Zalai Hírlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-47. szám)
1957-02-01 / 26. szám
4. Három fiatal sportoló útja a határig és a határtól a rendőrségig 17 késő este cseng a telefon. A megyei rendőrkapitányságról beszélnek. — Három fiút most hoztunk vissza a határról. Még ma este átadjuk őket a szüleiknek. Ha óhajtanak velük beszélni, jöjjenek a megyei kapitányságra. Néhány perc múlva már ott álltam a kellemesen meleg helyiségben, a három fiatal disszidens-jelölt előtt, a barátságos arcú rendőrök és az aggódó szülők között. A fiúk bizalmatlanul tekintettek rám. Amikor szóltam hozzájuk, mindegyik a másiktól várta, hogy válaszoljon, csak később szólalt meg egyikük halkan, alig hallhatóan. — Nem szeretnénk, ha az újságba kiírnák a nevünket, nem kell, hogy „népszerűsítsenek” minket... Ahogy aztán beszélgetni kezdtem velük, lassanként feloldódott a fiúk bizalmatlansága. A szülők a fal mellé helyezett padon ültek, a fiúk, kis félkört képezve, egymás mellett álltak. Hármuk közül a legközlékenyebb Kauzli József, egy barna, szimpatikus arcú, életvidám, 19 éves fiú. Azt mondta, ha mégis írnék róluk, akkor az újság hátsó oldalán, a sportrovatban közöljük a cikket, mert ők mindhárman sportemberek. Egyébként az ő foglalkozása: papír- és írószerkereskedő. A másik fiút Énekes Ivánnak hívják. Magas, barna, 20 éves fiatalember. MÁV lakatos. A harmadik:Gréri László. Nyúlánk? szemüveges fiú. 19 évesnek mondja magát, de az anyja, aki ott ül a padon, közbeszól: — Nem vagy te még 19 éves, fiam... Az anyai hang a fiúból kicsalja az őszinteséget, s bevallja, hogy csak 17 éves. — Miért akarták itthagyni az országot, a szülői házat, a békés családi otthont? — Kalandvágy — jegyezte meg Kauzli József mosolyogva —. Látni akartuk a külföldet ... dehát nem sikerült — teszi hozzá —. Pinkamindszentnél léptük volna át a határt. Az arca most elkomolyodik .. Sóhajt. Nem lehet tudni, mit jelent a sóhaj. Meghánást-e vagy pedig azt, hogy nem sikerül a szökés —. Már csak 400 méter választott el bennünk a határtól — folytatja, aztán futó pillantást vet az anyára. Ez a tirántás sok mindent elárul. Látszik a szemén, hogyszívében kiolthatatlan tűzzel ég a szülők iránti szeretet És mégis képes lett volna itthagyni a szikeit, elindulni az idegen világba, nyomorúságos lágerekbe, ismeretlen veszélyek felé. A kalandvágy vitte őt is és a társait is. Azt mondja, nem akart tovább menni, csak Ausztriába. Lehet, ezt csak azért mondja, hogy az apját megnyugtassa. — Az volt a tervünk, ha odakint rosszul megy, viszszajövünk. Vajon gondolt-e arra Kauzli József, s gondoltak-e arra társai, hogy az amnesztia, amelynek határideje március 31, az újonnan disszidálókra nem vonatkozik? Nem, erre ők bizonyára nem gondoltak, idősebb Kauzli Józsefhez fordultam. — Mit érzett, amikor megtudta, hogy a fia elhagyta, s idegen országba indult? — Tessék arra gondolni, mit érezne hasonló esetben? Hát igen. A szó kevés, hogy kifejezzük ezt az érzést. Idősebb Kauzli mosolyogni próbál, de mosolyán át észreveszem az atyai szív remegését. Négyszáz méteren, és a határt őriző hatósági szerv éberségén múlt, hogy nem kellett hosszú időre, vagy talán örökre elszakadnia a fiától, aki azzal indult el hazulról, hogy az Ábrahám-hegyre megy barátaival, a Balaton mellé. A másik fiúból, Énekes Ivánból nehezen indul a szó. Mellettem áll, s bele-belepillant jegyzetfüzetembe. Végre aztán ő is megszólal. — Többekkel