Zalai Hírlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

1958. január . Példamutatást vár a párttagság a képzettebb elvtársaktól Pártoktatási tapasztalatok — A párttagság többsége köte­lességének tartja politikai képzettségének fejlesztését. — Ezért és a szerve­zti szabály­zatból folyó követelmények­ből kiindulva a többség, az egyszerű párttagok százai veszn­ek részt az időszerű kér­dések és a marxizmus—eniniz­­mus tanfolyamain. A párttag­ság kisebb rés­z — zömmel állami, párt- és gazdasági ve­zetők, akiknek kép­ve­ssége már magasabb fokú — egyéni tanulás form­á­jában fej­eszti marxista ismereteit. A pártoktatás szervezésénél számosan kérték, hogy az egyé­ni tanulók közé vegyék be őket. A nagylétszámú jelentkező már a kezdet kezdetén magába rej­tette a veszélyt, hogy az év fo­lyamán nagyobb arányú lemor­zsolódásra lehet számítani, vagy egyéb lazaságok gátolj­ák a pártoktatás ezen formájában folyó oktató, nevelő munkát. Azonkívül már a kezdésnél je­lentkezett az oktatás színvonala csökkenésének veszélye. A megyei pártszervek idejé­ben figyelmeztették a járási, városi bizottságokat a hiányos­ságokra, és »inkább keveseb­ben, de jobban» jelszóval igye­keztek a tanfolyamok létszámát csökkenteni. Kezdetben nem egy jelentkező, amikor a felada­tok nagyságáról beszéltek neki, tiltakozott, miért éppen őt akar­ják átirányítani alacsonyabb oktatási formába. Ilyen előzmé­nyek után túlzottan sok rés­t­e»on­tal indult meg a megyében a párt­oktatás legmagasabb formája, ahol filozófiával, politikai gaz­daságtannal és magyar párttör­ténettel foglalkoznak a hallga­tók. Ma már mögöttünk van né-­­­hány hónap az oktatás beindu­lása óta és így minden lehető­ségünk meg­van ahhoz, hogy néhány következtetést vonjunk le a pártoktatás magasabb for­májában résztvevő elvtársak munkájáról. Ma már bebizonyosodott, hogy a kezdeti fellángolás nem volt megalapozott. Az egyéni tanulás keretében támasztott követelmények magas volta menet közben sok résztvevőt győzött meg arról, hogy neki érdemesebb lett volna alacso­nyabb fokon tanulni. Amikor sokan látták, hogy a követelmé­nyeknek nem tudnak eleget tenni, a legkönnyebb megoldást választották és lemorzsolódok. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy megyei szinten a filozófia, politikai gazdaságtan és magyar munkásmozgalom története tanfolyamairól kilépett elvtár­sak közül hányan kapcsolód­tak be más pártoktatási for­mákba. Erre vonatkozólag nem rendelkezünk kielégítő adatok­kal, mégis egyes tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy a be­kapcsolódás nem mindenütt történt meg. A felsőfokú párt­­oktatásb­ól lemorzsolódott hall­gatók egy részében már a kez­det kezdetén élt olyan nézet,­ hogy a marxizmus-leninizmus alapjait úgyis ismerik, és az ő fejlettségüknek már nem felel meg ez az oktatási form­a. Té­vedésüket a gyakorlati élet bi­zonyította be. A szakosított tanfolyamokon való részvétel és a kijelölt anyag lel­kiismertes elvégzése­ kétségkívül komoly feladatot ró a résztvevőkre. A kötelező , irodalom feldolgozása és meg-­­értése számos órát kíván mun­kaidő után. Ezt azonban nem­­ mindenütt tartják be, s nem mindenütt tanulják meg a ki-­ jelölt anyagot. Egyszerű sza­vakkal megfogalmazva: laza a tanulási feg­y­elem. Számos gazdasági, állami és pártfunkcionárius munkájához elengedhetetlnül szükségesnek tartja a szakmai ismereteinek növelését. Egy részük szabad­idejének nagy részét a techni­kumi vagy egyetemi tanulmá­nyainak elvégzésére használja fel. Ezzel a buzgalommal egyet is kell érteni, de azzal már kev­­­vésbé lehet megbékélni, hogy a párto­ktatást megközelítőleg sem tartják olyan fontosnak, mint a szakmai oktatást. Igaz,­ hogy a szakmai oktatás kere­tein belül nő a szakmai