Zalai Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

1960. február 2. ZALAI HÍRLAP A kongresszus által kitűzött feladatok jó végrehajtásának egyik hajtóereje a termelés pártellenőrzése­ ­JÁRTUNK VII. kongresz­­­szusa az ipar terén is megjelölte azokat az elveket és feladatokat, amelyek alapjá­ban meghatározzák a népgaz­daság ez ágának fejlesztését az ötéves terv során. A kong­resszus határozata hangsúlyoz­za: iparunk fejlesztésénél arra kell törekednünk, hogy erőfor­rásainkat az orszá­g nyers­anyagellátásának további javí­tására, magas képzettségű munkát igénylő, a nemzetközi munkamegosztásba beilleszke­dő, modern technikai eljárások­kal előállított kiváló minőségű, korszerű és keresett termékek gyártására összpontosítsuk.­­ Irányozza elő a terv elsősor­ban a termelés műszaki szín­vonalának jelentős emelése alapján a munka termelékeny­ségének az eddigieknél gyor­sabb növekedését. Mindennek lényegesen meg kell javítania a termelés gazdaságosságát. A kongresszus a módot is meghatározta, ahogy a fenti célkitűzést meg kell valósí­tani. " A második ötéves terv éveiben fokozott mértékben kell arra törekedni, hogy a ter­melés bővítését elsősorban ne új üzemek építésével érjük el, hanem a meglevők legjobb ki­használásával, szükség esetén bővítésével, a meglevő kapaci­tások gazdaságosabb kihaszná­lásával, a termelési folyama­tok korszerűsítésével, a leg­korszerűbb gyártási technoló­gia alkalmazásával és a gyárt­mányok műszaki-gazdasági jel­lemzőinek jelentős javításával Ezért javítani, tökéletesíteni kell a vezetés módszereit és szervezetét, különösen a beru­házások tervezésében és kivi­telezésében, valamint a termelő berendezések és termelési fo­lyamatok korszerűsítésében, ahol ma még komoly hibák vannak. Az irányelvek, a párt legfel­ső fórumának határozatai nagy feladat elé állítják gazdasági és politikai szerveinket. A gaz­dasági vezetésnek mindent el ktéll követnie, hogy a kijelölt célkitűzések valósággá is vál­janak, és ehhez a párt- és szak­­szervezeteknek minden támo­gatást biztosítaniuk kell. Po­litikai meggyőzéssel, okos kez­deményezésekkel segítsék gaz­dasági életünk gyorsabb, ered­ményesebb fejlődését. A PÁRTSZERVEZETEK­** NEK a szervezeti sza­­bályaztban meghatározott el­vek, pontosabban a termelés pártellenőrzéséről szóló cikkely adja meg a jogot, hogy aktí­van foglalkozzanak a gazdasá­gi élet segítésével. Pártszerve­zeteinkben különösen az ellen­­forradalom­ után fellendült az a helyes irányzat ,hogy poli­tikai munkájukkal mind alapo­sabban a gazdasági élet felé fordultak. Senki sem vitathat­ja, hogy a kommunistáknak ily irányú tevékenysége hatal­mas segítséget jelentett három évvel ezelőtt gazdasági életünk konszolidálásában, megszilár­dításában. Akkor mindenkinek a szeme előtt játszódott le a pártszervezeteknek a gazdasági életet segítő tevékenysége.