Zalai Hírlap, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

2 Kennedy elindult európai útjára Washington­ (MTI) Kennedy amerikai elnök feleségével és kíséretével szerdára virradó éjszaka repülőgépen elindult európai útjára. Az elnököt tanácsadók né­pes csoportja kíséri, köztük Bush külügyminiszter, Bundy, az elnök nemzetbiztonsági ügyeikkel foglalkozó f­ülönta­­nácsadója, Bohlen, a külügy­minisztérium szovjet szakértő­je, Nitze, a hadügyminiszté­rium nemzetközi biztonsági ügyeikkel foglalkozó államtitká­ra, Sorensen, az elnök külön­­tenácsadója és mások. Elutazása előtt, május 29-én, az elnök 44. születésnapját ün­nepelte. Ebből az alkalomból a Demokrata Párt washingtoni gyűlésén beszédet mondott. Kijelentette, hogy „bizakodás­sal és reménykedve” indul el első fontos nemzetközi tárgya­lásaira. — Hruscsovval esedékes ta­lálkozómat úgy tekintem — mondotta —, „mint azon szán­dékunk bizonyítékát, hogy megkeressük a békéhez vezető módozatokat’’. Az elnök születésnapja alkal­mából a Demokrata Párt Bos­tonban is gyűlést tartott. Az üdvözlésekre válaszolva Ken­nedy újból szólt európai meg­beszéléseiről. — Értékesnek tartom a szö­vetségeseinkkel tartandó meg­beszéléseket — jelentette ki —, különösen olyan időpontban, amelyet az jellemez, hogy a szembenálló felek egyaránt rendelkeznek a kölcsönös meg­semmisítés és a pusztítás esz­közeivel. Fontosnak tartom, hogy megértsék és világosan lássák, mi az, amiért mi síkra szállunk. Ezért utazom Bécsbe, hogy találkozzam Hruscsovval. Az egyszerű amerikaiak si­kert kívánnak az elnök külde­téséhez. A kongresszus vezető politikusai támogatják a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kormányfői találkozójának gondolatát . Az amerikai nép reméli — jelentette ki Mansfield szená­tor, a szenátusi többség veze­tője —, hogy a találkozó hasz­nos lesz. Kívánjuk, hogy Hrus­csov és Kennedy sikeresen tár­gyaljon egymással Bécsben. Re­méljük, hogy a nemhivatalos tárgyaláson megvitatnak majd néhány nagy problémát, és megteremtik az alapot azok megoldásához, sőt talán idővel sikerül megtalálni az igazságos megoldást is, amely biztosítja a világ népeinek az igazságos békébe­­vetett reményük meg­valósulását. A köztársasági párt kongresz­­szusi vezetői Kennedy elutazá­sa előtt nyilatkozatot adtak ki, amely többek között így hang­zik: — Mi a köztársasági párt szenátusi és képviselőházi cso­portja egyesített vezetőségének tagjai, valamint minden ame­rikai, sikereket kívánunk Ken­nedy elnöknek Hruscsov mi­niszterelnökkel esedékes bécsi találkozóján. Ugyanakkor a köztársasági párt említett tagjai nyilatkoza­tukban nem riadnak vissza a méregkeveréstől sem. Azt ajánl­ják Kennedynek, hogy figyel­meztesse Hruscsovot: nem lesz addig több tárgyalás, amíg „az oroszok nem szolgáltatnak meggyőző bizonyítékokat jó­akaratukra”. A nyilatkozat tartalmazza a nemzetközi feszültség fenntar­tására törekvő elemeknek azt az elcsépelt állítását is, amely szerint az eddigi szovjet—ame­rikai tárgyalások sikertelensé­gének fő oka az volt, hogy a Szovjetunió „a világuralom megszerzéséért folytatja ezeket a tárgyalásokat”. Az amerikai sajtóban is hall­ható azok hangja, akik a hideg­háború folytatását kívánják. A r­eakciós