Zalai Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
1960. február 2. ZALAI HÍRLAP A kongresszus által kitűzött feladatok jó végrehajtásának egyik hajtóereje a termelés pártellenőrzése JÁRTUNK VII. kongreszszusa az ipar terén is megjelölte azokat az elveket és feladatokat, amelyek alapjában meghatározzák a népgazdaság ez ágának fejlesztését az ötéves terv során. A kongresszus határozata hangsúlyozza: iparunk fejlesztésénél arra kell törekednünk, hogy erőforrásainkat az ország nyersanyagellátásának további javítására, magas képzettségű munkát igénylő, a nemzetközi munkamegosztásba beilleszkedő, modern technikai eljárásokkal előállított kiváló minőségű, korszerű és keresett termékek gyártására összpontosítsuk. Irányozza elő a terv elsősorban a termelés műszaki színvonalának jelentős emelése alapján a munka termelékenységének az eddigieknél gyorsabb növekedését. Mindennek lényegesen meg kell javítania a termelés gazdaságosságát. A kongresszus a módot is meghatározta, ahogy a fenti célkitűzést meg kell valósítani. " A második ötéves terv éveiben fokozott mértékben kell arra törekedni, hogy a termelés bővítését elsősorban ne új üzemek építésével érjük el, hanem a meglevők legjobb kihasználásával, szükség esetén bővítésével, a meglevő kapacitások gazdaságosabb kihasználásával, a termelési folyamatok korszerűsítésével, a legkorszerűbb gyártási technológia alkalmazásával és a gyártmányok műszaki-gazdasági jellemzőinek jelentős javításával Ezért javítani, tökéletesíteni kell a vezetés módszereit és szervezetét, különösen a beruházások tervezésében és kivitelezésében, valamint a termelő berendezések és termelési folyamatok korszerűsítésében, ahol ma még komoly hibák vannak. Az irányelvek, a párt legfelső fórumának határozatai nagy feladat elé állítják gazdasági és politikai szerveinket. A gazdasági vezetésnek mindent el ktéll követnie, hogy a kijelölt célkitűzések valósággá is váljanak, és ehhez a párt- és szakszervezeteknek minden támogatást biztosítaniuk kell. Politikai meggyőzéssel, okos kezdeményezésekkel segítsék gazdasági életünk gyorsabb, eredményesebb fejlődését. A PÁRTSZERVEZETEK** NEK a szervezeti szabályaztban meghatározott elvek, pontosabban a termelés pártellenőrzéséről szóló cikkely adja meg a jogot, hogy aktívan foglalkozzanak a gazdasági élet segítésével. Pártszervezeteinkben különösen az ellenforradalom után fellendült az a helyes irányzat ,hogy politikai munkájukkal mind alaposabban a gazdasági élet felé fordultak. Senki sem vitathatja, hogy a kommunistáknak ily irányú tevékenysége hatalmas segítséget jelentett három évvel ezelőtt gazdasági életünk konszolidálásában, megszilárdításában. Akkor mindenkinek a szeme előtt játszódott le a pártszervezeteknek a gazdasági életet segítő tevékenysége. Abban az időben a pártszervezet sokszor a szó teljes értelmében beavatkozott a termelés irányításába, szervezésébe. A konszolidáció után, s így napjainkban is formájában változás történt a pártszervezetek termelést ellenőrző tevékenységében. Más módon, a körülményeknek megfelelően, de mind alaposabban és alaposabban foglalkoznak üzemeink, vállalataink munkájának segítésével. S ha e munkájuk nem is annyira közvetlen és világos, eredményességében most is legalább olyan méretű, mint volt az ellenforradalmat követő első időkben. A termelés pártellenőrzése korábban számos alapszervezetben szűkkörűen érvényesült és csupán a vezetők beszámoltatására korlátozódott. Ez a leegyszerűsített gyakorlat természetszerűleg nem aknázhatta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a párttagság és a pártonkívüliek mozgósítása, a tömegek kezdeményező készsége és munkalendülete biztosított. Az utóbbit azért sem használhatták ki, mert maguk a pártszervezetek vezetői sem ismerték, vagy csupán alig ismerték a gazdasági mutatókat, a termelés