Zalai Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

2. NEMZETKÖZI SZEMLE A nagy reménységek éve Az utóbbi évtizedek törté­nelmében nem volt esztendő, amelyet az emberiség olyan égő reménységgel fogadott vol­na, mint a most ránk köszöntő 1960-as évet. A hosszú, állhata­tos küzdelem ,a Szovjetunió ve­zette béketábor kemény harca az emberiséget pusztulással fe­nyegető nukleáris kísérletek ellen, a mélyebb emberi, nem­zetközi kapcsolatokat akadá­lyozó hidegháború felszámolá­sáért, a népek jólétének emel­kedését akadályozó esztelen fegyverkezési verseny meg­szüntetéséért — döntő stádi­umba jutott a csúcstalálkozó időpontjának javaslatával az új esztendőre — új fejezetet jelent a nemzetközi kapcsola­tok történetében annak a szov­jet javaslatnak elfogadása, hogy a legfontosabb nemzet­közi problémákat békés tárgya­lások útján és nem fegyver­rel kell elintézni. „Nekünk mindig az volt a véleményünk — írta Hruscsov elvtárs a nyu­gati államférfiakhoz intézett levelében — hogy éppen az ál­lamférfiak legmagasabb szin­tű találkozójának útján lehet megoldani a leghatékonyabban a sürgető nemzetközi problé­mákat. A békeszerető emberek nagy várakozással tekintenek az új esztendőbe, melyre meg­érett a Szovjetunió szívós küz­delmeinek eredménye: azok a nyugati államférfiak, akik egy évvel ezelőtt még hallani sem akartak a hidegháború fagyos légkörének megszüntetéséről, a nemzetközi problémák legma­gasabb szintű tárgyalások út­ján való rendezéséről, legutób­bi javaslatukban készségüket fejezték ki, hogy kívánatosnak tartják a fő nemzetközi prob­lémák megvitatására időnként tartandó csúcsértekezletet. A nagy fordulatot két ténye­ző segítette elő elsősorban: a Szovjetunió nagy sikerei, az erőviszonyok eltolódása a szo­cialista tábor javára, másrészt az a tény, hogy az emberiség döntő többsége magáévá tette a béke ügyét és ezzel olyan nyomást gyakorolt saját állam­­férfiainak állásfoglalására egyes nyugati országokban, aminek előbb-utóbb engedniük kellett. Lapozzuk át egy sors­döntő esztendő krónikáját, ho­gyan jutott el az emberiség a január eleji csikorgó hidegnél dermesztőbb hidegháborús lég­körtől a Camp David-i talál­kozó nagy enyhüléséig és az év végére konkrét javaslatokban kijegecesedő csúcstalálkozó út­ijáig, tiltásáról szóló üzenetét. A hó­nap végén összeültek Párizs­ban a nyugati külügyminiszte­rek és kompromisszumos meg­állapodás alapján kidolgozták közös álláspontjukat a genfi értekezletre. A külügyminiszterek genfi értekezlete, mely május 10-én vette kezde­tét, »két félidőre« oszlott. Má­jus 23-án meghalt Dulles, az USA külügyminisztere, s te­metésére elutaztak a genfi ér­tekezleten résztvevő külügy­miniszterek, akik Washington­ban megbeszélést tartottak Eisenhower elnökkel. Június 10-én Gromiko szovjet külügy­miniszter nagy fontosságú új javaslatokkal segítette az érte­kezletet, hogy eredményt érjen el a nyugat-berlini kérdés át­meneti rendez­ésében. Június 20-án a nyugati külügyminisz­terek javaslatára elnapolták a tanácskozást, amely háromheti szünet után július 13-án ült újra össze, és ha nem is hozott maradéktalan eredményt, a ta­nácskozások végén tisztázta az álláspontokat, közelebb hozta a tárgyalókat és nyitva hagyta az ajtót a további eredmények­re vezető magasabb szintű tár­gyalások számára. Eisenhower meghívta N. Sz. Hruscsovot az Egyesült Álla­mokba, a szovjet államfő elfo­gadta a meghívást. Július 14-én újabb geofizikai óriásrakétát lőttek ki a Szov­jetunióban. A rakéta, amely­nek hasznos súlya 2200 kg, két kísérleti kutyát vitt magával. A két kutya és a rakéta mű­szerberendezése sértetlenül tért vissza a Földre. Kilőtték az első holdrakétát Az 1959-es új esztendő első ajándékaként a szovjet tudo­mány elindította a csillagok felé az első holdrakétát, mely üzemanyag nélkül 1472 kg-ot nyomott. A rakéta a tudósok tervezte úton haladt a Hold irányába, s naprendszer éld­ mesterséges bolygója lett. A páratlan tudományos ered­ményt világszerte mint az em­beriség diadalát