Zalai Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

__ ■ m-›U Kádár János elvtárs előadói beszéde IV. Az ideológia és a kultúra feladata­, hogy a szocializm­us építésére neveljen, mozgósítson Beszámolója negyedik részé­ben a kulturális fejlődés idősze­rű és megoldásra váró felada­tairól beszélt Kádár János elv­társ. A magyar dolgozó nép mű­veltségében, kulturális fejlődé­sében a felszabadulás óta be­következett hatalmas mennyi­ségi fejlődés minőségi válto­zást is jelent. Közeledést a jö­vendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan kép­zett, kulturált emberéhez, a szo­cialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánk­ban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlan­ság Magyarországon lényegé­ben megszűnt. A népi demok­rácia bevezette a 8 osztályos ál­talános iskolát. A közép- és fel­sőfokú oktatás hazánkban nagy­mértékben fejlődött. A tudo­mány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos­ kutatómunka jelentős eredmén­­­nyel már ma is közvetlenül se­gíti iparunk, mezőgazdaságunk és népgazdaságunk általános fejlődését. Felé­pült a kísérleti atomreak­tor, izotóp előállítás is folyik és rövid felezési idejű izotópok­ban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is je­lentős eredményeket értek el a homok-, láp- és a szikes tala­­j­­ók hasznosításában. Kiváló hibrid-kukorica fajtákat, jó mi­­­­nőségű nemesített répamagva­kat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közremű­ködésével nemrégiben kons­­truált, univerzál traktorra sze­relhető kukorica betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei m­ellett­­ bíztató eredmények vannak az irodalomban, a mű­vészetben. Az új szocialista­realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma- és filmm­űvészetben. A legújabb termésből megemlítjük a Kor­mos ég, a Harminckilences dan­dár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket, örvendetes egy új, pártos fia­tal nemzedék jelentkezése a tár­sadalomtudományokban, a mű­vészetben, az irodalomban. — Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális fel­emelkedését jelzik könyvkiadá­sunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 millió 200 ezer példányban, addig 1958- ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példányban. Az ország majdnem vala­mennyi községében van könyvtár, még az ezer la­kosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958- ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a há­romszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is álljuk: egy rákos­ra egy évre Hollandiában kere­ken 6, Svédországban 10, Fran­­ciaországban 10, Magyarorszá­gon 13 mozilátogatás jut, az esti iskolák rendszerét , amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbta­nulásának lehetőségeit biztosít­ják. A műszaki színvonal fejlő­dése magasabb mű­szaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkások­tól is. Teremtsük meg a terme­lésben dolgozó munkások szá­­mára a műszaki továbbképzés célszerű formáit. Új ötéves tervünkben bizto­sítjuk a tudományok fejleszté­séhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományok­ra nagy szerep vár népgazda­ságunk műszaki fejlesztésében a korszerű mezőgazdasági nagy­üzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társada­lomtudományok művelői ele­mezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gya­korlati szakembereknek. Ko­moly feladatuk: a vallásos és más idealista nézetekkel szem­ben segítsék a megfelelő tudo­mányos propagandát. — A művészetnek, az iroda­lomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmei­nek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcs­kérdése: szilárdan marxista— leninista eszmei egység fogja össze a kommunista írók és mű­vészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakorol­janak a kultúra kommunista és nem kommunista művelőire. Pártunk természetesen elsősor­ban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor­ számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő szocialista irányzatát moz­dítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — min­den írótól és minden művész­től arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép kulturális életkérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett író­szövetség, s valamennyi művé­szeti szövetség hatékony támo­gatására. A szocialista nevelés követel­ményeit kell érvényesíteni a tö­megek műveltségi színvonalá­nak további emelésében is. E­­területen megvan a maga sa­játos feladata a sajtónak, a rá­diónak, a televíziónak, a film­nek, szín­házainknak, a művelő­dési otthonoknak és az öntevé­keny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újság­írók, kultsármunkások, az eddi­ginél sokkal céltudatosabban­­ szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós bur­­zsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt be­fejezte a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését és a közel­múltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialis­ta ország A kapitalista világban is fö­lényben van a nagyüzem a kis­üzemmel szemben. Nálunk azonban nem. A parasztság út­ja — hogy erőit egyesítve — a szocialista termelőszövetkeze­tekben ura és gazdája marad a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és föl­dönfutóvá teszi a kisparaszto­­kat. A mi parasztságunk is em­lékszik 1929-re, a nagy krízis­re ,amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista vi­lágában a parasztok milliói men­tek tönkre és nemcsak földjeik­ről, hanem gyakran még a ház­ról is — ahol születtek — kiűz­te őket a végrehajtó dobpergé­se. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban például az 1920—1950 között 30 év alatt egymillió 220 ezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendel­kező farmerek száma.­­ A pártnak és a munkás­­osztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezés­ben és a megszilárdítás­hoz nyújtott anyagi segít­séggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdál­kodó parasztokat a szocia­lista mezőgazdaság útjára. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társada­lom ügye, és mindenkinek se­gíteni kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a pa­rasztsággal, a mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvi­lágosítást végző emberek a pa­rasztokkal, mint dolgozó test­vérükkel beszéljenek, kellő ta­pintattal, türelemmel és ember­séggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztem­ber számára megfontolt elha­tározás kérdése. A parasztem­br Elvtársak! A munkásosz­tály társadalmunk vezető osztá­lya, az államhatalmat kézben tartó­­«uralkodó» osztály pártja vezetésével kézbe vette a sza­badságjogok és a nemzeti füg­getlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földre dobtak. A munkásosztály vál­lalta a felelősséget és az áldo­zatokat, amelyek vezető szere­péből reá hárultak. Vért áldo­zott és sokat dolgozott a szo­cialista forradalomért, nélkü­lözött és éhezett 1945—46-ban, a pénzromlás idején. Napi ér­dekeit sokszor feláldozva segí­tette és segíti a testvéri osz­tályt, a parasztságot, és felépí­­tete hazánk hatalmasan meg­növekedett szocialista iparát Az emberek tízezreit adta az ál­lamigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rend­őrség, a­­belső karhatalom, a ha­tárőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gép­állomásokra, új, vidéki nagy­üzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető meny­­nyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz ja­vára. A munkásosztály szövetsége­sei élén küzd az új szocialista társadalom megteremtéséért. A párt feladata, hogy a továbbiak­ban segítse a munkásosztály tö­meges öntudatának, politikai képzettségének, szakismeretei­nek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földibirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellen­forradalmi támadása időszaká­ban, a munkásosztály hű szö­vetségesének bizonyult, és részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében, a konszolidá­lásért folytatott harcban. Leg­­öntudatosabb fiai, pártunk tag­jaiként, a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az or­szággyűlésben, a tanácsokban, berek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet. Az ilyenek szeretnének megtolla­­sodni más emberek megkopasz­­tásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak sza­bad útja van, akkor hiába küsz­ködik száz parasztember, közü­lük csak öt vagy tíz válhat ku­­lákká, kilencven pedig minden­képpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem enged­heti meg azt, hogy 90 paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazd­agod­j­on.­­ Vannak parasztemberek, akik a kaptalista világ törvé­nye szerint kínlódták végig életük nagy részét, és mindig azt látták, hogy abban a rend­szerben a falun csak az szá­mított embernek, akinek akár­milyen kicsiny, de saját föld­darabka volt a kezén. Az akko­ri vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztem­berek szerencséjére is — örök­re elmúlt Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgo­zó ember uralkodik; aki a munkát nem kerüli és em­bertársaival összefog, az élet urává, jómódú ember­ré válik a termelőszövet­kezetben. Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép új emberi éle­tet nyújt számukra a szocializ­mus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti élet­módtól és nem lesznek többé rabszolgái sem a jómódú em­bernek, sem a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a ter­melőszövetkezetben,­­és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva mér szégyelik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevet­nek a legjobban azon, hogy be­lépésük előtt milyen aggodal­maik voltak: a hazafias népfront bizottsá­gokban, a fegyveres erők tiszti­karában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadal­munk felelős posztjain. A munkás-paraszt össze­fogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védel­me és erősítése, a szocia­lista társadalom felépíté­sére kötött szövetség. A feladat most, hogy paraszt­ságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a ter­melőszövetkezetekben, a gépál­lomásokon, a falvakban dolgoz­nak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segít­senek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ez­zel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát. — Elvtársak! Jelentős és sze­repénél fogva fontos rétege tár­sadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pár­­tonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializ­mus építését. A szocialista épí­tés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és bíztató az a fo­lyamat, amelyben a «régi» és­­új« értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen össze­forrott. E folyamat végigvitelé­­re törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a peda­gógusoknál. A párt és a kormányzat bi­zalommal és megbecsülés­sel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk to­vábbi javítására is törek­szik. A pártszervezeteknek le kell küzdeniök az értelmiséggel szemben helyenként még min­dig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy nem­csak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkí­­vüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősség­gel, fokozottabb mértékben ve­gye ki részét társadalmi kérdé­seink megoldásából, szocializ­must építő népünk erőfeszíté­seiből. Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik, 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiske­reskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági konszolidálódásból. Túlnyomó többségük ma is tár­sadalmilag hasznos tevékenysé­get folytat.­­ A párt és a kormány szem­­benáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelmszerzés el­len. Azt várja, hogy a kisiparo­sok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támo­gatja és támogatni fogja a vá­rosi és falusi kisiparosok és kis­kereskedők­­ társadalmunkban szükséges és hasznos tevékeny­ségét, a lakosság szükségletei­nek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispol­gárságot meggyőző szóval, ideo­lógiailag és politikailag átne­velje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon, egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva. Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politiká­val is. Az elmúlt évtized óta­­­a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmá­nyolók és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunk­ba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanú­sít. Közülük, mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rend­szerünk, a harcban, mint ellen­séggel találkozott. Továbbra is éberen védelmez­ni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolók­­kal szemben. Aki közülük fel­lép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra ke­ménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a pro­letárdiktatúra emelkedése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmá­nyolok átnevelésére. Az ellenforradalom leverésé­vel az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban szü­letik. Ugyanez érvényes a nem­zetközi élet területén is. Az ál­lamok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartós­sá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink a szocializmus alapjai­nak lerakása, a szocializmus felépítése , az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megva­lósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus ér­dekei, népünk érdekei nem kí­vánják az osztályharc élesedé­sét, ellenkezően, az a jó, ha he­vessége csökken, formái kevés­bé élesek. A párt és a nép ál­lama sohasem fog az osztály­harc élezésére törekedni, ez azonban elsősorban nem tőlünk,, hanem osztályellenségein­ktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy, és a szocializmus esküdt ellen­ségei terjeszthetik, mintha az osztály­harc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen foly­tatott külön háborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osz­tályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként keze­lik, ha ők maguk nem sér­tik meg, hanem tisztelet­ben tartják e törvényeket és lojális magatartásukkal beleilleszkednek társadal­mi rendszerünkbe. Mint ismeretes, például maguk­ra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes­­munka után teljes jogú, a különböző tisztsé­gekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezetek­nek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pe­dig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az­ új, szocialista világban. (Folytatás az 5. oldalon.) A munkásosztály felelősségéről Emelni kell a tömegek műveltségi színvonalát — Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győ­zelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavart keltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren ví­vott harcban erősödött értelmi­ségünk marxista törzse, tudo­mányos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is. Új jó har­ci fegyvereink: a párt művelő­déspolitikai irányelvei, az iro­dalom kérdéseivel, a népi írók­kal, a nacionalizmus kérdései­vel foglalkozó pártokmányok.­­ A tudományok szerepe fel­becsülhetetlen jelentőségű szo­cialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson. Elengedhetetlen követel­mény, hogy a tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, a szo­cialista építésünk szükség­letei felé forduljon és azt szolgálja. — Le kell küzdeni a burzsoá­­rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kis­tulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkü­lözhetetlen, hogy a mar­­xizmus-leninizmus eszméi az ideológiai életben, a tu­domány és a kultúra vala­mennyi területén uralko­dó világnézeti alappá vál­janak. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat kö­vetkeztesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoz­nunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megre­formálása igen gondos elő­készítést kíván és megkö­veteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatok leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást. V. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével fejezzük be a szocialista társadalom alapjainak lerakását Kádár János elvtárs ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. — A legközelebbi évek dön­tő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük ha­zánkban a szocialista társada­lom alapjainak lerakását. A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocia­lizmus teljes győzelme ha­zánkban a szocializmus anyagi és technikai alap­jának megteremtése, a kulturális forradalom vé­­gigvitele, az emberek tu­datának átformálása, a népjólét fokozása — egy­aránt megkívánja a mező­­gazdaság szocialista átépí­tésének befejezését a leg­közelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvo­nalat, amelyet a­­kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaság­nak el kell érnie — a termelés­ben és fogyasztásban egyaránt­­— azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista , országok elértek. — A mezőgazdaság szoci­alista átszervezésének be­fejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság ki­alakulása feloldja a jelen­leg még meglévő ellent­mondásokat és örökre meg­­bonthatatlanná teszi álla­munk legfőbb politikai alapját, munkás-paraszt szövetséget, legyőzhetet­­lenné munkás-paraszt ál­lamunkat, a Magyar Nép­­köztársaságot. A mezőgazdasá­g szocialista rá­­szervezése a népgazdaság szem­pontjából is szükséges. A kis­­parcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mező­gazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyan­ez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a nép­­jólét további jelentős emelését is. Korszerű mezőgazdasági ter­melés csak a szocialista nagy­üzemiben alakulhat ki. A nagy­üzem és a kisüzem egyenlőtlen­ségét e tekintetben idei növény­­termesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagter­mése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdasá­gokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az álla­mi gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdaságokban hol­danként 17,5, a termelőszövet­kezetekben 16, az egyéni gazda­ságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztsá­gunk még ezt a termelési szin­tet is csak megfeszített munká­val éri e. Parasztságunk tudja azt is.

Next