Zalai Hírlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-23 / 120. szám
11 Tanuljunk történelmet a Hitler beszédeiből ! A bajor közoktatásügyi hatóságok nagyobb ' mennyiségű 'hangszalag-kópiát készítettek Hitler és Göbbels beszédeiről. A beszédeket felhasználják a középiskoláktörténelmi óráin, illetve a bajor egyetemek alkotmányjogi tanszékén. A hatóságok ugyanis arra az álláspontra jutottak, hogy a fiatalságnak saját magának kell képet alkotnia a nemzeti szocialista uralomról és a rendszer urairól. A tanárok előadásait legtöbbször fenntartással és gyanakvással fogadták. Példa erre egy müncheni gimnazista kijelentése, aki azt mondta, hogy a tanár rendszerint nem felel arra a kérdésre, mivel foglalkozott ő a Harmadik Birodalom idején. A megkérdezett legjobb esetben úgy festi le magát a diákok előtt, mint az ellenállási mozgalom valamiféle akadályozott tagját, és csak elvétve akad egy-egy tanár, aki nyíltan beismeri, hogy ő is bedőlt a nemzeti szocializmus ideológiájának.^ A hangszalagokat két verzióban készítik] •— kommentárral és! anélkül. A pedagógusok egy része ugyanis' azon a nézeten van , hogy a magyarázatok-kal nem kísért beszédek túlságosan veszé- lyesek lehetnek a köz szépiskolásokra. 2. KÜLFÖLDI HÍREK Berlin. (MTI) Három fiatal nyugatnémet páncélgránátos katonát egy Kassel környéki katonai gyakorlaton halálra zúzott egy tank. Berlin. (MTI) Kedden reggel hat órakor a Howard Werke A. G„ a harmadik legnagyobb nyugat-németországi hajógyár dolgozói 24 órás tüntető sztrájkba léptek, hogy ezzel megakadályozzák az eddig állami kezelésben lévő gyárnak magánkézbe való visszaadását. Berlin. (MTI) Bréma városi szenátusa kedden határozatot hozott arról, hogy a tartományi parlament elfogadta és az atomfegyverkezéssel kapcsolatos népszavazásról szóló törvényt nyilvánosságra hozza. Beirut (Reuter) A libanoni külügyminisztérium szerdán azt állította, hogy az elmúlt 24 órábanjelentősen javult az ország általános helyzete. Tripoliban és az ország középső részein, ahol eddig a legsúlyosabb zavargások voltak, szerdán nyugalom uralkodott. Számi Szolh miniszterelnök, hír szerint, közölte, hogy hajlandó lemondani, ha biztosra veszik, hogy utódja sikerrel lesz képes megoldani a válságot. London (Reuter) Az angol külügyminisztérium szóvivője szerdai sajtóértekezletén kijelentette: Nagy-Britannia számít arra, hogy részt vesz a nukleáris kísérletek megszüntetésének ellenőrzése eszközeiről folytatandó szakértői megbeszéléseken, amelyekben a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemrégen megállapodott. * Kairó. (AP) Az egyiptomi sajtó szerdáin is több cikkben foglalkozott a libanoni helyzettel. Az Al Ahbar hangoztatta, hamisak és alaptalanok azok az állítások, hogy az Egyesült Arab Köztársaság szítja a libanoni lázadást. Az Al Ahram szerint Raymond Hare amerikai nagykövet kedden kétórás megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel a libanoni helyzetről, és átadta Nasszernek az Egyesült Arab Köztársaság irányában folytatandó új amerikai politikáról szóló washingtoni üzenetet. Montevideo (AP) Uruguay fővárosát szerdán szinte teljesen megbénította a város nyolcvanezer munkásának sztrájkja. A 24 órás munkabeszüntetést a szakszervezetek a béremelésért február 8 óta sztrájkoló háromezer papírdobozgyártó munkás támogatására rendelték el. Thiery Árpád: ©IR@T©STT@T - NOVELLA — is. — Útközben meg elemelsz innen