Zalai Hírlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-24 / 251. szám
1958. október 24. Új ház a Petőfi utcában Az új ház lakói ZALAEGERSZEG, Petőfi Sándor utca 17. Magas építésű, piros téglából épült, barátságos ház. Szürke palatetejével, a tágas ablakszemével felkeltik ,a járókelők figyelmét. Az udvaron meszesgödör, hormok, téglahalmaz, ahogy az építkezéseknél lenni szokott. Az alagsorban megtaláljuk a ház gazdáját, Tóth Istvánt. — Nyílt tekintetű, középkorú férj ■fi. Az Erdőgazdasági Szállító Vállalat főszerelője. 8 Éppen asztalnál találjuk az építkezésnél dolgozó mesterekkel együtt. Felesége szíves szóval kínálja az ételt. S a beszélgetés tárgya mi lehet más, mint a házépítés. — Ennek a háznak a helyén az utca legöregebb épülete állt. Talán Noé apánk idejéből való volt — mondja a házigazda. — A falak átnedvesedtek, dohos volt a levegő. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt megnősültem, feleségem nem bírta megszokni az állandó nedvességet, sokat betegeskedett. Az utcáról, ha valaki be akart nézni az ablakon, le kellett hajolnia. — Már régen elhatároztuk az építkezést — kapcsolódik a beszélgetésbe a kedves mosolyú háziasszony. — Évek óta takarékban gyűjtöttük a pénzt és a tavasszal lebontottuk az öreg házat. Kaptunk 35 ezer forint OTP-kölcsönt és az urammal együtt megterveztük a házat. — AUGUSZTUS VÉGE FELÉ kezdtünk építkezni — folytatja a házigazda. — Az alapozást jól szigeteltük, és mivel kicsi a telek, mindössze 90 négyszögöl, a melléképületeket az alasorban helyeztük el. Ez, ahol most ülünk, lesz a mosókonyha, mellette a pince, faház. Két szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba és kamra már elkészült. Most csak a veranda és a lépcső korlátját kell megcsinálni. — Azért még van itt munka bőven. Hiányzik a festés, a ■ felső szerelések. A külső vacolás majd jövőre marad. — Volt valami nehézségük az épületanyagok beszerzéseiél? — NEM VOLT SEMMI BAJ, mert az alapozáshoz való követ könnyű volt beszerezni, a tégla a régi ház bontásából megvolt. Szerencsére jó idő volt és rendesen kiszáradt. A faanyagot is a régi házból használtuk fel. Benne lesz így is 80—90 ezer forintban a ház. Most egy hat-hétéves, eleven tekintetű fiúcska lép be az ajtón. Szülei figyelme feléje fordul. Lesik minden mozdulatát. Most már látom, hogy ki az új ház igazi gazdája. A HÁZIASSZONY, mintha kitalálta volna gondolatomat. — Elsősorban a gyermekünkre gondoltunk, amikor a nedves, öreg ház helyett újat építettünk — mondja és szerető gondossággal megigazítja■ kisfia ruháját. Az új ház lakóinak egészséget, boldogságot kívánunk! ZALAI HÍRLAP Ifjúsági szövetkezet alakult Orbányosfán Megyénkben már több ifjúsá- ági szövetkezet működik. Októ- ber 21-én a zalaegerszegi járás Orbányosfa községében is megalakult egy. A KISZ-szervezet taggyűlést tartott, s ott határozták el a fiatalok, hogy ifjú- sági szövetkezetet alakítanak a faluban. Azon az estén tizenkilenc fiatal írta alá a belépési nyilatkozatot. Hét lány és tizen- két fiú. Valamennyien KISZ- tagok. Többségben öt-hat holdas kisparasztok gyermekei, akik szüleik gazdaságában dolgoznak. Az alakuló gyűlésen megválasztották a vezetőséget is. A szövetkezet a Dózsa György nevet vette fel A következő taggyűlésen a működési szabályzat elkészítését tűzik napirendre. A fiatalok ugyanis egészen új vállalkozásba kezdenek. Fábiánics Ernő, egykori orbányosfai uraság volt kastélyának pincéjében sampiongombát tenyésztenek. A pince területe közel 150 négyzetméter. Ebből 100 négyzetmétert foglal el a gombatenyészet. A fiatalok 20—25 centiméter vastagságban lótrágyából ágrásokat készítenek, s ebbe szórják a spórát. A trágyarétegre ezután 5—6 centiméetr vastagságú homoktakarót «helyeznek». Tíz tizenöt dekagramm spórára lesz STfikSftff A bíróságról jelentjük... 