ünnepelték, hi­szen ezzel az emberiség eltép­te a köteléket, mely ehhez a bolygóhoz kötötte. A január 2- án kilőtt rakéta egyben a szov­jet tudomány olyan fölényének hirdetője lett, ami rá kellett, hogy döbbentse a nyugati hi­degháborús köröket is a meg­változott kilátásokra és ezzel a hosszú hónapok múlva bekö­vetkező enyhülés egyik­­előidé­zőjévé vált. Január első napjainak króni­kájához tartozik, hogy Fidel Castro csapatai évek hosszú harca után elérték Havannát, Kuba fővárosát, Batista, a vé­reskezű diktátor elmenekült és megalakult a ideiglenes kor­mány. A kubai szabadságharc győzedelmeskedett. Genfben megkezdődtek az atomfegyver kísérletek meg­szüntetéséről folyó tárgyalások. Mikojan magánjellegű látoga­tásra az Egyesült Államokba érkezett. Január 10-én Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere a Németországgal megkötendő békeszerződésre vonatkozó jegyzéket nyújtott át az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország nagykövetének. A jegyzékkel egyidejűleg át­adták a német békeszerződés szovjet tervezetét is a nyugati hatalmaknak, valamint az NDK és Német Szövetségi Köztársaság kormányának. Eb­ben a Szovjetunió kifejti a má­sodik világháború maradványai felszámolásának szükségessé­gét, a német kérdés elodázha­tatlan rendezésének döntő fon­tosságát. Hruscsov elvtárs beszámolójával kezdetét vette január 27-én a Kreml üléstermében a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXX. rendkívüli kongresszusa, melynek jelentősége messze túlnőtt a Szovjetunió határain. A kongresszus nemcsak a kom­munizmushoz vezető nagyszerű utat mutatta meg az egész em­beriségnek, hanem az emberi­ség békéjének, a népek békés életének ragyogó távlatait is feltárta. A kongresszuson el­fogadott hétéves terv döntő je­lentőségű a szocializmusnak a kapitalizmussal vívott békés gazdasági versenyében. Mint Hruscsov elvtárs zárószavában kijelentette: „Békés versenyt akarunk a kapitalista országok­kal. A termelőerők fejlesztésé­ben, az ország gazdasági ere­jének fejlesztésében, a nép anyagi és kulturális jólétének növelésében akarunk verse­nyezni” A szovjet államfő ez­­által nyomatékosan aláhúzta a kongresszus zárószavában is a Szovjetunió békepolitikájának egyik sarkalatos tételét... Angol államférfiak Moszkvában Február 21-én Moszkvában megkezdődött a Béke Világ­tanács Irodájának ülésszaka és ugyanezen a napon érkezett Moszkvába Macmillan angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter. Márci­us 3-ig tartó Szovjetunióbeli tartózkodásuk során számos megbeszélést folytattak és er­ről közös közleményt adtak ki. A tárgyalások során az angol államférfiak meggyőződtek a szovjet nép törhetetlen béke­akaratáról, őszinte békevágyá­ról. Ennek adott hangot Hrus­csov elvtárs március 5-én a lipcsei vásár vezetőségének ebédjén elmondott beszédében, amikor ismételten hangsúlyoz­ta: meg kell kötni a német bé­két, fel kell számolni a máso­dik világháború maradványait. Február végén Nyasszaföldön véres zendülésekre került sor a bennszülöttek és a katonaság között, március elején pedig Bolívia fővárosában zajlott le nagyarányú tüntetés az Egye­sült Államok kizsákmányoló poltikája ellen. Március 19-én Hruscsov elv­társ a Kremlben sajtóértekez­leten ismertette a Szovjetunió álláspontját a német kérdés­ben.­­ Még ebben a hónapban létre-­­jött a külügyminiszteri talál-l­kozóra vonatkozó megállapo-í­dás is. A március 2-iki szovjet­ javaslatra 26-án tették közzé a­ nyugati hatalmak válaszát. A­­ szovjet kormány már március , 30-án jegyzékben közölte, hogy , egyetért azzal, hogy a külügy-­­miniszterek értekezlete május­( 11-én üljön össze Genfben. A hűbérurak szolgálatában­ álló fegyveres bandák Tibet- (i ben államcsínyt szerveztek, (s megölték azokat a tibeti haza-(i fiakat, akik elutasították a feu-(i dális érdekeket szolgáló kalan-)i­dot. A lázadást napok alatt el-‚‚ fojtották, a helyi kormány ha-ju­talmát a tibeti autonóm terület)­ előkészítő bizottságára bízták)» és ezzel a hűbérurak elnyomó-)­ sa alatt sínylődő Tibetben meg-)» gyorsultak a demokratikus át-»' alakulást elősegítő reformok.