megfigyelők arról ír­nak, hogy „a körülmények nem alkalmasak”. Az ameri­kaiakból pedig „hiányzik a lel­kesedés” e találkozó iránt. Ez azonban nem a többségnek, csupán a leghangosabbaknak a szava. Az amerikai nép egészé­ben hasznos eredményeket vár a bécsi találkozótól. (MTI) inkább azt a tényt, hogy nincs semmilyen külpolitikája és hi­vatalba lépése óta csak kudar­cokról tud beszámolni. A délben megjelenő angol újságok kommentár nélkül kö­zölték Kennedy nyilatkozatát, miszerint ő „a legforradalmibb ország” vezetője. Az esti lapok már ízekre szedik az elnök sza­vait. Az Evening Standard ve­zércikke hangoztatja: „A nagy szavak nem pótolják a határo­zott­­külpolitikai vonalvezetést, nem gyakorolnak hatást Hrus­csovra, s ugyanakkor nem kel­tenek bizalmat Amerika szövet­ségeseinek körében sem.” Kennedy Párizsba érkezett Párizs. (MTI) Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, Ken­nedy elnök szerdán, magyar idő szerint 10 óra 20 perckor, há­romnapos látogatásra a francia fővárosba érkezett. A párizsi repülőtéren Ken­nedy és De Gaulle rövid üd­vözlő beszédet mondott. Hidegháborús kampányt indítottak a nyugatberlini lapok és rádióállomások Berlin. (MTI) A Hruscsov— Kennedy találkozó előtt a nyu­gat-berlini lapok és rádióállo­mások pánikhangulatot kelte­nek a lakosság soraiban. Kö­zölték a NATO állítólagos „ria­dó tervét”, amely hétfőn jelent meg a New York Herald Tribu­ne című amerikai lapban. Ez a terv összehangolt NATO-in­­tézkedéseket tartalmaz „Berlin védelme” címén az NDK meg­támadására. „Kennedy nyo­mást gyakorolt Hruscsovra.” (t. i. e terv közzétételével) — har­sogja a Nacht Depesche plakát­betűs címe az első oldalon. „Berlin miatt kirobbant a hi­degháború” — hangzik a Der Abend szalagcíme. „Ideghábo­rú” című vezércikkében a Der Kurier hisztérikus hangon tá­madja a Szovjetuniót és helyes­li a „riadó tervet”, hozzáfűzve: „aki most elveszti hidegvérét, az csatát veszít”. Nyugat-Berlin Sender Freies Berlin nevű rádióállomása, s az amerikaiak Rias rádiója kedd este ,illetve éjszaka szintén ki­hívó hangú hírmagyarázatok­kal igyekezett mérgezni a köz­hangulatot. A Rias-ban a nyu­gatnémet hadügyminisztérium sajtófőnökének helyettese a Bundeswehr nagy ütőerejével, rakétáival ,haditengerészetével dicsekedett, és kijelentette, hogy a Bundeswehr létszámát 300 000-ről rövidesen 350 000-re emelik. A Bonn által kirobbantott hidegháborús kampány ellené­re a demokratikus német köz­vélemény higgadt magatartást tanúsít és reméli, hogy Hrus­csov és Kennedy találkozója eredményes lesz. Karl Eduard Von Schnitzler, az NDK rádió főkommentátora kedd este a „Deutschlandsen­­der”-ben kijelentette: „Mi 1948 óta fölötte nagy türelmet ta­núsítottunk Nyugat-Berlin kér­désével kapcsolatban, de ennek a türelemnek is van határa. A nyugat-berlini kérdés megoldá­sára készen vannak a javasla­tok, amelyeket így lehetne ösz­­szefoglalni: kössön „Treuga dei”-t a két német állam, kös­sék meg a békeszerződést mind a két német állammal, Nyugat- Berlint pedig nyilvánítsák sem­leges ,demilitarizált szabad vá­rossá. (MTI) Az angol lapok élesen bírálják Kennedy külpolitikai vonalvezetését London. (MTI) Ahogyan kö­zeledik a Hruscsov—Kennedy találkozó napja, olyan