Zalai Hírlap, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
1962. október 14. A Varga Ilajos: HÉT ÉS FÉL KÖR A SALAKON ÉRDEKES, nem mondta az öreg tegnap, hogy akadályon indulok. Vagy meglepetésnek szánta, vagy bízott ahosszútávfutó formámban, és ezért indított el a gyilkos távon. Fiam, neked sok mezeiedzésed van, kisegíted a csapatot a CSB-n. Mintha a többiek nem is látogatták volna a pályát. Ahá, hosszú lábak, egy kis gátvétel, majdnem úgy megy az akadálynál is, minden körben egy vizesárok, szóval lehet spurizni, csak bírja azember tüdővel. Iszonyú meleg van. A Nap sugarai beszorultak a stadion körlépcsői közé. Még hét kör . . . pont most emelte fel a táblát egy fehérsapkás célbíró, hét kör... Forró a sarak, majdnem éget a vékony cipőtalpon keresztül. Szerencsére egy kis hűsítő is közbejön, körönként egy vizesárok. Most lefogom a lendületet, kiengedtem. Lábaim automatikusan lépkednek. Ketten felzárkóznak hozzám, a pocakos is mellettem fut. Egészen jól indult. A bemelegítésnél egy kis fáradtságot éreztem, de ez nálam jó jel, annál jobban megya versenyzés. Az ellenfeleketcsak névről és eredményeikről ismerem. Egy menő van köztük az Újpesti Dózsából, a többit meg lehet verni. A hangosbemondó a bejárathoz szólított bennünket. Hatalmas tömeg. Most van az NB I-es focimeccs félideje. Valami kis haszon is az atlétikának, végre közönség előtt versenyezhetünk. Elkészülni... vigyázz... A kis vörös indítóbíró felemeli pisztolyát. A pocakos beledőlta lövésbe, és kiugrott. Hülyeség 3000-en ennyire izgulni a rajtnál, különben is ellenszenvvel néztem a srácra. Inkább valami súlyemelőre, vagy díjbirkózóra hasonlított. Visszaálltunk a vonalra. Szokásomhoz híven végigsimítottam a trikómat. Bumm. . . Lövés. A másodikra sikerült.Máris ordítoznak a nézőtéren. Hosszú, benned minden reményünk .. . Hajrá egyedül... Egy bolyban az egész. Egy kis könyökmunka, megmutatniaz ellenfélnek, hogy ezt is tudjuk ... ... hét kör ... Nem is tudom, hogyan vállalkoztam. Nem mertem nemet mondani az öregnek. Előttem volt az arca, nem is olyan öreg. Csak úgy hívjuk, ő az edzőnk. Az atlétikát szeretni kell, meg kell küzdeni minden eredményért. Edzések előtt mindig mesélt atléta múltjáról. Valamikor menő volt. Nem a nagy tehetség, hanem szorgalma emelte ki versenyző társai közül. Mikor átvette az edzéseim irányítását, azt mondta, fiam, vagy futó lesz belőled, vagy megszöksz. Reménykedtem. Elég szorgalmasan csináltam. ... Jaj egy kis botlás... elvesztettem helyzeti előnyömet a kéktrikóssal szemben. Szétszakadozott a mezőny. Az élbolyban már csak hárman futunk. Egy szőke srác, valamelyik vasutas egyesület versenyzője, nagy meglepetésre a pocakos, és én. Talán sikerül valamit akadályon is elérni. . . most érünk a kanyarba... Hat kör... A betonlépcsőről ketten integetnek felém, jól van, csak gyúrd az iramot. Bánom már, hogy kitekintettem. Elvesztettem a ritmust. Mennyi minden számít. .. hopp, egy akadályvétel. ... még mindig hárman ... one flejsz, kejn prejsz ... one flejsz, kejn prejsz... one flejsz... szorgalom nélkül nincs jutalom ... szorgalom nélkül nincs jutalom . . . szorgalom . .. ügyes kis mondás, a német tankönyvemben fedeztem fel, mindjárt bejegyeztem az edzésnaplóm elejére ... szorgalom nélkül... még tíz méter... megint vizesárok... nem tudom, hogy az akadályt miért nem fedték be oldalról sövénnyel. Úgy sokkal könynyebb a vétel, mert az ember nem lát rá a