találkoztunk, akik visszafelé jöttek. Ezek kissé elvették a kedvünket, mert azt mondták, hogy odakint nyomorognak a lágerekben, s aztán igen sok a poloska is. Az apa gondterhelt arccal ül a padon, s hallgatja fia szavait. Nem lehet tudni, mit gondol, mit érez. Látszik rajt, hogy szeretne mielőbb négyszemközt beszélni a fiával. (Téri Lászlónak i mindkét szülője itt van. — Azt mondta otthon, hogy az öcsivel mennek mulatni — szólalt meg az anya, s Énekes Ivánra nézett. Arcán látszott, nagyon örül, hogy visszakerült a fia, de az apa, aki magánkisiparos, cipész, közömbös, érdektelen hangon jelentette ki: — Három hónap óta oktatom. Mit csináljak vele, ha egyszer nem akar maradni. Nehéz lett volna ebben a pillanatban Tasnádi cipészről, Géri László mostohaútjáról megállapítani, hogy arca örömet, vagy boszszúságot árul-e el. Szavai mindenesetre különösen hangzottak, főleg akkor, amikor olyasféle megjegyzést tett, hogy ott a haza, ahol jól megy az embernek. A hatóság emberei a legnagyobb jóindulattal kezelték a három fiatal fiút. Látszott az arcukon, örülnek, hogy visszaadhatták őket szüleiknek. Kauzli, Énekes és a Géri László anyja köszönetüket fejezték ki a rendőrségnek, hogy megmentették gyermekeiket... Együtt indultak el — vissza az igazi otthonba, vissza a családhoz. (t—cs) MOZIZ] Any filmszínház ZALAEGERSZEG Január 31—február 6-ig: ÉJSZAKA LÁNYAI ★ BÉKE FILMSZÍNHÁZ NAGYKANIZSA Január 31—február 6-ig: EMBEREK A HAVASON fiprohirdetéses Apróhirdetések díja 10 szóig hétköznap 10 forint, vasárnap 20 forint. Minden további szó hétköznap 1 Ét, vasárnap 2 Ft A SÖJTÖRI LEGELTETÉSI BIZOTTSÁG SERTÉSPÁSZTORT fogad fel. A bizottság megfelelő lakást biztosít. A pásztor gondozná a bizottság kezelésében lévő 4 db kant is. Jelentkezők a bizottság elnökénél Jelentkezzenek febr. 10-ig a díjazás és egyéb feltételek megtárgyalása végett. 52 JÓL KÉPZETT ASZTALOSOKAT FELVESZÜNK. JELENTKEZNI LEHET: EGERVÁRI VEGYES KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET EGERVÁR. A KESZTHELYI 27. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT KÖZHASZNÁLATÚ GÉPJÁRMŰ VEZETÉSÉRE ALKALMAS JOGOSÍTVÁNNYAL ÉS LEGKEVESEBB 2 ÉVES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ GÉPKOCSI VEZETŐKET AZONNAL FELVESZ. VASIPARI SZAKMÁVAL RENDELKEZŐK ELŐNYBEN. JELENTKEZNI LEHET A VÁLLALAT KESZTHELYI, NAGYKANIZSAI ÉS TAPOLCAI FŐNÖKSÉGÉN. 50 TISZTVISELŐ részére egy ügy kiadó. Zalaegerszeg, Ady E. u. 45. Hátul az udvarban. 47 FIGYELEM! Mindennemű harmonika és dob javítást vállatok. Takács hangszerjavító, Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 25. 45 FIX FIZETÉSSEL ÉS JUTALÉKKAL ALKALMAZUNK BIZTOSÍTÁSI KÖRZETFELÜGYELŐT A LETENYEI JÁRÁS TERÜLETÉRE. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ NAGYKANIZSA, CSENGERI U. 2. SZÁM. 49 BÚTORT! Szép kivitelű, kiváló minőségű „BÉKÉS HALÓSZOBV’ bútor kapható a ZALAEGERSZEGI ASZ VALÓS IPARI VÁLLALATNÁL. Fogyó ára 6825 forint. Kapható korlátlan mennyiségben: 40 A labdarúgó Játékvezetők Testülete zalaegerszegi csoportjának vezetősége értesíti a Zalaegerszegen és környékén lakó labdarúgó játékvezetőket, hogy a szokásos heti továbbképző értekezleteket minden csütörtökön este 6 órai kezdet Sporthírek kel tartja az Építők Jókai úti székházában. Kéri a JT a játékvezetőket, hogy ezeken az értekezleteken minél számosabban vegyenek részt. * Véglegesnek látszik, hogy az NB II-ben a tavasz folyamán folytatni fogják a félbeszakadt