4 évi börtönre ítélték a szélhámos Szalait A zalaszentgróti járásbíróság néhány nappal ezelőt ítéletet hirdetett Szalai Ede, a zalaszantgróti faipari ktsz volt vezetője ügyének tárgyalása után. Szalait a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalással, sikkasztással vádolták. Még 1953-ban vett egy présgépet a ktsz pénzén, ezer fooorintért. Ezen két évig dolgoztak a szövetkezet dolgozói, hogy használhatóvá tegyék, szenyvező préssé alakítsák át. ( Amikor készen voltak a munkával, Szalai, mint a ktszí vezetője, úgy tüntette fel a présgépet, hogy az a saját tulajdona, s szíves örömest át- adja a ktsz részére potom 15 ezer forintért. A «vásár«-nál nem volt alkudozás, hiszem Szalai annak a szövetkezetnek adta ell a gépet, amelynek an- nak idején vette, s amelynek a vezetője volt. Nagy összegrel tett szert így jogtalanul. Ez még csak a kezdet volt. Az ellenforradalom idején még, merészebb lett. Az apja házaiban van a kisz, amiért természetesen helyiségbért fizetnek. Az? ellenforradalom előtt az öreg? .Szalai nem kért bért, de azt ellenforradalom idején a fiával bevasaltatta az elmaradt 25 ezer forintot. Az ifjabb Szaékái megszavaztatta a dolgozók-akai a nagy összeget és utasíttotta a könyvelőt, hogy fizesse ki az összeget. Ez meg is történt. A szélhámos 1956 októberében felvett kétezer forintot, újítási díj címén, de újításnak is híre-hamva sem volt. 1956 noilvemberében elégette a ktsz bi-1 javaylatait 1954 decemeber 31 - ig visszamenőleg. { Szalai Edét a zalaszentgróti járásbíróság 4 évi börtönbündtetésre, 3 ezer forint pénzbiki- tetésre ítélte. Ezenkívül 5000 forint értékű vagyonelkobzást rendeltek el nála, s 5 évig ) egyes állampolgári jogaitól megfosztották. Az ítélet nem jogerős. — p _ \ t | U^°znom kellett egész i * hegytetőig a pókszőtte, ezüstben csillogó hálókkal. - | Minduntalan az arcomra tapadtak. Úgy szelték keresztül( kasul a girbe-görbe szőlőkarók tetejét, mint valami sürgönyi drótok. Híradást visznek, a hegy, a tőkék táviratát, amelyösszeolvasva ezt mondja: «Bő- ven termettünk, hogy legyen örömötök.» — Phű, de kimelegedtem! — Pedig a tőkék rozsdásodó levelein már dér csillog. — Gyere ide, pajtás, itt mérik a jó mustot! — intett, kiabált felém öt vörösödő pincelakó. — Ejnye, máris észrevették, pedig meglepetésnek szántam a látogatást. Nem szabad, és nem lehet visszautasítanom a baráti meghívást. — Hát, ha már ilyen szívesen hívtok... . — Egy kancsát a békásnak! A múltkor úgy megríkatott azzal a történettel. — Hiszen jó, jó, de inkább azt írná meg, hogy nincs hordónk, hova öntözzük el ezt az istentelen sok mustot? — Megisszuk, komám! Úgyse soká mulatunk már! — összekoccan a hat pohár és zsuppsz, lecsúszik tartalmuk. Az egyikben szöget üt a mondat. — Aztán mért, komám? — kérdi. — Mert nyakunkon a háború! — Beszélsz bolondokat! Valamikor azt mondták, ha üstökös fut az égen, háború lesz. Most már az üstököst is úgy küldik oda fel. — Hát akkor nem lesz háború! — egyezett meg a másik. — Akkor erre igyunk!...: rajra csörrennek a poharak, fogy a hegy legfrissebb, még kavargó ajándéka. — Hanem ez a mester, hallod! Azt beszéli az úttörőben a gyerekeknek, hogy ne menjenek templomba, ő meg vasárnaponként ájtatoskodik egy hétre valót. — Az én fiatalkoromban a leventében pofozott, most meg .... Ha én lennék a hatóság, azért megmondanám neki, hogy: »Ide figyeljen, ezt így nem lehet ám. Ez farizeuskodás, képmutatás, ahogy a plébános mondja.