Zalai Hírlap, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
2 ik Móf Malí Barnámmá Angliában a Lord Russel vezette Százak Bizottsága következetesen harcol az angol területeken felállított amerikai támaszpontok ellen. A tömegek mozgósításával igyekszik az angol kormányt eltéríteni az atomfegyverkezés politikájától. Megfékezik az OAS terrorcsapatait Algériában. Képünkön: harckocsi Algírban, a körülzárt Bab-el-Oued negyedben. Korea, Dél-Phenjan tartomány: tavaszi munkára indulnak a Namcal-i (Andju-i járás) mezőgazdasági szövetkezet tagjai. ZALAI HÍRLAP A Belga Kamunista Párt Központijoságának felhívása, Brüsszel (TASZSZ) A Craspeau Rouge pénteki száma közöli a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának a közelgő május 1 alkalmából Beligium lakosságához intézett felhívását. -‡ A dolgozók május 1-i tüntetése — hangzik a felhívás — jelentse a Bundeswehr és a belga fegyveres erők atomfelfegyverzése, a Belgiumban létesített nyugatnémet támaszi pontok elleni harc kezdetét. — Harcoljanak a belga dolgozók a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti meg nem táadási szerződésért, a leszerelésért, s azért, hogy Belgium szakítsa el a kötelékeket, amelyek a NATO-hoz fűzik. A belliga dolgozók egyúttal indítsanak harcot gazdasági követeléseik teljesítéséért, sztrájkjogaik védelmében, demokratikus reformok bevezetéséért és a reakció terrorista módszerei ellen. Algériai hírek Algír. (MTI) Hivatalos adatok szerint pénteken Algériá- ban 14-en haltak meg és 18 sebesülés történt terrorcselekmények következtében. Az OAS egyik rohamcsapata Orleansville közelében támadást intézett három francia őrállomás ellen. A három őrállomás mintegy 50 főnyi legénységét előbb letartóztatták, majd fegyverük átadására kényszerítették és szabadon bocsájtották. A támadás az éjszakai órákban történt. A francia ka tonaság a környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a nyomozást. Párizs (MTI) Franciaország egy hét múlva válaszol De Gaulle kettős kérdésére: helyesli-e az eviani egyezményt, és megadja-e a köztársaság elnökének a teljhatalmat az egyezmény végrehajtásához. ) De Gaulle hétfői rádióbeszéde óta a nagy politikai pártok kifejtették álláspontjukat. Bár nem kétséges, hogy a francia választók túlnyomó többsége igennel fog szavazni április 8- án, a különböző politikai irányítatok képviselőinek nem kis fejtörést okozott, hogyan fogalmazzák meg álláspontjukat . A népszavazást megelőző kampányban nem annyira azáprilis 8-i igenről vagy nemről van szó, mint inkább az azt követő parlamenti választásokról, amelyeknek eredménye szempontjából nem közömbös, hogy a pártok az algériai kérdésben és De Gaulle egész politikájával kapcsolatban milyen pozíciót foglalnak el. A jelenlegi nemzetgyűlés félmásnapján világosan leszögezte választói előtt: helyesli az eviani egyezményt, amelyben saját következetes politikájának eredményét látja, és igennel szavaz az algériai békére. Ugyanakkor aláhúzta: továbbra is elveti a degaulleista személyi hatalmat, amely kül- és belpolitikai vonatkozásban is reakciós politikát folytat és az algériai háború elhúzódásáért is felelős. A Francia Szocialista Párt némi habozás után lényegében hasonlóan fogalmazta meg álláspontját, mint a kommunisták, és ilyen értelmű az Egyesült Szocialista Párt határozata is. A katolikus irányzatú köztársasági népi mozgalom, az MRP, amely De Gaulle csalódott híveinek szavazataira pályázik, csak az algériai békére korlátozta igen szavazatát. A népszavazás előkészítése a jövő héten éri el tetőfokát. A pártok képviselői a rádióban és a televízióban még egyszer kifejtik álláspontjukat. A Francia Kommunista Párt nevében Waldeck Rochet és Jacques Duclos beszél. De Gaulle, mint a pénteki minisztertanács után. közölték, április 6-án újabb beszéddel zárja le a belpolitikai kampányt. _________________ Választási kampány a francia népszavazás előtt A gazdasági „fáradtság“ jelei is Az amerikai gazdaság helyzetére élénk fényt vet az a kimutatás, amit az amerikai kormány illetékes hivatala tett közzé a februári ipari termelés mutatószámairól. E hivatalos adatokból kitűnik, hogy az amerikai gazdaság a kilátásba helyezett újabb „fellendülés” helyett immár három hónapja egy helyben topog. „A gazdasági pangás számos jele mutatkozik — írja az U. S. News and World Report című folyóirat. — Ide tartozik a további nagyarányú munkanélküliség, az új tőkebefektetések hiánya, az aranytartalékok szüntelen csökkenése.’’ Az amerikai gazdaság pangása nemcsak az amerikai sajtót nyugtalanítja. Az amerikai szakszervezetek vezetői a múlt héten felkeresték Kennedy elnököt, és felhívták figyelmét az USA gazdasági helyzetére. Felkérték, hogy intézkedjék a munkaerő foglalkoztatásának fokozásáról. A szakszervezeti vezetőkkel folytatott megbeszélésével kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva, Kennedy március 14-i sajtóértekezletén elismerte, hogy az Egyesült Államokban „súlyos probléma” a tömeges munkanélküliség. Ez ideig az amerikai kormánynak a gazdasági fejlődés serkentésére foganatosított intézkedései a katonai kiadások növelésére szorítkoztak. Az 1960-as év utolsó évnegyedéhez viszonyítva (évi átlag 147 milliárd dollár) a következő időszakokban mindegyre nőttek a katonai kiadások, s a múlt év utolsó negyedében ezek évi színvonala mintegy 52 milliárd dollárra rúgott. Jellemző továbbá, hogy még azok az újságok és gazdasági folyóiratok is, amelyek a katonai kiadások növelése mellett kardoskodtak, ma kénytelenek elismerni, hogy ez nem használt az amerikai gazdaságnak, oszlatását ugyan még nem jelentették be hivatalosan, mégis kevesen kételkednek benne, hogy De Gaulle a népszavazás eredményét az őt támogató pártok, elsősorban az MNR helyzetének megerősítésére és saját hatalmának növelésére igyekszik majd kihasználni. A Francia Kommunista Párt a népszavazás bejelentésének így például a Magazin of Wall Street nemrégen ezt írta: „Nem váltotta be a reményeket az a kísérletünk, hogy gazadaságunkat a katonai kiadások növelésével emeljük új csúcsokra. A gazdasági föllendülés a „fáradtság” jeleit mutatja. Ideje lenne tudnunk, hogy a katonai kiadások önmagukban véve csupán átmeneti csillapítószerek ...” Ez idő szerint már senki sem beszél még rövid ideig tartó föllendülésről sem. Ehelyett a közgazdászok újabb hanyatlást emlegetnek, így tehát a beharangozott „föllendülés” helyett az amerikai gazdaság ugyanazon súlyos nehézségekkel küszködik. Egy dolog azonban nyilvánvaló: a megoldást nem a gazdaság militarizálásában kell keresni. A megoldás a békés versenyben, a leszerelésben található meg. S. V. NEMZETKÖZI SZEMLE Kulcsok és jóslatok A VILÁG az elmúlt héten is Genfre figyelt legjobban, illetve azokra a megnyilatkozásokra, amelyek a genfi leszerelési tanácskozásokkal foglalkoztak. „Találkozásainkon bizonyos haladást értünk el” — mondotta többek között Gromiko szovjet külügyminiszter, és alapjában véve hasonló hangnemben tájékoztatta a sajtót Bush amerikai külügyminiszter is, amikor visszaérkezett Washingtonba. Ugyanakkor azonban tudomásul kell vennünk, hogy a genfi tanácskozások eddig semmiféle konkrét eredményt nem hoztak, de semmi esetre sem jutott a konferencia zsákutcába, pedig a kulisszák mögött a béke ellenségei mindent elkövettek ezért. Az általános és teljes leszereléshez a járható utat a szovjet javaslat mutatja és ezt támogatja az egész világ békeszerető közvéleménye. A nyugati hatalmaknak ezúttal nem sikerült elterelni a figyelmet a legfőbb kérdésekről, bár megkísérelték a részletproblémák útvesztőjébe juttatni a tanácskozást. Hogy hol következik majd be a konkrét megegyezés, ma még nem lehet tudni. Sokan találgatják, sor kerül-e a genfi tanácskozások eredményeként valamiféle csúcstalálkozóra. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy bizonyos kérdések megoldására a genfi értekezlet is alkalmas, de vannak olyan problémák, amelyekben végérvényesen egy magasabb szintű tanácskozás dönthet. A BÉKÉS építő munka szeretete áradt ebben az időszakban is Hruscsov szovjet miniszterelnök valamennyi megnyilatkozásából. A tokiói egyetem levelére adott válaszában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemcsak konkrét programot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésre, hanem gyakorlati példát is mutatott már. Ugyanakkor Kennedy elnök több kijelentése az Egyesült Államok politikájának ingatag voltára enged következtetni. Rossz vért szült még Amerika szövetségesei körében is az a Kennedy-nyilatkozat, amely szerint az Egyesült Államok háború esetén kész elsőként nukleáris fegyvert alkalmazni. Az elmúlt hét egyébként igen zsúfolt volt meglepő nemzetközi eseményekben. A legnagyobb érdeklődést az argentínai és a szíriai események váltották ki. A jelek szerint — az erős hírzárlat ellenére is — a Szíriában történtek érthetőbbek. A hét közepén bekövetkezett államcsíny — úgy látszik — erősen belpolitikai jellegű, de minden bizonnyal hatással lesz az arab államok egymás közötti kapcsolataira. Persze a további fejleményeket ma még meglehetősen nehéz megítélni. Sokkal bonyolultabb az argentin helyzet. Itt, mint ismeretes, március 18-án, az országos választásokon az Igazság Frontba tömörült ellenzéki erők — többségükben Juan Peron, volt diktátor hívei — jelentős győzelmet arattak. Bebizonyította ez a választás, hogy Frandiziban nem bíznak többé a tömegek. Miért van ez így? Frondizit három évvel ezelőtt a haladó erők segítették uralomra, mert a programjában több olyan ígéret szerepelt, ami az argentin nép számára létfontossági, mint például a földreform, vagy az olajvállalatok államosítása. Ennek a programnak a megvalósítására azonban nem került sor és az argentin népgazdaság helyzete ma katasztrófálisabb, mint valaha. ttttMmK lényegében az Amerikai Egyesült Államák politikáját szolgálta. Természetes tenni, hogy a nép emelteit következetesen szolgáló kommunisták is szembeszálltak vele és az ellenzem erőket támogattak. Így a ronaszi-párt vereséget szenvedett. De nem bízik rronaizipan a legszélsőségesebb reakció sem. az imperialista pontikat követő katonai vezetők a választások után kényszeritették az elnököt. Hogy semmisítse meg a választások eredményeit, majd őt magát is lemondattak, a pucscsot végrehajtó katonák jelentése szerint ezzel a „helyzet , tisztázódott”, valójában azon-sban csak tovább bonyolodott. Van ugyan már új elnök, de szinte bizonyosra vehető, hogy az argentin dolgozók nagy többsége nem fog egykönnyen belenyugodni a szélsőségesen reakciós kormány uralml. Az megalitásban küzdő Argentin Kommunista Párt politikája és taktikája világos. A párt a reakció minden megnyilatkozása ellen harcol, és a fő veszélyt jelenleg az amerikabarát katonai korok jelentik. A kommunisták leleplezik a peronista pártvezérek demagógiáját, de a peronista dolgozókkal kapcsolatot teremtve, egységfrontot alkotnak a jelenleg legveszedelmesebb reakció ellen. Csak az amerikabarát imperialista körök legyőzése után alakítható ki ugyanis a nép érdekeit legjobban szolgáló reális, független politika. VÁLTOZATLANUL a világpolitikai érdeklődés központjában volt az elmúlt héten Algéria is. Az OAB-szal vívott harcban az elmúlt heten Párizs a korábbinál nagyobb határozottságot mutatott. De Gaullenak minden oka megvan erre. Az eviani megegyezés előtti időszakban az UaS tevékenysége bizonyos tekintetben jól jött a kormányzatnak, mert egyrészt bizonyos egyensúlyi helyzetet teremtett a francia belpolitikában, másrészt fékezte az FLN tevékenységét is. Ma már azonban más a helyzet. Ha a De Gaulle-kormány meg akarja tartani a már amúgy is eléggé lejáratott nemzetközi tekintélyét, akkor feltétlenül meg kell mutatnia, hogy ura a helyzetnek. Hatni akar De Gaulle az erélyesebb intézkedésekkel a demokratikus gondolkodású francia