Zalai Hírlap, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

2 Kennedy elindult európai útjára Washington (MTI) Kennedy amerikai elnök feleségével és kíséretével szerdára virradó éjszaka repülőgépen elindult európai útjára. Az elnököt tanácsadók népes csoportja kíséri, köztük Bush külügyminiszter, Bundy, az elnök nemzetbiztonsági ügyeikkel foglalkozó fülöntanácsadója, Bohlen, a külügyminisztérium szovjet szakértője, Nitze, a hadügyminisztérium nemzetközi biztonsági ügyeikkel foglalkozó államtitkára, Sorensen, az elnök különtenácsadója és mások. Elutazása előtt, május 29-én, az elnök 44. születésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból a Demokrata Párt washingtoni gyűlésén beszédet mondott. Kijelentette, hogy „bizakodással és reménykedve” indul el első fontos nemzetközi tárgyalásaira. — Hruscsovval esedékes találkozómat úgy tekintem — mondotta —, „mint azon szándékunk bizonyítékát, hogy megkeressük a békéhez vezető módozatokat’’. Az elnök születésnapja alkalmából a Demokrata Párt Bostonban is gyűlést tartott. Az üdvözlésekre válaszolva Kennedy újból szólt európai megbeszéléseiről. — Értékesnek tartom a szövetségeseinkkel tartandó megbeszéléseket — jelentette ki —, különösen olyan időpontban, amelyet az jellemez, hogy a szembenálló felek egyaránt rendelkeznek a kölcsönös megsemmisítés és a pusztítás eszközeivel. Fontosnak tartom, hogy megértsék és világosan lássák, mi az, amiért mi síkra szállunk. Ezért utazom Bécsbe, hogy találkozzam Hruscsovval. Az egyszerű amerikaiak sikert kívánnak az elnök küldetéséhez. A kongresszus vezető politikusai támogatják a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfői találkozójának gondolatát . Az amerikai nép reméli — jelentette ki Mansfield szenátor, a szenátusi többség vezetője —, hogy a találkozó hasznos lesz. Kívánjuk, hogy Hruscsov és Kennedy sikeresen tárgyaljon egymással Bécsben. Reméljük, hogy a nemhivatalos tárgyaláson megvitatnak majd néhány nagy problémát, és megteremtik az alapot azok megoldásához, sőt talán idővel sikerül megtalálni az igazságos megoldást is, amely biztosítja a világ népeinek az igazságos békébevetett reményük megvalósulását. A köztársasági párt kongreszszusi vezetői Kennedy elutazása előtt nyilatkozatot adtak ki, amely többek között így hangzik: — Mi a köztársasági párt szenátusi és képviselőházi csoportja egyesített vezetőségének tagjai, valamint minden amerikai, sikereket kívánunk Kennedy elnöknek Hruscsov miniszterelnökkel esedékes bécsi találkozóján. Ugyanakkor a köztársasági párt említett tagjai nyilatkozatukban nem riadnak vissza a méregkeveréstől sem. Azt ajánlják Kennedynek, hogy figyelmeztesse Hruscsovot: nem lesz addig több tárgyalás, amíg „az oroszok nem szolgáltatnak meggyőző bizonyítékokat jóakaratukra”. A nyilatkozat tartalmazza a nemzetközi feszültség fenntartására törekvő elemeknek azt az elcsépelt állítását is, amely szerint az eddigi szovjet—amerikai tárgyalások sikertelenségének fő oka az volt, hogy a Szovjetunió „a világuralom megszerzéséért folytatja ezeket a tárgyalásokat”. Az amerikai sajtóban is hallható azok hangja, akik a hidegháború folytatását kívánják. A reakciós megfigyelők arról írnak, hogy „a körülmények nem alkalmasak”. Az amerikaiakból pedig „hiányzik a lelkesedés” e találkozó iránt. Ez azonban nem a többségnek, csupán a leghangosabbaknak a szava. Az amerikai nép egészében hasznos eredményeket vár a bécsi találkozótól. (MTI) inkább azt a tényt, hogy nincs semmilyen külpolitikája és hivatalba lépése óta csak kudarcokról tud beszámolni. A délben megjelenő angol újságok kommentár nélkül közölték Kennedy nyilatkozatát, miszerint ő „a legforradalmibb ország” vezetője. Az esti lapok már ízekre szedik az elnök szavait. Az Evening Standard vezércikke hangoztatja: „A nagy