Zalai Hírlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
1958. január . Példamutatást vár a párttagság a képzettebb elvtársaktól Pártoktatási tapasztalatok — A párttagság többsége kötelességének tartja politikai képzettségének fejlesztését. — Ezért és a szervezti szabályzatból folyó követelményekből kiindulva a többség, az egyszerű párttagok százai vesznek részt az időszerű kérdések és a marxizmus—eninizmus tanfolyamain. A párttagság kisebb rész — zömmel állami, párt- és gazdasági vezetők, akiknek képvessége már magasabb fokú — egyéni tanulás formájában fejeszti marxista ismereteit. A pártoktatás szervezésénél számosan kérték, hogy az egyéni tanulók közé vegyék be őket. A nagylétszámú jelentkező már a kezdet kezdetén magába rejtette a veszélyt, hogy az év folyamán nagyobb arányú lemorzsolódásra lehet számítani, vagy egyéb lazaságok gátolják a pártoktatás ezen formájában folyó oktató, nevelő munkát. Azonkívül már a kezdésnél jelentkezett az oktatás színvonala csökkenésének veszélye. A megyei pártszervek idejében figyelmeztették a járási, városi bizottságokat a hiányosságokra, és »inkább kevesebben, de jobban» jelszóval igyekeztek a tanfolyamok létszámát csökkenteni. Kezdetben nem egy jelentkező, amikor a feladatok nagyságáról beszéltek neki, tiltakozott, miért éppen őt akarják átirányítani alacsonyabb oktatási formába. Ilyen előzmények után túlzottan sok réste»ontal indult meg a megyében a pártoktatás legmagasabb formája, ahol filozófiával, politikai gazdaságtannal és magyar párttörténettel foglalkoznak a hallgatók. Ma már mögöttünk van né-hány hónap az oktatás beindulása óta és így minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy néhány következtetést vonjunk le a pártoktatás magasabb formájában résztvevő elvtársak munkájáról. Ma már bebizonyosodott, hogy a kezdeti fellángolás nem volt megalapozott. Az egyéni tanulás keretében támasztott követelmények magas volta menet közben sok résztvevőt győzött meg arról, hogy neki érdemesebb lett volna alacsonyabb fokon tanulni. Amikor sokan látták, hogy a követelményeknek nem tudnak eleget tenni, a legkönnyebb megoldást választották és lemorzsolódok. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy megyei szinten a filozófia, politikai gazdaságtan és magyar munkásmozgalom története tanfolyamairól kilépett elvtársak közül hányan kapcsolódtak be más pártoktatási formákba. Erre vonatkozólag nem rendelkezünk kielégítő adatokkal, mégis egyes tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy a bekapcsolódás nem mindenütt történt meg. A felsőfokú pártoktatásból lemorzsolódott hallgatók egy részében már a kezdet kezdetén élt olyan nézet, hogy a marxizmus-leninizmus alapjait úgyis ismerik, és az ő fejlettségüknek már nem felel meg ez az oktatási forma. Tévedésüket a gyakorlati élet bizonyította be. A szakosított tanfolyamokon való részvétel és a kijelölt anyag lelkiismertes elvégzése kétségkívül komoly feladatot ró a résztvevőkre. A kötelező , irodalom feldolgozása és meg-értése számos órát kíván munkaidő után. Ezt azonban nem mindenütt tartják be, s nem mindenütt tanulják meg a ki- jelölt anyagot. Egyszerű szavakkal megfogalmazva: laza a tanulási fegyelem. Számos gazdasági, állami és pártfunkcionárius munkájához elengedhetetlnül szükségesnek tartja a szakmai ismereteinek növelését. Egy részük szabadidejének nagy részét a technikumi vagy egyetemi tanulmányainak elvégzésére használja fel. Ezzel a buzgalommal egyet is kell érteni, de azzal már kevvésbé lehet megbékélni, hogy a pártoktatást megközelítőleg sem tartják olyan fontosnak, mint a szakmai oktatást. Igaz, hogy a szakmai oktatás keretein belül nő a szakmai