Zalai Hírlap, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

S. Mégis elkészül az idén a nagykanizsai Béke mozi parkja E hónap április 19-i szá­munkban „Mi lesz a kanizsai Béke mozi parkjával?” cím­mel arról írtunk, hogy a nagy­szabásúnak indult parkosítási munka különböző akadályok miatt szünetelni kényszerült és az előjelek szerint befeje­zésére az idén nem is lesz mód. Bírálatunkat és javaslatain­kat figyelembe véve a nagy­­kanizsai városi tanács máris megfelelő intézkedéseket tett. A ny­unka megfelelő határidő­re való elvégzésére vállalkozót jelölnek ki. Hogy azonban a munka addig se szenvedjen késedelmet, az illetékesek a város építőipari dolgozóihoz fordultak segítségért. Nem eredménytelenül. Az Építőipa­ri Szövetkezet dolgozói fel­ajánlották, hogy társadalmi munkában 30 méternyi kőfal felépítését vállalják. Tizenkét nagykanizsai építő kisiparos ugyancsak húsz mé­ternyi faragott kőfal elkészíté­sét vállalta társadalmi mun­kában. Ők már kedden meg is kezdik a társadalmi munkát és a vállalt falszakaszt három­négy nap alatt elkészítik. Az Ingatlankezelő Vállalat szak­­emeberei hat méternyi falsza­kasz felépítését vállalták. Szó van arról is, hogy az Építő­ipari Vállalat nagykanizsai építésvezetősége, a Tatarozó Vállalat, a Vegyesipari és Ja­vító Vállalat szakmunkásai is vállalnak társadalmi munkát a park építésénél. Felajánlásai­kat a napokban jelentik majd be a városi tanács városfej­lesztési főelőadójánál. Az építkezésekhez egyéb­ként az anyag biztosított, így emiatt nem lehet fennakadás. A kőfalak elkészítésével egyidejűen, folyamatosan ha­lad a parkosítás is, amelynek munkáját a Városgazdálkodási Vállalat parképítő részlege végzi. Az újjávarázsolt park­ban a Városi Művelődési Ház mögötti részt — ezt a régi ud­varrészt most már a városi ta­nács kisajátította — úgy képe­zik ki, hogy ott teraszos nyári vendéglőt lehessen majd léte­síteni A városfej­lesztési fő­előadó szerint, amennyiben a vállalt társadalmi munkák rendben haladnak, s a Vállal­kozó kijelölése is sikerül, június elejére a park a vá­ros népének rendelkezésé­re állhat. Hogy Nagykanizsa dolgozói mennyire szívükön viselik a város szépítésének ügyét, azt nagyszerűen bizonyítja az is, a Vegyesipari és Javító Vállalat, valamint az Építőipari Szövet­kezet szakemberei a napokban megkezdték a fénycsővilá­gítás oszlopainak befesté­­sét A festést társadalmi munká­ban vállalták, a városi tanács­nak csupán az anyagot kellett biztosítania, így a fénycsőosz­lopok május elsejére már szé­­pen befestve díszítik a város központi útjait, tereit. —te— ZALAI HÍRLAP Bábműhely alakult a zalaszentgróti Járási Művelődési Házban A zalaszentgróti Járási Mű­velődési Ház báb-szakköre gyakran nehézségekkel küz­dött, amikor próbák közben valamelyik jelenethez nem ta­láltak megfelelő báb-szereplőt a felszerelés között. A szakkör tagjai elhatározták, hogy báb­műhelyet hoznak létre, ahol önmaguk elkészítik a szüksé­ges figurákat. Kezdeményezé­sük annál is inkább aktuális volt, mert a báb-fcsoportok me­­gyeszerte báb­hiánnyal küzde­nek. A műhely berendezése már­is folyik és a jövő hónap ele­jén ügyes kezű óvónők, mun­káslányok, pedagógusok, va­lamint a művelődési­ Ház kép­zőművészeti szakkörének tag­jai hozzálátnak a bábkészítés­hez. Kapunyitás előtt a zalaegerszegi Strandfürdő Az első fürdési nap, (legkésőbb) május 13-án Dicséretes gyorsasággal ké­szült fel a zalaegerszegi Strandfürdő az idei nyárra. Valamennyi számottevő fel­újítási, karbantartási munká­val végeztek már a városi ta­nács szak­részlegei, s a virá­gok kiültetésével, a padok fes­tésével járó szépítészeti mun­kák befejezése is csupán na­pok kérdése. Vizcsere: 12 óra alatt — Az elmúlt esztendőkben a víz cseréje okozott elsősorban