Zalai Hírlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

2. Világszerte visszhangzik a békés versenyre szólné felhívás Sajtóban»okt a kongresszus munkájáról MOSZKVA A szovjet lapoknak szerdán is vezércikk témát ad az SZKP XXI. kongresszusa Az Izvesz­tyija »Külföldi barátaink sza­va« címmel közölt vezércikké­ben kommentálja a kongresz­­szusnak a Szovjetunió külföldi barátai körében keltett vissz­hangját Világszerte — hangzik a cikk — milliók üdvözlik szívből a kommunizmus építőinek magas fórumát, amely megjelöli a szocializmus és kapitalizmus közötti verseny döntő szaka­­szának kezdetét Örömmel és reménységgel kísérik az új vi­lág határozott lépteit, mert eb­ben a világban az egyszerű em­ber saját boldogságának lehet kovácsa. A lap ezután megállapítja,­ hogy akadnak külföldön más­­fajta visszhangok is. Lomb­rm­ran például a Times jelentése szerint elégedetlenséggel fogad­­ják­­az adómentes állam meg­teremtésére vonatkozó orosz méretet», az Egyesült Államok­ban nyugtalanságot keltett a szovjet gazdasági fejlődés ál­landó gyorsuló üteme, amely messze felülmúlja az amerikai fejlődés ütemét. DZSAKARTA A Hakian Rakiat című lap cikket szentel az SZKP XXL kongresszusának. Hangsúlyoz­za, hogy a kongresszus ragyogó megnyilvánulása a kommuniz­mus kétségtelen győzelmének is a népek közötti tartós béke megszilárdulásának. A lap ol­yan eseményként jellemzi a kongresszust, amely mély nyo­mokat hagy a világtörténelem­ iJAuilAll NEW YORK A San Franciscóban megjelenő Chonicle című lap szer­kesztőségi cikkben kommentálja az új szovjet hétéves tervet, a lap hangoztatja, hogy egyetlen kapitalista ország sem szab­hatja meg oly világosan gazdasági céljait, mint a szocialista ország. A Chonicle ugyanakkor aggodalmát fejezi ki afölött, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti gazdasági verseny nem alakul az Egyesült Államok javára, majd hang­súlyozza, hogy az Egyesült Államok «máris érzi maga mögött ellenfelének forró lélegzetét». Az Ar Raj Al Am című lap keddi számában »A Szovjetunió külpolitikája« címmel kommen­tálja N. Sz Hruscsovnak, az SZKP XXI. kongresszusán el­hangzott beszámolóját A lap különös figyelmet szentel a be­számoló azon részének, amely­ben a Szovjetunió és az Egye­sült Arab Köztársaság közötti UOL áll N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP XXI. kongresszusán elhang­zott beszámolója a béke nagyszerű dokumentuma, hangsúlyoz­za a Szvadhinata című indiai lap az SZKP XXI. kongresszu­sával foglalkozó vezércikkepen. A Szovjetunió — állapítja meg a lap —­­megkezdte dia­dalmas előrehaladását a kommunizmus felé vezető úton. A szovjet nép pedig határozottan síkraszáll a háború megelőzé­séért,­ a háborús feszültség csökkentéséért. Ezért akarja a né­­zetkérdés azonnali demokratikus rendezését. Amint a lap a továbbiakban megállapítja, a szovjet fegy­veres erők létszámának háromszázezer fővel történt újabb csökkentése szintén a szovjet békepolitika megnyilatkozása. Nagy érdeklődés nyilvánul meg Kínában az SZKP XXI. kongresszusa iránt, s az ér­deklődésre jellemző, hogy a Renmin Ribao-nak azt a szá­mát, amely teljes terjedelmé­ben közölte Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolóját, s a Szovjetunió hétéves tervéről a kínai fordításban kilencven­ezer