Zalai Hírlap, 1957. november (2. évfolyam, 253-278. szám)

1957-11-10 / 261. szám

4. Bűnözők eldorádója Egy földművesszövetkezeti vezetővel beszélgettem a minap vagyonvédelmi kérdésekről, s belőle tört ki hirtelen támadt bosszúságában a fenti kijelen­tés. Hogy miért? Véleménye szerint a földművesszövetkeze­tekben elharapózott lopások, sikkasztások egyik oka az, hogy bíróságaink túlságosan lassan, vontatottan, kényelmesen ítél­keznek a társadalmi tulajdon hordásaival szemben. Eseteket sorolt fel, amikor több tízezer forintok tolvajai, sikkasztói az időben megtett feljelentések el­lenére minden büntetés nélkül szabadon élvezik az összetol­­vajkodott hatalmas anyagi ér­tékeket, s minden büntetésük abban merült ki, hogy fegyelmi úton elbocsátották őket, vi­szont . . . viszont néhány hét, hónap múlva más helyen, más vállalatnál tűnnek fel, ugyan­­csak olyan munkakörben, ahol közösségi vagyon van a kezük­re bízva. S mivel a kutyából nem lesz szalonna — és bünte­tés nélkül megúszták előző tol­vajkodásaikat — vérszemet kapva, nekibuzdulva folytatják ott, ahol előzőleg abbahagyták. Kétségtelen, hogy kijelentése túlzott volt ennek a szövetkeze­ti vezetőnek a »­bűnözők eldo­­rádójára­ vonatkozólag, de hogy tennivaló van ezen a té­ren, az is biztos. A MESZÖV főkönyvelősége a közelmúltban gyűjtötte be a földművesszövetkezeti járási központoktól azoknak a 20 ezer forinton felüli hiányügyeknek az adatait, amelyekben a felje­lentést követő három hónapon túl sem történt intézkedés. Lás­sunk belőlük néhányat minden kommentár nélkül: A búcsúszentlászlói földmű­vesszövetkezetben még 1955 de­cemberében s­zámoltatták el Dobri Kálmán boltkezelőt. A hiány összege 40 ezer 459 fo­rint volt. A feljelentést még aznap megtették ellene. Tár­gyalását két esetben kitűzték, azonban az ellenforradalmi ese­mények miatt mindkét alka­lommal elhalasztották. Dobri előzetes letartóztatásban volt. Az ellenforradalmárok tavaly októberben kihozták a börtön­ből, azóta szabadlábon van, Bu­dapesten dolgozik — és — mondjuk meg magyarul, ha rosszul esik is — a kutya sem bántja. Nézzünk egy másik esetet: Kocsis István a zalaegersze­gi földművesszövetkezetnek volt felvásárlója. 1955. május 30-án számoltatták el, amikor is 21 ezer 683 forint hiánya volt. A feljelentést 1955. szeptember 17-én tette meg ellene a föld­művesszövetkezet. Az utolsó tárgyalást tavaly március 6-ra tűzte ki a járásbíróság, ítélet azonban nem született, a tár­gyalást bizonyítás kiegészítés végett elnapolták. Azóta éppen másfél év telt el, de újabb tár­gyalást nem tűztek ki, ítélet nem született. Akit pedig még ez sem győz meg, hogy hiba van, annak be­mutatunk egy harmadik esetet. A zalalövői fmsz-nél dolgozott Szalai Lászlóné és Papp Emil, mint pénztáros, illetve mint pénzügyi előadó. Együttesen követtek el sikkasztást, s ezzel 33 ezer forintos kárt okoztak. A feljelentést 1956 szeptember 29-én­­ több mint egy éve tet­ték meg ellenük. Tárgyalást el­­­­ső ízben 1957. június 17-re, má­sodízben pedig július 15-re tűz­tek ki, azonban azt mindkét esetben elnapolták, új tárgya­lási határidőt pedig azóta sem tűztek ki. Sorolhatnánk persze olyan eseteket is, amikor a köztulaj­don fosztogatói időben megfele­lő, kemény büntetést kaptak de a híre nemcsak ezeknek terjed, hanem azoké is, ahol évekig húzódik, nyúlik egy-egy hiány­­eset lezárása, befejezése. Ez pedig vérszemet ad a tol­vajoknak, a