Zalai Hírlap, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

1960., június 1. Barlahidai példa Az első pillanatban furcsának tűnt, hogy a barlahidai községi pártalapszervezet taggyűlése többek közt a sertéstenyésztés szorgalmazásával is foglalko­zott. Miért, hogyan került szó­ba az egyéni paraszti község kommunista kollektívája előtt ez a — politikainak nem ne­vezhető — kérdés? Barlahida szorgos gazdái mindig nagy súlyt helyeztek az állattenyésztésre. Egy-egy te­­nyészmarha vásáron jónéhány szarvasmarha kelt el a község­ből. Ott jártunkkor is 25—30 gazda vezette ki tenyészállatát a községi hídmérleghez és vár­ta a tenyészállatforgalmi meg­bízottját. A községben azonban nem­csak a szarvasmarhákkal tö­rődtek, hanem a sertéstenyész­téssel is. Az elmúlt évben pél­dául 204 darab sertést adtak át az állatforgalminak, többet, mint jónéhány, Barlahidánál nagyobb községben. A tél fo­lyamán azonban jócskán csök­kent a sertésállomány. Ez év elején csupán 42 anyakocát számláltak a faluban. A sertésállomány csökkenése nem hagyta közömbösen sem a tanácsot, sem a pártszerve­zetet. Látva a községben levő helyzetet, a tanácsülés is fog­lalkozott a sertéstenyésztés fon­tosságával és a pártszervezet is napirendre tűzte annak szor­galmazását.­­ Az ország népe nemcsak az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől várja, hogy területük arányában hoz­zájáruljanak a lakosság ellátá­sához, hanem a ma még egyéni parasztságtól is. Elvárja tehát Barlahida parasztjaitól is, hogy minél több árut adjanak az ál­lamnak — hangzott ezen a tag­gyűlésen a nagyon is igaz meg­állapítás. — Ezért a pártszer­vezetnek is arra kell töreked­nie, hogy propagálja a lakosság körében a sertéstenyésztés fon­tosságát és szükségességét — mondotta ki a határozat és a kis pártszervezet valamennyi tagjának kötelességévé tette, hogy e cél érdekében tevékeny­­kedjékt. Barghidán a hattagú párt­­szervezet nem képes arra, hogy az egész községben meg­oldja ezt a kérdést. De ezt nem is várja tőlük senki. Ha egy kevéssel is hozzájárulnak e fontos és a népgazdaságot segítő ügyhöz, máris értek el eredményt. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a barlahidai pártszervezet példája más szempontból is követésre méltó példa. Sok köz­ségi pártszervezet, s itt elsősor­ban az egyéni községekre gon­dolunk, a járási pártbizottság által javasolt napirenden kívül gyakran nem talál témát, ame­lyet érdemes lenne megvitatni, megbeszélni a falu kommunis­táinak. A barlahidaiak meg­mutatták, hogy lehet találni, csak kissé körül kell tekinteni községükben. Az év elejétől az anyakoca állomány már közel hetven da­rabra nőtt Barlahidán. S e nö­vekedés folyamatos. A fejlő­dést ismerők bizakodnak, hogy az idén sem lesz lemaradás. Ezt a bizalmat alapozta meg e kis kollektíva hasznos vitá­ja is. Naphosszat lót-fut, mindenütt ott szeretne lenni. Vitatkozik, dicsér, szid és oktat. Most ép­pen a FŐMAV-val folytat he­ves szócsatát telefonon Fuisz Gyula, a Zalatárnoki Gépállo­más főmechanikusa. — Minden reggel mérgelő­­déssel kezdődik a napom — tör ki belőle a telefonálás befejez­tével­­. Vagy alkatrészek miatt, vagy a gépállomáson történik olyan eset, amely fel­bosszant. Tegnap