Zalai Hírlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

1959. október 35. Egri Gyula, a Paksi Gápállomás vontatása az ifjúsági egyéni traktorosverseny országos első helyezettje Ez év tavaszán a megyei KISZ-bizottság és a gépállomások igazgatósága meghirdette a zalai traktorosok között is az ifjúsági egyéni versenyt. Az országos viszonylatban folyó traktoros versenyhez 94 fiatal gépállomási dolgozó csatlakozott megyénkben. A zalai versenyzők teljesítményének szeptember 21-i értékelése szerint a megyében első helyen állt Egri Gyula, a Palini Gépálomás vontatóvezetője, aki 1226 normál holdat teljesített. Ezzel az eredménnyel a palini traktoros országos második helyen állt. A megyei harmadik helyen egy hónappal ezelőtt szintén palini traktoros állt, Papp István vontatói személyében, aki 1116 normál holdat teljesített. A szeptemberi értékelés után még nagyobb lendülettel dolgoztak a Palini Gépállomás fiataljai, hogy fáradságos munkával megszerzett helyezésüket továbbra is megtartsák. S a jó munka újabb, nagyobb eredményeket hozott. A legutóbbi értékelés szerint Egri Gyula továbbra is tartja a megyei első helyet és 1353 normálhold, 289 műszaknormával az országos első helyre lépett elő. Papp István szintén előbbre lépett egy helyezéssel. 1223 normál hold, 250 műszaknorma teljesítményével az ifjúsági egyéni traktorosverseny megyei második helyezettje. A traktorosok versenye tovább folyik. ZALAI HÍRLAP Szívósan, töretlenül és lelkesen végezzük a mezőgazdaság szocialista átalakítására irányuló munkánkat Kiss Károly elvtárs felszólalása a nagykanizsai járási pártértekezleten Pénteken tartották meg a nagykanizsai járás kommunistáinak küldöttei pártbizottság választó tagértekezletüket. A járás nyolcvankilenc alapszervezetéből 120 szavazati és 19 tanácskozási jogú küldött jelent meg az értekezleten. A pártértekezleten részt vett Kiss Károly elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Darabos Iván elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Matécz János elvtárs, országgyűlési képviselő is. a Központi Bizottság dicsérete A pártértekezlet beszámolója feletti vita során felszólalt Kiss Károly elvtárs is. — Bevezetőmben engedjék meg az elvtársak, hogy pártunk Politikai Bizottságának üdvözletét átadjam a nagykanizsai járási pártértekezletnek — kezdte beszédét Kiss Károly elvtárs —. Végighallgattam itt Söjtör elvtárs beszámolóját. Véleményem szerint jó, értékes, előremutató volt ez a beszámoló. Olyan problémákat sorakoztattak fel benne, amelyekkel a falusi pártszervezetekben az elvtársaknak nap mint nap foglalkozniuk kell. És benne voltak azok a feladatok is, amelyeket nekünk a következő esztendőkben meg kell valósítanunk. Mi, a párt központjában úgy értékeljük azt a munkát, amit a nagykanizsai járás kommunistái végeznek, hogy az országban az elsők közé tartoznak. Jó munkának tartjuk, amit az elvtársak az elmúlt esztendőkben végeztek. De ezek után se menjen el senki azzal, hogy: nahát most már lassul az ütem, jól értékelték eddigi munkánkat, fél évig pihenhetünk. Ez téves felfogás lenne, ilyesmit nem engedhetünk meg magunknak. Mert ha jól megy is a munka mihelyt tüzetesebben megnézzük a dolgokat, találkozunk egy sereg kérdéssel, amit jobban is megoldhatnánk. Kiss Károly elvtárs ezután a beszámolóban ismertetett néhány problémával foglalkozott, majd a további feladatok ismertetésére tért. Fő feladat: a mezőgazdaság szocialista átszervezése — Az iparral általában rendben vagyunk — folytatta beszédét —. Egészen jó munka folyik az ország gyáraiban, üzemeiben, itt a megyében is. A mi nagy munkánk, gondunk és a jövő esztendőben is egyik legnagyobb feladatunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az ország szántóterületének több mint 52—53 százaléka — ebben benne vannak az állami gazdaságok szántóterületei is — szocialista