Zalai Hírlap, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

1962. október 14. A Varg­a Ilaj­os: HÉT ÉS FÉL KÖR A SALAKON É­RDEKES, nem mondta az öreg tegnap, hogy aka­dályon indulok. Vagy megle­petésnek szánta, vagy bízott a­­hosszútávfutó formámban, és ezért indított el a gyilkos tá­von. Fiam, neked sok mezei­­edzésed van, kisegíted a csa­patot a CSB-n. Mintha a többi­ek nem is látogatták volna a pályát. Ahá, hosszú lábak, egy kis gátvétel, majdnem úgy megy az akadálynál is, minden körben egy vizesárok, szóval lehet spurizni, csak bírja az­­ember tüdővel. Iszonyú meleg van. A Nap sugarai beszorultak a stadion körlépcsői közé. Még hét kör . . . pont most emelte fel a táblát egy fehér­sapkás célbíró, hét kör... Forró a sarak, majdnem éget a vékony cipőtalpon keresztül. Szerencsére egy kis hűsítő is közbejön, körönként egy vi­zesárok. Most lefogom a lendületet, kiengedtem. Lábaim automati­kusan lépkednek. Ketten fel­zárkóznak hozzám, a pocakos is mellettem fut. Egészen jól indult. A bemelegítésnél egy kis fá­radtságot éreztem, de ez ná­lam jó jel, annál jobban megy­­a versenyzés. Az ellenfeleket­­csak névről és eredményeikről ismerem. Egy menő van köz­tük az Újpesti Dózsából, a töb­bit meg lehet verni. A hangosbemondó a bejárat­hoz szólított bennünket. Hatal­mas tömeg. Most van az NB I­­-es focimeccs félideje. Valami kis haszon is az atlétikának, végre közönség előtt verse­nyezhetünk. Elkészülni... vigyázz... A kis vörös indítóbíró felemeli pisztolyát. A pocakos beledőlt­­­a lövésbe, és kiugrott. Hülye­ség 3000-en ennyire izgulni a rajtnál, különben is ellen­szenvvel néztem a srácra. In­kább valami súlyemelőre, vagy díjbirkózóra hasonlított. Visszaálltunk a vonalra. Szo­kásomhoz híven végigsimítot­­tam a trikómat. Bumm. . . Lö­vés. A másodikra sikerült.­­Máris ordítoznak a nézőtéren. Hosszú, benned minden remé­nyünk .. . Hajrá egyedül... Egy bolyban az egész. Egy kis könyökmunka, megmutatni­­az ellenfélnek, hogy ezt is tud­juk ... ... hét kör ... Nem is tudom, hogyan vál­lalkoztam. Nem mertem nemet mondani az öregnek. Előttem volt az arca, nem is olyan öreg. Csak úgy hívjuk, ő az edzőnk. Az atlétikát szeretni kell, meg kell küzdeni minden eredményért. Edzések előtt mindig mesélt atléta múltjáról. Valamikor menő volt. Nem a nagy tehetség, hanem szorgal­ma emelte ki versenyző társai közül. Mikor átvette az edzése­im irányítását, azt mondta, fi­am, vagy futó lesz belőled, vagy megszöksz. Reményked­tem. Elég szorgalmasan csinál­tam. ... Jaj egy kis botlás... el­vesztettem helyzeti előnyömet a kéktrikóssal szemben. Szét­szakadozott a mezőny. Az él­bolyban már csak hárman fu­tunk. Egy szőke srác, valame­lyik vasutas egyesület verseny­zője, nagy meglepetésre a po­cakos, és én. Talán sikerül valamit aka­dályon is elérni. . . most érünk a kanyarba... Hat kör... A betonlépcső­ről ketten integetnek felém, jól van, csak gyúrd az iramot. Bánom már, hogy kitekintet­tem. Elvesztettem a ritmust. Mennyi minden számít. .. hopp, egy akadályvétel. ... még mindig hárman ... one flejsz, kejn prejsz ... one flejsz, kejn prejsz... one flejsz... szorgalom nélkül nincs jutalom ... szorgalom nélkül nincs jutalom . . . szor­galom . .. ügyes kis mondás, a német tankönyvemben fedez­tem