művelt­ségük, de a munkájuk elvégzé­séhez legalább olyan fontos a pártoktatás anyagának elsajátí­tása, a párt politikájának ala­­p­os ismerete. S erről nagyon sokan megfeledkeznek. Az egyéni tanulásban részt­vevők munkáját nagy mérték­ben befolyásola a járási, vá­rosi pártbizottságok ellenőrzési munkája. Ezt bizonyítja a szentemti példa is, ahol Bara­­nyai elvtárs, a pártbizottság el­ső titkára, gyakran beszélget az egyéni tanulókkal, érdeklődik, hogy milyen nehézségek van­nak, Jegyzetelt-e az illető az irodalomból. Ezek után termé­szetes, hogy a legjobb eredmé­nyek e járásban születnek. De nem segít az egeszegi járásban az olyan felkészülés, mint ami­lyen Molnár elvtárs által veze­tett csoportnál történt. Bár többségükben párt- és állami funkcionáriusok vesznek részt e csoportban, mégis a felkészü­lés rendkívül gyenge volt. A magasabb szinten tanuló, fejlettebb elvtársaktól példa­mutatást vár a párttagság. Ha ezt megkapja, ott az egyszerű párttagok munkája és akarása is nagyobb sikerhez vezet. De ahol ez nincs meg, ott az egész pártélet, vagy annak egyes te­rületein lanyhulás, közömbös­ség válik uralkodóvá. Hogy ezt elkerüljük, a p­árt és a tagság példamutatást, s nagyobb igye­­kezetet vár a vezetőktől, a párt­oktatásban való részvételben is. f. i- Naptár: 1958 január 1, szer­da: Újév napja. A Nap kél 7 óra 32 perckor, nyugszik 16 óra 03 perckor. A Hold kél 12 óra 43 perckor, nyugszik 2 óra 49 perckor. — Jobban élnek... Zalakop­­pány közsedy-ei ezelőtt 12 év­vel 2 rádiót és 1 motorkerék­párt tartottak nyilván. Az 1958. év első napján minden hatodik háznál található motorkerék­pár és minden második házban szól a rádió. A rádiók többsége világvevő. 1 800 hektoliter zalai, bala­toni és szekszárdi borral várta Szilveszter estén vendégelt a Vendéglátóipari Vállalat Zala­egerszegen. Jóízű falatokat je­lentettek a vendégeknek az új­évi malacok. — Jelentős export lebonyolí­tását segíti elő a Zalaegerszegi Gyantagyár. Naponta egy va­gon fenyőtűt párolnak le. Ezzel a munkaüzemmel havonta mintegy 10 ezer dollár értékű­­fenyőolajat gyártanak. — Cserépedényeket is készí­tenek a szentgyörgyvölgyi »If­júság« Termelőszövetkezetben. A különböző viráge­dényeket, köcsögöket, korsókat az egyik legidősebb tsz-tag, Csatár Géza irányításával gyártják. — A múlt év második felé­ben négy új boltot nyitott Za­laegerszegen a Zala megyei Népbolt Vállalat. — 200 klubhelyiséget rendez­tek be saját munkájukkal me­gyénk úttörői. A téli vakáció nagy részét ezekben a helyisé­gekben töltik. Szakköri foglal­kozásokkal és tanulással gyara­pítják ismereteiket . Együtt tanulnak és szóra­koznak a zalalövői Ságvári Ter­melőszövetkezet KISZ fiataljai ,az egyénileg gazdálkodó fiata­lokkal Eredményesen sajátít­ják el az agrotechnikai tudni­valókat az ezüstkalászos tanfo­lyamon.­­ Hulladékanyagból készítet­tek játék­kocsikat a nagykani­zsai Fatömegcikkipari Vállalat KISZ-szervezetének fiataljai és­­azokat karácsonyi ajándéknak adták a dolgozók gyermekei­nek. Ugyancsak hulladékanyag­ból készített evőeszköz-tartók­kal és fényezett varró­dobozok­kal kedveskedtek a jól dolgozó lányoknak, asszonyoknak. 1 idomlás Várható időjárás szerdán estig. Fel­hős, párás ködös idő, nénán • het­i-n ónos eső. Mérsékelt nyugati—észak­­nyugati szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz 2—5. Legmagasabb •jianoali hőmérséklet mínusz 1—plusz 1 fok között. Helyesbítés A Zalai Hírlap 1957 október 2-i számában a harmadik ol­dalon cikk jelent meg:­­Láto­gatás a Zalaapáti Szociális Otthonban» címmel. Ez a be­számoló személyemet is meg­említi és téve­­n azt mondja, hogy én Kossuth-díjas sebész­professzor vagyok. Ezt a félre­értést akarom tisztázni. He­r­­telen volt a riporter ismeret­len helyről szár­mazó