szavak nem pótolják a határozottkülpolitikai vonalvezetést, nem gyakorolnak hatást Hruscsovra, s ugyanakkor nem keltenek bizalmat Amerika szövetségeseinek körében sem.” Kennedy Párizsba érkezett Párizs. (MTI) Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, Kennedy elnök szerdán, magyar idő szerint 10 óra 20 perckor, háromnapos látogatásra a francia fővárosba érkezett. A párizsi repülőtéren Kennedy és De Gaulle rövid üdvözlő beszédet mondott. Hidegháborús kampányt indítottak a nyugatberlini lapok és rádióállomások Berlin. (MTI) A Hruscsov— Kennedy találkozó előtt a nyugat-berlini lapok és rádióállomások pánikhangulatot keltenek a lakosság soraiban. Közölték a NATO állítólagos „riadó tervét”, amely hétfőn jelent meg a New York Herald Tribune című amerikai lapban. Ez a terv összehangolt NATO-intézkedéseket tartalmaz „Berlin védelme” címén az NDK megtámadására. „Kennedy nyomást gyakorolt Hruscsovra.” (t. i. e terv közzétételével) — harsogja a Nacht Depesche plakátbetűs címe az első oldalon. „Berlin miatt kirobbant a hidegháború” — hangzik a Der Abend szalagcíme. „Idegháború” című vezércikkében a Der Kurier hisztérikus hangon támadja a Szovjetuniót és helyesli a „riadó tervet”, hozzáfűzve: „aki most elveszti hidegvérét, az csatát veszít”. Nyugat-Berlin Sender Freies Berlin nevű rádióállomása, s az amerikaiak Rias rádiója kedd este ,illetve éjszaka szintén kihívó hangú hírmagyarázatokkal igyekezett mérgezni a közhangulatot. A Rias-ban a nyugatnémet hadügyminisztérium sajtófőnökének helyettese a Bundeswehr nagy ütőerejével, rakétáival ,haditengerészetével dicsekedett, és kijelentette, hogy a Bundeswehr létszámát 300 000-ről rövidesen 350 000-re emelik. A Bonn által kirobbantott hidegháborús kampány ellenére a demokratikus német közvélemény higgadt magatartást tanúsít és reméli, hogy Hruscsov és Kennedy találkozója eredményes lesz. Karl Eduard Von Schnitzler, az NDK rádió főkommentátora kedd este a „Deutschlandsender”-ben kijelentette: „Mi 1948 óta fölötte nagy türelmet tanúsítottunk Nyugat-Berlin kérdésével kapcsolatban, de ennek a türelemnek is van határa. A nyugat-berlini kérdés megoldására készen vannak a javaslatok, amelyeket így lehetne öszszefoglalni: kössön „Treuga dei”-t a két német állam, kössék meg a békeszerződést mind a két német állammal, Nyugat- Berlint pedig nyilvánítsák semleges ,demilitarizált szabad várossá. (MTI) Az angol lapok élesen bírálják Kennedy külpolitikai vonalvezetését London. (MTI) Ahogyan közeledik a Hruscsov—Kennedy találkozó napja, olyan mértékben kerül a felszínre az angol kormány neheztelése azért, hogy az amerikai elnök Macmillan kizárásával tanácskozik majd a szovjet kormányfővel. Macmillan hétfőn beszédet mondott a nyugateurópai unió közgyűlésén, de még csak említést sem tett a bécsi találkozóról. Ugyanakkor szinte az egész brit sajtó, de főleg azok a lapok, amelyek közel állnak a kormányhoz, élesen bírálják Kennedy külpolitikáját, vagy Nkrumah élesen bírálta Lord Home angol külügyminiszter lisszaboni beszédét London (MTI) Nkrumah elnök a ghánai parlamentben élesen bírálta Lord Home angol külügyminiszter múlt heti Lisszabonban mondott beszédét. Nkrumah kijelentette, az angol külügyminiszternek az a megjegyzése, hogy Portugália afrikai politikáját az emberi méltóság tiszteletben tartására alapozza, csak azzal magyarázható, hogy Nagy-Britannia szírletett vakságban szenved, ha Portugáliáról van szó. Az ilyen fajta kijelentések — mondotta a ghánai elnök — csak segítik a portugál gyarmatosítást, amelyet nagy mértékben támogat, hogy Portugália tagja a NATO-nak. Ha Portugáliát kizárnák az Atlanti Szövetségből, gyarmati uralma néhány nap alatt öszszeomlanék — mondotta Nkrumah, majd felhívta az afrikai népeket, hogy együttesen segítsék Angola népének szabadságharcát. ZALAI