fel, mindjárt bejegyeztem az edzésnaplóm elejére ... szorgalom nélkül... még tíz méter... megint vizesárok... nem tudom, hogy az akadályt miért nem fedték be oldalról sövénnyel. Úgy sokkal köny­­nyebb a vétel, mert az ember nem lát rá a vízre, valamilyen pszichikai tényező ... loccs... loccs... Kicsit rövidre sikerült. Igaz, a válogatottak is úgy veszik a vizesárkot, hogy bokáig bele­lépnek. Semmi baj ... Vizes a hátam... a Nap to­vább tűz . . . kellemes a hűsítő víz . . . igen, lent a Balatonon, de nem itt... Célegyenesbe érünk... Öt kör... Még eddig az öreg szótlan volt, úgy látszik meg van elégedve a futásommal. Most váltottunk. A szőke fel­ment vezetni, én beálltam har­madiknak. A pocakos előttem. Miyen kitartás. Fehér nadrág­ban fut. Csupa pötty. A vizes nadrágra felragadt a salak. Ilyen lehetek én is. Totyog a cipőm. Teljesen át­nedvesedett. Még egy akadály­­verseny, és nem bírja ki az idényt. Jó kis cipő, sokáig szol­gált. Persze nem olyan mint az Adidas márka, olyant láttam egyik nagymenő lábán a múlt­kor. Fehéret, zöld csíkkal. Talán jövőre nekem is... one flessz... szorgalom nél­kül ... A rövidtávfutók is izgul­nak. Félmeztelenre vetkőztek, és kezükkel dobolják az üte­met az egyik rossz széken. Hosszú ... hosszú ... haj­rá ... Jól esik a biztatás. Bíznak bennem. Körbe ... körbe ... eszembe jut egy kis dal... körbe-körbe fakerék . . . körbe-körbe . . . milyen hülyeség. Ilyenkor az embernek mindig valami az eszébe jut. Itt van. Ugye meg­ígéred, hogy első leszel? Igen, Zsuzsikám! Ugye megígéred, hogy verseny után elmegyünk táncolni? Megígérem, Zsuzsi­kám ... Ugye megígéred ... megígé­rem ... Sokat kell szenvedni, Zsuzsi­kám! Sokat kell... Zsu­zsi­­kááám... K­ICSIT lankad az iram. Felmegyek vezetni. Va­lósággal az agyamban érzem a hátam mögött lévők dobogását. Na, most a kanyarban ... ket­ten kilőttünk... a pocakos le­maradt ... ... no, de csak nem? Lég­szomj. Pont jókor. Most vet­tem még csak át a vezetést. Csak most bírjam ... Négy kör... Pörgess, pörögess! Még 1600 méter. Fele vissza van. Szíve­sen pörgetnék most egy játék­forgót, vagy esetleg a talicska kerekét is, de most a lábamat kell... azt pedig nehéz ... Ideges az öreg. Látja, hogy lehet itt keresni.. Hosszú, pör­gess, pörgess! Egészen beleiz­zadt a kiabálásba. Kezében stopper. Küzdelem a másod­percekért. A közönséget is szokatlanul felvillanyozta a verseny. Lát­ják, hogy hazai versenyző van elől. Hajrá Hosszú, Hosszú! Tudják a nevemet... biztat­nak ... Újból kanyar ... forró sala­kon ... körbe-körbe . .. Megszorult a levegő ... me­leg ... meleg ... szürke tö­meg ... húszezer néző ... Most kezdek gondolkodni. Itt nyerni is lehet. Hátrapil­­lantok. Kockázatos, de látom, hogy a szőke nenezkesen sze­di a lábát. Fellépni az akadály­­ra ... loccs . . . loccs ... njcd­ célegyenes... ... három kör .. . jól esik a futás... futni és szenvedni... Nagyon meleg van. Az ar­com vizes. Csorog az izzadság. Csorog, csorog... csorog az iz­zadság, kitartás ifjúság... Szép kis jelmondat. .. Még rímel is... Még két kör. Nyolcszáz mé­ter. Egyedül az élen. Kicsit esett az iram. A játékoski­járóban megjelennek a focisták. Mind­járt vége a félidőnek. A közönség őket nézi, hiába, a foci az csak foci . . . s Elég egy álló