Zalai Hírlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-09 / 212. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!^ '• ZALAI •' ' * ;•» ^ • AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. évf. 212. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1958. szeptember 9., kedd Minden eddigit felülmúló ünnepség a Vili­ bányásznapon Nagylengyelben —­ Egymillió forint jutalmat oltott­ak ki — Nagylengyelben, a magyar olajbányászok fellegvárában, a zalai olajmezők legfiatalabb telepén a szénmedencék dol­gozóihoz hasonlóan hetekkel előbb készültek a nagy napra. Szeptember 7-én reggelre zászlódíszbe öltöztek Nagylen­gyel utcái. Az ablakokban piros és nemzeti szalagok, piros muskátlik ragyogtak a reggeli napsütésben. Ezen a reggelen senkit sem ébresztett az üzem gázdudája, mégis már a kora reggeli órákban színes forgatag töltötte meg az utcákat, tereket. Reggel nyolc óra: Egymás után gördülnek be a testvér- és társvállalatok dolgozóit, a meghívott vendégeket szállító autóbuszok és személykocsik. A telep apraja, nagyja a dísz­emelvény felé tart, ahonnan a térzene hallatszik. Ünnepi díszben a legfiatalabb olajmező. Az ünnep nem­csak külsőségekben, hanem a termelési eredményekben is megmutatkozik. Az elmúlt évihez viszonyítva, mintegy 35 százalékkal emelkedett az olajtermelés. Az év elejétől a bá­nyásznapig mintegy 600 tonna termelésnövekedést értek el. Napi termelésük meghaladja az 1600 tonnát. A bányásznap előestéjén újabb kúttal növelték a terme­­lőkutak számát és az év végéig további mintegy 60 7 újabb kúttal 1800 tonnára emelik a napi termelést. Jó ütemben halad a barabásszegi új olajlelőhely feltá­rása is. Jelenleg a harmadik lemélyítés folyik. A nagylengyeli termelési dolgozók első féléves termelési eredményeik alapján negyedszer nyerték el az élüzem címet. Van mit ünnepelni! A kettős ünnep alkalmából közel kétezres tömeg gyűlt össze a díszemelvény előtt, hogy meg­hallgassa Czottner Sándor elvtárs nehézipari miniszter ünnepi beszédét. A díszemelvényen a Kőolajipari Tröszt, a testvér- és társvállalatok vezetői, a megye és a járás gazdasági és po­litikai vezetői és kíséretük foglaltak helyet. Czottner elvtárs a nagylengyeli, valamint a zalai olajbá­nyászok eredményeit méltatta, majd az előttünk álló feladato­kat tárta föl: — 1960-ra egymillió tonna fölé kell emelnünk a hazai olaj­­termelést. Ezt pedig az olajmezőkön máris megindult hatal­mas műszaki fejlesztéssel tudjuk csak elérni. A műszaki fejlesztéssel egyidejűleg az olajtermelés ön­költségi árát is csökkenteni kell. — mondotta többek közt. Az ünnepi beszédek elhangzása után került sor az él­­üzemavatásra, majd a pénzjutalmak kiosztására. Ezen a na­pon az eredményességi prémiummal együtt közel 1 millió forintot osztottak ki a zalai olajbányászok között. — Tessék felpróbálni. Ezt nyugodtan ajánlhatom. Szín­tartó, nem nyúlik és a hajához nagyon jól áll. — Ruzsics Éva pöttömnyi termete szinte elve­szik a nagy halom kardigán mögött, de szavai meggyőző erővel bírnak. Versenyben van­nak Barankai József­né és Lud­vig Katalinnal — s amint Iván­­kovics István, a bolt vezetője mondja, eddig 23 ezer forintos forgalmat csináltak. Hja, könnyű dolguk van. A vásárlásnál a férjek fizetnek, és ők nem a kardigánt nézik. ★ Rég nem látott ismerőssel ta­lálkoztunk a Zalaegerszegi Népbolt 23-as pavilonjában. Közel egy éve nem láttuk, s most, hogy ismét közénk jött, megállapíthatjuk, hogy ugyan­olyan