Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

ZALA Ismét felfelé ível a Göcseji Partizán útja Jó néhány hónappal ezelőtt egy bíráló cikk jelent meg a Zalá­ban a becsvölgyei Gö­cseji Partizán Tsz-szel kapcso­latban. A cikk az elnök mun­káját, magatartását bírálta. Ebben az időben rosszul ment a munka a termelőszövetkezet­ben. Pedig a tsz már a meg­alakulása első évében bebizo­nyított, hogy életképes, fejlődő­­képes, megvannak az adottsá­gai, hogy jó eredményeket érjen el. A cikk megjelenése után Miles István, a tsz elnöke szó­ban és írásban közölte, hogy nem ért egyet a bírálattal. An­nak csak kis részét ismerte el. Azonban, ha nem is értett egyet a bírálattal, örvendetes jelenségképpen, a hibák hama­rosan kezdtek eltűnni s mind jobban javult a viszony a tag­ság és az elnök között. A tsz javára kell írni, hogy azokban a napokban sem állt meg itt az élet, amikor saját hibájuk­ból árnyék borult a Göcseji Partizán névre. A tsz tagjai nem rakták le a szerszámai­kat, arra pedig még álmukban sem gondoltak, hogy kilépje­nek abból a sokat ígérő tsz­­ből, amely már kezdetben oly jól indult. . Az utóbbi időben az a hír járta, hogy az ellentétek elsi­mulása után igen jól indult a munka ebben a termelőszövetkezet­ben. Ez a hír indított bennün­­ket arra, hogy meglátogassuk a Göcseji Partizánt. Látogatásunk alkalmával először is azt kutattuk, mi­nek tulajdonítható, hogy meg­javult a munka. Hát azzal azért még nem dicsekedhetünk, hogy most már minden rendben'' van — jelentette ki az egyik ala­csony termetű, piros arcú, idő­seb tsz-tag. — Vannak még hibák. Akad egy-két tag, aki csak a készet várja. Sokat be­­szél keveset cselekszik. * Az igaz, hogy a többség nagyon jól dolgozik. Egy másik tag arról beszélt, hogy azóta zökkentek ismét a rendes kerékvágásba, amióta Szanati István a brigádvezető. Szanati régebben a tanácsnál dolgozott de visszajött a tsz­­be. Igen hasznos ember. Az el­nökkel reggelenként megbe­szélik a teendőket, a további­akat aztán ő intézi. Látogatásunk alkalmával nehéz lett volna tisztázni, hogy mennyiben volt helytálló a bí­rálat, amely néhány hónappal ezelőtt érte ezt a termelőszö­vetkezetet, elsősorban is az elnököt. Miles István azt mon­dotta, csak 30 százalék igazság volt a bírálatban. A párttitkár, Nagy Károly elvtárs 40 száza­lékot,­­ az egyik tsz-tag ped­ig 50­­ százalékot ismert el. Az egész dologban azonban az a legjobb, hogy azóta ezt az 50 százalék hibát is kijavították. Az elnök kétlaki volt. Azóta már az összes földjét bevitte a tsz-be s nagy igyekezettel munkálkodik, hogy a 330 hold közös terület minél jobban jö­vedelmezzen a tagságnak. Amikor az éjjeli esőtől fel­áztatott ragadós úton megér­keztünk a tsz-be, éppen előle­get osztottak, az elnök pedig a reggeli autóbusszal bement Egerszegre, hogy 10 ezer fo­rintot hozzon a bankból, mert nem csak gabonát, hanem pénzt is akarnak osztani a tags­ágnak. Ha azonban nem is volt itt az elnök, nem okozott gondot, hogy ki válaszol majd kérdéseinkre. Nagy Károly párttitkár, Szabó Sándor agro­­nómus, Szanati István brigád­vezető, Kovács János, Nagy István fogatos, Gergye Kálmán szarvasmarhagondozó, Tóth Józsefné, Tóth Istvánné, Lendvai Erzsébet könyvelő, s a többiek, akik itt voltak, min­den kérdésre megadták a vá­laszt. Mindjárt