Zalai Hírlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

1958. február 1. z­alai hírlap II társadalmi tulajdon védelme mindannyiunk ügye • A Népbolt Vállalat pártszervezete és gazdasági vezetése sikerrel harcol a népvagyon védelméért A pártonkívüli dolgozóknál éppúgy mint a párttagoknál érdeke, hogy éberen őrködje­nek a társadalmi tulajdon fe­lett. Nem megengedhető, hogy egyes felelőtlen elemek Csák­ szalmájaként bánjanak a név vagyonával. Ezen a területen­­ fokozódó társadalmi összeír­­ás következtében mutatkoz­nak már kezdeti eredmények Egyre több azoknak a száma akik tapasztalva a visszaélése­ket szóvá teszik azt az illeté­kesek előtt, s kemény felelős­­ségrevonást követelnek a tár­sadalmi tulajdon herdálóival szemben. Ha az élet bármely területét vizsgáljuk, találhatók kisebb nagyobb botlások, visszaélések Ha azonban a párt és gazda­sági vezetés keményen fellép , vétkesekkel szemben, csökkent­hető ,illetve meg is szüntetheti e herdálás, felelőtlen anyagke­zelés, csak fokozni kell az el­lenőrzést, s növelni a dolgozói­­öntudatát. A napokban beszél­­getést folytattunk ebben a kér­d­ésben Berger Hugó és Vada István elvtársakkal, a Zab megyei Népbolt Vállalat pár és szakmai vezetőivel. — Nehéz a mi m­unkánk eb­ben a kérdésben — kezdi Ber­ger elvtárs. —■ Az ellenforra­dalom után nagyon meglazultak az erkölcsök e tekintetben is. Sokat és ál­landóan kell ezzel foglalkozni. — S maguk mit tesznek, il­letve mit tettek ezideig? — A pártszervezet elsősor­ban a kommunistákkal értett meg, hogy nekik kell ebben­­­­példát mutatni, nekik kell a követelményeknek megfelelő munkát végezni. Az igaz, hog­y párttagok is emberek, de ná­luk sokkal súlyosabb egy-egy leltárhiány, mint mondjuk egy másik dolgozónál. Mert a kom­munistáknak kell e téren is ez élvonalban harcolni.­­ A vállalatnál folyó polit­iai és szakmai oktatás kereté­ben majd minden esetben szó­ba kerül a társadalmi tulajdon védelme. A hallgatók helyesen foglalnak állást , nagyon el­ítélik azokat, akik vétenek. Emellett arra ösztönözzük a boltvezetőket, hogy az áru át­vételét alaposan végezzék el, mert ha felületes az áru átvé­tel, eleve adva van a hiány. Már előfordult, hogy a cipős­­doboz üres volt s ez már hiány­ként mutatkozott akkor is, ha egyébként nem történt eltulaj­donítás. A pártszervezet a dolgozók mindegyikével ezideig nem tu­dott rendszeresen foglalkozni, hiszen 102 üzlet a megye kü­lönböző területén egy-két füg­getlenített embernek is sok len­ne, hát még akkor, ha társadal­mi munkában végzik a teendő­ket. De igyekeznek eljutni mindenhova, s beszélnek a dol­gozókkal. Ezt a párttagság többségének bevonásával kí­vánják megoldani. Alakítottak egy csoportot is, amelynek azt a megbízatást ad­ták, hogy segítse a párt és gaz­dasági vezetést, az udvarias ki­szolgálás, a megfelelő mérés stb. meghonosításában. Ennek máris mutatkoznak kezdeti eredményei. Egyre kevesebb a panasz, a kifogás a vevők részéről. Per­sze hiba is akad. Vannak né­­hányan, akik kevesebbet mér­nek, vagy többet számolnak. De ezek száma napról napra csök­ken. — Változás van az ellenőrzés­ben is — mondja Vadas elv­társ. — Milyen formában történik, s mi benne az új? — Hát erre nem adok vá­laszt, mert ha kiírják az újság­ba, akkor ismét kereshetünk új módszert — mondja Vadas elv­társ —, pedig ez a mostani el­lenőrzési módszer jól bevált. Persze szigorúbbak is vagyunk, az ellenőrzésben. Az okozott k­árt minden további nélkül megtéríttetjük, s javító, nevelő módszert alkalmazunk. Azok­­at, akiknél nem használ t­öbbszöri figyelmeztetés, ott l­egradikálisabb rendszabályok­at sem riadunk vissza.