Zalai Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-31 / 26. szám

2. Dulles gondolkodik, Adenauer taktikázik a német kérdésben Berlin. (MTI) A nyugat-né­metországi lapok washingtoni jelentései szerint az Egyesült Államok külügyminisztériumá­nak illetékes körei «fölöttébb kívánatosnak» tartják azt, hogy a német újraegyesítés kérdésé­vel, valamint a berlini kérdés­sel összefüggő nyugati ellenja­vaslatok a bonni kormánytól induljanak ki, mint elsősorban érdekelt féltől. U­gyan ezek­ben a körökben azonban most mondták id első ízben nyáran, hogy sem Dulles külügyminisz­ter, sem tanácsadói nem vár­nak sok újat a bonni javasla­toktól. Ilyen körülmények kö­zött — mondják e körökben — Dulles kénytelen lesz egymaga kidolgozni a Szovjetunió kor­mányának javaslataira a vá­laszt. E válasz­jegyzék a vára­kozások szerint igen kemény­nek fog ugyan látszani, megfo­galmazásban azonban különös gonddal ügyelnek majd arra, hogy a tárgyalások előtt a ka­put továbbra is nyitva tartsák. Amerikai körökben ugyanis négyhatalmi külügyminiszteri konferenciára számítanak a ta­vasszal. Dulles Politikai megfigyelők ebben az amerikai taktikázásban kí­­sérletet látnak arra, hogy az amerikaiak Boonnra hárítsák a felelősséget a további nyugati magatartásért. Ami Bonn magatartását ille­ti, a szövetségi kormány to­vábbra is hallgat ugyan, de tak­tikájának célja világos: egyál­talán nem akar foglalkozni a szovjet békeszerződés-tervezet­tel és semmiféle ellenj­avasla­tot nem tesz ezzel kapcsolat­­ban, minthogy a békeszerződés megkötése az eddigi bonni vé­lemény szerint csak az újra­egyesítés után következtetik be. Ugyanekkor a német kérdés megoldásával kapcsolatban hajlandó az 1955. évi genfi kon­ferencia nyugati téziseinél jó­val rugalmasabb javaslat elő­terjesztésére egy jövendő kelet -nyugati konferencián. A bonni kormány Ducwitzot, a hitleri diplomáciai kardot ki­kerüli és a végsőkig szélsőséges megbízottját küldi át a tenge­rentúlra, hogy részt vegyen a nyugati hatalmak­ munkaközös­ségének tevékenységében. Ez a munkaközösség a szovjet ja­vaslatra adandó válasz kidolgo­zására alakult. Washington­ (Reuter) Az Egyesült Államok hivatalos kö­rei úgy látják, hogy a tavasz alkalmas időpont lenne egy négyhatalmi, esetleg külügy­miniszteri szinten tartandó ér­tekezletre a német kérdésről. Valószínű, hogy az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország, valamint Nyugat-Németország képviselői, akiknek munkacso­portja a jövő héten kezdi meg munkáját Washingtonban, rész­letesen megvitatja majd ez a kérdést is. Berlin. (MTI) .Strauss, bonni hadügyminiszter szerdán pert indított Niemöller lelkész, a hesseni evangélikus egyház el­nöke ellen. Azzal vádolja Nie­­möllert, hogy «megsértette a nyugat-német hadsereget», mert az atomfegyverkezés el­len rendezett gyűlésen elmon­dott beszédében hangoztatta: «a szövetségi hadseregben a fia­talságot hivatásos bűnözőkké képezik ki.» Berlin. MTI) Az 1958 decem­ber 1. és 1959 január 15 kö­zötti időszakban Nyugat-Né­­metországból 9418 személy tele­pült át a Német Demokratikus Köztársaságba A Nyugat-Né­­metországból áttelepült szemé­lyek között igen sok a katona­köteles. (MTI) Adenauer (56) Három és fél évig teljesen süket volt, s még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy új­ra hall. — Mi-Ha-Lo . . . Drágám, kedvesem . . . Mindent tu­dok . . . Azért jöttem ide, hogy örökre veled maradjak . . . Mihail felugrott. A vakok té­tova tekintetével nézett körül a szobában, s felkiáltott: — Mi az, Pjotr Szergejevics, megbolondultam volna? Pari­ma hangját hallom! . . . — Dehogy barátom — mond­ta melegen Scseglov. — Ez az ő hangja! — Az lehetetlen! — ideges­kedett Limar. — Nem akarom elhinni . . . Nem tudom . . . — Látod, milyen