Zalai Hírlap, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
1960., június 1. Barlahidai példa Az első pillanatban furcsának tűnt, hogy a barlahidai községi pártalapszervezet taggyűlése többek közt a sertéstenyésztés szorgalmazásával is foglalkozott. Miért, hogyan került szóba az egyéni paraszti község kommunista kollektívája előtt ez a — politikainak nem nevezhető — kérdés? Barlahida szorgos gazdái mindig nagy súlyt helyeztek az állattenyésztésre. Egy-egy tenyészmarha vásáron jónéhány szarvasmarha kelt el a községből. Ott jártunkkor is 25—30 gazda vezette ki tenyészállatát a községi hídmérleghez és várta a tenyészállatforgalmi megbízottját. A községben azonban nemcsak a szarvasmarhákkal törődtek, hanem a sertéstenyésztéssel is. Az elmúlt évben például 204 darab sertést adtak át az állatforgalminak, többet, mint jónéhány, Barlahidánál nagyobb községben. A tél folyamán azonban jócskán csökkent a sertésállomány. Ez év elején csupán 42 anyakocát számláltak a faluban. A sertésállomány csökkenése nem hagyta közömbösen sem a tanácsot, sem a pártszervezetet. Látva a községben levő helyzetet, a tanácsülés is foglalkozott a sertéstenyésztés fontosságával és a pártszervezet is napirendre tűzte annak szorgalmazását. Az ország népe nemcsak az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől várja, hogy területük arányában hozzájáruljanak a lakosság ellátásához, hanem a ma még egyéni parasztságtól is. Elvárja tehát Barlahida parasztjaitól is, hogy minél több árut adjanak az államnak — hangzott ezen a taggyűlésen a nagyon is igaz megállapítás. — Ezért a pártszervezetnek is arra kell törekednie, hogy propagálja a lakosság körében a sertéstenyésztés fontosságát és szükségességét — mondotta ki a határozat és a kis pártszervezet valamennyi tagjának kötelességévé tette, hogy e cél érdekében tevékenykedjékt. Barghidán a hattagú pártszervezet nem képes arra, hogy az egész községben megoldja ezt a kérdést. De ezt nem is várja tőlük senki. Ha egy kevéssel is hozzájárulnak e fontos és a népgazdaságot segítő ügyhöz, máris értek el eredményt. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a barlahidai pártszervezet példája más szempontból is követésre méltó példa. Sok községi pártszervezet, s itt elsősorban az egyéni községekre gondolunk, a járási pártbizottság által javasolt napirenden kívül gyakran nem talál témát, amelyet érdemes lenne megvitatni, megbeszélni a falu kommunistáinak. A barlahidaiak megmutatták, hogy lehet találni, csak kissé körül kell tekinteni községükben. Az év elejétől az anyakoca állomány már közel hetven darabra nőtt Barlahidán. S e növekedés folyamatos. A fejlődést ismerők bizakodnak, hogy az idén sem lesz lemaradás. Ezt a bizalmat alapozta meg e kis kollektíva hasznos vitája is. Naphosszat lót-fut, mindenütt ott szeretne lenni. Vitatkozik, dicsér, szid és oktat. Most éppen a FŐMAV-val folytat heves szócsatát telefonon Fuisz Gyula, a Zalatárnoki Gépállomás főmechanikusa. — Minden reggel mérgelődéssel kezdődik a napom — tör ki belőle a telefonálás befejeztével. Vagy alkatrészek miatt, vagy a gépállomáson történik olyan eset, amely felbosszant. Tegnap délután Brunner Lajos műhelyét találtam rendetlenül, így pedig nem lehet ott teljes értékű munkát végezni. Igaz, ma már jól esett végig mennem a műhelyben. A rossz alkatrészeket kihordták, a használhatókat kéz alá tették, úgy, hogy a munka közben nem kell keresgélni, botladozni a sok felesleges alkatrészben, szerszámban. Késedelem nélkül Tennivaló rengeteg van. Ezüstös rozskalászokat ringat már a szél, s az őszi árpa is lassan sárgulni kezd. Intő jel az a traktorosoknak! — Nem akarunk késlekedni egy percet sem. Itt bent, a gépállomáson hat—hét szerelő dolgozik. A gépeket készítik elő az aratás-cséplés idejére. A fiataloknak pedig