­­ Abban az időben a pártszerve­zet sokszor a szó teljes értel­mében beavatkozott a termelés irányításába, szervezésébe. A konszolidáció után, s így nap­jainkban is formájában válto­zás történt a pártszervezetek termelést ellenőrző tevékeny­ségében. Más módon, a körül­ményeknek megfelelően, de mind alaposabban és alaposab­ban foglalkoznak üzemeink, vállalataink munkájának segí­tésével. S ha e munkájuk nem is annyira közvetlen és vilá­gos, eredményességében most is legalább olyan méretű, mint volt az ellenforradalmat köve­tő első időkben. A termelés pártellenőrzése korábban számos alapszerve­zetben szűkkörűen érvényesült és csupán a vezetők beszámol­tatására korlátozódott. Ez a leegyszerűsített gyakorlat ter­mészetszerűleg nem aknázhat­ta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a párttagság és a pártonkívüliek mozgósítása, a tömegek kezdeményező készsé­ge és munkalendülete biztosí­tott. Az utóbbit azért sem használhatták ki, mert maguk a pártszervezetek vezetői sem ismerték, vagy csupán alig is­merték a gazdasági mutatókat, a termelés menetét. Természe­tes, hogy így nem is lehetett kiaknázni azokat a lehetősé­geket, amelyeket a pártellen­­őrzés joga nyújt üzemeinkben. Az önmagáért való politizá­lásról, vagy az általában vég­zett politikai felvilágosító munkáról pártszervezeteink át­tértek a konkrét, meghatáro­zott célok érdekében végzett politizálásra. Ez egyben azt is jelentette, hogy a politikai te­vékenységüket nagyon szeren­csésen összekapcsolták az üzem életével, feladataival. Ha csak a kongresszusi munkaverseny széleskörű kibontakozását és eredményeit említjük is meg, akkor is nyilvánvaló, hogy a helyesen értelmezett politizá­lás, a termelés pártellenőrzé­­sének gyakorlati megvalósítása milyen hatalmas energiát sza­badított fel. Pártszervezeteink előtt ma már nyilvánvaló, hogy a pártellenőrzés több mint a gazdasági vezetők be­számoltatása. Természetesen erre is szükség van, hogy a pártszervezet állandóan ismer­je a termelés menetét, problé­máit, s lássa, hogy hol kell se­gíteni. De a pártvezetőségek csak akkor tudják betölteni ezt a feladatukat, ha alaposan megismerkednek a gazdasági mutatókkal, az üzemfejlesztés feladataival, így a beszámol­tatás szakszerűbbé válik és ez magával hozza a párt részéről tett intézkedések hatékonysá­gának növekedését. A szaksze­rűséggel pedig együttjár a pártszervezet tekintélyének növekedése. Nyilvánvaló, hogy a szakszerű intézkedéseket és javaslatokat sokkal inkább el­fogadják a műszakiak is. p­ÁRTSZERVE­ZETEINK­­ tekintélyét és a pártel­lenőrzés színvonalának emelé­sét szolgálja az is, ha felka­rolják a dolgozók kezdeménye­zését, ha hozzájárulnak a ter­melési tanácskozások jobb elő­készítéséhez. Sajnos, a gyakor­latban kevés pártvezetőség foglalkozik kellően az utóbbi­val. Jellemző például, hogy Za­laegerszeg nagyobb üzemeiben a pártszervezetek sem taggyű­­lésen, sem vezetőségi üléseken nem tárgyalták a szakszerve­zeti bizottság tevékenységét, és nem értékelték a termelési ta­nácskozásokon elhangzottak végrehajtását. Ez a közömbös­ség vagy feledékenység gyak­ran gátolja a dolgozók javasla­tainak tettekké válását és a hibák elleni következetes har­cot. A termelés pártellenőrzésé­nek megvalósításában rendkí­vül nagy szerepe van a taggyű­lésnek. Az itt elhangzó kérdé­sek, határozatok, a párttagok megbízatása és mozgósítása szélesen gyümölcsözhet a pár­tonkívüliek körében. Bár az utóbbi években javult a párt­tagság feladatokkal való ellá­tása, még van tennivaló e té­ren is. Jelelmző, hogy a ki­mondottan gazdasági jellegű pártmegbízatást sok párttag nem tekinti pártmunkának. Az is gyakori tapasztalat, hogy a kommunista