Zalai Hírlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-24 / 94. szám

------- ZALAI kz mszmp zmum m mtézú és m mesyeo tkmáqb lmfjm II. évf. 94. sz. ÁRA 50 FILLÉR 1957. ápri is 24.. SZERDA —ITTiTIWMII III 111 I I Ilii I III I’ll IIWIBimTmTnil lllll llüllll—HMM 1 I II ■KilBiMTMKIKS.W IT T IT r Hifii Ilii ■!— Odaítélték az 1957 évi Lenin-díjakat Moszkva (MTI) A TASZSZ­ jelenti: Közzétették a Lenin­­díjakat odaítélő bizottságok ha­tározatait az 1957. évi Lenin díjakról. Művészeti és irodalmi téren öt díjat adtak ki. A kitüntetet­tek a következők: Galina Ulanova balett-tán­cosnő, a balettművészetben el­ért kiváló eredményeiért, Szergej Konyenkov szobrász­­művész 1954-ben készült »ön­arckép« című szobráért, Leonyid Leonov író «Orosz erdő­« című 1953-ban megjelent nagy alkotásáért. Két díjat a kitüntetett halála után adtak ki: Szergej Prokofjevnek, a vi­lághírű zeneszerzőnek alkotó­élete utolsó szakaszában szüle­tett VII. szimfóniájáért és Musza Dzsalil tatár költőnek »Moabiti füzet« című költe­­ménycikl­­usért.____ A Pravda Lenin születésének 87. évfordulójáról Moszkva (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, valamennyi hétfői moszkvai lap a Lenin­­évfordulóra összpontosította fi­gyelmét. A Pravda és az Iz­vesztyija vezércikket szentel az évfordulónak. — Lenin születésének 87. év­fordulója — írja vezércikkében a Pravda — különösen neveze­tes, mert a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfor­dulójának küszöbén követke­zett el. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom a marxi— lenini eszmék diadala volt a burzsoázia hatalmának meg­döntésére, a proletariátus dik­tatúrájának megteremtésére és a világ első szocialista szovjet államának megteremtésére ve­zetett Oroszországban. A hétfői Pravda közli Molo­tov »Leninről« című cikkét is. Ugyancsak a Pravda közli Maurice Thoreznak, a Francia Kommunista Párt főtitkárá­nak .A lenini tanítás sohasem volt annyira élő, és hatékony, mint napjaikban­ című cikkét. A Alsórajkon is megalakult az EPOSZ 1957 április 11-én Alsórajk fiataljai meghívót kaptak: »■Szeretettel várjuk a ma este tartandó ifjúsági gyűlésre.« A szél hideg esőcseppeket vert a gyűlésre siető fiatalok arcába, de a meghívottak kö­zül senki sem maradt távol. 7 óra után a tanács végrehajtó bizottságának titkára nyitotta meg a gyűlést. Nincs ifjúsági szervezet a községben. Alakít­suk meg az EPOSZ-t. A fiataloknak a járási EPOSZ szervező bizottság ki­küldötte beszélt a szervezet fealdatairól, munkájáról. Az ifjúság igényli a sportot, a kultúrát és a szórakozást. Hogy igényeiteket megfelelő­en ki tudjátok elégíteni, tömö­rüljetek szervezetbe, az EPOSZ-ba. A meghívott fiatalok az elő­adás után egyhangúlag elhatá­rozták, hogy megalakítják a szervezetüket, az EPOSZ-t. Mindannyian beléptek és meg­választották az új vezetőséget. Essen szó újra a vas­utasokról. Most kivételesen nem a késésekről, a jéghideg vasúti kocsikról, várótermek­ről akarok beszélni. Mindezek ma már rossz emléknek szá­mítanak. Állítom, hogy talán sohasem volt olyan pontos, olyan kulturált a vasúti közle­kedés, mint napjainkban. Az a feledékenység (vagy ta­lán szórakozottság), viszont mégiscsak bosszantó, hogy a vasúti fülkékben még mindig megtűrik az időközben elévült plakátokat, hirdetéseket. Ha jól emlékszem, a be­gyűjtést, már az elmúlt év őszén eltörölte a forradalmi munkás-paraszt kormány ren­delete. Ezzel szemben a Zala­egerszeg—Celldömölk között közlekedő vonat 51 112 számú személykocsijában még min­dig megtalálhatók a megboldo­gult begyűjtési szervek elévült, ma már nevetségesen ható plakátjai. — A törés után három napon belül add be a kukoricát! — Szedés után öt napra tel­jesítsd burgonyabeadási köte­lezettségedet! Mintha egy kicsit elavult volna már ez a szöveg? Dolgo­zó parasztságunk felfrissült kedvvel