ehhez még sok segítség kell. Egy emberöltő felhalmozódott tapasztalatával, a szakma ezernyi rejtett fortélyával ismerteti meg Fuisz Gyula a mezőgazdasági gépszerelés ifjú művelőit. — Ha új gép jön, annak a műszaki leírását írógéppel sokszorosítom, és kiadom nemcsak a traktorosoknak, hanem a szerelőknek is. Ismerkedjenek meg vele, tudják, ha baja van valamelyiknek, hova nyúljanak először, hogy fölösleges munkát ne végezzenek. Minden percre nagy szükségünk van. A traktort vezető fiúktól időnként vissza is kérdezem a műszaki leírást. Holnapután például a 19 éves Szabó Emil kerül sorra. Szabó Emil most a földeken dolgozik. Monok József DT vezető mellett tanulja a lánctalpas irányítását, kezelését. Fuisz Gyula szerint a vezető igen jól oktat. Alig pár hete, hogy Szabó segédvezetőként hozzákerült, s már magabiztosan fogja a kormányt. A vezetés már megy, csak a karbantartással kell jobban megismerkednie. Helyes módja a fiatal traktorosok tanításának, nevelésének, hogy kint a földeken a brigádszerelő a traktorossal együtt javítja ki a hibát. Ahol kell, segít A délutánt rendszerint a földeken tölti. Motorjával bejárja a környéket, s ahol kell, segít. A legfontosabb, hogy a gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetekben ne legyen fennakadás gépállás miatt. Fuisz Gyula arra is szakít időt, hogy beszélgessen a szövetkezeti traktorosokkal. Estefelé pedig a papírmunkák kötnek le. Meg kell csinálni azokat is, hogy lássuk, miként haladunk. Később a műhelyvezetőkkel megtárgyaljuk a másnapi feladatokat, a napközben előadódottt gondokat. Ezek a megbeszélések sok jó ötlettel, tapasztalattal szolgálnak. De amellett, hogy tanít, ő is szeretne tovább tanulni. Az ősszel mezőgazdasági technikumba akar iratkozni. Mint mondja, nem elég az egyre sokasodó bonyolult gépekhez a gyakorlat. Tanulni kell, hogy valóban teljesértékű ember lehessen. A gépállomás igazgatója így jellemezte Fuisz Gyulát: — Lelkiismeretes, jó szakember. F. Gy Aki mindenütt ott van a pártélet hívei Megyeszerte folynak a taggyűlések a termelőszövetkezeti községek pártszervezeteiben, amelyeken megvitatják a Politikai Bizottság április 12-i határozatát. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a határozat alapos megismerése, feldolgozása nagy segítséget ad a szövetkezeti pártszervezeteknek további munkájukhoz. A taggyűléseken kiderült, hogy a kommunistáknak alaposabban meg kell ismerniök a szövetkezet gazdasági és egyéb problémáit, hogy eleget tehessenek az eléjük állított követelményeknek. Több helyen most ébredtek igazán tudatára annak, hogy milyen jelentőségű a meggondolt pártépítés, az új tagok, tagjelöltek felvétele. Ugyanakkor számos alapszervezetben határozat született, amely szerint június 15-ig megszervezik a pártszervezet mellett az agitációs csoportot és aktíva gárdát, amelyben számos pártonkívüli is helyet kap.* Június 2-án és 3-án a nagykanizsai járás valamennyi községében járási és megyei előadókkal falugyűléseken ismertetik a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A falugyűléseket a párt- és tanácsi szervek készítik elő. * Tizenkilenc községben alakították meg a pártszervezettel szorosan együttműködő agitációs csoportot és aktívagárdát a nagykanizsai járásban. A csoportok a hónap első szerdáján rendszeresen összejönnek és megtárgyalják a soron levő feladatokat. Ezt a járási pártbizottság is segíti azzal, hogy minden alkalommal írásos tájékoztatót juttat el az aktívacsoportok vezetőinek az aktuális kérdésekről. * Kedden mintegy 120 szövetkezeti asszony részvételével kommunista asszonytalálkozót szervezett a nagykanizsai járási pártbizottság. A találkozón megvitatták az asszonyokkal a nők feladatait a termelőszövetkezetekben. ZALAI HÍRLAP Ülést tartott a megyei mezőgazdasági szakbizottság Május 30-án, hétfőn