HÍRLAP Hruscsov Csehszlovákiába érkezett Csernanadzsov. (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke, aki Bécsbe utazik, hogy ott találkozzék Kennedy amerikai elnökkel, a csehszlovák kormány meghívására szerdán a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba érkezett. Pozsony (MTI) Hruscsovot Pozsonyban Antonin Novotny köztársaság elnök, Viliam Siroky miniszterelnök, valamint a csehszlovák párt és kormány más képviselői fogadták. Értesülések szerint a szovjet miniszterelnök két napot tölt Csehszlovákiában és pénteken délelőtt utazik tovább Pozsonyból Bécsbe. Brazília nem semleges, hanem független politikát folytat — mondotta Quadros elnök sajtóértekezletén Brasilia. (MTI) Quadros brazíliai elnök kedden fogadta a sajtó képviselőit, akiket röviden tájékoztatott a brazil kormány politikájáról. „Brazilia nem semleges, hanem független, mégpedig teljesen független külpolitikát folytat — hangoztatta az elnök. Quadros kijelentette, fennállnak lehetőségek, hogy Hruscsov miniszterelnök ellátogasson Brazíliába, mert „Brazília örömmel fogad minden államfőt, aki látogatást akar tenni hazánkban”. Belpolitikai kérdésekkel öszszefüggésben azt mondotta, változatlanul a „demokratikus rendszer híve, s Nasszer ezredes iránt érzett csodálata nem azt jelenti, hogy szándékában áll lemásolni az EAK intézményeit”. Újabb megmozdulások a fajgyűlölő politika ellen a köztársasággá nyilvánított Délafrikai Unióban Pretoria. (MTI) Szerdára virradó éjszaka, egy perccel éjfél után, köztársasággá nyilvánították a Délafrikai Uniót, s a brit nemzetközösség volt tagállamát. Charles R. Swart volt főkormányzó, a Délafrikai Köztársaság újdonsült elnöke, szerdán délelőtt Pretoriában a hírhedt Verwoerd fajgyűlölő miniszterelnökkel együtt letette az esküt. Az új államfő képmutató rádióbeszédében azt állította, hogy véleménye szerint minden afrikai nevében beszél, amikor boldogságot kíván az ország összes állampolgárának, faji különbség nélkül.” Az ünnepségek hangulatát azonban erősen zavarja a kormány fajgyűlölő politikája ellen tiltakozó színesbőrű munkások háromnapos sztrájkja. AFP-jelentés szerint CATOManorban, Durban külvárosaiban, összeütközés történt a sztrájkolók és sztrájktörők között. Nyolc ember megsebesült. A francia hírügynökség rámutat, hogy különösen sok hindu munkás sztrájkol. A legtöbb hindu vállalat bezárt. A natali egészségügyi kollégium színesbőrű hallgatói is egységesen sztrájkoltak. Mint az ADN jelenti, a délafrikai egységes front kedden felhívással fordult a nemzetközi közvéleményhez és minden békeszerető néphez, hogy támogassák a fajüldözés és fasizmus ellen küzdő délafrikaiak szabadságmozgalmát. TjufL cAmLhu : ÉG A GYÁR (4.) Néhány lépést tesz előre, de ketten is lefogják. — Megőrült?! Mit csinál? — Ne hagyják! Nem értik? Menjenek utána! — Ugyan, miket beszél? Lojzi közeledik, arca fekete a füsttől. Vigyorog. — Az ebédem ott maradt — lihegi, s egy ládát kap a kezébe. — Mi az, Lajoska, ehhez is értesz? De a fiú nem hallja, rohan a ládával, nem tudni hová. És Hevesi azon töpreng, miként van az, hogy egyesek rögtön fölismerik mi a tennivaló, míg ő... Aranka csendesen sír mellette, rázkódik a válla. — Na, na... Ne sírjon, nincs semmi baj. Semmi baj? Micsoda ostoba szó, ócska vigasz. Miért, hogy az emberek a leghülyébb szavakat használják a legszörnyűbb helyzetekben? Igen, tenni kellene valamit. De mit? A lángok most egyáltalán nem látszanak, csak a füst, a sűrű, fekete füst gomolyog az ég felé, eltakarva a Napot, befedve a kékséget. Éles sípszavak hasítják a levegőt. — Egyes sugár, irány a balsarok! Kettes sugár... A vezényszavak is fátyolosak, elveszőek. Rettentő harc folyik most, soha nem látott küzdelem a legszörnyűbb elemmel. Egy csoport hallatlan erőfeszítéssel cipekedik az udvar túlsó