Zalai Hírlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-47. szám)

1957-02-01 / 26. szám

4. Három fiatal sportoló útja a határig é­s a határtól a rendőrségig 17 k­éső este cseng a telefon. A megyei rendőrka­pitányságról be­szélnek. — Három fiút most hoztunk vissza a határról. Még ma este átad­juk őket a szüleik­nek. Ha óhajtanak velük beszélni, jöj­jenek a megyei ka­­p­itányságra. Néhány perc múlva már ott áll­tam a kellemesen meleg helyiségben, a három fiatal disszidens-jelölt előtt, a barátságos arcú rendőrök és az aggódó szülők között. A fiúk bizalmat­lanul tekintettek rám. Amikor szól­tam hozzájuk, mindegyik a má­siktól várta, hogy válaszoljon, csak később szólalt meg egyikük halkan, alig hallhatóan. — Nem szeretnénk, ha az újságba kiír­nák a nevünket, nem kell, hogy „népszerűsítsenek” minket... Ahogy aztán be­szélgetni kezdtem velük, lassanként feloldódott a fiúk bizalmatlansága. A szülők a fal mellé helyezett padon ül­tek, a fiúk, kis fél­kört képezve, egy­más mellett álltak. Hármuk közül a legközlékenyebb Kauzli József, egy barna, szimpatikus arcú, életvidám, 19 éves fiú. Azt mondta, ha mégis írnék róluk, akkor az újság hátsó ol­dalán, a sportro­vatban közöljük a cikket, mert ők mindhárman sport­emberek. Egyéb­ként az ő foglalko­zása: papír- és író­szerkereskedő. A másik fiút­­ Énekes Iván­nak hívják. Ma­gas, barna, 20 éves fiatalember. MÁV lakatos. A harma­dik:­­Gréri László. Nyúlánk? szemüve­ges fiú. 19 évesnek mondja magát, de az anyja, aki ott ül a padon, közbeszól: — Nem vagy te még 19 éves, fiam... Az anyai hang a fiúból kicsalja az őszinteséget, s be­vallja, hogy csak 17 éves. — Miért akarták itthagyni az orszá­got, a szülői házat, a békés családi otthont? — Kalandvágy — jegyezte meg Kauzli József mo­solyogva —. Látni akartuk a külföl­det ... dehát nem sikerült — teszi hozzá —. Pinka­­­mindszentnél lép­tük volna át a ha­tárt. Az arca most el­komolyodik .. Só­­hajt. Nem lehet tudni, mit jelent a sóhaj. Meghánást-e vagy pedig azt, hogy nem sikerül a szökés —. Már csak 400 méter vá­lasztott el bennünk a határtól — foly­tatj­a, aztán futó pillantást vet az an­y­ára. Ez a ti­rán­tás sok mindent el­árul. Látszik a sze­mén, hogy­­szívé­ben kiolthatatlan tűzzel ég a szülők iránti szeretet És mégis képes lett volna itthagy­ni a szik­eit, elin­dulni az idegen vi­lágba, nyomorúsá­gos lágerekbe, is­meretlen veszélyek felé. A kalandvágy vitte őt is és a tár­­sait is. Azt mond­ja, nem akart to­vább menni, csak Ausztriába. Le­het, ezt csak azért mondja, hogy az apját megnyugtas­sa. — Az volt a ter­vünk, ha odakint rosszul megy, visz­­szajövünk. Vajon gondolt-e arra Kauzli Jó­zsef, s gondoltak-e arra társai, hogy az amnesztia, amelynek határ­ideje március 31, az újonnan disszi­­dálókra nem vo­natkozik? Nem, erre ők bizonyára nem gondoltak, idősebb Kauzli­­ Józsefhez for­dultam. — Mit ér­zett, amikor meg­tudta, hogy a fia elhagyta, s idegen országba indult? — Tessék arra gondolni, mit érez­­ne hasonló eset­ben? Hát igen. A szó kevés, hogy kife­jezzük ezt az ér­zést. Idősebb Kauz­li mosolyogni pró­bál, de mosolyán át észreveszem az atyai szív remegé­sét. Négyszáz mé­teren, és a határt őriző hatósági szerv éberségén múlt, hogy nem kellett hosszú idő­re, vagy talán örökre elszakad­nia a fiától, aki azzal indult el ha­zulról, hogy az Ábrahám-hegyre megy barátaival, a Balaton mellé. A másik fiúból, Énekes Ivánból nehezen indul a szó. Mellettem áll, s bele-belepillant j­egyzetf­üzetembe. Végre