Zalai Hírlap, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

­. „Luisabourgba,és teljesen nyugodt a légkör“ — jelentette Alexander tábornok Dayal jelentése Mobutuék terrorjáról New York (MTI) Az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága hétfőn délután ismét ülésezett. A bizalmas tanácskozásról ki­szivárgott hírek szerint a Biz­tonsági Tanács február 20-i ha­tározata egyes pontjainak „ér­telmezésére” tartott megbeszé­léseken a bizottság tagjai csu­pán abban egyeztek meg, hogy Lumumba volt kongói minisz­terelnök és társai „halála” kö­rülményeinek kivizsgálását há­romtagú bizottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot megala­kítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróságra bízzák a feladat elvégzését. Éppen ezért ENSZ-körökben valószínűnek tartják, hogy a tanácsadó bi­zottság­ hamarosan ismét ösz­­szeül. A hétfői ülésen a bizottság elfogadta annak a levélnek tervezetét, melyet Hammarsk­jöld ENSZ-főtitkár később Kaszavubu kongói elnökhöz intézett. A levél sürgeti Ka­­szavubut, „működjék együtt az ENSZ-szel a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásá­ban,, és fékezze meg a kato­náinak „tevékenységét”. Mint már jelentettük, ezek a kato­nák — a Mobutu zsoldosok — a Stanleyville-ben működő törvényes kormány csapatai előretörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg Leopoldville lakossá­gát, és az utóbbi 48 óra alatt az ENSZ személyzetét és katonáit sem kímélték meg erőszakoskodásaiktól. Az ENSZ-ben hétfőn már is­mertették Dayalnak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja a kongói ENSZ-képvi­­selet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ-tisztet és katonát letartóztattak, bántalmaztak, kifosztottak, az­ ENSZ egyik titkárnőjén erőszakot követtek el. Közli a jelentés, hogy Mo­­keown tábornok, az ENSZ kon­gói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka „tiltakozó levelet” írt Mobotunak, és eb­ben azzal „fenyegetőzött”, hogy „vizsgálatot indít”. Leopoldville, Leopoldville­­be közben megérkezett Men­­r­en Williams, az amerikai kül­ügyminisztériumban az afrikai ügyekkel foglalkozó államtit­kár, Kennedy elnök személyes megbízottja. A vendéget az áruló Ileo-kormány képviselői fogadták. Williams azonnal az amerikai nagykövetségre haj­tatott, ahol kétórás „bizalmas tájékoztatást” kapott Timber­­lake-től, a kongói amerikai nagykövettől. Visszaérkezett Luluabourg­­ból Leopoldville-be Alexander tábornok, a ghánai ENSZ-csa­­patok parancsnoka. Alexander jelentése szerint Luluabourg­­b­an — ahová a kongói törvé­nyes kormány csapatai minden ellenállás nélkül bevonultak — — teljesen nyugodt légkör uralkodik. A város repülő­terén továbbra is az ENSZ ghánai katonái teljesítenek szolgálatot. Elmondotta, hogy a törvényes kormány csapatainak bevonu­lásakor Mobutu zsoldos hely­őrségének katonái lakat alá helyezték tisztjeiket, majd ba­rátságosan fogadták a bevonu­ló csapatokat. Elisabethville, Elisabethville­­be viszont megérkezett Ka­­londzsi, a kaszai tartomány dé­li részében alakított „bánya­állam” önjelölt diktátora, va­lamint Ileo, a leopoldville-i árulók „kormányának” feje, hogy „halasztást nem tűrő tár­gyalásokat” folytassanak Csombeval, Katanga tarto­mány belga­ bérenc miniszter­­elnökével. Ileo katonai segítsé­get kérő többszöri sürgető üze­neteit követve jött személyes tárgyalásokat folytatni. De mint nyugati hírügynökségek megjegyzik, csak „másodosztá­lyú fogadtatást” kapott, míg Kalonazsit Csembe üdvözölte a repülőtéren. Genf­ Genfből érkezett hírek szerint megérkezett Leopold­­ville-ből az ENSZ úgynevezett „kongói békéltető bizottsága”, amely több hétig tartózkodott Kongóban. A „békéltető bizott­ság” Genfben