ideges?! — nevetett Scseglov, és ujjával megfenyegette Parimát. — A végén még el kell ha­lasztani a gyógykezelést . . . Parima csak néhány nap múl­va érkezik . . . — Drágám — mondta Pari­ma halkan és boldogan. — Már megérkeztem. Pjotr Szergeje­vics, hogyan jutok el maguk­hoz? Mihail a hang irányába for­dult. Eltolt egy széket. Bele­ütközött a videfon szekrénybe. Majd kezével megérintette az ernyő hideg üvegét. — Parima!! . . . Gyakran előfordul, hogy az ember szenved, terhesnek érzi az életet, de bánata csak látszólagos. Leginkább a szerelmeseknél fordul elő ilyesmi. Vannak nők és férfiak, akik nem tudnak élni egymás nélkül. Ezt min­den ismerősük észreveszi, csak ők maguk nem tudnak eliga­zodni érzelmeiken. Ködben bó­­lyonganak, sóhajtoznak, se látnak, se hallanak és akác­leveleket tépdesnek szüntele­nül: »Szeret, nem szeret« . . . És mintha csak a sors tréfál­kozna velük, mindig a «nem szeret» jut a végére. Ez aztán a tragédia! ... De ha egyszer a májusi harmatos ösvényen vagy a holdvilágos ligetben vé­letlenül összetalálkoznak és reggelig némán hallgatják a madarak énekét, akkor meg­értik azt az egyszerű érzést, amely olyan kuszának, zava­rosnak tűnt fel. Sokkal rosszabb, ha nem az első, bátortalan szerelembe, hanem a kibomlott, érett érze­lembe tör be a bánat. Rosz­­szabb, de ugyanakkor jobb is, mert a szerelem — akár a ba­rátság — nem az öröm óráiban, hanem a súlyos gondok idején állja ki a próbát. Mihail Limart is nagy bánat érte. Fejlövést kapott, a löve­dék megsértette látási köz­pontját és megvakult. Az orvosok azzal biztatták, hogy újra látni fog. Három műtét után már valóban meg tudta különböztetni a fényt a sötétségtől. De ez volt minden. A sebészet többet nem tehetett érte. Még csak egy módszerben re­ménykedhetett. Ezt a módszert azonban Pjotr Szergejevics Scseglov nem árulta el, mert — mint mondta — a biofizikai tudományos kutató intézet megtiltotta, hogy a befejezet­len kísérleteket nyilvánosságra hozzák. Ez a módszer talán eredmé­nyes lesz. De Mihail már min­den reményét elvesztette: a lel­ki eredetű vakság meggyógyí­­tása aligha sikerülhet. Az utóbbi hónapokban szün­telenül furdalta a lelkiismeret. Hogy lehetett olyan kicsinyhi­tű, hogy Par­mának nem merte bevallani a szomorúságát? Igaz, csak azért titkolózott, hogy kedvesének ne okozzon bána­tot, meg aztán a gyógykezelés­ben is bízott, de Parima még­sem fogja megbocsátani, hogy becsapta . . . így talán nincs is joga Parima szerelméhez! Ta­lán jobb lenne, ha a lány örök­re elfelejtené! Ezzel a problémák azonban most egészen távoliaknak és érdekteleneknek tűntek fel Parima mellette ült, kezét a kezébe kulcsolta és Limar olyannak képzelte el a szerel­mét, amilyennek Greenhouse ostroma előtt látta. Azt mondják, a föld, amely­re vérünk hullott, mindig drá­ga marad nekünk. Nos, Mihail Limar a távoli Malájföldet két­szeresen drágának tartotta. Kí­váncsian kérdezősködött az is­merős vidékek és barátai felől, akikkel együtt harcolt Maláj­föld felszabadításáért, s ugyan­csak meglepte a fiatal népköz­­társaság fejlődése. Kis idő telt csak el az ország teljes felszabadítása óta, de a »rimbán« át már vasút és me­­út vezet, iskolák, gyárak, mo­zik és kikötők épülnek. Green­house helyén pedig hatalmas vízierőművet létesítettek. Az «Igarka» hajdani rádiósa és a volt maláji partizánlány most akaratlanul is felelevení­tette a régi és soha vissza nem térő eseményeket. — Mi-Ha-Lo, drágám, nem tudod, mi van Mister Peterson­­nal? — Nem tudom, Parima. Meg­ígérte, hogy írni fog, de csak arról értesített, hogy megérke­zett az Egyesült Államokba, aztán semmi. — Talán meghalt. Vagy örö­költ? Mihail vállat vont. Petersont csak néhány percig látta, nem is igen érdekelte ez az ember. . . . Jack