aztán ő is megszólal. — Többekkel ta­lálkoztunk, akik visszafelé jöttek. Ezek kissé elvették a kedvünket, mert azt mondták, hogy odakint nyomorog­nak a lágerekben, s aztán igen sok a poloska is. Az apa gondter­helt arccal ül a padon, s hallgatja fia szavait. Nem lehet tudni, mit gondol, mit érez. Látszik rajt, hogy szeretne mielőbb négyszemközt be­szélni a fiával. (T­­éri Lászlónak i­ mindkét szü­lője itt van. — Azt mondta otthon, hogy az öcsivel mennek mulatni — szólalt meg az anya, s Énekes Ivánra né­zett. Arcán lát­szott, nagyon örül, hogy visszakerült a fia, de az apa, aki magánkisipa­ros, cipész, közöm­bös, érdektelen hangon jelentette ki: — Három hó­nap óta oktatom. Mit csináljak vele, ha egyszer nem akar maradni. Nehéz lett volna ebben a pillanat­ban Tasnádi ci­pészről, Géri László mostoha­­útjáról megállapí­tani, hogy arca örömet, vagy bosz­­szúságot árul-e el. Szavai minden­esetre különösen hangzottak, főleg akkor, amikor olyasféle megjegy­zést tett, hogy ott a haza, ahol jól megy az ember­nek. A hatóság embe­rei a legnagyobb jóindulattal kezel­ték a három fiatal fiút. Látszott az arcukon, örülnek, hogy visszaadhat­ták őket szüleik­nek. Kauzli, Énekes és a Géri László anyja köszönetü­­ket fejezték ki a rendőrségnek, hogy megmentették gyermekeiket... Együtt indultak el — vissza az igazi otthonba, vissza a családhoz. (t—cs) MOZIZ] Any filmszínház ZALAEGERSZEG Január 31—február 6-ig: ÉJSZAKA LÁNYAI ★ BÉKE FILMSZÍNHÁZ NAGYKANIZSA Január 31—február 6-ig: EMBEREK A HAVASON fiprohirdetéses Apróhirdetések díja 10 szóig hétköznap 10 forint, vasárnap 20 forint. Minden további szó hétköznap 1 Ét, vasárnap 2 Ft A SÖJTÖRI LEGELTETÉSI BIZOTT­SÁG SERTÉSPÁSZTORT fogad fel. A bizottság megfelelő lakást biztosít. A pásztor gondozná a bizottság kezelésé­ben lévő 4 db kant is. Jelentkezők a bi­zottság elnökénél Jelentkezzenek febr. 10-ig a díjazás és egyéb feltételek megtárgyalása végett. 52 JÓL KÉPZETT ASZTALOSOKAT FELVESZÜNK. JELENTKEZNI LE­HET: EGERVÁRI VEGYES KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET EGERVÁR. A KESZTHELYI 27. SZ. AUTÓKÖZ­LEKEDÉSI VÁLLALAT KÖZHASZ­NÁLATÚ GÉPJÁRMŰ VEZETÉSÉRE ALKALMAS JOGOSÍTVÁNNYAL ÉS LEGKEVESEBB 2 ÉVES GYAKOR­LATTAL RENDELKEZŐ GÉPKOCSI VEZETŐKET AZONNAL FELVESZ. VASIPARI SZAKMÁVAL RENDELKE­ZŐK ELŐNYBEN. JELENTKEZNI LE­HET A VÁLLALAT KESZTHELYI, NAGYKANIZSAI ÉS TAPOLCAI FŐ­NÖKSÉGÉN. 50 TISZTVISELŐ részére egy ügy kia­dó. Zalaegerszeg, Ady E. u. 45. Hátul az udvarban. 47 FIGYELEM! Mindennemű harmoni­­ka és dob javítást vállatok. Takács hangszerjavító, Zalaegerszeg, Berzse­­nyi u. 25. 45 FIX FIZETÉSSEL ÉS JUTALÉKKAL ALKALMAZUNK BIZTOSÍTÁSI KÖR­­ZETFELÜGYELŐT A LETENYEI JÁ­RÁS TERÜLETÉRE. ÁLLAMI BIZTO­SÍTÓ NAGYKANIZSA, CSENGERI U. 2. SZÁM. 49 BÚTORT! Szép kivitelű, kiváló mi­nőségű „BÉKÉS HALÓSZOBV’ bú­tor kapható a ZALAEGERSZEGI ASZ VALÓS I­PARI VÁLLALATNÁL. Fogyó ára 6825 forint. Kapható korlátlan mennyiségben: 40 A labdarúgó Játékvezetők Testülete zalaegerszegi csoport­jának vezetősége értesíti a Za­­laegerszegen és környékén la­­­­kó labdarúgó játékvezetőket, hogy a szokásos heti tovább­képző értekezleteket minden csütörtökön este 6 órai kezdet­ Sporthírek­ kel tartja az Építők Jókai úti székházában. Kéri a JT a já­tékvezetőket, hogy ezeken az értekezleteken minél számosab­ban vegyenek részt. * Véglegesnek látszik, hogy az NB II-ben a tavasz folyamán folytatni fogják a félbeszakadt bajnokságot, s annak eredmé­nyeként dől el, hogy