is, onnan is valamit. Mi? . . . Ugye? . . . — Én? — kapta fel a fejét a drótostól. — Szegény ember vagyok, uram. Nagyon szegény, de soha nem bántottam senkiét. — No, megnézzük egy kicsit a becsületedet ... — s ezzel a tizedes átlépte a kerékpárt, kormányát átadva a másik csendőrnek. A vándorhoz lépett s gorombán megrántotta a batyut. — Ezt is loptad, mi? — Nem! Hogyan gondolja az úr? — hátrált kétségbeesetten a drótostól. — Maradj, mert adok egy pofont — kiabált a tizedes, és gyanakodva felrántotta a kendő szélét. Álmos, vékonyka gyereksírás bugyborékolt a batyuból. A tizedes megtorpant. Keze megállt a levegőben a meglepetéstől, a másiknak — ahogyan vigyorgott — tátva maradt a szája. — Mi ez? — kérdezte vésztjóslóan a tizedes. — Gyerek. — Loptad? A drótostót fogai összekoccantak a félelemtől. — Az enyém! ... — nyöszörögte kétségbeesetten és még szorosabban magához ölelte gyermekét. —A tiéd? — hitetlenkedett a csendőr, és egy pillanatra nem hitte a vándor szavait. — Bizonyosan siratja az anyja ezt a porontyot. Lehet, téged már köröznek is. — Nem! Hát nem hiszik, hogy az enyém? — Itt van! Nézzék a keresztlevele! — és lázasan kotorászott a zsebében, mintha az élete múlott volna ezen. — Itt van! — kiáltotta diadalmasan és piszkos, sokat forgatott papirost szedett elő a rongyok közül. A tizedes kikapta a kezéből. Átböngészte a cirkalmas, hosszúra nyújtott betűket. Újra olvasta. Tanácstalanul nézett a közlegényre, de sietve el is fordította a tekintetét róla. A másik még mindig tátott szájjal, álmélkodva bámulta a jelenetet. — Ezzel semmit sem bizonyítasz — fordult a drótostót felé. — Esetleg annyit, hogy van egy másféléves fiad . . . Azt bizonyítsd be, hogy ez a gyerek, ebben a batyuban ez a tiéd. Gyanakodva nézte a szipogó kisfiút. A drótostótra pillantott, hogy valami természetes bizonyítékot szerezzen a vérrokonságról. Bámulta, de hasonlatosságot nem talált. Pedig ha más nem is, de az orruk bizonyította, hogy egy hús-vérből valók. A gyereknek éppen olyan sovány krumpliorra volt, csak egészen kicsi méretben. A tizedes töprengett. Nem tudta mitévő legyen. Egyfelől a drótostót őszinte kétségbeesése, a rémült tekintet mögött is megmutatkozó őszinte gondolat és szó, másfelől a kötelesség és az őrsparancsnok élet és halál hatalma, amely örök életére elkíséri a csendőrt. Az utóbbi erősebb volt. A kendő szélét rálökte a gyerekre. Pálcájával a drótostót oldalába bökött. — Velünk jössz az őrsre, ott majd tisztázzuk a dolgot. — Dehát én ... én nem csináltam semmit ... én .. . — nyöszörgött a vándor. Újabb heves köhögési roham rázta meg, s szinte úgy érezte, kihányja a gyomrát. Szeretett volna elrepülni, ahogyan a kóró pihéit vállaira kapta a szél, és akkor nézhetnének ezek a csendőr urak. Bizony, mennyire csodálkozhatnának az élet csodálatos igazságtételén. — No, elég a köhécselésből. Gyerünk — pattogott a csendőrtizedes hangja. Elindultak. Elől a drótostól. Dermedt, rettegő szívvel, nehézkes lépteiben ballagott a félelem. Monoton, makacsul számolgatta, hányat lép. Egy, kettő . . . öt . . . ötven . . . kilencvenkilenc, száz. Azután újra kezdte. Nem tudott száznál tovább számolni. Nyaka, háta iszonyúan fájt a terhektől, s szíve a szomorúságtól. Mögötte a két csendőr nyalkán billegtette az egyensúlyt a kerékpáron. A tizedes elégedett volt. Tekintetét gyanakodva legeltette a drótostót bádogos háziládáján, s arra gondolt, milyen