délután Brun­ner Lajos műhelyét találtam rendetlenül, így pedig nem le­het ott teljes értékű munkát végezni. Igaz, ma már jól esett végig mennem a műhelyben. A rossz alkatrészeket kihordták, a használhatókat kéz alá tették, úgy, hogy a munka közben nem kell keresgélni, botladozni a sok felesleges alkatrészben, szerszámban. Késedelem nélkül Tennivaló rengeteg van. Ezüstös rozskalászokat ringat már a szél, s az őszi árpa is lassan sárgulni kezd. Intő jel az a traktorosoknak! — Nem akarunk késlekedni egy percet sem. Itt bent, a gép­állomáson hat—hét szerelő dol­gozik. A gépeket készítik elő az aratás-cséplés idejére. A fiata­loknak pedig ehhez még sok segítség kell. Egy emberöltő felhalmozó­dott tapasztalatával, a szakma ezernyi rejtett fortélyával is­merteti meg Fuisz Gyula a me­zőgazdasági gépszerelés ifjú művelőit. — Ha új gép jön, annak a műszaki leírását írógéppel sok­szorosítom, és kiadom nem­csak a traktorosoknak, hanem a szerelőknek is. Ismerkedje­nek meg vele, tudják, ha baja van valamelyiknek, hova nyúl­janak először, hogy fölösleges munkát ne végezzenek. Minden percre nagy szükségünk van. A traktort vezető fiúktól időnként vissza is kérdezem a műszaki leírást. Holnapután például a 19 éves Szabó Emil kerül sorra. Szabó Emil most a földeken dolgozik. Monok József DT ve­zető mellett tanulja a lánctal­pas irányítását, kezelését. Fuisz Gyula szerint a vezető igen jól oktat. Alig pár hete, hogy Sza­bó segédvezetőként hozzáke­rült, s már magabiztosan fogja a kormányt. A vezetés már megy, csak a karbantartással kell jobban megismerkednie. Helyes módja a fiatal trakto­rosok tanításának, nevelésének, hogy kint a földeken a brigád­szerelő a traktorossal együtt javítja ki a hibát. Ahol kell, segít A délutánt rendszerint a föl­deken tölti. Motorjával bejárja a környéket, s ahol kell, segít. A legfontosabb, hogy a gépál­lomáshoz tartozó termelőszö­vetkezetekben ne legyen fenn­akadás gépállás miatt. Fuisz Gyula arra is szakít időt, hogy beszélgessen a szövetkezeti traktorosokkal.­­ Estefelé pedig a papír­munkák kötnek le. Meg kell csinálni azokat is, hogy lássuk, miként haladunk. Később a műhelyvezetőkkel megtárgyal­juk a másnapi feladatokat, a napközben előadódottt gondo­kat. Ezek a megbeszélések sok jó ötlettel, tapasztalattal szol­gálnak. De amellett, hogy tanít, ő is szeretne tovább tanulni. Az ősszel mezőgazdasági techni­kumba akar iratkozni. Mint mondja, nem elég az egyre so­kasodó bonyolult gépekhez a gyakorlat. Tanulni kell, hogy valóban teljesértékű ember le­hessen. A gépállomás igazgatója így jellemezte Fuisz Gyulát: — Lelkiismeretes, jó szak­ember. F. Gy Aki mindenütt ott van a pártélet hívei Megyeszerte folynak a taggyűlések a termelőszövetkezeti községek pártszervezeteiben, amelyeken megvitatják a Politi­kai Bizottság április 12-i határozatát. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a határozat alapos megismerése, feldol­gozása nagy segítséget ad a szövetkezeti pártszervezeteknek további munkájukhoz. A taggyűléseken kiderült, hogy a kom­munistáknak alaposabban meg kell ismerniök a szövetkezet gazdasági és egyéb problémáit, hogy eleget tehessenek az eléjük állított követelményeknek. Több helyen most ébredtek igazán tudatára annak, hogy milyen jelentőségű a meggondolt pártépítés, az új tagok, tagjelöltek felvétele. Ugyanakkor szá­mos alapszervezetben határozat született, amely szerint június 15-ig megszervezik a pártszervezet mellett az agitációs cso­portot és aktíva gárdát, amelyben számos pártonkívüli is helyet kap.