Zalai Hírlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
felszabadult, friss tavaszi kedvvel, öntudatos fegyelmezettséggel és ami a legfontosabb, megedződött egységben ünnepli dolgozó népünk az idei, tizennegyedik szabad május elsejét. Nem, nem tévedés. Valóban tizennegyedszer ünnepelünk szabadon, hisz az első szabad májust 1919-ben a dicsőséges emlékű Tanácsköztársaság idején ünnepelték a magyar dolgozók. Május elsejének régi, harcos hagyományai vannak hazánkban. Köztudomású, hogy a II. Internacionálé párizsi kongresszusa határozata alapján 1890-ben vonultak fel először a magyar munkások is éppúgy, mint a többi, a mienknél sokkal fejlettebb munkásmozgalommal rendelkező országokban. Az első május elsejét követő harcos évtizedek során a magyar munkások többsége mindig hű maradt május 1., a proletár nemzetköziség eszméjéhez. Nem riadt vissza az elnyomók kegyetlen terrorjától, a csendőrszuronyoktól, a lovasrendőrök kegyetlenkedéseitől, a május elsejéket megelőző letartóztatásoktól. Május elsején, ha szerényebb keretek között is, de minden évben megmozdult a magyar munkásság. 1942-ben például, amikor a fasizmus már nyíltan fellépett és kegyetlen erőszakkal fojtott el minden haladó törekvést, szinte lehetetlenné tette a munkásmozgalom legkonspiráltabb tevékenységét, a nagykanizsai építőmunkások szerény elszántsággal ugyan, de piros szekfűvel a gomblyukukban vonultak végig a városon. Jellemző, hogy a horthysta rendőrség még ezt is megtiltotta nekik. De még jellemzőbb, hogy a feloszlatás után kettesével kiszivárogtak a város határába és ott mégiscsak megünnepelték a munkásünnepet. Nem lehet csodálkoznunk mindezek után azon, hogy a felszabadulás után oly gyorsan virágba szökkent május elseje gondolata, hogy ezt az ünnepet kezdettől fogva magáénak vallotta a magyar munkásosztály mellett a dolgozó parasztság, a néphez hű értelmiség is. Különösen emlékezetesek az első négy-öt évben lezajlott májusi demonstrációk. Nem kellett akkor semmi különösebb előkészület, az üzemek, falvak népe szinte spontán lelkesültséggel öltözött ünneplőbe, díszítette fel házait, műhelyeit, vonult fel a pártot, a Szovjetuniót, a proletár testvériséget éltetve. Után valahogyan megfa Lkult a május elsejék ízezamatja, alábbhagyott a lelkesedés és évről évre nehezebben lehetett megszervezni a májusi ünnepségeket. S akkor sokan is sokat törtük a fejünket, próbáltunk magyarázatot találni erre a jelenségre. Leegyszerűsítve ugyan meg lehetett és meg lehet ma is azzal magyarázni, hogy az elkövetett hibák, a személyi kultusz, a dogmatizmus visszahatása következtében támadt rés a párt, állami vezetés és a nép között. Tagadhatatlan, hogy ezek is fontos tényezők, feltétlenül sokat ártottak, és szerepük volt a nyílt ellenforradalom kirobbantását előidéző eseményekben. Bátran állítjuk azonban, hogy nem csupán ez okozta az ötvenes évek óta tapasztalható elszigetelődési folyamatot. A párt és állami vezetés által elkövetett hibák kedvező talajt teremtettek a jobboldali nacionalista, soviniszta nézetek elburjánzásának. Vulgáris materializmus hibájába esnénk, ha ezek szerepét másodlagosnak tekintenénk. Állítjuk, hogy adott esetben ezek a lélekmérgező ellenséges nézetek veszélyesebbek lehetnek, mint a dolgozókat érintő anyagi nehézségek, megélhetési gondok demoralizáló hatása. A nacionalizmus feléledésének folyamata természetesen együtt jár a nemzetköziség eszméinek háttérbe szorulásával Kezdetben természetesen nem jelentkezett teljes veszélyességében, és valljuk meg őszintén, egyébként sem ismertük úgy munkásaink gondolatvilágát (éppen a tömegektől magát szorosan elhatároló dogmatizmus miatt), hogy a jelentkező eszmei áramlat kihatásait előre meg tudtuk volna látni. Azt hittük, hogy mivel munkásosztály, osztályhelyzeténél fogva már előre predesztinálva van arra, hogy a nemzetköziség, a pártosság, a marxizmus a leninizmus talaján áll, a jobboldali nézetekkel szemben már eleve immunis. Nem vettük figyelembe, hogy még a népi demokrácia viszonylag kedvező körülményei között is hosszabb idő kell, amíg a legjobbak után az átlag munkásság tömegesen magáévá teszi a marxizmust— leninizmust. Idő kell, amíg a spontán együttérzésből tudatos harcrakészség fejlődik ki, amíg a munkások többsége