menetét. Természetes, hogy így nem is lehetett kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyeket a pártellenőrzés joga nyújt üzemeinkben. Az önmagáért való politizálásról, vagy az általában végzett politikai felvilágosító munkáról pártszervezeteink áttértek a konkrét, meghatározott célok érdekében végzett politizálásra. Ez egyben azt is jelentette, hogy a politikai tevékenységüket nagyon szerencsésen összekapcsolták az üzem életével, feladataival. Ha csak a kongresszusi munkaverseny széleskörű kibontakozását és eredményeit említjük is meg, akkor is nyilvánvaló, hogy a helyesen értelmezett politizálás, a termelés pártellenőrzésének gyakorlati megvalósítása milyen hatalmas energiát szabadított fel. Pártszervezeteink előtt ma már nyilvánvaló, hogy a pártellenőrzés több mint a gazdasági vezetők beszámoltatása. Természetesen erre is szükség van, hogy a pártszervezet állandóan ismerje a termelés menetét, problémáit, s lássa, hogy hol kell segíteni. De a pártvezetőségek csak akkor tudják betölteni ezt a feladatukat, ha alaposan megismerkednek a gazdasági mutatókkal, az üzemfejlesztés feladataival, így a beszámoltatás szakszerűbbé válik és ez magával hozza a párt részéről tett intézkedések hatékonyságának növekedését. A szakszerűséggel pedig együttjár a pártszervezet tekintélyének növekedése. Nyilvánvaló, hogy a szakszerű intézkedéseket és javaslatokat sokkal inkább elfogadják a műszakiak is. pÁRTSZERVEZETEINK tekintélyét és a pártellenőrzés színvonalának emelését szolgálja az is, ha felkarolják a dolgozók kezdeményezését, ha hozzájárulnak a termelési tanácskozások jobb előkészítéséhez. Sajnos, a gyakorlatban kevés pártvezetőség foglalkozik kellően az utóbbival. Jellemző például, hogy Zalaegerszeg nagyobb üzemeiben a pártszervezetek sem taggyűlésen, sem vezetőségi üléseken nem tárgyalták a szakszervezeti bizottság tevékenységét, és nem értékelték a termelési tanácskozásokon elhangzottak végrehajtását. Ez a közömbösség vagy feledékenység gyakran gátolja a dolgozók javaslatainak tettekké válását és a hibák elleni következetes harcot. A termelés pártellenőrzésének megvalósításában rendkívül nagy szerepe van a taggyűlésnek. Az itt elhangzó kérdések, határozatok, a párttagok megbízatása és mozgósítása szélesen gyümölcsözhet a pártonkívüliek körében. Bár az utóbbi években javult a párttagság feladatokkal való ellátása, még van tennivaló e téren is. Jelelmző, hogy a kimondottan gazdasági jellegű pártmegbízatást sok párttag nem tekinti pártmunkának. Az is gyakori tapasztalat, hogy a kommunista példaadás vizsgálatánál alig-alig találunk felelősségrevonást. S ez az utóbbi nem mindig jelenti, hogy az adott helyen annyira jól mennek a dolgok, hogy ettől el lehetne tekinteni. A tömegszervezetek fokozott mozgósítása, az ott dolgozó kommunistáik aktívabb munkája nagy lendületet hozhat mind a KISZ-ifjúság, mind a szakszervezeti tagság teremtő akarásának fellendítésében. A KONGRESSZUS határozatai tehát nem csak a gazdasági vezetőket állítják nagyobb feladatok elé, hanem a pártszervezetektől is többet, az eddiginél magasabb szintű munkát követelnek. A pártszervezetekben mindenütt megkezdték a kongresszus anyagának tanulmányozását. S a kongresszus határozataival való megismerkedés akkor válik igazán eredményessé, ha mindenütt levonják a kellő következtetést, ha kritikus szemmel vizsgálják saját politikai munkájukat, az üzem, a gazdaság eredményeinek tükrében. Csak így, és csak ekkor tudják betölteni üzemi pártszervezeteink azt a feladatot, amelyet pártunk VII. kongresszusa rájuk ró. ^^ZV-eseinkből ~) Telefont kérünk a zalaudvarnoki iskolába A községi tanács végrehajtó bizottsága 1959 november 27- én kelt megrendelő levelében telefon bekötését kérte, az általános iskolához a Pécsi Postaigazgatóságtól. A megrendelést elfogadták, küldtek egy befizetési