ülésén Kovács Péter bri­­gádvezető számolt be Csiga munkájáról. Ennyi ennyi munkaegységet ka­cs­pott. Csépléskor első volt a gépnél reggel, s u­tolsó este, amikor már beferé­ledett­. Javaslom a párt­­vezetőségnek, hogy a tag­jelöltek sorába­­ irány Vsa. ‘ Nagy László elnök azon­ban aggályoskodott. „Poli­nkailag fejletlen­, nem ké­pezte­ magát, várjunk még.” Vitatkoztak volna már reggelig is, ha nem szól közbe Erős elvtárs. „Tőlem hallgatnánk meg Csigának is a véleményét, mert azt hiszem, ő a legilletékesebb sz-t elvitatni.“ Erős elvtárs másnap fel­kereste Csiga Mátyást. Be­szélgetésük során kitűnt, hogy nem hiába fizette elő a Szabad Népet Csiga Mátyás. Szinte jobban is­merte a kül- és belpolitikai helyzetet, mint a párttit­­kár. Most már a lényegre ke­­rü­lt a sor. A párttitkár elő­vette a kérdőívet. — Mit szólsz ehhez Csiga elv­társ? — Csiga kezébe vette, so­káig forgatta és nézegette. — Érdemes vagyok rá? — Erős elvtárs mosolyogva bólint: — Majd a tagság ■­­ dönti. Ma már mindenki arról beszél a faluban, hogy iga Mátyás elvtárs érte l a legtöbb munka­egysé­get, s ő a legboldogabb ember a faluban. Az Autójavító Vállalat befejezte az 1953. évi tervét Az Általános Gép- és Autója­vító Vállalat dolgozói éves tervü­ket 25-én befejezték. Ezt az eredményt nagymértékben előse­gítette az a lelkes munka, amel­­­lyel november 7. megünneplésé­re készültek a vállalat dolgozói. Ugyanakkor, amikor tervüket tel­jesítették, felajánlást tettek, hogy december 23-ig az éves ter­ven felül a IV. negyedévre elő­írt feladatokat is megvalósítják. A minisztertanács minőségi munkával kapcsolatos határozata óta a minőségi munka is jelen­tősen megjavult a vállalatnál. A dolgozók és a műszaki vezetők közvetlenebbül érzik a felelőssé­get s odaadóbban harcolnak a minőség megjavításáért. Nagy nehézséget okoz a válla­latnál, hogy a hideg idő ellenére a munka mintegy 80 százalékát­ — helyhiány miatt —, a szabad ég alatt kell végezniük. A dolgo­zókat azonban vigasztalja az a tudat, hogy az új épületbe való átköltözést már a mai napon megkezdik. Annak ellenére, hogy a költöz­ködést ma megkezdik, az új épü­let néhány hiányossággal várja a dolgozókat. Még nem szerelték fel a szivattyút sem, amely a szenny­vízgyűjtőből átemeli a vizet a le­folyóba, úgyszintén hiányzik fűtőberendezés is. Ezt a hiányos­a­ságot azonban egyelőre kályhák beállításával oldják meg. A lovászi „Tüske“ A lovászi „Tüske" már sok bosszúságot okozott egyeseknek s épp ez okozza azt, hog­y a mérnökök, műszaki vezetők, brigádvezetők úgy igyekeznek végezni munkájukat, nehogy vélet­lenül a „Tüske" szerkesztősége valami visszásságot találjon náluk. Ilyen esetben a hibák menthetetlenül ötletes rajzokká formálód­nak s megjelennek az irodaépület előtt elhelyezett nagy táblán. Legutóbb az új pontház hiányosságai kerültek terítékre. Ugyanis a „Tüske" szerkesztősége nemcsak az üzem dolgozóinak hibáit pécézi ki, hanem az idegen vállalatok dolgozóinak hibáit is, akik az üzem területén, az üzem részére végeznek valamely mun­kát. A nagykanizsai Magasépítési Vállalat dolgozói felépítették a pontházat. A falak jók is — dehát egy ház nem csupán falakból áll, mert annak vannak tartozékai is, mint például a parkett. Ennél a háznál a parkett hullámos, amit mindjárt ki is hasz­nál a játékoskedvű lovászi gyerek. Csúszkálni kezd a parketten s közben énekel. Dala így kezdődik: „Hullámzó parketta tetején, csúszkál egy lovászi legény“. Az ajtókat nem lehet becsukni, ha pedig mégis sikerült becsukás, igen nagy műszaki alapfeltételeket kíván a kinyitásuk.