Zalai Hírlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
1958. február 1. zalai hírlap II társadalmi tulajdon védelme mindannyiunk ügye • A Népbolt Vállalat pártszervezete és gazdasági vezetése sikerrel harcol a népvagyon védelméért A pártonkívüli dolgozóknál éppúgy mint a párttagoknál érdeke, hogy éberen őrködjenek a társadalmi tulajdon felett. Nem megengedhető, hogy egyes felelőtlen elemek Csák szalmájaként bánjanak a név vagyonával. Ezen a területen fokozódó társadalmi összeírás következtében mutatkoznak már kezdeti eredmények Egyre több azoknak a száma akik tapasztalva a visszaéléseket szóvá teszik azt az illetékesek előtt, s kemény felelősségrevonást követelnek a társadalmi tulajdon herdálóival szemben. Ha az élet bármely területét vizsgáljuk, találhatók kisebb nagyobb botlások, visszaélések Ha azonban a párt és gazdasági vezetés keményen fellép , vétkesekkel szemben, csökkenthető ,illetve meg is szüntetheti e herdálás, felelőtlen anyagkezelés, csak fokozni kell az ellenőrzést, s növelni a dolgozóiöntudatát. A napokban beszélgetést folytattunk ebben a kérdésben Berger Hugó és Vada István elvtársakkal, a Zab megyei Népbolt Vállalat pár és szakmai vezetőivel. — Nehéz a mi munkánk ebben a kérdésben — kezdi Berger elvtárs. —■ Az ellenforradalom után nagyon meglazultak az erkölcsök e tekintetben is. Sokat és állandóan kell ezzel foglalkozni. — S maguk mit tesznek, illetve mit tettek ezideig? — A pártszervezet elsősorban a kommunistákkal értett meg, hogy nekik kell ebbenpéldát mutatni, nekik kell a követelményeknek megfelelő munkát végezni. Az igaz, hogy párttagok is emberek, de náluk sokkal súlyosabb egy-egy leltárhiány, mint mondjuk egy másik dolgozónál. Mert a kommunistáknak kell e téren is ez élvonalban harcolni. A vállalatnál folyó politiai és szakmai oktatás keretében majd minden esetben szóba kerül a társadalmi tulajdon védelme. A hallgatók helyesen foglalnak állást , nagyon elítélik azokat, akik vétenek. Emellett arra ösztönözzük a boltvezetőket, hogy az áru átvételét alaposan végezzék el, mert ha felületes az áru átvétel, eleve adva van a hiány. Már előfordult, hogy a cipősdoboz üres volt s ez már hiányként mutatkozott akkor is, ha egyébként nem történt eltulajdonítás. A pártszervezet a dolgozók mindegyikével ezideig nem tudott rendszeresen foglalkozni, hiszen 102 üzlet a megye különböző területén egy-két függetlenített embernek is sok lenne, hát még akkor, ha társadalmi munkában végzik a teendőket. De igyekeznek eljutni mindenhova, s beszélnek a dolgozókkal. Ezt a párttagság többségének bevonásával kívánják megoldani. Alakítottak egy csoportot is, amelynek azt a megbízatást adták, hogy segítse a párt és gazdasági vezetést, az udvarias kiszolgálás, a megfelelő mérés stb. meghonosításában. Ennek máris mutatkoznak kezdeti eredményei. Egyre kevesebb a panasz, a kifogás a vevők részéről. Persze hiba is akad. Vannak néhányan, akik kevesebbet mérnek, vagy többet számolnak. De ezek száma napról napra csökken. — Változás van az ellenőrzésben is — mondja Vadas elvtárs. — Milyen formában történik, s mi benne az új? — Hát erre nem adok választ, mert ha kiírják az újságba, akkor ismét kereshetünk új módszert — mondja Vadas elvtárs —, pedig ez a mostani ellenőrzési módszer jól bevált. Persze szigorúbbak is vagyunk, az ellenőrzésben. Az okozott kárt minden további nélkül megtéríttetjük, s javító, nevelő módszert alkalmazunk. Azokat, akiknél nem használ többszöri figyelmeztetés, ott legradikálisabb rendszabályokat sem riadunk vissza. Úgy gondolom ezeknek hatásaként csökkent a társaalmi tulajdon ellen elkövetett étség. De segített az is, hogy szakszervezet és a rendőrség levonásával