lapot a községi tanács részére, s a kért összeget, 150 forintot még december 16-án be is fizettük. Több ízben sürgettük a telefon bekötését mind a zalaegerszegi, mind a zalaszentgróti postán. Sürgetéseinkre megnyugtató választ kaptunk, ám telefonja az iskolának még mindig nincs. Kérjük az illetékesek mielőbbi megnyugtató intézkedését. Táborfi Károly Hol van az anyukám? Pénteken délelőtt hangos gyermeksírásra figyeltek fel a nagykanizsai piac eladói, vásárlói. Egy négy év körüli kislány kereste rémülten édesanyját. A piacon tartózkodók a kislány segítségére siettek. Igazán megható, szép cselekedet volt. Ám ezzel a kislány édesanyja nem került elő, s bizony körülményes ügy volt őt édesanyjához eljuttatni, hiszen nem tudta sem a' , newt, sem a lakcímét megmondani, csak azt hajtogatta: messze lakunk, messze! Az eset tanulságaként arra szeretném a kisgyermekes édesanyák figyelmét felhívni: ha gyermekük beszélni tud, tanítsák meg nevükre, pontos lakcímükre, hogy az eltévedt gyermeken segíteni akarók haza tudják kísérni a kicsiket. Füry Mária Átépítik a zalaegerszegi Gyantagyárat Már régóta készültek az üzem átépítésére az Erdőkémia zalaegerszegi gyantagyárában. A terveket azonban valaki mindig áthúzta, és így húzódott az ügy. Végre azonban pontot tettek a huzavona végére és tegnap megkezdődött az építkezés. Az egész üzemet korszerűsítik ebben az évben — mondta Szabó József elvtárs, a telep vezetője. — Ezenkívül raktárt és szociális épületeket emelnek, ahol az irodáknak is lesz helye. A korszerűsítésre 2 millió 300 ezer forintot fordítunk. — Mi lesz az építés alatt a termeléssel? — Nem lesz fennakadás, mert azt tervezzük, hogy amíg a szurokgyártó részleget készítik, mi a fenyőolajat termeljük és megfordítva, így az építkezés is folyik és tervünket is teljesítjük — mondta Szabó elvtárs. 1,2 milliós megtakarítás a fiatalok társadalmi munkájából és újításaiból Bázakerettyén Az elmúlt évi tevékenység értékelésekor a Budafai Kőolajtermelő Vállalatnál számba vették azt is, hogy a fiatalok hogyan vették ki a részüket az üzemi eredmény növeléséből. Az üzemi KISZ-szervezet tagjainak lelkes munkája magával ragadta a többi fiatalt is és éves vonatkozásban 1 millió 200 ezer forintot tettek hozzá a vállalat évi gazdasági eredményéhez, az általuk végzett társadalmi munkával, több újítás beadásával, illetve bevezetéséből adódó megtakarítással. Ebben az évben ezt a tevékenységüket tovább akarják fokozni. Az üzemi pártszervezet, a szakszervezet és a gazdasági vezetés mindent elkövet, hogy a fiatalok 1960-ban még szebb eredményekről adhassanak számot az év végén. Megismerni minden újat... Tapasztalatok a Türjei Gépállomáson Elolvadt a hó. Tócsáit enyhe déli szél borzolja a Türjei Gépállomás udvarán. Ez már a közelgő tavasz jele lenne? A váratlanul beköszöntött nyolc-tíz fokos melegből még korai volna ezt a következtetést levonni, hiszen az «r» betűs hónapok közül még hátra van a február... De hagyjuk is annak megállapítását a meteorológusokra, hogy február kemény hideget, vagy további langyos időt rejt-e magában. Akár így van, akár úgy, a Türjei Gépállomás dolgozói készülnek az előbb vagy utóbb feltételül beköszöntő tavaszra. A szerelőcsarnokokban, a gépműhelyekben lázas munka folyik. Egyik-másik traktor éktelen pöfögéssel köpködi magából a kékesszürke füstöt. Ezek már készen állnak, csak az utolsó ellenőrző próbát végzik rajtuk. Néhány erőgép még szétszedve hever, most pótolják az elkopott, elhasználódott alkatrészeiket. Ezt látja a szemlélő ezekben a csarnokokban, és önkéntelenül viszi képzelete néhány héttel előbbre az időben, amikor az itt látható gépek — nyergükben a traktorosokkal — megjelennek az új és a régi szövetkezeti községek földjein, hogy elvégezzék eddigi legnagyobb erőpróbájukat.. Egy traktorból így lesz kettő — Alkalmas lesz-e erre a