Zalai Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
__ ■ m-›U Kádár János elvtárs előadói beszéde IV. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János elvtárs. A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés minőségi változást is jelent. Közeledést a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kulturált emberéhez, a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a 8 osztályos általános iskolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómunka jelentős eredménnyel már ma is közvetlenül segíti iparunk, mezőgazdaságunk és népgazdaságunk általános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreaktor, izotóp előállítás is folyik és rövid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el a homok-, láp- és a szikes talajók hasznosításában. Kiváló hibrid-kukorica fajtákat, jó minőségű nemesített répamagvakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közreműködésével nemrégiben konstruált, univerzál traktorra szerelhető kukorica betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett bíztató eredmények vannak az irodalomban, a művészetben. Az új szocialistarealista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma- és filmművészetben. A legújabb termésből megemlítjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket, örvendetes egy új, pártos fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben, az irodalomban. — Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális felemelkedését jelzik könyvkiadásunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 millió 200 ezer példányban, addig 1958- ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példányban. Az ország majdnem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958- ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is álljuk: egy rákosra egy évre Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut, az esti iskolák rendszerét , amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit. Új ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatuk: a vallásos és más idealista nézetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát. — A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárdan marxista— leninista eszmei egység fogja össze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra kommunista és nem kommunista művelőire. Pártunk természetesen elsősorban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő szocialista irányzatát mozdítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép kulturális életkérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására. A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. Eterületen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színházainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultsármunkások, az eddiginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Nálunk azonban nem. A parasztság útja — hogy erőit egyesítve — a szocialista termelőszövetkezetekben ura és gazdája marad a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat. A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre ,amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világában a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házról is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—1950 között 30 év alatt egymillió 220 ezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma. A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezésben és a megszilárdításhoz nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye, és mindenkinek segíteni kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, a mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek, kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztembr Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézben tartó«uralkodó» osztály pártja vezetésével kézbe vette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földre dobtak. A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hárultak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért, nélkülözött és éhezett 1945—46-ban, a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot, és felépítete hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, abelső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új, vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető menynyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára. A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új szocialista társadalom megteremtéséért. A párt feladata, hogy a továbbiakban segítse a munkásosztály tömeges öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földibirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában, a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult, és részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében, a konszolidálásért folytatott harcban. Legöntudatosabb fiai, pártunk tagjaiként, a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban, berek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtollasodni más emberek megkopasztásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt vagy tíz válhat kulákká, kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy 90 paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjon. Vannak parasztemberek, akik a kaptalista világ törvénye szerint kínlódták végig életük nagy részét, és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik; aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben. Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép új emberi életet nyújt számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól és nem lesznek többé rabszolgái sem a jómódú embernek, sem a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetben,és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva mér szégyelik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak: a hazafias népfront bizottságokban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain. A munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát. — Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pártonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését. A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és bíztató az a folyamat, amelyben a «régi» ésúj« értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforrott. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik. A pártszervezeteknek le kell küzdeniök az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy nemcsak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből. Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik, 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági konszolidálódásból. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. A párt és a kormány szembenáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelmszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok és kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval, ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon, egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva. Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized ótaa tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolók és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük, mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk, a harcban, mint ellenséggel találkozott. Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra emelkedése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok átnevelésére. Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése , az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezően, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni, ez azonban elsősorban nem tőlünk,, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy, és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott külön háborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartásukkal beleilleszkednek társadalmi rendszerünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületesmunka után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az új, szocialista világban. (Folytatás az 5. oldalon.) A munkásosztály felelősségéről Emelni kell a tömegek műveltségi színvonalát — Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavart keltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is. Új jó harci fegyvereink: a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmányok. A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson. Elengedhetetlen követelmény, hogy a tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, a szocialista építésünk szükségletei felé forduljon és azt szolgálja. — Le kell küzdeni a burzsoárendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a marxizmus-leninizmus eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következtesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatok leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást. V. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével fejezzük be a szocialista társadalom alapjainak lerakását Kádár János elvtárs ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. — A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban a szocializmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezését a legközelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet akapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban egyaránt— azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista , országok elértek. — A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglévő ellentmondásokat és örökre megbonthatatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, munkás-paraszt szövetséget, legyőzhetetlenné munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot. A mezőgazdaság szocialista rászervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kisparcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is. Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemiben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri e. Parasztságunk tudja azt is.