sikkasztóknak, a szövetkezeti vagyon herdálói-közel nyolcszáz egervári, gősfai, vasboldogasszonyi és dé­­neslaki dolgozó erejét fogja ösz­­sze, testesíti meg az Egervár és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet. Mutassa most csak egyetlen szám, ennek az össze­fogásnak az eredményességét: az elmúlt év tiszta nyereségéből 33 ezer forintot fizethettek ki a tagságnak vásárlási és értéke­sítési visszatérítés címén. Csupán az egervári 1-es szá­mú boltban félmillió forint ér­tékű áru között válogathatnak a vásárlók, s hogy kelendő por­tékával van tele a raktáruk, azt mutatja kiskereskedelmi tervük jelentős túlteljesítése is. A fejlődés, a gazdagodás ek­nak, ugyanakkor bosszantja a becsületesen dolgozó értékke­zelőket, de sérti egész népünk igazságérzetét is. Túlzás azt mondani, hogy el­dorádója van nálunk a bűnö­zőknek, de mégis meggondo­lásra kell hogy késztessen, gyor­sabb cselekvésekre kell hogy ösztönözzön az a tény, hogy évek óta húzódnak nálunk va­gyonvédelmi ügyek. Aki bűnös, annak oda kell ütni gyorsan és keményen. Ez kétségtelenül elősegíti földmű­­­vesszövetkezeteinkben a va­gyonvédelem szilárdulását.­ben az esztendőben ismét meg­mutatta az összefogás erejét. A közelmúltban adták át rendel­tetésének a 700 ezer forintos beruházással készült új vendég­lőt, amelyben végre korszerű helyhez jutott a szövetkezet szíkvízüzeme is, azonkívül ide helyezték át a szövetkezet iro­dahelyiségeit, tavasszal pedig ugyanebben az épületben kap helyet egy húsbolt is. További tervük, hogy nagyrészt társadal­mi munkával kuglipályát építe­nek a vendéglőhöz, s ezzel újabb szórakozást biztosít a szö­vetkezet a falu dolgozóinak. De nehogy vád érhesse ezt a szövetkezetet, hogy csak keres­kedelmi tevékenységet folytat­nak, örömmel üdvözölték pár­tunknak, kormányunknak azt az iránymutatását, hogy a szö­vetkezeteknek mind erőtelje­sebben segíteni kell a mező­­gazdasági termelést. Új erőre kapott ennek nyomán az ala­csonyabb típusú társulások lét­rehozása és ma már nem keve­sebb, mint hét szakcsoport mű­ködik körzetükben. Létrehoz­tak eddig egy gyümölcstermelő, három géphasználati, egy mé­hészeti évercet talajjavító szak­csoportot, amelyeknek együt­tesen mintegy 200 tagja van. A szövetkezet tagságának te­hát negyedré­sze a termelés­ben is megta­lálta már az­­egységben az erők igazságát, ha egyelőre nem is a leg­fejlettebb fo­kon. És hogy mit hoz a jövő, hogyan fejlőd­nek tovább? Azt nagyrészt az határozza meg, hogy se­gíti most a tag­ság új részje­gyek vásárlá­sával a szövet­kezetet. Aho­gyan nő a sa­ját erő, olyan ütemben ha­ladnak előre Az eddigi ered­mények azon­ban minden bi­zonnyal arra ösztönzik a tagságot, hogy szívesen adják forintjaikat. Egerváron is eredményes a s­ik­etkesés A méhészszakcsoportban Budai József, a szakcsoport egyik alapító tagja ellenőrzi méhészetében, hogy családonként meg­le­gyen a 16—18 kilogrammos élelemkészlet. Szakcsoportjuk ebben az évben 30 mázsa mézre kötött szállítási szerződést a szövet­kezettel, s ennek teljes, egészében eleget tet­tek. Most a gondos beteleléssel biztosítják, hogy jövőre még nagyobb eredményeket érjen el az egervári méhészszakcsoport. Az egervári földművesszövetkezet büszkesége: a 700 ezer forintos beruházással épült új vendéglő, a szövetkezet irodahelyiségeivel és a szikvízüzemmel. ZALAI HÍRLAP Kivágták a rezet a surdiak 3 ezer forinttal teljesítették túl részjegyalap