kívánja kidol­gozni az ENSZ-nek teendő jelentését. New York, Nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint az ENSZ-titkárság közölte, hogy Nkrumah ghánai elnök részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának március 7-én megnyíló második szakaszán, és mindjárt aznap délután be­szédet mond a közgyűlésben. A ghánai elnök táviratban tájékoztatta Hammarskjöld fő­titkárt arról a szándékáról, hogy megjelenik a közgyűlésben és kifejti a kongói helyzet rendezésére kidolgozott ja­vaslatait. E javaslatok, amelyek nagy vonalakban már ismeretesek, kizárólag afrikai országok kép­viselőiből álló új ENSZ-pa­­rancsnokság felállítását indít­ványozzák Kongóban. Ennek a parancsnokságnak többek kö­zöt az lenne a feladata, hogy „biztosítsa a rend fenntartását, a kongói haderők lefegyverzé­sét és a parlament összehívá­sát”. (MTI) Hruscsov és Brezsnyev részvéttávirata a marok­kói királyhoz Moszkva. (MTI) Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke, a szovjet kormány és saját ne­vében részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ. Jól tudjuk, milyen erőfeszí­téseiket tett V. Mohammed ki­rály azért, hogy Marokkó fel­szabaduljon a gyarmatosítók igája alól — jelenti ki táviratá­ban Hruscsov. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének elnöke, a Legfelső Ta­nács és saját maga nevében fe­jezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak. Befejeződtek a francia— tunéziai tárgyalások Párizs. (MTI) De Gaulle fran­cia államfő és Burgiba tunéziai elnök között véget értek a Rambouillet palotában tartott megbeszélések. Burgiba elnök 22 órakor távozott a közel öt­órás tanácskozásról. A hétfő esti órákban közös közleményt adtak ki. Burgiba nem tért vissza Svájcba, hanem kedden Rabat­ba repült ,hogy részt vegyen V. Mohammed marokkói király te­metésén. Ultrakolonialista tüntetés Párizsban Párizs. (TASZSZ) Bár a rend­őrség betiltotta az ultrakolonia­­listák gyűlését, hétfőn este több reakciós gyarmatosító szerve­zet rendibontást kísérelt meg Párizsban, az Arc de Triomphe közelében. Zavart keltőktől feltüzelve, néhány száz ember tüntetést rendezett és megkísérelte a rendőrkordon áttörését. Ilyen jelszavakat kiáltoztak: „Szé­gyenoszlopra Burgidát és De Gaullet!” „Lőjjék agyon Ben Bellát!” „Algéria francia!” „Háborút a győzelmes befeje­zésig!” A rendőrség megpróbálta visszatartani a tüntetőket. En­nek során több sebesülés tör­tént, főleg a rendőrök között. Több tüntetőt letartóztattak. Párizsi idő szerint este fél nyolc órára a rendőrségnek és a csendőrségnek sikerült meg­tisztítania az Arc de Triomphe környékét és helyreállítani a rendet. A párizsiak elítélően fogad­ták a gyarmatosítók melletti tüntetést és a járókelők ilyen kiáltásokkal válaszoltak a tün­tetők jelszavaira: „Békét Algé­riában!” „Le a háborúval!” Koszigin Madraszban Madrasz­. (TASZSZ) Koszigin, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, hétfőn, megte­kintette Madrasz nevezetessé­geit ,látogatást tett az állami vagongyárban, találkozott Mad­rasz állami kormányának tag­jaival és tervbizottságának kép­viselőivel. Később a helyi sajtó képvise­lőinek kérésére Koszigin sajtó­­értekezleten számolt be az in­diai körútja során szerzett ta­pasztalatokról. Este Koszigin és kísérete va­csorán vett részt, amelyet Med­­hi, Madrasz állam kormányzó­ja adott a szovjet vendégek tiszteletére. (MTI) Amerikai kémeket tar­tóztattak le Lengyel­­országban Varsó. (TASZSZ) A lengyel állambiztonsági szervek a na­pokban tetten értek és letartóz­tattak öt amerikai szolgálatban álló kémet, akik államtitkokat­ jelentő értesüléseket gyűjtöttek és adtak át amerikai kémköz­pontok munkatársainak. A ké­mek hamarosan bíróság elé ke­rülnek. (MTI) r *■.