azzal kezdték, hogy az idén nem termett annyi bú­zájuk, mint amennyit vártak. Tavaly jóval 10 mázsán felül volt az átlag, de az idén csak 7,50-nel fiztett a búza és a rozs is. Aztán nehogy eszünk­be jusson lebecsülni a tsz-t, Nagy István mindjárt hozzá­tette: — Azért az idén is be­bizonyítottuk, hogy a tsz mégis csak más, mint az egyéni gaz­dálkodás. Az egyénieknél nem igen termett több holdanként 5—6 mázsánál. A takarmány­­gabonára pedig egyáltalán nem panaszkodhatunk. A zab megadta holdanként a 12, az árpa pedig a 11 mázsát, Lendvai Erzsébet mindjárt fel­­­­orolta, miből mennyi előleget osztanak. — Búzából 2 és fél, rozsból 1, zabból is 1, árpából pedig 1 és fél kiló előleget adunk egy munkaegy­ségre. — Kik kapják a legtöbbet? — kérdeztük. A kérdésen töb­ben is mosolyogtak. Világos, hogy a legtöbbet azok kapják, akik legtöbbet és legjobban dolgoztak. Először is Németh János juhász nevét említették. Németh csak búzából kap 11 mázsa 50 kiló előleget. Az ösz­­szes gabona előleg, ami ma már az ő padlásán van: 27 mázsa 60 kiló. Azonban Hor­­v­áth Gábor sem panaszkod­hat, 20 mázsa 40 kiló gabona előleggel várja a zárszám­adást, amikor majd a többi já­randóságát is megkapja. Gergye Kálmán, Kovács Já­nos, Nagy István, Szanati Ist­ván és a többiek is meg van elégedve a jó eredménnyel. Azt mondják, csak akkor érez­ték volna meg igazán ennek a mostoha esztendőnek a csapá­sát, ha egyéniek volnának. Csupán Kovács János panasz­kodott, de ő sem másért, ha­nem azért, mert nem kapott még építőanyagot. Egy szép­­istállót akar építeni a ház­táji állatok számára. Amikor szóba került az épí­tőanyag, valósággal túlbeszél­ték egymást. Gergye Kálmán is házat akar építeni, s Sza­nati István is most épül. Azt mondják, egyelőre nagyon csendes emberek lennének, ha kapnának 25 mázsa cementet. A többi építőanyag többé-ke­­vésbé megvan már. Persze, azért fordultak elő más panaszok is. Tóth István­ná azon panaszkodott, hogy nincs elegendő pénze, özvegy, csak egyedül keres. Egyébként Tóthné csatlakozott azokhoz is, akik az építőanyag miatt panaszkodtak, mert Tóthné is építkezni akar. Egy másik asszony, Tóth Jó­zsefné egy kis ideig hallgatott, aztán amikor a másik Tóthné ismét arról kezdett beszélni, hogy nincs elegendő pénze, megjegyezte, hogy ő is egyedül dolgozik, mert a férje már egy év óta beteg s mégis van neki még a tavalyi gabonából is — pedig most ő tartja a férjét is, meg két öreget és három gye­reket. Valaki vigasztalni kezdte az előbbi Tóthnét. — No, már nem soká lesz pénz nélkül, az elnök pénzért ment Egerszeg­re. Tízezer forintot hoz, abból magának is jóformán jut. — Kell is jutni — válaszolta Tóthné — a múlt hónapban 37 munkaegységem volt. A panaszok hamar elülnek. Ehelyett arról kezdtek beszél­getni, hogy ki vágott a télen két hízót, s hogy ki mennyi terményt és pénzt visz haza a zárszámadás után. A munka­egység értéke előreláthatólag 35 forint lesz. Aki dolgozott, jól megtalálja a számítását, a Göcseji Partizánban pedig majdnem mindenki jól dolgo­zott. Elmondták, hogy a Júliáikkal első díjat nyertek a kiállításon, aztán megmutat­ták az egyik istállójukat, amit­­l­ókastély­-nak neveznek. Ta­valy építették. 