Peterson, a «béke­apostol», ezekben a percekben New York egyik keskeny ut­cácskájában járt. Abban az ut­cában, amelyet az egész vilá­gon ismertek, mert neve az im­perializmus jelképe lett. Nem, Jack nem lett millio­mos. Erről árulkodott nyúzott arca. Nyűtt ruhája, cipője, amely úgy tátogatt, mintha en­ni kérne. De hogy került ez a koldus­forma ember a Wall Streetre, abba az utcába, ahol a milliár­dosok mellett még a milliomo­sok is szegényeknek látszanak? Miért jött ki abból a felhőkar­colóból, amelynek ajtaján szűk szavú, aranybetűs fekete tábla függött: «Parker National Bank»? . . . Talán a néhai Mister Parkerre való hivatko­zással néhány dollárt kunye­,­rált Parker utódjától?­­ Nem, Jack Peterson nem kön ’­nyöradományokért nyújtotta ki­­ kezét. Csak azt kérte, hogy al­kalmazzák, mert még erős és munkabíró férfi, önérzetét nem adta el, de ennél sokkal nagyobb áldozatot vállalt: eszét, tehetségét, teremtő ered­­­jét akarta áruba bocsátani. Még a pusztító hatású gépek­­ tervét is elkészítette volna, é­s csakhogy az integrátor rajzát , kidolgozhassa, és békét, egyet- é­s értést teremtsen az egész vilá­­­­gon.­­ Ó, micsoda együgyüség! . . . ” Jack még mindig nem akart­a politizálni. Amikor meghívták x a világbéke híveinek gyűlésére, x úgy elinalt, mint ördög a töm- ~ jénfüst elől; sok szűklátókörű­­ társával együtt a »sárga sajtó« x hazugságait terjesztette a kom- X munistákról. Greenhouse pél­­­­dája sem volt elég neki.­­ Még gyermekkorában olyan­­ tanokat vertek a fejébe, ame­­e­lyeket egyik napról a másikra­­ nem is lehet elfelejteni. Scseg-­o­lovot, az orosz mérnököt, Li­­c­mart, a rádióst és Parimát, a­­ szép maléji lányt megkedvelte­­ ugyan, s azt is belátta, hogy a­ malájiak között is akadnak okos, őszinte emberek — de­­ mindenkit szuverén lénynek,­­ individuumnak tartott, és C együtt, tömegben nem tudta, nem is akarta elképzelni őket.­­ Peterson ezt már a jövőre bíz­­­ta, amikor a sugárzás hatására­­ valóban egyenlőek leszünk a­­ földön, még szellemi képessé-­­ geink sem fognak különbözni,­­ s minden politikai csoportosu­x lás okai egyszerre eltűnnek. .. (Folytatjuk) . Az imperialisták mesterkedései Libanon ellen Bagdad (TASZSZ) Az Asz- Szavra című iraki lap beszámol az Egyesült Államoknak és a libanoni reakciónak azokról a kísérleteiről, amelyek be akar­ják vonni Libanont az agres­­szív bagdadi paktumba. Az Egyesült Államok — írja a lap — csilik volt libanoni külügyminiszter közreműködé­sével tervet dolgozott ki állam­csíny végrehajtására Libanon­ban. Amint ismeretessé vált, az államellenes összeesküvés vég­rehajtását májusra, a libanoni parlament legközelebbi ülés­szak összehívásának idejére halasztották. A bagdadi paktum tanácsá­nak január 28-án Karacsiban befejeződött titkos tanácsko­zásai különös figyelmet szen­teltek a libanoni államcsíny megvalósításának illetve an­nak a tervnek, hogy bevonják Libanont a bagdadi paktumba — fejezi be cikkét az Asz- Szavra. (MTI) Az olasz kormányválságról Róma­ (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint még mindig igen csekély a kilátás az olasz kormányválság megoldására. Az Olasz Szocialista Demokrata Párt Központi Bizottsága csütörtökön este megszavazta azt az indítványt, hogy a párt vegyen részt egy új koalíciós kormány megalakí­tásában. A szavazás aránya (34:26) azonban arra vall, hogy a párt vezetőségében erős a meghasonlás. Valószínűnek látszik, hogy Olaszországban keresztény­de­mokrata kisebbségi kormány alakul, mivel a baloldali szocia­listák bejelentették, hogy nem hajlandók semmilyen koalíció­ban résztvenni ZALAI HÍRLAP 1959. január 31. A kongresszus pénteki ülése (Folytatás az 1. oldalról.) szakosítása. A középázsiai köz­társaságokban, Azerbajdzsán­ban és Örményországban