Zalai Hírlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-24 / 94. szám
------- ZALAI kz mszmp zmum m mtézú és m mesyeo tkmáqb lmfjm II. évf. 94. sz. ÁRA 50 FILLÉR 1957. ápri is 24.. SZERDA —ITTiTIWMII III 111 I I Ilii I III I’ll IIWIBimTmTnil lllll llüllll—HMM 1 I II ■KilBiMTMKIKS.W IT T IT r Hifii Ilii ■!— Odaítélték az 1957 évi Lenin-díjakat Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti: Közzétették a Lenindíjakat odaítélő bizottságok határozatait az 1957. évi Lenin díjakról. Művészeti és irodalmi téren öt díjat adtak ki. A kitüntetettek a következők: Galina Ulanova balett-táncosnő, a balettművészetben elért kiváló eredményeiért, Szergej Konyenkov szobrászművész 1954-ben készült »önarckép« című szobráért, Leonyid Leonov író «Orosz erdő« című 1953-ban megjelent nagy alkotásáért. Két díjat a kitüntetett halála után adtak ki: Szergej Prokofjevnek, a világhírű zeneszerzőnek alkotóélete utolsó szakaszában született VII. szimfóniájáért és Musza Dzsalil tatár költőnek »Moabiti füzet« című költeményciklusért.____ A Pravda Lenin születésének 87. évfordulójáról Moszkva (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, valamennyi hétfői moszkvai lap a Leninévfordulóra összpontosította figyelmét. A Pravda és az Izvesztyija vezércikket szentel az évfordulónak. — Lenin születésének 87. évfordulója — írja vezércikkében a Pravda — különösen nevezetes, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának küszöbén következett el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a marxi— lenini eszmék diadala volt a burzsoázia hatalmának megdöntésére, a proletariátus diktatúrájának megteremtésére és a világ első szocialista szovjet államának megteremtésére vezetett Oroszországban. A hétfői Pravda közli Molotov »Leninről« című cikkét is. Ugyancsak a Pravda közli Maurice Thoreznak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának .A lenini tanítás sohasem volt annyira élő, és hatékony, mint napjaikban című cikkét. A Alsórajkon is megalakult az EPOSZ 1957 április 11-én Alsórajk fiataljai meghívót kaptak: »■Szeretettel várjuk a ma este tartandó ifjúsági gyűlésre.« A szél hideg esőcseppeket vert a gyűlésre siető fiatalok arcába, de a meghívottak közül senki sem maradt távol. 7 óra után a tanács végrehajtó bizottságának titkára nyitotta meg a gyűlést. Nincs ifjúsági szervezet a községben. Alakítsuk meg az EPOSZ-t. A fiataloknak a járási EPOSZ szervező bizottság kiküldötte beszélt a szervezet fealdatairól, munkájáról. Az ifjúság igényli a sportot, a kultúrát és a szórakozást. Hogy igényeiteket megfelelően ki tudjátok elégíteni, tömörüljetek szervezetbe, az EPOSZ-ba. A meghívott fiatalok az előadás után egyhangúlag elhatározták, hogy megalakítják a szervezetüket, az EPOSZ-t. Mindannyian beléptek és megválasztották az új vezetőséget. Essen szó újra a vasutasokról. Most kivételesen nem a késésekről, a jéghideg vasúti kocsikról, várótermekről akarok beszélni. Mindezek ma már rossz emléknek számítanak. Állítom, hogy talán sohasem volt olyan pontos, olyan kulturált a vasúti közlekedés, mint napjainkban. Az a feledékenység (vagy talán szórakozottság), viszont mégiscsak bosszantó, hogy a vasúti fülkékben még mindig megtűrik az időközben elévült plakátokat, hirdetéseket. Ha jól emlékszem, a begyűjtést, már az elmúlt év őszén eltörölte a forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete. Ezzel szemben a Zalaegerszeg—Celldömölk között közlekedő vonat 51 112 számú személykocsijában még mindig megtalálhatók a megboldogult begyűjtési szervek elévült, ma már nevetségesen ható plakátjai. — A törés után három napon belül add be a kukoricát! — Szedés után öt napra teljesítsd burgonyabeadási kötelezettségedet! Mintha egy kicsit elavult volna