feladatra a gép és az ember? — Ezt kérdezem Szabó Gyula elvtárstól, a gépállomás műhelyvezetőjétől. — Elmondhatom, hogy így még nem készültünk egyetlen tavaszra sem. Igen alaposan, lelkiismeretesen végezzük a javítást, hiszen idei tavaszi tervünk csaknem ötszöröse a tavalyinak. Ugyanakkor gépállományunk csak egynegyedével növekszik. De nekünk már készen van a haditervünk — folytatja —, egy traktorból kettőt csinálunk. — Úgy lesz ez — magyarázza tovább —, hogy nem egy, hanem két műszakban dolgozik majd valamennyi erőgépünk Eddig ezt nem lehetett megcsinálni, mert hiányzott a megfelelő létszámú szakképzett traktoros.... — És most lesz? Sorolni kezdi a számokat: — Törzsgárdáink 28 traktorosból áll. Január első napjaiban a termelőszövetkezeti községekből 30 új embert vettünk fel, akik itt sajátítják el egy szakmai minimum tanfolyamon az alapfokú tudást, további 22 új emberünk pedig a pápai traktoros iskolán tanul. A kezdők tehát kapnak szakmai oktatást. De vajon az idősebbek, ők már mindent tudnak? Tanulni ! A javító brigád egyik tagját, a tizenegy éve itt dolgozó Németh Istvánt kérdezem. — A hosszú gyakorlat igen sok mindenre megtanított. Tanfolyamokat is végeztem. Hat éve szereztem meg a vontató jogosítványt, s részt vettem egy öthónapos brigádvezetői tanfolyamon is, de nem csak a közmondásbeli papnak, hanem a jó traktorosnak is holtig kell tanulnia — válaszolja. — És tanul-e? — Csak amit a gyakorlat hoz magával — mondja beismerően. — Milyen továbbképzésre lenne igénye? — Már magam is gondoltam arra, hogy igen jó lenne, ha megismertetnének bennünket az újabb géptípusokkal. Most hoztak tíz új T—28-as traktort. Remek gépek — folytatja —, de ilyeneket most kaptunk először és érthetően nem ismerjükalaposan. Jó lenne, ha heenként két alkalommal egyegy órára a mérnök elvtárs, vagy más hozzáértő összehívna bennünket és tanítana. Sipos József a legfiatalabb traktoros generáció tagja. Pomosam négy hete került a gépállomásra. — Örül? — kérdezem. — Mindig az volt a vágyam, hogy géppel dolgozhassam. Most sikerült! — Tanul? — Igen. Részt veszek az itt folyó szakmai minimum tanfolyamon. — Kielégítőnek tartja? — Igen, hiszen nekem az alapokkal kell először megismerkednem, de tovább akarok tanulni. A nyáron nem lesz rá mód, de ősszel feltétlenül tovább képezem magam. Mielőbb szeretném megszerezni a teherautó- és a vontatóvezetői jogosítványt. elhagyatott műszaki könyvtár Még néhány dolgozóval beszélgetve kiderült, hogy van egy kis szakmai könyvtár a gépállomáson, de — sajnos — elég kevesen olvassák. Összeakadtam olyan dolgozóval is, aki nem is tudott erről a szakmai könyvtárról. Nem, nem lenne helyes egészében elmarasztalni a gépállomást a szakmai továbbképzés mulasztásai miatt. Tanfolyamon tanítják a legfiatalabbakat, a műszaki vezetők szívesen nyújtanak útmutatást a gyakorlati munka közben felmerülő szakmai kérdésekben, de nem csak Türjén, hanem valamennyi gépállomáson rá kell döbbeni arra, hogy ma, a sokszorosára nőtt feladatok mellett ez kevés. Tanítani kell új és régi traktorosokat rendszeresen és állandóan, minden lehetőséget felhasználva, szakmai ismereteik bővítésére. Mert korszerű mezőgazdaságot el sem lehet képzelni szakképzett traktorosok nélkül. A januári hó már elolvadt. Hogy február mit rejt magában, azt nem tudjuk, de egy az biztos: ezt a hónapot még ki kell, és ki is lehet használni a traktorosok szakmai továbbképzésére. B. Z. Tető alatt az új sánci iskola Talán egy évtizede annak, hogy az olajipari dolgozók — egy épület romjaiból — új iskolát építettek Bagolasáncon. Nem volt nagy, de az akkori igényeknek megfelelt. Annak idején egy főből állt a »tantestület«, és csak alsó tagozat működött. Később Bagolasáncot Nagykanizsához csatolták, és ettől az időtől gyors fejlődés következett Bagolasáncon az iskolai oktatásban. 