Zalai Hírlap, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

1961. július 1 A pártoltali aktíva csoportok és a nyár értesítés érkező Földmű­velésügyi Miniszt Anyag­­ellátó VállalataUfarkakuta­si tsz címere: a jóéten szál­lítják a megrendízuper­me­­tort ekékkel és pasival. Az esemény, amely már hét­köznapi jelenség svetkezete­­ink életében, nem érdemelne különösebb figyet. S hogy mégis szót ejt a róla, annak oka elsősorban előzmények­ben rejlik. A kerkakuta tsz-ben is megértették, hoy nagyüzemi gazdálkodás nelük a földek összevonását, tuma a modern technikával törő, gépi mű­velést is jelenti. Gép kellene — állapították­­ egyaránt a vezetők és a tbc, csupán a hogyanra nem altak választ. Az egyik megítélésen aztán elhangzott a jóslat: a tagság­tól kellene izegyűjteni a szükséges összet. Csakhogy e java­slattal pcsolatban is fennmaradt a kérdőjel: Ki beszéljen m­­agákal? A választ a pártszervezetdta meg, ösz­­szehívta a partikívüli aktívát, alaposan megtanulták a gép­vásárlás jelentségét és a cso­port minden eves tagját be­osztották, hogy mely szövetke­zeti tagokat látgassa meg. A pirtomkív itti aktíva cso­port tagjáénál látogatása és meggyőző munkája nyomán 37 ezer forintot aánlott fel a szö­­­vetkezeti tagig a gépvásárlás­ra. Általában családonként öt­száz forinttal járultak a közös célhoz. De aktár olyan ember is, mint Kertész Pál agronó­­mus, aki a feajánlott ezer fo­rinton felül nég ötezret adott kölcsön a szövetkezetnek a terv valóra váltására. A tsz az összegyűlt 37 ezret kiegészítette még 13 ezerrel, s beadta a megrendelést. A többit a bank hitelez­i. Gutorföldét az elmúlt évben­­úgy emlegették, mint a megye egyik leggyengébb szövetkeze­tét. Az ilyen véleménynek meg is volt az alapja. Ma már azon­ban jócskán megváltozott a ta­valyi helyzet. E változásban je­lentős szerepe van a pártonkí­­vüli aktíva tevékenységének. Az esős időszak után azonnal összehívták az aktívát. A párt­­szervezet a kapálásra való moz­gósításra kérte az aktíva tag­jait, itt is minden aktíva sze­mély szerint megkapta, hogy kit keressen fel, kikkel beszél­gessen. Az aktívák munkája nyomán megszaporodott a dol­gos kezek száma a földeken és jó ütemben végezték és végzik a l­apások művelését. Az említett két példa szem­léltetően mutatja és bizonyítja, hogy most a nyári időszakban is lehet és kell is támaszkodni a pártonkívüli aktívára. Ezt azonban sok helyütt nem értik, vagy nem akarják megérteni. — Sok a munka, nem érünk rá most gyűlésezni — így mondta az egyik szövetkezeti község párttitkára, amikor az aktívá­ról érdeklődtünk. Válaszának azonban csak az egyik oldalát fogadhatjuk el igaznak. Azt, hogy az elmaradt kapálások, a beérett gabona aratása, a ka­szálás többszörös erőfeszítésre késztetné a szövetkezeteiket még akkor is, ha mindenütt a leg­nagyobb odaad­ás és munkafe­gyelem jellemezné a szövetke­zeti tagságot. Ezt az utóbbit azonban több szövetkezetről nem lehet elmondani. Így a ne­hézségek még inkább szapo­rodnak. Ebből azonban nem az a kivezető út, hogy nem érünk rá gyűlésezni, hanem éppen az, hogy alkalmas időben, akár egy vasárnap, akár egy esős félna­pon, összehívják az aktívát és segítségét kérjék a szövetkezeti tagok meggyőzésében, mozgó­sításában. Ahol ezt teszik és tették, ott bebizonyosodott, hogy a dolgozó tagok száma megnövekedett és a megbeszé­lésre fordított idő sokszorosan megtérült. Érdemes tehát ilyen­kor is időt és energiát fordíta­ni a pártonkívüli aktívacsopor­­tok összehívására, mert ez nagy erőforrást ad a termelőszövet­kezetnek. FARKAS ISTVÁN 