informá­ciója: nem vagyok Kossuth­­díjas sebészprofesszor. Ismételten megköszönöm az újságíróknak, hogy társasá­gukban megtekinthettem a ki­tűnően működő Szociális Ott­hont. Telegdi István dr. főorvos, Szabadsághegyi Gyermek­szanatórium ZALAI HÍRLAP — Lapunk bírálata nyomán a KISZ zalaegerzegi bizottága megvizsgálta a misefai szerve­zet tevékenységét. A tapasztala­tok alapján Deák István KISZ titkárt és három társát kizárta KISZ tagjai soraiból Most új titkárválasztásra készülnek. ««Dóri» — A KISZ-sze­rvezetek több­ségükben bekapcsolódtak az üzemi tanácsok választásának előkészítésébe. Azon tárgyal­nak, hogy kit javasoljanak a fiatalok közül megválasztásra. Sokat segít e munkában a nagylengyel­ KISZ-szervezet vez­etősége.­­ A Pacsai Növényvédő Gépállomás KISZ-szervezete a téli esték fokozott kihasználása érdekében motoros kört szer­vez, ahol az öregek mellett a fiatalok is elsajátítják a motor­vezetés alapvető tudnivalóit. A motorokat a gépállomás vezető­sége bocsátja a fiatalok rendel­kezésére. Uv­anitt elhatározták, hogy a társadalmi tulajdon védelmé­re brigádot alakítanak, mely­nek tagjai a felvilágosító szó mellett ügyelnek arra, hogy lo­pások, rongálások ne fordulja­nak elő.­­ A nagylengyeli fiatalok 10 tagú, társadalmi tulajdont vé­­­­dő brigádot alkotottak. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a KISZ zalaegersze­gi járási bizottsága barátsági béke­estet szervez egyes na­gyobb községekben, tizeken az esteken a külföldön járt fiata­lok éemény beszámol­ókat tarta­nak. Ismertetik a szocialista or­szágok fiataljainak életét, tevé­kenységét, ezzel is elmélyítve a Szovjetunió és a szomszédos né­pi demokráciák fiatalai közli barátságot.­­ A­­ bancodföldi fiatalok szorgalmasan készültek az új­évi vidám est műsorára. A ve­zetőség a fiatalok foglalkozta­tásán keresztül el akarja érni, hogy a korábban papi befolyás alatt lévő fiatalok a KISZ-ben találják meg szórakozási lehető­ségüket.­­ Tótszentmártonban a KISZ-szervezet fiataljainak és a falu pedagógusainak kezde­ményezésére 8 tagú pengetős zenekar alakult. A zenekar jö­vőbeni feladatául a népi dalla­mok megtanulását és műsoros esteken való bemutatását tűz­te ki.­­ A bázakerettyei KISZ tag­gyűlésen a fiatalok élesen bí­rálták a munkafegyelem, s a szocial­ista tulajdon védelmé­ben még fellelhető lazaságokat. Ezért brigádot hoztak létre, melynek vezetőjéül Fekete Imre mérnököt választották a fiata­lok. A segítő brigád célod , tűzte ki, hogy a napi gázelszökést megakadályozza. A fiatal mér­nökök és munkások véleménye szerint Bázakerettyén a napi gázelszökés azonos Budapest fogyasztásával. Ugyancsak segítő brigád ala­kult Lovásziban is azzal a cél­lal, hogy a munkafegyelem te­rületén és a szocialista tulaj­don megvédésében aktív segít­séget adjon az üzem vezetősé­gének a pártszervezetének. — Borsfán 13 tagú rádiós szakkör alakult. A szakkört — az elméleti oktatás mellett — felszerelték gyakorlati feladat elvégzésére is. — Lovásziban a fiatalok kö­zül több mint 60-an ünnepélyes keretek között tettek fogadal­mat. Az ünnepi beszédet és a fogadalom­tételt kultúrműsor követte, majd a KISZ-szerve­­zet minden tagját közös vacso­rán látta vendégül a szervezet. Az ünnepi taggyűlésen részt vett a pártszervezet és az üzem vezetősége is. — Bánokszentgyörgy fiataljai ünnepi taggyűlésen tettek foga­dalmat és szervezetüket Lékai János elvtársról nevezték el. — A letenyei járásban a KISZ-szervezetek valamennyié­ben megrendelték és előfizetik az Ifjú Kommunista füzetet. Ezzel is emelik elméleti tudá­sukat és sok tapasztalatot gyűj­tenek további munkájukhoz. Mint a titkári ülésen elhang­zott, az Ifjú Kommunista el­engedhetetlenül szükséges a ve­zető KISZ-fiatalok részére munkájuk megjavításához és különösen politikai fejlődésük­höz. ■— A letenyei KISZ-szerve- s­zet és az egész járás KISZ- szervezetei valamennyien ké­szültek az új év megünneplé­sére , kultúrműsorokkal, tánc­cal, szavalatokkal. Újévi pofon . . . Megint elcsattant. Ki tud­ja évek óta hányadszor, s a jövőben még hányszor. Mert ugy­e sokan tudják, vallják is a jó magyar közmondást. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik, s mégis megvár­ják, amíg eltörik, illetőleg amíg elcsattan egy újabb po­fon, míg szétpukkan egy újabb, rémhírrel te­itett lég­gömb Mert miről is van szó? — Hét forint lesz a benzin­nek literje — súgta barátja fülébe a jólértesült, a min­dent tudó, s egy óra múlva benzinért sorban állók lepték meg a benzinkutakat. Igen, igen, mert ugyebár január elsejétől hét forint lesz egy liter benzin. Hogy mit tettek az utazni szándékozók? Bizonyára évekre előre leutazták az ösz­­szes utaznivalójukat, mert a jólértesült arról is tudomást szerzett, h©w január 1-től a vasút, a MÁVAUT, a légifor­galom 50 százalékkal felemeli a személy- és teherszállítási tarifát. S a jövő karácsonyra szánt ajándékok, a jövő évi gyümölcsterméssel együtt beesőm-’voltattak, útnak indít­tattak, most, 50 százalékkal olcsóbban? Nem, nem ez tör­tént. A jólértesültek, s híveik tehetetlenül rázták öklüket az ég felé, szították a közhan­­gulatot a kormány ellen, akiknek legfőbb gondja az árak megemelése, s ez úton is az életszínvonal csökkentése. Míg mások — s ez a nagy többség — mosolyognak a hí­ren, őszinte megvetéssel for­dultak el a hírek gyártóitól. Nyugodtan várták a min­­dent tudók megjelölte dátu­mot, január 1-ét abban a b­z­­tos tudatban: újévi pofon csattan a hírek gyártóinak képén. Hiszen a kormány egy éves munkája során bebi­zonyította, hogy legszentebb kötelességének, a haza, a nép ügyét szolgálni tartja, s m­nden erejével azon mun­­kálkodik, hogy gazdagítsa or­szágunkat, népünket. S elérkezett a mai nap. 1958. január 1-ét jelzi a nap­tár. A vasút, a MÁVAUT, a légiforgalom változatlanul az elmúlt évi díjszabás szerint szállít utast és csomagot, vál­tozatlanul 4 forint a benzin­nek literje a kutaknál Elcsat­tant tehát az újévi pofon, me­gint, ki tudja évek óta há­nyadszor, s a jövőben még hányszor. Mert bár egyre­­másra pukkannak szét a rém­hírrel telített léggömbök, megtöltőjüket, sajnos még őket sem szállítja 50 száza­lékkal magasabb díjszabás szerint a vasút, a MÁVAUT, a légiforgalom, s benzint, saj­nos a benzint sem kapják hét forintos áron. Pedig az lenne az igazság. Kinek, kinek kí­vánsága szerint... (b­é) Teljesítse a kanizsavári megállóval kapcsolatos ígéretét a nagykanizsai városi tanács Lapunk november 20-i szá­mában megjelent »Megfelelő állomásépületet Kanizsa­várra!« című cikkünkre a MÁV szom­bathelyi igazgatósága válaszolt. A válasz igen sok érdekes, a Nagykanizsai Városi Tanács számára megszívlelendő meg­állapítást tartalmaz és új meg­világításba helyezi a már évek óta húzódó ügyet. A választ az alábbiakban szó szerint közöl­jük: Kanizsavár megállóhelyet 1955. március 5-én nyitottuk meg a közforgalom számára ideiglenesen táblás jelleggel, úgy ahogyan azt a Nagykanizsai Városi Tanács is kérte. Táblás jellegű megállóhelyen sem va­súti szolgálat, sem váróhelyiség nincs, e helyen felszálló utaso­kat a jegyvizsgálók látják el menetjeggyel A Nagykanizsai Városi Ta­nács építési osztályának ak­kori vezetője kijelentette még a megá­lóhely megnyi­tása előtt, hogy az igények jelentkezésekor, de feltétlen még az őszi esőzések beállta előtt megfelelő állomásépü­letet épít, amely magában foglalja a szolgálati helyisé­get és a váróhelyiséget. A megállóhely megnyitása után rövidesen úgy látszott, hogy Nagykanizsa állomás utasforgalma át­tolódott a megállóhelyre. A jelentkezett utastömeget jegyvizsgálóink nem voltak képesek elszámolni a vonatban, ezért szükséglesnek tartottuk a jegykiadó szolgá­lat megszervezését. Megfelelő helyiséget kellett erre a célra teremteni. A megnyitás előtt tett ígéret alapján tehát felkér­tük a városi tanácsot, hogy ad­dig is, míg a kilátásba helye­zett állomásépületet meg nem építi — ideiglenes megoldás­ként, pár hónapi időre — állít­son fel egy megfelelő fabódét, hogy a jegy­kiadást megoldhas­suk. Megtörtént, de semmi több. A Nagykanizsa városi ta­nács nem váltotta be ígéretét. 