« — Hát megilletné — mondja valaki, s most erre isznak. — Csak azt nem tudom, hogy a Tóth Pistát miért jelölték a tanácsba? Miért éppen Tóthot? Még tejfelesszájú! Úgy te is lehettél volna, komám. Az, hogy ő nem iszik, mert bolond, meg hogy az adót előbb fizeti meg, az nem nagy dicsőség, hiszen mi is megadjuk az államnak, ami megjár. Igaz, később, de megadjuk. Hogy a gyűléseken mindig hozzászól? Legkönnyebb beszélni, nem igaz, komám? — Ja bizony. De mit mondott a Kiss? — Igyunk is! — zeng a kórus. Már nem csörögnek a korsók. Mindenki «maszek» alapon iszik. — Éhöm. Nem rossz ez a murci. .. . Ám Kádár, én mondom, rendes ember. Mindent megad a parasztnak is. — Hát az biztos, csak miért szorítja a téeszcsét? — Mér szoríttya.... mér szoríttya? Hiszen, ha elnézem a micsurinosokat, akkor igaza van... — Hát igen, a Kemendy meg a Nagy Sós. De itt van a Kvarcsák meg a Kispeti Pista? Ki áll velük össze?. .. . »7 o, majd csak eldől! — -í* S ismét összelottyannak a poharak. — De mi lesz a borral? Nincsen hordó! — Már mondtuk, hogy megosszuk! De az almával mi lesz? — Ha nem veszik meg, megfőzzük pálinkának. — Hogy te milyen okos vagy, komám! Még tanácselnök is lehetsz! ! Mind helyeselnek... 11 — Mert aszongya.... — kéz-11 di a sarkon ülő — piros bort11 ittam az este, angyalom, ra- gyogom, szeretem a bort — bugyborékol az ütem öt torokból. (| — Hazudnék, ha azt állítasd nám, hogy rosszul megy a pa-i1 rasztnak. De higgyétek ele, saját Zsírunkban fulladunk meg. Annyi árunk lesz, hogy nem\ tudjuk eladni. Marha, disznó,11 meg minden. |, — Megesszük, komám! , »Borban az igazság, borband a vigasz».... veri vissza nótá- 11 juhot a felriasztott Zala völ- lgye----- (' — Haza kéne menni! — Igyunk még egyet! Nár keresve találnak egy- A másra az imbolygó po- ,i halak. Koccannak, s megürül-d nek----- Nagynehezen kikászá-dlódnak az alacsony pincéből, é s elindulnak hazafelé, ötük tó-t volodó alakja lassan belefolyik a sötétbe. Csak a nóta foszlá- nyai vágódnak időközönként a hegyoldalba, s a házőrzők vak- hántásai kísérik útjukat. Elindultam hazafelé, és egész úton az öreg hegypásztor bal csúszavai rezegtek bennem:) «Majd kiforrja magát.» ( Kemes Ödön : A borpintében... Pázva község a számok tükrében Községi tanácsaink az elmúlt hónapokban feltérképezték a községeket. Pontosan megállapították, hogy különböző területeken milyen változásom ment keresztül a falu, felszabadulásunk óta eltelt 13 esztendő alatt Az összegyűjtött adatok alapján színes, rajzos tablókat készítettek és azokat a községben jól látható helyen helyezték el. A pózvai községi tanács is a pedagógusokkal karöltve elkészített egy ilyen nagyobb méretű tablót, s kifüggesztették a tanácsház folyosójára. Aki belép a tanácsház ajtaján, azonnal megakad szeme a folyosón kifüggesztett tablón. S ha figyelmesen megnézegeti a rajta lévő ábrákat és számokat, azonnal megállapítja, hogy sokat fejlődött az elmúlt 13 év alatt az alig 520 főt számláló Pózva község. Negyvenöt család épített magának új lakóházat. Többen igénybe vették az állami segítséget az építkezésnél. 5 ezer forintos költséggel 1853-ban új hidat építettek a Zala folyóra. Kisebb útjavításokat is végeztek a község belterületén. Felszabadulás előtt nem volt villany Pózván, vakoskodó petróleumlámpákkal világítottak a dolgozók. A tanácsok megalakulása után villanyt kapott a község. A hálózatot a múlt években 200 méterrel bővítették. 1952-ben új tanácsházat kapott a falu. Ez 200 ezer forintba került. A temetőben pedig 9 ezer forintos költséggel hullaházat építettek. Az egyes dolgozók életszínvonalának emelkedéséről sem feledkeztek meg a tabló összeállítói A kis, festett ábrák elárulják, hogy felszabadulás előtt csak négy darab telepes rádió volt a faluban, most 65 rádió szórakoztatja a parasztokat. A múlt 25 darab kerékpárjával szemben, most 120 van a lakók birtokában. Nyolc motorkerékpárt, egy személygépkocsit és néhány mosógépet is vásároltak a pózvai dolgozók az utóbbi években. 