27 ezer naposcsibe érkezik a napokban a letenyei járás termelőszövetkezeteibe. A járás tsz-einek nagy részében az idén építették fel a korsze­rű baromfitelepeket. Az emlí­tett 27 ezer naposcsibét az újonnan létesített farmokon helyezik el. ZALAI HÍ­R­Ű 3 ,ez forint nem egyenlő 220 forinttal A ZALAEGERSZEGI RUHA-­­ GYÁRBAN az év elején több munkahelyen szóba került a dolgozók között, hogy a minő­ségi mun­ka értékét nem fejezi ki a bérezés formája. A dol­gozók panaszolták, hogy egye­sek — a szalagban — soroza­tos selej­tjeikért ugyanazt a munkabért kapják, mint aki selejt nélkül termel. Ezek a megállapítások teljes egészében fedték a valóságot. Egyes dolgozók a 100 százalé­kos bér n­yújtottak 100 százalék iményt. Vol­tak oly helyek, alibi 60—80 , minőségi tel­jesítmé csak el. Bé­rük mé­ltlanul annyi volt, m­­9 százalékos munkál Ez a l­ósan befolyá­­solta a­inőségi mun­káját. I­­sztönző erő­vel Sőt minőség ja­vulását kát végzőket nem sarthatta további eredmé­nyek elérésére, mert nem lát­tak — személyi érdekeiknek megfelelő — célt a jobb minő­ségre való törekvésben, így a teremmesterek és a szalagvezetők figyelmeztető sza­vain kívül más nem serkentet­te pontosabb munkára a dol­gozókat. Mit eredményezet mindez? A gyár közel húsz szakmunkásának állandóan a hibás termékek javítását kellett végeznie. AZ ÉV ELEJÉN — a terme­lés tartalékainak feltárása köz­ben — szóba k került ez a kérdés is. Megállapították, ha csak a felére lehetne csökkenteni a hibás áruk mennyiségét, évente közel 200 ezer forint termelési értékkel tudna többet felmutatni a gyár. Az első felmérések után megindult a tervezés, hogyan, mi módon lehetne a dolgozó­kat személy szerint is érdekelt­té tenni a minőségi mun­ka ja­vításaiban. Hosszas tervezés után végül megszületett a terv. Elhatározták, hogy azokat a dolgozókat, akik hibás árut ad­nak tovább, figyelmeztetik, majd ha ez sem használ, a se­lejt mértékéhez viszonyítva csökkentik fizetésüket. Az ötlet, ,a kezdeményezés helyeslésre talált a dolgozók és a közvetlen termelést irányító műszakiak körében is. Érthető, hiszen a selejtcsökkenés ked­vezően befolyásolja az évi nye­reségrészesedési alapot is. AZ ÚJ MINŐSÉGI BÉRE­ZÉS, vagy ahogy a ruhagyáriak nevezik „­selejtbérezés”, még­sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Április 1-től e kö­vetelmények alapján kapták bérüket a dolgozók, mégsem mutatkozott jelentősebb javu­lás. Ma már ott tartanak a gyámban, hogy azt kir­i ön­­magu­k­tól, érdemes-e foglalkoz­ni a „selejtb­érezéssel”. A sta­tisztikák azt mutatják: Nem! Májusban mindössze 225 fo­rint „folyt” be a gyár pénztárá­ba selejtgyártók bércsökkenése folytán, holott a selejt javítá­sára fordított munka értéke megközelítette a 30 ezer forin­tot! Véleményünk szerint azon­ban helytelen lenne ilyen könnyen feladni a küzdelmet. A „selejtbérezés” nagyon ügyes kezdeményezés! Az a munkás, aki becsülettel ellátja felada­tát, nem visz haza kevesebb bért. Akit pedig anyagilag sújt e módszer, saját kárán tanulja meg, hogy a 100 százalékos bérért 100 százalékos munkát kell­ végezni! Egyéb szempontok is a „se­lejtbérezés” mellett szólnak. Például segítené a fiatal szak­munkások fejlődését. A gyako­ri hibával dolgozó munkás sa­ját személyi érdeke lenne, hogy gyorsabban elsaját-'+r- a szak­ma gyakorlati fogásait lépést tudjon tartani a tapasztaltabb dolgozókkal. MINDEHHEZ csupán az kell, hogy a szalagvezetők ne sajnál­ják idejüket. Vigyék vissza a­­ hibás munkadarabokat a dol­­­­gozókhoz, magyarázzák meg a­­ javítás módját. Ezzel tanul a­­ munkás, javul a minőség Igaz,­­ hogy a szalagvezetőnek eggyel­­ több gond terheli a vállát, de­­ megéri a fáradságot ez a mun­­­­ka. Karvalics László P­lö­m­merhet­ hírek orkanizsai járásból Tana- hívta össze a pártok u­igandistáit a járási p­g agitációs és propagá­lya. A részt­vevők i­ik az új okta­tási év és ismertet­ték előttük az új évadra ké­szült intézkedési tervet. A ta­nácskozás során a propagan­disták megbeszélték egymás közt a múlt év hasznos és cél­ravezető tapasztalatait. * Nem szünetel a községi nép­front bizottságok tevékenysége a nyári nagy munkák idején sem a járás községeiben. Leg­utóbb öt községben ülésezett a helyi népfront bizottság és ha­tározatokat hoztak az aratás gyors végrehajtásához szüksé­ges személyi és technikai fel­tételek megteremtésére. Ezekben a napokban a nép­front aktívái mindenütt a nö­­vényápolási munkák befejezése érdekében végeznek agitációs munkát a családoknál. * Folynak a párttaggyűlések a községi pártalapszervezetek­­ben, amelyeken a növényápo­lással és aratással kapcsolatos segítség módjait tárgyalják meg. Külön napirendi pontként csaknem minden alapszervezet­ben megbeszélik a tsz vezetők munkamódszerét is a kommu­nisták tanácskozásán. A tag­gyűléseken ismertetik az új ok­tatási évvel kapcsolatban ho­zott párthatározatot is. szervezés akadályozza a gépek még jőbb kihasználását a zalaszentgróti járásban A zalaszentgróti járás egyi­ke a megye legjobb kaszálók­kal rendelkező vidékének, hi­szen teljes hosszában — mond­hatni — kettészeli a Zala fo­lyó. A járás gépállomása ebben az évben kétezer hold fűkaszá­lást tervezett, amelynek nagy részét a napjainkban betakaru­­lásra kerülő , úgynevezett el­ső kaszálás teszi ki. A tervnek még a felét sem teljesítették! Az eddig géppel lekaszált terület alig haladja meg a 609 holdat. — Az idei kaszálás nem si­került úgy, mint ahogyan szá­mítottuk — mondja Szakáll János, a gépállomás techniku­sa. — A rétek nagy része tele iszappal, homokkal. Késlelte­tett a kedvezőtlen időjárás, de maguk a termelőszövetkezetek is. Tizennégy fűkaszánk van, azonban ezeket sem tudjuk kel­lően kihasználni. Mindenn­apos a géptörés A zalaszentgróti termelőszö­vetkezet az idén 200 hold ka­szálásra kötött szerződést. —­­ Amikor a szénának való fű be- i­gérett, két traktorosunkat: Dom­­i­ján Viktort és Kulcsár Jánost­­ irányítottuk hozzájuk. Mind-­­egyik fűkaszát kellően fölsze- I reltük, s mivel elegendő tar-­­ talékkal rendelkezünk — vagy­­ legalábbis akkor még rendel­keztünk —, megfelelő meny­­nyiségű tartalék­ért is adtunk a gépekhez. Mindez június első­­ napjaiban történt, de azóta alig múlt el nap, hogy ne adódott volna kaszatörés.Egyszerűen le­hetetlen olyan fordulót csinál­­niok, hogy cöveket, tuskót, dombot vagy hangyabolyt ne szelne a gép. Mindez p­ersze a nagy fűben nem látható, ami nem kis bosszúságot okoz a traktorosoknak, és eléggé ma­gas többletkiadást nekünk. A tavasszal azt jelentették Szent­grótról, hogy a réteket gépi kaszálásra előkészítették. Mi bíztunk ebben, s most fizetünk, rá. Eddig mintegy 15 kasza törött szét, pedig még le sem fogyott a 200 hold. Más körül­mények között már rég elfe­ledtük volna a szentgróti ka­szálást. Hasonló a türjei és még jó néhány termelőszövet­kezet rétje is. A kaszacsere, a szükséges javítások sok ér­tékes munkaórát rabolnak el, holott az idő sürget minket is. A felesleges „átcsoportosítások“ — kallódó munkagépünk nincs. Azonban a munkagépek fölösleges átcsoportosítása mi­att ugyancsak értékes órákat, napokat vesztünk. Itt van pél­dául a kapálás. A szövetkeze­tek vezetői annak idején csalá­dokra mérték ki a kukoricát, a burgonyát, egy szóval a ka­pásokat. Most, amikor a gyom­tól helyenként a sorokat sem látni, kapáljuk meg mi! — Pakodra három héttel ez­­előt kérték a kapálógépet. 