vízre, valamilyen pszichikai tényező ... loccs... loccs... Kicsit rövidre sikerült. Igaz, a válogatottak is úgy veszik a vizesárkot, hogy bokáig belelépnek. Semmi baj ... Vizes a hátam... a Nap tovább tűz . . . kellemes a hűsítő víz . . . igen, lent a Balatonon, de nem itt... Célegyenesbe érünk... Öt kör... Még eddig az öreg szótlan volt, úgy látszik meg van elégedve a futásommal. Most váltottunk. A szőke felment vezetni, én beálltam harmadiknak. A pocakos előttem. Miyen kitartás. Fehér nadrágban fut. Csupa pötty. A vizes nadrágra felragadt a salak. Ilyen lehetek én is. Totyog a cipőm. Teljesen átnedvesedett. Még egy akadályverseny, és nem bírja ki az idényt. Jó kis cipő, sokáig szolgált. Persze nem olyan mint az Adidas márka, olyant láttam egyik nagymenő lábán a múltkor. Fehéret, zöld csíkkal. Talán jövőre nekem is... one flessz... szorgalom nélkül ... A rövidtávfutók is izgulnak. Félmeztelenre vetkőztek, és kezükkel dobolják az ütemet az egyik rossz széken. Hosszú ... hosszú ... hajrá ... Jól esik a biztatás. Bíznak bennem. Körbe ... körbe ... eszembe jut egy kis dal... körbe-körbe fakerék . . . körbe-körbe . . . milyen hülyeség. Ilyenkor az embernek mindig valami az eszébe jut. Itt van. Ugye megígéred, hogy első leszel? Igen, Zsuzsikám! Ugye megígéred, hogy verseny után elmegyünk táncolni? Megígérem, Zsuzsikám ... Ugye megígéred ... megígérem ... Sokat kell szenvedni, Zsuzsikám! Sokat kell... Zsuzsikááám... KICSIT lankad az iram. Felmegyek vezetni. Valósággal az agyamban érzem a hátam mögött lévők dobogását. Na, most a kanyarban ... ketten kilőttünk... a pocakos lemaradt ... ... no, de csak nem? Légszomj. Pont jókor. Most vettem még csak át a vezetést. Csak most bírjam ... Négy kör... Pörgess, pörögess! Még 1600 méter. Fele vissza van. Szívesen pörgetnék most egy játékforgót, vagy esetleg a talicska kerekét is, de most a lábamat kell... azt pedig nehéz ... Ideges az öreg. Látja, hogy lehet itt keresni.. Hosszú, pörgess, pörgess! Egészen beleizzadt a kiabálásba. Kezében stopper. Küzdelem a másodpercekért. A közönséget is szokatlanul felvillanyozta a verseny. Látják, hogy hazai versenyző van elől. Hajrá Hosszú, Hosszú! Tudják a nevemet... biztatnak ... Újból kanyar ... forró salakon ... körbe-körbe . .. Megszorult a levegő ... meleg ... meleg ... szürke tömeg ... húszezer néző ... Most kezdek gondolkodni. Itt nyerni is lehet. Hátrapillantok. Kockázatos, de látom, hogy a szőke nenezkesen szedi a lábát. Fellépni az akadályra ... loccs . . . loccs ... njcd célegyenes... ... három kör .. . jól esik a futás... futni és szenvedni... Nagyon meleg van. Az arcom vizes. Csorog az izzadság. Csorog, csorog... csorog az izzadság, kitartás ifjúság... Szép kis jelmondat. .. Még rímel is... Még két kör. Nyolcszáz méter. Egyedül az élen. Kicsit esett az iram. A játékoskijáróban megjelennek a focisták. Mindjárt vége a félidőnek. A közönség őket nézi, hiába, a foci az csak foci . . . s Elég egy álló focista is szebb látvány, mint egy versenyző futó... Már alig bírom. Csak baj ne legyen. Mellettem a nagyobbik nyaka, még hatszáz méter... Vizesárok. A vétel jól sikerült. Akadály... minden rendben ... A célban megjelenik a legaranyosabb szám... egyes... Egy kör . .. négyszáz méter ... Felhangzik a csengetés ... Utolsó kör. Megnyújtom a lépteimet. Úgy látszik, a közönség is észrevette, hogy az utolsó négyszáz következik . .. Hangos taps... a túlsó célegyenben