növelési Elölrázzsívat — Megy ez, csak csinálni kell! — ez volt a véleménye a Surd­ és Vidéke Körzeti Földműves­­szövetkezet vezetőinek már ak­kor, amikor megyénk szövetke­zeteinek nagy többségében sű­rű fejvakargatások közben még úgy nyilatkoztak a veze­tők, hogy az előirányzatot le­hetetlen teljesítetni. Erre a »le­hetetlenre« adta meg most éles csattanóval a választ megyénk nem is legerősebb, hanem kö­zepesen működő földművesszö­vetkezete. A részjegy alap nö­velési hét végén örömmel je­lentették, hogy 33 ezer forintos részjegyalap növelési előirány­zatukat eddig 36 310 forintra teljesítették­. — Hogy hogyan? Hát csinál­tuk — így adta meg nekünk is a választ a földművesszövetke­zet igazgatóságának elnöke, majd elmondta, hogy először is igazgatósági ülésen, majd üze­mi értekezleten beszélték meg a saját erő növelésének fontos­ságát. Az okos szavak nyomán az igazgatóság tagjai mindjárt megértették, hogy nem lehet örökké az államtól várni a dajkálást. Bár államunk hite­lek formájában igen jelentős segítséget ad, de a szövetkeze­tet úgy mondhatják igazán magukénak a tagok, ha abban mind nagyobb részben van bent a saját pénzük is. Így aztán sorra valamennyi igazgatósági tag újabb üzletrészt vásárolt a már meglévő mellé. Sőt, Hor­váth József igazgatósági tag, nem is egy, hanem három újabb üzletrészt jegyzett. Az üzemi értekezleten a szö­vetkezet 28 dolgozója élv em­berként vállalta, hogy ugyan­csak segíti forintjaival a moz­galmat. De ezen túlmenőleg azt is elhatározták,­­hogy a felvilá­gosító munkából is kiveszik ré­szüket, elbeszélgetnek a szö­vetkezet tagjaival, s meggyőzik őket, hogy a szövetkezet fejlesz­tésének egyik igen fontos fel­tétele a saját erő növelése. Ezerf­orintos mozgalmat indítottak egymás között, amelyben arra tettek vállalást, hogy valamennyi szövetkezeti dolgozó ezer forint értékű új üzletrészt jegyeztet. Ennek eredménye, hogy többek között Rozs Imre beleznai boltkezelő 1225, Kemenyecki Erzsébet bol­ti eladó pedig 1055 forint érté­kű részjegy vásárlására győzte meg a tagságot. Elismerést érdemel a szövet­kezetnek úgyszólván vala­mennyi vezetője, dolgozója, akik fáradtságot nem kímélve végzik felvilágosító munkáju­kat. Nagy részük az elmúlt va­sárnap sem pihent, hanem ki­használva a munkaszüneti na­pot, otthonukban keresték fel a szövetkezet tagságát. Hogy ezen a napon is eredményes volt a munka, álljon itt erre is egy példa: Nafprasics Kálmánná az elmúlt vasárnapon 225 forint értékű részjegy jegyeztetésével erősítette a szövetkezetek A tervet tehát nemcsak telje­sítették, de túl is szárnyalták. Ennek ellenére nem állnak meg. Mint az elmúlt napokban kijelentették: Tovább végzik ezt a munkát, hiszen saját szö­vetkezetük erősítéséről van szó. * A nőbizottságok életébe! Megyénk 56 földművesszö­vetkezete közül 54-ben alakul­tak meg eddig a nőbizottságok általában 5­7 taggal. A meg­alakult nőbizottságok zömében már be is kapcsolódtak jelle­güknek, feladatuknak megfele­lően a mozgalmi munkába. * Lentiben, Csesztregen és No­­ván­szabó-varró és főzőtanfo­lyamot szervezett a földműves­szövetkezeti nőbizottság. A tan­folyam mindhárom községben 20—26-os létszámmal már meg is kezdődött. Több szövetkezeti nőbizott­ság szervezett november 7-én tombolával egybekötött teadél­utánt, amelynek tiszta jövedel­mét a Gyermekváros javára ajánlották fel. * Nagykanizsán, Dióskálon, Csesztregen és Lentiben a föld­művesszövetkezeti