1955. nyarán felhívtuk a ta­nácsot ígéretének beváltására, de hiába. Közöltük a tanács­csal, hogy — egyéb igen fontos beruházásaink miatt­­— a MÁV nem­ tud áldozni, többet tenni a megállóhely ily egyszerű üze­meltetésénél. Városunk dolgo­zóinak érdekében tehát tegyen a tanács intézkedést. A tanács közömbös magatartást tanúsí­tott. Már ígéretéről sem akar tudni. A következő évben felhívá­sunkat megismételtük, terv­rajzot adtunk, javasoltuk, hogy a tanács vegye igénybe az üzemek, vállalatok társa­dalmi segítségét — amit a dolgozók biztosan megadtak volna —, de a tanács egy lé­pést se tett, hanem mindent elhárított. Megütköztünk azon, ho°v a dolgozók érdekeinek képviselé­sére hivatott tanács milyen ér­zéketlen, közönyös ebben az ügyben. 1957. év szeptemberében az edd­gi tapasztalatok ismereté­ben­­ újra felvettük a kapcso­latot a Nagykanizsai Városi Tanáccsal. A megállóhelynél, helyszínen tartott megbeszélés során arra kértük a tanácsnak időközben kicserélődött kép­­viselőit, hogy most már kö­zös erővel kezdjünk hozzá az építkezéshez. Igaz, hogy megértésre találtunk, a ta­nács képviselői lelkes han­gon nyilatkoztak elgondolá­saikról, hogy például az épü­letet a városrész történelmi múltjához méltó kivitelben kellene elkészíteni, de nem konkretizálták a segítés mér­tékét. Máig se, pedig kellő összefo­gással, akarással, jó szervezés­sel, a problémák őszinte feltá­rásával, a dolgozók segítségével már régen mindent meg lehe­tett volna oldani. A cikk frap­páns összehasonlítást tesz Kili­­mán községgel. Kil­imán nem nagy község, de a község apra­­ja-nagyja, minden dolgozója olyan lelkesedést tanúsított, hogy az megható volt. A kili­­máni dolgozók törekvését szív­ügyének tekintette az illetékes Gelse Községi Tanács. Az épí­tés mozgatója, irányítója, szer­vezője maga a tanácselnök volt, aki fáradtságot nem is­merve intézkedett, segített, kért, tanácsot adott, mindenhol ott­ volt, ahol nehézség mutat­kozott. Szinte a szem előtt nőtt ki a földből a csinos állomás­épület. A szemlélőnek feltűnt, hogy mindenki mennyire sze­reti a tanácselnököt, hogy mennyire hallgatnak rá. Ez az elvtárs élkez­te a község dolgo­zóinak teljes bizalmát is. Jól eső érzést váltott ki bennük ez a kellemes benyomás. Úgy lát­tuk, hogy ez a tanácselnök­i gondviselő apja a községnek. Ezzel szemben az összehasonlít­hatatlanul, nagyobb lélekszámú Nagykanizsai Városi Tanácsról nem ez a véleményünk. A több mint harmincezer lakosú városnak sokkal ki­sebb erőfeszítésébe kerülne a kanizsavári építés végre­hajtása, csak éppen többet kellene törődni a dolgozók érdekeivel és lelkesebb hoz­záállást kellene tanúsítani az ügyhöz. Reméljük, hogy a városi ta­nács jelenlegi képviselői több megértést tanúsítanak ez ügy­ben és hajlandók a dolgozók érdekében erőfeszítéseket ten­ni, hogy minél előbb felépül­hessen Kanizsavárott a megfe­lelő állomásépület. A segítő­készség hiánya esetleg terv­­programunk változását, egyút­tal az építés ’’’maradását ered­ményezheti, ugyanis egyéb igen fontos, a vasút fejlesztést célzó beruházásaink fokozott ütemű végrehajtására helyezzük a súlyt. Az igazgatóság vezetője he­lyett: . Székely József m. főtanácsos 3. 3.

Next