Zalai Hírlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1957-07-02 / 152. szám

1951. július 2. ZALAI B­ZLA F Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túl­nyomó többségének diktatúrá­ját gyakorolja a volt és jelen­legi kizsákmányoló kisebbség­gel, a nép ellenségeivel szem­ben, irányító, szervező és ellen­őrző feladatokat tölt be a gaz­dasági és kulturális élet terü­letén, továbbá védelmezi az állam szuverenitását és hazánk határait. A p­árt szerveinek, s az ál­lamapparátusban dolgozó kom­munistáknak rendszeres mun­kát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erő­sítése érdekében. • A pártértekezlet megálla­­­­pítja, hogy az államha­talmi és államigazgatási szer­vek, valamint a hadsereg a határőrség, a rendőrség újjá­szervezése alapjában véve si­keresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrsé­get. Az újjászervezett és újon­nan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőr­ség a Magyar Népköztársaság egységes fegyveres erői, ame­lyek elég erősek, hogy elfojt­sanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelme­zőt az országnak minden impe­rialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosíta­niuk kell az államellenes ele­mek és törekvések fékentartá­­sát és elnyomását, az ellenfor­radalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát, maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban ne le­­gyen szabadsága a Népköztár­saság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tö­megek, a törvénytisztelő ál­lampolgárok demokratikus jo­gainak és szabadságának vé­delme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szer­veinknek és az állampolgárok­nak is a törvényességet, még­­p­edig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt meg­sérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekében a zavart keltő el­lenforradalmi törekvések haté­konyabb elnyomása szükséges­sé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem te­kinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gazdasági feladatok megoldá­sáért folyó küzdelem és a tör­vényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való vé­delme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősí­tését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha biz­tosítva van, hogy e szervek ve­zetői és munkatársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányá­hoz és a törvényeihez, a rend­szerhez.­­ A pártszerveknek az ál­lami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell be­­tölteniök. E feladat elősegíté­sére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszer­vezetek megfelelő irányítását. Az állami szervek munkájá­nak javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az ál­lami intézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek veze­tőinek és felelős beosztottjai­nak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön.­­ A munkásállam erejének a növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erő­sítése. A marxizmus—leniniz­­mus szerint a proletárdikta­túra államának legfőbb politi­kai alapja a munkásosztály ál­tal vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkaosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletár­­diktatúrát, harcolt a második világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen. (A határozat befejező részét holnapi számunkban közöljük.) IV. Az államhatalom további erősítése 3. Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete (Folytatás a 2. oldalról.) merült elméleti kérdéseket vizsgálja és tisztázza. A­­ A Népszabadságban i­s rendszeresen közölni kell elméleti kérdéseket tisztázó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani. Ismét meg kell jelentetni a Pártélet című fo­lyóiratot. A folyóiratnak is­mertetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a párt­vezetés módszereit, a különbö­ző helyeken szerzett tapaszta­latokat és segítenie kell a párt­tagság elméleti fejlődését.