------------------------------------------------­—---------------------------- éves kortól, választása szerint, ‘ életjáradékot kaphat a ^ -■..~ ~ nyugdíjkiegészíto ^ztGS*tás 'Wibs alapján, vagy ha úgy kívánja. ^ lejáratkor egy összegben sok |~ f~ ^^^*v ezer forintot vehet fel. ^ ^ Például: a 30 éves korban kö­tött nyugdíjkiegészítő biztosí­ v [, tás havi díja 32 Ft. Ezért a 60 ^ H éves életév betöltésétől kezdő- Z f ■ deén havi 150 Ft életjáradékot \-)\J folyósítunk, vagy helyette 23 529 Ft készpénzt vehet fék 'i.' Ha a biztosított az életjáradéki p y *'J folyósításának időpontja előtt,1 Wf^ / p meghal, a kötvényben m­egje­­3 3 lölt személynek 10 000 forintot azonnal kifizetünk. _______|**,__________A biztosítás a példában fel­-----------------------------tüntetett összeg többszörösére * is megköthető. *—■— --------- Kérjen részletes felvilágosítást --------------------------- az Állami biztosítói L.­­...............­ körzetfelügyelőjétől, fiókjaitól. ZALAI hI­R­L­A­P Egyezmény-tervezet a brit - izlandi halászati vitában London (Reuter, AP) Az an­gol földművelésügyi miniszté­rium szóvivője bejelentette, hogy Nagy-Britannia és Izland megegyezett a hosszú ideje húzódó halászati vita rendezé­sét célzó javaslatokban. A megállapodás főbb pont­jai szerint Nagy-Britannia el­fogadja a 12 mérföldet Iz­land felségvízi és halászati vi­zeinek határaként. Izland há­rom évi átmeneti időszakra megengedi, hogy a brit hajók folytathassák a halászatot bi­zonyos időszakban a hat-tizen­­két mérföldre terjedő felség­vízen belül. Reykjavik. Az Izlandi Kom­munista Párt vezetésével az iz­landi ellenzéki pártok hétfőn bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a parlamentben a kormány ellen, az angol­izlandi halászati viszály kérdé­sében folytatott politikája mi­att. (MTI) 1961. március 1 Az NDK Néphadseregének ünnepnapján Március­­ jelentős ünnep az NDK békeszerető népének életében: ezen a napon ala­kult meg öt esztendővel ez­előtt a kelet-német Nemzeti Néphadsereg. A szocialista államok és Európa haladó erői előtt fon­tos feladatként áll a nyugat­német militarizmus megféke­zése, és az NDK, valamint a többi szocialista ország ellen tervezett agresszió megakadá­lyozása. E harcban különösen nagy felelősség hárul a Német Demokratikus Köztársaságra, mint a szocializmus előretolt bástyájára Nyugat-Európában — Nemzeti Néphadserege pe­dig nemcsak a szocialista vív­mányok szilárd katonai védel­mét jelenti, hanem hozzájáru­lás egyben a nyugat-német militaristák megfékezéséhez, a békeszerető és demokrati­kus erők győzelméhez egész Németországban. A Néphadsereg tagjai azért küzdenek, hogy a kötelékek és csapatrészek harci készségét állandóan emeljék a szocializ­mus védelme és a béke bizto­sítása érdekében. E kötelékek és csapatrészek mindenkor ké­szek és képesek arra, hogy a szovjet haderők csapataival és a varsói szerződés tagálla­mainak hadseregeivel együt­tesen, a munkásosztálytól és a dolgozóktól támogatva, az NDK ellen irányuló minden katonai provokációt már csí­rájában elfojtsanak. Ugyan­­akkor késsek arra, hogy a NATO-nak a szocialista tábor elleni agressziója esetén a szo­cialista testvérhadseregekkel az agresszorok megsemmisíté­séig harcoljanak. Az NDK Néphadserege — mint a munkás-paraszt állam hadserege — szocialista had­sereg. Vezető és irányító ereje Németország Szocialista Egy­­ségpárt­ja, a pártvezetés elvi és iránytmutató határozatai képezik a hadseregben a ka­tonai-politikai nevelés és ki­képzés alapját. A párt vezető szerepe a Nemzeti Néphadse­reg minden sikerének fúrása és a legbiztosabb garancia a­­ra, hogy a Néphadsereg min­denkor a munkásosztály és az NDK minden dolgozójának