kiengedek ... hosszú lépések, könnyedén, könnyedén ... Még kétszáz méter... Pörgess ! Súlypontomat előre ... öszszeszedem maradék erőmet... még ötven ... akadály ... simán ment... harminc... húsz ... tíz ... még öt méter ... beroggyan a lábam ... még három ... még kettő... ráestem a célszalagra... ODAFUTNAK hozzám. Támogatnak. Elég jól kidöglöttem. Mindent a csapatért. A szőke még csak most ér a célegyenes közepéhez. A pocakos feladta. Odaballagok hozzá. Melegítőjén fekszik. Hiába, mindig mondtam, hogy az ilyen versenyző szafaládénak való, nem pedig futónak. És megöleltem. A nappalok rövidebbek, hoszszabb a sötétség, több idő jut vidéken is arra, hogy munka vitán az emberek a televízió képernyője elé telepedjenek. Felkerestük a Televízió műsorszerkesztőségét, hogy megtudjuk, mit ígérnek a következőhónapokra, mit láthatunk az elsötétített szobákban a vibráló képernyőn. — Mindenekelőtt úgy gondoljuk —kapjuk a választ —, hogy nincs különösebb eltérés it a vidéki, a városi és a budapesti nézők között. Amennyire a levelekből meg lehet állapítani, hasonlóak az igényeik, kifogásaik. Itt is, ott is a sport,és színházi közvetítéseket szeretik legjobban és a filmműsorok ellen van a legtöbb panasz. Mindez nem azt jelenti,hogy nem tervezünk néhány külön adást, elsősorban a mezőgazdasági dolgozók számára. SzaSit3Bfe!?sns — Már a következő hetekben, egészen pontosan november 13-án, szerdán este indul a TV Mezőgazdasági Szakmunkásképző Műsora. Ezután minden szerdán 5 és 6 óra között jelentkezik ez az adás. Az ország nagyon sok községében indult mezőgazdasági szakmunkásképző, igen sokféle szakmában. Mi a TV képernyőjénolyan tanfolyamokat szeretnénk tartani, amelyek mindegyik mezőgazdasági szakma számára segítséget adnak. Az ország legjobb szakemberei tartják majd az előadásokat ilyen témákból, mint: „A talajvédelem és a helyes növényiorrend”, „Vegyszeres gyomirtás”, „Szántóföldi növények öntözéses termesztése”, „A legelőgazdálkodás”. Az előadás alatt filmvetítések és rajzok teszik érthetőbbé az anyagot és az óra végén gyakorlati szakemberek tesznek fel kérdéseket az előadást tartó elméleti tudósnak. „Lámpafénynél” A TV agronómusa a jövőben átadja a helyét a „Mezőgazdászok Fóruma” című rovatnak, ahol a legjobb gyakorlati szakemberek mondják el eredményeik titkait. Új műsor lesz a falujáró kamera is, amelyben egy-egy érdekes eredményt, új módszert, vagy éppen hibás gyakorlatot, érdekes embereket mutatnak be elsősorban a falusi nézőknek. Új műsor lesz a „lámpafénynél” című, vasárnap este jelentkező adás is. Történelmi, mezőgazdasági érdekességek, a falusi kulturális élet eseményei adják majd a műsor anyagát sok filmmel, képpel. („Egy kép — két mondat’ címmel terveznek külön rovatot a műsorban.) Szüret Tikisban Változatlanul elmennek meglátogatni az ország érdekesebb tájait. Október 14-én Tokaj környéke kerül a kamerák elé. „Szüretelik a borok királyát” címmel láthatják majd a nézők, hogyan szedik, puttonyozzák, préselik a szőlőt Tokajban, s bár vasárnap délelőtt lesz a közvetítés ideje, nem marad ki belőle egy kis tokaji szüreti mulatság sem. Minden bizonnyal sokan nézik majd az országban a szüretet és a szép környéket bemutató képeket, de az adásnak alighanem külföldön is nagy sikere lesz, mert az Intervízió is közvetíteni fogja, s bizonyára nem kevés embert érdekel a határon túl, hol terem, kik termesztik a híres magyar tokajit. Sok TV-játék — Azt