szektor. A még kint lévő szántóföldek 25—30 százalékát kell mielőbb behoznunk a szocialista szektorba. Akkor a szocialista szektorba tartozó szántóterület az országosnak 80 százaléka körüli lesz. A többit, ami ezen felül marad, már könnyebben tudjuk a szocialista mezőgazdaság útjára téríteni. A 80 százalék elérése a nagy munka. Annál is inkább, mert a szervezést úgy kell végeznünk, hogy közben ne essünk vissza a mezőgazdasági termeléssel, sőt továbbfejlődjünk. Jobb legyen jövőre a mezőgazdasági termelés és közben a szövetkezetek szervezése is menjen. Ezért nagyon bonyolult és egyáltalán nem könnyű ez a feladat. Nagyon fontos tehát, hogy a pártszervezetek, a tanácsok mindenütt legnagyobb gondjuknak érezzék a mezőgazdaság ügyét. Nagy gonddal foglalkozzanak a dolgozó parasztokkal, ne sajnálják a jó, a meggyőző szót, mert az eredmény főként ezen múlik. Higgyék el, a nép lelkileg fel van készülve arra, ami jön. Az elvtársak, akárkivel beszélnek, akármerre néznek, a falu népe tudja azt, hogy a szocialista mezőgazdaság útján haladunk tovább és az ítszervezés nem beláthatatlan időre tolódik el, hanem a most következő két-három évben lezajlik. A Központi Bizottság tegnap a jövő évi mezőgazdasági továbbfejlesztésről, a szövetkezet szervezésről tanácskozott. A dolgozó parasztok tehát tudják, hogyan áll ez a dolog. Mégis nagyon sok múlik azon, hogy szívósan, töretlenül, lelkesen végezzük ezt a munkát. Jó vezetőket kell nevelni Nagyon fontos az is.., hogy az elkövetkező évekre biztosítsuk a művelt, tanult mezőgazdasági vezetők képzését, hogy hozzáértő, politikailag is képzett mezőgazdasági szakembereink legyenek. Erről is szó volt a Központi Bizottság ülésén. E téren is történik intézkedés, hogy átmenetileg több hónapos tanfolyamaink legyenek, amelyeken eddigi tapasztalatait, tudását a falusi fiatalember megnövelheti. A mi népünk szeret tanulni. Bátran mondhatjuk, hogy a magyar falvak, városok lakói között ezrével akadnak, akik örömmel tanulnak. A tanulás lehetőségét megteremtjük, elérhetőségét biztosítjuk. A továbbiakban Kiss Károly elvtárs a nemzetközi helyzet alakulásával foglalkozott, majd beszédét a következőképpen folytatta: — Nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy ellenségeink is vannak. A régi kapitalista rendszer kiszolgálói és a kapitalista politikusok, azok gyermekei, magasrangú volt katonatisztek, minisztériumi emberek jó része itt van, itt él ebben az országban. Ezek között sok az olyan, aki holta napjáig sem mondja azt: Éljen a Magyar Népköztársaság! Alapjában véve azonban ténykedésük jelentős mértékben önmaguk biztatásában merül ki: «majd csak lesz valami változás.« Ezért néha rém- vagy álhíreket gyártanak. E rémhírek aztán egy-két nap alatt megdőlnek, mert megdönti őket maga az élet. Itt-ott okoznak nekünk kellemetlenséget, azonban a mi építő munkánkat, a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezését megakadályozni nem lehet. A vitában még tizenegyen szólaltak fel, majd a pártértekezlet megválasztotta a 33 tagú járási pártbizottságot, valamint a megyei pártértekezlet küldötteit. Ötéves tervünk céljainak eléréséhez szüntelenül növelni kell az olajipari dolgozók szaktudását Járási pártértekezlet Letenyén Pénteken a letenyei járás pártszervezeteinek küldöttei foglalták el a járási művelő■dési ház nagytermét, hogy megvitassák a járás pártéletének hároméves tapasztalatait, s megválasszák a pártbizottságot. A járási pártértekezleten a párt Központi Bizottságát Horn Dezső elvtárs, a SZOT titkára képviselte, a megyei pártbizottság részéről VargaGyula elvtárs, a megyei pártbizottság titkára volt jelen. A beszámolóban végigvonultelőttünk három év harcokkal,eredményekkel teli története.S ebben a kommunisták, a pártszervezetek irányító szerepe. Sok mindenről hallottunk ezen az értekezleten, s a sok probléma közül is kiemelkedett az olajipar fejlődése és az olajipri kommunisták tevékenysége. Tudott dolog, hogya letenyei járás ipari bázisáta két olajüzem, a lovászi és a bázakerettye alkotja. E két vállalat dolgozói alkotják a járásban a munkásosztályt és itt van meg az a politikai erő,amely kihatással van az egész járás lakosságára. Az olajüzemek dolgozói az elmúlt három évben jó bunykát végeztek. Tervüket rendszeresen teljesítették. 