Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1935
. II. A római irodalom és mai szellemi életünk. I. A római élet és lélek. Szomorú érzés, az elmúlás hangulata szállja meg mindazokat, akik a római Palatínusról körültekintenek. A hegy lejtőin és lent a mélységben mindenütt romfalakba ütközik tekintetük. A fórumon itt-ott falmaradványok meredeznek és csonka oszlopok hevernek a kővel kirakott földön, mint a régi nagyság halott emlékei. Nero híres palotája, az Aurea Domus, a föld alá rejtőzött, a Colosseum hatalmasan emelkedik ugyan a magasba, de letöredeztek díszei s falait mindenütt alaposan megtépdesték a fölöttük vészesen elrohanó évszázadok. És mi maradt a pompás bazilikákból, fényes fejedelmi és főúri palotákból? Többnyire csak néhány dísztelen rom. De a könyvek, amelyek jobban elrejtőzködtek az idő és az ellenségek pusztításai elől, megmaradtak, ha nem is egészen hiánytalanul. S ha ezeket a könyveket felnyitjuk, képzeletünkben újra megelevenedik mindaz, ami a szemünk számára már régen meghalt. Az eltemetett utcák lerázzák magukról a földet és a kőtörmeléket, a ledőlt oszlopok újra kiegyenesednek, a csonka falak megnyúlnak és csillogó márványos palotákká nőnek. Újra születik az egész régi Róma messze világrészekre sugárzó pompájával. S a paloták, bérházak, fórumok és utcák megtelnek nyüzsgő, eleven élettel. A Capitolium hegyén felkapaszkodva győzelmi dalokat éneklő fényes diadalmenet halad Juppiter temploma felé az örvendező és bámészkodó tömeg kettős sorfala között. A forum rostrumáról államférfiak hirdetik eszméiket, vagy politikai kalandorok izgatják az ingatag tömeget. A bazilikák megtelnek pörösködő felekkel, ügyvédekkel s kíváncsiskodó unatkozó emberekkel. A műhelyekből, kereskedésekből kihallszik a munka zaja s az alkudozók hangos lármája. Az élelmi cikkeket áruló fórumok és a szűk utcák megtelnek hangoskodó, tolakodó néppel s a nagy társzekerek csak a gazdagok gyaloghintói tudnak utat törni a nagy tömegben. Megelevenedik az a kép, amelyet Juvenalis fest a római utcai életről: „Si vocat officium, turba cedente vehetur Dives et ingenti super era Liburno. Atque obiter leget, aut scribet, vel dormiet vitus. Namque facit semnum clausa lectica fenestra. Ante tamen veniet, nobis properantibus obstatenda prior, magna populus premit agmine lumbos, Qui sequitur, ferit hic cubito, ferit assere duro Alter, at hic tignum capiti incutit, ille metretam." (Lat. 3. A gazdag, ha a kötelesség hívja, az emberek feje fölé emelt hatalmas gyaloghintóján halad, miközben utat nyit neki a tömeg. Kedve szerint olvashat, irhat, vagy alhatik benne, mert a csukott ablakú kocsi meghozza az álmot. És közben előre halad nekünk, ha sietünk, utunkat állja az előttünk haladó tömeg, hátulról pedig taszítanak bennünket a mögöttünk jövők, az egyik könyökével üt meg, a másik egy léccel a harmadik egy rudat ejt a fejünkre, a negyedik pedig egy súlyos fazekat A színházak, circusok, amphitheatrumok, a gazdagok tricliniumai, a therma ezek a pompás gőzfürdők és szórakozó helyiségek, mind harsogják a zajrómai életet. S ez a zajos élet az Urbs utcáiból, tereiről, palotáiból Jegyzet. Ennek a kis értekezésnek nem az a célja, hogy a római irodalomtörténetbe kivonatot adjon, hanem csak a római irodalom örök időszerűségére akar néhány példával rámutatni.