írásjegy terjedelmű volt A szerdai lengyel lapok a legnagyobb terjedelmet Mali­­novszkij marsall beszédének szentelik, kiemelve a harcias, háború nyilatkozatokat tevő, a Szovjetuniót és a szocialista országokat fenyegető nyugati hadügyminiszterekhez intézett figyelmeztetést: «Uraim, eh­hez rövid a karjuk«, ideológiai nézeteltérésekről van szó. E nézeteltérések elle­nére — írja a lap — «A Szov­jetunió úgy véli, hogy a Szov­jetuniónak és az Egyesült Arab Köztársaságnak közös céljai vannak, amelyek lehetővé te­szik együttműködésüket. Ezek a célok összefoglalhatók a nem­zetközi imperializmus ellen ví­vott közös harcban­. — az emberek rövid idő alatt szétkapkodták.» Az üzemekben, hivatalokban, népi kommunákban gyűlése­ken és beszélgetéseken vitat­ják meg a kongresszus esemé­nyeit. Népes gyűlésekről érkez­tek hírek Pekingen és Tien­­csinen kívül Sanghajból, Kan­tonból, Csungkingból, Csan­­csunból s több más városból és vidékről is. Malinovszkij nyugodt, ma­gabiztos beszéde, a szovjet haderő felkészültségéről szóló komoly szavai igen jó hatást váltottak ki a lengyel közvéle­ményből. A lapok egyre több kommentárt és publicisztikai anyagot közölnek a kongresz- VARSÓ 2 A­L­A­f­­ I­ft­­ X ? A Tanjug cáfolata Belgrád­ (TASZSZ) A Tanjug jelenti: A Tanjug felhatalma­zást kapott a New Chronicle című angol lap arról szóló, nemrég közölt hírének megcá­folására, amely szerint a kairói jugoszláv nagykövet nemrég állítólag figyelmeztette Nasszer elnököt, hogy élete veszélyben forog, mert a Szovjetunió pa­rancsot adott az arab kommu­nistáknak az elnök fizikai megsemmisítésére. A News Chronicle című lap jelentése azt állítja, hogy a jugoszláv nagykövet, illetve a­­jugoszláv felderítő szolgálat­ figyelmez­tette Nasszer elnököt. A lapnak ez a híre, amelyet az AFP, va­lamint néhány nyugati lap is közölt, átlátszó és szemérmet­len provokáció. (MTI) Soustelle merénylőinek perét tárgyaljuk Parizzsban Párizs (MTI) Mint ismeretes, szeptember közepén algériaiak l'ainlcS a I1U-niszten­moa tartó Soustelle gépkocsijára. A golyók azon­nali nem találták el a minisz­tert. A merénylőket enogtak es az algériaiakra vonatkozó kivételes állapotot eltem­erő jogszabalyok alapján nauoiro­­ság elé állították oitet. párizsban masodik napja tart a nauuiróság elott a Sous­­tene elleni merénylet ügyenek tárgy­alása. Soustelle nem jelent meg a tárgyaláson, jollenet, már nét­­ron visszaér­kezett szaharai körútjáról. A valllottak vendi követelték Soustelle kihallga­tását. Az egyik vevő, Aouai­­lan rámutatott arra, hogy So­­ustelle algériai kormányzósága idején túlkapások, kínzások, tömegmészárlások történtek Algériában. Szükségesnek tart­ja, hogy Soustelle a bíróság előtt magyarázatokkal szolgál­jon, s hogy így a bíróságnak módjában legyen megismerni a merénylet indítóokait. • A védők között van a ma­gyar származású Pierre Kál­­dor, aki hevesen tiltakozott az ellen, hogy az egyik vádlott ki-­­ hallgatási jegyzőkönyvét akkor í íratták alá, amikor a vádlott önkívületi állapotban feküdt a Hotel Dieu kórházban egy rendőrgolyótól sebesülten. A'a­llahit kormány­k­ulságról Róma­ (AFP—DPA) Pietro Nemo, az Olasz Szocialista Párt vezetője újságíróknak ki­jelentette, Giovanni Gronchi elnöknek az a döntése, hogy nem fogadta el Fanfani lemon­dását