Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1934
i. Mátrai Rudolf, székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató. 1870-1935. Pótolhatatlan veszteség érte nemcsak intézetünket és a székesfehérvári tankerületet, hanem egész közoktatásügyünket, amikor Mátrai Rudolf főigazgatónk hosszú, s egy szent ember türelmével viselt szenvedés után 1935. évi január hó 15-én az Urban elhunyt. Eszményi ember volt írásaiban és beszédeiben, mindenben, amit gondolt és alkotott, szigorú önmagával, megértő és méltányos másokkal szemben. Paedagogiai kiválósága, ismereteinek gazdagsága, magas műveltsége, szellemének átfogó ereje és kedves, úri modora vezető szerepre praedestinálta őt. Székesfehérvárott kezdte meg 1896-ban tanári pályafutását, majd Egerben és Budán folytatta . 1905-ben vette át a székesfehérvári cisztercita főgimnázium vezetését, 1928-ban pedig a székesfehérvári tankerület főigazgatója lett. Mint főigazgató nem elégedett meg azzal, hogy igazgatta tankerületét, hanem új módszertani elveket vitt bele az iskolák munkájába és intézetközi értekezleteken ezeket az elveket élő, működő erőkké fejlesztette és egységessé tette. Célkitűzéseivel, módszertani vezetésével, kedvesen buzdító szavaival pezsgő paedagogiai életet támasztott az iskolai munka minden ágazatában. Mert 6 tanár volt mint igazgató, tanár volt mint főigazgató és tanár volt mint Székesfehérvár felsőházi képviselője. Tanári mivoltát soha sem tagadta meg, hanem ellenkezőleg, büszke volt arra. Minden pozíciójában a tanári rend és tanári munka megbecsüléséért szállt síkra, a felsőházban épen úgy, mint főigazgatói állásában. Utolsó hivatalos ténykedésében is, megbetegedése előtt tartott hivatalos tanácskozáson kérte a tanári rendnek olyan megbecsülését, a megbecsülésnek a felsőbbség részéről jövő olyan külső kifejezését, amelyre a tanári rend valóban rászolgált. Mátrai Rudolfnak utolsó szava a magyar középiskolák tanáraiért hangzott el ; a mi emlékezetünkből is az ő neve mosódik el utolsónak.