nagy szerencsét csinálna, ha ez a rongyos ember csakugyan gyerekrabló lenne. A gondolattól is majdnem szétvetette az öröm. Mellén kitüntetéseket látott himbálódzni, s a hajtókáján egy vadonatúj, ezüst csillagot. Éppen olyant, mint az őrsparancsnoknak. Nagy örömében, s a sok földi jó reményében nagy igyekezettel és vidáman valami régi keringőt fütyörészett, dehát csak mulatságos kísérlet lett belőle. Olyan botfüle volt, hogy a kürtjeleket is csak nagy üggyel-bajjal tudta megkülönböztetni. A másik csendőr, a közlegény csak a fejét kapkodta a hamis fütyürészés miatt. Fél kerékhosszal a tizedes mögött haladt, s figyelme megoszlott az egyensúly megtartásán, valamint azon, hogy mindenben igyekezett úgy cselekedni, mint elöljárója. Ha jól megnézte az ember, még a kerékpár kormányát is centiméterre ott markolta, ahol a tizedes éresötétedett, mire az őrsre értek. A faluban egy lélek sem járt, csak az ablakok pislákoltak gyenge, vibráló fénnyel. Az őrs a községháza mellett volt. Szép, takaros, terebélyes épületben. A kapuban szuronyospuskás csendőr támaszkodott. Csodálkozva bámulta a leszegett fejű, felmálházott drótostótot, és a két kísérő csendőrt. Kiegyenesedett, félreállt az útból és némán tisztelgett. Kíváncsian nézett utánuk és sokat adott volna érte, ha tudja kifélét hoztak be a tizedesek. A drótostól, ahogy belépett a kapun, úgy érezte, valami láthatatlan, szörnyen nagy vasajtó csukódott mögötte, amelyet még a szentek sem tudnak kinyitni többé. Megkerülték az épületet. A csendőrök kerékpárjaikat a falhoz támasztották, s közrevették a vándort. Elől a tizedes, hátul a közlegény, ahogyan a bűnösökkel szokták. — A folyosón az ajtónál kopogtattak, s anélkül, hogy választ kaptak volna, berobogtak a szobába. — Őrmester úr, alázatosan jelentem, bekísértem ezt a gyanús embert az országrútról! — jelentkezett harsányan a tizedes. Az őrmester az ablaknál állt, és az állát vakargatta. Fürkészve nézett a belépőkre, azután bosszús, elégedetlen fintort csinált. Szemmel láthatóan tanújelét adta annak, hogy nem szívesen fogadja ezt a késő esti ügyet. Annál is inkább, mert mellette — jókora borospohárral a kezében — rövid bekecses, kisbajuszú emberke támasztotta a falat. Az asztalon nagy köcsög bor, a hamutálcán maréknyi elszívott cigaretta vége parázslott, gomolygó, fojtó füstöt árasztva. A bekecses emberke disznókupec volt. Leghíresebb disznókupec a környéken, s aki csak tehette, rábízta hízeit. Nagy jövőt jósoltak neki a gazdák. Ahogyan állt, támasztva a falat, sunyi volt, nyakát vállai közé kényszerítve, mintha szüntelen attól tartott volna, hogy a fejére zuhan valami. Az őrmester kényelmetlenül feszengett szűk egyenruhája alatt. A zubbonyt karcsú alakra szabták, 5 kövér volt. Billegett az asztal mellett, szája szélét fogaihoz szorította, hideg tekintete szinte átfúrta a drótostatot. Szemgolyóját halvány vérerek hálózták be, s olyan volt, mintha a tekintete e véres háló között bujkált volna leselkedően, lecsapni készen. Szögletes csontú, kegyetlen arca volt. Rideg és iszonyúan kemény, mint az érc. — Mit csinált ez a suttyó? — kérdezte. — Alázatosan jelentem, csavargó! Nincs lakása! — Dobjátok ki! — szólt bosszúsan az őrsparancsnok, és mintha az ügy tovább nem érdekelné, a kis bajuszos felé fordult. A tizedes nyugtalan toporgott, szólt is volna, meg nem is. A drótostatban pedig kezdett felengedni a rémület és mint valami