Zalai Hírlap, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
1962. július 1 Ismerni a legjobbakat ÜZEMEINK dolgozói egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy felszámoltuk és elítéltük a termelési agitációban a nagy számok elvtelen hajszolását. Bármennyire is jól hangzott, hogy G. esztergályos a gépgyáriban 522 százalékot ért el, nem ért semmit, ha nem volt a szám mögött reális eredmény, vagy ha ezt a rekordot bizonyos „segédletek” szülték. Az ilyen hetek nem a jobb munkára ösztönöztek, hanem arra irányították a figyelmet, hogyan lehetne szebb számokat kimutatni. A termelési agitáció reformálására szükség volt. De több helyütt összetévesztették a hibák kijavítását az agitáció beszüntetésével. A Zala megyei Építőipari Vállalatnál például évekig húzódott a brigádok sorsa. Különösebben senki sem munkálkodott azon, hogy a termelési eredményt kedvezően befolyásoló brigádok létrejöjjenek, dolgozzanak. A Nagykanizsai Üveggyárban ma sincs kellően szervezett munkaverseny, s a termelési agitáció is ismeretlen a gyárban. Egyetlenösztönző erő, ami munkára serkent, a teljesítménybér, a minőségi norma. Kétségtelen, nem könnyű megtalálni az agitáció leghelyesebb eszközeit. Azonban számos példa igazolja, hogy van jó módszer s ma is föl lehet kelteni a dolgozók érdeklődését. Ma is lehet példát állítani, ma is lehet népszerűsíteni a legjobbakat. Sok kimagasló eredményt elérő munkás dolgozik üzemeinkben. A különbség csak az, hogy a nagy termelési százalékszámok minőségi követelményeikbe mentek át. Napjainkban 110—115 százalékos teljesítménnyel is megérdemelten a munkaverseny élvonalába kerülhetnek a dolgozók. Mai termelési agitációnk fő céljaként a termelési feladatok tervszerű és minőségileg kifogástalan megoldását kell meghatározni. VÁLLALATAINK közül több megtalálta már a helyes utat a termelési agitációban. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban minden tervfeladatot ismernek a dolgozók. Tudják, mit vár tőlük az ország. S ez — párosulva a teljesítés rendszeres értékelésével — egyik legfőbb ösztönző erő. A munkások látják, hogyan állnak a tervteljesítéssel, mit kell tenniök az esetleges adósságok törlesztéséért. Emellett figyelemmel kísérhetik munkatársaik tevékenységét, s versenyt alakíthatnak ki. Nagy eredmények forrása a dolgozók felelősségének fokozása. A kanizsai téglagyárakban az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt lemaradás mutatkozott a terv teljesítésében. .A munkásokkal őszintén ismertették a helyzetet. A szakszervezeti aktívák, a párttagok előzetes beszélgetéseken olyan megállapításra jutottak, hogy jobb munkával, nagyobb lendülettel hamarosan pótolhatják az adósságot. Ezt tudatosították a dolgozókkal is. Az eredmény: egyre kevesebb a lemaradás. Figyelmet érdemel néhány szocialista brigád agitációs kezdeményezése. A lenti Fűrészüzemben naponta összegezik a brigádok munkáját, s az eredményt közlik a dolgozókkal. A példamutatókat több alkalommal dicséretben részesítik, amit azután jutalmak követnek. A DKG Ságvári szocialista brigádja műhely-faliújságot szerkesztett. A munkával kapcsolatos észrevételeket s a munkában elért eredményeket ismertetik ott. Nem ritka a faliújságon a vállalás, sőt a versenykihívás sem. Előrelépést jelent, hogy nagyobb vállalataink havonta megjelenő üzemi újságokban tájékoztatják dolgozóikat. Ez a híradó lehetőséget nyújt a tervfeladatok ismertetéséhez, a teljesítés járható útjának megjelöléséhez, s alkalmas arra, hogy beszámoljon a munkaverseny eredményeiről, szóljon a tanulságos balesetekről és népszerűsítse a legjobb eredményt elérő dolgozókat. Igen jól öszszeállított anyagokat közöl a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat Olajbányász, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem Iszappuska, a Zalaegerszegi Ruhagyár már évek óta