délelőtt a megyei tanács tanácstermében (Zalaegerszegen) ülést tartott a megyei mezőgazdasági szakbizottság. A szakmai tanácskozás részvevői a megye ötéves mezőgazdasági fejlesztési tervének előzetes állattenyésztési, talajerőgazdálkodási és árutermelési mutatóit vitatták meg. A zalai mezőgazdálkodás fejlesztésében igen jelentős szakmai tanácskozáson a bizottság tagjai mellett részt vett több neves közgazdász és mezőgazdasági szakember is. Két év alatt 153 000-rel emelkedett a kommunista párttagok száma Csehszlovákiában Prága. (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt taglétszáma a Rudé Práva jelentése szerint az 1958 júniusában megtartott XI. pártkongresszus óta 153 000-rel emelkedett. Az új tagok és tagjelöltek nagy része fiatal munkás és mezőgazdasági dolgozó. Hét fiú és egy kislány Nyolc újszülött egy nép alatt a novai szülőotthonban — Oá, oá, oá ... — Fiú? — kérdezi a boldog mama. — Az — feleli Varga Józsefné szülésznő. Már mérik is a síró, rugdalózó babát. 4250 gramm. Gerei Kálmánná rédicsi lakos fia ez a kövér gyerek, Gyuszikának hívják. 1960. május 26-án született a novai szülőotthonban. — 26-án 7 fiú és 1 kislány született — dr. Molnár Lajos, a szülőotthon vezető orvosa — 7:1, mint az 54-es angol—magyaron — nevet. — Sokan szülnek itt? — Néha annyi a szülőnő, hogy az ügyeletes szobába is fektetünk. Sokan jönnek olyanok is, akik nem a mi körzetünkhöz tartoznak, de szívesen felveszünk mindenkit. Remélem, hogy a nagy érdeklődést a szülőotthon jó hírnevének köszönhetjük. — Milyen, szülészettel kapcsolatos, egészségügyi előadásokat tartanak? — A falvakban felvilágosító előadásokat tartunk, a terhes nők rendszeres vizsgálatának fontosságáról, a tisztaságról. — A megyei tanács egészségügyi osztályától minden segítséget megkapnak? — Igen. A lehetőségekhez képest mindent megkapunk. Munkámban nagy segítséget kapok a szülésznőktől, Varga Józsefnétől, Siebel Károlynétól és Kiss Máriától is. Néha emberfeletti munkájukért csak köszönetet tudok mondani. Varga Józsefnétől, a vezető szülésznőtől érdeklődöm a szülőotthon életéről. — Hónapról hónapra több nő jön hozzánk szülni. 1051. május 15-én nyitotta meg kapuit az otthon. Akkor hetenként egy szülés volt. Az első évben 75 szülést vezettünk le a novai szülőotthonban. A számokból tűnik ki legjobban, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül a falusi asszonyok a 9 év alatt. Az idén május 26-ig 179 gyermek született, ebből 78 kislány 101 fiú. — Itt is a fiúk vezetnek? — Igen. Csütörtökön is csak egy kislány született. Kocsis Mártika 3450 grammal. — Mindig telt ház van? — 12 ágyunk van, egy-két napnál tovább nem marad üresen egy ágy sem. Kustán Sándort, a szülőotthon gondnokát kérdem. — A legjobb viszonyokat tudják biztosítani a szülőnőknek? — Igen. A vízvezeték rendszert most szeretnénk kicserélni. Egy búvár szivattyút akarunk vásárolni. Reméljük, hogy ehhez is minden segítséget megkapunk. Az élelmiszer ellátást is dicséri minden kismama. Pár perces látogatás volt ez a novai szülőotthonban, de talán arra elég, hogy bepillantást nyerjünk a fehér falak mögé. Vecseiné Iskolabővítés Alsórajkon Mint annyi más községben, Alsórajkon is immár szűkké vált a meglévő tanterem. Másik kívánkozik melléje. E kívánság kielégítésére kerül sor a nyár folyamán, amikor is egy új tantermet építenek a régi mellé. A pénz rendelkezésre áll, 95 ezer forint a községfejlesztési alapból. A tervek is elkészültek, méghozzá befektetés nélkül. A terveket ugyanis a szövetkezeti községet patronáló Dunántúli Kőolajfúrási Üzem mérnökei szerkesztették, méghozzá társadalmi munkában. Ezzel is segítik a szövetkezeti falu fejlődését. A községi tanács a pacsai ktsz építő részlegét bízta meg a kivitelezéssel. Az építkezés hamarosan megkezdődik. A tsz vállalta az