focista is szebb látvány, mint egy versenyző futó... Már alig bírom. Csak baj ne legyen. Mellettem a nagyobbik nyak­a, még hatszáz méter... Vizesárok. A vétel jól sikerült. Akadály... minden rend­ben ... A célban megjelenik a legaranyosabb szám... egyes... Egy kör . .. négyszáz mé­ter ... Felhangzik a csenge­tés ... Utolsó kör. Megnyújtom a lépteimet. Úgy látszik, a kö­zönség is észrevette, hogy az utolsó négyszáz következik . .. Hangos taps... a túlsó cél­­egyenben kiengedek ... hosszú lépések, könnyedén, könnye­dén ... Még kétszáz méter... Pör­gess ! Súlypontomat előre ... ösz­­szeszedem maradék erőmet... még ötven ... akadály ... si­mán ment... harminc... húsz ... tíz ... még öt méter ... beroggyan a lábam ... még há­rom ... még kettő... ráestem a célszalagra... O­DAFUTNAK hozzám. Tá­mogatnak. Elég jól ki­­döglöttem. Mindent a csapa­tért. A szőke még csak most ér a célegyenes közepéhez. A poca­kos feladta. Odaballagok hoz­zá. Melegítőjén fekszik. Hiába, mindig mondtam, hogy­ az ilyen versenyző szafaládénak való, nem pedig futónak. És megöleltem. A nappalok rövidebbek, hosz­­szabb a sötétség, több idő jut vidéken is arra, hogy munka vitán az emberek a televízió képernyője elé telepedjenek. Felkerestük a Televízió műsor­­­szerkesztőségét, hogy megtud­juk, mit ígérnek a következő­­hónapokra, mit láthatunk az elsötétített szobákban a vibráló képernyőn. — Mindenekelőtt úgy gondol­juk —­­kapjuk a választ —, hogy nincs különösebb eltérés it a vidéki, a városi és a buda­pesti nézők között. Amennyire a levelekből meg lehet állapí­tani, hasonlóak az igényeik, ki­­fogásaik. Itt is, ott is a sport­­,és színházi közvetítéseket sze­retik legjobban és a filmműso­rok ellen van a legtöbb pa­nasz. Mindez nem azt jelenti,­­hogy nem tervezünk néhány külön adást, elsősorban a me­zőgazdasági dolgozók számára. SzaSit3Bfe!?sns — Már a következő hetek­ben, egészen pontosan novem­ber 13-án, szerdán este indul a TV Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Műsora. Ezután min­den szerdán 5 és 6 óra között jelentkezik ez az adás. Az or­szág nagyon sok községében in­dult mezőgazdasági szakmun­kásképző, igen sokféle szak­mában. Mi a TV képernyőjén­­olyan tanfolyamokat szeret­nénk tartani, amelyek mind­egyik mezőgazdasági szakma számára segítséget adnak. Az ország legjobb szakemberei tartják majd az előadásokat ilyen témákból, mint: „A talaj­­védelem és a helyes növényi­­­orrend”, „Vegyszeres gyomir­tás”, „Szántóföldi növények ön­tözéses termesztése”, „A lege­lőgazdálkodás”. Az előadás alatt filmvetítések és rajzok te­szik érthetőbbé az anyagot és az óra végén gyakorlati szak­emberek tesznek fel kérdéseket az előadást tartó elméleti tu­dósnak. „Lámpafénynél” A TV agronómusa a jövőben átadja a helyét a „Mezőgazdá­szok Fóruma” című rovatnak, ahol a legjobb gyakorlati szak­emberek mondják el eredmé­nyeik titkait. Új műsor lesz a falu­járó kamera is, amelyben egy-egy érdekes eredményt, új módszert, vagy éppen hibás gyakorlatot, érdekes embere­ket mutatnak be elsősorban a falusi nézőknek. Új műsor lesz a „l­ámpafénynél” című, vasár­nap este jelentkező adás is. Történelmi, mezőgazdasági ér­dekességek, a falusi kulturális élet eseményei adják majd a műsor anyagát sok filmmel, képpel. („Egy