oldalán. Mit cipelnek? Hevesinek egyszerre vág az agyába: az ott felhalmozott vegyi anyagokat hordják át biztonságosabb helyre. Ebben, igen ebben talán ő is segíthetne. Nem mozdul mégsem, csak áll és nézi, hogy erőlködnek azok. Valami megroppan a magasban, s a tető egy darabja sistergő zuhanással alázuhan. — Vigyázat! — ordítja egy kétségbeesett hang. A lezuhant gerendadarab apró lángocskákkal ég tovább a keramitköveken. Vízsugár zúdul rá, szétfröcsösen a fal tövében, s a fa sercegve elalszik. Vékony, kellemes arcú férfi áll meg Hevesi előtt. Tekintete töprengő. — Micsoda pech — mondja szemtelenül. — Tizenhat lottószelvényem maradt az íróasztalomon. Nem lesz mivel igazolni, ha nyerek. S amilyen a formám, biztos, hogy ezúttal nyerek. Kovács, az egyik gyári tűzoltó siet feléjük. — Kérek négy-öt embert, a pincekiürítéshez. Jelentkezzenek ott, az első kocsinál! S elmegy. Hevesi áll, nem mozdul. Miért éppen ő? Vannak itt jóval fiatalabbak is. A kövér Pusztai, Fischer, Zágoni, Léger. Már mennek is. De még egy kellene. — Na, jöjjön még valaki — mondja Fischer és jelentősen feléje néz. Na nem, felőlem bámulhatsz, mint a birka. Nekem családom van és negyvennégy éves elmúltam. És visszanéz mezőn, harciasan, keményen. — Jövök én! A kis Bárányné lép elő. Munkaköpenyben van, úgy amint leszaladt a szobájából. Egy nő. Zsebébe süllyeszti apró kézitükrét, amiben előbb még az arcát nézte — hű, milyen kormos lettem, te jó Isten! — és fintorgatva azt mondja: — Nem kéne zsebkendőt kötni az arcunkra? — Azzal elmennek. S Hevesi ott marad egyedül a szipákoló Arankával. Csak ne szipákolna úgy! Az ember idegeire megy a csuklása. — Hagyja már abba! — törmed rá idegesen. — Ezzel úgy sem segít ralia. Lojzi megy el közelükben, kézikocsit húz, az arca véres. — Vérzik a homloka — kiált utána. Amaz pedig: — Tudom. Esküvőn voltam Budakeszin és összeverekedtem az első vőfélylyel. Azzal tovább vonszolja a kocsit. Huligán. Nyegle, pimasz, taknyos! Mindig is utálta ezt a fickót. — Mi lehet vele? — szipákol Aranka. — Talán nem is él már. — Minek rohant a lángok közé? — mordul föl dühösen. — Ki kényszerítette? Azt hiszem, az ő kötelessége megmenteni a terveket? A nagy hős, Aranka is elhúzódik tőle. A kiszikkadt béka! Mi bajuk van vele? Amiért nem rohan a lángok közé, mint az álszent Keresztesi? Persze, azt majd felhasználja a jutalomosztáskor. Mintha nem kapna amúgyis elég prémiumot! De mintha csitulna a sistergés, csöndesedne az alvilági színjáték. Lángot egyáltalán nem látni már, a füst is áttetszőbben, világosabban kavarog. Az igazgató Hollán Béla, a parancsnoki kocsi körül ügyködik. Vigyázni kell, elvtársak, tele van a labor gyúlékony anyaggal. Valami csomagfélét vonszol a földön, Lojzi felé kiált, s a fiú már lohol a kiskocsival. Még mindig sípolnak, de már ritkábban. S már csak három vízsugár dolgozik. A létra tetejéről most különböző tárgyakat csúsztatnak lefelé. Az ablakon füst tör elő, gomolyogva kavarog, el-eltüntetve a létravéget. Aranka leült a földre. Hátát a falnak támasztja. Valamit kiáltoznak. Ketten is sietnek errefelé, integetnek. — Keresztesi! Hol van Keresztesi? Hevesi vállat von. — Bement! Bement az irodába. Már régen. Azok tovább integetnek, s a hivatali épület felé szaladnak. (Folytatjuk.) 