87 hold kukoricájuk van, valaho­gyan nem ment a munka a ta­gokkal, a kukoricájuk kapá­­latlan. Beállt a gép, de a kukori­casorokat régen túlnőtte a gaz, és 22 holdon keresztül vesző­dött a traktoros, amikor a bri­­gád vezetője leállította. Három hét alatt 22 hold kapálás — ki­csit drága mulatság! — Tüskeszentpéteren ugyan­ezért 37 holdat hagytunk ott, és sorolhatnám. Presze, jó pél­dák is vannak, mint például a türjei, ahol ez idő alatt 300 hold kukoricát már másodszor kapáltunk. Hanyagság Sok szó esett az idén az ara­tás előkészítéséről. Az árpa aratásán már túl vagyunk, de állítom, a járás területén alig akadt egy vagy két termelő­­szövetkezet, amelyik gépi ara­tásra kellően előkészítette vol­na a táblákat. Egyszerűen megrendelték a gépet, aztán a „jók nevében” várták, hogy a bekötött kévéket összehordhas­sák. Már ahol várták. Zalavé­­gen például elnök, agronómus és brigádvezető nélkül álltunk be a 70 holdas őszi árpába. Se szélezve, se sarkozva, de még járatokat se vágtak a táblába. Felénk se néztek. Késik még a gereblyézés és a tarlóhántás is. Tűrj­én ugyanezen a napon már vezettük a 76 holdas tarlót napraforgóval. A tűzjelek jól előkészítették a gépi aratást. Öröm volt náluk dolgozni — mondják a traktorosok. — Fél nap alatt le is fogyott. Igaz, hogy öt aratógépet irányítot­tunk hozzájuk, és hozzátehe­tem azt is, hogy éppen azért kaptak ők annyit, mert más termelőszövetkezetekben nem volt kellően előkészítve a táb­la. Néhány napon belül a búzá­val és a többi gabonafélével folytatódik az aratás. Okulja­nak a példákból a termelőszö­vetkezetek vezetői. Küszöböl­jék ki a hátráltató körülmé­nyeket. Végezzék el a szelezé­­seket, hiszen minden letiport kalászért kár, ugyanakkor ke­rekítsék le a sarkokat. Időt és pénzt takarítanak meg ezzel. Ismétlem, mi mindenben segí­tünk, de lehetetlent a gépektől se várjanak. Azokra jövőre is szükség lesz, és sok múlik azon, milyen követelmények elé ál­lítjuk azokat az idei munkák­nál­ * B. L. Fellesik az új gabona tárolására a Terményforgalmi Vállalat A letenyei járásból várják az első szállítmányokat Megyeszerte folyik az idei gabonatermés betakarítása. Ho­gyan készült fel a Zala megyei Terményforgalmi Vállalat az új gabona fogadására? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Pajor Je­nő elvtársat, a vállalat igazga­tóját. A raktárakat már jóelőre ki­ürítettük, javítottuk, fertőtlení­tettük. A tavalyinál sokkal több aratógép, kombájn dolgozik a szövetkezeti földeken, s ez jó­val előbbre hozza az első ga­bonaszállítmány érkezését. A másik pedig az, hogy magas hozamokra van kilátás, s ez annyit jelent, hogy az elmúlt évivel egyenlő mennyiségű ga­bona tárolásáról kell gondos­kodnunk. Az idén viszont jóval kevesebb tárolótérrel rendelke­zünk, hiszen 1960-ban és az idén is sok raktárat átadtunk a termelőszövetkezeteknek. Ú­j­fel­éteték Az értékesítésre kerülő gabo­nán kívül még nagyobb meny­­nyiségű egyéb terményt is tá­rolnunk kell. Ugyanis a takar­mánykeverő üzemek beindulá­sával a termelőszövetkezetek­nek előnyös, ha bizonyos tétel takarmánygabonát átadnak ne­künk, s akkor viszik el a keve­réket, amikor akarják. A pö­­löskei tsz 20, a zalaszentmihá­­lyi ugyancsak 20, a rédicsi 10, a tófeji 15 vagon szemester­ményt helyez el vállalatunknál. A raktározás nehézségein úgy segítünk, hogy