kép — két mon­dat’ címmel terveznek külön rovatot a műsorban.) Szüret Tikisban Változatlanul elmennek meg­látogatni az ország érdekesebb tájait. Október 14-én Tokaj kör­nyéke kerül a kamerák elé. „Szüretelik a borok királyát” címmel láthatják majd a né­zők, hogyan szedik, puttonyoz­­zák, préselik a szőlőt Tokaj­ban, s bár vasárnap délelőtt lesz a közvetítés ideje, nem marad ki belőle egy kis tokaji szüreti mulatság sem. Minden bizonnyal sokan nézik majd az országban a szüretet és a szép környéket bemutató képeket, de az adásnak alighanem kül­földön is nagy sikere lesz, mert az Intervízió is közvetíteni fog­ja, s bizonyára nem kevés em­bert érdekel a határon túl, hol terem, kik termesztik a híres magyar tokajit. Sok TV-játék — Azt mondtuk, a vidékieket éppen úgy érdekli minden, mint a városiarkast. Be kell hát szá­molnunk azokról a TV-műso­­rokról is, amelyek nem közvet­lenül ,csak a vidékiek érdeklő­désére tarthatnak számot. A következő televíziós játékokat vetítik az őszi-téli hónapok­ban: Szirmai Rezső: „Senki ka­rácsonyfája” című rádiójátékát már többször is ismételték a közönség kívánságára, most TV játék formájában találkozhat­nak vele a nézők. Sólyom Lász­ló művének „A szerelemhez ér­teni kell” lesz a címe. Gábor Andor „Vacsora a Hotel Ger­mániában” című írásából TV- film készült. A filmkedvelők bizonyára örülnek, ha megtud­ják, hogy ismét láthatják a Mo­dern Pimpernek­, a Szentivánéji álom filmváltozatát, amit Rein­hardt, a világhírű színházi ren­dező rendezett filmszalagra, s amelyben feltűnt a később hí­ressé lett gyermekszínész, Mic­key Rooney, Puck szerepében. A TV bemutatja az elmúlt években készült világsikert ara­tott , de a mozikban eddig nem játszott Renée Clair filmet „Az orgemás kapu”-t Yves Montanddal a főszerepben. Zene a képernyőn A Budapesti Zenei Hetek meg­nyitó hangversenyére szep­tember 27-én kerül sor. Az öt legjelentősebb koncertről köz­vetítést ad a televízió is. Ránky György és Szirmai Albert mű­veit szerzői esten mutatják be. Megindul a Zenei Klub a ko­moly­zene hívei számára. A hang- és képszalag már őrzi a nyáron hazánkban vendégsze­repelt nagym­ra neger­enestes­­nő, Margaret Tynes énekéről készült felvételeket, ilyen fel­vételt készítenek majd a ha­zánkba látogató töboi neves külföldi művészről is. Nem fe­ledkeznek meg a könnyűzene híveiről sem. Négy dzsessz­­zongorista:­­Turán L­ászló, Sza­bó László, Garai Attila és Kő­rössy János meri össze tuvasat a kamerák előtt. Részíti a szilveszteri műsor Az irodalomkedvelők tovább­ra is láthatják az irodalmi klubok adásait, ahol ebben az évben az orosz, az angol és a többi nagy nemzeti irodalma­kat mutatják be a nézőknek játékos fej­törő keretében. „Ha együtt játszanánk” címmel a Ruttkay Éva—Gábor Miklós és a Töröcsik Mari—Bodrogi Gyu­la színészh­ázaspárok lépnek a televízió elé. Mezey Mária ön­álló esten ad ízelítőt művésze­tének sokrétűségéből. A jubiláló Nemzeti Színház a 125 éves évforduló alkalmá­ból műsort ad a színház színpa­dáról. Nem­ egyetlen darabot közvetítenek, hanem a reper­toár egészéből adnak kereszt­metszetet. Hasonló módon sze­retnék bemutatni a TV nézői­nek a többi színházat is. Ter­mészetesen nem maradnak el a vidéki színházi közvetítések sem. Jubileumot — ha csak öt­évesét is — ünnepel a Magyar Nemzeti Galéria. Ide is elláto­gat egy nagyobb műsor erejéig a televízió. S végül­ már meg­bízást kapott Róna Tibor és Kellér Dezső, ho­gy a szilvesz­teri műsor megírásához lássa­nak hozzá. .