példaadás vizsgá­latánál alig-alig találunk fele­­lősségrevonást. S ez az utóbbi nem mindig jelenti, hogy az adott helyen annyira jól men­nek a dolgok, hogy ettől el le­hetne tekinteni. A tömegszervezetek fokozott mozgósítása, az ott dolgozó kommunistáik aktívabb mun­kája nagy lendületet hozhat mind a KISZ-ifjúság, mind a szakszervezeti tagság teremtő akarásának fellendítésében. A KONGRESSZUS határo­­­­­zatai tehát nem csak a gazdasági vezetőket állítják nagyobb feladatok elé, hanem a pártszervezetektől is többet, az eddiginél magasabb szintű munkát követelnek. A párt­­szervezetekben mindenütt megkezdték a kongresszus anyagának tanulmányozását. S a kongresszus határozataival való megismerkedés akkor vá­lik igazán eredményessé, ha mindenütt levonják a kellő kö­vetkeztetést, ha kritikus szem­mel vizsgálják saját politikai munkájukat, az üzem, a gaz­daság eredményeinek tükré­ben. Csak így, és csak ekkor tudják betölteni üzemi párt­­szervezeteink azt a feladatot, amelyet pártunk VII. kong­resszusa rájuk ró. ^^ZV-eseinkből ~) Telefont kérünk a zalaudvarnoki iskolába A községi tanács végrehajtó bizottsága 1959 november 27- én kelt megrendelő levelében telefon bekötését kérte, az ál­talános iskolához a Pécsi Pos­taigazgatóságtól. A megrendelést elfogadták, küldtek egy befizetési lapot a községi tanács részére, s a kért összeget, 150 forintot még december 16-án be is fizettük. Több ízben sürgettük a tele­fon bekötését mind a zalaeger­szegi, mind a z­alaszentgróti postán. Sürgetéseinkre meg­nyugtató választ kaptunk, ám telefonja az iskolának még mindig nincs. Kérjük az illetékesek mi­előbbi megnyugtató intézkedé­sét. Táborfi Károly Hol van az anyukám? Pénteken délelőtt hangos gyermeksírásra figyeltek fel a nagykanizsai piac eladói, vá­sárlói. Egy négy év körüli kis­lány kereste rémülten édesanyját. A piacon tartóz­kodók a kislány segítségére si­ettek. Igazán megható, szép cselekedet volt. Ám ezzel a kislány édesanyja nem került elő, s bizony körülményes ügy volt őt édesanyjához eljuttat­ni, hiszen nem tudta sem a' , newt, sem a lakcímét meg­­­­mondani, csak azt hajtogatta:­­ messze lakunk, messze! Az eset tanulságaként arra szeretném a kisgyermekes édesanyák figyelmét felhívni: ha gyermekük beszélni tud, ta­nítsák me­g nevükre, pontos lakcímükre, hogy az eltévedt gyermeken segíteni akarók ha­za tudják kísérni a kicsiket. Füry Mária Átépítik a zalaegerszegi Gyantagyárat Már régóta készültek az üzem átépítésére az Erdőkémia zalaegerszegi gyantagyárában. A terveket azonban valaki mindig áthúzta, és így húzó­dott az ügy. Végre azonban pontot tettek a huzavona végé­re és tegnap megkezdődött az építkezés.­­ Az egész üzemet korsze­rűsítik ebben az évben — mondta Szabó József elvtárs, a telep vezetője. — Ezenkívül raktárt és szociális épületeket emelnek, ahol az irodáknak is lesz helye. A korszerűsítésre 2 millió 300 ezer forintot fordí­tunk. — Mi lesz az építés alatt a termeléssel? — Nem lesz fennakadás, mert azt tervezzük, hogy amíg a szurokgyártó részleget készí­tik, mi a fenyőolajat termeljük és megfordítva, így az építke­zés is folyik és tervünket is tel­jesítjük — mondta Szabó elv­társ. 1,2 milliós megtakarítás a fiatalok társadalmi munkájából és újításaiból Bázakerettyén