már ez a szöveg? Dolgozó parasztságunk felfrissült kedvvel készül az idei termést biztosító tavaszi munkák elvégzésére. Ezt a termést már megkötöttség nélkül a szabad piacon akarja értékesíteni. I Törvény biztosítja számára ezt a jogot. Erről tudomást vehetnének a vasút dolgozói is . . . * Idősebb néni viszi a szót a fülkében. Együtt szálltunk fel Egerszegen. Tapasztalt, jóbeszédű néni, percek alatt központtá szervezte magát, őt hallgatja az egész fülke. — Most az egyszer tévedett a Kádár-kormány. Meggondolatlanság volt. És éppen most jutott eszükbe, tavasszal, amikor úgyis alig bírni a fiatalokkal. Az unokámmal idáig nem volt semmi baj. Hazajött az mindig rendesen. Nem maradhatott kint sokáig a kijárási tilalom miatt. Bizsergeti a nyelvemet a kérdés. — Hány éves az unokája néni? — Tizenöt. — És tényleg olyan későn jár haza? Szinte könnyes a szeme, amint válaszol: — Azelőtt mindig otthon volt hét órára, még sötétedés előtt. — És most? — Elmondani is szégyen. — Tegnap is elmúlott fél nyolc, mire hazajött. Nem is tudom, miért törölték el azt a kijárási tilalmat . . . Igazán nehéz dolga lenne a rendeleteket kiadó szerveknek, ha minden kívánságnak eleget akarnának tenni . . . * A Népszabadság vasárnapi száma több képet közölt, a Tavaszi Tárlat anyagából. Ha nem tapasztalnám, el sem hinném, hogy mennyire foglalkoztatja ez a cikk az embereket. A vélemények persze megoszlanak. — Végre — hallom a sarokból. — Szabadon alkothat a művész. Nézze csak Mancika, milyen bátran fordított hátat ez a Korniss a sablonoknak. (Bizonyára a »Miska» címen közölt szürrealista kompozícióra gondolt, amelynek ízléstelenségénél csak érthetetlensége nagyobb.) — Érdekes, — nyugtázza az idézett «név» szendén pislogó tulajdonosa partnerénak műértő szavait — Csak azt nem értem, miért adták a Miska nevet? — Miért adták — fölényeskedik a fiatalember —, azért, hogy a dilettánsok is megértsék a művész elképzelését. — Azért? — sejkit Mancika — így már értem. Csak azt nem tudom, mit jelent az, hogy dilettáns . . . * B SZOkáStk eltérően ma csaknem mindenütt tovább tart a felszállás, mint máskor. Mégsem türelmetlenkedik senki. Húsvét hétfő van. Régi-régi szokás, hogy ilyenkor meglocsolják a kislányokat. Az utasok között sok a fiatal lány. Egyik-másik egész illatfelhőt hoz magával. Van amelyiknek csapzottra ázott a haja, a sok locsolóvíztől. A húsvét hétfő a hangulat hatalmába ejti az egész utassereget. Jóízű viccek cserélnek gazdát, jókedvű dévajsággal fogadják, ha egy-egy állomáson tovább telik az utasfülke. A férfiak minden nőnemű utast már eleve huncutkodva fogadnak. — Chat Noui . . . — Levendula . . . — Kék-vörös — találgatják a spontán illatbemutató legújabb számát. A lányok pedig szende huncutsággal, kuncogva helyeselnek. Látszik rajtuk, hogy büszkén hordják magukon a húsvéti locsolás megmaradó nyomait. Ötvöspusztán kevés a felszálló. Ráadásul mindegyik az idősebb korosztályhoz tartozik. Egy kislány van csak köztük. Fiatal, nem lehet több tizennyolc évesnél. És csúnyácska a lelkem. Nem kell sok tapasztaltság ahhoz, hogy bárki is megállapítsa, őt nem locsolta meg senki. Félszegen lép a fülkébe, szinte élő szégyenkezéssel, csak táguló orreimpáin látni, hogy mennyire szeretné magáénak tudni a meglocsoltság kacarászó tudatát. A kis állomás után nem sok dolga van a kalauznak. Pillanatok alatt odaér a zavart piros kislányhoz. — Szabad a jegyét, lelkem. I — Tessék. I Huncutul kacsint felém a kalauz, úgy folytatm. — Ez azért nem járja. Ijedt vékonyka hangon kérdez rá a mi kislányunk. — Mi nem járja? A kalauz már nevetne, de nem akar a játékból kiesni. Mosolyogva folytatja. — Az lelkem, hogy annyian meglocsolták. Elszédíti az egész fülkét. A kislány úgy látszik megérti a szavak játékos kis