21 férőhelyes. Most még nem kell nekik ek­kora lóistálló, de ők a jövőre is gondoltak. Sok lovat akar­tak. Hogyan is juthatott volna eszükbe tavaly, amikor ez az istálló épült, hogy az idén már Zetort igényelnek. Ha pedig egyszer majd megkapják a Ze­tort, kevés lóra lesz szükségük. Jövőre juhhodályt és egy 100 férőhelyes sertésszállást akarnak építeni. A szarvas­­marha istállójuk egyelőre meg­felel a 39 darab szarvasmarhá­juknak. 17 darab tehenük van. A fe­­jési átlag 8 liter. Ez a szép eredmény Gergye Kálmán szarvasmarha gondozó jó mun­káját dicsére. Amíg nem ő gondozta a teheneket, csak 4— 5 liter volt a fejési átlag. Azt hisszük, felesleges volna ismét visszatérni arra, hogy hány százaléka volt igaz a bí­rálatnak, ami ezt a tsz-t érte. Tény, hogy voltak hibák, de ezeket a hibákat kijavították s azóta nagy léptekkel indult el a fejlődés útján ez a kis tsz, amely itt él a nagy dombok között, Göcsej szívében. Bázakerettye áruellátásáról Bázakerettye kereskedelmi helyzetével, illetve áruellátá­sával szeretnék foglalkozni. Az utóbbi időben komoly változás állt be a község hús-, zsír- és kenyérellátásában. A dolgozók rendszeresen tudnak vásárolni a hentesüzletben, a kenyér minősége is jó, hosszú idő óta egyetlen kifogás sem merült fel ellene. Általában te­hát a legfontosabb cikkek ellá­tásával meg vagyunk elégedve. Az elmondottak mellett azon­ban sok hiányosságot is talá­lunk, amelyeknek megjavítá­sa nagyon fontos volna. Legelőször a földművesszö­­­­vetkezetet említem, amelynek­ a község zöldség- és gyümölcs­­ellátását kell, illetve kellene biztosítani. A Nagykanizsai Földművesszövetkezet nem tudja kielégíteni a bázakerettyei igényeket. Nagykanizsáról olyan árut kül­denek, amit ott nem tudnak eladni. Többször előfordul az is, hogy Bázakerettyére csak akkor szállítanak, ha Nagyka­nizsán a piacot is és a föld­művesszövetkezet üzleteit is ellátják friss zöldségfélével és gyümölccsel. Miután rendszeres és olcsó piacot évek óta nem tudtunk megszervezni, a zöldség- és gyümölcsellátás kizárólag a földművesszövetkezetre hárul, az pedig képtelen megfelelő mennyiségű és minőségű árut adni. Az áru minőségét rontja az, hogy a földművesszövetke­zetnek nincsen pincéje, ahol tárolni tudná az ideszállított árukat. Nem kielégítő a tejellátás sem. Az utóbbi időkben több­ízben előfordult, hogy a tej megsavanyodott, vagy össze­ment. Jó ideig nem kaptunk tejet a csecsemők részére sem. Rossz a község ellátása tej­termékekkel is. Utoljára a Vendéglátóipari Vállalatról szeretnék írni. Igaz, hogy nem tartozik a legfonto­sabb áruellátási problémák kö­zé, mégis szükséges, hogy az italbolt munkájáról szóljak. A Vendéglátóipari Vállalatot az jellemzi, hogy belenyugodtak a jelenlegi helyzetbe, nem akar­nak változtatni rajta. Nem tartják fontosnak, hogy milyen állapotban van az üzlet, hogy a sörellátás nem kielégítő, hogy nincsen pince és raktárhelyi­ség, hogy a bolt környezete nem valami bizalmat keltő, hogy az ablak alatt folyik el a szennycsatorna, stb. Mindeze­zeket természetesnek veszik és nem igyekeznek változtatni rajta. Nem tatarozzák és nem csinosítják az épületet. A ki­szolgálás sem megfelelő. Ha például a megszokottnál több vendég van, akkor az asztali kiszolgálás igen lassú. Érthe­tetlen az is, hogy amióta a Nagykanizsai Sörgyár meg­kezdte a szállítást rosszabb a sörellátásunk mint amikor kevesebb sört