mérték­ben kerül a felszínre az angol kormány neheztelése azért, hogy az amerikai elnök Mac­millan kizárásával tanácskozik majd a szovjet kormányfővel. Macmillan hétfőn beszédet mondott a nyugateurópai unió közgyűlésén, de még csak em­lítést sem tett a bécsi találko­zóról. Ugyanakkor szinte az egész brit sajtó, de főleg azok a lapok, amelyek közel állnak a kormányhoz, élesen bírálják Kennedy külpolitikáját, vagy Nkrumah élesen bírálta Lord Home angol külügyminiszter lisszaboni beszédét London (MTI) Nkrumah el­nök a ghánai parlamentben élesen bírálta Lord Home an­gol külügyminiszter múlt heti Lisszabonban mondott beszé­dét. Nkrumah kijelentette, az angol külügyminiszternek az a megjegyzése, hogy Portugália afrikai politikáját az emberi méltóság tiszteletben tartására alapozza, csak azzal magyaráz­ható, hogy Nagy-Britannia szírletett vakságban szenved, ha Portugáliáról van szó. Az ilyen fajta kijelentések — mondotta a ghánai elnök — csak segí­tik a portugál gyarmatosítást, amelyet nagy mértékben támo­gat, hogy Portugália tagja a NATO-nak. Ha Portugáliát kizárnák az Atlanti Szövetségből, gyarmati uralma néhány nap alatt ösz­­szeomlanék — mondotta Nkru­mah, majd felhívta az afrikai népeket, hogy együttesen se­gítsék Angola népének szabad­ságharcát. ZALAI HÍRLA­P Hruscsov Csehszlovákiába érkezett Csernanadz­sov. (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnö­ke, aki Bécsbe utazik, hogy ott találkozzék Kennedy amerikai elnökkel, a­ csehszlovák kor­mány meghívására szerdán a Csehszlovák Szocialista Köz­­társaságba érkezett. Pozsony (MTI) Hruscsovot Pozsonyban Antonin Novotny köztársaság elnök, Viliam Si­­roky miniszterelnök, valamint a csehszlovák párt és kormány más képviselői fogadták. Érte­sülések szerint a szovjet mi­niszterelnök két napot tölt Csehszlovákiában és pénteken délelőtt utazik tovább Pozsony­ból Bécsbe. Brazília nem semleges, hanem fü­ggetlen politikát folytat — mondotta Quadros elnök sajtóértekezletén Brasilia. (MTI) Quadros bra­zíliai elnök kedden fogadta a sajtó képviselőit, akiket rövi­den tájékoztatott a brazil kor­mány politikájáról. „Brazilia nem semleges, ha­nem független, mégpedig telje­sen független külpolitikát foly­tat — hangoztatta az elnök. Quadros kijelentette, fennáll­nak lehetőségek, hogy Hrus­csov miniszterelnök ellátogas­son Brazíliába, mert „Brazília örömmel fogad minden állam­főt, aki látogatást akar tenni hazánkban”. Belpolitikai kérdésekkel ösz­­szefüggésben azt mondotta, változatlanul a „demokratikus rendszer híve, s Nasszer ezre­des iránt érzett csodálata nem azt jelenti, hogy szándékában áll lemásolni az EAK intézmé­nyeit”. Újabb megmozdulások a fajgyűlölő politika ellen a köztársasággá nyilvánított Délafrikai Unióban Pretoria. (MTI) Szerdára vir­radó éjszaka, egy perccel éjfél után, köztársasággá nyilvání­tották a Délafrikai Uniót, s a brit nemzetközösség volt tag­államát. Charle­s R. Swart volt főkor­mányzó, a Délafrikai Köztár­saság újdonsült elnöke, szerdán délelőtt Pretoriában a hírhedt Verwoerd fajgyűlölő minisz­terelnökkel együtt letette az esküt. Az új államfő képmuta­tó rádióbeszédében azt állítot­ta, hogy véleménye szerint minden afrikai nevében be­szél, amikor