1961. június 1 Akiknek nem jut belépőjegy a paradicsomba ennedy a választási kampány során a következő szavakkal igyekezett visszahozni a földre az amerikai gazdasági rendszer és életmód örökös és változhatatlan voltának magasztalóit: „Mielőtt még elnöki megbízásom lejár, újabb kísérletet folytathatunk majd, és megtudhatjuk fennmaradhat-e továbbra is egy nép olyan szervezettséggel és kormányzattal, mint a miénk. E kísérlet eredménye egyáltalán nem bizonyos...” Az elnök véleményét az amerikai gazdasági élet számos ténye támaszja alá. Ezek a tények nemcsak az elnöknek és a kormányzat többi tagjának, hanem sok üzletembernek is elűzi az álmát. Íme néhány közülük: Az utóbbi hónapok folyamán jelentősen csökkentették, vagy teljesen leállították egyes gépkocsiipari, textilipari, és alumíniumipari üzemek munkáját. Az ipari termelés mutatószámai ez év januárjában megint csökkentek: a termelési színvonal 2 százalékkal alacsonyabb, mint 1959 januárjában. Katasztrofálisan csökkent a termelés a vasiparban. Ez év január 1-től február 18-ig az amerikai kohók 9,4 millió tonna vasat öntöttek. Az elmúlt év ugyanezen időszakában a termelés 17,2 millió tonna vas volt. Az eladatlan autók száma hétről hétre növekszik és jelenleg már jóval meghaladja a milliót. Mindezeknek a jelenségeknek megvan a következményük a munkapiacokon: a munkaügyi államtitkár közölte, hogy februárban a munkanélküliség 5 millió 705 000 emberre terjedt ki, részleges munkanélküli volt további kétmillió személy. Húsz év óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség az Egyesült Államokban.özel hatmillió munkanélküli — ez a családtagokkal együtt mintegy 18 millió személyt jelent, akik számára immár nem jut belépőjegy a sokat magasztalt amerikai paradicsomba. 18 millió ember szorul jóval alacsonyabb keresetre, mint amikor munkája volt. Ennek az lesz a következménye, hogy további gyárakat zárnak be és további ezrek veszítik el munkájukat... Kennedy kormányának, amely egyelőre nem számíthat a gazdasági élet természetes megélénkülésére, csak egy útja marad: munkanélküli segélyt fizetni és ily módon emelni a lakosság vásárlóképességét, megakadályozni a munkanélküliség terjedését. De milyen sokáig bírják ezt? Az Egyesült Államokban nincs állandó munkanélküli segély. A munkanélküli segélyt csupán a munkanélküliség első 26 hetében adják. Nem kapnak munkanélküli segélyt azok, akik iskoláik elvégzése után nem kaptak munkát, vagy akik egyáltalán sohasem dolgoztak. Jelenleg a munkanélküliek valamivel több mint fele kap munkanélküli segélyt, de havonta további 150 000-ren veszítik el jogukat a munkanélküli segélyre. A munkanélküli segély heti 34 dollár. Aki tudja, hogy milyen sokba kerül az élet az Egyesült Államokban, az elképzelheti, milyen mikroszkópikus ez az összeg. Kennedy nem javasolja ennek az összegnek a felemelését, de meg akarja hosszabbítani a munkanélküli segély időtartamát 39 hétre. Vajon megelőzi-e ez a módszer a munkanélküliség további emelkedését? Vajon elégedő lesz-e, hogy az ország gazdasági élete megélénküljön? Az amerikaiak többsége hitetlenkedve vélekedik erről. Ezt egyébként maga a Kennedykormányzat is beismeri, megállapítva, hogy a gazdasági helyzet esetleges javulása egyelőre csak szerény lehet és jobb, ha az amerikai gazdasági élet hozzászokik az állandó munkanélküliséghez, amelyet, csupán a „társadalmilag elviselhető” méretekre lehet csökkenteni ... Az Egyesült Államoknak jelenleg még van bizonyos előnye a Szovjetunióval való gazdasági versengésben. De meddig tart ez az előny? Kennedy megbízatása gyorsan lejár, a Szovjetunió pedig 1965-ben rátér a 35 órás munkahétre. Hogyan magyarázzák meg akkor a „paradicsom” kapuja előtt munka nélkül őgyelgő amerikaiaknak, hogy sorsa csupán egyéni pech, nem pedig annak a rendszernek paradoxona, amelynek a mai világon nincs többé helye, s amely vesztesként került ki a szocialista tábor országaival folytatott gazdasági versengésből? Sokatmondó statisztika A dél-afrikai statisztikai hivatal megállapítása szerint a dél-afrikai színesbőrűek átlagos életkora 44,8 év, míg a fehérbőrű férfi lakosságé 64,5 esztendő. A színesbőrűek rendkívül alacsony átlagos életkora a nagymérvű gyermekhalandósággal áll összefüggésben. Dél- Afrikában 100 000 színesbőrű csecsemő közül 2000 hal meg, életének első három esztendejében.