Zalai Hírlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

felszabadult, friss tavaszi­­ kedvvel, öntudatos fe­gyelmezettséggel és ami a leg­fontosabb, megedződött egy­ségben ünnepli dolgozó népünk az idei, tizennegyedik szabad május elsejét. Nem, nem téve­dés. Valóban tizennegyedszer ünnepelünk szabadon, hisz az első szabad májust 1919-ben a dicsőséges emlékű Tanácsköz­társaság idején ünnepelték a magyar dolgozók. Május else­jének régi, harcos hagyomá­nyai vannak hazánkban. Köz­tudomású, hogy a II. Interna­­cionálé párizsi kongresszusa határozata alapján 1890-ben vonultak fel először a magyar munkások is éppúgy, mint a többi, a mienknél sokkal fej­lettebb munkásmozgalommal rendelkező országokban. Az első május elsejét követő har­cos évtizedek során a magyar munkások többsége mindig hű­­ maradt május 1., a proletár nemzetköziség eszméjéhez. Nem riadt vissza az elnyomók kegyetlen terrorjától, a csend­­őrszuronyoktól, a lovasrend­­őrök kegyetlenkedéseitől, a má­jus elsejéket megelőző letar­tóztatásoktól. Május elsején, ha szerényebb keretek között is, de minden évben megmoz­dult a magyar munkásság. 1942-ben például, amikor a fa­sizmus már nyíltan fellépett és kegyetlen erőszakkal fojtott el minden haladó törekvést, szin­te lehetetlenné tette a mun­kásmozgalom legkonspiráltabb tevékenységét, a nagykanizsai építőmunkások szerény elszánt­sággal ugyan, de piros szekfű­­vel a gomblyukukban vonultak végig a városon. Jellemző, hogy a horthysta­ rendőrség még ezt is megtiltotta nekik. De még jellemzőbb, hogy a feloszlatás után kettesével kiszivárogtak a város határába és ott mégis­csak megünnepelték a munkás­ünnepet. Nem lehet csodálkoznunk mindezek után azon, hogy a felszabadulás után oly gyorsan virágba szökkent május elseje gondolata, hogy ezt az ünnepet kezdettől fogva magáénak val­lotta a magyar munkásosztály mellett a dolgozó parasztság, a néphez hű értelmiség is. Különösen emlékezetesek az első négy-öt évben lezajlott májusi demonstrációk. Nem kellett akkor semmi különö­sebb előkészület, az üzemek, falvak népe szinte spontán lel­­kesültséggel öltözött ünneplő­be, díszítette fel házait, műhe­lyeit, vonult fel a pártot, a Szovjetuniót, a proletár testvé­riséget éltetve. Után valahogyan megfa­ L­­kult a május elsejék íze­­zamatja, alábbhagyott a lelke­sedés és évről évre nehezebben lehetett megszervezni a májusi ünnepségeket. S akkor sokan is sokat törtük a fejünket, pró­báltunk magyarázatot találni erre a jelenségre. Leegyszerű­sítve ugyan meg lehetett és meg lehet m­a is azzal magya­rázni, hogy az elkövetett hibák, a személyi kultusz, a dogmatiz­­m­us visszahatása következté­ben támadt rés a párt, állami vezetés és a nép között. Tagad­hatatlan, hogy ezek is fontos tényezők, feltétlenül sokat ár­tottak, és szerepük volt a nyílt ellenforradalom kirobbantását előidéző eseményekben. Bátran állítjuk azonban, hogy nem csupán ez okozta az ötvenes évek óta tapasztalható elszige­­telődési folyamatot. A párt és állami vezetés által elkövetett hibák kedvező talajt teremtet­tek a­ jobboldali nacionalista, soviniszta nézetek elburjánzá­sának. Vulgáris materializmus hibájába esnénk, ha ezek sze­repét másodlagosnak tekinte­nénk. Állítjuk, hogy adott eset­ben ezek a lélekmérgező