komp­lex módszerrel gépesítik a gya­pottermesztéssel összefüggő va­lamennyi munkát. Eddig az ál­lam a nyersgyapotot vásárolta fel a kollektív gazdaságoktól. Most, amikor a kolhozok sok­ágú gazdaságokká váltak, lehe­tőség nyílt rá, hogy saját hatás­körükben szervezzék meg a gya­pot szárítását és tisztítását. Az államnak így át kell majd tér­nie a nyersigyapot felvásárlásá­ról a rost­gyapot és a gyapot­mag felvásárlására. Muhu­gyinov megemlítette, hogy Hruscsov beszámolója to­vábbfejlesztette a párt nemze­tiségi politikájának tudomá­nyos elméleti tételeit. Külön ki­emelte a szocialista nemzetek szellemi közösségét a Szovjet­unióiban. Legfontosabb a párt­nak, az internacionalizmust megtestesítő eleven példának a vezető és irányító szerepe. Országunk — folytatta Mu­hu­gyinov — sok nemzetiségű, következésképpen sok nyelvű. Minden nemzet jogosan törek­szik saját anyanyelvének fej­lesztésére. De mindegyik nem­zet nagy szeretettel használja az orosz nyelvet. Ezért a szov­jet közoktatási rendszer átépí­téséről szóló törvény országos vitája során gyakorta elhang­zott az a kívánság, hogy az is­kolákban az anyanyelvet és az orosz nyelvet egyaránt tanítani kel. Muhi­gyinov megjegyezte, hogy nagyon komoly figyelmet kell fordítani a kívánságokra. Muhu­gyinov ezután beszélt a hétéves terv nemzetközi je­lentőségéről, elsősorban az ázsiai és afrikai népek szem­pontjából, amely népek már felszabadultak, vagy felsza­badulnak a függés alól és az önálló állami fejlődés útjára lépnek. A gyarmattartó országok — folytatta Muhu­gyinov — az Egyesült Államok támogatásá­val próbálják megtartani gyar­mataik és birodalmaik marad­ványait. Az amerikai imperia­lizmus a világ zsandára és a szabad népek elfojtója. Az Egyesült Államok politikájá­nak lényege az a törekvés, hogy új formákban valósítsa meg uralmát és ezzel örökössé tegye az új rabszolgaságot. Muhu­gyinov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a jugoszláv revizionisták azzal segítik elő a keleti országokban az impe­rializmus törekvéseit, hogy bi­zalmatlanságot igyekeznek kel­teni a Szovjetunió és a szocia­lista tábor országainak politi­kájával szemben. A jugoszláv revizionisták az imperializmus csatlósainak szerepét játsszák a Keleten. Egyes keleti országokban — folytatta Muhu­gyinov — a ha­tóságok a «kommunista ve­szély» ellenes harc zászlaja alatt a demokratikus erők te­vékenységének megakadályo­zásával kísérleteznek. Az ilyen eljárás az imperializmus mal­mára hajtja a vizet. Muhu­gyinov kifejezte remé­nyét, hogy ezeknek az orszá­goknak a vezetői bölcs megol­dást találnak, amely megoldás összhangban van népeik hálaa­dásával és felvirágzásával. A Szovjetunió népei felvi­rágzást és boldogságot kíván­nak a Kelet népeinek az új élet kialakításában és fejlesz­tésében — fejezte be felszóla­lását Muhu­gyinov. A péntek délelőtti ülés utol­só felszólalója Alekszandr Gi­­talov, a »XX. pártkongresszus« kolhoz (Kirovográdi terület, Ukrajna) traktoros brigádveze­­tője volt, aki a mezőgazdaság fejlesztésében elért eredmé­nyeiért kétszer megkapta már a Szocialista Munka Hőse cí­met. Elmondotta, hogy Ukrajná­ban brigádjának kezdeménye­zésére széleskörű verseny kez­dődött a kapásnövények meg­művelésének komplex­­ gépe­sítéséért, a gépek jó kihaszná­lásáért és a kiváló termésered­mények eléréséért. A péntek délelőtti ülés Alek­szandr Gitalov felszólalásával ért véget. Dulles nyilatk­ozata az amerikai képviselőház külügyi bizottságában Elroy amerikai hadügyminisz­tert is. Dulles a bizottság ülésén tett nyilatkozatában minden alap nélkül kijelentette, hogy az Egyesült Államokat nem terheli felelősség a hidegháborúért, majd ugyancsak teljesen alap­talanul azzal az állítással hoza­kodott elő, hogy a «hideghábo­rú forrásai» a «nemzetközi kommunista mozgalomban» ke­resendő, amely — mint mon­dotta — «a világuralomra tö­rekszik.» Dulles befejezésül a követ­kezőket mondta: «Mint Eisen­hower már több ízben hangsú­lyozta, nincs olyan dolog, amit meg ne tennénk, bármikor bárhol, ha az ésszerű kilátást nyújtana az igazságos béke biz­tosítására.