jóságos, nyugtató kéz simult szívére a nyugalom. Az őrmester poharat markolt, koccintott a kisbajuszával. Kortyolgatás közben a drótostót felé pislogott, és hirtelen az asztalra csapta a poharat. — Miért nem lódultok már? . . . Kifelé! — ordította, és fenyegetően ellépett az asztaltól. Arcán az indulattól haragos, piros foltokká váltak. Szinte toporzékolt a méregtől. — Takarodjatok innen! Mit zavartok ilyenkor? A tizedes ijedten mocorgott, krákogott és arra gondolt, hogy most, most kezd felcsúszni mellére a kitüntetés. — Alázatosan jelentem, ez az ember gyermekrabló. (Folytatjuk) ZALAI HÍRLAP Váratlan vendég — Prientley-bemutató Zalaegerszegen — VAN ÚGY, HOGY a pillanat töredéke alatt képzeletünkben felgyullad egy kép, melyet soha nem láttunk, melyet soha senki nem rajzolt le és nem festett meg. A kép mégis ott lebeg előttünk és fantáziánk színeivel magunk alkotjuk művészi portrévá. Ilyen művészi portréként láttam meg J. B. Priestley »Váratlan vendég»-ének Éva Smith-jét. Láttam karcsú alakját, haja vörösségét és zöld szemeiben a remény csillogását. Majd megtört a szemek fénye és a leányarc hamvas pírját elmosta, a szelíd arcvonalakat szétroncsolta a maróság. Láttam Éva Smith-et — nem egy néhány négyzetméternyi színpadon, hanem az élet színpadán. Láttam az angol ruhagyári munkáslány alakját a többi munkáslányok élén. Láttam kétes hírű mulatóban, láttam a lejtőn, melyen nincs megállás, és láttam zuhanni a teljes megsemmisülésbe, örülök, hogy láthattam — és mégis kétségbeesetten gondolok arra, hogy látnom kellett a láthatatlant, a bűnt, az emberi gonoszságot is. . . .Eljegyzés, meghittnek vélt szűk családi körben, összekoccannak a poharak a fiatalok boldogságára és a pompás üzletre. Váratlanul vendég érkezik. Egy vendég, ki nem ünnepelni jött, hanem számonkénti. NÉHA EGY FÉNYKÉP is elegendő tükör, hogy meglássuk önmagunkat. Éva Smith fényképe is elegendő volt, hogy lelkiismeret-vizsgálatot indítson, erkölcsi felelősségtudatra ébresszen. A pénz, a tőke egyedüli hatalmát éltető gyáros, a maguk divat- és társasági problémáival unatkozó családtagok a vádak súlya alatt egyszerre összeroppannak. Talán felismerik bűnös voltukat és még szeretnék tovább vonszolni a bűn vádjával terhelt életüket, de ez nem old fel a bűn tényének elkövetése alól. A kaposvári Csiky Gergely Színház zalaegerszegi vendégszereplésének «Váratlan vendég« előadása feltétlenül nagy erkölcsi siker. Az előadás szereplői őszinte hitelességgel tolmácsolták Priestley szavait. Arthur Birling és Sibyl, a felesége szerepében Homokay Pál és Gábor Mara nyújtottak hiteles jellemábrázolást. A két gyermek — Dorotty és Eric — Lóránd Anna és Horváth Sándor játékában őszinte művészi átéléssel kelt életre. Pátoszmentesek és magukkal ragadóak voltak. Ruttkai Ottó — Jászaidíjas — Gerald Croftja nemcsak magabiztos színészi játékról, de gondosan kidolgozott alakításról tett bizonyságot. VÉGÜL, DE NEM utoljára Goole felügyelőre emlékezünk. Szép Zoltán alakítása túlnőtt azon a színpadi játékhatáron, melyben a színész mozog. Goole felügyelő volt és szocialista tanokkal világot megváltani akaró apostol. Nemcsak a szereplőkhöz intézett kérdéseket, és várt választ, de tőlünk nézőktől is. Homokay Pál az előadás rendezőjeként is részese az előadássikerének. Külön dicséret illeti a stílusos, szép díszletet és a szoba lebbegőjét varázsló világítást. — kovács — Párizs. (MTI) Az »Amour DeChant» nemzetközi dalosversenyen Párizsban a magyar Tarján Tamás, a Csiky GergelySzínház művésze, aki Zalaegerszegen a Víg özvegyben, Nagykanizsán a Csárdáskirálynőbenmutatkozik be a közönségnek,a férfi szóló-énekversenybendíszoklevelet nyert. 