boldogságot kíván az ország összes állampolgárá­nak, faji különbség nélkül.” Az ünnepségek hangulatát azonban­ erősen zavarja a kor­mány fajgyűlölő politikája el­len tiltakozó színesbőrű mun­kások háromnapos sztrájkja. AFP-jelentés szerint CATO­­Manorban, Durban külvárosa­iban, összeütközés történt a sztrájkolók és sztrájktörők kö­zött. Nyolc ember megsebesült. A francia hírügynökség rámutat, hogy különösen sok hindu munkás sztrájkol. A legtöbb hindu vállalat bezárt. A natali egészségügyi kollégium színes­bőrű hallgatói is egységesen sztrájkoltak. Mint az ADN jelenti, a dél­­afrikai egységes front kedden felhívással fordult a nemzet­közi közvéleményhez és minden békeszerető néphez, hogy tá­mogassák a faj­üldözés és fasiz­mus ellen küzdő délafrikaiak szabadságmozgalmát. TjufL cAmLh­u : ÉG A GYÁR (4.) Néhány lépést tesz előre, de ketten is lefogják. — Megőrült?! Mit csinál? — Ne hagyják! Nem értik? Menje­nek utána! — Ugyan, miket beszél? Lojzi közeledik, arca fekete a füst­től. Vigyorog. — Az ebédem ott maradt — lihegi, s egy ládát kap a kezébe. — Mi az, Lajoska, ehhez is értesz? De a fiú nem hallja, rohan a ládával, nem tudni hová. És Hevesi azon töp­reng, miként van az, hogy egyesek rögtön fölismerik mi a tennivaló, míg ő... Aranka csendesen sír mellette, rázkódik a válla. — Na, na... Ne sírjon, nincs semmi baj. Semmi baj? Micsoda ostoba szó, ócs­ka vigasz. Miért, hogy az emberek a leghülyébb szavakat használják a leg­­szörnyűbb helyzetekben? Igen, tenni kellene valamit. De mit? A lángok most egyáltalán nem látsza­nak, csak a füst, a sűrű, fekete füst gomolyog az ég felé, eltakarva a Napot, befedve a kékséget. Éles sípszavak hasítják a levegőt. — Egyes sugár, irány a balsarok! Kettes sugár... A vezényszavak is fá­tyolosak, elveszőek. Rettentő harc fo­lyik most, soha nem látott küzdelem a legszörnyűbb elemmel. Egy csoport hallatlan erőfeszítéssel cipekedik az udvar túlsó oldalán. Mit cipelnek? Hevesinek egyszerre vág az agyába: az ott felhalmozott vegyi anya­gokat hordják át biztonságosabb helyre. Ebben, igen ebben talán ő is segíthetne. Nem mozdul mégsem, csak áll és nézi, hogy erőlködnek azok. Valami megroppan a magasban, s a tető egy darabja sistergő zuhanással alá­zuhan. — Vigyázat! — ordítja egy kétségbe­esett hang. A lezuhant gerendadarab ap­ró lángocskákkal ég tovább a keramit­­köveken. Vízsugár zúdul rá, szétfröcs­­ösen a fal tövében, s a fa sercegve elal­szik. Vékony, kellemes arcú férfi áll meg Hevesi előtt. Tekintete töprengő. — Micsoda pech — mondja szemtele­nül. — Tizenhat lottószelvényem maradt az íróasztalomon. Nem lesz mivel iga­zolni, ha nyerek. S amilyen a formám, biztos, hogy ezúttal nyerek. Kovács, az egyik gyári tűzoltó siet fe­léjük. — Kérek négy-öt embert, a pince­kiürítéshez. Jelentkezzenek ott, az első kocsinál! S elmegy. Hevesi áll, nem mozdul. Mi­ért éppen ő? Vannak itt jóval fiatalab­bak is. A kövér Pusztai, Fischer, Zágoni, Léger. Már mennek is. De még egy kel­lene. — Na, jöjjön még valaki — mondja Fischer és jelentősen feléje néz. Na nem, felőlem bámulhatsz, mint a birka. Nekem családom van és negyvennégy éves elmúltam. És visszanéz mezőn, har­ciasan, keményen. — Jövök én! A kis Bárányné lép