mondtuk, a vidékieket éppen úgy érdekli minden, mint a városiarkast. Be kell hát számolnunk azokról a TV-műsorokról is, amelyek nem közvetlenül ,csak a vidékiek érdeklődésére tarthatnak számot. A következő televíziós játékokat vetítik az őszi-téli hónapokban: Szirmai Rezső: „Senki karácsonyfája” című rádiójátékát már többször is ismételték a közönség kívánságára, most TV játék formájában találkozhatnak vele a nézők. Sólyom László művének „A szerelemhez érteni kell” lesz a címe. Gábor Andor „Vacsora a Hotel Germániában” című írásából TV- film készült. A filmkedvelők bizonyára örülnek, ha megtudják, hogy ismét láthatják a Modern Pimpernek, a Szentivánéji álom filmváltozatát, amit Reinhardt, a világhírű színházi rendező rendezett filmszalagra, s amelyben feltűnt a később híressé lett gyermekszínész, Mickey Rooney, Puck szerepében. A TV bemutatja az elmúlt években készült világsikert aratott , de a mozikban eddig nem játszott Renée Clair filmet „Az orgemás kapu”-t Yves Montanddal a főszerepben. Zene a képernyőn A Budapesti Zenei Hetek megnyitó hangversenyére szeptember 27-én kerül sor. Az öt legjelentősebb koncertről közvetítést ad a televízió is. Ránky György és Szirmai Albert műveit szerzői esten mutatják be. Megindul a Zenei Klub a komolyzene hívei számára. A hang- és képszalag már őrzi a nyáron hazánkban vendégszerepelt nagymra negerenestesnő, Margaret Tynes énekéről készült felvételeket, ilyen felvételt készítenek majd a hazánkba látogató töboi neves külföldi művészről is. Nem feledkeznek meg a könnyűzene híveiről sem. Négy dzsesszzongorista:Turán László, Szabó László, Garai Attila és Kőrössy János meri össze tuvasat a kamerák előtt. Részíti a szilveszteri műsor Az irodalomkedvelők továbbra is láthatják az irodalmi klubok adásait, ahol ebben az évben az orosz, az angol és a többi nagy nemzeti irodalmakat mutatják be a nézőknek játékos fejtörő keretében. „Ha együtt játszanánk” címmel a Ruttkay Éva—Gábor Miklós és a Töröcsik Mari—Bodrogi Gyula színészházaspárok lépnek a televízió elé. Mezey Mária önálló esten ad ízelítőt művészetének sokrétűségéből. A jubiláló Nemzeti Színház a 125 éves évforduló alkalmából műsort ad a színház színpadáról. Nem egyetlen darabot közvetítenek, hanem a repertoár egészéből adnak keresztmetszetet. Hasonló módon szeretnék bemutatni a TV nézőinek a többi színházat is. Természetesen nem maradnak el a vidéki színházi közvetítések sem. Jubileumot — ha csak ötévesét is — ünnepel a Magyar Nemzeti Galéria. Ide is ellátogat egy nagyobb műsor erejéig a televízió. S végül már megbízást kapott Róna Tibor és Kellér Dezső, hogy a szilveszteri műsor megírásához lássanak hozzá. .*WWW,/WWW\A/'v w ^ v sr\t W ^ v trw A. Mit ígér a Televízió a téli estékre? ZALAI HÍRLAP LUKÁCS MIKLÓS, REGGEL Kócos álmunkból korán felvert füttyös kedve kerti rigónak, tülökduda hozza a reggelt, mályvaujjú szellő cirógát. Kenyérsütés jó szaga, füst száll, szarkaszárnyat bújtat a nyárfa, csöpp gyémántkard ma minden fűszál, naparany-máglya gyűl a nyárba. Tanyaudvaron leánycsapat kapaszkodik a gépkocsikra, rózsaszín combjukon fölszalad a lepke fodor. Kikacsintós, pókhálós műhelyablakból leskelődnek a kovácslegények. Csillag pattan tüzes patkóból, csillaggal száll a szomjas ének. 7 GOND ÉS PANASZ a lenti járási művelődési házban AA EGY sanyarú körülmények között dolgozó művelődési ház igazgatója csak úgy kívülről veszi szemügyre a lenti járási művelődési