­­ Úgy gondolom ezeknek h­atásaként csökkent a társa­­­almi tulajdon ellen elkövetett étség. De segített az is, hogy­­ szakszervezet és a rendőrség levonásával tartottunk egy an­­­étot, s ott kerek-perec meg­mondtuk a véleményünket. — Mi történik akkor, ha lány, illetve többlet van az el­­enőrzött boltokban? — Ha Irány van, megnézzük -ölből adódik. De ugyanazt tesszük akkor is, ha többletet találunk — mondja Vadas elv­ára. — Persze, van olyan ta­pasztalat is, hogy az esetleges aánytól való félelem miatt né­­hány fillérrel drágábban adnak egyes dolgokat. Ezek ellen na­gyon keményen fellépünk. Nem mgedjük a vásárlókat megká­­rosítani. Ellenőreink több igent feltártak, amelynek eredménye alacsonyabb mun­kakörbe való helyezés és a kár megtérítése lett. De az eladókon kívül a vevőkön is sok múlik e fontos kérdés megol­dásában Előfordult, hogy az elnek rafi­nált vevő az egyik cipőboltban egy balábas, a másikban pedig egy jobblábas cipőt lopott el. Vagy vásár alkalmával a pul­ton «felejtette­ az eeyik vá­sárló a rongyos kabátját, de a próbált új kabátban minden további nélkül kisétált az üz­letből. A borvezető, az eladók ilyen esetben hiába rendes, be­csületes emberek, a hiány fenn­áll. — Van olyan­­is — szól köz­be Vadas elvtárs —, hogy a gyártól kapott anginás csoma­golású áru 1—2 méterrel rövi­­debb, s máris megvan a hiány. A Népbolt Vállalat párt és szakmai vezetői ezideig is te­vékenykedtek a társadalmi tu­lajdon védelme érdekében. A népi ellenőrzés meghonosításá­tól is sokat várnak, s maguk is tesznek, tiogy eredményeik tovább növeked­jenek. A ez, ör­öm a kereskedelmi félé­­velé­séé, a tavalyi három fél jelen­téssel szemben egyet se tehes­sen. Folytatták az egyes szakcso­portok, dobozainak összehívá­sát. — Legutób­b pénztárosok voltak soron — ahol az egész kollektíva élői elmondták a te­endőket. Emellett legnagyobb súlyt a nevelésre, a bűn meg­előzésére fordítják. A pártszervezet vezetősége, s még néhány elvtárs komolyan foglalkozik a fenti kérdésekkel, azonban a párttagságnak na­gyobb elmélyülésre lenne szük­sége a továbbiakban. A szak­­szervezet pedig kezdjen hozzá ehhez a munkához, elvégre ne­kik is érdekük! Fogjon össze a kereskedelem minden becsüle­tes dolgozója, hogy a népva­­gyon herdálói ne létezhessenek a vállalat egyetlen boltjában sem. Ebben pedig segítse őket a vásárlók nagy tömege azzsal, hogy maga is segít e társadal­mi ügy megoldásában, ts. A nagykanizsai írócsoport klubestjén A nagykanizsai városi párt­­bizottság kívánságára múlt év április 1-én újra életre hívott nagykanizsai írócsoport a Ha­­■afias Népfront védnöksége 'att kéthetenként klubeste t azt a Városi Kult­úr­otthonban avonta egyszer nyilvános fel­­ol­vasó, illetőleg szerzői estet. A rendkívüli hideg ugyan tá­­voltartotta ezúttal a nagykö­­önséget, de a művészetet, iro­­dalmat kedvelők és művelők majdnem hiánytalanul jelen voltak. A Hazafias Népfron t­itkára, Magyar Lajos nyitotta meg a klubestet, majd prózai is verses műveiket olvasták fel a szerzők. Horváth László készülő re­gényéből egy részletet olvasott fel Dani Ferenc mély érzések­től átfűtött verseiből adott elő. De egy nálunk elég ritkán mű­velt műfajt is felolvasott, egy prózai költeményt, melynek emelkedett hangneme mély nyomokat hagyott a hallgató­ság lelkületében. Vékony Gyu­la egy egészen friss élményről készült novelláját olvasta fel melyben érdekesen mutatta be a fejlődőt, a haladót. Szeme­­nyei Lujza versei után Pauló Mihály mély gondolatokat hor­dozó költeményei, majd Tímár Ede humoros prózája követke­zett. A művek felett élénk kriti­kai vita alakult ki. De felvető­dött a kérdés arról is, miért nem kap tágabb teret ez az író­csoport, hogy a közönség széle­sebb körei is megismerhessék műveiket. Szíves szóval emlé­keztek meg a Zalai Hírlap iro­dalmi mellékletéről, mely a Zalamentén helyett most már hetenként egy oldalon hozza a zalai írók