1957- ben például Bázakerettye 104, Lovászi pedig 94,5 százalékkal zárta az évet. 1958-ban már 105,5 volt a tervteljesítés Kerettyén és 108,8 Lovásziban. Az olajbányászok az idén sem vallanak szégyent. A kerettyeiek féléves tervüket 103,3 százalékra teljesítették. Lovásziaz első félévben lemaradt ugyan valamivel, de most minden remény megvan, hogy pótolja a hiányokat és eleget tegyen a terv követelményeinek. Az elmúlt időszakban ahogy ■előre léptek a termelésben, ezzel párhuzamosan nőtt a munkafegyelem és emelkedett a dolgozók jövedelme is. A politikai tisztánlátás fejlődése pedig magával hozta, hogy az önköltség és takarékosság terén sem vallottak szégyent. Jellemző az utóbbira, hogy például Kerettyén 1959-ben 142,92 forinttal csökkentették az olaj tonnájának önköltségét, ugyanakkor 3 milliós megtakarítást érnek el ebben az évben csupán anyagtakarékosságból. Lovásziban ugyanakkor négymillióra terhető a kongresszusi verseny eredménye. Pártértekezlet és gazdasági beszámoló: hogyan egyeztethető össze a kettő — lehetne feltenni a kérdést. S a válasz, amit a pártértekezlet e kérdésre adott, részleteiben is megmagyarázza az összefüggéseket. Horn Dezső elvtárs felszólalásában a pártértekezletről, a kommunisták tanácskozásáról szólva elmondotta: — A pártértekeezletek foglalkoznak belső pártkérdésekkel, ugyanakkor foglalkoznak egész népünk ügyével, jövőjével. S amikor az elmúlt évekről felállítjuk a mérleget, akkor kiderül, hogy nincs okunk szégyenkezni. Egy olyan szégyenteljes esemény után, mint az ellenforradalom, gyorsan talpraálltunk politikai és gazdasági síkon egyaránt. Ez pedig elválaszthatatlan a kommunistáktól, a pártszervezetek tevékenységétől. Érthető tehát, hogy a pártértekezlet tevékenységének középpontjában a terzeelés s annak további fejlődése áll. S a hozzászólások is ilyen értelemben foglalkoztak az olajiparral. — A letenyei járás két olajüzeme mögött már évtizedek állnak, s most már egyik sem felfejlődő mező — mondotta Papp Károly elvtárs, országgyűlési képviselő. — Az ország olajtermelésének 90—94 százalékát a megye adja. Ebből 25 százalék jut a két üzemre. Tehát fontosságuk ma sem csökkent, sőt — az ötéves terv irányelveit figyelembe véve — növekedett. — 1948-ban az amerikaiak azt mondták, hogy nem érdemes fejleszteni ezeket a mezőket, mert nem kifizetődő a termelés. Azóta már több millió tonna olajat adtak a »halálraítélt« kutak és adnak a jövőben is. Igaz, hogy ma olyan műszerekkel termelünk, amilyenekről abban az időben még nem is hallottunk. Igaz az is, hogy megnövekedett a műszakiak száma és nőtt a dolgozók szaktudása. Jellemző, hogy akkor csupán 7 mérnök és 7 technikus dolgozott Lovásziban, míg ma több mint 20 mérnök és 50 technikus segíti a termelést !— mondotta Papp elvtárs. — S hogy ma így állunk, abban rendszerünknek, pártunknak nagy szerepe van. Én ismerem a dolgozókat és tudom, hogy a legjobb szakmunkások egyben párttagok is. Itt összefüggés van. De a termelés és a pártmunka között mindenütt megtaláljuk a kapcsolatot. Lehet, hogy ez nem annyira kirívó ilyen békés időszakban, de meg kellett nézni az ellenforradalom után, akkor teljes élességében láthatta mindenki, hogy mit jelent a kommunisták munkája — hangoztatta a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat igazgatója. Az olajipari dolgozóik munkájával kapcsolatban több felszólaló sürgette a szakmai tudás fokozását, ami a jelenlegi