1938. május 23. A Szovjetunió életéből A vegyészet a népgazdaság szolgálatában A Szovjet Tudományos Akadémia — az SZKP KB plénumának határozata nyomán — nagy figyelmet fordít a vegyészeti intézetek munkájának kiszélesítésére, s legkiválóbb vegyészeink erőfeszítéseit a megadott célkitűzések megvalósítására összpontosítja. Nagy feladat hárul a leningrádi nagymolekulájú vegyületekkel foglalkozó intézetre, amely új, hőálló vegyi anyagokkal kísérletezik. Kibővül az olaj és a gáz vegyi átalakításával foglalkozó tudományos kutatómunka is, amelynek célja, hogy polimer jellegű anyagokból félkész gyártmányokat nyerjenek. Nagy fejlődésnek indul a vegyészet új területe, a sugárzási kémia, amely a nukleáris sugárzásokkal kapcsolatos vegyi folyamatokat vizsgálja. Ebből a szempontból különösen érdekes a szénhidrogén krakkoló eljárásának vizsgálata atomsugárzás hatása alatt. A vegyipar fejlesztési tervének megvalósítása nemcsak a vegyészetre hárul, hanem érinti a fizikát, a biológiát s különösen a biokémiát. Mindehhez számos új kutatóintézet létesítése válik szükségessé, hiszen kutatási területeink jelentősen kiszélesednek. Hogy csak egy példát említsek, nagyonfontos az olajvegyészeti szintézissel foglalkozó intézet létrehozása. A szovjet vegyészek egyik legfontosabb feladatuknak tartják, olyan szabályozható eljárások kidolgozását, amelyekkel megfelelő oxigéntartalmú vegyületeket álíthatnak elő. E területen már eredményekkel is büszkélkedhetünk, így például a maga® parafintartalmú szénhidrogének irányított oxidálása lehetővé teszi, hogy különféle értékes nyersanyagokat kapjunk, amelyek tonnánként egy tonna tápzsírt helyettesíthetnek az ipar különböző ágaiban. Autókarosszéria — műanyagból A moszkvai «Bauman» műszaki főiskola munkatársai gyönyörű, kétüléses autót terveztek, amelynek karosszériája teljes egészében műanyagból készült. A karosszéria alapanyaga az üvegszövet és a «BF—2» elnevezésű különleges ragasztó. A «BF—2»-vel bekent üvegszöveteket rétegenként rakták a karosszéria-alakú gipszformára. Tizenegy réteg elegendő volt, hogy a ragasztóanyag megszilárdulása után a karosszéria 3 milliméteres fala olyan szilárd legyen, amely nem marad el a fém mögött. A műanyag-karosszéria sokkal kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fém. Súlya mindössze 47 kg, szemben a fémkarosszéria 140—150 kg-os súlyával. Ennek következtében minden 100 km-nyi útnál 1—1,5 liter benzint lehet megtakarítani, s az autó sokkal mozgékonyabb. Az új karosszéria hosszabb élettartamú, mint a fémből készült, és javítása hasonlíthatatlanul egyszerűbb. A műanyag sokkal jobb hő- és hangszigetelő, mint a fém. A »Bauman« műszaki főiskola sokat ígérő munkája jelentős mértékben elősegíti a műanyagok meghonosodását a szovjet autógyártásban. A mintapéldányt rövidesen bemutatják az össz-szövetségi Ipari Kiállításon is. vmmmm~- ' B libanoni elnök állítólag menekülésre készül Kairó. (AP) A damaszkuszi rádió szerdán este rendes műsorát megszakítva közölte, hogy Camille Chamoun libanoni elnök felesége három gyermekével repülőgépen Svájcba indult. Az elnök maga kész arra, hogy bármely pillanatban kövesse családját. (MTI)