elő. Munkakö­penyben van, úgy amint leszaladt a szo­bájából. Egy nő. Zsebébe süllyeszti apró kézitükrét, amiben előbb még az arcát nézte — hű, milyen kormos lettem, te jó Isten! — és fintorgatva azt mondja: — Nem kéne zsebkendőt kötni az ar­cunkra? — Azzal elmennek. S Hevesi ott marad egyedül a szipákoló Aranká­val. Csak ne szipákolna úgy! Az ember idegeire megy a csuklása. — Hagyja már abba! — törmed rá idegesen. — Ezzel úgy sem segít ralia. Lojzi megy el közelükben, kézikocsit húz, az arca véres. — Vérzik a homloka — kiált utána. Amaz pedig: — Tudom. Esküvőn voltam Budake­szin és összeverekedtem az első vőfély­­lyel. Azzal tovább vonszolja a kocsit. Huli­gán. Nyegle, pimasz, taknyos! Mindig is utálta ezt a fickót. — Mi lehet vele? — szipákol Aranka. — Talán nem is él már. — Minek rohant a lángok közé? — mordul föl dühösen. — Ki kényszerítet­te? Azt hiszem, az ő kötelessége meg­menteni a terveket? A nagy hős, Aranka is elhúzódik tőle. A kiszikkadt béka! Mi bajuk van vele? Amiért nem rohan a lángok közé, mint az álszent Keresztesi? Persze, azt majd felhasznál­ja a jutalomosztáskor. Mintha nem kap­na amúgyis elég prémiumot! De mintha csitulna a sistergés, csön­­desedne az alvilági színjáték. Lángot egyáltalán nem látni már, a füst is át­­tetszőbben, világosabban kavarog. Az igazgató Hollán Béla, a parancsnoki ko­csi körül ügyködik. Vigyázni kell, elv­társak, tele van a labor gyúlékony anyaggal. Valami csomagfélét vonszol a földön, Lojzi felé kiált, s a fiú már lo­hol a kiskocsival. Még mindig sípolnak, de már ritkáb­ban. S már csak három vízsugár dolgo­zik. A létra tetejéről most különböző tárgyakat csúsztatnak lefelé. Az ablakon füst tör elő, gomolyogva kavarog, el-el­­tüntetve a létravéget. Aranka leült a földre. Hátát a falnak támasztja. Valamit kiáltoznak. Ketten is sietnek errefelé, integetnek. — Keresztesi! Hol van Keresztesi? Hevesi vállat von. — Bement! Bement az irodába. Már régen. Azok tovább integetnek, s a hiva­tali épület felé szaladnak. (Folytatjuk.) 1961. június 1 Akiknek nem jut belépőjegy a paradicsomba ennedy a választási kam­pány során a következő szavakkal igyekezett visszahoz­ni a földre az amerikai gazda­sági rendszer és életmód örökös és változhatatlan voltának ma­gasztalóit: „Mielőtt még elnöki megbízásom lejár, újabb kísér­letet folytathatunk majd, és megtudhatjuk fennmaradhat-e továbbra is egy nép olyan szer­vezettséggel és kormányzattal, mint a miénk. E kísérlet ered­ménye egyáltalán nem bizo­nyos...” Az elnök véleményét az ame­rikai gazdasági élet számos té­nye támaszja alá. Ezek a té­nyek nemcsak az elnöknek és a kormányzat többi tagjának, hanem sok üzletembernek is elűzi az álmát. Íme néhány kö­zülük: Az utóbbi hónapok folyamán jelentősen csökkentették, vagy teljesen leállították egyes gép­kocsiipari, textilipari, és alu­míniumipari üzemek munkáját. Az ipari termelés mutatószámai ez év januárjában megint csök­kentek: a termelési színvonal 2 százalékkal alacsonyabb, mint 1959 januárjában. Katasztrofálisan csökkent a termelés a vasiparban. Ez év január 1-től február 18-ig az amerikai kohók 9,4 millió ton­na vasat öntöttek. Az elmúlt év ugyanezen időszakában a termelés 17,2 millió tonna vas volt. Az eladatlan autók száma hétről hétre növekszik és jelen­leg már jóval meghaladja a milliót. Mindezeknek a jelenségeknek megvan a következményük a munkapiacokon: a munkaügyi államtitkár közölte, hogy feb­ruárban a munkanélküliség 5 millió 705 000 emberre terjedt ki, részleges munkanélküli volt további kétmillió személy. Húsz év óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség az Egyesült Államokban.