körülmények között nem kielégítő. Enélkül pedig a magasabb követelményeknek nehezen tudnak eleget tenni. Horn elvtárs szavaival élve, az olajiparban és mindenütt, ötéves céljaink eléréséhez nemcsak akarat kell. Ez kevés. Eredmény csak akkor születik, ha az akarás tudással párosul. S az utóbbit is meg kell szerezni. Az olajipar kihatása minden téren érezhető a járásban. Az olajtermelés nyújtotta munkaalkalom emeli a dolgozók életszínvonalát, a politikai kisugárzás pedig segíti a járás mezőgazdaságának szocialista átalakulását. Az utóbbiról nemcsak a beszámoló, de számos hozzászóló is elmondta véleményét. A járási pártértekezlet segítséget adott abban, hogy az olajipar kommunistái egy nyelven beszéljenek a szövetkezetek fejlesztésének kérdésében. Segítséget adott ahhoz is, hogy előbbre jussanak a kétlakiság nehéz gondjainak leküzdésében. A párt számít az olajipar kommunistáira és pártonkívüli népnevelőire, akik készségesen vállalják a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításának nehéz munkáját. Ezt hallva, világossá válik, hogy a letenyei járásban is megvan az az erő, mely képes nagyobb előrelépésre is, mint a múltban. Mégis meg kell említeni, hogy a pártértekezleten elhangzott egyes felszólalások kissé rózsaszínben ítélték és ítélik meg a falvak helyzetét. Egyesek szinte félvállról, könnyedén beszélnek a mezőgazdaság szocialista fejlődéséről. Az értekezleten azonban elhangzott a figyelmeztetés, hogy a szövetkezetek szervezése nem könnyű, s nem egyszerű feladat, mint ahogy egyesek megítélik. Alapos előkészítés és sokoldalú meggyőzés hozhat csak előbbrelépést a letenyei járásban is. S ehhez a pártértekezlet minden segítséget megadott. A falu főterén épül a sokablakos, gyönyörű iskola. Paraszti önerőből. Pedig még csak tegnap nőtte ki a kis falu a régit, az öreg egytantermest. A száztizenhat parasztcsalád csordása kétszázötven kitűnően tejelő tehenet hajt ki naponta a legelőre. Messzi vidéken Gyülevészen a legmagasabb a tej zsírtartalma. Meghaladja a négy százalékot. A szövetkezet boltosa panaszkodik: »nem győzi meg a falut finom, divatos áruféleségekkel«. — Együtt van e községben — jövőt, kultúrát, szép életet remélve — a száztizenhat parasztporta valamenynyi fiatalja. S a férfinép a hosszú őszi estéken át a jövendő, a közeli holnap, a szövetkezet dolgát tanácskozza. Ez 1959 októberében Gyülevész község «keresztmetszete». Biztonságosan, a kötelességeik" példás teljesítésének megnyugtató tudatával, az ország dolgain tanakodva, a gazdag ősz számadásával néz a tél elé a falu. Nincs még fél emberöltője sem, hogy de másképpen volt mindez ... »* 1933 végén« karácsony hetében történt, ugyancsak Gyülevészen ... A járás főszolgabírója az előkelőség szilveszteri mulatozására valamikülönös, bizonyos «elmés», az egész járást foglalkoztató históriával akart kirukkolni. Gyülevész akkoriban az ország egyik legszegényebb községe volt. Az 1100 holdas határból csaknem hétszáz kataszter Batthyány Norbert gróf majorjaihoz tartozott. A szegény parasztok többsége 2—3 hold földön gazdálkodott. A szegényes istállókban 1—2 sovány jószág tengődött, s nem egyszer két-három portáról kéregették össze az emberek a szekeret meg a két befogót. — Akkor bénított meg mindent a nagy gazdasági világválság. Nem volt ára a gabonának, a bornak és a jószágnak sem. Szegénység és néma riadalom ülte meg a falut. Bevétel éven át nem akadt semmiből sem. S az évi adó még december derekán is fizetetten volt. A gyülevészi gazdák könyörögni mentek a főszolgabíróhoz, adjon még néhány nap haladékot, a szentgróti karácsonyi vásáron fele áron is eladják jószágaikat, a kis befogót, s valamennyien rendezik az adót. Elzavarta őket! De a szilveszteri »muri« megrendezéséhez ez a kérelem adta a »kedélyes« úrnak az alapötletet. Egy vacsorán részeg fejjel kijelentette: »Rendezek Gyülevészen olyan karácsonyt, hogy a büdös parasztoknak még az ükunokái is megemlegetik!