Az elmúlt évi tevékenység értékelésekor a Budafai Kő­olajtermelő Vállalatnál számba vették azt is, hogy a fiatalok hogyan vették ki a részüket az üzemi eredmény növeléséből. Az üzemi KISZ-szervezet tagjainak lelkes munkája ma­gával ragadta­ a többi fiatalt is és éves vonatkozásban 1 mil­lió 200 ezer forintot tettek hozzá a vállalat évi gazdasági eredményéhez, az általuk végzett társadalmi munkával, több újítás beadásával, illetve bevezetéséből adódó megtakarítás­sal. Ebben az évben ezt a tevékenységüket tovább akarják fokozni. Az üzemi pártszervezet, a szakszervezet és a gazda­sági vezetés mindent elkövet, hogy a fiatalok 1960-ban még szebb eredményekről adhassanak számot az év végén. Megismerni minden újat... Tapasztalatok a Tür­jei Gépállomáson Elolvadt a hó. Tócsáit enyhe déli szél borzolja a Türjei Gép­állomás udvarán. Ez már a közelgő tavasz jele lenne? A váratlanul beköszöntött nyolc-tíz fokos melegből még korai volna ezt a következte­tést levonni, hiszen az «r» be­tűs hónapok közül még hátra van a február... De hagyjuk is annak megállapítását a me­teorológusokra, hogy február kemény hideget, vagy további langyos időt rejt-e magában. Akár így van, akár úgy, a Tür­jei Gépállomás dolgozói ké­szülnek az előbb vagy utóbb feltétel­ül beköszöntő­ tavasz­ra. A szerelőcsarnokokban, a gépműhelyekben lázas munka folyik. Egyik-másik traktor ék­telen pöfögéssel köpködi ma­gából a kékesszürke füstöt.­­ Ezek már készen állnak, csak az utolsó ellenőrző próbát vég­zik rajtuk. Néhány erőgép még szétszedve hever, most pótolják az elkopott, elhaszná­lódott alkatrészeiket. Ezt látja a szemlélő ezekben a csarnokokban, és önkéntele­nül viszi képzelete néhány hét­tel előbbre az időben, amikor az itt látható gépek — nyergük­ben a traktorosokkal — megje­lennek az új és a régi szövet­kezeti községek földjein, hogy elvégezzék eddigi legnagyobb erőpróbájukat.. Egy traktorból így lesz kettő — Alkalmas lesz-e erre a fel­adatra a gép és az ember? — Ezt kérdezem Szabó Gyula elv­társtól, a gépállomás műhely­­vezetőjétől. — Elmondhatom, hogy így még nem készültünk egyetlen tavaszra sem. Igen alaposan, lelkiismeretesen végezzük a ja­vítást, hiszen idei tavaszi ter­vünk csaknem ötszöröse a ta­valyinak. Ugyanakkor gépállo­mányunk csak egynegyedével növekszik. De nekünk már ké­szen van a haditervünk — foly­tatja —, egy traktorból kettőt csinálunk. — Úgy lesz ez — magyarázza tovább —, hogy nem egy, ha­nem két műszakban dolgozik majd valamennyi erőgépünk Eddig ezt nem lehetett meg­csinálni, mert hiányzott a meg­felelő létszámú szakképzett traktoros.... — És most lesz? Sorolni kezdi a számokat: — Törzsgárdáink 28 trakto­rosból áll. Január első napjai­ban a termelőszövetkezeti köz­ségekből 30 új embert vettünk fel, akik itt sajátítják el egy szakmai minimum tanfolya­mon az alapfokú tudást, továb­bi 22 új emberünk pedig a pá­pai traktoros iskolán tanul. A kezdők tehát kapnak szak­mai oktatást. De vajon az idő­sebbek, ők már mindent tud­nak? Tanulni ! A javító brigád egyik tagját, a tizenegy éve itt dolgozó Né­meth Istvánt kérdezem. — A hosszú gyakorlat igen sok mindenre megtanított. Tanfolyamokat is végeztem. Hat éve szereztem meg a von­tató jogosítványt, s részt vet­tem egy öthónapos brigádve­zetői