Zalai Hírlap, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

I SALAI HÍRLAP 1961. augusztus 1 A TASZSZ kivonatos ismertetője a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezetéről ( Folytatás az 1. od­atról.) élelmű gazdasággá válik: lénye­gében kielégülnek a szovjet em­berek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a ne­héz fizikai munka, a Szovjet­unió lesz az az ország, amely­ben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második év­tizedben megteremtjük a kom­munizmus anyagi-technikai bá­zisát, s az egész lakosság szá­mára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek sze­rinti elosztás elvének megvaló­sítását, s megtörténik az egysé­ges köztulajdonra való fokoza­tos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipa­ri termelés egész mennyiségé­nek növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esz­­ - te fo­lyamán körülbelül két és fél­szeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; húsz esz­tendő alatt legalább hatszoros­ra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egye­sült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, húsz év alatt pe­dig négy, négy és félszeresen növelni kell a munka termelé­kenységét, az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysé­ge a szovjet iparban kétszere­sen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelé­kenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység te­kintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sok­kal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lénye­gében befejeződik az egész or­szág villamosítása. Az éven­kénti v­illamosenergia terme­lésnek az évtized végére 900— 1000 milliárd, a második évti­zed végére pedig 2 700—3 000 milliárd kilowattórára kell nö­vekednie. Húsz esztendő alatt a vasko­hászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése ala­pján az első évtizedben megvalósul az iparban, a me­zőgazdaságban, az építkezés­ben, a közlekedésben, a rakodó munkálatokban, a kommunális gazdaságban a komplex gépesí­tés. Húsz év alatt tömeges mér­tékben valóra válik a termelés komplex automatizálása, s ez­zel egyidejűleg mind általáno­sabb lesz az automata üzemek­re és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktív technika, legelsősorban a légi közlekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszí­tést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelé­sének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése az ipar mind ésszerűbb telepítését kö­veteli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek kom­plex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a la­kosságnak a nagyvárosokban való mértéktelen összezsúfoló­­dását. A párt megszervezi a mező­­gazdaság termelő erőinek ha­talmas fellendítését, amely le­hetővé teszi két, egymáshoz szo­rosan kapcsolódó feladat meg­valósítását. a) Nagyértékű táp­anyagok bőségének megterem­tését a lakosság, s a nyersanya­gok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését. A mezőgazadság a műszaki felszerelés és a termelés szer­vezettsége tekintetében megkö­zelíti az ipar színvonalát. A me­zőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz. A me­zőgazdaságnak a természeti erőktől való függősége jelentő­sen csökken, majd egészen mi­nimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a fel­tételeit annak, hogy a kolhoz­tulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pe­dig össze is olvadjon vele egy­séges kommunista tulaj­donná. Az egész lakosság és a népgaz­daság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielé­gítése céljától a mezőgazdasági termelés egész hozamát tíz év alatt mintegy két és félszere­sére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszere­sére. A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múl­nia a mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A Szovjetunió az első tíz esz­tendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államo­kat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó meny­­nyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt-hatszo­rosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazda­sági vezetés és tervezés tökéle­tesítésének. A kommunista építés