nemcsak szívével, hanem eszével is tudatosan a munkáshatalom, a szocializmus építőjévé válik. A munkásságot különben sem lehet kivétel nélkül egy kalap alá venni. A régi rend népnyúzó urai közül nem egy sem kettő kényszerült a termelőmunkára, esetleg már nyolc, tíz éve üzemben dolgozik, mozdulataiban, szokásaiban teljesen hasonult a többi munkáshoz. Munkás lett osztályhelyzetét tekintve is? Szó sincs róla. Az ilyen »munkás« bármilyen kérges a tenyere, bármennyire is hangoztatja munkás voltát, tudatát, érdekeit, osztályhelyzete alapján továbbra is ellensége a munkáshatalomnak. Eléggé felhígította a munkásosztályt a falvakról beáramló jószándékú, de ideológiailag ingadozó paraszti réteg is, így történhetett meg aztán, hogy bár tevékenyen igen kis számban kapcsolódtak az ellenforradalmi cselekményekbe, de hosszabb ideig passzívan megtűrték azokat, szinte szemük láttára támadták a népi demokratikus államrendet. Az évek óta folyó nacionalista, soviniszta uszítás elhódította osztály öntudatukat, nem tudták ellensúlyozni a többi rétegekre még nagyobb hatást gyakorló reakciós uszítás hatását. Könynyel, vérrel szerzett tanulsága az ellenforradalomnak számunkra az, hogy munkásosztályunk proletár nemzetköziség szellemében való neveléséről egy pillanatig sem mondhatunk le. A munkásság állásfoglalása, kiállása, szilárdsága ebben a kérdésben is maga mellé tudja sorakoztatni a dolgozó parasztságot, értelmiséget, gátat tud vetni a nacionalista, soviniszta lélekmérgezésnek. Az idei -május elseje nagy jelentőségét éppen az adja meg, hogy az ellenforradalom leverése után országvilág előtt ismételten hitet teszünk a proletár nemzetköziség eszméje mellett, kinyilvánítjuk megmásíthatatlan elhatározásunkat: hűek vagyunk proletár testvéreinkhez, a baráti népi demokráciákhoz. Együtt kívánunk harcolni a ma még tőkés kizsákmányolás járma alatt küzdő nyugati munkássággal, a nemzeti szabadság útjára lépő gyarmati és félgyarmati népekkel, minden erőnkkel a szocialista tábor egységének erősítésére, a béke megvédésére törekszünk. Az igaz, hogy ezt a fogadalmat korábban is sokszor elmondtuk. Kétségtelen, hogy népünk eddig is komoly erőfeszítéseket tett megvalósításuk érdekében. Sajnos, most mi szorulunk segítségre. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenforradalmat a saját erőnkből nem tudjuk leverni, a Szovjetunióval az élen az egész haladó világ segítségünkre sietett. Különösen a Szovjetunió adott hatalmas segítséget, amikor a proletár nemzetköziségből adódó kötelességét teljesítve leverte az ellenforradalom fegyveres erőit, történelmünkben immár másodszor teremtett számunkra szabad, független életlehetőséget. Rágondolni is borzasztó, hogy mi lett volna hazánkból, ha a szovjet nép nem segít: gyász, szenvedés, gyilkos pogromok országa, amelyben újra földesurak, tőkések,bankárok bitorolták volna a hatalmat Háborús tűzfészek, amely kényre-kedvre kiszolgáltatottja az amerikai imperializmusnak. Az idei május elseje másik komoly tanulsága éppen az, hogy népünk szabadsága és függetlensége elválaszthatatlan a Szovjetunió lététől, támogatásától, a testvéri szocialista táborhoz való tartozásunktól. A szovjet hadsereg jelenléte megnyugtató biztosíték számunkra, de az adott lehetőségeket nekünk kell valóra váltani. Annak a sokoldalú politikai, társadalmi, gazdasági eredményeknek, amelyeket az ellenforradalom óta elértünk, megújhodott pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt volt ihletője és szervezője. A párt ebben a nehéz, hősies küzdelemben újra kivívta a mai""ar dolgozó nép elismerését, szeretetét, újra méltóvá vált arra, hogy szocialista építőmunkánk méltó vezetője legyen. A mai napon, amikor vörös ** zászlók alatt, boldog örömmel ünnepelünk, egyben fogadalmat is teszünk arra, hogy az eddigieknél jobban, szemünk fényénél jobban vigyázunk pártunk erejére, egységére, amely további győzelmeink, előrehaladásunk legfontosabb záloga. Hűség a munkáshatalomhoz, hűség a párthoz, hűség a Szovjetunió vezette testvéri szocialista táborhoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz —■ ebben foglalható össze az idei május 1. legfőbb tanulsága. Népünk ezen az úton kíván haladni tovább, mert ez az egyedül helyes út. A győzelem útja. ÉLJEN MÁJUS 1. I