gondot — adott tájékoztatást Varga István, a városi tanács ipari osztályának illetékes elő­adója —, a vízszegény kutunk csak két—három nap alatt tud­ta a közel kétezer köbméteres medencét feltölteni. A városi vízhálózat körvezetékének el­készültével ezt a problémát felszámoltuk, s a jelek szerint az idén már 12 óra elegendő lesz a vízcseréhez. Ez pedig annyit jelent, hogy vízcsere miatt egyetlen nap kiesés sem lesz a fürdőidényben. Megnyugtató az is, amit a víz tisztaságával kapcsolatban hallottunk. A­ tisztítóberende­zés „szívét”, a szűrőt új komp­resszorral szerelték fel, kicse­rélték a szűrőfejeket is, s az így felújított apparátus képes lesz arra, hogy folyamatos ví­­­remeléssel tisztán tartsa a medence vízét — akár heteken át. Nem lesz zöldvendéglő Valami korábban­ nem­voltat, meglepő újítást nem lá­tunk a májusi premierre ké­szülő fürdő területén, az min­denesetre kellemes a szemnek, hogy a díszcserjék, s a virágok változatosabbak lesznek, mint az előző években. A 6-8 éves gyermekeknek annyira szüksé­ges kismedence sajnos az idén sem készült el, s kútba esett az az elgondolás is, hogy a für­dő közvetlen szomszédságában, az Ady utca sarkán zöldven­déglőt létesítenek. A jelek sze­rint a Vendéglátóipari Vállalat nem bízik túlzottan az időjá­rásban, a fürdő területén lévő cukrászda és söntés üzembe helyezésének előkészületeihez még nem kezdett hozzá. — A fürdőt május 13-án, szombaton minden körülmé­nyek között megnyitjuk — kö­zölte velünk még Varga elv­társ —, ha azonban hirtelen hőhullám köszöntene ránk, ak­kor már a jövő hét végére, te­hát május 7-ére feltörtenénk a medencét. A tavalyi árakon A fürdő szolgáltatásainak árai felől érdeklődtünk, s megnyugtatóan hangzott a vá­lasz: változatlanul maradnak a tavaly érvényben volt árak. Eszerint a felnőttek napi be­lépőjegye 3, a gyermekeké 1,50 forintba kerül, s ez a jegy a közös öltözőben fogas­haszná­latra jogosít. Az emeleti ka­binsor egy-egy fülkéjének na­pi bérleti díja — öt személy részére — 20 forint, az egész idényre — elsősorban közüle­­tek számára egy kabin bérle­te 400 forint. A fürdőtől az idén is lehet bérelni majd nyugágyat, fürdőlepedőt, s nagy számban áll női és férfi fürdőruha is rendelkezésre. A naponkénti fürdési idő délelőtt 10 órától este 7 óráig tart. Egy régi vízi­ közmondás azt tartja: a fürdőzéshez nem elég a jó szándék. Valóban, a me­dence pasztellkék vízéhez el­engedhetetlen „kellék” a de­rült, napfényes idő. Reméljük, május idusa ezzel is megörvendezteti a strandol­ni vágyó zalaegerszegi dolgo­zókat. A MÁV Szimfonikusok évadzáró hangversenye Zalaegerszegen Kedden este ötödik, egyben utolsó bérleti koncertjüket tar­tották a MÁV Szimfonikusok a Városi Művelődési Házban. Ezúttal Kórody András állott a zenekar élén, s Kubinyi At­tila hegedűművészt hallhattuk az est szólistájaként. Műsoruk elé joggal tekintet­tünk nagy várakozással, hi­szen azon elsőként Beethoven VII. szimfóniája szerepelt, mintegy a színvonal fémjelzé­seként. S ha ez a színvonal az est folyamán nem is volt min­dig egyenletes, a szünet utáni számok a bérletsorozat legtar­talmasabb zenei élményével ajándékoztak meg bennünket. Az első szám, a 92-es opus­számú A-dul Beet­hoven-szim­­fónia tolmácsolása meglehető­sen egyenletlen, bosszantó hi­bákat és kitűnő részletmegol­dásokat sorakoztató összképet nyújtott. Ennek okai csak részben voltak Kórody András számlájára írhatók. Vele szem­ben elsősorban tempóbeli, s az egyes tételek témaanyagát érintő, formai-építkezésbeli ki­fogásaink lennének. Ez a la­zaság leginkább az I. tétel el­nagyoltságában mutatkozott, amelynek kidolgozási része né­hol semmi többet nem tudott adni, mint a kottafejek meg­szólaltatását. Kissé gyorsnak éreztük — a tétel Allegretto