műveltségük, de a munkájuk elvégzéséhez legalább olyan fontos a pártoktatás anyagának elsajátítása, a párt politikájának alapos ismerete. S erről nagyon sokan megfeledkeznek. Az egyéni tanulásban résztvevők munkáját nagy mértékben befolyásola a járási, városi pártbizottságok ellenőrzési munkája. Ezt bizonyítja a szentemti példa is, ahol Baranyai elvtárs, a pártbizottság első titkára, gyakran beszélget az egyéni tanulókkal, érdeklődik, hogy milyen nehézségek vannak, Jegyzetelt-e az illető az irodalomból. Ezek után természetes, hogy a legjobb eredmények e járásban születnek. De nem segít az egeszegi járásban az olyan felkészülés, mint amilyen Molnár elvtárs által vezetett csoportnál történt. Bár többségükben párt- és állami funkcionáriusok vesznek részt e csoportban, mégis a felkészülés rendkívül gyenge volt. A magasabb szinten tanuló, fejlettebb elvtársaktól példamutatást vár a párttagság. Ha ezt megkapja, ott az egyszerű párttagok munkája és akarása is nagyobb sikerhez vezet. De ahol ez nincs meg, ott az egész pártélet, vagy annak egyes területein lanyhulás, közömbösség válik uralkodóvá. Hogy ezt elkerüljük, a párt és a tagság példamutatást, s nagyobb igyekezetet vár a vezetőktől, a pártoktatásban való részvételben is. f. i- Naptár: 1958 január 1, szerda: Újév napja. A Nap kél 7 óra 32 perckor, nyugszik 16 óra 03 perckor. A Hold kél 12 óra 43 perckor, nyugszik 2 óra 49 perckor. — Jobban élnek... Zalakoppány közsedy-ei ezelőtt 12 évvel 2 rádiót és 1 motorkerékpárt tartottak nyilván. Az 1958. év első napján minden hatodik háznál található motorkerékpár és minden második házban szól a rádió. A rádiók többsége világvevő. 1 800 hektoliter zalai, balatoni és szekszárdi borral várta Szilveszter estén vendégelt a Vendéglátóipari Vállalat Zalaegerszegen. Jóízű falatokat jelentettek a vendégeknek az újévi malacok. — Jelentős export lebonyolítását segíti elő a Zalaegerszegi Gyantagyár. Naponta egy vagon fenyőtűt párolnak le. Ezzel a munkaüzemmel havonta mintegy 10 ezer dollár értékűfenyőolajat gyártanak. — Cserépedényeket is készítenek a szentgyörgyvölgyi »Ifjúság« Termelőszövetkezetben. A különböző virágedényeket, köcsögöket, korsókat az egyik legidősebb tsz-tag, Csatár Géza irányításával gyártják. — A múlt év második felében négy új boltot nyitott Zalaegerszegen a Zala megyei Népbolt Vállalat. — 200 klubhelyiséget rendeztek be saját munkájukkal megyénk úttörői. A téli vakáció nagy részét ezekben a helyiségekben töltik. Szakköri foglalkozásokkal és tanulással gyarapítják ismereteiket . Együtt tanulnak és szórakoznak a zalalövői Ságvári Termelőszövetkezet KISZ fiataljai ,az egyénileg gazdálkodó fiatalokkal Eredményesen sajátítják el az agrotechnikai tudnivalókat az ezüstkalászos tanfolyamon. Hulladékanyagból készítettek játékkocsikat a nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat KISZ-szervezetének fiataljai ésazokat karácsonyi ajándéknak adták a dolgozók gyermekeinek. Ugyancsak hulladékanyagból készített evőeszköz-tartókkal és fényezett varródobozokkal kedveskedtek a jól dolgozó lányoknak, asszonyoknak. 1 idomlás Várható időjárás szerdán estig. Felhős, párás ködös idő, nénán • heti-n ónos eső. Mérsékelt nyugati—északnyugati szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz 2—5. Legmagasabb •jianoali hőmérséklet mínusz 1—plusz 1 fok között. Helyesbítés A Zalai Hírlap 1957 október 2-i számában a harmadik oldalon cikk jelent meg:Látogatás a Zalaapáti Szociális Otthonban» címmel. Ez a beszámoló személyemet is megemlíti és téven azt mondja, hogy én Kossuth-díjas sebészprofesszor vagyok. Ezt a félreértést akarom tisztázni. Hertelen volt a riporter ismeretlen