ter­meltünk. Azelőtt egy hónap­ban 110 hektoliter sört kap­tunk, mióta pedig Nagykanizsa szállítja, csak 60 hektolitert ka­punk, ami annyit jelent, hogy mindössze fél hónapig van sör az italboltban. Ha sör nincs, lehet bort kapni, de ebből is csak egyfélét, 21 forintosat. Sürgősen változtatni kellene ezeken az állapotokon. Helyes volna, ha a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya — a köz­ségi tanács többszöri felhívását ügyelembe véve — napirendre tűzné a bázakerettyei italbolt helyzetének és az áruellátás­ban meglévő hiányosságok megszüntetésének tárgyalását. Jó volna, ha azok az elvtár­­sak is nagyobb gondot fordíta­nának az áruellátás megjaví­tására, akik közvetlenül fele­lősek az üzletek, boltok veze­téséért. Iványi József vb. elnök További fejlődés előtt a Zalaegerszegi Gyantagyár A megye egyik legkisebb üzeme a Zalaeger­szegi Gyantagyár. Több millió forint termelési értéke azonban vetekedik a nagyobb üzeme­kével. A gyanta mellett gyártanak terpentint, sörszurkot, s kizárólag­­exportra készül a fenyőolaj. Az üzem azonban napról-napra új gyártmányok előállításával kísérletezik. Most például a fenyőolajnak lepárolt fenyőtűből a gumigyártásban használt fenyőkátrányt ké­szítik Ezt az anyagot eddig külföldről impor­táltuk. A jelenleg folyó kísérletek igen bizta­tóak, s remény van arra, hogy az itt előállí­tott fenyőkátrány a gyakorlatban, a gumi­gyártásban is beválik. Nagy távlatok az üzem előtt A gyantagyártásnak, valamint a fenyő­fából előállítható olajoknak és egyéb gyárt­mányoknak igen nagy jövője van. A jelenleg gyártott fenyőolaj a legkeresettebb cikkek közé tartozik a külföldi pacokon. A gyanta és terpentin nélkülözhetetlen alapanyaga a papír- és festékiparnak. A sörszurok a sör­gyártás fontos anyaga. Ma már annyit gyár­tanak belőle, hogy az egész ország szükség­letét ki tudják elégíteni. " , A dunántúli erdők különösen gazdagok ebből a fenyőfa fajtából, különösen Zala me­gye. Erdeinkben túlnyomó részt erdei fenyő (Pinus Silvestris) található. Igen sok a fekete fenyő (Pinus Austriaca). Van az úgynevezett lucfenyő fajtájából is. Korábban ebből igen sok kárba veszett. Nem gyártottuk például a fenyőtűből készült fenyőolajat. Most a Mi­nisztertanács is foglalkozott az erdők ilyen irányú hasznosításával is. Bővítik a Zala­egerszegi Gyantagyárat A tervek szerint már szeptember elején megkezdődnek az átalakí­tási munkálatok. Erről Szabó József elvtárs, az üzem vezetője tájékoztat bennünket: — A tervek szerint most elsősorban mint­egy 3 millió forintos költséggel emeletet hú­zunk a jelenlegi üzemre. Itt elsősorban szo­ciális létesítmények, ebédlő, öltöző, fürdő kapnak majd helyet. Itt lesz az iroda is. Emel­lett azonban az átalakítással lehetőség ny­ik a meglévő lepároló üzem korszerűsítésére is. A tervrajzok már elkészültek, s mint ahogy ismeretes, az átalakítási munka a közeli he­tekben már meg is indul. — Most fejeztük be az új kazánház épí­tését — mutatja Szabó elvtárs az új épüle­tet, amely mintegy félmillió forint beruhá­zással létesült. — A kazánház építésénél fi­gyelembe vettük a helyi adottságokat, értem ez alatt az anyagtakarékosság szempontjait. Ugyanis rájöttünk arra, hogy a fenyőolajnak letárolt fenyőtű igen alkalmas fűtési célokra. Az új kazán ezzel a fenyőiv­el üzemel. A