előírása ellenére — a II. tételt, s hiányoltuk a fő- és ellentéma ellenpontozott szólamvezetésé­nek nagyobb plaszticitását is. Lényegesen jobban sikerült a III. és IV. tétel megoldása, ám itt is az volt helyenként az érzésünk, hogy Kórody nem meri egy kissé „elszabadítani” a tempót, s ezért a IV. tétel fergeteges száguldása is itt-ott szárnyaszegettnek hatott. Tu­lajdonképpen csak a tétel fi­náléja érte el azt az érzelmi hőfokot­, amelyet ez a mű ele­jétől végig megkíván. De meg kell mondanunk, hogy sokkal inkább a zenekaron, mintsem a dirigensen múlott, hogy e szimfónia fényei és extatikus életöröm-tombolása tompává és alantszálló középszerré la­posodtak. Játékuk merev volt, pontatlan és szürke. Talán he­lyesebb lett volna nem e da­rabbal kezdeni a koncertet. A műsor második felében mintha nem is ugyanazt az együttest hallottuk volna. Ek­kor azt nyújtották, amit vár­hatunk tőlük: temperamentu­mos, kultúrált és precíz játé­kot. A Mozart 218-as Köb­el­­számú D-dúr hegedűversenyét játszó Kubinyi Attilában újabb kiváló képviselőjét ismertük meg a húsz és harminc év kö­zötti, legfiatalabb előadógárdá­nak. Őt is, mint társait, kifor­rott technikai biztonság — majdnem azt mondtuk, fölény — jellemzi (ez, ilyen fiatalon, csak dicséretes), de e remek hangszertudás máris párosulni tud alapos stílusismerettel, át­élőkészséggel, mélységgel. Az igen nehéz versenymű minden részlete pontosan, kidolgozot­­tan szólalt meg Kubinyi nagy vívóerejű, telten zengő hegedűjén. Az első tételt — a kádencia nehéz kettősfogás­­meneteit sem kivéve — átha­totta egy pezsgő ritmusú, s mégis bensőséges, lírai hang­vétel. Ezt a második tétel me­leg kantilénája csak fokozta, hogy végül is elbájoljon ben­nünket a harmadik tétel ked­ves játékosságával. A kitűnő interpretálást akkora vastaps fogadta, hogy a rokonszenves művész csak Bach E-dur szó­lószonátája első tételének bra­vúros ráadás­száma után hagy­hatta el a pódiumot. A koncertet záró mű, Ko­dály Galántai táncai teljes pompájában szólalt meg a fel­éledt zenekaron. Itt Kárody is remekelt, felszínre hozta a briliáns hangszerelés, a for­mai gazdagság legkisebb rej­tett szépségét is. Sikerült iga­zán magyar hangzást adnia a műnek, sikerült megszólaltat­nia a verbukos-zene és a mo­dern hangvétel összefonódott­­ságának sajátos, kodályi stílu­sát. Külön dicséret illeti a nagyszerűen muzsikáló fafúvó­­sokat, akiken elsősorban múlt a mű fergeteges sikere. Hálásan búcsúzunk a hang­versenyévad végeztével a MÁV Szimfonikusoktól, s már­is türelmetlenül várjuk új bérletsorozatuk kezdetét, hogy ismét üdvözölhessük ezt a rendkívül fontos zenekultú­ra-terjesztő hivatást betöltő együttest. Takács István 1961. április 30. Szabálytalan interjú Németh János keramikus művészetéről 1' ' » Beszélgetés Koós Judit művészettörténésszel „A kerámia: a képzőművé­szet perifériája” — jár vissza emlékezetembe egy húsz év előtti megállapítás, amely­nek szavaiban akkor ennek a művészeti ágnak rangsorolása, iparos-ügyeskedéssé való visz­­szaminősítése is benne csen­gett — A kerámia­ egyre színe­sebb virágot bontó ága a kép­zőművészet terebélyes fájának — hallgatom a ma művészet­­történészének, Koós Juditnak véleményét, ahogy a zalaeger­szegi Göcseji Múzeum emeleti termében a tehetséges, fiatal keramikus, Németh János "ké­szülő kiállításáról beszélge­tünk. A két, ellentétes előjelű meg­határozás között nem nehéz megtalálni az ösvényt, amely a helyes ítélethez elvezet. Csak szét kell tekinteni a tört fényű szobában, ahol a csillogó má­zak alatt ízléssel kiképzett fi­gurák és formák vallanak egy útja elején járó művész al­kotó készségéről. — Izmos tehetségnek tartom Németh Jánost, s hogy számon­­tartjuk már a fővárosban is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint­ hogy mostani első gyűjtemé­nyes kiállításához a központi szervek nyújtanak segédkezet — mondja ki elöljáróban sum­mázó megállapítását Koós Ju­dit, azután a keramikus eddigi életút­járól tájékoztat. — Gádor István és Borsos Miklós tanítványa volt a Kép­zőművészeti Főiskolán, 1958- ban nyerte el oklevelét, majd egy esztendőn át a főiskolán dolgozott tovább, mint ösztön­díjas gyakornok. Művészetének első megnyilvánulásai híven tükrözik a tájat, amelyben fel­nőtt, a társadalmat, amely kö­rülvette, embersorba nevelte. A természet, a növény­ és az ■állatvilág az első ihletői Né­meth Jánosnak, ezek figuráit látja és mintázza meg meglepő életközelségben. Egyidejűleg vonzódik a mesemotívumok felé is, s hol groteszk formák­kal, hol naiv bájjal adja vissza azok hangulatát. — Lehetne úgy mondani, hogy egy irányú látásmód jel­lemzi Németh János művésze­tét? — vetem közbe. Koós Judit nyomban tiltakozik. — Nem, nem, Németh Já­nos érdeklődési köre a továb­biakban egyre tágult, megal­kotta első figurális kerámia szobrait, majd vázák, tálak, tartók kerültek ki a keze alól, amelyek ma már szerves alko­tórészei a modern lakásmű­vészetnek. Emellett érdeklődik az építészeti kerámia vonatko­zásai iránt, s otthonos a dom­borművek világában is. Arról érdeklődöm, hogy a művészettörténész szeme mit lát további fejlődést ígérő ér­téknek Németh János művé­szetében. Nem késik egy pilla­natig sem a válasz: — Az átélés őszinteségét, a forma és a tartalom leegysze­rűsített és mégis magas fokú egységét. Németh reális ábrá­­zolási módja hiteles megjele­nítő erőben párosul, s alkotásai­ban lehetetlen nem észrevenni a természet szeretetét, meg­értését. Amikor figurát for­mál, vagy a korongon dolgozik, úgy vélem, már földereng kép­zeletében a máz színe is, amely­­lyel égetéshez a figurát bevon­ja. Innen adódik, hogy biztos kézzel keveri a színeket, ame­lyek nem egyszerűen fedőa­­ya­­gok nála, hanem kifejező esz­közök. Az a tény pedig, hogy a komor színek teljesen hiá­nyoznak palettájáról, beszéde­sen érzékelteti optimizmusát. A terem egyik polcán figurák sorakoznak: fazekasmester, szőlőpásztor, kondás, korongo­­zó agyagból form­ázot­t alakjai. — Ezek inkább játékos kí­sérletek még, semmint kiala­kult művészi hitvallás termé­kei — mutat feléjük Koósa Ju­dit. — A sokirányú érdeklő­désről tanúskodnak, s arról is egyben, hogy Németh János képességei ezen a téren is ki­bontakozhatnak. Helyénvaló a búcsúzáskor megkérdeznem: — Mit várnak a továbbiak­ban Németh Jánostól? Mosollyal kezdődik a vá­lasz: — Elöljáróban természete­sen azt, hogy az eddigi lendü­lettel dolgozni fog ezután is... Bízunk abban, hogy egyéni hangját megtartva, e művészeti ág legjobbjainak sorába emel­kedik, s a falusi hétköznapok jelenségein túltekintve, észreve­szi a munkásélet szépségeit is. Ismét kimondom: bízunk Né­meth János tehetségében, segít­jük, támogatjuk művészi törek­véseiben. , Bíztatást tükröző, szárnya­lásra serkentő szavak ezek. — Aligha lehetne nemesebb fog­lalatba elhelyezni a huszon­hét éves művészember első gyűjteményes kiállítására invi­táló meghívót. Bánhidi Tibor Pályázat a keszthelyi mezőgazdasági technikum levelező tagozatára A keszthelyi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatá­nak első évfolyamára megkez­dődtek a jelentkezések. Az is­kola 4 éves. Elvégzése után mezőgazdasági technikusi ok­levelet kapnak a hallgatók, amely különböző főiskolák, egyetemek felvételére jogosít. A mezőgazdaságban, mint me­zőgazdasági technikus nyerhet elhelyezkedést a végzett hall­gató. Felvételi feltételek: 18 év al­só korhatár, a 8. általános is­­kola, vagy ezzel egyenértékű középiskola elvégzése (IV. pol­gári, vagy gimnázium). Vala­mely új típusú