helyről származó információja: nem vagyok Kossuthdíjas sebészprofesszor. Ismételten megköszönöm az újságíróknak, hogy társaságukban megtekinthettem a kitűnően működő Szociális Otthont. Telegdi István dr. főorvos, Szabadsághegyi Gyermekszanatórium ZALAI HÍRLAP — Lapunk bírálata nyomán a KISZ zalaegerzegi bizottága megvizsgálta a misefai szervezet tevékenységét. A tapasztalatok alapján Deák István KISZ titkárt és három társát kizárta KISZ tagjai soraiból Most új titkárválasztásra készülnek. ««Dóri» — A KISZ-szervezetek többségükben bekapcsolódtak az üzemi tanácsok választásának előkészítésébe. Azon tárgyalnak, hogy kit javasoljanak a fiatalok közül megválasztásra. Sokat segít e munkában a nagylengyel KISZ-szervezet vezetősége. A Pacsai Növényvédő Gépállomás KISZ-szervezete a téli esték fokozott kihasználása érdekében motoros kört szervez, ahol az öregek mellett a fiatalok is elsajátítják a motorvezetés alapvető tudnivalóit. A motorokat a gépállomás vezetősége bocsátja a fiatalok rendelkezésére. Uvanitt elhatározták, hogy a társadalmi tulajdon védelmére brigádot alakítanak, melynek tagjai a felvilágosító szó mellett ügyelnek arra, hogy lopások, rongálások ne forduljanak elő. A nagylengyeli fiatalok 10 tagú, társadalmi tulajdont védő brigádot alkotottak. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a KISZ zalaegerszegi járási bizottsága barátsági békeestet szervez egyes nagyobb községekben, tizeken az esteken a külföldön járt fiatalok éemény beszámolókat tartanak. Ismertetik a szocialista országok fiataljainak életét, tevékenységét, ezzel is elmélyítve a Szovjetunió és a szomszédos népi demokráciák fiatalai közli barátságot. A bancodföldi fiatalok szorgalmasan készültek az újévi vidám est műsorára. A vezetőség a fiatalok foglalkoztatásán keresztül el akarja érni, hogy a korábban papi befolyás alatt lévő fiatalok a KISZ-ben találják meg szórakozási lehetőségüket. Tótszentmártonban a KISZ-szervezet fiataljainak és a falu pedagógusainak kezdeményezésére 8 tagú pengetős zenekar alakult. A zenekar jövőbeni feladatául a népi dallamok megtanulását és műsoros esteken való bemutatását tűzte ki. A bázakerettyei KISZ taggyűlésen a fiatalok élesen bírálták a munkafegyelem, s a szocialista tulajdon védelmében még fellelhető lazaságokat. Ezért brigádot hoztak létre, melynek vezetőjéül Fekete Imre mérnököt választották a fiatalok. A segítő brigád célod , tűzte ki, hogy a napi gázelszökést megakadályozza. A fiatal mérnökök és munkások véleménye szerint Bázakerettyén a napi gázelszökés azonos Budapest fogyasztásával. Ugyancsak segítő brigád alakult Lovásziban is azzal a céllal, hogy a munkafegyelem területén és a szocialista tulajdon megvédésében aktív segítséget adjon az üzem vezetőségének a pártszervezetének. — Borsfán 13 tagú rádiós szakkör alakult. A szakkört — az elméleti oktatás mellett — felszerelték gyakorlati feladat elvégzésére is. — Lovásziban a fiatalok közül több mint 60-an ünnepélyes keretek között tettek fogadalmat. Az ünnepi beszédet és a fogadalomtételt kultúrműsor követte, majd a KISZ-szervezet minden tagját közös vacsorán látta vendégül a szervezet. Az ünnepi taggyűlésen részt vett a pártszervezet és az üzem vezetősége is. — Bánokszentgyörgy fiataljai ünnepi taggyűlésen tettek fogadalmat és szervezetüket Lékai János elvtársról nevezték el. — A letenyei járásban a KISZ-szervezetek valamennyiében megrendelték és előfizetik az Ifjú Kommunista füzetet. Ezzel is emelik elméleti tudásukat és sok tapasztalatot gyűjtenek további munkájukhoz. Mint a titkári ülésen elhangzott, az Ifjú Kommunista elengedhetetlenül szükséges a vezető KISZ-fiatalok részére munkájuk megjavításához és különösen politikai fejlődésükhöz. ■— A letenyei KISZ-szerve- szet és az egész járás KISZ- szervezetei valamennyien készültek az új év megünneplésére , kultúrműsorokkal, tánccal, szavalatokkal. Újévi pofon . . . Megint elcsattant. Ki tudja évek óta hányadszor, s a jövőben még hányszor. Mert ugye sokan tudják, vallják is a jó magyar közmondást. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik, s mégis megvárják, amíg eltörik, illetőleg amíg elcsattan egy újabb pofon, míg szétpukkan egy újabb, rémhírrel teitett léggömb Mert miről is van szó? — Hét forint lesz a benzinnek literje — súgta barátja fülébe a jólértesült, a mindent tudó, s egy óra múlva benzinért sorban állók lepték meg a benzinkutakat. Igen, igen, mert ugyebár január elsejétől hét forint lesz egy liter benzin. Hogy mit tettek az utazni szándékozók? Bizonyára évekre előre leutazták az öszszes utaznivalójukat, mert a jólértesült arról is tudomást szerzett, h©w január 1-től a vasút, a MÁVAUT, a légiforgalom 50 százalékkal felemeli a személy- és teherszállítási tarifát. S a jövő karácsonyra szánt ajándékok, a jövő évi gyümölcsterméssel együtt beesőm-’voltattak, útnak indíttattak, most, 50 százalékkal olcsóbban? Nem, nem ez történt. A jólértesültek, s híveik tehetetlenül rázták öklüket az ég felé, szították a közhangulatot a kormány ellen, akiknek legfőbb gondja az árak megemelése, s ez úton is az életszínvonal csökkentése. Míg mások — s ez a nagy többség — mosolyognak a híren, őszinte megvetéssel fordultak el a hírek gyártóitól. Nyugodtan várták a mindent tudók megjelölte dátumot, január 1-ét abban a bztos tudatban: újévi pofon csattan a hírek gyártóinak képén. Hiszen a kormány egy éves munkája során bebizonyította, hogy legszentebb kötelességének, a haza, a nép ügyét szolgálni tartja, s mnden erejével azon munkálkodik, hogy gazdagítsa országunkat, népünket. S elérkezett a mai nap. 1958. január 1-ét jelzi a naptár. A vasút, a MÁVAUT, a légiforgalom változatlanul az elmúlt évi díjszabás szerint szállít utast és csomagot, változatlanul 4 forint a benzinnek literje a kutaknál Elcsattant tehát az újévi pofon, megint, ki tudja évek óta hányadszor, s a jövőben még hányszor. Mert bár egyremásra pukkannak szét a rémhírrel telített léggömbök, megtöltőjüket, sajnos még őket sem szállítja 50 százalékkal magasabb díjszabás szerint a vasút, a MÁVAUT, a légiforgalom, s benzint, sajnos a benzint sem kapják hét forintos áron. Pedig az lenne az igazság. Kinek, kinek kívánsága szerint... (bé) Teljesítse a kanizsavári megállóval kapcsolatos ígéretét a nagykanizsai városi tanács Lapunk november 20-i számában megjelent »Megfelelő állomásépületet Kanizsavárra!« című cikkünkre a MÁV szombathelyi igazgatósága válaszolt. A válasz igen sok érdekes, a Nagykanizsai Városi Tanács számára megszívlelendő megállapítást tartalmaz és új megvilágításba helyezi a már évek óta húzódó ügyet. A választ az alábbiakban szó szerint közöljük: Kanizsavár megállóhelyet 1955. március 5-én nyitottuk meg a közforgalom számára ideiglenesen táblás jelleggel, úgy ahogyan azt a Nagykanizsai Városi Tanács is kérte. Táblás jellegű megállóhelyen sem vasúti szolgálat, sem váróhelyiség nincs, e helyen felszálló utasokat a jegyvizsgálók látják el menetjeggyel A Nagykanizsai Városi Tanács építési osztályának akkori vezetője kijelentette még a megálóhely megnyitása előtt, hogy az igények jelentkezésekor, de feltétlen még az őszi esőzések beállta előtt megfelelő állomásépületet épít, amely magában foglalja a szolgálati helyiséget és a váróhelyiséget. A megállóhely megnyitása után rövidesen úgy látszott, hogy Nagykanizsa állomás utasforgalma áttolódott a