jövő héten már megindul az új kazán. Vannak Mbbi tervek is A gyantagyáriak azt szeretnék, hogy a második ötéves terv során megépülne a fa­­lepároló üzem is. Szó van arról­ is, hogy a gyantaüzem is sokkal nagyobbra bővül. Igen bíztató fejlődés előjele az esetleges fenyő­kátrány gyártás nagyüzemi fejlesztése. Erre különösképpen szükség lenne, hiszen előzetes becslések szerint a fenyőkátrány hazai gyár­tásával évente mintegy 2,5 millió deviza fo­rintot tudnánk megtakarítani. A kis üzem megérdemli a továbbfejlesz­tést nem csak azért, mert a népgazdaság szá­mára ez igen hasznos lenne, hanem a mun­kájáért is. Nem ismerünk az üzem történeté­ben olyan hónapot, amikor nem teljesítették volna a tervet. A sörszurok gyártás havi tervét ma is már augusztus 25-én befejezték. Gyantából is mintegy 94 százalékon áll a havi terv, s hónapról-hónapra ezt tapasztaljuk. Hagy üzem lesz a Gyantagyár Ezt még csak a kezdeti lépések engedik sejtetni, és azok a tervek és elgondolások, amelyekről hosszabb ideje szó van. Egy bi­zonyos, hogy az üzem bővítése számottevő hasznot és eredményeket hoz majd a népgaz­daság számára. Külföldi kísérletek és eredmé­nyek bizonyítják, hogy érdemes foglalkozni a vegyiparnak ezzel az ágával is, mert a fe­nyő, s egyéb fa- és növényfajták igen sok kin­cset rejtenek magukban. A feladat elvégzé­sére a gyantagyáriak szívesen vállalkoznak. — Csengeti — 1956. augusztus 26. 'rvi'ív >-« V : VVVr r fl-yyy V77V?TT'CTVVÍ’TV-TTTTT7--’rTl,'rW”T YYV'rV | Elkésett köszönet ! ► 3 ! A vonaton egy ismerősöm kezembe adta a Zala 22-i •« ► számát és jókedvűen hívta fel figyelmemet a vásár hí- h­í­reire. Én is derült hangulatban olvastam a Vidám « ► Vásár rövidke, de annál szellemesebb tudósításait, — ► majd kissé elmerengtem az olvasottak felett és meg­je- ^ ► lent emlékeim közt valami, amiről azt hiszem, hogy ■* ► sokan jó érzéssel olvastunk volna. Nem keltett feltűnést is ► a vásár hatalmas hangzavarában és színpompájában, 2 £ úgy szerénykedett, mint a gyönyörű virágoskert szebb­ 5 £ nél szebb virágai között a lila ibolya. .... £ Ott állt a vásáron a stúdió és az irodabódé mellett % £ a szerényen meghúzódó kis sátor, amely csak azzal hívta k­ £ fel magára a figyelmet, — szerényen és némán — hogy 5 ► homlokára vöröskeresztes zászló volt kitűzve, mintha 3 t azt mondaná: „Ne haragudjatok, vidám emberek, hogy 3 ► én is itt vagyok, de ha valami bajotok van, csak gyér- ^ - tek hozzám és én segítek.” * ► Ezúton mondok köszönetet a vásár látogatói névé­► ben mindazoknak az áldozatkész, névtelen dolgozóknak, '■* ► akik ebben a sátorban mindkét napon szogálatot tel- .. ► jesítettek, csak azért, hogy a bajbajutott embertársai­ „ ► kon segítsenek, minden ellenszolgáltatás nélkül, fele-­­ ► baráti szeretetből. . ► Tudom, hogy ezek az emberek fáradozásukért nem ! ► csak hogy napidíjat, vagy egyéb szolgáltatást, de leg- 3 ► több esetben még a „köszönöm”-szócskát sem kapták, 1 ► pedig ha őszintén vélekedünk róluk, teljes mértékig * ► megérdemlik a megbecsülést. 3 ► Emberek ők is, segítőtársai a közegészségügy érde- * ► kében fáradozó, áldozatkész vöröskeresztesek, akik ott 3 vannak mindenütt, ahol segíteni lehet, ahol az emberek 3 közt dolgozhatnak. ! . Köszönet nektek, Vöröskereszteseink, a vásáron 3 teljesített szolgálataitokért és azért, hogy rajtam és any- 3 nyi sok más bajbajutott embertársamon segítettetek.