megjelenő Zalai Konfekció című üzemi lapja, s ,az építők elmúlt hónapban kiadott Híradója. Ezeket a lapokat otthon, pihenés közben nyugodtan átolvashatják a dolgozók. A termelési agitáció fontos része a jó munka elismerése, ösztönzi a munkást, ha látja, hogy szemmel tartják, figyelik tevékenységét, s ha rászolgál, dicséretben részesítik. Talán itt követtünk el legtöbb hibát a korábbi években divatos dicsérgetés megszüntetésének ürügyén. Több helyütt kevés a dicsérő szó! Üzemeinkben évről évre túlszárnyalják eredményeiket a munkások, mégsincs annyi kitüntetett dolgozó, mint korábban. Nem arról van szó, hogy érdem nélkül adjuk a kitüntetést, de akik arra érdemesek, viselhessék a kiváló címet. A jó munkával szerzett kitüntetés csak növeli az elismerés értékét. AZ ÉLET bizonyítja: a termelési agitációra szükség van üzemeinkben, anélkül nem tudunk eleget tenni a ma s a holnap feladatainak sem. Megfontoltan, előrelátóan minden munkához megtalálhatuk a leghatásosabb, legjobb módot. Csak keresni kell. Ha fáradságot jelent, akkor is, mert az eredmény nem marad el. Karvalics László Vizsi Tibor az egyik legszorgalmasabb ember volt Bocföldén. Mint fogatos, az elmúlt évben is 450 munkaegységet szerzett a tsz-ben. Olyan ember hírében állott, akire mindenkor számíthatott a köz , a szomszéd, de a falu túlsó végén lakó bajbajutott is. Fél éve azonban súlyos betegség érte az ötvenenedik évében járó Vizsi bácsit. A egyik budapesti kórházba került. Itthon hasonló korú felesége, egy 7 éves kislánya és egy 10 éves kisfiú várja a családfő felgyógyulását. Vizsiék azonban nincsenek egyedül. Az utóbbi hetekben Vizsiné egyik legnagyobb gondja volt, mi lesz a háztáji állatokkal, a fejőstehénnel és két szerződött borjúval? Férfi nincs a háznál, aki kaszálni tudna, a szövetkezetben pedig százalékosan történik a széna betakarítása. Honnan lesz hát takarmány? Ebben a dologban Vizsi nénit akkor érte az első meglepetés, amikor számára is kimérték a 2 hold rétet — Gondolni sem tudtam rá, hogy mit kezdek vele — emlékezik —. Ekkora munkáért kit is merne megszólítani az ember? Akkoriban volt itthon néhány napra a férje, de ő sem szólt, senkinek. Hanem neki mondtak valamit: — Tibor bátyám! — álltak elébe egy páran a falubeli legények közül. Ne féljen, nem marad a lábán a maguk rétjén sem a fű. Levágjuk, megbeszéltük a többiekkel. Vizsi néni akkor hitt is, meg nem is ennek az ígéretnek. Főleg amiatt volt kétséges előtte a megvalósítás, mivel a fiatalok többsége a városba jár dolgozni, s csak vasárnap jönnek haza. Akkor meg majd kaszálnak? Mégis így történt. Az egyik vasárnap hajnalon Vizsi Pali, Führvert Józsi, Vizsi Laci, Vizsi Lajcsi és Kámán Józsi ráálltak kaszáikkal a Vizsi parcellára, s addig el sem jöttek, amíg az utolsó szál fű is rendre nem került. — Olyan váratlan volt mindez, hogy nem is készültem rá — emlékezik még most is sajnálkozva, mentegetőzve Vizsi néni —. Ami éppen volt, egy kis bort és friss kenyeret vittem a gyerekeknek. Jólesett — mondták, de még jobban ízlik majd, ha a Tibor bátyánk is közöttünk lesz — idézi meghatódva a fiúk szavait. * A „gyerekek” egytől egyig a bocföldi KISZ alapszervezet tagjai, akikről mindenki a legmagasabbfokú elismerés hangján beszél a faluban. Zsidi János, a tanácselnök elmondta, hogy a dicsérendők közé a többi bocföldi KISZ tag is odatartozik, mert többen is kaszáltak volna, de a másik részük ugyanakkor kukoricát kapált. Vizsi Péterné szerint „kedves gyerekek?’, mi még hozzátesszük: jó ifjú kommunisták, akikről példát vehetnek a többi falusi KISZ alapszervezetek is. K. F. ifjú szívvel ZALAI HÍRLAP Mindenütt gép arat . Aki dolgozik, megtalálja a számítását. Nálunk a közgyűlés leszavazta a százalékos munkát! A munka után úgyis megkapjuk a megillető részesedést, hiszen 118 000 forint ér Előregyártott toronyalapot a zalai olajmezőn