tartottunk egy anétot, s ott kerek-perec megmondtuk a véleményünket. — Mi történik akkor, ha lány, illetve többlet van az elenőrzött boltokban? — Ha Irány van, megnézzük -ölből adódik. De ugyanazt tesszük akkor is, ha többletet találunk — mondja Vadas elvára. — Persze, van olyan tapasztalat is, hogy az esetleges aánytól való félelem miatt néhány fillérrel drágábban adnak egyes dolgokat. Ezek ellen nagyon keményen fellépünk. Nem mgedjük a vásárlókat megkárosítani. Ellenőreink több igent feltártak, amelynek eredménye alacsonyabb munkakörbe való helyezés és a kár megtérítése lett. De az eladókon kívül a vevőkön is sok múlik e fontos kérdés megoldásában Előfordult, hogy az elnek rafinált vevő az egyik cipőboltban egy balábas, a másikban pedig egy jobblábas cipőt lopott el. Vagy vásár alkalmával a pulton «felejtette az eeyik vásárló a rongyos kabátját, de a próbált új kabátban minden további nélkül kisétált az üzletből. A borvezető, az eladók ilyen esetben hiába rendes, becsületes emberek, a hiány fennáll. — Van olyanis — szól közbe Vadas elvtárs —, hogy a gyártól kapott anginás csomagolású áru 1—2 méterrel rövidebb, s máris megvan a hiány. A Népbolt Vállalat párt és szakmai vezetői ezideig is tevékenykedtek a társadalmi tulajdon védelme érdekében. A népi ellenőrzés meghonosításától is sokat várnak, s maguk is tesznek, tiogy eredményeik tovább növekedjenek. A ez, öröm a kereskedelmi féléveléséé, a tavalyi három fél jelentéssel szemben egyet se tehessen. Folytatták az egyes szakcsoportok, dobozainak összehívását. — Legutóbb pénztárosok voltak soron — ahol az egész kollektíva élői elmondták a teendőket. Emellett legnagyobb súlyt a nevelésre, a bűn megelőzésére fordítják. A pártszervezet vezetősége, s még néhány elvtárs komolyan foglalkozik a fenti kérdésekkel, azonban a párttagságnak nagyobb elmélyülésre lenne szüksége a továbbiakban. A szakszervezet pedig kezdjen hozzá ehhez a munkához, elvégre nekik is érdekük! Fogjon össze a kereskedelem minden becsületes dolgozója, hogy a népvagyon herdálói ne létezhessenek a vállalat egyetlen boltjában sem. Ebben pedig segítse őket a vásárlók nagy tömege azzsal, hogy maga is segít e társadalmi ügy megoldásában, ts. A nagykanizsai írócsoport klubestjén A nagykanizsai városi pártbizottság kívánságára múlt év április 1-én újra életre hívott nagykanizsai írócsoport a Ha■afias Népfront védnöksége 'att kéthetenként klubeste t azt a Városi Kultúrotthonban avonta egyszer nyilvános felolvasó, illetőleg szerzői estet. A rendkívüli hideg ugyan távoltartotta ezúttal a nagyköönséget, de a művészetet, irodalmat kedvelők és művelők majdnem hiánytalanul jelen voltak. A Hazafias Népfron titkára, Magyar Lajos nyitotta meg a klubestet, majd prózai is verses műveiket olvasták fel a szerzők. Horváth László készülő regényéből egy részletet olvasott fel Dani Ferenc mély érzésektől átfűtött verseiből adott elő. De egy nálunk elég ritkán művelt műfajt is felolvasott, egy prózai költeményt, melynek emelkedett hangneme mély nyomokat hagyott a hallgatóság lelkületében. Vékony Gyula egy egészen friss élményről készült novelláját olvasta fel melyben érdekesen mutatta be a fejlődőt, a haladót. Szemenyei Lujza versei után Pauló Mihály mély gondolatokat hordozó költeményei, majd Tímár Ede humoros prózája következett. A művek felett élénk kritikai vita alakult ki. De felvetődött a kérdés arról is, miért nem kap tágabb teret ez az írócsoport, hogy a közönség szélesebb körei is megismerhessék műveiket. Szíves szóval emlékeztek meg a Zalai Hírlap irodalmi mellékletéről, mely a Zalamentén helyett most már hetenként egy oldalon hozza a zalai írók rövidebb munkáit. Mátay József városi