tüskéjét, mert hirtelenében pirosra gyúlik az arca. Alig hallani mit mond. — Ne vicceljen, — súgja és annyira elszégyenli magát, hogy a szeme sarkán kiserked a könnye. A kalauz jókedvű jóindulattal mosolyog a megriadt kislánykára, majd tempósan, úgyhogy mindenki lássa elővesz egy apró kis kölnis üveget. Kacarász a szeme, amint a kislány hajára hint az üvegből. — Nem baj lelkem. Jövőre, majd jobban kinyílik a legények szeme. A kislány mosolygón, hálásan tekint a kalauzra. Szemei úgy ragyognak, hogy egy pillanatra elfeledtetik velünk a borús ég komorságát. Ebben a pillanatban igazán kitavaszodott . . . Vasvári Ferenc ünnepi ülés Moszkvában Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából Moszkva (MTI) A moszkvai Nagy Színházban a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és a társadalmi szervezetek képviselőinek részvételével ünnepi ülést tartottak Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői, valamint a forradalom veteránjai. Az ünnepi beszédet E. Furceva, az SZKP Központi Bizottságának titkára mondotta. Levél a pákai tanács elnökéhez Kedves Schaller Elvtárs! Még március elején találkoztunk személyesen. Találkozásainkra mindig szívesen emlékszem vissza, hiszen még sohasem fordult elő, hogy íróasztalfiókjában, vagy lakásán ne lett volna könyv, amit épp olvasott S e könyveket nem azért tartja kéznél, hogy a „hivatalosak’ orra alá dugja, hogy: „Na, látjátok, az ezer és ezer hivatalos ügy mellett nekem még erre is van időm”. Nem, nem hivalkodásból tartja a könyveket fiókjában, hanem valóban rabja az olvasásnak, valóban szereti a könyveket. S engem — épp hivatásomnál fogva — barátibb szálak fűznek az ilyen emberekhez. Hogy ott jártam, beszélgettünk a pákai és dömeföldi könyvtár eléggé szomorú helyzetéről is. Dömeföldén az október—novemberi események sorául 123 kötet könyv tűnt el. A könyvtár helyiségét visszakapta a tulajdonos és mivel pillanatnyilag jobb helyről nem tudtunk gondoskodni s a könyvtárat megszüntetni nem akartuk, jelenleg Bedők Zolán könyvtáros lakásán vannak a könyvek. Bővítést is küldtünk már ki azóta. Pákán jóval kevesebb könyv tűnt el októberben. Igaz, itt meg a régi könyvtáros idején veszett el sok könyv. Az új könyvtáros, Horváth Mária becsületesen kezeli az állományt és mintaszerűen a nyilvántartásait. A könyv- szekrényen azonban rossz az ár és az adóügyi dolgozók helyiségében van. A kölcsönzés így természetesen lehetetlen ésebben az évben még nem is I volt. Amikor elmondtam a két könyvtár helyzetét — amit küönben is ismert —, ígéretet kaptam, hogy mind a két helyen rendezni fogja az ügyet. A negyedéves jelentésében Horváth Mária azonban így ír: — „Kedves Munkatársaim! A jelentésemben kölcsönzési adatokat nem írhattam, mert még mindig nincs megfelelő helyiség, ahol könyveket lehetne kiadni. Nagyon lassú az itteni intézkedés. Pedig már rég el tudtam volna kezdeni a kölcsönzést, mert komoly érdeklődés van.” S most én nem is a tanács elnökéhez, de ahhoz az emberhez fordulok, aki maga is nagyon szereti a könyveket. Ahhoz az emberhez fordulok, és megkérem ismét, rendezze ennek a két könyvtárnak a fölborzolt helyzetét, hiszen kívüle Pákán és Dömeföldén is sokan vannak, akik szeretik a könyvet és olvasni szeretnének. Üdvözli: PÁL JÓZSEF . Budapest, 1957 április Ki gondolt volna erre? Öt hónappal az ellenforradalom tombolása után újra olyan lesz szép fővárosunk, Budapest mint régen. Ma már egyre neezebb olyan nyomokat találni Budapesten, amelyek az ellenforradalmi rombolások nyomait mutatják. Szorgalmas munkáskezek öt hónap alatt betapasztották a sebeket. Felépültek, vagy épülőben vannak a lerombolt épületek, helyreállították a megrongált villamoshálózatot. Képünkön: a körúti villanyhálózatot javítják a szerelők.