feltéte­lezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejleszté­sét, a népgazdaság központosí­tott állami irányításának meg­erősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. Az egységes nép­­gazdasági terv keretein belül tovább bővül a helyi szervek és­ vállalatok gazdasági önállósága és jogköre. A tervezésben mind nagyobb szerepet kell játsza­­niok az alulról — a vállalatok­tól — kiinduló terveknek és ja­vaslatoknak. A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a ter­vezet — maradéktalanul fel kell használni az áru-pénz ösz­­szefüggéseket, annak az új tar­talomnak megfelelően, amelyet ezek az összefüggések a szocia­lizmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesztése olyan esz­közeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz,­ár, ön­költség, haszon, kereskedelem, hitel, pénzgazdálkodás. A tulaj­don egységes kommunista for­májának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszeré­re való áttéréssel az áru-pénz összefüggések gazdaságilag el­avultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének eme­lését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű fel­adatot tűzi ki, hogy a Szovjet­unióban — bármely tőkés or­szághoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszín­vonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogy a kommuniz­mus építésében az anyagi érde­keltség elvére kell támaszkod­ni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizmus felé halad­va azonban, a személyi igények kielégítése egyre inkább a tár­sadalmi fogyasztási alaptól tör­ténik, s ennek növekedési üte­me meg fogja haladni az egyé­ni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista elosz­tásra való áttérés azután törté­nik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagyis amikor bekövet­kezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a tár­sadalom minden tagja számára elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedel­me a következő tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakos­ra jutó reáljövedelem húsz év alatt több mint három és fél­szeresére nő. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme (a társadalmi alapok leszámításával) egy dol­gozóra számított átlagban csak­nem megkétszereződik, húsz év alatt pedig három-három és fél­szeresére emelkedik. Már­ az első tíz esztendőben megtörté­nik a viszonylag kisebb fize­tésű munkások és alkalmazot­tak reáljövedelmének felemelé­se olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kis­fizetésű munkás és alkalma­zott. A kolhozparasztok — átlagos reáljövedelme a munkaterme­lékenység növekedésének gyor­sabb üteme alapján — gyorsab­ban növekszik majd, mint a mun­káso­ké és egy dolgozóra , számítva az első tíz esztendő-­­ ben több mint megkétszerező- 1­0 fik, húsz év alatt pedig több , mint megnégyszereződik. Jelentősen emelkedik a szov­jet értelmiség széles rétegeinek i­s mérnököknek és techniku-­­­soknak, agronómusoknak és­­ állattenyésztőknek, pedagógu-­­ soknak és orvosoknak, a nép- s művelés dolgozóinak fizetése. A második tíz esztendőben­­ megvalósul az anyagi és kultu-­­ rális javak bősége, az egész la-­­ kosság számára, megteremtőd­nek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban­­ áttérjünk a javak szükségletek­­ szerint történő elosztásának­­ kommunista elvére.­­ Az SZKP feladatul tűzi ki a­­ lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempont-­­ jából a legégetőbb problémá­nak — a megoldását. A máso­dik tíz esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal háza­sokat is beleértve, a higiénia és a kulturált élet követelményei­­nek megfelelő egészséges laká­sa lesz. A második tíz esztendő folyamán a lakóházak haszná­lata fokozat­osa­n ingyenessé válik, minden állampolgár szá­mára. A közlekedési eszközök (vil­lamos, autóbusz, trolibusz, met­ró) használata a második tíz esztendőben már ingyenes lesz és a második tíz esztendő vé­gére ingyenese­k lesznek az olyan közszolgáltatások, mint a víz-, gázellátás, a fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megvalósul az áttérés a hat­órás munkanapra — úgy hogy hetenként egy pihenőnap lesz —, illetve a 34—36 órás mun­kahétre, heti két pihenőnappal. A föld alatt végzett és az egész­ségre ártalmas munkakörök­ben ötórás lesz a munkanap, il­letve