készül az idei termést biztosító tavaszi munkák el­végzésére. Ezt a termést már megkötöttség nélkül a szabad piacon akarja értékesíteni. I Törvény biztosítja számára ezt a jogot. Erről tudomást vehet­nének a vasút dolgozói is . . . * Idősebb néni viszi a szót a fülkében. Együtt szálltunk fel Egerszegen. Tapasztalt, jó­­beszédű néni, percek alatt köz­ponttá szervezte magát, őt hallgatja az egész fülke. — Most az egyszer tévedett a Kádár-kormány. Meggondo­latlanság volt. És éppen most jutott eszükbe, tavasszal, ami­kor úgyis alig bírni a fiatalok­kal. Az unokámmal idáig nem volt semmi baj. Hazajött az mindig rendesen. Nem marad­hatott kint sokáig a kijárási tilalom miatt. Bizsergeti a nyelvemet a kérdés. — Hány éves az unokája néni? — Tizenöt. — És tényleg olyan későn jár haza? Szinte könnyes a szeme, amint válaszol: — Azelőtt mindig otthon volt hét órára, még sötétedés előtt. — És most? — Elmondani is szégyen. — Tegnap is elmúlott fél nyolc, mire hazajött. Nem is tudom, miért törölték el azt a kijárási tilalmat . . . Igazán nehéz dolga lenne a rendeleteket kiadó szerveknek, ha minden kívánságnak eleget akarnának tenni . . . * A Népszabadság vasár­napi száma több képet közölt, a Tavaszi Tárlat anyagából. Ha nem tapasztalnám, el sem hin­ném, hogy mennyire foglalkoz­tatja ez a cikk az embereket. A vélemények persze megosz­lanak. — Végre — hallom a sarok­ból. — Szabadon alkothat a művész. Nézze csak Mancika, milyen bátran fordított hátat ez a Korniss a sablonoknak. (Bizonyára a »Miska» címen közölt szürrealista kompozíció­ra gondolt, amelynek ízléste­lenségénél csak érthetetlensége nagyobb.) — Érdekes, — nyugtázza az idézett «név» szendén pislogó tulajdonosa partnerénak mű­értő szavait — Csak azt nem értem, miért adták a Miska nevet? — Miért adták — fölényes­kedik a fiatalember —, azért, hogy a dilettánsok is megért­sék a művész elképzelését. — Azért? — sej­kit Mancika — így már értem. Csak azt nem tudom, mit jelent az, hogy dilettáns . . . * B SZOkáStk­­ eltérően ma csaknem mindenütt tovább tart a felszállás, mint máskor. Mégsem türelmetlenkedik sen­ki. Húsvét hétfő van. Régi-régi szokás, hogy ilyenkor meglo­csolják a kislányokat. Az uta­sok között sok a fiatal lány. Egyik-másik egész illatfelhőt hoz magával. Van amelyiknek csapzottra ázott a haja, a sok locsolóvíztől. A húsvét hétfő a hangulat hatalmába ejti az egész utassereget. Jóízű viccek cserélnek gazdát, jókedvű dé­­vajsággal fogadják, ha egy-egy állomáson tovább telik az utas­fülke. A férfiak minden nő­nemű utast már eleve huncut­­kodva fogadnak. — Chat Noui­ . . . — Levendula . . . — Kék-vörös — találgatják a spontán illatbemutató leg­újabb számát. A lányok pedig szende hun­cutsággal, kuncogva helyesel­nek. Látszik rajtuk, hogy büszkén hordják magukon a húsvéti locsolás megmaradó nyomait. Ötvöspusztán kevés a fel­szálló. Ráadásul mindegyik az idősebb korosztályhoz tartozik. Egy kislány van csak köztük. Fiatal, nem lehet több tizen­nyolc évesnél. És csúnyácska a lelkem. Nem kell sok tapasz­­taltság ahhoz, hogy bárki is megállapítsa, őt nem locsolta meg senki. Félszegen lép a fül­kébe, szinte élő szégyenkezés­­­sel, csak táguló orreimpáin­­ látni, hogy mennyire szeretné­­ magáénak tudni a meglocsolt­­­ság kacarászó tudatát.­­ A kis állomás után nem sok dolga van a kalauznak. Pilla­natok alatt odaér a zavart piros kislányhoz.