megbízható és éles kardja le­gyen. Nyugat-Németországgal el­lentétben, az NDK-ban a nép és a hadsereg egységet képez. A Néphadseregben minden katonát a dolgozó ember irán­ti szeretetre és megbecsülésre nevelnek. A hadser­eg tagjai fő feladatuk teljesítése mellett — ami a szocializmus győzel­mének biztos katonai védelme — az ipari és mezőgazdasági dolgozók gazdasági építőmun­kájában is aktívan segítenek. „A nyugat-német imperia­lizmus mind nagyobb mérték­ben veszélyezteti az európai népek békéjét és biztonságát. A bonni állam Európában fő ellensége lett a békés egymás mellett élésnek, a leszerelés­nek és a feszültség enyhítésé­nek” — állapította meg a kommunista és munkáspártok 1960 novemberében tartott moszkvai értekezletének Nyi­latkozata. Az NDK Nemzeti Néphadserege — a varsói szerződésben vállalt kötele­zettségeihez híven — erős bástya a bonni NATO—Wehr­macht fenyegetésével szem­ben, védi a szocializmus győ­zelmes előretörését az NDK- ban, hathatósan szolgálja a „nép Németország-tervének’, vagyis Németországnak béke­szerető demokratikus állam­ként való újjászületése meg­valósításának céljait. Ezért emlékezünk ma meg­becsüléssel az NDK Nemzeti Néphadserege megalakulásá­nak ötödik évfordulójára. Guevara nyilatkozata Kuba ötéves iparosítási tervéről Havanna (TASZSZ) Ernesto Guevara iparügyi miniszter ki­fejtette, hogy az iparosítás a kubai forradalmi kormány leg­fontosabb céljai közé tartozik és az ország gazdasági fejlődé­sének alapja. A kubai kormány már meg is kezdte az iparosítást — mon­dotta —, és öt év alatt egymil­­liárd pesot fektet be az ipar fejlesztésére. Ebből 600 mil­lió pesoért gépeket és fölszere­léseket hoz be egész gyárak és üzemek létesítéséhez, 400 mil­lió pesoért pedig termelőesz­közöket állít elő kubai gyárak­ban. A gépek és ipari fölszere­lések legnagyobb részét a szo­cialista országokban kapott hi­telek alapján szerezzük be. Guevara a továbbiakban el­mondta, hogy az ország ötéves iparosítási terve két szakasz­ból áll. Az első szakasz az 1962-től­ 1965-ig terjedő idő­szakot öleli fel. A második sza­kaszban valósítják majd meg­ Kuba négyéves gazdaságfej­lesztési tervét, amelyet a köz­ponti tervtanács most dolgoz ki. (MTI) A Vatikán fekete­ gárdája (2.) Másrészt azonban a maga­sabb rangban levő atyáknak az alacsonyabb rangban levők felett gyakorolt zsarnoki ha­talma sem marad ellenőrzés nélkül. Loyola Ignác, de még inkább azok, akik Loyola ha­lálát követő nehéz években igazgatták a rendet, megértet­ték, milyen veszélyt jelent a néhány ember kezében össz­pontosult nagy­hatalom. Mi­képpen lehet biztosítani a rend általános érdekeinek szem előtt tartását, hogy a je­zsuita elöljárók ne csak saját céljaiknak megfelelően élje­nek a rájuk bízott hatalom­mal? Így jött létre egy — a maga nemében egyedülálló — személy, amilyet más vallá­sos, vagy világi szervezetek­ben sehol nem találni: sajátsá­gos cenzor, vagy titkos ellen­őr, aki árnyékként kíséri a rend minden felelős személyét, még a generálist is.­Ezt az el­lenőrt „monitor”-nak nevezik. Monitort állítanak a rend valamennyi vezető poszton ál­ló tagja mellé, a monitor az­után tanácsokat ad nekik, el­lenőrzi titkos határozataikat és a legtitkosabb terveiket is. A monitornak nincs aktív ha­talma semmiképpen sem sza­bad beavatkoznia pártfogoltja cselekedeteibe és döntéseibe, csak tanácsot ad, amit el lehet fogadni, vagy vissza lehet uta­sítani. De a monitor tájékoz­tatja a rend felsőbb szerveit mindenről, ami pártfogoltjá­nak magatartására vonatkozik. De még a monitorok rend­szere sem jelent elég biztosíté­kot. Ezért a jezsuiták más, ve­szedelmesebb fegyvert is al­kalmaznak, amely megvédi a rend kollegális vezetőségét az egyszemélyi