Tavaly szerelték fel az első előregyártott toronyalapot a zalai olajmezőn. Az eltelt idő bebizonyította, a toronyalapok nagyszerűen beváltak, s alkalmazásuk nagyösszegű megtaka- rítást eredményez. Az előregyártott toronyalap előnye, hogy nem csak egy fú-rási ponton használható, könynyű szállítani, feleslegessé teszi a téli betonkeverést. S emellett a fúrás befejezése után a toronyalap helye művelhető területté válik. Napjainkig a toronyalapok a fúrás befejezése után is a mezőn maradtak. Tavaly óta három előregyártott toronyalapot „vetettek be”, s további négy készül. A három használatba vett toronyalap közül egyet 5, egyet 3, egyet pedig két fúrási ponton használtak. Az előírások egy-egy toronyalaptól négy fúrás lemélyítését várták. A gyakorlatban többet bírnak ennél a szerkezetek. Az ötödik helyen használt alap is folytathatja még útját. Az alkalmazás során bebizonyosodott, hogy az előregyártott toronyalap, az alapozási munka idejét is csökkenti. JÓL KIHASZNÁLJA LEHETŐSÉGEIT, nagy gondot fordít a gépesítésre a zalaszentgyörgyi tsz Tíz esztendővel ezelőtt alakult meg Zalaszentgyörgyön a termelőszövetkezet. Nyolc éven keresztül álltak a szövetkezeti gazdák a kívülállók figyelmének középpontjában. Két évvel ezelőtt az egész falu népe a közös gazdálkodást választotta. És azóta... A nyilvántartásban 105 tag szerepel — közöttük 28 nyugdíjassal —, s a munkaképes 77 tag olyan eredményekkel dicsekedhet, amelyhez hasonló nem sok akad a járásban. Rövid lejáratú hitelük nincs, egyszámlájukon 100 ezer forintot tartanak nyilván, pedig a tagságnak is rendszeresen fizetnek készpénzt . Az idei munkákra 19 800 munkaegységet terveztünk, azaz minden tagra 257-et — mondja Klujber István főkönyvelő. — Éves tervünk szerint csaknem másfél milliós bevételre teszünk szert. I második félév küszöbén Most, a második félév küszöbén — a jó gazda gondosságával — számvetést készítenek az eddig végzett munká- sról. Május végéig 5300 munkaegységet használtak fel. A tervezett 40 forintos munkaegység értéket tartják, s minden tagnak — a végzett munkája aránya van — havonta 12 forintos munkaegység előleget fizettek. A tsz fő erőssége az állattenyésztés, amely 860 ezer forintos hasznot hajt ebben az évben a közös gazdaságnak. A szerződött 18 hízó marha helyett 20-at értékesítettek, a 30 vemhes üszőből 15-öt, a 60 hízott sertésből pedig 49-et adtak már át az Állatforgalmi Vállalatnak. Gondoskodnak az utánpótlásról is. Szarvasmarha állományuk 136, ebből 76 növendéke saját nevelésű. Összegezve: az év végén a 30 vemhes üsző 248 000, a hízómarha 297 000 és a sertés 187 ezer forintot jelent egyszámlájukon, míg a tejből 168 000 forintos bevételre tesznek szert. Jól művelik a földet Az aránylag kicsi szántóterületet gazdaságosan hasznosítják. Az év elején 25 hold vetőburgonyára kötöttek szerződést. A burgonya szépen, fejlődik, s máris biztosított a 208 ezer forintos bevétel. A 10 holdas cukorrépa táblájuk 66 000 forintos bevételt jelent, míg a többi növényféleség kereken 266 ezer forinttal növeli a bevételüket. A tagság szorgalmát dicséri, hogy valamennyi mezei munkájukat elvégezték. Amikor az anyagi érdekeltségről érdeklődünk Zalaszentgyörgyön, a következőket mondják: téket természetben osztunk ki a tagság között. így adódott, hogy nemcsak a 75 hold kapást művelték meg munkaegységre, hanem a 160 hold rét termését is ugyanígy takarították be. Most az aratásra készülnek. Hogyan, és mint lesz? — UTOS-unk van, de kombájnunk még nincs! — mosolyog Tuboly Géza elnök. — Az aratást kiadtuk a gépállomásnak. A tagság csak ott arat, ahol a gép nem tud dolgozni. Természetesen munkaegységre. És ezek után azt is el kell, hogy mondjam, azért nálunk is van anyagi ösztönző. Valamennyi terményünkből a terven felüli mennyiségnek 50 százalékát prémiumként adjuk a tagoknak. B. L. A gyár és a béke — Ruhagyári beszélgetés a moszkvai béke-világkongresszus előtt Kétezres létszámú gyár. Nagyüzem, sok nővel és fiatallal, munkásokkal, műszakiakkal, irodistákkal, városi lakosokkal és falusiakkal. Kicsit keresztmetszete az egész mai társadalomnak. Másfél hét múlva kezdődik Moszkvában minden idők legnagyobb békeértekezlete, a békéért küzdő emberiség valódi világkongresszusa. Nagyjelentőségű politikai esemény. Hogyan vélekednek felőle a Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói, milyen gondolatokat ébreszt bennük — efelől érdeklődtünk munkástól, mérnöktől, többgyermekes családanyától. íme a válaszok: A mérnök — Atombombák helyett gépeket, harckocsik helyett gépkocsit, pusztítás helyett új életet, nyomor helyett jólétet! — foglalja össze a legemberibb kívánságokat Baja Ferenc, 34 éves üzemmérnök, majd így folytatja: — Tudom, mindez nagyon sablonosan hangzik, hisz minden becsületesen gondolkozó emberben ezek a gondolatok merülnek fel, ha a béke és a leszerelés problémáiról hall, de mi mást is lehetne mondani?... Felesége, kislánya várja esténként otthon. Tizenegy éve dolgozik a gyárban, amióta kikerült a Műszaki Egyetemről, s megbecsült ember, megtalálta helyét. — Ha a felszabadulás előtt végzem el az egyetemet — tűnődik el egy pillanatra —, aligha lett volna ilyen sima az Netutam... A háború mindenkit tönkretesz .. . Arról beszélgetünk aztán, vajon szót ért-e a békéért küzdő emberiség Moszkvába készülő, soknyelvű, sokféle politikai irányzatot követő kétezer képviselője? — A népek akarata a békét illetően egységes az egész világon — állítja határozottan Basa mérnök —, s ha a „hivatalos” hatalom ezt a világ minden részén nem is támogatja, az amerikai, a japán, az angol, a francia, vagy bármily más nemzetiségű kisemberek közös vágya, közös óhaja nem csekély erő. S én ennek az erőnek megnyilatkozását várom a kongresszustól — fejezi be nyilatkozatát a fiatal mérnök. Az ifjúmunkás Faluról, Gáborjánházáról került városra, de már 1955 óta a Ruhagyárban dolgozik Szekeres Gizella, a II. sz. gépterem 10-es szalagjának varrómunkása, az üzemi KISZ alapszervezet vezetőségi tagja. Nem volt sima az útja ide: az ötvenes évek elején szüleivel együtt őt is csaknem elsodorta a tévedések forgószele. Gizi azonban megtanulta fiatal kora ellenére is, hogy a béke nem holmi hangzatos politikai szólam, hanem nagyon is élő valóság. — Minden út nyitva áll előttünk, fiatalok előtt — hangoztatja lelkesen —, akár a munkáról, akár a tanulásról, vagy éppen a szórakozásról, a pihenésről legyen szó. Nem tudom, régen hány munkáslány akadt, aki Lillafüredet látta volna. Én nemrég két teljes hetet pihentem a letűnt világ e hajdani előkelő üdülőhelyén, s ha minden jól megy, jövőre külföldre is eljutok, világot látok... — Ha a béke ügye kerül szóba, ez is mindig eszembe jut — mondja, s meggyőződéssel szögezi le ő is, akárcsak Basa mérnök: a világ népei egységesek abban a törekvésükben, hogy a mi világunk, a mi korszakunk a béke jegyében teljék ezután. A családanya Szmodics Lajosné három kislány édesanyja. Férje is a gyárban dolgozik. A legnagyobbik kislány ősszel már középiskolás lesz, a másik kettő 13, illetve 9 éves. Sok a munka, a gond velük, de a család azért nyugodtan él, jövőjét biztosítva látja. — Nekem tizenötéves koromban dolgoznom kellett már, inaskodtam a női szabó szakmában — gondol vissza gyerekkorára —, a lányom számára legfeljebb az a gond, meglesz-e mindene ezután is, amire vágyik. Aranyéletük van ezeknek a gyerekeknek... Pedig Szmodicsné jó tanuló volt annak idején, mégsem tanulhatott tovább. A „nincs” közbeszólt. Két kisebbik lánya már ma óvónőnek készül, az ő álmaikat nem zavarhatja meg a kegyetlen való, mint anyjukét. — Csak háború ne legyen soha! — szalad ki száján önkéntelenül is a kívánság, s tudja, édesanyák milliói óhajtják vele ugyanezt. Moszkvában