bajnokságot, s annak eredményeként dől el, hogy mely csapatok kerülnek fel az első osztályba. Eldöntöttnek látszik az is, hogy a bajnokság folytatására március 17-én kerül sor. ZALAI HÍRLAP Az Ady-mozi válasza a panaszokra Az elmúlt időben nagyon sokan fordultak panasszal szóban és még többen írásban a Zalai Hírlap szerkesztőségéhez és a zalaegerszegi Ady-mozi vezetőjéhez, az előadásokra való jegyelővétel miatt. Megkértük a mozi vezetőjét, hogy válaszoljon a panaszokra. — Miért nincs jegye'ővére'? — Eddig nem volt biztos az energiaellátás. Számtalan esetben megtörtént, hogy áramszünet miatt nem tarthattunk előadást, ami aztán a mozilátogatók zúgolódását, méltatlankodását váltotta ki. A budapesti Pátria Nyomda nem készítette el a jegygarnitúrát s ezt még mindig csak február 1-re ígérték meg — így számtalan kavarodás támadhatna a napokra előre vett jegyek körül. — Miért nincs már jegy a pénztárnyitás előtt? — Ezt kérdezte tőlünk egy mozilátogató jeligés. Idézve a levélből: “Sem I., sem II. helyet nem kaptam az «Emberek a havason« című filmre, pedig nyitáskor az elsők között álltam a pénztárnál. Mi lesz akkor az «»Éjszaka lányai»» című film előadásai előtt a pénztárnál? Arra még úgy sem lehet majd jegyet kapni.« Hogy őt és a többi hasonló panaszost megnyugtassuk, a következőket tudjuk válaszolni. Ne higgyék, hogy telefonon fogy el a jegy. Félretett jegy nincs! Azt bizonyára tudják üzemi dolgozóink, hogy saját maguk választottak mozifelelőst, aki közvetlen kapcsolatban áll a mozi vezetőjével, dolgozóival. A mozifelelősök minden új film játszása előtt összeírják üzemükben, vagy vállalatuknál és nagyon sok hivatalnál is, hogy ki mikor, melyik napon, hány órás előadást kívánja megtekinteni, így rendszeresen a mozifelelősök egy-egy napra 30—40 jegyet visznek. Hány üzem és hivatal van Zalaegerszegen? Ha összeszámoljuk, nem kell sokat tanakodni azon, hogy hova tűnik el a jegy. A mozi befogadóképessége 321 fő és így valóban nem csoda, ha 10 perc alatt minden jegy elkelt a mozipénztárnál. S esetenként jegyüzérekkel is találkoztunk, akik drágábban és lejárt jegyeket adnak el Kérünk mindenkit, óvakodjon tőlük. Megnyugtatásul közölhetjük a mozilátogatókkal, hogy jövő hónap elején, ha a nyomda megküldi a jegygarnitúrát , megkezdjük az egy napos jegyelővételt. Új változást eszközlünk a kezdéseknél. Ezt azért tesszük, hogy azok a dolgozók, akik délután későbbi időpontban végeznek a munkával, eljöhessenek az előadásokra, így február 1-től hétköznap 4, 6 és 8 órakor, vasárnap 2, 4, 6 és 8 órakor kezdünk. A filmeket mindenkinek módjában lesz megtekinteni, mert egy hetes filmek lesznek, hétköznap tehát három, vasárnap pedig négy előadással. Azokon a munkahelyeken, ahol nincs mozifelelős, válasszanak maguk közt a dolgozók, így biztosítva lesz mindenkinek a mozijegye. Hogy némi örömet is szerezzen a mozi, ne csak bosszúságot, közöljük, hogy a jövő hónapban 14-től 20-ig például a «Tánc és szerelem«» című argentin film, 21—27-ig »»Szegény szerelmesek krónikája« művészi olasz film, 28-tól március 8-ig «Halló itt Gabriella«» humoros olasz filmmel kedveskedhetünk. Ami pedig a mozi dolgozóit illeti, mindent megtesznek, hogy a mozilátogatók igényeit mindjobban kielégítsék. Kiss Rózsi Külföld humora Az útonálló dilemmája 1957. február X. Sportéletünk szervezési kérdései — az anyagi támogatás szemüvegén keresztül Testnevelésünk lassan tisztuló élete ezekben a napokban még szinte