* Június 2-án és 3-án a nagykanizsai járás valamennyi köz­ségében járási és megyei előadókkal falugyűléseken ismertetik a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A falugyűléseket a párt- és tanácsi szervek készítik elő. * Tizenkilenc községben alakították meg a pártszervezettel szorosan együttműködő agitációs csoportot és aktívagárdát a nagykanizsai járásban. A csoportok a hónap első szerdáján rendszeresen összejönnek és megtárgyalják a­ soron levő fel­adatokat. Ezt a járási pártbizottság is segíti azzal, hogy min­den alkalommal írásos tájékoztatót juttat el az aktívacsopor­tok vezetőinek az aktuális kérdésekről. * Kedden mintegy 120 szövetkezeti asszony részvételével kommunista asszonytalálkozót szervezett a nagykanizsai járási pártbizottság. A találkozón megvitatták az asszonyokkal a nők feladatait a termelőszövetkezetekben. ZALAI HÍRLAP Ü­lést tartott a megyei mezőgazdasági szakbizottság Május 30-án, hétfőn délelőtt a megyei tanács tanácstermé­ben (Zalaegerszegen) ülést tar­tott a megyei mezőgazdasági szakbizottság. A szakmai ta­nácskozás részvevői a megye ötéves mezőgazdasági fejleszté­si tervének előzetes állattenyész­tési, talajerőgazdálkodási és árutermelési mutatóit vitatták meg. A zalai mezőgazdálkodás fejlesztésében igen jelentős szakmai tanácskozáson a bizott­ság tagjai mellett részt vett több neves közgazdász és me­­zőgazdasági szakember is. Két év alatt 153 000-rel emel­kedett a kommunista párttagok száma Csehszlovákiában Prága. (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt taglétszáma a Rudé Práva jelentése sze­rint­­ az 1958 júniusában meg­tartott XI. pártkongresszus óta 153 000-rel emelkedett. Az új tagok és tagjelöltek nagy része fiatal munkás és mezőgazda­­sági dolgozó. Hét fiú és egy kislány Nyolc újszülött egy né­p alatt a novai szülőotthonban — Oá, oá, oá ... — Fiú? — kérdezi a boldog mama. — Az — feleli Varga József­­né szülésznő. Már mérik is a síró, rugdaló­­zó babát. 4250 gramm. Gerei Kálmánná rédicsi la­kos fia ez a kövér gyerek, Gyu­­szikának hívják. 1960. május 26-án született a novai szülő­otthonban. — 26-án 7 fiú és 1 kislány született — dr. Molnár Lajos, a szülőotthon vezető orvosa —­ 7:1, mint az 54-es angol—ma­gyaron — nevet. — Sokan szülnek itt? — Néha annyi a szülőnő, hogy az ügyeletes szobába is fektetünk. Sokan jönnek olya­nok is, akik nem a mi körze­tünkhöz tartoznak, de szívesen felveszünk mindenkit. Remé­lem, hogy a nagy érdeklődést a szülőotthon jó hírnevének kö­szönhetjük. — Milyen, szülészettel kap­csolatos, egészségügyi előadáso­kat tartanak? — A falvakban felvilágosító előadásokat tartunk, a terhes nők rendszeres vizsgálatának fontosságáról, a tisztaságról. — A megyei tanács egészség­­ügyi osztályától minden segít­séget megkapnak? — Igen. A lehetőségekhez ké­pest mindent megkapunk. Munkámban nagy segítséget kapok a szülésznőktől, Varga Józsefnétől, Siebel Károlyné­­tól és Kiss Máriától is. Néha emberfeletti munkájukért csak köszönetet tudok mondani. Varga Józsefnétől, a vezető szülésznőtől érdeklődöm a szü­lőotthon életéről. — Hónapról hónapra több nő jön hozzánk szülni. 