harminc órás az ötnapos munkahét. A második tíz esztendőben a munka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rövidebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legtermeléke­nyebb és legjobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növekedni fog a dolgozók évi fizetett szabadságának tartama is. A kitűzött program sikeresen teljesíthető békés viszonyok között. A nemzetközi helyzet bonyolódása és ennek követ­keztében a honvédelmi kiadá­sok elengedhetetlen növelése késleltetheti a nép­jólét emelé­sére vonatkozó tervek végre­hajtását. A nemzetközi kapcso­latok tartós rendezése, a kato­nai kiadások csökkentése, külö­nösen pedig az általános és teljes leszerelés megvalósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dol­gozók életszínvonalának eme­lésére vonatkozó tervek jelen­tős túlteljesítését. A tervezet meghatározta az SZKP feladatait az államépítés és a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése terén. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatúra világtörténelmi szerepet ját­szott és biztosította a szocializ­mus győzelmét a Szovjetunió­ban. A szocializmus építésének folyamatában a proletárdikta­túra maga is módosult. A munkásosztály — a törté­nelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi célul, hogy ha­talma örökös legyen. A szocia­lizmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és végérvé­nyes győzelmének biztosításá­val és a kommunizmus építé­sének általánosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a prole­táriá­tus diktatúrája be­töltötte történelmi küldetését és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsé­ge megszűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a po­letárdik­­tatúra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akara­tának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámutat, hogy a munkásosztály diktatúrájának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az állam, mint egységes népi szervezet, meg­marad a kommunizmus teljes győzelméig. A szocialista demokrácia to-­­ vábbi fejlődésének folyamata­­i­ban az államhatalom szervei ] fokozatosan átalakulnak a tár-­­­sadalmi önkormányzat szervei-­­ vé.­­ A kommunista építés során fokozódni fog a tanácsok sze-­­­repe, amelyek a nép mindent­­ átfogó szervezetévé, a nép egy­­­­ségének megtestesítőjévé vál-­­ tak. ) A párt szükségesnek tartja, a­­ népi képviselet formáinak tö­­­­kéletesítését és a szovjet válasz-­­­tási rendszer demokratikus el-­­­veinek fejlesztését.­­ A tanácsok munkájának meg­javítása érdekében, továbbá,­­ hogy munkájukba újabb erők­­ kapcsolódjanak be és a dolgo­­­­zók újabb százezrei és milliói­­ járják ki az államvezetés isko­­l­­áját, minden választásnál cél-­­ szerű a tanácsi képviselők leg­alább egyharmadát megújíta­ni, azért, hogy minél több meg­ ,­felelő ember kapcsolódjék be a­­ vezető szervek munkájába, tov­­­vábbá, hogy az államigazgatás­­ egyes dolgozóinak ne legyen le­hetőségük a hatalommal való­­ visszaélésre, a párt szükséges­nek tartja a vezető szervek sze­mélyi állományának rendszeres felújítását. Célszerű leszögezni , azt az elvet, hogy a szövetségi, a köztársasági és a helyi szer­vek vezető munkatársait rend­szerint legfeljebb csak három­szor válasszák meg egymásután tisztségükre. A tervezet kimondja, rend­szeresíteni kell, hogy a dolgo­zók megvitassák a törvényter­vezeteket és más állami, vagy helyi jelentőségű döntéseket. A legfontosabb törvénytervezete­ket népszavazásra kell bocsá­tani. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építésé­nek általánosan kibontakozó idősza­kában fokozódik a társa­dalmi szervezetek szerepe. Kü­lönösen megnövekszik a szak­­szervezeteknek, a kommunista ifjúsági szövetségek, a különbö­ző szövetkezeti szervezetek sze­repe. A társadalmi szervezetek ön­tevékenységének fejlesztése cél­jából a­­párt szükségesnek tart­ja ezek fizetett apparátusának további csökkentését alulról felfelé, továbbá a soron követ­kező választásokon minden egyes társadalmi szerv szemé­lyi állománya mintegy felének felújítását. Célszerűnek tartja, hogy a társadalmi szervezetek vezető munkatársait egymás­után rendszerint legfeljebb két alkalommal válasszák meg. A szocialista államiság fejlő­dése fokozatosan arra vezet, hogy