és a parlament döntésé­re bízta a Fanfani-kormány további sorsát — kemény lec­két jelent a kereszténydemok­rata párt vezetőségének. Ez a párt a színfalak mögötti mes­­te­rkedés­eivel bebizonyította, hogy képtelen az ország érde­keinek megfelelő politika foly­tatására. Nemy véleménye sze­rint nem lehetetlen, hogy a kö­zeljövőben újabb bonyodal­makra kerül sor, tekintettel a kereszténydemokraták sorai­ban egyre jobban elmélyülő válságra. A DPA jelentése szerint Fan­­fantihoz közelálló körökben ki­jelentették, a tisztségéről le­mondott miniszterelnök eleget tesz az államelnök kívánságá­nak és a parlamentre bízza kor­mányának további sorsát. Fan­­fani a képviselőház jelenlegi összetétele mellett azonban csak akkor kaphat többséget a parlamentben, ha saját párt­ján belüli ellenfelei, továbbá a szociáldemokraták és republi­kánusok is rá szavaznak. Politikai megfigyelők lehetsé­gesnek látják új választások kiírását. (MTI) tiEliffi MALIM* k ^ ^/**f/*** fordította: galsai pom&wk j (60) !■I Limar szemébe fényözön zá­porozott. Agyában bár még igen gyenge — elektromágne­ses rezgések keletkeztek. Eze­ket a rezgéseket a differeciátor felerősítve visszaküldi az agy­ba, de mondják, «ellenkező fá­zisokban». S ezáltal nem erő­síti, inkább csökkenti az agy­sejtek rezgéseit. Az agy azonban harcol. Min­den erejét mozgósítja, s végül így legyőzi a­­belső gátlásokat. Ilyenkor a diferenciátor mű­ködésének fokozására van szükség. Hogy az agy ismét harcolhasson. Az egészséges sejtek a roncsoltak segítségére sietnek, ami igazán nagy erő­próba, akkor, ha az egész szer­vezet forog kockán. Az agy a hosszas gyógykeze­lés alatt — persze »trénin­get» tart, s hozzászokik ahhoz, hogy bonyolult feladatait újra önállóan teljesítse. Ez a mód­szer a szétzúzott, elpusztított majd összevarrt izmok gyakor­latoztatásához hasonlít. Az ilyen gyakorlatok bármilyen fájdalmasak és megerőltetőek is, egyedül alkalmasak arra, hogy a halott szöveteket élet­re keltsék Persze, a maláj­ lány, akinek még technikumot sem volt al­kalma elvégezni, nem értette meg ezeket a roppant bonyo­lult problémákat De hitt a tu­dományban, hitt abban, hogy szerelme újra látni fogja ezt a szép, ezerszínű, életvidám vilá­got. S ezekben a percekben amikor a remény és a kétség­­beesés viaskodott benne, csak arra ügyelt, hogy semmit el ne mulasszon, mintha csak sorsa egy mozdulattól, vagy szótól függne. . .. És most? — kérdezte Dovgopolov. — Ne­m lá-á-tok... — sut­togta Limar. — Mi a neve?... — Az aka­démikus az ernyőt figyelte, amelyen a beteg agy elektro­­mágneses rezgéseinek kis kí­gyói vibráltak, táncoltak, ug­rándoztak. — Hogy ... hívnak? ... — kérdezte vissza a beteg lassan, erőlködve. Homlokát ráncolta, úgy töprengett, ki is ő, és hogy hívják? Ez a csodálatos készülék nemcsak a vakságot, hanem sok más betegséget is meg tud gyógyítani. Előfordul például, hogy az ember elveszti emlé­kezőtehetségét. Bármit lát vagy hall, azonnal elfelejti. Ilyenkor a differenciátor sisakja foko­kozott munkára serkenti agyát amely úgy megfeszül, mint most Mihail emlékezete.. — Engem ... Mihailnak ... hívnak.. — Lát valami fényt? — Látok. Egy másodperccel ezelőtt semmit sem látott. Tehát már harcol az agy — és meg is fog gyógyulni! — Elég! — modta az akadé­mikus. — Befejeztük. Az