­­ Tudom, hogy a két napos vidám vásári hangulatból Ti­k nem vettétek ki részeteket, de kárpótoljon ezért titeket + az a sok hálásan mondott „köszönöm”, amely szívünket­­ eltölti, ha rátok gondolunk. 2 SZÁL­AI PÉTER ■* Kemendollár. ^ Az o­lvasé kérdez -- az SZTH válaszol­ ­ását külön orvosi igazolás nél­kül is szükségesnek kell tekin­teni. 4. Fogkezeléssel kapcsolat­ban mikor adható útiköltség? Válasz: Fogkezeléssel kapcso­latban útiköltség adható: a) szorosan vett gyógyító, konzerváló fogkezeléssel (tö­més ,húzás stb.) kapcsolatban, b) műfog, műfogsor, fogkoro­na, vagy hídpótlás elkészítése miatt szükséges utazás eseté­ben ,a technikai munkák el­végzése ideje alatt, akkor, ha 11, vagy ennél több fogpótlás miatt jár a dolgozó szakorvos­hoz. A megtérítés alapjául szolgáló igazolást esetenként az illetékes orvos adja. 5. Gyógyfürdő igénybevételé­vel jár-e útiköltség? Válasz: Igen, de csak abban az esetben, ha a gyógyfürdő igénybevétele céljából 30 kilo­méternél távolabb nem eső helyre kell utazni. Gyógyfürdő­kórházba utazásnál az útikölt­séget által­ános szabályok sze­rint kell megtéríteni. 6. Kérdés: Milyen szabályok szerint kell a dolgozó család­tagjainak az útiköltséget meg­téríteni? Válasz: Családtagok után az utazási költséget a dolgozókra megállapított szabályok sze­rint kell kifizetni. 7. Kérdés: Kórházi ápolás után az ápoltat (dolgozót, csa­ládtagot) ki látja el útikölt­séggel? Válasz: Kórházi (gyógyinté­zeti) ápolás után az ápoltat, il­letőleg a betegkísérőt az elbo­csátó kórház­­Utazási utal­óan az esetben, ha orvosi igaz­­­vánnyal­ rántja el arra a hely­­zets szerint a beteg utazásánál! re, amelyet a munkáltató kór­­kísérő szükséges. Az elbírálás házi utalványon lakóhelyül a dolgozóra irányadó szabályok­­ megjelöl­és ennek alapján a alkalmazásával történik. A 14.­­ vasúton díjta­lar­u! kapja meg évet be nem töltött gyermeki a vasúti hazautazáshoz szüksé­­gtamásnál a kísérő alkalma-1 ges jegyet. 1. Kérdés: Mikor kaphat a dolgozó az SZTK-tól útiköltsé­get? Válasz: Ha az orvosi kórházi (gyógyintézeti) ápolásra, gyógy­fürdőbe, orvosi felülvizsgálat­ra, szakorvosi kezelésre, vagy más célból a­z alvásától 4 kilo­méternél távolabb eső helyre berendeli. A megtérítésnek azonban csak akkor van helye, ha a költség egyszeri utazásnál 1,50, oda-vissza utazásnál 3 fo­rintnál több. Az SZTK csak az 1,50, illető­leg a 3 forinton felüli útikölt­­ség összegét téríti meg a bizto­sítottaknak, illetőleg családta­goknak. Kísérő esetén az úti­költségek együttes összegéből kell a 3 forinton felüli összeget kifizetni. Kórházi ápolással kapcsola­tos útiköltségeket teljes ösz­­szegben téríti meg az SZTK úgy a biztosítottak, mint a családtagok részére. Szűrővizsgálatra, vagy a munkavállaló felvételével kap­csolatos vizsgálatra beutaltak részére útiköltség nem téríthe­tő meg. 2. Kérdés: Mikor kaphat a dolgozó az út hosszára és a fel­­merült költségek mértékére te­kintet nélkül közlekedési költ­séget? Válasz: Csak abban az eset­ben, ha az orvosi igazolás sze­rint a dolgozó járni nem tud, például béna, mindkét szemé­re vak stb. 3 Kérdés: Fizeti-e az SZTK a kísérő közlekedési költségeit? Válasz: Fizeti, de csak uta­

Next