hatalomra való tö­rekvéstől. Ez a fegyver­­ a feljelentés. Az újoncoknak a rendben töltött első hónapoktól kezdve azt tantják, hogy rendtársuk feljelentése a legszentebb kö­telesség és nemes cselekedet, mivel ezt követelik a rend ér­dekei. A rend minden tartomá­nyi irodájában, minden rezi­denciáján az elöljáró szobája mellett jól látható helyen ott áll egy láda, névtelen és alá­írt levelek számára. Az elöljá­ró alárendeltjei kötelesek ilyen leveleket írni. „Ha megnézzük a rend főrezidenciájának ró­mai archívumát, — írta annak­idején Mariana, a jezsuiták neves jogásza, — itt nem talál­juk meg a rend egyetlen olyan tagjának a nevét sem — leg­alábbis ami a Róma közelében élő rendtagokat illeti —, akit a generális ne ismert volna személyesen, mivel a feljelen­tések következtében vala­mennyiük nevén fel­ esett.” Magától értetődik, hogy ilyen vasfegyelemmel összetar­tott szervezetben a legszigo­rúbb titoktartásnak kell ural­kodnia, hiszen nagyon részle­tes és nagyon értékes infor­máció megy keresztül a szer­vezet kezén! Ezért a rend fennállásának kezdete óta kü­lönleges chiffre segítségével leveleznek egymás között a rend vezetői. Ha valamelyik vezető meghal, minden levelét, papírját, naplóját összegyűjtik és elküldik a főkuriára, hogy az iratok ne jussanak más atyák kezébe, s főleg ne kerül­jenek ki a rend kezéből. Heverendás kémek Milyenek hát azok a fontos titkok és értesülések, amelyek ezer és ezer csatornán keresz­tül jutnak el a római főrezi­­dencia osztályaira és ame­lyekről közönséges földi ha­landók soha nem szerezhetnek tudomást? Mit őriznek ilyen féltékenyen a rend vezetői, milyen téren jobbak az érte­süléseik, mint a dominikánu­soknak, a franciskánusoknak, vagy más rendeknek? A sugalmazás és a bizalom­­ba­ férkőzés volt az a két esz­köz, amelynek segítségével an­nak idején a jezsuiták igen nagy hatást tudtak gyakorolni államokra, uralkodó­ családok­ra, uralkodók kegyenceire. Akkoriban nem volt olyan uralkodó, vagy nagyúr, aki­nek környezetében ne lett vol­na jezsuita. Ezek a jezsuiták, mint vallástanítók, vagy gyón­­tatók szerepeltek. De nemcsak jótanácsot, vagy feloldozást le­hetett kapni a jezsuita atyá­tól, hanem szükség esetén a rend támogatását is, pedig az abszolutizmus, az összeesküvé­sek és a dinasztiák közötti ver­sengés időszakában nagyon gyakran volt erre a segítségre szükség. Az ilyen együttműkö­dés eredményeként megnőtt a rend iránti bizalom, s a gyón­tatók fontos államtitkok őrzői lettek. Most megváltozott a helyzet. Már régóta nem használnak olyan eszközöket a politikában és a diplomáciában, mint az abszolút monarchiák idején. De az információ ettől még nem lett kevésbé értékes ha­talmi fegyver. A jezsuitáknak meg kellett változtatniok tak­tikájukat és együtt kellett ha­­ladniok az idővel. A lelki­­pásztort, a gyóntatót más sze­replővel kellett helyettesíteni és a jezsuiták megteremtették saját titkos információs szol­gálatukat, amely bátran felve­heti a versenyt az „Intelligen­ce Service”-vel és más álla­mok titkos­szolgálataival. Még a pápai Szentszék és a Vati­kán államtitkársága sem ren­delkezik olyan jól szervezett és effektív információs háló­zattal, mint a jezsuita rend. Az információk gyűjtését és politikai jelentőségük megha­tározását képezett szakembe­rek végzik két római központ­ban: az egyik központ a Villa- Malta (itt székel a „Civilta Catolica” szerkesztősége is), ez irányítja az információk gyűj­tését Európában, Amerikában és Afrikában; a második a kü­lön tagozattal rendelkező Ke­leti Intézet, amit „Russicum” kollégiumnak neveznek. Ez a szervezet Oroszországgal, a kommunista tábor, Közép-Ke­let és Ázsia országaival fog­lalkozik. (Folytatása következik.)

Next