­ Az egész nyilatko­zat azonban kiáltó ellentétben áll ezzel az állítással. (MTI) Washington­ (TASZSZ) Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön zárt ülé­sen tárgyalt a nemzetközi hely­­zetről Az ülésre meghívták Dulles külügyminisztert és Mc- Aláírták a magyar-csehszlovák társadalombiztosítási egyezményt Evzen Erbannak, a Csehszlo­vák Társadalombiztosítási Hi­vatal elnökének vezetésével ja­nuár 26. óta csehszlovák társa­dalombiztosítási delegáció tar­tózkodik Magyarországon. A küldöttség a Munkaügyi Mi­nisztériumban tárgyalt a ma­gyar társadalombiztosítási szakemberekkel. A magyar küldöttséget Kisházi Ödön munkaügyi miniszter vezette. A tárgyalások szívélyes, ba­ráti légkörben folytak, s ennek eredményeként a küldöttségek vezetői pénteken délelőtt alá­írták a két ország társadalom­­biztosítási egyezményét. Az egyezmény aláírásánál megje­lent Julius Viktory, a Cseh­szlovák Köztársaság budapesti nagykövete is. Az egyezmény aláírása után dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke fogadta Erban, a Csehszlovák Társadalombizto­sítási Hivatal elnökét, valamint Julius Viktoryt, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagy­követét. A fogadáson részt vett Kis­házi Ödön munkaügyi minisz­ter is. Baráti légkörben, szívélyes eszmecsere folyt a két ország közötti társadalombiztosítási együttműködés kérdéseiről. (MTI) Megjelent a Szovjetunió c. képes folyóirat 1959. évi első száma érdekes kérdésekre ad feleletet a SZOVJETUNIÓ c. képes fo­lyóirat 1959. évi most megje­lent első száma. — «A víz és az élet» c. írásban a Nagy Fer­­ganai-csatorna megépítéséről olvashatunk, mely most húsz éve, 160 000 ember összefogá­sából született meg. Segítségé­vel eddig mintegy 135 000 hek­tár szikes, kiégett talajt sike­rült termékennyé tennie, Üzbe­gisztán népének. A Pamir és Tien-san völgyében megtermé­kenyített föld ma Üzbegisztán fő gyapottermő vidéke. A cik­ket 20 évvel ezelőtti és most készült felvételek teszik még érdekesebbé. — A Nemzetközi Hűtéstechnikai Intézet moszk­vai üléséről, a mesterséges hi­deg és fagyasztás tudományos kérdéseiről számol be a «Szov­jet hőtechnika fejlődése» c. írás. — «A múzeum az iskolá­ban» címmel a moszkvai 297. sz. iskola művészettörténeti múzeumáról olvashatunk. Egy rigai munkáscsalád minden­napi életét, munkáját, tanulá­sát, pihenését és szórakozását ismerteti «A családom» című, képekkel illusztrált írás.­­ A lap beszámol a Pekingi Kísér­leti Opera művészeinek fellé­péséről szovjet városokban, és a kazahsztáni művészek moszkvai bemutatkozásáról. — A lap a Szovjetunió társadalmi, politikai, gazdasági és kulturá­lis életének fontos eseményei­ről tájékoztatja az olvasóit, szí­nes leírásokban és képes ripor­tokban. A cikkek között hu­mort és amatőr felvételeket is találunk. — A folyóirat az ed­diginél kisebb alakban, de na­gyobb terjedelemben jelent meg. Mi a sugárkémia? Hogyan­­ keletkeztek a Hold kráterei? Kik a legújabb szovjet Nobel­­díjasok? Milyen távlatot nyit a szovjet emberek előtt a hét­éves terv? Kik és hogyan men­tették meg a belga sarkkutató­kat? Ezekre és egyéb fontos. iiiiHiHii ■iiiii mim ini» ’. Várható időjárás szombaton estig: ’’ Változó felhőzet, néhány helyen eső, esetleg ónos eső, párás, ködös idő, gyenge légáramlás. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet: mí­nusz 2—6 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 0—plusz 1 fok között.

Next