közkedveltségnek örvend, mint hirtelen eltűnését megelő­zően. — Mikor érkezett? — Talán három hete. — Sokan keresik? — Nem mondhatnám. Ki vesz félre ballonkabátot Most min­denki bőrkabát iránt érdeklő­dik, viszont az még nem érke­zett meg. * Távol a zajos forgatagtól, a központi iroda telefonos köz­pontjában Horváth István és Horváth Józsefné teljesítenek szolgálatot. Itt, ahova nem hallatszik el a bányásznap zsongása, a meg­szokott mindennapi munka fo­lyik. Az olajállomások, a fúrások dolgozói közül sokan munká­val ünnepelnek s köztük a kap­csolatot a telefonközpont dol­gozói biztosítják. — Majd váltás után — mondja Horváth István — mi is­ hozzákezdünk. Reméljük, behozzák a lema­radást!­­ A portásfülkében az idős ka­puőrnek nem sok dolga akad, s miközben csendesen morfondí­rozott magában, szájában ki­aludt a »bányásznapi szivar«. — Olyan álmosító ez a csend — mondja beléptünkkor, míg az öngyújtója kupakját csavarja. — Ne gyújtsa ki! — Kiáltot­tunk rá szinte egyszerre. — A helyiség gázzal telített! — Micsoda? — szeppen meg az öreg. — Valahol szivárog a gáz, hát nem érzi? Hogy a szelepet mikor és ki nyitotta ki, nem tudjuk, nem is kutatjuk, fontos, hogy a leg­jobb pillanatban érkeztünk, s már távozhatunk is. Az öreg éppen akkor tapo­sott rá a kialudt szivarvégre, amikor visszanéztünk. ★ Közeleg az éjfél. Az egyik vendéglátó sátornál két jóbarát karolja át egymást. Száll a nó­ta: »Valahol egy szőke kislány sírva leborul" ... Az égen milliónyi csillag foszforeszkál, s dalukat messze viszi az éj . . . talán egészen a kislány ablakáig. ★ Fél 1­felé megérkeztek az éj­félben leváltottakat szállító bá­nyászjáratok. Ők hozták a hírt Szilvágyról, hogy befutott a szilvágyi 1-es. A hír pillanatok alatt bejárta a sátrakat és nyo­mában nagy erővel hangzott fel a fúrós nóta: . . . Rendes a doboz, a fúró szára forog, Fúrós legény vígan éli a világát! Badacsonyi Lajos Pillanatfelvételek az ünneplő Nagylengyelből Harminckétfokos melegben hömpölyög a színes forgatag. A vendéglátóipar hatalmas sátrai­nál újabb söröshordót csapol­nak. — Bródi elvtáns, milyen a forgalom? — Várakozáson felüli.­ Alig győzzük. Ez a tizenhatodik — mutat a frissen csapolt hordó­ra. ★ A borkóstolónál is élénk a tömeg. Bányász egyenruhások, civilek, férfiak, nők veszik kö­rül a parányi sátrat. — Szabad a nevét?! — Födő István Nagykanizsá­ról. — Hogy ízlik? — Azt mondták, jó bor lesz... — És? — Betartották! Ez a kilence­dik deci. Gépkocsivezető va­gyok — ezúttal műszakon kí­vül. A hosszú böjt után most »rá­­nádolt« — hogy olajos kifeje­zéssel éljek. ★ Egy boldog anya: Török Ist­vánné Gombosszegről egyszer­re 3 pár cipőt vásárol a zala­egerszegi 43-as cipőbolt pavi­lonjában. — Nem lesz sok egyszerre? — Háromé — felel büszkén a fejkendős nénike — és meg­érdemlik! Jól fizették az idén a munkásokat. Telik a három fi­zetésből. — És magának mit vesz Tö­rök néni? — Az már megvan — szorít egyet a hóna alatt lévő csoma­gon, amelyből egy „berliner” kendő rojtja lóg ki. ★ A parányi kerékpáron még rajta a gyári csomagolás, de Békés Ildikó és Marika hajba­­kaptak az elsőbbségi jog miatt. — Elsőbe én — tör ki a négy­éves Ildikóból az ellentmondást nem tűrő határozott akarat. — Hogyisne, én vagyok az idősebb, előbb én — kontrázik rá egy évvel idősebb nővére. — Tudtam, hogy ez lesz a vége, ha csak egyet veszünk — de ez már a férjnek szól. S mire az apróságok meg­egyeznek, hogy az egyik az egyik, másik a másik