1051. május 15-én nyitotta meg kapuit az otthon. Akkor hetenként egy szülés volt. Az első évben 75 szülést vezettünk le a novai szülőotthonban. A számokból tűnik ki legjobban, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül a falusi asszonyok a 9 év alatt. Az idén május 26-ig 179 gyer­mek született, ebből 78 kislány 101 fiú. — Itt is a fiúk vezetnek? — Igen. Csütörtökön is csak egy kislány született. Kocsis Mártika 3450 grammal. — Mindig telt ház van? — 12 ágyunk van, egy-két napnál tovább nem marad üre­sen egy ágy sem. Kustán Sándort, a szülőott­hon gondnokát kérdem. — A legjobb viszonyokat tud­ják biztosítani a szülőnőknek? — Igen. A vízvezeték rend­szert most szeretnénk kicserél­ni. Egy búvár szivattyút aka­runk vásárolni. Reméljük, hogy ehhez is minden segítséget megkapunk. Az élelmiszer ellátást is di­cséri minden kismama. Pár perces látogatás volt ez a novai szülőotthonban, de ta­­lán arra elég, hogy bepillan­tást nyerjünk a fehér falak mögé. Vecseiné Iskolabővítés Alsóraj­kon Mint annyi más községben, Alsórajkon is immár szűkké vált a meglévő tanterem. Má­sik kívánkozik melléje. E kí­vánság kielégítésére kerül sor a nyár folyamán, amikor is egy új tantermet építenek a régi mellé. A pénz rendelke­zésre áll, 95 ezer forint a köz­ségfejlesztési alapból. A tervek is elkészültek, méghozzá befek­tetés nélkül. A terveket ugyan­is a szövetkezeti községet pat­ronáló Dunántúli Kőolajfúrási Üzem mérnökei szerkesztették, méghozzá társadalmi munká­ban. Ezzel is segítik a szövet­kezeti falu fejlődését. A köz­ségi tanács a pacsai ktsz épí­tő részlegét bízta meg a ki­vitelezéssel. Az építkezés ha­marosan megkezdődik. A tsz vállalta az iskolaépítéshez a homok kitermelését és beszál­lítását társadalmi munkában. Korszerű földművesszövetkezeti áruházat építenek Balaton­­snagyarád községben. A falu lakói társadalmi munkával já­rulnak az építkezés mielőbbi befejezéséhez. A 10 kilométerre fekvő vasútállomásról társadalmi munkában szállították be a szükséges építőanyagot, s az üzletház belső feltöltéséhez — ugyancsak társadalmi munkában — 500 kocsi földet hordtak . ­ A falu fontos emberei Egyik régi, jól működő ter­melőszövetkezetünk elnöke így fogalmazta meg eredményeik okát: «Nálunk a legfontosabb emberek az állatgondozók.» Elismerést, megtisztelést je­lentenek ezek a szavak, és te­gyük hozzá — nincs benne sem­mi túlzás. Olyan embereket il­letett a legfontosabb jelzővel, akik hozzáértő, szorgalmas munkájukkal évek sora óta a legnagyobb értékkel gyarapít­ják a közt. Nem is valami új dolog falun a szép állatok nevelőinek te­kintélye, tisztelete. A legjobb, legelismertebb gazdának min­dig azt tekintették társaik, aki­nek legszebbek voltak lovai, a legtöbb tejet adták tehenei, a legjobb tartású bikákat nevel­ték. A föld után a régi faluban is a következő rangot az állat­tartás adta. Sőt, ez a rang a parasztemberek szemében sok tekintetben még többet is je­lentett. Többet, mert a föld adta tekintélyt