tömegekre is, különös tekintettel az április 8-i népszavazásra. A kommunista párt vezetői félreérthetetlenül kijelentették, hogy a párt és a pártot támogató tömegek igennel szavaznak április 8-án, de ez az igen,csak az algériai békére igen, de De Gaulle egyéb téren folytatott politikájára nem. A degaulleista politika jellege ugyanis alapvetően reakciós, és ez ellen a francia kommunisták változatlanul folytatják harcukat. De Gaulle reakciós politikáját egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a francia kormány távollétével tüntet a leszerelési értekezleten. TAVASZODIK. A tavaszi időjárás pedig nemcsak napsugarat, hanem olykor böjti szelet, néha hózivatart is jelenti így van ez a nemzetközi politikában is. És ha nem is történt semmi nagyobb horderejűkonkrét megegyezés az általános és teljes leszerelés kérdésében, a kedvező légkört megőrizték Genfben. A tanácskozás tovább folyik és a külügyminiszterek is úgy utaztak el: készek bármikor visszatérni és újból leülni a tárgyalóasztalhoz. Márpedig minden megegyezés kulcsa a békés tárgyalás és ha ez a tárgyalás jószándékú, akkor a megegyezés, ha késik is, de nem maradhat el. K. A. Szovjet lap a békés egymás mellett élésről Moszkva. (MTI) A Mezsdunarodnaja Zsizny a fenti címmel közölt cikkében hangoztatja, hogy a szocialista országok békeszerető külpolitikája a békés együttélés Lenin által megalapozott elvein alapul. A mai nemzetközi erőviszonyok között a háború kiiktatásának kérdését nemcsak elméleti, hanem gyakorlati síkon is fel lehet és kell vetni. Aki ezt nem érti, aki kihagyja számításaiból a szocializmus, a demokrácia és a béke megnövekedett erőit, az nem látja az élet fejlődését. Egyebek között az Albán Munkapárt vezetőiről van szó. Hodzsa és Shehu szerint például az, aki elismeri, hogy az új világháborút el lehet hárítani, a kapitalizmus természetének megváltozását hirdeti és tisztára akarja mosni az imperializmust. Az Albán Munkapárt vezetői lényegében úgy vélik, hogy ma teljesen az imperialistáktól függ annak a kérdésnek a megoldása, vajon legyen-e, vagy ne legyen háború. Hodzsa kijelentette, ..általában nincs ellenvetése a békés együttéléssel szemben, de nem ért egyet azokkal, akik a békés együttélést a szocialista országok külpolitikája fő irányvonalának tartják”. Ez a kijelentése nem más, mint eltérés a nemzetközi kommunista mozgalom általánosan elfogadott tételeitől, hiszen a 81 kommunista és munkáspárt nyilatkozata, amelyet az Albán Munkapárt vezetői is aláírtak, a békés együttélést „a szocialista országok külpolitikájának megingathatatlan alapjaként” említi. A Mezsdunarodnaja Zsizny ezután a dogmatikusok ama álforradalmi állításaival foglalkozik, amelyek szerint az igazi forradalmároknak nem kell félniök egy új világháborútól, „s a világháború végeredményben hasznos lenne a nemzetközi forradalmi mozgalom és a szocializmus számára”. A békés együttélés lenini elvének álforradalmi ellenfelei nem akarják észrevenni, hogy a jelenkori fejlődés egész menetére éppen a béke, a szocialista országoknak a békés alkotó munkában elért eredményei gyakorolják a legnagyobb forradalmasító hatást. Azok, akik kételkednek a harcnak és a versenynek a szocializmus számára kedvező kimenetelében, tulajdonképpen nem hisznek a marxista—leninista ideológia erejében — írja a lap. Külpolitikai kérdések az NDK Államtanácsának ülésén Berlin (TASZSZ) Az NDK Államtanácsának ülésén megvitatták az NDK-nak az arab, az afrikai és a latin-amerikai országokkal fenntartott kapcsolatait. Megállapítást nyert, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja egybeesik az arab és az afrikai országokéval, a velük vállalt szolidaritás kedvező alapot teremt az együttműködés további megerősítéséhez. A latin-amerikai országok erősödő törekvése az önálló külpolitikára, szintén kedvező talajt teremt az NDK és a latinamerikai országok kapcsolatainak további fejlődéséhez. (MTI) 1962. április 1