PROLEIIIR NEMZETKÖZISÉG NAGY ÜNNEPE! Kommunisták! Munkások! Zala megye dolgozói! A Szovjetunió felszabadítása nyomán ma ünnepeljük szabadon 13-szor május elsejét, a munkásosztály, a proletár internacionalizmus nagy ünnepét. Szerte a világon május elsején 67 év óta a munkások dacolva minden rendőri önkénnyel, megmutatták összefogásukat, erejüket, szolidaritásukat az egész világ munkájával szemben. Az októberi ellenforradalomezt is meg akarta szüntetni. A szovjetunió másodszori felszabadítása, a munkások, kommunisták helytállása azonban megakadályozta aljas tervük végrehajtását. Szétvertük fegyveres erejüket, ennek nyomán a munkások, a dolgozók szilárd helytállással, termelési eredményeik növelésével segítették az ellenforradalom által okozott károk kijavítását, az ország gazdasági talpraállását. Az ellenforradalmi erők szétverése óta komoly eredményeket értünk el. Elért eredményeink serkentsenek újabb munkaeredmények elérésére, a munkásosztály sorainál erősítésére, a munkásparaszt hatalom, a proletárdiktatúra erősítésére. Szilárdítsuk sorainkat. Leplezzük le a meglévő ellenforradalmi elemeket. A párt és a munkás-paraszt kormány határozatainak végrehajtásával érjünk el újabb sikereket az ország javára, dolgozó népünk hasznára. A munka jó végzéséhez kívánunk jó egészséget, sok sikert. Magyar Szocialista Munkáspárt Zala megyei Intéző Bizottsága Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Ünnepeljük május elsejét Varázslatos bíborával megint jő a hajnal, Új napot kezdünk újra. Életünk mozaikjához egy kockát teszünk. És nő, nő a mozaik nagyra. Apró mozzanatok sokasága Színes forgataggá vegyül. — Az alkotó életből a munka Emelkedik nagyra egyedül. Az élet értelmét a munka adja, Ez életünk gerince, váza, A többi: a szerelem, család, A napi érdekesség, az élet ráadása. A munka teszi hatalmassá az észt, A munka az élő és élettelen kapcsa Ez közös minden ember életében, S ez az embereket összefogja. S a tett lázasan lüktető folyamja Arad szét a zúgó élet egén, És betölti szapora ritmusával, A vért, a mélyben, s állványok tetején. Ma ünnepeljük a széles nagy jövőt A vörösen izzó Munka nagy ünnepét, A múltat, a mártírokat, s hősöket Ma ünnepeljük Május elsejét. LÁZÁR TIBOR Betartották szavukat A Zalalövői Állalmi Gazdaság KISZ fiataljai által szervezett és eredményesen teljesített munkaverseny megvalósítása során minden tavaszi munkát elvégeztek és a gazdaság minden ágában, üzemegységében szép eredmények születtek. A növénytermesztők között legjobb eredményt Simon József és Kuzman Magdolna érték el A traktorosok között Pass Sándor és Koltai György bizonyultak a legjobbnak. A tehenészek legjobbjai pedig Bicsák Ottó és Horváth László lettek. A munkaverseny elérte célját. Vállalásaik megvalósításáért harcoltak, de még jobb lehetett volna, ha több állami gazdaság csatlakozott volna felhívásukhoz. Büszkén ünnepelhetik május elsejét, mert munkájuk eredménye feljogosítja őket erre. A gazdaság kultúrgárdája közreműködésével egész napos ünnepséget rendeznek. A gazdaság homlokzatán nemzetközi zászlóerdő díszeleg. t A / p Gr ^7 Világ proletárjaik egyesüljetek ! ZALAI MZ MSZMPZMUM fl(N!T(ÉZMŐ)B(1Z©TTB^S^ ÉS M MELYEfl LMPJM O. évf. 100. sz. ARA: 50 FILLÉR Irány, Ferencváros Az ellenforradalom óta most először gyűltek össze a zalaegerszegi vasútállomás dolgozói ilyen kedves kis ünnepségre, mint tegnap délután. A Kőolajipari Vállalat dolgozóival közösen összeállították az októberi események óta az első olyan irányvonatot, amely a vasút és a finomító munkásainak harcos üdvözletét viszi az 1400 torma rakománnyal együtt Ferencvárosig. Az ünnepségen Németh Kálmán állomásfőnök és Ney Sándor, a Kőolajipari Vállalat főmérnöke mondott kedves, meleg szavakkal köszönetet azoknak a munkásoknak, akik májusi tiszteletére jó munkát végeztek. A zenekar hangjai mellett fél három után pár perccel kiindult a 324-es a szerelvénnyel, hogy a legrövidebb idő alatt Ferencvároson adja át olajjal és bitumennel megrakott terhét. Ezzel gyakorlatban is eleget tettek versenykihívásuk egy pontjának, amelyet elsőnek ők küldtek meg az igazgatóság területéhez tartozó összes vasútállomás kollektíváinak. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk függetlenségének védelmezője!