tanácselnök további jó munkára ösztönözte az írókat és bejelentette, hogy a tanács határozata értelmében olyanképpen kívánja foglalkoztatni őket, hogy megbízza az írócsoportot Nagykanizsa város történetének részletes feldolgozásával. Végül elhatározták, hogy a nagykanizsai és letenyei járás íróit egybefoglalva, műveiket lektorálják és megjelenési fórumhoz juttatják. Tudomásul vették, hogy a Zalai Szemle készülő számára műveikből is kerülnek be szemelvények. A két város közt mesterségesen és egészségtelenül szítot féltékenységi versengésnek csak a legteljesebb együttműködés és megértés szerelheti a káros élét. Pauló Mihály ennek felszámolására azt javasolta, hogy a Zala megyei írók munkaközösségét minél előbb hívja egybe a vezetőség. H. S. Helyre kell állítani a tófeji pártszervezet egységét Az események szálai már jó néhány évre nyúlnak viszsza. Ma már nehéz kibogozni, hogy milyen apró esemény indította el azt a lavinát, ami ma a tófeji kommunisták és a község lakosságának egyik állandó beszédtémáját képezi. A múlt homálya fedi, hogy ki kezdte azt a marakodást és intrikát, ami a párttitkár, Seller Sándor és a tanácselnök, Jordán Ferenc személyén keresztül szétzilálta a pártszervezetet, meggyengítette a tanács munkáját és zűrzavart hozott a faluba. Néhány napja, hogy a járási pártbizottság fegyelmi bizottsága vizsgálta a tófeji helyzetet. Tapasztalataik nem csupán a tófeji állapotok tarthatatlanságáról beszélnek, de egyben felkiáltójelként állnak a többi falusi alapszervezet előtt is, hogy mit nem szabad csinálni. Értelmetlen lenne a múltban, a sok pletykáiban, szóbeszédben vájkálni, amelyek egy része a párttitkár, más része a tanácselnök személyével volt kapcsolatban. Mindenesetre az ő helyzetükben is igaz a közmondás, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Tehát nem volt egyikük sem mentes a hibáktól (olyanoktól, amelyek a párt és állami funkciót viselők magatartásában megengedhetetlenek). Tófejen azonban más történt. Ahelyett, hogy az első figyelmeztetések után levonták volna a tanulságokat, még tetézték a bajokat. Elmérgesedett a helyzet a falu két vezetője között. Haragosokká váltak. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy érdemesebb lenne a saját szemében a gerendát megkeresni, mint máséban a szálkát kutatni. Mind a kettő a másikat figyelte. A párttitkár szidta a tanácselnököt, a tanácselnök pedig a párttitkárt okozta. Pócs Jánosné, a tanács titkára egy darabig igyekezett csillapítani a kedélyket. De egyszer aztán ő is összetűzött a párttitkárra, Seller Sándor pedig nem tudta megbocsátani, hogy őróla mondott valamit a tanácstitkár. Ettől kezdve a tanács és a pártszerevezet vezetője között még inkább »kifejlődött» a kutyar-macska barátság. A járási pártbizottság már régen észrevette, hogy valami nincs rendben a községben. Többször is vizsgálták a helyzetet. Beszéltek Seller Sándorral, Jordán Ferenccel, de csak nem sikerült pontot tenni a dolog végére. Hogy mi volt ennek az oka, nehéz lenne kideríteni. Olyasmit is suttogtak, hogy Sölleinek az egyik rokona magasabb funkcióban van és ezért nem vonják felelősségre. Közben a község élete haladt tovább. A pártszervezet élete pangott, hisz például a tanácselnök több alkalommal távolmaradt a taggyűlésről A párttitkárt pedig meg sem hívták a tanácsülésre. Lehet-e ezek után csodálkozni, ha a községben még egyetlen gyűlése sem volt a népfrontnak? Az sem titok, hogy a pártszervezet tekintélyét a község lakói előtt ez akapcsolat szinte teljesen tönkretette. A tanítói kar, az ifjúság közvetlen nevelői is nehéz helyzetben vannak. Segítséget keveset kapnak, s az is előfordul, hogy a tanácselnök és a párttitkár közötti