mely csa­patok kerülnek fel az első osz­tályba. Eldöntöttnek látszik az is, hogy a bajnokság folytatá­sára március 17-én kerül sor. ZAL­­AI HÍRLAP Az Ady-mozi válasza a panaszokra Az elmúlt időbe­n nagyon sokan fordultak panasszal szóban és még többen írásban a Zalai Hírlap szerkesztőségéhez és a zalaeger­szegi Ady-mozi vezetőjéhez, az előadásokra való jegyelővétel miatt. Megkértük a mozi ve­zetőjét, hogy válaszoljon a panaszokra. — Miért nincs jegye'ővére'? — Eddig nem volt biztos az energiaellátás. Számtalan esetben megtörtént, hogy áramszü­net miatt nem tarthattunk előadást, ami aztán a mozilátogatók zúgolódását, méltatlankodását váltotta ki. A budapesti Pátria Nyomda nem készítet­te el a jegygarnitúrát s ezt még mindig csak február 1-re ígérték meg — így számtalan ka­varodás támadhatna a napokra előre vett je­gyek körül. — Miért nincs már jegy a pénztárnyitás előtt? — Ezt kérdezte tőlünk egy mozilátogató jeligés. Idézve a levélből: “­Sem I., sem II. helyet nem kaptam az «Emberek a havason« cím­ű filmre, pedig nyitáskor az elsők között álltam a pénztárnál. Mi lesz akkor az «»Éjszaka lá­nyai»» című film előadásai előtt a pénztárnál? Arra még úgy sem lehet majd jegyet kapni.« Hogy őt és a többi hasonló panaszost meg­nyugtassuk, a következőket tudjuk válaszolni. Ne higgyék, hogy telefonon fogy el a jegy. Félretett jegy nincs! Azt bizonyára tudják üze­mi dolgozóink, hogy saját maguk választottak mozifelelőst, aki közvetlen kapcsolatban áll a mozi vezetőjével, dolgozóival. A mozifelelősök minden új film játszása előtt összeírják üze­mükben, vagy vállalatuknál és nagyon sok hi­vatalnál is, hogy ki mikor, melyik napon, hány órás előadást kívánja megtekinteni, így rend­szeresen a mozifelelősök egy-egy napra 30—40 jegyet visznek. Hány üzem és hivatal van Za­laegerszegen? Ha összeszámoljuk, nem kell so­kat tanakodni azon, hogy hova tűnik el a jegy. A mozi befogadóképessége 321 fő és így való­ban nem csoda, ha 10 perc alatt minden jegy elkelt a mozipénztárnál. S esetenként jegyüzé­rekkel is találkoztunk, akik drágábban és le­járt jegyeket adnak el Kérünk mindenkit, óvakodjon tőlük. Megnyugtatásul közölhetjük a mozilátoga­tókkal, hogy jövő hónap elején, ha a nyomda megküldi a jegygarnitúrát , megkezdjük az egy napos jegyelővételt. Új változást eszköz­lünk a kezdéseknél. Ezt azért tesszük, hogy azok a dolgozók, akik délután későbbi időpont­ban végeznek a munkával, eljöhessenek az előadásokra, így február 1-től hétköznap 4, 6 és 8 órakor, vasárnap 2, 4, 6 és 8 órakor kez­dünk. A filmeket mindenkinek módjában lesz megtekinteni, mert egy hetes filmek lesznek, hétköznap tehát három, vasárnap pedig négy előadással. Azokon a munkahelyeken, ahol nincs mozifelelős, válasszanak maguk közt a dolgozók, így biztosítva lesz mindenkinek a mozijegye. Hogy némi örömet is szerezzen a mozi, ne csak bosszúságot, közöljük, hogy a jövő hó­napban 14-től 20-ig például a «Tánc és szere­lem«» című argentin film, 21—27-ig »»Szegény szerelmesek krónikája« művészi olasz film, 28-tól március 8-ig «Halló itt Gabriella«» hu­moros olasz filmmel kedveskedhetünk. Ami pedig a mozi dolgozóit illeti, mindent megtesznek, hogy a mozilátogatók igényeit mindjobban kielégítsék. Kiss Rózsi Külföld humora Az útonálló dilemmája 1957. február X. Sportéletünk szervezési kérdései — az anyagi támogatás szemüvegén keresztül Testnevelésünk lassan tisz­tuló élete ezekben a napokban még szinte áttekinthetetlen. A szakszövetségek még csak íz­lelgetik