­ Április 9-én újabb lépésként»­ a német kérdés megoldására»­ Grotewohl, az NDK miniszter-»­ elnöke levelet intézett Adenau-p­erhez, az NSZK kancellárjá-­­hoz. Levelében javasolta, dol­l­gozzanak ki közös álláspontot­ a német békeszerződés kérdé­sében. Április 11-én Münnich Fe­­­­renc vezetésével magyar párt - és kormányküldöttség utazot­t az ázsiai népi demokratikus or­­­szágokba. 25-én a washingtoni­, illetve londoni szovjet nagykö­y­vet átnyújtotta a két nyugatii nagyhatalom külügyminisztériu­­um­ában Hruscsovnak a nukle­­­áris robbantások részleges be-» ZALAI HÍRLAP Hruscsov Amerikában — A leszerelési javaslat És most elérkeztünk »az év eseményéhez», amely talán hosszú századokra megszabhat­ja az emberiség sorsát: Hrus­csov amerikai útjához, az ENSZ-ben ismertetett szovjet leszerelési javaslathoz, a Camp David-i megbeszéléshez az amerikai elnökkel. Hruscsov amerikai utazása előtt repült a végtelenbe az emberi szellem csodálatos al­kotása, a »lunyik». Néhány nappal később pedig Hruscsov elvtárs szeptember 18-án az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédében ismertette az álta­lános és teljes leszerelésre vo­natkozó szovjet békej­avaslatot, a világtörténelem leghatalma­sabb békeszózatát, a nagy ter­vet, amely ellen még az ame­rikai sajtó szerint sem lehet kifogást emelni. Hruscsov ame­rikai útja, ez a történelmi je­lentőségű látogatás felolvasz­totta a hidegháború jeges lég­körét, elültette a szívekben a reményt, hogy lehet az em­bernek békében élni, megszűn­het a feszültség, az őrült fegy­verkezési hajsza, és a népek jó­létére lehet fordítani a hábo­rúkra költött milliárdokat. Ami azóta történt: a Kínai Né­pköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója, amely csodá­latos eredményeit mutatta fel a kommunizmus útján haladó kínai népnek, a megbolydult nyugati világ államférfiainak sorozatos utazásai, tanácskozá­sai, mind azt jelzik, hogy a nemzetközi életben nagy vál­tozást hozott az erőviszonyok eltolódása a szocialista tábor javára, amely ugyanúgy meg­mutatkozik a szovjet tudomány diadalmas előretörésében, mint a népi Kína bámulatos ered­ményeiben. Az »évszázad fény­képében», a Hold túlsó oldalá­nak feltárt rejtélyeiben csak­úgy, mint a szocializmus útján haladó minden ország sikerei­ben. Erről adott számot az MSZMP VII. kongresszusa is, amelynek jelentőségét éppen ezeknek a közös sikereknek, eredményeknek feltárása tette nemzetközi jelentőségűvé,­­ azonkívül, hogy Hruscsov elv­társ Budapesten elmondott be­szédében támasztotta alá újabb nagyjelentőségű megállapítá­sokkal a békés együttélés poli­tikáját, kíméletlenül leleplezve azokat, akiknek nem érdeke az emberiség boldog, biztonságos, feszültségmentes élete. Most, amikor tisztultabb, enyhültebb légkörben fordu­lunk a nagy remények éve, az 1960-as év felé, tudjuk, hogy még sok tennivaló lesz addig, amíg a két társadalmi rend­szer békés együttélésének kér­désében teljes megegyezés jön létre. Az Adenauerek, Truma­­nak disszonáns hangja még be­lekikolt a népek békeálmaiba és figyelmeztet: a fegyverkezé­si hajsza vámszedői, a hideg­­háborús őrület megszállottjai .itt élnek a mi világunkban, ha­­ a kör lassan bezárul is körü­löttük, és egyre jobban elszi­getelődnek is a békét sóvárgó emberek t­ömegeitől, a halál­gyárosok, gyarmattartók el­szánt kis csapata ott áll mö­göttük és nehezen mondanak le profitjukról. De ma már, amikor a túlsó oldalon is egyre több józan hang csendül fel, az emberiség derűsen nézhet az új esztendőbe, melynek kü­szöbén átlépve, a csúcstalálko­zóhoz, a nemzetközi problémá­kat békés úton megoldó tár­gyalásokhoz vezet az út. És azok az erők, amelyek a hi­degháború korából átvezettek az enyhülés esztendejébe, ame­lyek sikerre vitték a csúcs­­találkozó eszméjét, megoldják a kormányfői értekezletek so­rán az emberiség legégetőbb kérdéseit is, diadalra viszik a béke ügyét. 