­­ A párt a népi demokra­­­tikus rendszer vezető ereje. Politikailag irányítja az állami, a gazdasági és a társa­dalmi szervek munkáját. Az októberi ellenforradalmi ese­mények előtt és alatt az ellen­ség főleg a párt vezető szerepe ellen indított támadást. Széles körben terjesztette azt a revi­zionista nézetet, hogy az atomkorszakban nem a prole­tariátus, hanem az értelmiség a vezető erő. A munkásosztály vezető szerepének tagadása vi­szont a proletárdiktatúra taga­dását jelenti. Ugyanez volt a célja az ellenforradalomnak a többpártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megállapít­ja: helyesen járt el pártunk Központi Bizottsága, amikor a többpártrendszernek a mi vi­szonyaink között reakciós kö­vetelését visszautasította.­­ A pártnak az újjászerve­­zés során kialakult szám­beli nagysága és a munkásosz­tály tömegeihez viszonyított aránya a korábbi évek túlzot­tan nagy létszámához hason­lítva most egészségesebb. Az 1953. júniusa óta a pártot ért többszöri megrázkódtatás, de különösen az ellenforradalmi felkelés és az azóta szerzett ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy helyesebb, ha a pártban a párt ügyéért aktívan dolgoz­ni kész elvtársak tömörülnek és nincsenek a pártban a jó­indulatú rokonszenvezők olyan százezrei, akik a nehézségek idején ingadoznak. Az osztály­­ellenség azonban megpróbál­t belhatolni a pártba. Ezért a­ pártépítés további munkájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távol tartsuk a párt­tól a karrierista és az ellensé­ges, kártékony elemeket. Nem­­engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kérdéseivel, poli­tikai irányvonalával, s ezzel ■veszélyeztetik a párt egységét. CT A párt építésével szoro­s"**san összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati •érvényesítése, hogy hazánk­ban a párttisztség kivételével minden közfunkciót — legyen az társadalmi vagy állami — legyen az a legalacsonyabb vagy a legmagasabb beosztás — pártonkívüli is betölthet. Csak ennek az elvnek az érvé­nyesítésével vehetjük elejét annak, hogy állás megtartása vagy elnyerése céljából olyan egyének is kérjék a pártba való felvételüket, akik számára .­a pártba való belépés nem elvi kérdés. A A párt belső életének allenini alaptörvénye a de­mokratikus centralizmus. A ■demokratikus cenralizmus el­vét az elmúlt években egyfelől a személyi kultusz, másrészről a revízionizmus sértette, s ■mindkettő mérhetetlenül sok kárt okozott a pártnak. Ezért a párt valamennyi szervének, szervezetének, tagjának köte­lessége őrködni a demokra­tikus centralizmus elvének betartása fölött. Jelenleg a fő feladat a tagság jogainak tel­jes tiszteletben tartása mellett a pártfegyelem erősítése. A kérdések eldöntését megelőző, a most kialakult bátor és szabad vita megóvása mellett, a leg­szigorúbban meg kell köve­telni a határozatoknak meg­felelő egységes cselekvést. Teljes mértékben érvényt kell szerezni a párt Szervezeti Szabályzata azon pontjának, mely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntéseit az alsóbb ■szervek kötelesek végrehaj­tani. A közelmúlt súlyos tapasz­talatai arra intik a pártot, hogy minden körülmények kö­zött biztosítsa az ideológiai, politikai és szervezeti egysé­get A pártegység megterem­tésének egyik alapvető felté­tele a párt alapokmányának, a párt Szervezeti Szabályza­tának betartása és betartatása. A pártegység megbontóival szemben, bármely oldalról je­lentkezzenek is azok, ingado­zás nélkül kell fellépni. A pártértekezlet utasítja a Köz­ponti Bizottságot, hogy a párt­­egység védelmében a leg­súlyosabb esetekben a legszi­gorúbb rendszabályokat is al­kalmazza, s inkább oszlasson fel a párt politikájával szem­beforduló egyes pártszerveze­teket, mintsem még egyszer megismétlődhessék az, hogy a párt ellenségei s az ingatag elemek belülről rombolhassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ereje részben abból táplálko­zik, hogy jóvátegye a korábbi méltánytalanságokat, kellő megbecsülésben részesíti az első magyar proletárdiktatúra harcosait, a Horthy-korszak illegális pártmunkásait, a két világháború közötti idők szer­vezett munkásait, a spanyol polgárháború magyar harco­sait, a partizánokat, a mun­kásosztályhoz, a párthoz hű­nek bizonyult volt szociálde­mokrata