rövidebb munkáit. Mátay József városi tanács­elnök további jó munkára ösz­tönözte az írókat és bejelentet­te, hogy a tanács határozata értelmében olyanképpen kíván­ja foglalkoztatni őket, hogy megbízza az írócsoportot Nagy­kanizsa város történetének részletes feldolgozásával. Végül elhatározták, hogy a nagykanizsai és letenyei járás íróit egybefoglalva, műveiket lektorálják és megjelenési fó­rumhoz juttatják. Tudomásul vették, hogy a Zalai Szemle készülő számára műveikből is kerülnek be sze­melvények. A két város közt mestersége­sen és egészségtelenül szí­tot féltékenységi versengésnek csak a legteljesebb együttmű­ködés és megértés szerelheti a káros élét. Pauló Mihály en­nek felszámolására azt javasol­ta, hogy a Zala megyei írók munkaközösségét minél előbb hívja egybe a vezetőség. H. S. Helyre kell állítani a tófeji pártszervezet egységét A­z események szálai már jó néhány évre nyúlnak visz­­sza. Ma már nehéz kibogozni, hogy milyen apró ese­mény indította el azt a lavinát, ami ma a tófeji kommunisták és a község lakosságának egyik állandó beszédtémáját ké­pezi. A múlt homálya fedi, hogy ki kezdte azt a marakodást és intrikát, ami a párttitkár, Seller Sándor és a tanácselnök, Jordán Ferenc személyén keresztül szétzilálta a pártszerveze­tet, meggyengítette a tanács munkáját és zűrzavart hozott a faluba. Néhány napja, hogy a járási pártbizottság fegyelmi bizott­sága vizsgálta a tófeji helyzetet. Tapasztalataik nem csupán a tófej­i állapotok tarthatatlanságáról beszélnek, de egyben fel­kiáltójelként állnak a többi falusi alapszervezet előtt is, hogy mit nem szabad csinálni. Értelmetlen lenne a múltban, a sok pletykáiban, szóbe­szédben vájkálni, amelyek egy része a párttitkár, más része a tanácselnök személyével volt kapcsolatban. Min­denesetre az ő helyzetükben is igaz a közmondás, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Tehát nem volt egyikük sem mentes a hibáktól (olyanoktól, amelyek a párt és állami funkciót viselők magatartásában megengedhetetlenek). Tófejen azonban más történt. Ahelyett, hogy az első figyelmeztetések után levonták volna a tanulságokat, még tetézték a bajokat. Elmérgesedett a helyzet a falu két vezetője között. Harago­sokká váltak. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy érdemesebb lenne a saját szemében a gerendát megkeresni, mint máséban a szálkát kutatni. Mind a kettő a másikat figyelte. A párttit­kár szidta a tanácselnököt, a tanácselnök pedig a párttitkárt okozta. Pócs Jánosné, a tanács titkára egy darabig igyekezett csillapítani a kedélyket. De egyszer aztán ő is összetűzött a párttitkárra, Seller Sándor pedig nem tudta megbocsátani, hogy őróla mondott valamit a tanácstitkár. Ettől kezdve a ta­nács és a pártszerevezet vezetője között még inkább »kifej­lődött» a kutyar-macska barátság. A járási pártbizottság már régen észrevette, hogy valami nincs rendben a községben. Többször is vizsgálták a helyzetet. Beszéltek Seller Sándorral, Jordán Ferenccel, de csak nem sikerült pontot tenni a dolog végére. Hogy mi volt ennek az oka, nehéz lenne kideríteni. Olyasmit is suttogtak, hogy Söl­­leinek az egyik rokona magasabb funkcióban van és ezért nem vonják felelősségre. Közben a község élete haladt tovább. A pártszervezet élete pangott, hisz például a tanácselnök több alkalommal távol­maradt a taggyűlésről A párttitkárt pedig meg sem hívták a tanácsülésre. Lehet-e ezek után csodálkozni, ha a községben még egyetlen gyűlése sem volt a népfrontnak? Az sem titok, hogy a pártszervezet tekintélyét a község lakói előtt ez a­­kapcsolat­ szinte teljesen tönkretette. A tanítói kar, az ifjú­ság közvetlen nevelői is nehéz helyzetben vannak. Segítséget keveset kapnak, s az is előfordul, hogy a tanácselnök és a párttitkár