« December 20-án utasította a Zalaszentlászlón székelő Némethy adóügyi jegyzőt az általános, példátlan méretű végrehajtásra. Szakadt a havaseső. Az utca márványsíkosra fagyott. Némethy jegyző úr decmeber 23-ra tűzte ki a végrehajtás napját. A község összes, valamit is érő vagyona le volt már foglalva, így többek között hatvan tehén, negyven hízó, számosszekér s más felszerelés is. Az emberek szótlanul, rongyaikba rejtőzve rótták napokon át a falut. Forrt a nyomor katlana. A végrehajtás napján a férfinép már hajnali háromkor talpon volt. Cudarul szakadt a csípős ólmos eső. Szó sem hangzott el, de a csontos, sovány arcok borús tekintetében valami szokatlan elszánás tüze villogott Nem mondta ki senki, de ez kalimpált a foltos nagyujjasok alatt lüktető parasztszívekben: «Nem visznek el innen egyetlen jószágot sem!» A falu végéről jött a hír: a község határába ért Némethy jegyző cirádás hintója. Négy fullajtár kísérte. Hátrább egy lovas szánon vagy húsz, pálinkabűzös csavargó, a járási székhely válogatott söpredéke, a hajcsárok segédcsapata ordítozott: »Most majd megmutatjuk, piszkos, léhonda parasztjai...« A község első háza előtt néhány ember közrefogta a hintót: Tamás József, Rezneki bácsi, Vasas Lőrinc, s még néhány, bátor szavú, szegény ember. »Ne tegyék, jegyző úr, holnapután itt a vásár, megfizetjük azt az adót. Szavunkat adjuk.« Az egyik firkáisz eltaszította a hintótól a szóra bátorkodót. Kiborult a keserűség sajtja. A nyomorult, agyonzaklatott parasztokból kizúdult az éven át elfojtott gyűlölet és indulat. Elfelejtettek félni... «De az anyátok hétszentségit gyalázzátok ám, ti szemét népségei ...» S az első úr kalapja egy pofon nyomán messze repült a behavazott árokba. Mások a jegyző urat cibálták ki birkaprémes lábzsákjából. A »fogadás« úgy végződött, hogy a gyülevészi előőrsök alaposan helybenhagyták a jegyző urat és kíséretét. Nem telt bele négy fertály óra, négy csendőr érkezett Gyülevészre. Kutatni kezdték a verekedőket. A parasztok húsz-harminc fős csoportokban némán álltak a községháza előtt. Vasas Lőrincék a faluvégi csetepaté után Weisz Ignác kisszatócs boltjába menekültek s a raktárban rejtőztek el. A csendőrök házról házra jártak. Valahol nyomára bukkantak, hogy a Weisznél rejtőznek a »tettesek«. A négy tag leszakadt kakastollas irgalmatlan kegyetlenséggel püfölni kezdte Weiszet, az alig ötven kilós kis öregembert. «Add elő azokat a haramiákat, piszkos csavargója!» Amikor a raktárban rejtőzők meghallották a csendőrök ordítozását, előjöttek és a négy fegyveres kakastollasra vetették magukat. A nagy verekedésben három csendőrt lefegyvereztek, egy pedig megszökött. Ifjabb segítségért, erősítésért rohant. Közben megérkezett a Némethy jegyző által kért nyolctagú csendőrkülönítmény is Zalaszentgrótról A járási székhelyről hozott «fogdmegek» eközben néhány háztól megkísérelték elkötni a jószágot. Az utcákon fagyoskodó emberek odatódultak. Egy-két izgatott szó röppent, s máris irgalmatlan verekedés támadt a marhahajtók és a parasztok között. A jegyző fullajtársait az utolsó emberig kiverték a faluból... Alkonyatkor a községben portyázó csendőrök száma már több mint húsz főre emelkedett. Ide vezényelték a zalaapáti őrsöt és a szentgróti tartalékot is. A rebellisek összefogását megtörte a kegyetlen csendőrkülönítmény túlereje. — Este elállt a hó, mégis vak fekete éjszaka köszöntött Gyülevészre. Hajnalra tizenkét embert hajtottak el a csendőrök a faluból. Hosszú börtönévek következtek. A karácsonyi vásárra némán hajtotta fel jószágait a falu. S a fenyőágakon szomorú lánggal pislákoltak az olcsó viaszgyertyák. A végrehajtás azonban elmaradt... De árát, váltságát hosszú éveken át fizette a falu. Kamatostul! ÁGOSTON LÁSZLÓ GYÜLEVÉSZI EMLÉKEZTETŐ 3.