igénybe veszünk minden lehetőséget. Gondolunk arra is, hogy több vagon ter­mést kell szabadtéren tárol­nunk. Járási kirendeltségeink számítanak erre, s elegendő ponyvát, egyéb eszközt tarta­nak készenlétben. A gabona szállítását úgy szerveztük meg, hogy ne legyen torlódás, minél kevesebb munkaidő essen ki. Szervezett munka Járási kirendeltségeink ügy­intézői megbeszélték a tsz-ek­­kel, hogy mely napon, melyik időpontban és kik adják át a gabonát a Terményforgalmi Vállalatnak, így zökkenőmen­tesen mehet majd a felvásár­lás, a fogatoknak, vontatóiknak nem kell feleslegesen várakoz­­niok." Mint már utaltam rá, vállalatunk az idén 200 vagon gabona tárolására alkalmas magtárakat adott át a szövet­kezeteknek. A közös gazdasá­gokban természetesen kevés az olyan ember, aki több száz má­zsa terményt szakszerűen tudna kezelni. Ezért vállalatunk rak­tárosai mindent részletesen megbeszéltek a szövetkezeti raktárosokkal, s ha kell, gya­korlati segítséget is adnak mun­kájaikhoz. A közös gazdaságok­ban az idén 51 kombájn arat­ja, csépeli a gabonát. Úgy szer­vezzük meg munkájukat, hogy maradéktalanul átvehessünk minden szem gabonát. Lebenyéről várjuk ez első új gabonát . Mikorra várható az első szállítmány érkezése? — A nagyfokú gépesítéssel előbbrejött ennek is az ideje. Számításaink szerint először a letenyei járásból kapunk gabo­naszállítmányt a hét végén. Vagy a jövő hét elején. Ebből már következtetni tudunk az idei termésre. Szeretnénk, ha a tavalyinál jóval több, a szab­­ványnak megfelelő gabonát ad­nának át vállalatunknak a szö­vetkezetek — fejezte be nyilat­kozatát Pajor elvtárs. 3 190 szerfás épületbe az Északzalai A­lá? A hónap végéig van kiterme Megyénk tsz-ei az idén az is­tállóknak megközelítően a felét szériából építik. Az Északzalai Állami Erdőgazdaság az év vé­géig 190 szerfás épülethez ele­gendő anyagot biztosít a tsz-ek­­nek. Jancsó Gábor főmérnök az alábbi tájékoztatást adta a terv végreha­j­tásáról: Az utóbbi fél hónapban tíz széria-garnitúrát szállí­tottak el a tsz-ek az Északzalai Állami Erdőgaz­daság erdeiből. Kispáli egy csi­benevelőhöz, Tilaj egy növen­dékmarha istállóhoz, Kustán­­szeg és Felsőrajk egy-egy sül­dőszálláshoz, Zalaszombatfa egy növendékistállóhoz és egy sül­dőszálláshoz elegendő faanya­got szállított el. Ebben az esztendőben a tsz-ek 93 jószágszállás fel­építéséhez elegendő fát vet­tek át. Húsz sertésfiaztatót, hét nö­­vendékmarha istállót, 19 sül­­d­elszállást, 32 kertes hizlaldát, 13 csibenevelőt és két ku­kori­­cagórét építe­ttek a tsz-ek szer­fából. Az erdőgazdaság az év folya­mán egyébként több, mint há­romezer köbméter fával segíti a tsz-ek építkezését. A főmérnök tájékoztatása szerint az épületanyaggal kap­csolatosan kielégítő a helyzet. A 42 sertésfiaztatóhoz negy­vennek már kitermelték az anyagát, s húsz épületre valót el is szállítottak a szövetkeze­tek. A visszalevő két fiaztató­­hoz szükséges fát még a hónap végéig biztosítja az erdőgazda­ság, csupán az elszállítást kell a szövetkezeteknek meggyorsí­tani. iz anyagot azdaság építkezéshez szerint 60 sertés­­et kell biztosítani izdaságnak a fa­­b­ől 50 émi­letre ár kitermeltek, me garnitúrát el is szál. következetek. Az­­ Állami Erdő­gazda e a megye tsz­közsée mint felét — 163 faj magában. A közös , megfelelő segítsége,­ítkezéseik­hez az e­­tei, most már csak í­ó, mikor lesz a hitel­exel is­tálló, öt géppel aratják a gabonát a zalaszentiváni termelőszövet­kezetben. A képen Csiszár László traktoros a gazdag termést íísérő őszi árpát aratja. (Kincses I. felvétele)

Next