ellen­séges nézetek veszélyesebbek lehetnek, mint a dolgozókat érintő anyagi nehézségek, meg­élhetési gondok demoralizáló hatása. A nacionalizmus feléledésé­nek folyamata természetesen együtt jár a nemzetköziség esz­méinek háttérbe szorulásával Kezdetben természetesen nem jelentkezett teljes veszélyessé­gében, és valljuk meg őszintén, egyébként sem ismertük úgy munkásaink gondolatvilágát (éppen a tömegektől magát szo­rosan elhatároló dogmatizmus miatt), hogy a jelentkező esz­mei áramlat kihatásait előre meg tudtuk volna látni. Azt hittük, hogy mivel munkásosz­tály, osztályhelyzeténél­­ fogva már előre predesztinálva van arra, hogy a nemzetköziség, a pártosság, a marxizmus a leni­­nizmus talaján áll, a jobboldali nézetekkel szemben már eleve immunis. Nem vettük figye­lembe, hogy még a népi demok­rácia viszonylag kedvező körül­ményei között is hosszabb idő kell, amíg a legjobbak után az átlag munkásság tömegesen magáévá teszi a marxizmust— leninizmust. Idő kell, amíg a spontán együttérzésből tudatos harcr­akés­zség fejlődik ki, amíg a munkások többsége nemcsak szívével, hanem eszével is tu­datosan a munkáshatalom, a szocializmus építőjévé válik. A­­ munkásságot különben sem lehet kivétel nélkül egy kalap alá venni. A régi rend népnyú­zó urai közül nem egy sem kettő kényszerült a termelő­­munkára, esetleg már nyolc, tíz éve üzemben dolgozik, moz­dulataiban, szokásaiban telje­sen hasonult a többi munkás­hoz. Munkás lett osztályhelyze­tét tekintve is? Szó sincs róla. Az ilyen »munkás« bármilyen kérges a tenyere, bármennyire is hangoztatja munkás voltát, tudatát, ér­dekeit, osztályhely­zete alapján továbbra is ellen­sége a munkáshatalomnak. Eléggé felhígította a munkás­­osztályt a falvakról beáramló jószándékú, de ideológiailag in­gadozó paraszti réteg is, így történhetett meg aztán, hogy bár tevékenyen igen kis szám­ban kapcsolódtak az ellenfor­radalmi cselekményekbe, de hosszabb ideig passzívan meg­tűrték azokat, szinte szemük láttára támadták a népi de­mokratikus államrendet. Az évek­ óta folyó nacionalista, so­viniszta uszítás elhódította osz­tály öntudatukat, nem tudták ellensúlyozni a többi rétegekre még nagyobb hatást gyakorló reakciós uszítás hatását. Köny­­nyel, vérrel szerzett tanulsága az ellenforradalomnak szá­munkra az, hogy munkásosztá­lyunk proletár nemzetköziség szellemében való neveléséről egy pillanatig sem mondha­tunk le. A munkásság állásfog­lalása, kiállása, szilárdsága eb­ben a kérdésben is maga mellé tudja sorakoztatni a dolgozó parasztságot, értelmiséget, gá­tat tud vetni a nacionalista, soviniszta lélekmérgezésnek. A­z idei -május elseje nagy jelentőségét éppen az adja meg, hogy az ellenforra­dalom leverése után ország­világ előtt ismételten hitet te­szünk a proletár nemzetköziség eszméje mellett, kinyilvánít­juk megmásíthatatlan elhatá­rozásunkat: hűek vagyunk pro­letár testvéreinkhez, a baráti népi demokráciákhoz. Együtt kívánunk harcolni a ma még tőkés kizsákmányolás járma alatt küzdő nyugati munkás­sággal, a nemzeti szabadság útjára lépő gyarmati és fél­gyarmati népekkel, minden erőnkkel a szocialista tábor egységének erősítésére, a béke megvédésére törekszünk. Az igaz, hogy ezt a fogadal­mat korábban is sokszor el­mondtuk. Kétségtelen, hogy népünk eddig is komoly erőfe­szítéseket tett megvalósításuk érdekében. Sajnos, most mi szorulunk segítségre. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az­ ellenforradalmat a saját erőnk­ből nem tudjuk leverni, a Szov­jetunióval az élen az egész ha­ladó világ segítségünkre sie­tett. Különösen a Szovjetunió adott hatalmas segítséget, ami­kor a proletár nemzetköziség­ből adódó kötelességét teljesít­ve leverte az ellenforradalom fegyveres erőit, történelmünk­ben immár másodszor terem­tett számunkra szabad, füg­getlen életlehetőséget. Rágondolni is borzasztó, hogy mi lett volna hazánkból, ha a szovjet nép nem segít: gyász, szenvedés, gyilkos pog­romok országa, amelyben újra földesurak, tőkések,­­bankárok bitorolták volna a hatalmat Háborús tűzfészek, amely kényre-kedvre kiszolgáltatott­ja az amerikai imperializmus­nak. Az idei május elseje másik komoly tanulsága éppen az, hogy népünk szabadsága és függetlensége elválaszthatat­lan a Szovjetunió lététől, tá­mogatásától, a testvéri szocia­lista táborhoz való tartozá­sunktól. A szovjet hadsereg jelen­léte megnyugtató biztosí­ték számunkra, de az adott lehetőségeket nekünk kell valóra váltani. Annak a sokol­dalú politikai, társadalmi, gaz­dasági eredményeknek, ame­lyeket az ellenforra­dalom óta elértünk, megújhodott pár­tunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt volt ihletője és szervezője. A párt ebben a ne­héz, hősies küzdelemben újra kivívta a mai""ar dolgozó nép elismerését, szeretetét, újra méltóvá vált arra, hogy szocia­lista építőmunkánk méltó ve­zetője legyen. A mai napon, amikor vörös ** zászlók alatt, boldog örömmel ünnepelünk, egyben fogadalmat is teszünk arra, hogy az eddigieknél jobban, szemünk fényénél jobban vi­gyázunk pártunk erejére, egy­ségére, amely további győzel­meink, előrehaladásunk leg­fontosabb záloga. Hűség a munkáshatalomhoz, hűség a párthoz, hűség a Szov­jetunió vezette testvéri szo­cialista táborhoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz —■ ebben foglalható össze az idei május 1. legfőbb tanulsága. Népünk ezen az úton kíván haladni to­vább, mert ez az egyedül he­lyes út. A győzelem útja. ÉLJEN MÁJUS 1. I PROLEIIIR NEMZETKÖZISÉG NAGY ÜNNEPE! Kommunisták! Munkások! Zala megye dolgozói! A Szovjetunió felszabadítása nyomán ma ünnepeljük szaba­don 13-szor május elsejét, a munkásosztály, a proletár in­ternacionalizmus nagy ünnepét.­­ Szerte a világon május elsején 67 év óta a munkások dacolva­­ minden rendőri önkénnyel, megmutatták összefogásukat, erejüket, szolidaritásukat az egész világ munkájával szem­ben. Az októberi ellenforradalom­­ezt is meg akarta szüntetni. A szovjetunió másodszori felsza­badítása, a munkások, kommu­nisták helytállása azonban megakadályozta aljas tervük végrehajtását. Szétvertük fegyveres erejü­ket, ennek nyomán a munká­­­­sok, a dolgozók szilárd helytál­lással, termelési eredményei­k növelésével segítették az ellen­­­­forradalom által okozott károk kijavítását, az ország gazdasági talpraállását. Az ellenforradalmi erők szét­verése óta komoly eredménye­ket értünk el. Elért eredményeink serkent­senek újabb munkaeredmények elérésére, a munkásosztály so­rainál­ erősítésére, a munkás­paraszt hatalom, a proletárdik­tatúra erősítésére. Szilárdítsuk