rossz viszony kihat erre a területre is. Legutóbb például Seller Sándor elferdítve, felnagyítva beszélt arról, hogy a tanácselnök milyen köszönési formát akar bevezetni. A) hogy a fiatalság szervezésében mégis van valami eredmény, az kizárólag a pedagógusok érdeme. A járási pártbizottság még nem hozta meg a határozatát ebben az ügyben. Nem tudni, hogy mi lesz a döntés. De az a tény, hogy végre pontot kívánnak tenni ennek az áldatlan, a párt számára romboló helyzetnek a végére, már komoly lépést jelent előre. A tófeji eset kirívó példája annak, hogy hova fajulnak az események, ha a kommuniták között nincs megértés, illetve a kommunisták állnak egymással szemben és az összefogás, a kollektív munka helyett a széthúzás, egymás támadása válik uralkodóvá. Az adott esetben is megsínylette az egész pártszervezet, de a község is azt, hogy két kommunista vezető egymásban látta a legnagyobb ellenséget. Közben az igazi ellenség nyugodtan, senkitől sem zavartatva tevékenykedhet. Az országos pártértekezlet egyik alapvető határozata a párt és a tömegek kapcsolatának erősítését tűzi ki célul az egész párttagság elé. Akaratlanul is adódik a kérdés, hogy a tófeji kommunisták végrehajtották-e a pártnak ezt a határozatát? Ha tettek is ennek érdekében valamit, az eredményt eleve semmissé tette a két vezető viszálya. Hamarosan megszületik a fegyelmi határozat, amely jó lenne, ha az ügy befejezését jelentené. De így lesz-e? A tények, az előzetes jelzések nem erre utalnak. Az olyan kijelentések, hogy a fegyelmi bizottság vizsgálatával tizenkét éves kommunistákat üldöznek, vagy a másik, hogy úgysem nyugszom meg a határozatban, nem erre utalnak. A megoldást csak az jelentené, ha elsősorban a pártvezetésben, de a tanács vezetésében is személyi változások következnének be Tófejen. Ezt kívánja a párt politikája, ezzel értene talán egyet az egész párttagság és a falu jóérzésű népe. S akkor nem lennének olyan megnyilatkozások, mint a tagkönyvkiosztó taggyűlésen, amikor is az egyik idősebb kommunista kijelentette: «Ha ez így megy tovább, akkor nem is veszem át a tagkönyvet.» Végül még egy tanulságot érdemes levonni ebből az esetbe. A felsőbb szerveknek, elsősorban , a járási pártbizottságoknak alaposan ismerniök kell a saját területüket. Ha ismerik, akkor gyorsan észreveszik a bajokat. Ha pedig valahol hibát észlelnek, ne féljenek intézkedni, még ha személyi változásokat kíván is. Ez sokkal eredményesebb a párt számára, mint a huzavona ,a halogatás, aminek káros hatása hosszú időre visszavetheti a politikai, de a gazdasági életet is. Farkas István s. Nemrég egy falugyűlésen voltam, ahol a gazdák, vagy nyolcvanan a község egyik utcájának kövezéséről tanácskoztak. A szóban forgó utcában van a helybeli termelőszövetkezet majorja is. Nagy vitát vártam. Hogy köveztesse le az utcát a szövetkezet . . ., hogy miért éppen azt az utcát javítják, miért nem a másikat?, hogy a falunak jó a földút is stb. S a parasztemberek — nem kis meglepetésemre — (egyéni gazdák és szövetkezeti parasztok közösen) egyhangúlag megszavazták az utca újjáépítését. De így van-e ez mindenütt? Ilyen baráti, egymás kölcsönös megbecsléséből fakadó szálak kötik-e mindenütt öszsze a szövetkezetben gazdálkodókat a kis magánbirtokokon verejtékező parasztokkal? Bár az elmúlt esztendőnél összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, a két paraszti utat járó emberek kapcsolatában azonban még nem minden kifogástalan. Az ellenforradalom szétzúzása óta általános risztétet övezi a szövetkezeti embereket, s ezt mindenek előtt helytállásukkal és jó gazdálkodásukkal vívták ki maguknak. Örvendetesen megszűnt az a szerencsétlen ,ki a fontosabb" elmélet, amely