elvtársakat, az 1945-ös pártmunkásokat. Kellő megbecsülésben kell részesíte­ni azokat a kommunistákat is, akik az októberi ellenfor­radalom napjaiban védték a pártot, a népi államhatalmat. A párt és a tömegek kap­csolatának kérdése a proletár­diktatúra viszonyai között a proletárdiktatúra erejének legfontosabb kérdése. Ha a párt és a tömegek kapcsolata gyengül, gyengül a proletár­­diktatúra ereje is. A párt je­lenlegi helyzetében, amikor a párttagság száma a munkás­­osztály számarányához mérten — helyesen — a korábbi évekhez képest kisebb, még nagyobb jelentősége van an­nak, hogy a pártot nagyon erős kapcsolatok fűzzék egybe a pártonkívüli tömegekkel. A tömegkapcsolatok kérdésében a legfontosabb annak felisme­rése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközé­vel, valamint harcának, mun­kájának tényeleges eredmé­nyeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt, és mozgósítsa a töme­geket a szocialista építés fel­adatainak megoldására. A párt és a tömegek közötti kap­csolat megerősítésének külön­böző területei vannak. A párt­­szervezeteknek tehát állandó szoros kapcsolatot kell kiépí­­ teni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szövetke­zetek, hivatalok, intézmények stb. pártonkívüli dolgozóival. E kapcsolatok rendkívül fon­tos formája — a közvetlen pártrendezvények, gyűlések, megbeszélések stb. mellett — a tömegszervezetek révén való kapcsolat a tömegekkel.­­ A tömegszervezetek kö­­­­zül a legfontosabbak a munkásság saját legnagyobb osztályszervezetei: a szakszer­vezetek. Maga az a tény, hogy a szakszervezeteknek közel 2 millió tagja van, mutatja a feladat nagy jelentőségét. Dol­gozzanak a kommunisták azért, hogy a szakszervezetek is segítsék a termelési felada­tok minél jobb megoldását, ugyanakkor jól betöltsék a dolgozók helyes érdekvédelmé­nek szerepét. A szakszerveze­tekre nagy feladatok hárulnak a kulturális nevelőmunka te­rén is. Mindezen területeken a magyar szakszervezeteknek már jelentős tapasztalataik vannak. Vigyázni kell azon­ban arra, hogy a múltban a dolgozók érdekvédelme terén és más kérdésekben elköve­tett hibák kijavítása ne ve­zessen újabb hibákhoz, ahhoz, hogy elhanyagolják a terme­lés kérdéseivel való foglalko­zást, a munkaverseny elősegí­tését. A szakszervezet nem válhat a termeléssel nem tö­rődő, a munkafegyelemmel szemben a közönyös, bérde­magógiának teret adó szer­vezetté, mert akkor kárt okoz a népgazdaságnak, a munká­sok államának, tehát a min­i kommunista kötelességük­höz híven részt vettek az el­lenforradalom leverésében, a párt újjászervezésében és a proletárdiktatúra megszilár­dításában. Ily módon összefor­rott a pártban a munkásmoz­galom mindhárom élő nemze­déke. A párttagságot arra kell nevelni, hogy ne csak a békés építőmunkában, hanem a ne­hézségek és a megpróbáltatások idején is megállja a helyét.­­ A párt munkájában fo­­­­­­kozott mértékben kell ér­vényesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes politikájá­nak megvalósítása a kádere­ken áll, vagy bukik. A múlt­ban a kádermunkára a sze­mélyi kultusz, a szubjektiviz­mus nyomta rá a bélyegét. Ma is tapasztalható olyan je­lenség, hogy a párt helyes po­litikájának végrehajtását ne­hezíti a következetes káder­munka hiánya. Továbbra is küzdenü­nk kell a kádermun­kában még ma is fellelhető szubjektivista nézetek, vala­mint a politikai megbízható­ság háttérbe szorításának gya­korlata ellen. Fel kell lépni a szakmai rátermettség lebe­csülésének káros jelenségei ellen is. A káderek megítélé­sénél ne tévesszen meg ben­nünket egyesek formális ön­kritikája, sem a felelőtlen és intrikus vádaskodás. A káde­rek elbírálásának fokmérője a párt helyes politikájának végrehajtásában végzett konk­rét munka. III.