­­ — Szabad a jegyét, lelkem. I — Tessék. I Huncutul kacsint felém a ka­lauz, úgy folytatm. — Ez azért nem járja. Ijedt vékonyka hangon kér­dez rá a mi kislányunk. — Mi nem járja? A kalauz már nevetne, de nem akar a játékból kiesni. Mosolyogva folytatja. — Az lelkem, hogy annyian meglocsolták. Elszédíti az­ egész fülkét. A kislány úgy látszik meg­érti a szavak játékos kis tüs­kéjét, mert hirtelenében pi­rosra gyúlik az arca. Alig hal­lani mit mond. — Ne vicceljen, — súgja és annyira elszégyenli magát, hogy a szeme sarkán kiserked a könnye. A kalauz jókedvű jóindulat­tal mosolyog a megriadt kis­lánykára, majd tempósan, úgy­hogy mindenki lássa elővesz egy apró kis kölnis üveget. Ka­­carász a szeme, amint a kis­­­lány hajára hint az üvegből. — Nem baj lelkem. Jövőre, majd jobban kinyílik a legé­nyek szeme. A kislány mosolygón, hálá­san tekint a kalauzra. Szemei úgy ragyognak, hogy egy pil­lanatra elfeledtetik velünk a borús ég komorságát. Ebben a pillanatban igazán kitavaszo­dott . . . Vasvári Ferenc ünnepi ülés Moszkvában Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából Moszkva (MTI) A moszkvai Nagy Színházban a Szovjet­unió Kommunista Pártja, a szovjet állam és a társadalmi szervezetek képviselőinek rész­vételével ünnepi ülést tartot­tak Lenin születésének 87. év­fordulója alkalmából. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői, va­lamint a forradalom veterán­jai. Az ünnepi beszédet E. Fur­­ceva, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára mondotta. Levél a pákai tanács elnökéhez Kedves Schaller Elvtárs! Még március elején találkoz­tunk személyesen. Találkozá­sainkra mindig szívesen emlék­szem vissza, hiszen még soha­sem fordult elő, hogy íróasztal­fiókjában, vagy lakásán ne lett volna könyv, amit épp olvasott S e könyveket nem azért tartja kéznél, hogy a „hivatalosak’ orra alá dugja, hogy: „Na, lát­játok, az ezer és ezer hivatalos ügy mellett nekem még erre is van időm”. Nem, nem hivalko­dásból tartja a könyveket fiók­jában, hanem valóban rab­ja az olvasásnak, valóban sze­reti a könyveket. S engem — épp hivatásomnál fogva — ba­rátibb szálak fűznek az ilyen emberekhez. Hogy ott jártam, beszélget­tünk a pákai és dömeföldi könyvtár eléggé szomorú hely­zetéről is. Dömeföldén az októ­ber—novemberi események so­rául 123 kötet könyv tűnt el. A könyvtár helyiségét visszakap­ta a tulajdonos és mivel pilla­natnyilag jobb helyről nem tudtunk gondoskodni s a könyvtárat megszüntetni nem akartuk, jelenleg Bedők Zol­án könyvtáros lakásán vannak a könyvek. Bővítést is küldtünk már ki azóta. Pákán jóval ke­vesebb könyv tűnt el október­ben. Igaz, itt meg a régi könyv­táros idején veszett el sok könyv. Az új könyvtáros, Hor­váth Mária becsületesen kezeli az állományt és mintaszerűen a nyilvántartásait. A könyv-­­ szekrényen azonban rossz a­­­z ár és az adóügyi dolgozók he­lyiségében van. A kölcsönzés­­ így természetesen lehetetlen és­­ebben az évben még nem is I volt. Amikor elmondtam a két­­ könyvtár helyzetét — amit kü­­­­­önben is ismert —, ígéretet kaptam, hogy mind a két he­lyen rendezni fogja az ügyet. A negyedéves jelentésében Hor­váth Mária azonban így ír: — „Kedves Munkatársaim! A je­lentésemben kölcsönzési adato­kat nem írhattam, mert még mindig nincs megfelelő helyi­ség, ahol­ könyveket lehetne ki­adni. Nagyon lassú az itteni in­tézkedés. Pedig már rég el tud­tam volna kezdeni a kölcsön­zést, mert komoly érdeklődés van.” S most én nem is a tanács el­nökéhez, de ahhoz az emberhez fordulok, aki maga is nagyon szereti a könyveket. Ahhoz az emberhez fordulok, és megké­rem ismét, rendezze ennek a két könyvtárnak a fölborzolt helyzetét, hiszen kívüle Pákán és Dömeföldén is sokan van­nak, akik szeretik a könyvet és olvasni szeretnének. Üdvözli: PÁL JÓZSEF . Budapest, 1957 április Ki gondolt volna erre? Öt hónappal az ellenforradalom tombolása után újra olyan lesz szép fővárosunk, Budapest m­int régen. Ma már egyre ne­­ezebb olyan nyomokat találni Budapesten, amelyek az ellen­­forradalmi rombolások nyoma­it mutatják. Szorgalmas mun­káskezek öt hónap alatt be­tapasztották a sebeket. Fel­épültek, vagy épülőben vannak a lerombolt épületek, helyre­állították a megrongált villa­moshálózatot. Képünkön: a körúti villanyhálózatot javítják a szerelők.

Next