közötti rossz viszony kihat erre a területre is. Legutóbb például Seller Sándor elferdítve, felnagyítva be­szélt arról, hogy a tanácselnök milyen köszönési form­át akar bevezetni. A) hogy a fiatalság szervezésében mégis van valami eredmény, az kizárólag a pedagógusok érdeme. A járási pártbizottság még nem hozta meg a hatá­rozatát ebben az ügyben. Nem tudni, hogy mi lesz a döntés. De az a tény, hogy végre pontot kívánnak tenni ennek az áldatlan, a párt számára romboló helyzetnek a végére, már komoly lépést jelent előre. A tófeji eset kirívó példája annak, hogy hova fajulnak az események, ha a kommuniták között nincs megértés, illetve a kommunisták állnak egymással szemben és az összefogás, a kollektív munka helyett a széthúzás, egymás támadása válik uralkodóvá. Az adott esetben is megsínylette az egész párt­­szervezet, de a község is azt, hogy két kommunista vezető egymásban látta a legnagyobb ellenséget. Közben az igazi ellenség nyugodtan, senkitől sem zavartatva tevékenykedhet. Az országos pártértekezlet egyik alapvető határozata a párt és a tömegek kapcsolatának erősítését tűzi ki célul az egész párttagság elé. Akaratlanul is adódik a kérdés, hogy a tófeji kommunisták végrehajtották-e a pártnak ezt a határo­zatát? Ha tettek is ennek érdekében valamit, az eredményt eleve semmissé tette a két vezető viszálya. Hamarosan megszületik a fegyelmi határozat, amely jó lenne, ha az ügy befejezését jelentené. De így lesz-e? A tények, az előzetes jelzések nem erre­ utalnak. Az olyan ki­jelentések, hogy a fegyelmi bizottság vizsgálatával tizenkét éves kommunistákat üldöznek, vagy a másik, hogy úgysem nyugszom meg a határozatban, nem erre utalnak. A meg­oldást csak az jelentené, ha elsősorban a pártvezetésben, de a tanács vezetésében is személyi változások következnének be Tófejen. Ezt kívánja a párt politikája, ezzel értene talán egyet az egész párttagság és a falu jóérzésű népe. S akkor nem lennének olyan megnyilatkozások, mint a tagkönyv­­kiosztó taggyűlésen, amikor is az egyik idősebb kommunista kijelentette: «Ha ez így megy tovább, akkor nem is veszem át a tagkönyvet.» Végül még egy tanulságot érdemes levonni ebből az eset­­be. A felsőbb szerveknek, elsősorban , a járási pártbizottsá­goknak alaposan ismerniök kell a saját területüket. Ha is­merik, akkor gyorsan észreveszik a bajokat. Ha pedig valahol hibát észlelnek, ne féljenek intézkedni, még ha személyi változásokat kíván is. Ez sokkal eredményesebb a párt szá­mára, mint a huzavona ,a halogatás, aminek káros hatása hosszú időre visszavetheti a politikai, de a gazdasági éle­tet is. Farkas István s. Nemrég egy falugyűlésen voltam, ahol a gazdák, vagy nyolcvanan a község egyik utcájának kövezéséről ta­nácskoztak. A szóban forgó utcában van a helybeli ter­melőszövetkezet majorja is. Nagy vitát vártam. Hogy köveztesse le az utcát a szö­vetkezet . . ., hogy miért ép­pen azt az utcát javítják, miért nem a másikat?, hogy a falunak jó a földút is stb. S a parasztemberek — nem kis meglepetésemre — (egyé­ni gazdák és szövetkezeti pa­rasztok közösen) egyhangú­lag megszavazták az utca új­jáépítését. De így van-e ez mindenütt? Ilyen baráti, egymás kölcsö­nös megbecsléséből fakadó szálak kötik-e mindenütt ösz­­sze a szövetkezetben gazdál­kodókat a kis magánbirtoko­kon verejtékező parasztok­kal? Bár az elmúlt esztendő­nél összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, a két paraszti utat járó emberek kapcsola­tában azonban még nem min­den kifogástalan. Az ellenforradalom szétzú­zása óta általános risztét­et övezi a szövetkezeti embere­ket, s ezt mindenek előtt helytállásukkal és jó gazdál­kodásukkal vívták ki maguk­nak. Örvendetesen megszűnt az a szerencsétlen ,­ki a fon­tosabb" elmélet, amely éve­ken át