­ kásságnak magának is, amely­nek érdekeit kell magasabb szinten képviselnie. A szak­­szervezetek nem lehetnek kö­zönyösek a bürokratikus hi­bák, a túlkapások, a dolgozók mindennapos ügyeivel szem­ben sem, mert az ilyesmi is komoly kárt okoz, mind az egyes munkásnak, mind pedig a közösségnek. A szakszervezeti munkában különös gonddal kell foglal­kozni a női dolgozókkal. Be kell őket vonni a vezetésbe, messzemenően számolni kell a nők sajátos helyzetével a termelésben, foglalkozni kell a szociális és társadalmi prob­lémáikkal. A szakszervezeteknek se­gítséget kell nyújtaniuk az ifjúság nevelésének igen fon­tos munkájában is. Egyetlen kommunista se fe­lejtse el Lenin szavait: a szakszervezetek a kommuniz­mus iskolái. A kommunis­táknak feladata, hogy a szak­­szervezeteken belül a meg­győzés eszközével biztosítsák a szakszervezetek ilyen irá­nyú tevékenységét és fejlődé­sét. A kommunistáknak jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezeti dolgozók bi­zalmát, és a legjobb párton­kívüli szakszervezeti aktivis­tákkal együtt kell a szakszer­vezetek munkáját helyes irányban fejleszteniük; jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezetek irányításá­hoz szükséges vezető tisztsé­geket is. A kommunistáknak az esz­mei és politikai meggyőzés eszközeivel a párt politikáját kell a munkásosztály tömegei között népszerűsíteni, magya­rázni, megértetni. A kommu­nisták jó munkájának ered­ményeképpen válnak a szak­­szervezetek a proletárdiktatúra rendszerében a munkásállam egyik legfontosabb támaszává.­­ Az országos pártértekez­­­let jóváhagyta a Közpon­ti Bizottság kezdeményezését a KISZ megalakítására vo­natkozóan. Üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­séget, amelynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész or­szág javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyét támoga­tó, a párt célkitűzéseit magu­kévá tevő ifjakat és leányokat. A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fia­talok között folytatott nacio­nalista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rombolást végzett különösen a diákok körében. A fiatalság körei­ben fellehető eszmei zavar Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre meg­felelő élet- és párttapasztalattal rendelkező elvtársak kerülje­nek. Ma a pártban az idősebb és fiatalabb párttagok egészsé­ges együttműködése érvénye­sül, s a jövőben is erre kell tö­rekedni. Pártéletünk egyik új,­­ egészséges vonása, hogy egyre inkább érvényesül ben­ne a kollektív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért eredményeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizottság, s a párt más vezető szervei no­vember 4-e után igazi kollek­tív vezető szervekké fejlődtek. A múlttal szemben ez jelen­tős előrehaladást jelent, de még mindig komoly erőfeszí­téseket kell tenni annak ér­dekében, hogy kialakítsuk a kollektív vezetés legtöbb for­máit és módszereit. Komolyan törekedni kell arra is, hogy­ a kollektív vezetés elve minél előbb teljes mértékben érvé­nyesüljön a pártszervek mun­kájában minden fokon. Ezzel függ össze pártéletünk egész­séges fejlődésének második pozitív vonása: a bátor kritika érvényesülése. Arra kell tö­rekedni, hogy a kritika mellett minden egyes pártszervezet­ben és pártszervben — a Köz­ponti Bizottság példáját követ­ve —jobban fejlődjék az önbí­rálat szelleme felszámolása az egész párt fel­adata. Ebben a munkában kü­lönleges kötelezettség hárul a kommunista pedagógusokra, úgyszintén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommunizmus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjúság nevelé­sében a fiataloknak a szocia­lista építésbe való aktív be­kapcsolásában, internaciona­lista, hazafias nevelésében, éppen ezért különösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szervezet helyes irá­nyú vezetését, azok felvilágo­sító munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömeg­szervezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadal­mi életében.