áttekinthetetlen. A szakszövetségek még csak ízlelgetik önállóságukat, a kormánybizottság most dolgozza ki az új szervezési rend alapelveit, a sportkörök, sportolók pedig egymástól kérdezgetik: mi lesz...? Nem tudunk a vitás kérdésekre válaszolni mi sem, csupán egyetlen, már lerögzített tényre szeretnénk nyomatékosan felhívni a figyelmet: a testnevelés és sport ügye ebben az esztendőben — s a továbbiakban is — lényegesen kevesebb központi támogatásban részesül majd, mint ezideig. Aki járatos a sportberkekben, az tudja, hogy versenyzőink kétségtelenül kiváló teljesítményei egy kissé „sokba kerültek”, számos területen túlléptük a szükségesség, sőt az ésszerűség határát is. De ugyanígy nyilvánvaló, hogy anyagi alap nélkül sportkört működtetni, szakosztályt fenntartani nem lehet. A támogatás csökkenése — úgy hisszük — leginkább az élsportolókat érinti, hiszen néhányuknál ez a körülmény nem csupán az edzési vagy versenyzési körülmények változását, hanem megélhetési gondok feléledését is jelenti. A kisebb központi juttatás természetesen csökkentett adminisztrációt, kevesebb függetlenített sportvezetőt „bír el”, kevesebb lesz a bentlakásos továbbképzés, a táborozás, elmaradnak a teljesen állami pénzen rendezett, különböző országos versenyek és bajnokságok, minimumra csökken a reprezentáció és számos más téren mérséklődik meg az az összeg, melyet eddig a sportélet támogatása címén könyveltek el. Legfájdalmasabb kétségtelenül a sport apró egységeinek, a sportköröknek, szakosztályoknak ezideig juttatott támogatások összegének összezsugorodása lesz. Nem volt az utóbbi években így sem olyan sportkör a megyében, mely ne küzdött volna anyagi nehézségekkel ... hát mi lesz akkor most?! Nyíltan fel kell tárni ezt a kérdést, s ha kellemetlen is, s ki kell mondani: az eddig működött ívül atlétikában, úszásban, kosárlabdában, tekében, sakkban, asztaliteniszben, ökölvívásban van olyan gárda, melynek fejlődésével törődni kell, melyért áldozni érdemes. Ez mindössze nyolc sportág, s ehhez a megyeszékhelyen csaknem tíz sportkör működött! Szükség volna ennyi sportkörre? Korántsem, elegendő véleményünk szerint 3—4 sportkör működése is. A meglévő sportkörök közül a Dózsa, a Petőfi, a Vasút és a Vörös Lobogó látszik életképesnek, de persze lehet, hogy ez mellett pl. az Építők, vagy a Spartacus is ragaszkodik további létéhez. Úgy gondoljuk, hogy a csökkenő anyagi támogatást leghatásosabban az erők összefogásával lehelne pótolni A nagyobb üzemek, vállalatok, korábbi sportkörök „házasodjanak” össze a sport terén, s az eddig szétaprózott anyagi erőiket egyesítve egy-két életképes szakosztály működését tudnák biztosítani. Nem kell ebben a kérdésben érzékenykedni, hiszen minden ésszerű megoldásnak csak a sportolók látják a hasznát. Nem tartjuk például kielégítő megoldásnak, hogy a Z. Dózsa szinte kizárólag csak a labdarúgással kíván törődni. Ez a sportkör labdarúgó csapata révén a legnépszerűbb lehet valamennyi zalaegerszegi sportkör között, s ha a város sporttársadalmi — a futball népszerűsége miatt — mögötte sorakozik fel, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a sportszerző dolgozók áldozatkészségéből jut a más sportkörben versenyző sportolóknak. Helyes volna ezért, ha a Dózsa, mint a város társadalmának sportköre, módot találna más szakosztályok működtetésére is. Elsősorban itt azokra a szakosztályokra gondolunk, melyeket a dolgok jelenlegi állása szerint