*WWW,/WWW\A/'v­ w ^ v sr\t W ^ v trw A. Mit ígér a Televízió a téli estékre? ZALAI HÍRLAP LUKÁCS MIKLÓS, R­EGGEL Kócos álmunkból korán felvert füttyös kedve kerti rig­ónak, tülökduda hozza a reggelt, mályvaujjú szellő cirógát. Kenyérsütés jó szaga, füst száll, szarkaszárnyat bújtat a nyárfa, csöpp gyémántkard ma minden fűszál, naparany-máglya gyűl a nyárba. Tanyaudvaron leánycsapat kapaszkodik a gépkocsikra, rózsaszín combjukon fölszalad a lepke fodor. Kikacsintós, pókhálós műhelyablakból leskelődnek a kovácslegények. Csillag pattan tüzes patkóból, csillaggal száll a szomjas ének. 7 GOND ÉS PANASZ a lenti járási művelődési házban AA EGY sanyarú körülmények között dolgozó műve­­­­­lődési ház igazgatója csak úgy kívülről veszi szem­ügyre a lenti járási művelődési otthont, bizonyára elönti az irigység. Új épület, nagy, modern, tágas, bőségesen van benne hely és helyiség, bizonyára jókora összeg áll rendelkezésre az évi munkához, — egyszóval, öröm itt az igazgató élete, megy minden, mint a karikacsapás. De ha a szemlélődő beljebb kerül, s egy kicsit alaposab­ban is körülnéz és az igazgatót is megkérdezi, vajon csak­ugyan olyan arany-e itt a dolga, akkor aligha irígyli tovább. — Kapunk egy évre 70 ezer forint állami támogatást. Dolgozóink egy évi munkabére 74 ezer forint. Itt az ősz, és még egy gramm tüzelőnk sincs, viszont mindössze körülbelül 10 ezer forint áll már csak rendelkezésünkre. Ez az év végéig a bérekre sem elég. Ezért kell aztán olyan bevételi tervet csi­nálnunk, amelyről megszületése pillanatában tudjuk, hogy nem teljesíthető. Ebben az évben például 52 ezer forint volt a terv, jövőre 60 ezer.­Egyiket se vagyunk képese­k teljesíteni, ha csak nem olyan előadásokat tartunk, amelyek jövedel­­mezőek ugyan, de művészi célkitűzéseinkkel nem egyeztet­hetők össze — kezdi Balogh József igazgató a panaszok elő­­sorolását. Ami meglep, az a nyugodt, csaknem beletörődött hang, amelyen mindezeket elmondja. Csendes ember, nem szered a kiabálást, erőszakoskodást, dolgozni szeret, feltűnés nélkül. A művelődési ház tulajdon­képpen már akkor szűk volt, amikor megépült. Ma pedig már egyáltalán nem elegendőek a helyiségei. Egyetlen szakköri terem sincs, a klubszobát — csak a fontosabbakat jegyeztem fel — a következő célokra használják: klubnak, TV-vel, társasójátékokkal, KXSZ-fog­­lalkozásokra, szerdán,pénteken délután a kihelyezett mező­­gazdasági technikum óráira, zeneiskolai oktatásra, a művé­szeti csoportok próbáira, a szakkörök foglalkozásaira. Ha az egyik csoport dolgozik benne, a másik mehet a nagyterembe vagy az előcsarnokba, vagy az irodába. Ha a TV-t akarják nézni, akkor kiszorulnak a táncosok, ha a táncosok próbál­nak, kiszorulnak a klub látogatói. Néha az igazgatót is szám­űzik az irodából, mert a Zalaegerszegről kijáró zenetanárok — különösen télen — nem szívesen tartanak órát a fűtetlen nagyteremben... AZ IGAZGATÓ megmutatja a tánccsoport „ruhatárát”. ” Elég kis helyen elfér, mert mindössze egyetlen garni­túra az egész. Viszont nyolc éve használják, és