­­ A párt tömegkapcsolatai­­nak igen fontos része az állami szervek útján a lakos­sággal fenntartott kapcsolata. Ez mindenekelőtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a tanácsi állandó bi­zottságok választott és meghí­vott tagjainak széleskörű köz­reműködésére, s a lakossággal való állandó szoros kapcsolat­ra kell épülnie. A tanácstagok­kal, úgyszintén a tanácsi állan­dó bizottságok meghívott tag­jaival való együttes munka a kommunisták számára külön­leges jelentőségű azért is, mert a megválasztott tanácstagok több mint 220 ezres létszámá­nak nagyobbik fele és a meg­hívott állandó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájában tehát a kommunisták és pártonkívü­­liek együttműködésének kell minél jobban kifejlődnie az or­szág szocialista fejlődése érde­kében. Olyan közös tevékeny­ség ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a lakosság tömegei közötti gyü­mölcsöző kapcsolatok fejlődé­sében. Minden kommunistá­nak kötelessége, hogy figyel­mes magatartást tanúsítson a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozó kommunistáknak sok lehetőségük van arra, hogy se­gítséget adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elinté­zésében és leküzdjék a lélekte­len bürokráciát. A A párt és a tömegek kö­­zötti kapcsolatok fejlődé­sének igen fontos területe a Hazafias Népfront. A kommu­nisták és pártonkívüliek együttműködésének ezt a for­máját széleskörűen ki kell bon­takoztatni mind a tanácsok, mind pedig a különböző gaz­dasági, kulturális és tudomá­nyos szervek munkájának elő­segítése, mind p­edig az ország általános politikai életének fejlesztése érdekében. Ma a Hazafias Népfront-mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihasználásának mértéke. A hazánkban sajátos egypártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények kö­zött még fokozottan megköve­teli, hogy a Hazafias Népfront­ban a párt irányítása alatt tö­­mörítsük mindazokat a párton­­kívülieket és korábban más pártokban tevékenykedő, a népi hatalomhoz hű személye­ket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek készek a köz­életi, tudományos és kulturális szakmai tevékenységükkel az ország szocialista építésében részt vállalni. Ez A Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a me­gyei és helyi nőtanácsok fel­adata, hogy segítséget nyújtsa­nak egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásában, más­részt a nők közötti felvilágo­sító munkában. Elősegíthetik a nők fokozottabb bekapcsolá­sát az ország politikai és tár­sadalmi életébe, a szocialista építésébe, a béke védelmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vállalniuk abban, hogy min­denütt ápolják a szovjet— magyar bartóságot és ennek érdekében a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot szélesítsék a népi demokrácia minden hí­vét­ átfogó tömegmozgalommá. A A párt és a tömegek kap­­­­csolatának rendkívül fon­tos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközeivel folytatott tömegagitáció. Igen fontos szerepe van a pártszervek közvetlen találko­zásainak a tömegekkel. A pártszervezeteknek állandósí­taniuk kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szervezett aktívagyűlések, nyilvános pártnapok, előadá­sok, nagygyűlések, gyűlések­kel egybekötött felvonulások, ünnepségek. Ki kell fejlesz­teni az eddig kellő mértékben nem alkalmazott agitációs for­mákat, így az egyéni és cso­portos beszélgetéseket, kisebb méretű gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dolgozó rétegek, így pl. a munkások és parasztok, veterán munkás­­mozgalmi harcosok és fiatalok, a katonák és polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók kölcsönös látogatá­sait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsola­toknak e formáin túl a pártta­goknak a pártonkívüliekkel a személyes találkozás és levele­zés útján is állandó elvtársi és baráti viszonyt kell teremte­niük. A párt és a tömegek kapcsolatának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a pártonkívüli tömegek véleményét és ne csak tanítsák a tömegeket, ha­nem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a töme­gek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfogalá­­sait, tanuljanak a párttól, tá­mogassák harcát, amely a nép érdekeiért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megköny­­nyíti az egyes pártfunkcioná­riusoknak és pártszerveknek különböző hibáik elkerülését, és biztosítja a dolgozók nö­vekvő részvételét a szocialista építés feladatainak megoldá­sában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét. A párt és a tömegek kapcsolatai

Next