300 kötetes könyvtárat, telefont is kapott a község felszabadulás óta. A pózvai községi tanács hivatalos statisztika alapján kimutatta, hogy a parasztok a múltban nem szórtak földjeikre műtrágyát. Az utóbbi években ezzel szemben, évente mintegy 70 mázsa műtrágyát használtak fel a nagyobb termés eléréséért. A kaposvári színházban Fiatal színésznőt avattak Kaposvárott. Vári Évát, mint műkedvelőt fedezték fel Nagykanizsán. A kaposvári színházi igazgatósága az idén leszerződtette a tehetséges fiatalt. Vári Éva a hivatásosak között is megállta a helyét és sikerrel játszik a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« című színdarab »B1-* rjfke« szerepében. ,4 fiatal színésznő szerepléséről a Somogyi Néplap igit jr. »A koiHySiuSi mondhatni égetnivalóan rossz fruska, Bikkel szerepében fiatal szinésiást avatott a színház Vári Éva Szemé-lyében. Ez volt az első szerepe, s ha nem is kifogástalanul, Vári Éva elfogadhatóan játssza Birikét, alakításán azonban sokat javítana, ha merne játékosabb lenni!-mi képünk a darab egyik jelenetében ábrázolja Vári Évát. ? t. ítélet a surdi okirathamisítók és gabonasikkasztók ügyében Lapunk hasábjain már hírt adtunk arról, hogy Jánosi József, a Terményforgalmi Vállalat surdi telepének vezetője és Cziráki József, a sormási hengermalom surdi cseretelepének vezetője összejátszottak, és jelentős összeggel megkárosították a népgazdaságot. Cziráki különböző manipulációk útján — mérleggel való csalás, a gabonát lisztre cserélők becsapása stb. — jogtalan többletre tett szert, amit Jánosa útján pénzzé értékesített. Jánosi a malom cseretelepének vezetője által ferde úton szerzett gabonára hamisított vételi jegyeket állított ki, ezenkívül maga is követett el különböző manipulációkat a saját munkahelyén. Jánosi és Cziráki ügyét a nagykanizsai járásbíróság tárgyalta, melynek során 72 tanút hallgattak ki. bizonyítást nyert, hogy Cziráki József a Jánosival való összejátszás "folytán 30 532 forinttal károsította meg a sormási hengermalom vagyonát- Jánosi József pedig 14 675 forinttal a Terményforgalmi Vállalatot. A nagykanizsai járásbíróság Jánosi Józsefet és Cziráki Józsefet bűnösöknek nyilvánította okirathamisítás, valamint a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás miatt. Jánosi Józsefet elkövetett bűneiért 3 évi és 4 hónapi börtönbüntetésre ítélték, valamint 6 esztendőre eltiltották a politikai jogok gyakorlásától, és kötelezték az okozott kár megtérítésére. Cziráki Józsefet 3 évi és 8 hónapi börtönre, politikai jogainak gyakorlásától 6 évre eltiltották, az okozott kár megtérítésére ítélték. 4 Egy javaslat Valamikor a közszolgáltatások díjait egy helyen intézték, az úgynevezett «Díjbeszedő Vállalatnál«. Ezt alvállalatot — helyesen, mert csak egy bürokráciát növelő közbeeső improduktív szerv volt — megszüntették. Megoldást, a dolgozó családok köszszolgáltatási díjainak befizetésére az Országos Takarékpénztár talált, Budápa» OT® Intézi a dolgozók helyett a gáz, villany, telefon, rádió stb. díjak befizetését. Ezígy történik, hog» a dolgozó idefizet minden hónapban, vagy akár negyed-, nevenként egy bizonyos öszszeget. S 3z OTP átutalással bonyolítja le a szolgáltatások díjainak kifizetését. Ez a módszer kényelmes, gyors, biztonságos és főleg nem rabol felesleges időt a dolgozó emberektől. Ennek a módszernek a bevezetésére egyébként annak idején — 1953-ban — a nagykanizsai OTP fiók is javaslatot tett. Az okos kezdeményezés, azonban valaki, vagy valakik meg nem értésén hajótörést szenvedett. Azt mondották: Vidéken erre nincs szükség! Az élet azonban mást mond. Igenis, be kellene vezetni ezt a megoldást a nagyobb vidéki városokban, így többek között Zalaegerszegen és Nagykanizsán is. A dolgozók örülnének ennek és sokan igénybe vennék az OTP ilyen irányú hasznos szolgálatait. Az OTP nagykanizsai fiókjának dolgozói egyébként a következőket mondották erről a kérdésről: Szívesen vállalnánk a közszolgáltatási díjak átutalásának munkáját, ha megbízást kapnánk erre a feladatra, mert tudjuk, hogy ezzel dolgozótársaink helyzetén könnyítenénk, s megszabadítanánk őket egy minden hónapban problémákat okozó gondtól. A dolgozók igénylik, az OTP fiókok vállalják, meg kell tehát oldani ezt a kérdést. Megoldani, annál is inkább, mert ez is a dolgozók életkörülményeinek a megjavításához, könnyebbé tételéhez tartozik.