­­ A gázvezetékek fújnak, a kályha pedig füstöl. A füst már akko­ra, hogy a tűzoltó rosszat sejtve rohan a lakásba. Éppen kapóra jön, mert a háziasszony rögtön közli vele, hogy tű­z az nincs, de füstből van elegendő. Ellenben, ha már itt van, segítse becsuk­ni az ajtót. Azt a hiányosságot ábrázolja a „Tüske" egyik képe. A má­s -Si­sik kép a lovászi horgászversenyt mutatja be. Egy nagy tó körül h­orgászbottal a kezükben állnak Baka elvtárs igazgató, Szilas főmérnök, s az egyik fa mögött, zsákmányra lesve éberen figyel a párttitkár is, Szilas főm­érnök horgára egy hordó olaj akadt. Éppen ez hiányzott a negyedéves tervből. Baka elvtárs ki­halássza az 1953-ra beígért járműveket. Közben folyik a munka­módszerátadás is. Bazsika Pál brigádvezető Osváth Emilia geoló­gusnak átadja munkamódszerét — persze, a horgászást illetően. Csendes vasárnap délután volt. Ideális horgászidő. A halak ki­­­­váncsian emelik ki fejüket a vízből s az egyik öreg csuka,tekin­tetét az üzem felé forditva, megszólal: — Itt van az egész veze­tőség. Micsoda kapkodás lenne itt, ha az üzemben közben vala­mi baj történne.­­ Ezt mondván, ügyesen leemelte a párttitkár horgán fickándozó halacskát, alá­merült a tó hűvös mélyébe. Ezekről számolt be a lovászi „Tüske“. Azóta nyilván új ese­mények, új hiányosságok kerülte­k a táblára, a lovászi dolgozók okulására. Néhány szó ételről és italról Amikor az egyik bíráló cik­künkkel kapcsolatban Ekler elv­társ, a zalaegerszegi Vendéglátó­ipari Vállalat igazgatója válaszolt s megmagyarázta, hogy végered­ményben mégis csak nekik van igazuk, én megállapítottam, hogy nincs igazuk. De most nem erről van szó, erről csupán annyit, hogy azért nem tetszik a dolgozóknak ha a népbüffét mái1 a záróra előtt bezárják, mert néhány lépéssel arrébb, az étteremben mind az ételt, mind az italt sokkal drágáb­ban kell megfizetniük. Aki a nép­­büffébe indult, nem azzal a szán­dékkal indult el, hogy reprezen­tálja magát, hanem hogy elfo­gyasszon egy adag ételt, vagy egy pohár sört. De térjünk tehát a tárgyra. A kormányprogramm után or­szágunkban minden téren örven­detes változások tapasztalhatók. Az iparcikkek ára leszállt, de le­szállt igen sok élelmiszernek is az ára. A húsféléknél, ha nem is tör­tént egyelőre árcsökkentés, fur­csának tűnik, hogy a népbüffében az ételek kiszolgálásánál patikus­módszerekkel dolgoznak. Nem­csak az én megállapításom, ha­nem általános megállapítás, hogy a sertéspörkölt mennyisége az árához viszonyítva túlságosan kevés­ gulyásnál. Ez a helyzet áll fenn a úgyszintén a többi ételnél is: még azt is megbántam, hogy a pálinka készítési módját megta­nultam abból a régi iskoláskönyv­ből, amely azt akarta elhitetni, hogy az első pálinkát az ördög főzte. A 3 forint 20-ért adott fél­deci pálinka rettentően rossz volt. Tele volt előpárlattal. Egy héttel később — mert is­mét hideg volt — megint betér­tem a Zoltán-féle vendéglőbe... gondolván, már elfogyott az a kellemetlen izü, kellemetlen sza­gú pálinka. Tévedtem. A pálinka még rosszabb volt, mint azelőtt. Most már nemcsak a szaga és az íze volt rossz, hanem még a szí­ne is gyanús volt. Hasonlított a szőke Tiszához, mérget mernék rá venni, hogy nem volt az még 40 százalékos sem, de azt is merem állítani, hogy az a pálinka nem ebben a formában került ki a szeszfőzdéből, mert így át sem vették volna. A pálinkáról egy régi mondás azt tartja, hogy go­nosz ital. Ez lehet, de azt el kell ismerni, hogy igazságos ital. Ha vizet öntenek hozzá, megszürkül. Csak a desztillált vizet tűri. Nem gyanúsítom a Vendéglátó­ipari Vállalat dolgozóit. Lehet hogy a pálinkával addig történt valami, amíg hozzájuk került, az a tény azonban, hogy ily előpár­­latos, rossz pálinkát átvettek, az már a Vendéglátóipari Vállalat hibája. . Beszéljünk az italokról is. Mondjuk, a pálinkáról. Egy héttel ezelőtt hideg réggé­ volt, betértem egy kis melegítőre a Zoltán-féle vendéglőbe s kér­tem egy féldeci pálinkát. Kap­tam is, de amikor megittam. A szürkeszínű és keserűen ma­­­­ró pálinkát 27-én reggel mérték. Lehet, hogy előtte is és utána is ilyent adtak, én azonban —a szürkeséget illetően — erről az a egy esetről tudok. (t­^cs)

Next