önállóságukat, a kor­mánybizottság most dolgozza ki az új szervezési rend alapel­veit, a sportkörök, sportolók pedig egymástól kérdezgetik: mi lesz...? Nem tudunk a vitás kérdé­sekre válaszolni mi sem, csu­pán egyetlen, már lerögzített tényre szeretnénk nyomatéko­san felhívni a figyelmet: a testnevelés és sport ügye ebben az esztendőben — s a továb­biakban is — lényegesen keve­sebb központi támogatásban részesül majd, mint ezideig. Aki járatos a sportberkekben, az tudja, hogy versenyzőink kétségtelenül kiváló teljesít­ményei egy kissé „sokba ke­rültek”, számos területen túl­léptük a szükségesség, sőt az ésszerűség határát is. De ugyan­így nyilvánvaló, hogy anyagi alap nélkül sportkört működ­tetni, szakosztályt fenntartani nem lehet. A támogatás csökkenése — úgy hisszük — leginkább az élsportolókat­ érinti, hiszen né­­hányuknál ez a körülmény nem csupán az edzési vagy verseny­zési körülmények változását, hanem megélhetési gondok fel­éledését is jelenti. A kisebb központi juttatás természetesen csökkentett adminisztrációt, kevesebb függetlenített sport­vezetőt „bír el”, kevesebb lesz a bentlakásos továbbképzés, a táborozás, elmaradnak a telje­sen állami pénzen rendezett, különböző országos versenyek és bajnokságok, minimumra csökken a reprezentáció és számos más téren mérséklődik meg az az összeg, melyet eddig a sportélet támogatása címén könyveltek el.­­ Legfájdalmasabb kétségtele­nül a sport apró egységeinek, a sportköröknek, szakosztályok­nak ezideig juttatott támogatá­sok összegének összezsugorodá­sa lesz. Nem volt az utóbbi években így sem olyan sport­kör a megyében, mely ne küz­dött volna anyagi nehézségek­kel ... hát mi lesz akkor most?! Nyíltan fel kell tárni ezt a­­ kérdést, s ha kellemetlen is, s ki kell mondani: az eddig mű­ködött ívül atlétikában, úszásban, ko­sárlabdában, tekében, sakkban, asztaliteniszben, ökölvívásban van olyan gárda, melynek fejlő­désével törődni kell, melyért áldozni érdemes. Ez mindössze nyolc sportág, s ehhez a megye­­székhelyen csaknem tíz sport­kör működött! Szükség volna ennyi sportkörre? Korántsem, elegendő véleményünk szerint 3—4 sportkör működése is. A meglévő sportkörök közül a Dózsa, a Petőfi, a Vasút és a Vörös Lobogó látszik életképes­nek, de persze lehet, hogy ez mellett pl. az Építők, vagy a Spartacus is ragaszkodik to­vábbi létéhez. Úgy gondoljuk, hogy a csök­kenő anyagi támogatást legha­tásosabban az erők összefogásával leh­elne pótolni A nagyobb üzemek, vállalatok, korábbi sportkörök „házasod­janak” össze a sport terén, s az eddig szétaprózott anyagi erői­ket egyesítve egy-két életképes szakosztály működését tudnák biztosítani. Nem kell ebben a kérdésben érzékenykedni, hi­­­­szen minden ésszerű megoldás­nak csak a sportolók látják a hasznát. Nem tartjuk például kielégítő megoldásnak, hogy a Z. Dózsa szinte kizárólag csak a labdarúgással kíván törődni. Ez a sportkör labdarúgó csa­pata révén a legnépszerűbb le­het valamennyi zalaegerszegi sportkör között, s ha a város sporttársadalmi — a futball népszerűsége miatt — mögötte sorakozik fel, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a sportszerző dolgozók áldozatkészségéből jut a más sportkörben versenyző sportolóknak. Helyes volna ezért, ha a Dózsa, mint a város­­ társadalmának sportköre, mó­­­dot találna más szakosztályok működtetésére is. Elsősorban itt azokra a szakosztályokra gon­dolunk, melyeket a dolgok je­lenlegi állása szerint a Petőfi vett pártfogásba. S ha ezt a