pedálra áll, apu meg tolja őket, Be­­kesné is megbékülten, pár lé­péssel hátramaradva boldog mosollyal néz utánuk. Milyen kevés kell a boldog­sághoz. Egy kis biciklivel ha­mar el lehet érni. ★ — Van encián kék is. Tes­sék! A palettán nincs olyan szín­skála, mint a zalaegerszegi 28. sz. divatáru üzlet pavilonjában ahány színváltozat közül vá­laszthatnak kardigánt a vá­sárlók. Ünnepségek az olajipari vállalatoknál Bázakerettyén, a zalai olaj­telepek őshazájában, dallal, tánccal ünnepelték a nyolcadik bányásznapot. Az üzemi kiszis­­ták társadalmi munkával új szabadtéri színpadot építettek, s amelyen a vállalat, a megyei és a járási párt­ és gazdasági veze­tői, az üzem kiváló dolgozói foglaltak helyet az ünnepi nagygyűlésen. A vállalat dolgozói közül számos dolgozót tüntettek ki Kiváló Dolgozó jelvénnyel, va­lamint oklevéllel. Lovásziban a bányásznapot megelőző este ünnepi tábortűz­zel kezdődött a nyolcadik bá­nyásznapi ünnepély. Másnap délelőtt 10 órakor több száz fő­nyi ünneplő gyűlt össze a kul­­túrháznál, hogy részt vegyen az ünnepi nagygyűlésen. A délutáni programot kultúr- és sportrendezvények töltötték ki, és besötétedés után csak­nem hajnalig tartott a vidám mulatság. Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárnál szom­baton délután tartották meg az idei bányásznapot. A II-es szerelőcsarnok falait ünnepi zászlódíszbe öltöztették a Gépgyár dolgozói. Az ünnepi beszéd után kiosztották a ju­talmakat, majd a jól végzett munka tudatával készültek a másnapi központi bányásznap­ra. Olaj Szilvágyon Érdekes időzítéssel, alig pár órával azután, hogy Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter ünnepi beszédében el­hangzott: 1960-ra el kell érni az egymillió tonnás olajtermelést — új olajmező feltárásával válaszoltak a nagylengyeli fúró­sok. Közel másféléves kemény, sokszor megoldhatatlannak látszó műszaki nehézségekkel telített munka után szeptem­ber hetedikén valamivel éjfél előtt olajat adott a szilvágyi 1-es kút. A dugattyúzás kezdetén még csak nyomokban észleltek olajat, de a továbbiak során egyre javult az olaj-víz száza­lék, és éjfélre mintegy 90 százalékos tisztaságú, a lovászi olajhoz hasonló, dús fehértartalmú olajat hoztak a felszínre. A kút hetedikén éjfélig 12 tonna tiszta olajat termelt. A vizsgálat tovább folyik. — Reggel a járási tanácson !; — A Gépipari Vállalatnál A mai számunkból­ !; — Zalamentén ) Kitüntetések a VISLik bányásznapon A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nyolcadik bányász­nap alkalmából kiváló munká­juk elismeréséül többek kö­zött: Balogh Kálmánnak, a Nagy­­kanizsai Kőolajfúrási Üzem főfúrómesterének és Lefkanics Jánosnak, a Kőolajipari Tröszt főfúrómesterének a „Szocialis­ta Munkáért” érdemérem, Nagy Józsefnek, a Nagylen­gyeli Kőolajtermelő Vállalat csoportvezetőjének, Nemes Já­nosnak, a Nagylengyeli Kőolaj­termelő Vállalat brigádmeste­rének, Szász Ferencnek, a Bu­­dafai Kőolajtermelő Vállalat gyártáselőkészítőjének, Tóth Gézának, a Lovászi Kőolajter­melő Vállalat főfúrómesteré­nek, Varga Ferencnek, a Buda­­fai Kőolajtermelő Vállalat fő­művezetőjének, Bálfi István­nak, az Olajipari Tröszt Szak­­szervezeti trösztbizottsága tb. elnökének, Deák Ferencnek, az Olajipari Tröszt Nagykanizsai Fúrási Üzeme ab elnökének a „Munka Érdemérem” kitünte­tést adományozta. Több, mint egymilliós tömeg tüntetett vasárnap Pekingben az amerikai imperialisták katonai provokációi ellen Peking (Új Kína) A