ez az államiság társadal­mi kommunista önkormányzat­tá alakul át, amelyben egye­­sülnek a szovjetek, a szakszer­vezetek, a szövetkezeti és más tömegszervezetek. Ez a folya­mat a demokrácia további fej­lődését fogja jelenteni. A történelmi fejlődés elke­rülhetetlenül az állam elhalásá­ra vezet. Az állam teljes elha­lásához szükséges a belső fel­tételek — a fejlett kommunis­ta társadalom felépítése, vala­mint a külső feltételek megte­remtése — a kapitalizmus és a kommunizmus közötti ellent­mondásnak nemzetközi síkon, a kommunizmus javára történő végleges megoldása. A tervezet a továbbiakban meghatározza az SZKP felada­tait a Szovjetunió fegyveres erőinek és védelmi képességé­nek fokozása területén,­ s rá­mutat, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve a szov­­­jet állam külpolitikájának ál­talános irányelve volt, s az is marad. A nemzetiségi kapcsolatok kérdéséről a programtervezet a többi között a következőket mondja: • A kommunizmusnak a Szov­jetunióban bekövetkező győzel­mével a nemzetiségek még kö­­zelebb jutnak egymáshoz, meg­növekszik gazdasági és eszmei közösségük, kifejlődnek szelle­mi arculatuknak közös kommu­nista vonásai. A tervezet a továbbiakba­n azokról a feladatokról beszél, amelyeket a pártnak az ideoló­gia, a nevelés, a képzés, a tu­domány és a kultúra területén kell megoldania. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttmű­ködése nem jelenti az ideológiai harc megszűnését. A kommu­nista párt a jövőben is lelep­lezi a kapitalizmus népellenes, reakciós lényegét, s a kapita­lista rend szépítgetésére irá­nyuló mindenféle próbálkozást. A közoktatás rendszerét oly módon építjük fel, hogy a fel­növekvő nemzedék oktatása és nevelése szorosan kapcsolódjék az élethez, a termelő munká­hoz, s hogy a felnőtt lakosság a termelésben végzett munká­ját összeköthesse a tanulás és a képzés folytatásával, a maga hivatásának és a társadalom szükségleteinek megfelelően. A tudomány alkalmazása döntő tényezője lesz a társa­dalmi termelőerők hatalmas növekedésének. A programter­vezet meghatározza a kulturális építés, az irodalom és a művé­szet területén jelentkező fel­adatokat is. A szovjet irodalom, a zene, a festőművészet, a film, a színház, a művészet minden ága újabb­­magaslatokra jut az eszmei tartalom és a művészi kifejezőkészség fejlődésében. A programtervezet a követ­kezőkben rámutat: Mivel az egyes országok­ban a szocialista forradalom külön­böző időpontokban játszódik le és a gazdasági és kulturális fej­lődés színvonala is más és más, a különböző országokban nem feltétlenül egyidejű a szocia­lizmus építésének befejezése, il­letve az áttérés a kommunizmus általánosan kibontakozó építé­sének időszakára. A szocialista államok fejlődése az egységes szocialista világrendszerben e rendszer törvényszerűségeinek és fölényének alkalmazása azonban megadja ezeknek az országoknak a lehetőségét arra, hogy lerövidítsék a szocializ­mus építésének idejét, megnyí­lik előttük az a távlat, hogy egyazon történelmi korszakon belül, többé-kevésbé egyidejű­leg térjenek át a kommuniz­musra. Az az ország, amely elsőként halad a ko­­munizmus felé, megkönnyíti és meggyorsítja az egész szocialista világrendszer haladását a kommunizmus felé. A tervezet meghatározza az SZKP feladatait a többi szo­cialista ország kommunista pártjaival való együttműködés­re, politikai, gazdasági és kul­turális téren. Az SZKP és a szovjet nép mindent megtesz azért, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus építésében segítséget nyújtson a szocialista tábor minden népének. A párt életének törvénye, szögezi le a következő részben a tervezet, a pártélet lenini normáinak és a közösségi ve­zetés elvének következetes be­tartása. A pártélet lenini elveivel összeegyeztethetetlen a szemé­lyi kultusz, s a vele kapcsola­tosan a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia és a szocialista törvényesség meg­sértése. A kollektív vezetés lenini el­vének következetes megvalósí­tása, a párt friss, új erődnek a vezető pártszervezetekbe való széleskörű bevonása, az idős és a fiatal káderek tevékenységé­nek helyes összehangolása ér­dekében, valamint azért, hogy egyes funkcionáriusok kezébe ne öszpontosulhasson mérték­telenül a hatalom, és hogy a közösség ellenőrzése