a Petőfi vett pártfogásba. S ha ezt a gondolatot végigvezetjük, akkor eljutunk egy merészen hangzó, de figyelemreméltó megoldáshoz: még jobb lenne, ha ez a két sportkör egyesülne ...! Ilyen és ehhez hasonló gondok persze nem csupán Zalaegerszegen, hanem Nagykanizsán, sőt a járási székhelyeken is vannak. A legjobb megoldás nem hullik munka nélkül sportvezetőink ölébe, szüntelenül és lelkesen kell munkálkodni azon, hogy minden helyen megtalálják a legjobb lehetőségeket, s úgy alakítsák a sportéletet, hogy az átszervezés a lehető legkisebb megrázkódtatással járjon. sportkörök egy része nem kaphat központi támogatást a továbbiakban, s ha ezt tudjuk, akkor egyetlen lépést kell már csak tennünk, hogy felismerjük a következményét is: jónéhány sportkör kénytelen lesz megszüntetni működését. Kevesebb sportkörünk lesz tehát, a jelenlegieknek előreláthatólag jóval több, mint egyharmada kénytelen lesz kimondani a feloszlását. Elgondolkoztató szám ez, de ha közelebbről megnézzük a kérdést, nem tűnik már olyan veszedelmesnek. Számos sportkör alakult ugyanis az elmúlt esztendőkben, melyek számottevő tevékenységet nem fejtettek ki, s az üzemi együttesek színvonalán vergődő labdarúgócsapat mellett más eredményt nem tudtak — és valljuk be: nem is akartak — felmutatni. A■ sportkörök számában bekövetkező csökkenésnek tehát első, szemmel látható eredménye az alkalmi labdarúgócsapatok számának apadása lesz, ami egyennesen kívánatos is. Ezek a csa- ,patok jónéhány ezer forintért vásároltak időnként felszerelést, s névtelenségükben is annyiba kerültek, mint egy-két másik sportágban egy minőségi szakosztály. Valamelyest csökkenni fog a más sportágak szakosztályainak száma is, de itt közel sincs olyan mértékről, szó, mint a labdarúgásban. Hogy mire lesz elég az állami támogatás? Arra bizonyosan, hogy a városi, szakszervezeti sportélet legjava, a versenykérpes, fejlődő versenyzői gárda szükségleteit fedezze. Nézzük ezt egy példán keresztül. Zala-egerszegen a labdarúgáson ki-t — Helyesbítés. A Zalai Hírlap 1957. január 29-i számában megjelent «A gépállomásokról jelentjük»» című cikkben az a rész: »»pl. Orosztonyban az igazgatónak nincs tekintélye, mert «a borbarátsággal« azt lejáratta«» — nem az igazgatóra, hanem a gépállomás főmérnökére vonatkozik. — Lapunk január 31-i számában »»Szerelemről szól az ének« címmel Gaál Károly tudósítását közöltük. Ezúton hozzuk olvasóink tudomására, hogy a műsort nem az Állami Faluszínház, hanem egy önálló budapesti művészegyüttes művészei adták elő. — Lapunk 1957. január 31., tegnapi számában megjelent «Szavak és betűk csatájában«» című cikkünkbe értelemzavaró szedési hiba csúszott. A cikk 7. bekezdésének 8—11. sora helyesen így hangzik: Nem ellenforradalmár az, aki például helyesli a Kossuth-címer használatát, aki hibáinkról is megmondja véleményét, vagy pedagógus létére ki meri jelenteni, hogy egyik vagy másik tankönyvünk igenis rossz. ZALAI HÍRLAP. Az MSZMP Zala megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. — Felelős kiadó: Az MSZMP Zala megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács. — Szerkesztőség: Zalaegerszeg (Megyeháza földszint). Telefon: 178, 250, 130. Este 8 után ügyelet a 90-es vonalon. Postafiók: 98. — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg (Megyeháza földszint). Telefon: 102. — Készült a Zala megyei Nyomdavállalat zalaegerszegi üzemében, Zalaegerszeg, Tompa utca . Telefon: 90.