gondolatot végigvezetjük, akkor eljutunk egy merészen hangzó, de figyelemreméltó megoldás­hoz: még jobb lenne, ha ez a két sportkör egyesülne ...! Ilyen és ehhez hasonló gon­dok persze nem csupán Zala­egerszegen, hanem Nagykani­zsán, sőt a járási székhelyeken is vannak. A legjobb megoldás nem hullik munka nélkül sport­vezetőink ölébe, szüntelenül és lelkesen kell munkálkodni azon, hogy minden helyen meg­találják a legjobb lehetősége­ket, s úgy alakítsák a sportéle­tet, hogy az átszervezés a lehe­tő legkisebb megrázkódtatással járjon. sportkörök egy része nem­ kaphat központi támogatást a továbbiakban, s ha ezt tud­juk, akkor egyetlen lépést kell már csak tennünk, hogy felis­­merjük a következményét is: jónéhány sportkör kénytelen lesz megszüntetni működését.­­ Kevesebb sportkörünk lesz­­ tehát, a jelenlegieknek előre­láthatólag jóval több, mint egy­­harmada kénytelen lesz kimon­dani a feloszlását. Elgondolkoz­tató szám ez, de ha közelebbről megnézzük a kérdést, nem tű­nik már olyan veszedelmes­nek. Számos sportkör alakult ugyanis az elmúlt esztendők­ben, melyek számottevő tevé­kenységet nem fejtettek ki, s az üzemi együttesek színvona­lán vergődő labdarúgócsapat mellett más eredményt nem tudtak — és valljuk be: nem is akartak — felmutatni. A­­■ sportkörök számában bekövet­kező csökkenésnek tehát első, szemmel látható eredménye az alkalmi labdarúgócsapatok szá­mának apadása lesz, ami egyen­­­nesen kívánatos is. Ezek a csa- ,­patok jónéhány ezer forintért vásároltak időnként felszere­lést, s névtelenségükben is­­ annyiba kerültek, mint egy-két­­ másik sportágban egy minőségi­­ szakosztály. Valamelyest csök­kenni fog a más sportágak­­ szakosztályainak száma is, de­­ itt közel sincs olyan mértékről,­­ szó, mint a labdarúgásban.­­­ Hogy mire lesz elég az állami­­ támogatás? Arra bizonyosan, hogy a városi, szakszervezeti­­ sportélet legjava, a versenyké­­r­pes, fejlődő versenyzői gárda szükségleteit fedezze. Nézzük ezt egy példán keresztül. Zala-­­­egerszegen a labdarúgáson ki-­t — Helyesbítés. A Zalai Hír­lap 1957. január 29-i számában megjelent «A gépállomásokról jelentjük»» című cikkben az a rész: »»pl. Orosztonyban az igaz­gatónak nincs tekintélye, mert «a borbarátsággal« azt lejárat­ta«» — nem az igazgatóra, ha­nem a gépállomás főmérnökére vonatkozik. — Lapunk január 31-i számában »»Szerelemről szól az ének« címmel Gaál Ká­roly tudósítását közöltük. Ez­úton hozzuk olvasóink tudo­mására, hogy a műsort nem az Állami Faluszínház, hanem egy önálló budapesti művészegyüt­tes művészei adták elő. — Lapunk 1957. január 31., tegna­pi számában megjelent «Sza­vak és betűk csatájában«» című cikkünkbe értelemzavaró sze­­dési hiba csúszott. A cikk 7. be­kezdésének 8—11. sora helye­sen így hangzik: Nem ellen­forradalmár az, aki például he­lyesli a Kossuth-címer haszná­latát, aki hibáinkról is meg­mondja véleményét, vagy pe­dagógus létére ki meri jelen­teni, hogy egyik vagy másik tankönyvünk igenis rossz. ZALAI HÍRLAP. Az MSZMP Zala megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. — Felelős kiadó: Az MSZMP Zala megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács. — Szerkesztőség: Zalaegerszeg (Megyeháza földszint). Telefon: 178, 250, 130. Este 8 után ügyelet a 90-es vonalon. Postafiók: 98. — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg (Megye­háza földszint). Telefon: 102. — Készült a Zala megyei Nyomdavállalat zalaegerszegi üzemében, Zalaegerszeg, Tompa utca . Telefon: 90.

Next