mindig ér­vényesüljön, a párt szükséges­nek tartja egész sor intézkedés végrehajtását. A többi között annak a gyakorlatnak a valóra­­váltását, hogy meghatározott arányban rendszeresen felújít­sák a párt választott szervei­nek személyi állományát, kezd­ve az alapszervezetektől a köz­ponti bizottságig, s egyszers­mind biztosítsák a vezetés fo­lyamatosságát. Minden egyes rendes válasz­táson az SZKP Központi Bi­zottságának és elnökségének összetételét legalább negyed­részben megújítsák. Az elnök­ség tagjait rendszerint legfel­jebb csak három alkalommal választják meg egymásután. Egyes pártvezetők elismert tekintélyüknél, rendkívüli poli­tikai, szervezői és egyéb képes­ségeiknél fogva egymásután hosszabb időre is beválasztha­tók a párt vezető szerveibe, ha zárt (titkos) szavazáson meg­kapják a szavazatok legalább háromnegyedét. A szövetségi köztársaságok , kommunista pártjai központi bizottságának, a kerületi bi­zottságoknak, a területi bizott­ságoknak személyi állományát minden rendes választáson leg­alább egy­harmadában megújít­ják, a körzeti, a városi és a la­kóterületi bizottságok esetében, a pártbizottságok, vagy az alap­szervezeti vezetőségek személyi állományát pedig felében újít­ják meg. Ezeknek a vezető­ pártszerveiknek a tagjait legfel­jebb háromszor lehet egymás­után megválasztani. Az alap­­szervezetek titkárai legfeljebb csa­k két alkalommal választ­hatók meg egymásután. A pártszervezet politikai ké­pességekre és hozzáértésre te­kintettel a vezetőszervek állo­mányában megválaszthatja va­lamelyik funkcionáriust hosz­­szabb időre is, ha a szavazatok­nak legalább háromnegyed ré­szét megkapják. A­kik választott tisztségük idejének lejártával kiválnak a párt vezető szervéből, későbbi választásokon ismét megvá­­laszthatók. Az SZKP Központi Bizottsá­gának és más vezető szervei­nek személyi állományából való leváltásra döntést csak akkor lehet hozni, ha zárt (titkos) sza­vazáson az adott szerv összes tagjainak legalább kétharmada, megszavazza a döntést. A párt továbbra is erősíti so­rainak egységét és tömörségét, tisztán megőrzi a marxizmus— leninizmus zászlaját. Az SZKP programtervezete ezután hangsúlyozza a párt és a nép közötti kapcsolatok to­vábbi kiszélesítésének és elmé­lyítésének szükségességét. Ugyanakkor a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is erősíti a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységét, fej­leszti testvéri kapcsolatait az összes kommunista- és munkás­pártokkal. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban — hangzik a programtervezet befejező része — az emberiség sok évszázados történetének legnagyobb győ­zelme lesz. Manden egyes újabb lépés a kommunizmus ragyogó­ csúcsai felé, valamennyi ország dolgozó tömegeit lelkesíti, ha­talmas erkölcsi támogatás­a minden nép társadalmi és nem­zeti felszabadításáért vívott harcban meggyorsítja a mar­xizmus—leninizmus eszméinek világméretű diadalát. A kommunista párt kipróbált vezetésével, a marxizmus—le­­ninizmus zászlaja alatt a szov­jet nép felépíti a kommunista társadalmat. A párt ünnepélye­sen kijelenti: a szovjet embe­rek mai nemzedéke a kommu­nizmusban fog élni! (MTI) Elutazott dr. Kwame Akrumah thaiai köztársasági elnök­­ Dr. Kwame Nkrumah, a Ghá­nái Köztársaság elnöke és kí­sérete háromnapos hivatalos látogatás után hétfőn délelőtt elutazott Magyarországról. A ghánai elnök búcsúztatá­sára megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, valamint Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Rónai Sándor, az ország­­gyűlés elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter. Ott volt az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács számos más tag­ja, a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen vol­t ■ a búcsúztatásnál a budapesti­­ diplomáciai képviseletek szá­­­­mos vezetője és­ tagja. Eljöttek a Budapesten tanuló afrikai­­ diákok képviselői is.­­ A díszőrség parancsnoka je­­­­lentést tett Nkrumah elnöknek. [ Felcsendült a magyar, majd a ’ ghanai himnusz, s közben 12­0 ágyú huszonegy össztüze bú­■ csúztatta az elnököt. Nkrumah elnök Dobi István társaságában f­ellépett a díszőrség előtt és üd­­­vözölte azt.­­ Ezután Nkrumah elnök és Dobii István, az Elnöki Tanács­­ elnöke, búcsúbeszédet mondott-

Next