éveken át bomlasztotta falvainkat. A szövetkezeti gazdák és a magán parasztok munkájára, termelésére, búzájára és bízott marhájára egyaránt szüksége van országunknak. Mi természetesen tiszteljük és megkülönböztetett módon támogatjuk a szövetkezeti parasztokat, mert új életre, sok felpróbáltatásra, a szocialista mezőgazdaság úttörő építőinek igen nehéz feladatára vállalkoztak Az e.múi évben a községi, járási és megyei szervek részéről is sok meg nem értéssel, közömbösséggel kellett megküzdeniük. Részben ez vezetett egyes termelőszövetkezetekben a »hallgatásra«, a befelé fordulásra. A legtöbb közös gazdaságban már változtattak ezen. A novemberi zárszámadási közgyűléseken például csaknem négyszáz egyéni gazdálkodó hallgatta végig a szövetkezeti emberek számvetését. Termelőszövetkezeteink tagjai őszinte baráti kapcsolatokat tartanak több ezer egyéni paraszttal. És ez jó dolog . . .! Ismerni, érteni, érezni egymás szavát, gondját, véleményét és előrehaladását. Ezt kell tenni, a jövőben még okosabban, még hatványozottabban. Egyesek még azt hangoztatják, adjon az egyéni parasztnak is akkora támogatást az állam, mint a termelőszövetkezetnek — akkor versenyezhetnek. Az élet bebizonyította, hogy az egyéni paraszt is igen sok kedvezményt, segítséget kapott Igaz, a szövetkezeti gazdaságok többet kaptak. Többet, mert egy új életet alapoznak, a paraszti nagyüzemeket építik, amelyre semmiféle példa, tapasztalat ,vagy útmutatás nincs országunkban. A magángazdálkodóknak a szükséges felszerelések, kisüzemi gépek és eszközök már mindenütt biztosítottak. Ha a szövetkezetek is rendelkeznek ezekkel a feltételekkel, semmiféle kétségek nem lehetnek a gazdálkodási verseny győztese felől .A nagyüzem többet terem, többet ad a parasztnak, az országnak. Ezt az élet bizonyítja! Nem, nem ane beszéljünk egymásról, s akkor jóban leszünk majd« . . . hazug e’mé’de segíti a paraszti élet jobbrafordulását, hanem éppen a nyílt szó, a mindennapi vita, az emberi közelség, az önzetlen segítségnyújtás, támogatás. A jövő útjának építése, egyengetése egész parasztságunk egyetemes érdeke. Nem lehet tagadni, hogy a nagyobb jövedelem gondolata, lehetősége ügye, sajátja minden parasztembernek. — ágoston — finest „ki a fontosabb...“ 1373 ismeretterjesztő előadás 881 műsoros est A megyében egyre több helyen alakulnak a különböző szakkörök, ahol a résztvevők elsajátítják a sütés-főzés, szabás-varrás, és kézimunkázás tudományát. Egy életre való alapot szereznek, amit majd a családi körben eredményesen fel tudnak használni. Nemcsak tanulásra, de szórakozásra is vágynak a falu lakói. Ezért alakították meg több községben a színjátszó, tánc és irodalmi szakköröket. Az elmúlt év végén nyolcvan szakkör működött a megyében. Ez nem állandó szám, mert napról napra emelkedik, hiszen most van az ideje falun a tanulásnak szórakozásnak. Most válnak a kultúrotthonok igazában a falu kulturális központjaivá. A megyében 155 kultúrotthonban tartják estéről estére a különféle szakelőadásokat a hallgatók kíváncsi tömege előtt A tavalyi év második felében a falvauikban 1378 ismeretterjesztő előadást tartottak. Ezeknek az előadásoknak a jelentések alapján, több mint 73 ezer hallgatója volt. A második félévben megtartott műsoros estek száma 881. Ezeket az előadásokat több mint 152 ezren látogatták. Ezek a számok azt mutatják, hogy falvainkban megfőtt a kultúra, a művelődés iránti igény. De nemcsak az igény, hanem a közvetlen részvétel, az aktív bekapcsolódás is, hiszen a számok mögött ott találjuk a több ezer színjátszást szerető lelkes ifjút és öreget egyaránt, akik amellett, hogy maguk is fejlődnek, a látogatók tízezreit gyönyörködtetik játékukkal