tanfolyamon is, de nem csak a közmondásbeli papnak, hanem a jó traktorosnak is holtig kell tanulnia — válaszol­ja. — És tanul-e? — Csak amit a gyakorlat hoz magával — mondja beismerően. — Milyen továbbképzésre lenne igénye? — Már magam is gondoltam arra, hogy igen jó lenne, ha megismertetnének bennünket az újabb géptípusokkal. Most hoztak tíz új T—28-as traktort. Remek gépek — folytatja —, de ilyeneket most kaptunk elő­ször és érthetően nem ismer­jük­­alaposan. Jó lenne, ha he­enként két alkalommal egy­­egy órára a mérnök elvtárs, vagy más hozzáértő összehívna bennünket és tanítana. Sipos József a legfiatalabb traktoros generáció tagja. Pom­­­osam négy hete került a gép­állomásra. — Örül? — kérdezem. — Mindig az volt a vágyam, hogy géppel dolgozhassam. Most sikerült! — Tanul? — Igen. Részt veszek az itt folyó szakmai minimum tan­folyamon. — Kielégítőnek tartja? — Igen, hiszen nekem az alapokkal kell először megis­merkednem, de tovább aka­rok tanulni. A nyáron nem lesz rá mód, de ősszel feltétlenül tovább képezem magam. Mi­előbb szeretném megszerezni a teherautó- és a vontatóvezetői jogosítványt. elhagyatott műszaki könyvtár Még néhány dolgozóval be­­szélgetve kiderült, hogy van egy kis szakmai könyvtár a gépállomáson, de — sajnos — elég kevesen olvassák. Össze­akadtam olyan dolgozóval is, aki nem is tudott erről a szak­mai könyvtárról. Nem, nem lenne helyes egé­szében elmarasztalni a gépál­lomást a szakmai továbbkép­zés mulasztásai miatt. Tanfo­lyamon tanítják a legfiatalab­­bakat, a műszaki vezetők szí­vesen nyújtanak útmutatást a gyakorlati munka közben fel­merülő szakmai kérdésekben, de nem csak Türjén, hanem valamennyi gépállomáson rá kell döbbeni arra, hogy ma, a sokszorosára nőtt feladatok mellett ez kevés. Tanítani kell új és régi trak­torosokat rendszeresen és ál­landóan, minden lehetőséget felhasználva, szakmai ismere­teik bővítésére. Mert korszerű mezőgazdaságot el sem lehet képzelni szakképzett traktoro­sok nélkül. A januári hó már elolvadt. Hogy február mit rejt magá­ban, azt nem tudjuk, de egy az biztos: ezt a hónapot még ki kell, és ki is lehet használni a traktorosok szakmai tovább­képzésére. B. Z. Tető alatt az új sánci iskola Talán egy évtizede annak, hogy az olajipari dolgozók — egy épület romjaiból — új is­kolát építettek Bagolasáncon. Nem volt nagy, de az akkori igényeknek megfelelt. Annak idején egy főből állt a »tan­testület«, és csak alsó tagozat működött. Később Bagolasán­­cot Nagykanizsához csatolták, és ettől az időtől gyors fejlő­dés következett Bagolasáncon az iskolai oktatásban. 1950-ben kettőre, 1955-ben négyre, majd 1957-ben már ötre emelkedett a tanerők száma. Négy tanuló­­csoport­­ működött, s az egy, majd a később két tanterem is kicsinek bizonyult. A taní­tást csak váltott foglalkozással lehetett megoldani. A nehézségek láttán ismét a pártszervezet látott munkához. Új iskola kell — mondták. A városi népfront-bizottság he­lyeselte a tervet és javaslatára a városi tanács — a városfej­lesztési alap terhére — anyagi fedezetet biztosított. Az iskola szülői munkakö­zössége — a rendelkezésükre bocsátott összegből — 1958 nya­rán 12 000 téglát vásárolt, majd önkéntes társadalmi munkásokat toborzott a fu­varokra és a szükséges