rájuk is gondolnak majd. A. J. A BIZTOSÍTÉK a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén megyénk iparának helyzetét tárgyalták. A beszámoló s a felszólalások nyomán elénk tárult a kép: az elmúlt esztendőben és ez év első negyedében ismét jelentős fejlődést értünk el. Növekedett a termelés, a termelékenység, több és jobb árut adtunk a népgazdaságnak, s ezzel együtt tovább erősödött, fejlődött az ipari munkások és a műszakiak helytállása. A sikerek mellett sok szó hangzott el ,a fogyatékosságokról, és főleg arról, hogyan kell a továbbiakban dolgozni, mit kell tenni az eredmények fokozásáért. A beszámoló bíráló megjegyzéseket is tartalmazott, amelyek élénk visszhangot indítottak ki a pártbizottsági ülés résztvevői körében. A bíráló szót helyesen értelmezték az érintettek. Felszólalásaikban éppen ezért arról szóltak, hogy a következő időkben milyen intézkedéseket tesznek a meglevő hibák megszüntetéséért. S talán erre a legjellemzőbb példa Patsch Ferenc Kossuth-díjasnak, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem főmérnökének felszólalása. Szólt többek között arról, hogy a terveik teljesítését milyen objektív körülmények nehezítik. A műszaki balesetek többsége a gyenge minőségű anyagok miatt van. A fúrócső ellátásuk akadozik stb. Mindezek ellenére a terv teljesítését biztosítottnak látja, mert erre megfelelő biztosítékuk van. Felszólalásának egyik része így hangzott: " A feladatul kapott tervet teljesíteni fogjuk. Erre biztosíték munkásaink eddigi helytállása és az a hetvenöt szocialista brigádunk, amelybe 1500 dolgozó tömörült. A párt VIII. kongresszusa tiszteletére széles méretekben kialakult versenymozgalom szelleme nagyon jó. A politikai és erkölcsi támogatás mellett a vállalat vezetősége a szocialista brigádmozgalom anyagi megalapozására is nagy gondot fordít. A verseny első szakasza a bányásznapon zárul, s ekkor 350 000 forint jutalomban részesülnek a legjobb brigádok és dolgozók — mondotta többek között. S mindaz, amit Patsch Ferenc főmérnök, elmondott, igen lényeges, alapvető gondolatokat tartalmaz, amelyek valóban biztosítékai a további sikeres munkának. Kiemelhetnénk azt, hogy sízavai ékesszólóan bizonyítják, hogy ma már eltűnik üzemeink életéből a műszaki és fizikai dolgozók közötti régebben tapasztalható ellentét. Tudják, hogy az együttes munka, az együttes erőfeszítések, áldozatvállalások vezethetnek csak jobb eredményekhez, termékenyebb munkához. A munkások bíznak a műszakiakban és viszont, a műszakiak tudják, hogy a tervek végrehajtása, teljesítése elsősorban a munkásoktól, a termelés első vonalában harcolóktól függ. Nem kevésbé értékes az a gondolat, amely a szocialista brigádok tevékenységéhez fűződik. Nem csak a Kőolajfúrási Üzemnél, hanem a megye valamennyi ipari és mezőgazdasági üzemében kialakul, s egyre lendületesebbé válik a szocialista briádmozgalom. Erről számolnak be a szerkesztőségünkhöz érkező levelek is, amelyeket a szocialista brigádok sajtótudósítói írnak. S mint ahogy a főmérnök mondotta: különösen a párt VIII. kongresszusának tiszteletére kezdeményezett verseny jelent sokoldalú biztosítékot az ipari termelés és termelékenység növeléséhez. Nem lényegtelen az sem, hogy a gazdasági vezetés, a párt- és a szakszervezet a politikai és az erkölcsi ösztönzés mellett nagy gondot fordít az anyagi megbecsülésre is. Nem kétséges, hogy a munkások és a műszakiak helytállásával, a szocialista brigádmozgalommal és a különböző ösztönző módszerek együttes felhasználásával a Kőolajfúrási Üzemnek az objektív nehézségeik ellenére is sikerül teljesíteni a termelési tervet, s az pedig a népgazdaságnak is jelentős gazdagodást jelent. S a biztosíték erre valóban a munkásokban, a műszakiakban és a vezetőkben rejlik. És mint ahogy a példa bizonyítja, nem is rejlik, hanem élő, eleven valóság. KERKAY LÁSZLÓ