kínai főváros lakossága a hétvégi pi­henőt arra használta fel, hogy páratlanul lelkes hangulatú, népes tüntetéseken és felvonu­lókon juttassa kifejezésre el­tökéltségét az amerikai kato­nai fenyegetőzéseik és háborús provokációk összezúzására. Vasárnap már a kora reg­geli órákban népes csoportok lepték el az utcákat és anti­­imperialista jelszavakat hir­dető, valamint Csou En-laj mi­niszterelnök szombati nyilat­kozatát támogató transzparen­seket és plakátokat ragasztot­tak a házak falaira. A délutáni órákra több mint egymillió ember gyűlt össze, hogy felhá­borodással fejezze ki legkomo­lyabb figyelmeztetését: ha az amerikai imperialisták be mernek avatkozni Kína bel­­ügyeibe, akkor a hatszázmilliós kínai nép megsemmisítő csa­pást mér rájuk. Peking törté­netében nem volt még ehhez hasonló nagyszabású tömeg­gyűlés. Miközben a Tienan­­men téren több mint egymil­liós tömeg tüntetett, addig a külvárosokban és a különböző gyár­negyedekben számos tilta­kozó gyűlést rendeztek mint­egy kétmillió ember részvéte­lével. Hasonló tüntetéseket rendez­tek a tajvani szoros szomszéd­ságában levő Fucsien tarto­mány két nagy városának, Fu­­csounak és Amojnak lakosai is, amikor tudomásukra jutott Csou En-laj miniszterelnök­nek a tajvani szorosban kiala­­­­kult helyzettel foglalkozó­­nyilatkozata. (MTI) II Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának komoly figyelmeztetése Peking (Új Kína) Szeptember 7-én Kimoj és Amoj térsé­gében négy amerikai hadihajó behatolt a Kínai Népköztársa­sá­g 12 tengeri mérföld kiterjedésű területi felségvizeire és ott tevékenységet folytatott. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvi­vőjét ezzel kapcsolatban felhatalmazták a következő kijelen­tés megtételére: »A Kínai Népköztársaság kormánya komolyan felhívja a figyelmet arra, hogy az ország szuverenitásának ilyen megsér­tése veszélyes dolog.­« (MTI) Becsületbeli ügyünk Szeptember 1-én megkezdő­dött Zalaszentgróton is a cse­megeszőlő felvásárlása. Keres­kedelmünk a nyári hónapok­ban biztosította a védekező és kötöző anyagokat. A gon­dos ápolás és a kedvező időjá­rás kitűnő szőlőtermést ered­ményezett. A szállításokhoz elegendő mennyiségű és minő­ségű göngyöleg áll rendelke­zésre. Egyedül a Szegedről ér­kezett háncsfenekű göngyöle­gek minőségét kifogásolják a termelők, mert ezekben a re­keszekben könnyen­­törik­ a szőlő. A további szállítások a Zalaszentgróton készülő jó minőségű göngyölegekben tör­ténnek. A felvásárló helyeken becsületes dolgozókkal talál­koznak a gazdák. Pontos mér­legekkel és szakbecsléssel ál­lapítják meg a termés mennyi­ségét, illetőleg minőségét. Az exportra alkalmas szőlőt 5,50 forintért veszik át. A termelők tehát »megtalálják számításu­kat­. A felvásárolt szőlő leg­nagyobb része expótra kerül. A belföldi fogyasztók, a vá­rosok lakói. Becsületünk ügye, hogy jó minőségű szőlőt szál­lítsunk részükre. Tavaly szép számmal akadtak olyan lelki­­ismeretlen elemek, akik a re­keszek aljára rothadt szőlőt, sőt tököt, uborkát, tégladara­­bokat helyeztek. Ezek ellen a legszigorúbban járunk el. Szál­lításra alkalmas csemegesző­lőnket és egyéb gyümölcsein­ket gondosan és lelkiismerete­sen kell kezelnünk és csoma­golnunk, hogy a városokba jó minőségű élelem kerüljön. A külföldnek pedig ezzel is bizonyítanunk kell, hogy a szo­cializmust építő magyar pa­raszt versenyképes a világ bármely nagy és műveltnek is­mert országa földművelőivel. Nyikos György

Next