sorainkat. Lep­lezzük le a meglévő ellenforra­dalmi elemeket. A párt és a munkás-paraszt kormány hatá­rozatainak végrehajtásával ér­jünk el újabb sikereket az or­szág javára, dolgozó népünk hasznára. A munka jó végzésé­hez kívánunk jó egészséget, sok sikert. Magyar Szocialista Munkáspárt Zala megyei Intéző Bizottsága Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Ünnepeljük május elsejét Varázslatos bíborával megint jő a hajnal, Új napot kezdünk újra. Életünk mozaikjához egy kockát teszünk. És nő, nő a mozaik nagyra. Apró mozzanatok sokasága Színes forgataggá vegyül. — Az alkotó életből a munka Emelkedik nagyra egyedül. Az élet értelmét a munka adja, Ez életünk gerince, váza, A többi: a szerelem, család, A napi érdekesség, az élet ráadása. A munka teszi hatalmassá az észt, A munka az élő és élettelen kapcsa Ez közös minden ember életében, S ez az embereket összefogja. S a tett lázasan lüktető folyamja Arad szét a zúgó élet egén, És betölti szapora ritmusával, A vért, a mélyben, s állványok tetején. Ma ünnepeljük a széles nagy jövőt A vörösen izzó Munka nagy ünnepét, A múltat, a mártírokat, s hősöket Ma ünnepeljük Május elsejét. LÁZÁR TIBOR Betartották szavukat A Zalalövői Ál­lalmi Gazdaság KISZ fiataljai ál­tal szervezett és eredményesen tel­jesített munkaver­seny megvalósítása során minden ta­vaszi munkát elvé­geztek és a gazda­ság minden ágá­ban, üzemegységé­ben szép eredmé­nyek születtek. A növénytermesztők között legjobb eredményt Simon József és Kuzman Magdolna érték el A traktorosok kö­zött Pass Sándor és Koltai György bizonyultak a leg­jobbnak. A tehe­nészek legjobbjai pedig Bicsák Ottó és Horváth László lettek. A munka­­verseny elérte cél­ját. Vállalásaik megvalósításáért harcoltak, de még jobb lehetett vol­na, ha több állami gazdaság csatlako­zott volna felhívá­sukhoz. Büszkén ünnepelhetik má­jus elsejét, mert munkájuk eredmé­nye feljogosítja őket erre. A gaz­daság kultúrgár­­dája közreműködé­sével egész napos ünnepséget rendez­nek. A gazdaság homlokzatán nem­zetközi zászlóerdő díszeleg. t A / p Gr ^7 Világ proletárjaik egyesüljetek ! Z­ALAI MZ MSZMP­ZMUM fl(N!T(ÉZMŐ)­B(1Z©TTB^S^ ÉS M MELYEfl LMPJM O. évf. 100. sz. ARA: 50 FILLÉR Irány, Ferencváros Az ellenforradalom óta most először gyűltek össze a za­laegerszegi vasútállomás dolgozói ilyen kedves kis ünnepség­re, mint tegnap délután. A Kőolajipari Vállalat dolgozóival közösen összeállították az októberi események óta az első olyan irányvonatot, amely a vasút és a finomító munkásainak har­cos üdvözletét viszi az 1400 torma rakománnyal együtt Ferenc­városig. Az ünnepségen Németh Kálmán állomásfőnök és Ney Sándor, a Kőolajipari Vállalat főmérnöke mondott kedves, meleg szavakkal köszönetet azoknak a munkásoknak, akik május­i tiszteletére jó munkát végeztek. A zenekar hangjai mellett fél három után pár perccel ki­indult a 324-es a szerelvénnyel, hogy a legrövidebb idő alatt Ferencvároson adja át olajjal és bitumennel megrakott ter­hét. Ezzel gyakorlatban is eleget tettek versenykihívásuk egy pontjának, amelyet elsőnek ők küldtek meg az igazgató­ság területéhez tartozó összes vasútállomás kollektíváinak. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk függetlenségének védelmezője!

Next