iskolaépítéshez a homok kitermelését és beszállítását társadalmi munkában. Korszerű földművesszövetkezeti áruházat építenek Balatonsnagyarád községben. A falu lakói társadalmi munkával járulnak az építkezés mielőbbi befejezéséhez. A 10 kilométerre fekvő vasútállomásról társadalmi munkában szállították be a szükséges építőanyagot, s az üzletház belső feltöltéséhez — ugyancsak társadalmi munkában — 500 kocsi földet hordtak . A falu fontos emberei Egyik régi, jól működő termelőszövetkezetünk elnöke így fogalmazta meg eredményeik okát: «Nálunk a legfontosabb emberek az állatgondozók.» Elismerést, megtisztelést jelentenek ezek a szavak, és tegyük hozzá — nincs benne semmi túlzás. Olyan embereket illetett a legfontosabb jelzővel, akik hozzáértő, szorgalmas munkájukkal évek sora óta a legnagyobb értékkel gyarapítják a közt. Nem is valami új dolog falun a szép állatok nevelőinek tekintélye, tisztelete. A legjobb, legelismertebb gazdának mindig azt tekintették társaik, akinek legszebbek voltak lovai, a legtöbb tejet adták tehenei, a legjobb tartású bikákat nevelték. A föld után a régi faluban is a következő rangot az állattartás adta. Sőt, ez a rang a parasztemberek szemében sok tekintetben még többet is jelentett. Többet, mert a föld adta tekintélyt kizsákmányolással, egy szerencsés örökséggel, egy jó házassággal és egyéb praktikákkal lehetett megszerezni, míg ez utóbbit a legértékesebb: az emberi hozzáértés, a munka adta. Termelőszövetkezeti községeinkben eltűnőben a föld nagysága szerinti rangsorolás, s helyette előtérbe lép a munka szerinti. Ki tesz többet a közért, kinek a munkája gyarapítja legjobban a falut. Ez szabja és határozza meg ma azt, hogy a termelőszövetkezeti állatgondozók máris a legbecsültebb emberek számos községben. Érzik és tudják ezt ők is. Ha szövetkezeti állatgondozókkal ejt szót az ember munkájukról, szinte egy sem felejt el arról beszélni, hogy rájuk fokozott felelősség hárul. Kitűnik ez már abból is, ha csak egy termelőszövetkezet terveit vizsgáljuk, de még inkább az összesített megyei adatokból. Az állattenyésztési brigádokban összesen 3574 tag dolgozik, a teljes tagságnak alig tíz százaléka. Ha ugyanakkor a megye közös gazdaságainak bevételi költségvetését nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg 100 katasztrális hold szántóra a növénytermelésből átlagosan 70 ezer, addig állattenyésztésből ennek éppen a kétszerese: 140 ezer forint jut. S mindez csupán három és fél ezer embernek, a tagság tíz százalékának munkája nyomán. Természetes az is, hogy aki nagyobb értéket gondoz, gyarapít, annak nem csak felelőssége nagyobb, de helyes, ha ezzel együtt jár nagyobb tekintélye, nagyobb megbecsülése is. A megyében közel 50 000 szarvasmarha, sertés és juh bízatott rá teljes felelősséggel az állatgondozókra, s többek között olyan feladatot kaptak, hogy neveljenek értékesítésre ez évben 11 és fél ezer hízó marhát, 26 ezer hízott disznót, több mint negyedmillió baromfit, érje el a közös állomány tejtermelése a 120 ezer hektolitert. Ezek után bárki megállapíthatja: valóban semmi túlzás sincs abban, ha a szövetkezeti vezetők után a közösben a legfontosabbaknak az állatgondozókat tekintik. De ennek nemcsak szavakban kell kifejezésre jutnia. A keresettel nincs hiba. A legtöbb munkaegységet az állattenyésztésben lehet keresni. Van ezért irigykedés? Akad. De, ha figyelmbe veszszük részben azt, hogy a legtöbb értéket ők adják és a legtöbb munkaráfordítással, úgy felismerhető, hogy nincs alapja az irigykedésnek. Az állatgondozók kezdik legkorábban s fejezik be legkésőbb a munkát. Télen épp úgy hajnalban kelnek, mint nyáron, s egyik nap sem könnyebb a másiknál. A megbecsülésnek azonban az anyagin kívül más formájára is gondolni kell azoknál, akik a legnehezebbet végzik. Sok termelőszövetkezetben