föld­munkák elvégzésére. Az ön­kéntes munkavállalók kiásták az alapot, téglát fuvaroztak, majd meszet oltottak. Az Os­tyagyár, a palackozó üzem és a III. számú téglagyár dolgo­zói pedig közel 30 000 forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. Az elmúlt év szeptemberé­ben a Zala megyei Építőipari Vállalat megkezdte a falazást, így jött el a tél. Az új, két tan­termes, nevelői lakást magá­ban foglaló épület tető alá ke­rült, s a belső vakolás folyik most. Illetékesek azt mondják, hogy az épület júniusra elké­szül, s a nyári napközi otthont már itt rendezhetik be, de a még illetékesebbek — a sán­­ciak — szerint hazánk felsza­badulásának 15. évfordulójára elkészül. Márpedig, ha a falu így akarja, és akaratát tet­tekkel bizonyítja, akkor így is lesz. Brassói István VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK A panasz jogos volt »A Zalai Hírlap 1960. január 7-i számának 3. oldalán »Leveleinkből­« rovatban »Mikor szabály a szabály?« címmel megjelent bíráló cikkel kapcsolatban közöljük, hogy a mu­lasztót szigorúan felelősségre vontuk és ellene érdeme sze­rint eljártunk. Az állomás dolgozói igyekeznek, hogy hason­ló eset ne ismétlődjék meg. A MÁV Szombathelyi Igazgatósága vezetőjének megbízásából: Horváth Lajos főfelügyelő, osztályvezető.­ i. A földművesszövetkezeti kis-­ kereskedelem ma már alig marad el a városi üzletek, a város kereskedelme mögött. 1952-től megkétszereződött a falusi boltok száma, a forgalom pedig mintegy ötszörösére emelkedett. A múlt esztendő­ben például több mint félmil­­liárd forint értékű árut vásá­rolt megyénk lakossága a falu­si boltokban. Hat évvel ezelőtt egyetlen szaküzlet sem volt a községekben, a különböző ipar­cikkeket, textíliákat és az élel­miszert egyazon helyiségben tárolták és árusították. Aztán 1954-ben megkezdték a falusi bolthálózat szakosítását, s a sö­tét, egészségtelen szatócsbol­tokból üzletházakat hoztak létre. Jelenleg már 122 szak­üzletben vásárolhatnak me­gyénk dolgozói. A múlt esztendőben már hozzáfogtak az új kereskedel­mi formák, az önkiszolgáló és önkiválasztó rendszerű boltok létrehozásához is, s ma már huszonegy önki­­szolgáló bolt működik a megyében. A lakosságnak tetszik ez a for­ma, és most már nemcsak ké­ri, hanem követeli is az új­rendszerű boltok létesítését. Könnyen, gyorsan vásárolhat­nak, nagy mennyiségű áru kö­zül válogathatnak. Megyénk földművesszövet­kezeti kiskereskedelmének ve­zetői ebben az évben újabb je­lentős összeget fordítanak a fa­lusi bolthálózat fejlesztésére. A jelenlegi tervek szerint tizenhat önkiszolgáló élel­miszer és tizenhat, húsz tel­jes vagy részleges önkiszol­gáló iparcikküzletet nyit­nak­ meg az év folyamán. Az új­rendszerű boltokat elsősorban a termelőszövetkezeti közsé­gekben alakítják át. Pókasze­­petk, Hahót, Zalaszentmihály, Pölöske, Rádó, Gelse, Becse­­hely, Zalatárnok és egész sor más község kap az idén a vá­rosiakhoz hasonló, tetszetős, áruválasztékban dús, modern önkiszolgáló boltot. A magánkiskereskedelem idejéből ittmaradt szatócsjelle­­gű boltokból ebben az évben mintegy tízet számolnak fel, s a tervek szerint a jövő eszten­dőben már egy ilyen sem ma­rad. — tóth — is kulturált falusi kereskedelemért Harminc új rendszerű bolt nyílik falvainkban

Next