átkapcsoló kattant. A ha­talmas reflektorok kihunytak. A nagy teremre barátságtalan homály telepedett Mihail megfogózott a karos­­székben és felkiáltott. — Látok... önt látom, pro­fesszor elvtár®!... Szürke ru­hában van ugye? És magát is látom, Pjotr Szergejevics ... De most.. jaj, most megint minden, sötét lett!... Megint nem látok!.... Nem látok!... — Nyugodjék meg, barátom! mondta az akadémikus olyan kedvesen, mintha egy gyerek­hez szólna. — Ez csak az első gyógykezelés volt. Később majd mindig tovább fogja lát­ni a fényt Hogy aztán soha többé ne ismerje a sötétséget. — Köszönöm! —­l­mar meg­fogta és férfiasan megszólítot­ta az akadémikus kezét. Na­gyon köszönöm! Scseglov elfordult Torká­ban fanyar ízek keveredtek, szívét összeszorította az öröm. Józan, kemény minden ér­zelgősségtől irtózó embernek ismeri magát, de most ő sem tudott nyugodt lenni.. Parima nem szégyelte, hogy könnyezik. Szeméből a boldog­­sá tiszta könnyei peregtek. Scseglov kézemfogta és Mi­­hailhoz vezette. Parima né­mán átölelte szerelmét, arcát a melléhez szorította. Mihail meg sem lepődött, mintha csak tudta volna, hogy Parima az egész időt mellette töltötte. — Menjük drágám! — mondta halkan. — Csak semmi izgalom! — fenyegette meg őket Dovgo­polov. Aztán homlokáról letö­rölte az izzadságot, és más hangsúllyal folytatta: — Ne izguljanak!... Hm... Köny­nyű azt mondani! Az akadémikus ősz szakál­­lát simogatva Scseglovhoz for­dult: — A beteg újra lát! Igen, igen, visszanyerte látását!.... Igaz, csak egy pillanatra, de ez még csak a kezdet Már el­mondhatjuk, hogy ez az ember, akire a legborzalmasabb sors várt megmenekült... Ugye, nem hiába ábrándoztunk, nem hiába harcoltunk? — A professzor itt elhallga­tott, majd tréfás panaszkodás­sal folytatta: — De minől ál­modozhatunk még, barátom?... Meghódítottuk a földet a vizet, az atomenergiát, a sztratoszfé­rát... S lassanként megismer­jük a legnagyobb titkot — az élő emberi agyat is... Mit akarhatunk még? Scseglov válaszul csak elmo­solyodott: drága akadémikus barátom, még nagyon-nagyon sok munka vár ránk! Vágya­ink úgy fénylenek előttünk, akár a világítótornyok. S vá­gyak nélkül nem tudunk élni . A folyosón Limar boldog hangja hallatszott be a szobá­ba: — Látom a napot! Dovgopolov és Scseglov ki-­­­nézték az ajtón. Két ember állt ott az ablak­nál, a nap sugármányát van, két fiatal, erős és diadalmas ember. VÉGE. 1959. február 5. HADik­ BÉLA | Hadik Béla rendőrtiszt, a munkásmozgalom régi harcosa, 1959. február hó 1-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hadik elv­társ kora ifjúsága óta részt vett a munkásmoz­galomban. Hallgatója volt Za­­laszentgróton az első dunán­túli pártszemináriumnak, ahol a marxizmus alapelméletét el­sajátította. Fiatal kora ellené­re, a párt megbízásából, a ma­gyar vörös hadseregben mint századparancsnok és járási megbízott harcolt az ellenfor­radalmi erők ellen. A Tanácsköztársaság bukása után hosszú börtönbüntetéssel sújtották, s a börtönévek után rendőri felügyelet alatt volt, munka nélkül. Hétszer tartóz­tatták le, de a megpróbáltatá­sok ellenére is kitartott a kom­munista elvek mellett. 