úgy is néz ki, ahogyan nyolc évi állandó nyúzás után kinézhet. Ebben a „magyaros” öltözékben kénytelen a különben igen ügyes tánc­csoport eljárni az osztrák ländert, a bolgár kólót, a dráva­men­ti táncokat, az ukrán leány táncot. Még az a szerencse, hogy a lovászi olajbányászok néha kisegítik őket táncruhák­­kal. De ki tud minduntalan Lovásziba szaladgálni? — Patronálnunk kell a környék művelődési otthonait, hiszen mi ú. n. bázis művelődési ház vagyunk. Jármű nincs, a kultúrháznak nincs egy saját biciklije se. Így aztán megyek a magam kerékpárjával, 15—20 kilométert, hegynek fel, völgy­be le, mindegy, Hogy esik-e vagy fúj. Én imádom ezt a mun­kát, amit csinálok, de az ilyen biciklizéseket kezdem már únni. h­­a egy-egy csoportunk vidékre megy, akikor a szereplők is kerék­párra szállhatnak, mert más közlekedési eszközökre nincsen pénz, ha csa­k megint a lovásziaik nem adnak egy teherautót — mondja Balogh József, megint csak azon a bele­törődött, csendes hangon, amelytől egyre lábadozóbb és ide­gesebb lesz az ember, ha hallgatja. A kultúrotthonok részére előírt állami támogatás évi összege 93 ezer forint. Ennyit kap egyre-egyre a megye is. De Lentibe csak 70 ezer forint jut. Hiába tudja Balogh Jó­zsef, hogy a városi művelődési házakra többet adtak az elő­írtnál, etitől az ő helyzete — ez a sokkal nehezebb, kedve­­zőtlenebb helyzet — nem fog javulni... A maga csendes módján megpróbál ez ellen tenni, de nem sok eredménnyel. Kellene bővíteni is a művelődési házat, hogy valóban bázissá lehessen. Emeletet lehetne ráhúzni, már megvizsgálták, mű­szakilag kivihető lenne. Ehhez körülbelül 2 millió forint volna szükséges. Az igazgató reménykedik, hogy egyszer erre is sor kerül. Addig pedig végzi a munkáját. Mégpedig jó. A művé­szeti csoportok — táncosok, színjátszók, irodalmi színpad, fotóklub — tervei sok jót ígérnek. Bérleti előadásokat rendez a Déryné Színház, az idén öt darab szerepel a műsoron, ebből kettő már meg is volt. 1963-ban azt szeretnék, ha a színház minden darabjából öt előadást tartana, így szinte az egész járás megnézhetne minden színművet. A mostani bérletben is sok volt a vidéki, a tsz-ekből autóval hozzák be a nézőket. Itt már érvényesül az, amit Balogh József úgy mondott az imént, hogy sikerült meggyőzni a tsz-eket,­­ a szociális alap­ból nemcsak Badacsonyba lehet kirándulni menni, hanem színházra is költhetik, az is ér annyit. L­EHETNE indítani egy egész sor szakkört, — ha lenne *■ hely. De így is megalakul a honismereti szakkörből kifejlődő tájmúzeum, amelyet a megye segítségével hoznak létre. A fotókör is rendez majd egy kiállítást Lenti fejlődés­történetéről. A színjátszók a múltkori nagysikerű Vők iskolája után most prózai darabbal készülnek, az irodalmi színpad tájolni akar a műsoraival. Az igazgató az év elején öthónapos tanfolyamon vett részt. Azalatt bizony gyengébben mentek a dolgok. Most ezt is be akarja hozni, s egyenesben akarja tartani a művelődési ház anyagi, művészeti munkáját is. Tele van tervekkel, a tanfolyamon tanult új ötletekkel. S ezeket csendesen, szívósan meg is fogja valósítani. Csak egy kicsit több támogatást, meg­értést kell­ ehhez kapnia. Mert ami őrajta múlik, abban biz­tosak lehetünk, hogy megteszi. Takács István

Next