1950-ben kettőre, 1955-ben négyre, majd 1957-ben már ötre emelkedett a tanerők száma. Négy tanulócsoport működött, s az egy, majd a később két tanterem is kicsinek bizonyult. A tanítást csak váltott foglalkozással lehetett megoldani. A nehézségek láttán ismét a pártszervezet látott munkához. Új iskola kell — mondták. A városi népfront-bizottság helyeselte a tervet és javaslatára a városi tanács — a városfejlesztési alap terhére — anyagi fedezetet biztosított. Az iskola szülői munkaközössége — a rendelkezésükre bocsátott összegből — 1958 nyarán 12 000 téglát vásárolt, majd önkéntes társadalmi munkásokat toborzott a fuvarokra és a szükséges földmunkák elvégzésére. Az önkéntes munkavállalók kiásták az alapot, téglát fuvaroztak, majd meszet oltottak. Az Ostyagyár, a palackozó üzem és a III. számú téglagyár dolgozói pedig közel 30 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az elmúlt év szeptemberében a Zala megyei Építőipari Vállalat megkezdte a falazást, így jött el a tél. Az új, két tantermes, nevelői lakást magában foglaló épület tető alá került, s a belső vakolás folyik most. Illetékesek azt mondják, hogy az épület júniusra elkészül, s a nyári napközi otthont már itt rendezhetik be, de a még illetékesebbek — a sánciak — szerint hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára elkészül. Márpedig, ha a falu így akarja, és akaratát tettekkel bizonyítja, akkor így is lesz. Brassói István VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK A panasz jogos volt »A Zalai Hírlap 1960. január 7-i számának 3. oldalán »Leveleinkből« rovatban »Mikor szabály a szabály?« címmel megjelent bíráló cikkel kapcsolatban közöljük, hogy a mulasztót szigorúan felelősségre vontuk és ellene érdeme szerint eljártunk. Az állomás dolgozói igyekeznek, hogy hasonló eset ne ismétlődjék meg. A MÁV Szombathelyi Igazgatósága vezetőjének megbízásából: Horváth Lajos főfelügyelő, osztályvezető. i. A földművesszövetkezeti kis- kereskedelem ma már alig marad el a városi üzletek, a város kereskedelme mögött. 1952-től megkétszereződött a falusi boltok száma, a forgalom pedig mintegy ötszörösére emelkedett. A múlt esztendőben például több mint félmilliárd forint értékű árut vásárolt megyénk lakossága a falusi boltokban. Hat évvel ezelőtt egyetlen szaküzlet sem volt a községekben, a különböző iparcikkeket, textíliákat és az élelmiszert egyazon helyiségben tárolták és árusították. Aztán 1954-ben megkezdték a falusi bolthálózat szakosítását, s a sötét, egészségtelen szatócsboltokból üzletházakat hoztak létre. Jelenleg már 122 szaküzletben vásárolhatnak megyénk dolgozói. A múlt esztendőben már hozzáfogtak az új kereskedelmi formák, az önkiszolgáló és önkiválasztó rendszerű boltok létrehozásához is, s ma már huszonegy önkiszolgáló bolt működik a megyében. A lakosságnak tetszik ez a forma, és most már nemcsak kéri, hanem követeli is az újrendszerű boltok létesítését. Könnyen, gyorsan vásárolhatnak, nagy mennyiségű áru közül válogathatnak. Megyénk földművesszövetkezeti kiskereskedelmének vezetői ebben az évben újabb jelentős összeget fordítanak a falusi bolthálózat fejlesztésére. A jelenlegi tervek szerint tizenhat önkiszolgáló élelmiszer és tizenhat, húsz teljes vagy részleges önkiszolgáló iparcikküzletet nyitnak meg az év folyamán. Az újrendszerű boltokat elsősorban a termelőszövetkezeti községekben alakítják át. Pókaszepetk, Hahót, Zalaszentmihály, Pölöske, Rádó, Gelse, Becsehely, Zalatárnok és egész sor más község kap az idén a városiakhoz hasonló, tetszetős, áruválasztékban dús, modern önkiszolgáló boltot. A magánkiskereskedelem idejéből ittmaradt szatócsjellegű boltokból ebben az évben mintegy tízet számolnak fel, s a tervek szerint a jövő esztendőben már egy ilyen sem marad. — tóth — is kulturált falusi kereskedelemért Harminc új rendszerű bolt nyílik falvainkban