1945-ben az általa szervezett egységgel — együttműködve a szovjet katonai alakulatokkal — a fegyveres harcot segítette, s biztosította, hogy Zalaszent­­gróton a két nagyméretű Zala­­hidat a visszavonuló német csapatok fel ne robbantsák. A felszabadulás után a járási földosztó bizottság megbízott­jaként felosztotta a párt nevé­ben a Károlyi-grófok és a töb­bi környékbeli kizsákmányolok földjét. Megszervezte Zala­­szentgróton a helyi rendőrség egységeit, és 1956-ig a rendőr­ségen dolgozott. Később, korá­ra való tekintettel, nyugdíjaz­ták. Az 1956-os ellenforradalom ellen az elsők között fogott fegyvert és hívás nélkül je­lentkezett szolgálatra a Bel­ügyminisztériumban. Idős kora ellenére is fiatalos lelkesedés­sel harcolt a párt ügyéért, és megalkuvást nem ismerve, éle­te utolsó órájáig dolgozott. Harcos élete, a KISZ-fia­­taloknak és kommunistáknak egyaránt példaképe kell, hogy legyen. A Belügyminisztérium és a párt Hadik elvtársai saját halottjának tekinti és tetemét katonai díszpompával helyezi el a Farkas­réti temetőben, a kormány által adományozott díszsírhelybe. A PACSIRTA írta: Tatjaim Texas J E­zt a történetet egy fiatal *-t kínai asszony, In Huang­­lan mesélte nekem. Hephei városban, Anhoi tar­tomány központjában találkoz­tam először In Huang-lannal. A tartományi nőszövetség he­lyiségében, a hosszú asztal mel­lett a legkülönbözőbb foglalko­zású nők foglaltak helyet. Velem szemben egy derűs kedvű, fiatal, fekete hajú, csil­logó szemű asszony ült. Amikor nevetett, kivillantak vakítóan fehér fogai. Ez a fiatalasszony, In Huang-lan mesélte el nekem élettörténetét. Falun született, vagyon sze­gény parasztcsalád gyermeke volt. Hétéves korában szülei odaadták jövendő férje család­jához. In Huang-lan nem be­szélt részletesebben erről a szo­kásról, sejtette, hogy már haj­lottunk róla. A régi Kínában — főleg a nagy nyomor miatt — az a szokás alakult ki, hogy a szegény emberek még serdülő korban odaadták lányukat a jövendő férj családjának, csak­hogy megszabaduljanak egy ke­nyeret kérő szájtól. A leány, mint ingyen szolgáló élt férje otthonában. A helyzet persze akkor sem változott, amikor férjhez ment, mivel továbbra is cseléd, a férj rabnője maradt. Így történt In Huang-lannal is. Hétéves korában kezdett dolgozni anyósa házában, s ami­kor betöltötte 13. évét, a felnőt­tekkel együtt kiküldték dolgoz­ni a földekre. Jövendő férje öt évvel volt idősebb nála. Ez még szerencse volt, hiszen In Huang­­lan egyszer a folyóparton talál­kozott egy leánnyal, akinek a jövendőbelije mindössze négy éves volt. A «vőlegény» a leány szoknyáját fogta, és sírt, hogy vegye fel a karjára. A leány ruhát mosott a folyóban és így ijesztgette jövendő férjét: «Ha sokat nyafogsz, odadoblak a tigriseknek!» In Huang-lan szorgalmas •* és engedelmes leányka volt, de volt egy szenvedélye: nagyon szeretett énekelni. Min­denütt dalolt: a konyhában, a mezőn, munka közben és pihe­nés idején. Anyósa viszont ki nem állhatta az énekszót. Nem akkarta, hogy a faluban híre tá­madjon: fiának menyasszonya állandóan énekel, mint a da­losmadár. Ezenkívül az anyós azt hitte, hogy énekszó mellett a leányka nem tud elég gyor­san dolgozni. In Huang-lant so­kat szidta az anyósa: »Kitépem a nyelvedet, ha folyton, éne­kelsz.