1960. januuár 1. Dobi István újévi rádióbeszéde Kedves hallgatóim! Az óra éjfélt ütött, 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi percben sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kí­vánok a rádió minden hallga­tójának, egész magyar népünk­nek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szil­veszter éjszakán magyarok ün­nepelni összegyülekeztek. Gyá­rak, üzemek, szövetkezetek kultúrotthonaiba, nyilvános szórakozóhelyekre és jusson el a csendes családi otthonokba is. Csendüljenek össze a po­harak, ürítsük őket elért sike­reink örömére és az induló új év biztató kilátásaira. Gondta­lanság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden ma­gyar szívben és derűsen indul­junk az új esztendőbe. Ha visszatekintünk 1959-re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedett­ségre. Hazánk a szocialista építke­zés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mező­­gazdaság, a tudományos kuta­tás, a kulturális élet, a keres­kedelem, a közlekedés munká­sait, mindazokat, akik az év folyamául fáradhatatlanul dol­goztak. Ebben a kis országban — a mi drága hazánkban — százezrek és százezrek érezhe­tik önmagukban azt a felemelő érzést, büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes helytállás, az igen jól végzett munka adhat meg emberek­nek. Békében, biztonságban él­tünk és dolgoztunk, s megvan a reményünk, hogy békesség­ben élhetünk az idei esztendők­ben is. A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szo­cializmus dicsőségét írta az ég­re, a szovjet politika biztosí­tani tudta az emberiségnek a békét, és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általános hala­dásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép terve­ink vannak az új esztendőre. Népünk tehetsége, szorgalma és becsületes igyekezete, ha­zánk földjének gazdag­­ adott­­ságai mellett terveink valóra váltásának biztosítékát­­ meg­találhatjuk abban is, hogy a szocialista tábor nagy család­jában, a szocializmust és kom­munizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dol­gozhatunk. Mérföldes léptekkel haladunk előre a fejlődés út­ján és megvan az erőnk, meg­vannak az eszközeink, megvan a nemzeti egységünk, belső egyetértésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ez­után is az elsők, a legjobbak közé törekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kí­vánok minden kedves hallga­tómnak, egész népünknek bol­dogságot, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gaz­dag új esztendőt. (MTI) Január elsején kettős lottósorsolás Január elsején kettős lottó­sorsolást rendez a Sportfogadá­si és Lottó Igazgatóság Buda­pesten. Először az első heti öt nyerő számot, majd a decem­beri tárgynyereményeket sor­solják. A tárgynyeremény húzáson az 51. játékhét szelvényeire 454 értékes tárgyat sorsolnak ki. Főnyereményként ezúttal is két kétszobás és egy szoba összkomfortos öröklakást, két­szobás bárhol felépíthető csa­ládiház és Skoda-Felicia sze­mélygépkocsi jut a legszeren­csésebb lottózóknak. TERMELŐSZÖVETKEZETEK, SZAKCSOPORTOK! Az új esztendőben is a zöldség-, gyümölcs-, burgo­nya-, bab-, máktermelési szerződéseit a földmű­vesszövetkezetek útján kössék meg. A szerződéses termeltetés biztosítja a megtermett áruféleségek átvételét. Szaktanácsadással segítjük a magasabb termés­­eredményeket. Szövetkezetek Zala megyei Értékesítő Központja (MÉK) Igazgatósága ZALAEGERSZEG Erős, gazdag termelőszövetkezeteket A minap történt: -c“­ Alsónemesapátiban, a zalaegerszegi járás egyik ter­melőszövetkezeti községében lemondott a néhány nappal korábban választott vezetőség. Az egyszerű falusi emberekből lett vezetők ezzel indokolták elhatározásukat: «Ott leszünk mi a dologban, de a vezetésben nem boldogulunk. Nem értjük, sohasem tanultuk....» A szövetkezeti falu vezeté­sében azóta már talpraállt a rend, magukra találtak a kü­lönböző tisztségek viselői. De a történet, s különösen a né­hány szavas indokolás figyel­meztet. Az új utat járó Nemes­apáti község népe