kizsákmányolás­sal, egy szerencsés örökséggel, egy jó házassággal és egyéb praktikákkal lehetett megsze­rezni, míg ez utóbbit a legérté­kesebb: az emberi hozzáértés, a munka adta. Termelőszövetkezeti közsé­­geinkben eltűnőben a föld nagysága szerinti rangsorolás, s helyette előtérbe lép a mun­ka szerinti. Ki tesz többet a kö­zért, kinek a munkája gyara­pítja legjobban a falut. Ez szabja és határozza meg ma azt, hogy a termelőszövetkezeti ál­latgondozók máris a legbecsül­­tebb emberek számos község­ben. Érzik és tudják ezt ők is. Ha szövetkezeti állatgondozók­kal ejt szót az ember munká­jukról, szinte egy sem felejt el arról beszélni, hogy rájuk fo­kozott felelősség hárul. Kitű­nik ez már abból is, ha csak egy­ termelőszövetkezet terveit vizsgáljuk, de még inkább az összesített megyei adatokból. Az állattenyésztési brigádok­ban összesen 3574 tag dolgozik, a teljes tagságnak alig tíz szá­zaléka. Ha ugyanakkor a me­gye közös gazdaságainak be­vételi költségvetését nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg 100 katasztrális hold szántóra a nö­vénytermelésből átlagosan 70 ezer, addig állattenyésztésből ennek éppen a kétszerese: 140 ezer forint jut. S mindez csupán három és fél ezer embernek, a tagság tíz százalékának mun­kája nyomán. Természetes az is, hogy aki nagyobb értéket gondoz, gyara­­pít, annak nem csak felelőssé­ge nagyobb, de helyes, ha ez­zel együtt jár nagyobb tekinté­lye, nagyobb megbecsülése is. A megyében közel 50 000 szarvasmarha, sertés és juh bí­zatott rá teljes felelősséggel az állatgondozókra, s többek kö­zött olyan feladatot kaptak, hogy neveljenek értékesítésre ez évben 11 és fél ezer hízó marhát, 26 ezer hízott disznót, több mint negyedmillió barom­fit, érje el a közös állomány tejtermelése a 120 ezer hekto­litert. Ezek után bárki megállapít­hatja: valóban semmi túlzás sincs abban, ha a szövetkezeti vezetők után a közösben a legfontosabbaknak az állatgon­dozókat tekintik. De ennek nemcsak szavakban kell kifeje­zésre jutnia. A keresettel nincs hiba. A legtöbb munkaegysé­get az állattenyésztésben lehet keresni. Van ezért irigykedés? Akad. De, ha figyelmbe vesz­­szük részben azt, hogy a leg­több értéket ők adják és a leg­több munkaráfordítással, úgy felismerhető, hogy nincs alap­ja az irigykedésnek. Az állat­gondozók kezdik legkorábban s fejezik be legkésőbb a mun­kát. Télen épp úgy hajnalban kelnek, mint nyáron, s egyik nap sem könnyebb a másiknál. A megbecsülésnek azonban az anyagin kívül más formájára is gondolni kell azoknál, akik a legnehezebbet végzik. Sok termelőszövetkezetben nincs még biztosítva a pihenő nap az állatgondozóknak. Pedig egy­szerű az orvosság. Minden hét állatgondozóhoz osszanak be egy nyolcadikat, aki a pihenő napokon egy-egy helyett ellát­ja a munkát. Ügyesen oldották ezt meg a sándorházi termelő­­szövetkezetben, ahol a növen­dékek nyári szállásán két-két gondozó látja el a szolgálatot, és 24 óránként váltják egy­mást. Ahhoz, persze, hogy minden termelőszövetkezetben kivívják az állatgondozók a vezetőség és az egész tagság megbecsülé­sét, valamennyi részéről teljes helytállást követelnek. A helytállás dolgában általában nincs is hiba. Többségében a falu legjobb