nőbizottság tagjai aktívan bekapcsolódtak a részjegyalapnövelés munká­jába. Tervük az, hogy a szövet­kezet nőtagjai által jegyzett részjegyekből mosógépet vásá­rolnak, amit csekély térítés el­lenében kiadnak használatra, s ezzel az asszonyokat szorosabb szállal fűzik a mozgalomhoz. * 1957. november 10. Medrek az eredmények—de itt mindig lassan — a részjegyalapnövelési mozgalomban A­z október 15-től novem­ber 1-ig tartó két hétiben a fokozatos aktivitás jellemezte földművesszövetkezeteink mun­káját a részjegyalap növelési mozgalomban. Ez aktivitást je­lentősen elősegítette a részjegy­­alap növelési hét, amikor az rmsz-ek dolgozói, igazgatósági tagjai igen sok tagot kerestek fel, s beszélgettek velük a szö­vetkezet anyagi erősítésének erről a módszeréről. Bebizonyo­sodott, hogy tagságunk szereti a szövetkezetét, ragaszkodik hozzá, s nem zárkózik el attól sem, hogy forintjaival erősítse azt. M is az október 1-i értékelés szerint 266 ezer forint volt a részjegyalap növelési mozga­lom eredménye, addig novem­ber 1-re ez az összeg 175 ezer forinttal 441 ezer forintra emel­kedett. Mint külön is hírül adtuk, a kurdi fmsz november 1-re 124 százalékra teljesítette 33 ezer forintos részjegy alap növelési előirányzatát. Bár a zalaszent­­iváni fmsz a második helyre csúszott, ennek ellenére igen szépe­n dolgoztak, hiszen két hét alatt 39 százalékról 50,5 szá­zalékra növelték tervük teljesí­tését. A kicsiny lispeszent­­adorjámi földművesszövetkezet tagsága is megmutatta a szö­­vezeti eszméhez való ragaszko­dását. A csupán kora ősszel alakult szövetkezet néhány fo­rint híján már a felénél tart előirányzata teljesítésében. De kirukkoltak a salomváriak is. Két hét alatt több mint 20 szá­zalékot haladtak előre, s ha így haladnak, komolyan veszélyez­tethetik a zalaszentivániak és lispeszentadorjániak 2., illetve 3. helyét. A teljes fmsz-ben viszont lanyhult az ütem. Alig 1200 fo­rint értékű új részjeggyel gya­rapították a két értékelés kö­zötti időszakban saját erejüket Emiatt az 5. helyről már a 9-re csúsztak vissza és ha nem ja­vítanak a munkán, akkor még igen sok szövetkezet fog­ja meg­előzni őket. A palini fmsz-ben viszont »nyugodtan« hajthatják álomra fejüket a vezetők, őket egy szövetkezet sem tudja meg­előzni — ugyanis mögöttük már nincs senki, mivel heves sem­mittevéssel sikerült »kiharcol­­niok« az utolsó helyet. De ha ők is rátérnek a rendszeres fel­világosító munkára, úgy köny­­nyűszerrel megelőzhetik Gelsét, Zalalövőt, Orosztonyt, Mishál­dot, Sandot, vagy Komárvárost, a sereghajtók e kis csoportját, mert a fenti fmsz-ek is inkább eredménytelenségükkel tűntek ki a két értékelés közötti idő­szakban. A járások sorrendje az aláb­bi: Első a letenyei 28,9, máso­dik a lenti 24,3, harmadik a za­laegerszegi 23,9, negyedik a nagykanizsai 21,4 és ötödik a zalaszentgróti 20,4 százalékos teljesítéssel. A megyei tervet november 1-ig 23,5 százalékra teljesítettük. Töretlen lendülettel A SZÖ­VOSZ november 2-i értékelése szerint Zala megye a 12. helyre tornászta fel magát a megyék közötti sorrendben a cukorrépa szerződések megkö­tésében. Ez a helyezés, bár egyáltalán nem nevezhető tisz­teletre méltónak, mégis azt je­lenti, hogy földművesszövetke­­zeteink az elmúlt hetekben ala­posabban hozzáfogtak a szer­ződtetéshez, hiszen az egy hó­nappal korábban kelt értékelés szerint még az utolsó előtti he­lyen álltunk, október közepén pedig