kevesebb se­gítséget, tanácsot, bátorító szót kapott a szükségesnél. Nem volt a tucatnyi paraszt mellett olyan határozott, magabiztos politikai erő, amely őket a tet­tekben való nagy életfordítás első próbatételén sikerrel át­segítette volna. Ezért mondott le, ezért veszítette Alsónemes­apátiban önbizalmát a vezető­ség. A zalai paraszti nép ma ezrével áll a termelőszövetke­zetekbe. Ezrek sürgetik türel­metlenül a dolgot, az elfoglalt­ságot, s megvalósítani a meg­annyi nagy tervet, akaratot. S mindezek megteremtése olyan gyors és eredményes lesz majd falvainkban, miként megszilár­dul, magára talál az új életfor­ma. Ezért parancsoló feladat ma községeinkben a nagyüze­mi gazdálkodás megalapozása, az új parasztsors megszilárdí­tása. Melyek a legfontosabb, halasztást nem tűrő feladatok? Sorrendben mit kell a paraszti nép javára a legsürgősebben, a legnagyobb körültekintéssel elvégezni? Álljon talpán, értse dolgát valamennyi szövetkezeti falu­ban a vezetőség! És egy akara­ton legyen, egy nyelven beszél­jen a köz minden vezetője. Le­gyen valamennyi szövetkezeti község élén rátermett, felelős elnök, s a legsürgősebben gon­doskodni kell­­ a még hiányzó mezőgazdászokról és könyve­lőkről is. Amíg e fontos vezető posztokon megoldatlan a tel­jesség, addig bizony mindenütt akadozik a közös dolga. A za­laegerszegi járás huszonnyolc újonnan alakult szövetkezeti községében még négy agronó­­musi és nyolc főkönyvelői ál­lás betöltetlen. Általános ta­pasztalat, hogy az elnök mel­lett az agronómus és a köny­velő személyére is nagyon igé­nyes a zalai paraszt jó, okos dolog megválogatni, kire is bízzák az ezer holdakat. Csak a túl hosszú válogatásnak is jelentkezhetnek a hátrányai. — Valamennyi szövetkezeti falu­ba nem juthat állami gazda­sági főagronómus. A munka pedig sürget... A járási s me­gyei tanácsok egyik legsür­getőbb feladata megfelelő, rá­termett szakemebrek felkuta­tása, s­­zövetkezeti községeinkben­­ rendre megkezdődött a közös munka. Az új nagyüze­mek egy­harmadában azonban megfelelő könyvelők hiányá­ban áll, egyetlen lépést sem jutott előre a számvitel dolga. Hiányoznak még a legalapve­tőbb könyvek, nyilvántartások, feljegyzések s a többi szám­adások is. A paraszti nép most összefogott falvainkban, hogy mihamarabb legyen a jószág­nak közös istállója. Fontos, na­gyon fontos dolog — de jelen­tőségében semmiben sem ki­sebb követelmény ennél, hogy valamennyi szövetkezeti köz­ségnek legyen rendes, megfe­lelő irodája is. S ne a falu­végen, valamelyik eldugott mellékutcában. E dologban a községi tanácsoknak kell a­­Leg­sürgősebben segíteni. Termé­szetes kívánság, hogy takaros központja legyen az új sorsát formáló falunak, ahol megfe­­lelő otthonra lelnek a köz dol­gát tanácskozó parasztok, ve­zetők és szakemberek. Szövetkezeti falvainkban egy akarattal látott a közös élet megalapozásához a paraszti nép. S ezt a szilárd egy akara­tot, egy véleményt kell meg­teremteni a községek, vala­mennyi társadalmi és gazdasá­gi szervének kapcsolatában. A pártszervezetnek, községi ta­nácsnak, a földművesszövetke­zetnek, a KISZ-szervezetnek, az egyes vállalatoknak, állami gazdaságoknak semmiféle fon­tosabb és más érdekük elfog­laltságuk nem lehet, mint a termelőszövetkezetek rendsze­res és maximális támogatása. Az idő és a megannyi tenni­való nem tűri az itt-ott még meglelhető személyi nézetelté­réseket, s a más efféle vitázá­­sokat sem. Szilárd, jó szövet­kezetek megalapozása a falvak teljes egységét követeli. Ilyen gondolatok szellemében kell a megszilárdítással foglalkozó elvtársaknak munkálkodni.­­ Óriási, eddig nem hasznosított lehetőségek, apró, de értékes alkalmak kínálkoznak még az új termelőszövetkezetek továb­bi, hatékonyabb támogatására. Több zalai községben a ta­nácselnököt választották meg a parasztok a szövetkezeti gaz­daság elnökének. Nemesszent­­andráson például továbbra is megtartja régi tisztét a szövet­kezeti elnökké választott ta­nácselnök, csak a tanácsi ap­parátus létszámát növelik egy

Next