nincs még biztosítva a pihenő nap az állatgondozóknak. Pedig egyszerű az orvosság. Minden hét állatgondozóhoz osszanak be egy nyolcadikat, aki a pihenő napokon egy-egy helyett ellátja a munkát. Ügyesen oldották ezt meg a sándorházi termelőszövetkezetben, ahol a növendékek nyári szállásán két-két gondozó látja el a szolgálatot, és 24 óránként váltják egymást. Ahhoz, persze, hogy minden termelőszövetkezetben kivívják az állatgondozók a vezetőség és az egész tagság megbecsülését, valamennyi részéről teljes helytállást követelnek. A helytállás dolgában általában nincs is hiba. Többségében a falu legjobb állattartóit osztották be ezekbe a brigádokba. Értenek az állatneveléshez, szeretik a jószágot, s már ez utóbbi is lelkiismereti üggyé teszi számukra, hogy a legtöbbet tegyék. A nagyüzem azonban mégis más, mint az otthoni állattartás. A nagyüzemben aknázhatók ki igazán a fejlett állattenyésztési módszerek. Pontos mérések alapján egyetlen gazda sem takarmányozta odahaza egyedileg az állatait, a korszerű borjúnevelési módszereket sem alkalmazták egyéni gazdaságaikban. Kétségtelen, hogy a sok évtizedes gyakorlati tapasztalat sokat számít, de elengedhetetlen a további rendszeres tanulás. Az állatbetegségektől kezdve a takarmányadag számításig mindenhez értenie kell egy szövetkezeti állatgondozónak. A zalaszentgróti, a fakosi termelőszövetkezetek tehenészetei úgy tettek szert országos hírnévre, hogy az állatgondozók sűrűn forgatták a szakkönyveket, szakfolyóiratokat. Fakosról az egyik állatgondozó beiratkozott a mezőgazdasági technikumba, mert érzi, hogy a gyakorlat egymagában kevés. A továbbtanulásra pedig most különösen nagy lehetőségek vannak. Élni kell vele. Gondolni kell az utánpótlásra, a fiatalok nevelésére is. A mai falun főleg az idősebb korosztály mestere az állattenyésztésnek. Most pedig újabb százakra, ezrekre van szükség. Vigyenek az állattenyésztő brigádokba minél több fiatalt. Meg kell tanítani őket a gondozásra, nevelésre, felelősségre, a jószágok szeretetére, majd a legjobbaknak javasolni, hogy végezék el a mezőgazdasági technikumot. Mert a felelősségteljes munkához nagyfokú tudás is szükséges. Most még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ez évben 1658 liter tej az egy tehénre tervezett évi tej hozam. Ezt évről évre gyors ütemben emelni kell. De ugyanígy nem állhatunk meg a fejlődésben az állattenyésztés egyéb ágazataiban sem. Mezőgazdaságunk ötéves terve különösen nagy feladatokat szabott meg az állattenyésztési dolgozók részére. Igen fontos emberei ők ma a mai falunak. Munkájuk felelősségteljes, hiszen szakértelmükön, hivatásszeretetükön múlik elsősorban szövetkezeti községeink gyarapodása. Baloghy Zoltán Árokba futott, hogy életet mentsen Hétfőn a déli órákban könnyen végzetessé válható közúti baleset játszódott le Zalaegerszeg határában. A budapesti Gobelin Háztartási Szövetkezet tulajdonát képező BA 07-29 forgalmi rendszámú személygépkocsi egy hivatalos utassal igyekezett Zalaegerszegre. A Baki úton — a Zalai Kőolajipari Vállalat bejárója előtt — egy olajos hordókkal rakott motoros targonca haladt a város felé. A személygépkocsi vezetője — még a bejáró előtt — előzésre jelzett. A jelzés hallatára a targonca vezetője, Kiss Imre — vállalati dolgozó — az úttesten jobbra, majd hirtelen balra, a gépkocsi elé kanyarodott A síkos, előverte aszfalton a személygépkocsi vezetője — a hirtelen elébe forduló targoncával való összeütközést csak úgy tudta megakadályozni, hogy kocsiját az úttest jobboldalán levő füves árokba vezette. A gépkocsin 300 forintra becsült kár keletkezett. A helyszínre kiszállt közlekedési járőr a gépkocsi vezetőjét — a veszélyes helyzet hirtelen felismeréséért és a gyors cselekvőképességért, amellyel megelőzte a balesetet — dicséretben részesítette.