a 14. helyen. November elseje óta azon­ban az tapasztalható, hogy alábbhagyott a cukorrépa szer­ződéskötés lendülete, pedig to­vábbi erőfeszítésekkel még je­lentősen javíthatna megyénk a helyezésén. Feltétlenül szüksé­ges, hogy ezekben a napokban, amikor a saját erő további nö­velése, újabb üzletrészek je­­gyeztetése céljából az igazgató­­sági tagok, a szövetkezeti al­kalmazottak felkeresik a dol­gozó parasztságot, kapcsolják össze ezt a munkát a szerződ­tetéssel is. Akik az idén termeltek répát, most kapják meg a gyártól an­nak ellenértékét. Dolgozó pa­rasztságunk ennek nyomán lát­ja, hogy a felemelt átvételi árak mellett nagyon kifizetődő a cukorrépa termelése. Erre azonban ismételten helyes fel­hívni a figyelmét. A szerződte­tés munkáját töretlen lendület­tel kell tovább folytatni, hogy a mi megyénk is az előírt terv szerint járulhasson hozzá az or­szág cukorszükségletének biz­tosításához. Közel hárommillió forint Egész pontosan 2 millió 931 ezer forinttal növekedett az év harmadik negyedévében földművesszövetkezeteink saját erejéből — vagyis nyereségéből — a kiskereskedelem és ven­déglátóipar raktárkészlete. Közöttük vannak olyan földmű­vesszövetkezetek, mint a zalaszentgróti, ahol a harmadik ne­gyedévben 220 ezer forintot tesz ki ez a­ növekedés. Igen je­lentős a forgóeszközökben — vagyis raktárkészletben — a sa­ját erő növekedése például a páksi fmsz-nél, ahol július, augusztus és szeptember hónapokban 201 ezerről 380 ezer forintra emelkedett a meglévő fedezet. A kis becsehelyi fmsz­­nél is 42 ezer forintot­ tesz ki ez az emelkedés. Búcsúszent­­lászlón a második negyedév végén mindössze 4,9 százalékot tett ki a saját erő a forgóeszközökben, míg a harmadik negyed­év végére, alig három hónap alatt 13,3 százalékra növelték a saját erőt. A fenti számok azt mutatják, hogy földművesszövetkeze­teink zöme jól gazdálkodott a tagság vagyonával, jó helyre fordította az állami hiteleket a harmadik negyedévben. Földszöv Tent jelenti Eddig is igyekez­tem minden alka­lommal rövidre fogni a mondani­valómat, de ma még a szokásosnál is rövidebb leszek. Csupán ténysze­rűen ismertetek távirati stílusban két estet, amelye­ket a szövetkeze­tek ellenőreinek október havi jelen­tésében találtam. Az első: Kunics Katalin, a zalaapá­­ti földművesszövet­kezet központi pénztárosa 1575 fo­rintot sikkasztott. A második: Le­váltották Kéri Al­bertet, az oroszto­­nyi földművesszö­­vetkezet szeszfőzde kezelőjét, mert a könyvelést nem ve­zette rendszeresen és a legutóbbi el­számoltatásakor 5800 forint hiánya volt. Nem az a fontos itt, hogy miért tet­ték, hogyan tették, hanem az: hozzá­nyúltak a szövet­kezet pénzéhez, nem kezelték gon­dosan, lelkiismere­tesen a közösség vagyonát. És hogy miért mondtam ezt el? Azért, hogy a megfelelő bünte­tés mellett legyen okuk szégyenkez­ni nemcsak közsé­gük, hanem az egész megye előtt. Mert, aki köztulaj­donhoz nyúl, az megérdemli a ki­­pellengérezést a legszélesebb nyil­vánosság előtt. Legalább is ne­kem ez a vélemé­nyem, és remélem, hogy ez egyezik a megye valamennyi becsületes dolgozó­jának véleményé­vel. Sőt, azt is el­mondhatom: a jö­vőben sem fogom elhallgatni azok nevét, akiket lopá­son, sikkasztáson, tolvajláson, vagy hanyag gazdálko­dáson érnek szö­vetkezeteinkben. Mert most már itt az ideje, hogy vég­legesen rendet te­remtsünk a portán­kon. Ugye ebben is egyetértenek ve­lem? Földször Tóni

Next