« A lány kiment a mező­re és ott énekelt, mint a fa­­csírta. Maga költötte egyszerű, de szívhez szóló dalait. Anyó­sa azonban nem tűrte engedet­lenségét. Egyszer, amikor haza­tért a mezőről, nem adott neki enni. «Már biztosan jól laktál énekszóval» — mondta és el­rakta előle az ennivalót. A régi szokás szériát, amikor a menyasszony betöltötte 16— 17. évét, megtartották a lako­dalmat, így történt In Huang­­lannal is. Esküvő után sem si­került megtörni a fiatal asz­­szonyt: akárhogyan szidták is érte, mindig énekelt! Férje csak az anyjára hallgatott, és soha nem védte meg feleségét. A törékeny, fekete szemű fiatal asszony végtelenül egyedül volt férje házában, ahol csak a dal jelentett számára pihenést, örö­met, boldogságot. I Az élet közben haladt to­­­­vább. A falut felszabadította a­­ néphadsereg. In Huang-lan az I utcán meglátta a katonákat, akik­­ erős, jóságos és bátor emberek­­ voltak. Este átment a szomszé­dos faluba, ahol a csapat állo­ 5­másozott. Egyszerre csak meg­hallotta, hogy a katonák éne­­­­kelnek! In Huang-lan maga sem tudta, honnan vette a bá­­­­torságot, de nótázni kezdett. És olyan boldogan, olyan csengő­­­ hangon énekelt, mint még soha életében...­­ In H­uang-lan csillogó szeme­m­mel, mosolyogva mesélte emlé­keit és olyan páratlan tehetség­­­­gel utánozta hol a lábasokkal zörgő anyósát, hol a katonákat, hol az aktivista lányt, aki elő­ször hívta őt a klubba énekel­ni, hogy mindnyájan nagysze­rűen szórakoztunk... A járás­első mezőgazdasági szövetkeze­­­­tévék klubjában lépett fel elő­ször nyilvánosan. Anyósa ma­­­­gán kívül volt a méregből, nem­ akarta elengedni, de a klub ak­tivistái magukkal vitték Srt­ . Huang-lant. Igaz, amikor In . Huang-lan hazatért a klubból,, a ház ajtaját zárva találta és a fészerben kellett töltenie az éj­szakát. íj­e azóta minden megválto­­zott. In Huang-lan együtt dolgozott továbbra is a család­­­­dal a földeken, s otthon is el­­­­végzett minden munkát, hogy anyósának ne legyen oke a­­ szemrehányásra. De most rads' szabadon dalolt. Minden nap­­ újabb énekeket tanult. Nem tő­■ rődött vele, akárhogyan zsörtö­■ lődött is az anyósa. Két évvel­­ ezelőtt In Huang-lan részt vett ■ a népi tánc- és énekfesztiválon, és díjat nyert. Még Pekingben is vendégszerepelt a járás kul-­ turális együttesévé. Részt vett a­­ kínai nők országos értekezletén,,­­ ahol találkozott Mao elnökkel. ■­ így megváltozott az élete. X Megkértük In Huang-lant,­­ hogy énekeljen és a fiatal as­­­­­szony készséggel teljesítette ké­­ résünket. Olyan tisztán, csengős ' hangon dalolt, mint a pacsirta, X Hangja még nem eléggé kül­­■ túráit, de nagyon tiszta és kel­■ lemes. Nem tudom, miről éne­kelt és nem is kértem meg,­­ hogy mondja el. Az ember szí­n­éből áradó dalhoz nincs szük­ X ség a tolmácsra. a Li­vaké a kivívott szabadság- X ról, a munka boldogságá­éról, a nagyszerű és­ivilágos cél­íról, a sorsát alakító emberről­­ szólt. És ez a dal a világ min­­den nyelvén érthető. ­j imitas ­ Várható időjárás csütörtökön estig­ (csendes, párás, helyenként ködös idő,. .)a déli órákban kevés napsütéssel. Dél-­­nyugaton egy-két helyen kisebb köd- iszitálás, vagy hószállingózás lehetsé­­­­ges. Erős éjszakai fagyok. A nappali­­ hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet X mínusz 5—8 fok. Legmagasabb nap­­­pali hőmérséklet csütörtökön: 0—mi­­­nusz 3 fok. Távolabbi kilátások: las­­­sú felhősödés, később havazások.

Next