bomlasztotta falvain­­kat. A szövetkezeti gazdák és a magán parasztok munkájá­ra, termelésére, búzájára és bízott marhájára egyaránt szüksége van országunknak. Mi természetesen tiszteljük és megkülönböztetett módon támogatjuk a szövetkezeti parasztokat, mert új életre, sok felpróbáltatásra, a szo­cialista mezőgazdaság úttörő építőinek igen nehéz feladatá­ra vállalkoztak Az e.múi év­ben a községi, járási és me­­gyei szervek részéről is sok meg nem értéssel, közömbös­séggel kellett megküzdeniük. Részben ez vezetett egyes ter­melőszövetkezetekben a »hallgatásra«, a befelé for­dulásra. A legtöbb közös gazdaságban már változtat­tak ezen. A novemberi zár­­számadási közgyűléseken pél­dául csaknem négyszáz egyé­ni gazdálkodó hallgatta vé­gig a szövetkezeti emberek számvetését. Termelőszövet­kezeteink tagjai őszinte ba­ráti kapcsolatokat tartanak több ezer egyéni paraszttal. És ez jó dolog . . .! Ismerni, érteni, érezni egymás szavát, gondját, véleményét és elő­re­­h­aladását. Ezt kell tenni, a jövőben még okosabban, még hatványozottabban. Egyesek még azt hangoztatják, adjon az egyéni parasztnak is ak­kora támogatást az állam, mint a termelőszövetkezet­nek — akkor versenyezhet­nek. Az élet bebizonyította, hogy az egyéni paraszt is igen sok kedvezményt, segít­séget kapott Igaz, a szövet­kezeti gazdaságok többet kaptak. Többet, mert egy új életet alapoznak, a paraszti nagyüzemeket építik, amely­re semmiféle példa, tapasz­talat ,vagy útmutatás nincs országunkban. A magángaz­dálkodóknak a szükséges fel­szerelések, kisüzemi gépek és eszközök már mindenütt biz­tosítottak. Ha a szövetkeze­tek is rendelkeznek ezekkel a feltételekkel, semmiféle két­ségek nem lehetnek a gaz­dálkodási verseny győztese felől .A nagyüzem többet te­rem, többet ad a parasztnak, az országnak. Ezt az élet bi­zonyítja! Nem, nem a­­ne beszéljünk egymásról, s akkor jóban le­szünk majd« . . . hazug e’­­mé’d­e segíti a paraszti élet jobbrafordulását, hanem ép­pen a nyílt szó, a mindennapi vita, az emberi közelség, az önzetlen segítségnyújtás, tá­mogatás. A jövő útjának épí­tése, eg­y­en­get­ése egész pa­rasztságunk egyetemes ér­deke. Nem lehet tagadni, hogy a nagyobb jövedelem gondolata, lehetősége ügye, sajátja minden parasztem­bernek. — ágoston — finest „ki a fontosabb...“ 1373 ismeretterjesztő előadás 881 műsoros est A megyében egyre több he­­lyen alakulnak a különböző szakkörök, ahol a résztvevők elsajátítják a sütés-főzés, sza­bás-varrás, és kézimunkázás tu­dományát. Egy életre való ala­pot szereznek, amit majd a családi körben eredményesen fel tudnak használni. Nemcsak tanulásra, de szó­rakozásra is vágynak a falu lakói. Ezért alakították meg több községben a színjátszó, tánc és irodalmi szakköröket. Az elmúlt év végén nyolcvan szakkör működött a megyében. Ez nem állandó szám, mert napról napra emelkedik, hi­szen most van az ideje falun a tanulásnak szórakozásnak. Most válnak a kultúrottho­­nok igazában a falu kulturális központjaivá. A megyében 155­ kultúrotthon­ban tartják estéről estére a különféle szakelőadá­sokat a hallgatók kíváncsi tö­mege előtt A tavalyi év második felében a fal­vauikban 1378 ismeretter­jesztő előadást tartottak. Ezek­nek az előadásoknak a jelenté­sek alapján, több mint 73 ezer hallgatója volt. A második félévben megtar­tott műsoros estek száma 881. Ezeket az előadásokat több mint 152 ezren látogatták. Ezek a számok azt mutatják, hogy falvainkban megfőtt a kultúra, a művelődés iránti igény. De nemcsak az igény, hanem a közvetlen részvétel, az aktív bekapcsolódás is, hi­szen a számok mögött ott ta­láljuk a több ezer színjátszást szerető lelkes ifjút és öreget egyaránt, akik amellett, hogy maguk is fejlődnek, a látoga­tók tízezreit gyönyörködtetik játékukkal

Next