megállóhelyre. A jelentkezett utastömeget jegyvizsgálóink nem voltak képesek elszámolni a vonatban, ezért szükséglesnek tartottuk a jegykiadó szolgálat megszervezését. Megfelelő helyiséget kellett erre a célra teremteni. A megnyitás előtt tett ígéret alapján tehát felkértük a városi tanácsot, hogy addig is, míg a kilátásba helyezett állomásépületet meg nem építi — ideiglenes megoldásként, pár hónapi időre — állítson fel egy megfelelő fabódét, hogy a jegykiadást megoldhassuk. Megtörtént, de semmi több. A Nagykanizsa városi tanács nem váltotta be ígéretét. 1955. nyarán felhívtuk a tanácsot ígéretének beváltására, de hiába. Közöltük a tanácscsal, hogy — egyéb igen fontos beruházásaink miatt— a MÁV nem tud áldozni, többet tenni a megállóhely ily egyszerű üzemeltetésénél. Városunk dolgozóinak érdekében tehát tegyen a tanács intézkedést. A tanács közömbös magatartást tanúsított. Már ígéretéről sem akar tudni. A következő évben felhívásunkat megismételtük, tervrajzot adtunk, javasoltuk, hogy a tanács vegye igénybe az üzemek, vállalatok társadalmi segítségét — amit a dolgozók biztosan megadtak volna —, de a tanács egy lépést se tett, hanem mindent elhárított. Megütköztünk azon, ho°v a dolgozók érdekeinek képviselésére hivatott tanács milyen érzéketlen, közönyös ebben az ügyben. 1957. év szeptemberében az eddgi tapasztalatok ismeretében újra felvettük a kapcsolatot a Nagykanizsai Városi Tanáccsal. A megállóhelynél, helyszínen tartott megbeszélés során arra kértük a tanácsnak időközben kicserélődött képviselőit, hogy most már közös erővel kezdjünk hozzá az építkezéshez. Igaz, hogy megértésre találtunk, a tanács képviselői lelkes hangon nyilatkoztak elgondolásaikról, hogy például az épületet a városrész történelmi múltjához méltó kivitelben kellene elkészíteni, de nem konkretizálták a segítés mértékét. Máig se, pedig kellő összefogással, akarással, jó szervezéssel, a problémák őszinte feltárásával, a dolgozók segítségével már régen mindent meg lehetett volna oldani. A cikk frappáns összehasonlítást tesz Kilimán községgel. Kilimán nem nagy község, de a község apraja-nagyja, minden dolgozója olyan lelkesedést tanúsított, hogy az megható volt. A kilimáni dolgozók törekvését szívügyének tekintette az illetékes Gelse Községi Tanács. Az építés mozgatója, irányítója, szervezője maga a tanácselnök volt, aki fáradtságot nem ismerve intézkedett, segített, kért, tanácsot adott, mindenhol ott volt, ahol nehézség mutatkozott. Szinte a szem előtt nőtt ki a földből a csinos állomásépület. A szemlélőnek feltűnt, hogy mindenki mennyire szereti a tanácselnököt, hogy mennyire hallgatnak rá. Ez az elvtárs élkezte a község dolgozóinak teljes bizalmát is. Jól eső érzést váltott ki bennük ez a kellemes benyomás. Úgy láttuk, hogy ez a tanácselnöki gondviselő apja a községnek. Ezzel szemben az összehasonlíthatatlanul, nagyobb lélekszámú Nagykanizsai Városi Tanácsról nem ez a véleményünk. A több mint harmincezer lakosú városnak sokkal kisebb erőfeszítésébe kerülne a kanizsavári építés végrehajtása, csak éppen többet kellene törődni a dolgozók érdekeivel és lelkesebb hozzáállást kellene tanúsítani az ügyhöz. Reméljük, hogy a városi tanács jelenlegi képviselői több megértést tanúsítanak ez ügyben és hajlandók a dolgozók érdekében erőfeszítéseket tenni, hogy minél előbb felépülhessen Kanizsavárott a megfelelő állomásépület. A segítőkészség hiánya esetleg tervprogramunk változását, egyúttal az építés ’’’maradását eredményezheti, ugyanis egyéb igen fontos, a vasút fejlesztést célzó beruházásaink fokozott ütemű végrehajtására helyezzük a súlyt. Az igazgatóság vezetője helyett: . Székely József m. főtanácsos 3. 3.