középiskola­i, vagy több osztállyal, valamint a gimnáziumi érettségi bizo­nyítvánnyal különbözeti vizsga alapján a II. osztályba lehet jelentkezni. Az iskolaév 1962. január ele­jén kezdődik. Jelentkezési ha­táridő: 1961. augusztus 15. Érdeklődőknek minden fel­világosítást megad az iskola igazgatósága, Keszthely, Fel­­szabadulás út 1/c. A mind jobban fejlődő szo­cialista mezőgazdaság várja a szakkádereket. Felhívjuk azok figyelmét, akik ezt a pályát választották, hogy szándéku­kat a határidőre jelentsék be az iskolánál, hogy megküldhes­­sük számukra a szükséges fel­világosítást és jelentkezési la­­­pot. „Nagyváthy János” Mezőgazdasági Technikum Bakonyvári Márk tagozatvezető Nagykanizsán a Cigányszerelem, Zalaegerszegen a Bécsi diákok b­emu­ta­tójával kezdi vendégszereplését a Csiky Gergely Színház Egyre gyorsabban haladnak a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház zalai vendégszereplésének előkészületei. Nagykanizsán már biztosították a színészek és a technikai személyzet szál­láshelyeit, étkezési lehetősége­it. A szállások céljára kiadan­dó bútorozott szobákat csütör­tökön le is foglalták a színház megbízottai. A színház májusi zalai prog­ramjáról Rózsási György mű­vészeti titkár tájékoztatott ben­nünket.­­ — Nagykanizsán május 16- án kezdünk — mondotta a mű­vészeti titkár. — Lehár: Ci­gányszerelem című operettjét hozzuk színre. Zalaegerszegen május 24-én lesz az első elő­adás. Ekkor Strauss: Bécsi diá­kok című operettjét mutatjuk be a megyeszékhely közönségé­ne­k. A májusi­ program a továb­biakban Nagykanizsán így ala­kul majd-Május 21-ig hat alkalommal lesz műsoron a Cigányszere­lem, 17-én és 18-án délelőtt 11 órakor Racine: Phaedra című tragédiáját mutatják be a kö­zépiskolás ifjúságnak. Puccini: Pillangókisasszony című operá­ja 23-án és 30-án kerül színre Nagykanizsán. Tabi László: Különleges világnap című víg­­játékát három este, 24, 25, 26-án mutatják be. Május 27, 28, 31-én Sardou: Szókimondó asz­­szonyság című vígjátékának ze­nés változatát játsszák. Zalaegerszegen 24,25, 26-án mutatják be Strauss:Bécsi diá­kok című operettjét. 27—28-án a Bekopog a szerelem című mai tárgyú zenés vígjátékot játsszák,­­ vasárnap két elő­adásban is. Az ifjúság számá­ra 30-án 16 órai kezdettel Tabi László: Különleges világnap c. vígjátékát mutatják be. A két városban való vendég­­szereplés idején a színház együttese tájelőadásokat is tart megyénkben. Május 17-én a nagykanizsai honvédség számá­ra Moliere: A nők iskolája cí­mű vígjátékát, 30-án pedig Börzöncén Tabi László: Külön­leges világnap című vígjátékát mutatják be. A színház vendégjátékának és tájelőadásainak júniusi mű­sora a későbbiekben kerül nyil­vánosságra. Csorba István ismét Kaposvárott A megyénkben is népszerű Csorba István színművész hosszú fővárosi vendégszerep­lés után visszatért a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. A kitűnő buffo-komikus öt hó­napon át a Fővárosi Operett Színházban szerepelt nagy si­kerrel Suppé: Bocaccio című operettjében. Csorba István fő­városi sikerére jellemző, hogy több alkalommal meghívták a Zeneakadémián és a Bartók teremben rendezett vidám mű­sorok szereplői közé. A televí­zió által közvetített „Táncze­nei gimnázium” című vidám műsorban főszereplő volt, s több ízben a rádióban is sze­repelt. A kaposvári Csiky Gerger­­gely Színházban Csorba Ist­ván most Lehár: Cigányszere­lem című operettjének Drago­­tinszky Péter szerepére készül, s partnere — közel két évi szü­net után — ismét Farkas An­­ny Jászai-díjas lesz. A két ki­tűnő művészt tehát a május­ban kezdődő színházi vendégjáték alkalmával hama­rosan megyénkben is együtt láthatjuk. Megnyílt az új bútorbolt Körmenden Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 24865

Next