állattartóit osztot­ták be ezekbe a brigádokba. Értenek az állatneveléshez, sze­retik a jószágot, s már ez utób­bi is lelkiismereti üggyé teszi számukra, hogy a legtöbbet te­gyék. A nagyüzem azonban mégis más, mint az otthoni ál­lattartás. A nagyüzemben ak­názhatók ki igazán a fejlett ál­lattenyésztési módszerek. Pon­tos mérések alapján egyetlen gazda sem takarmányozta oda­haza egyedileg az állatait, a korszerű borjúnevelési módsze­reket sem alkalmazták egyéni gazdaságaikban. Kétségtelen, hogy a sok évtizedes gyakorlati tapasztalat sokat számít, de el­engedhetetlen a további rend­szeres tanulás. Az állatbetegsé­gektől kezdve a takarmányadag számításig mindenhez értenie kell egy szövetkezeti állatgon­dozónak. A zalaszentgróti, a fakosi termelőszövetkezetek te­henészetei úgy tettek szert or­szágos hírnévre, hogy az állat­­gondozók sűrűn forgatták a szakkönyveket, szakfolyóirato­kat. Fakosról az egyik állat­­gondozó beiratkozott a mező­­gazdasági technikumba, mert érzi, hogy a gyakorlat egyma­gában kevés. A továbbtanulás­ra pedig most különösen nagy lehetőségek vannak. Élni kell vele. Gondolni kell az utánpót­lásra, a fiatalok nevelésére is. A mai falun főleg az idősebb korosztály mestere az állatte­nyésztésnek. Most pedig újabb százakra, ezrekre van szükség. Vigyenek az állattenyésztő bri­gádokba minél több fiatalt. Meg kell tanítani őket a gondozás­ra, nevelésre, felelősségre, a jó­szágok szereteté­re, majd a legjobbaknak javasolni, hogy végezék el a mezőgazdasági technikumot. Mert a felelősség­­teljes munkához nagyfokú tu­dás is szükséges. Most még csak a kezdet kezdetén va­gyunk. Ez évben 1658 liter tej az egy tehénre tervezett évi tej hozam. Ezt évről évre gyors ütemben emelni kell. De ugyanígy nem állhatunk meg a fejlődésben az állattenyész­tés egyéb ágazataiban sem. Mezőgazdaságunk ötéves ter­ve különösen nagy feladatokat szabott meg az állattenyésztési dolgozók részére. Igen fontos emberei ők ma a mai falunak. Munkájuk felelősségteljes, hi­szen szakértelmükön, hivatás­­szeretetükön múlik elsősorban szövetkezeti községeink gyara­podása. Baloghy Zoltán Árokba futott, hogy életet mentsen Hétfőn a déli órákban könnyen végzetessé válható köz­úti baleset játszódott le Zalaegerszeg határában. A budapesti Gobelin Háztartási Szövetkezet tulajdonát képező BA 07-29 forgalmi rendszámú személygépkocsi egy hivatalos utassal igyekezett Zalaegerszegre. A Baki úton — a Zalai Kőolajipari Vállalat bejárója előtt — egy olajos hordókkal rakott motoros targonca haladt a város felé. A sze­mélygépkocsi vezetője — még a bejáró előtt — előzésre jel­zett. A jelzés hallatára a targonca vezetője, Kiss Imre — vállalati dolgozó — az úttesten jobbra, majd hirtelen balra, a gépkocsi elé kanyarodott A síkos, előverte aszfalton a személygépkocsi vezetője — a hirtelen elébe forduló tar­goncával való összeütközést csak úgy tudta megakadályozni, hogy kocsiját az úttest jobboldalán levő füves árokba vezette. A gépkocsin 300 forintra becsült kár keletkezett. A helyszínre kiszállt közlekedési járőr a gépkocsi veze­tőjét — a veszélyes helyzet hirtelen felismeréséért és a gyors cselekvőképességért, amellyel megelőzte a balesetet — dicsé­retben részesítette.

Next