­özel hatmillió munkanél­küli — ez a családtagok­kal együtt mintegy 18 millió személyt jelent, akik számára immár nem jut belépőjegy a sokat magasztalt amerikai pa­radicsomba. 18 millió ember szorul jóval alacsonyabb kere­setre, mint amikor munkája volt. Ennek az lesz a következ­ménye, hogy további gyárakat zárnak be és további ezrek ve­szítik el munkájukat... Kennedy kormányának, amely egyelőre nem számíthat a gaz­dasági élet természetes meg­élénkülésére, csak egy útja ma­rad: munkanélküli segélyt fi­zetni és ily módon emelni a la­kosság vásárlóképességét, meg­akadályozni a munkanélküliség terjedését. De milyen sokáig bírják ezt? Az Egyesült Államokban nincs állandó munkanélküli segély. A munkanélküli segélyt csupán a munkanélküliség első 26 hetében adják. Nem kapnak munkanélküli segélyt azok, akik iskoláik elvégzése után nem kaptak munkát, vagy akik egyáltalán sohasem dolgoztak. Jelenleg a munkanélküliek va­lamivel több mint fele kap munkanélküli segélyt, de ha­vonta további 150 000-ren veszí­tik el jogukat a munkanélküli segélyre. A munkanélküli segély heti 34 dollár. Aki tudja, hogy mi­lyen sokba kerül az élet az Egyesült Államokban, az el­képzelheti, milyen mikroszkó­­pikus ez az összeg. Kennedy nem javasolja ennek az összeg­nek a felemelését, de meg akar­ja hosszabbítani a munkanél­küli segély időtartamát 39 hétre. V­­ajon megelőzi-e ez a mód­szer a munkanélküliség további emelkedését? Vajon elégedő lesz-e, hogy az ország gazdasági élete megélénküljön? Az amerikaiak többsége hitet­lenkedve vélekedik erről. Ezt egyébként maga a Kennedy­­kormányzat is beismeri, meg­állapítva, hogy a gazdasági helyzet esetleges javulása egy­előre csak szerény lehet és jobb, ha az amerikai gazdasági élet hozzászokik az állandó munkanélküliséghez, amelyet, csupán a „társadalmilag elvi­selhető” méretekre lehet csök­kenteni ... Az Egyesült Államoknak je­lenleg még van bizonyos elő­nye a Szovjetunióval való gaz­dasági versengésben. De med­dig tart ez az előny? Kennedy megbízatása gyorsan lejár, a Szovjetunió pedig 1965-ben rá­tér a 35 órás munkahétre. Ho­gyan magyarázzák meg akkor a „paradicsom” kapuja előtt munka nélkül őgyelgő ameri­kaiaknak, hogy sorsa csupán egyéni p­ech, nem pedig annak a rendszernek paradoxona, amelynek a mai világon nincs többé helye, s amely vesztes­ként került ki a szocialista tá­bor országaival folytatott gaz­dasági versengésből? Sokatmondó statisztika A dél-afrikai statisztikai hi­vatal megállapítása szerint a dél-afrikai színesbőrűek átla­gos életkora 44,8 év, míg a fe­hérbőrű férfi lakosságé 64,5 esztendő. A színesbőrűek rend­­kívül alacsony átlagos életkora a nagymérvű gyermekhalandó­sággal áll összefüggésben. Dél- Afrikában 100 000 színesbőrű csecsemő közül 20­00 hal meg, életének első három esztende­jében.

Next