otthont, bizonyára elönti az irigység. Új épület, nagy, modern, tágas, bőségesen van benne hely és helyiség, bizonyára jókora összeg áll rendelkezésre az évi munkához, — egyszóval, öröm itt az igazgató élete, megy minden, mint a karikacsapás. De ha a szemlélődő beljebb kerül, s egy kicsit alaposabban is körülnéz és az igazgatót is megkérdezi, vajon csakugyan olyan arany-e itt a dolga, akkor aligha irígyli tovább. — Kapunk egy évre 70 ezer forint állami támogatást. Dolgozóink egy évi munkabére 74 ezer forint. Itt az ősz, és még egy gramm tüzelőnk sincs, viszont mindössze körülbelül 10 ezer forint áll már csak rendelkezésünkre. Ez az év végéig a bérekre sem elég. Ezért kell aztán olyan bevételi tervet csinálnunk, amelyről megszületése pillanatában tudjuk, hogy nem teljesíthető. Ebben az évben például 52 ezer forint volt a terv, jövőre 60 ezer.Egyiket se vagyunk képesek teljesíteni, ha csak nem olyan előadásokat tartunk, amelyek jövedelmezőek ugyan, de művészi célkitűzéseinkkel nem egyeztethetők össze — kezdi Balogh József igazgató a panaszok elősorolását. Ami meglep, az a nyugodt, csaknem beletörődött hang, amelyen mindezeket elmondja. Csendes ember, nem szered a kiabálást, erőszakoskodást, dolgozni szeret, feltűnés nélkül. A művelődési ház tulajdonképpen már akkor szűk volt, amikor megépült. Ma pedig már egyáltalán nem elegendőek a helyiségei. Egyetlen szakköri terem sincs, a klubszobát — csak a fontosabbakat jegyeztem fel — a következő célokra használják: klubnak, TV-vel, társasójátékokkal, KXSZ-foglalkozásokra, szerdán,pénteken délután a kihelyezett mezőgazdasági technikum óráira, zeneiskolai oktatásra, a művészeti csoportok próbáira, a szakkörök foglalkozásaira. Ha az egyik csoport dolgozik benne, a másik mehet a nagyterembe vagy az előcsarnokba, vagy az irodába. Ha a TV-t akarják nézni, akkor kiszorulnak a táncosok, ha a táncosok próbálnak, kiszorulnak a klub látogatói. Néha az igazgatót is száműzik az irodából, mert a Zalaegerszegről kijáró zenetanárok — különösen télen — nem szívesen tartanak órát a fűtetlen nagyteremben... AZ IGAZGATÓ megmutatja a tánccsoport „ruhatárát”. ” Elég kis helyen elfér, mert mindössze egyetlen garnitúra az egész. Viszont nyolc éve használják, és úgy is néz ki, ahogyan nyolc évi állandó nyúzás után kinézhet. Ebben a „magyaros” öltözékben kénytelen a különben igen ügyes tánccsoport eljárni az osztrák ländert, a bolgár kólót, a drávamenti táncokat, az ukrán leány táncot. Még az a szerencse, hogy a lovászi olajbányászok néha kisegítik őket táncruhákkal. De ki tud minduntalan Lovásziba szaladgálni? — Patronálnunk kell a környék művelődési otthonait, hiszen mi ú. n. bázis művelődési ház vagyunk. Jármű nincs, a kultúrháznak nincs egy saját biciklije se. Így aztán megyek a magam kerékpárjával, 15—20 kilométert, hegynek fel, völgybe le, mindegy, Hogy esik-e vagy fúj. Én imádom ezt a munkát, amit csinálok, de az ilyen biciklizéseket kezdem már únni. ha egy-egy csoportunk vidékre megy, akikor a szereplők is kerékpárra szállhatnak, mert más közlekedési eszközökre nincsen pénz, ha csak megint a lovásziaik nem adnak egy teherautót — mondja Balogh József, megint csak azon a beletörődött, csendes hangon, amelytől egyre lábadozóbb és idegesebb lesz az ember, ha hallgatja. A kultúrotthonok részére előírt állami támogatás évi összege 93 ezer forint. Ennyit kap egyre-egyre a megye is. De Lentibe csak 70 ezer forint jut. Hiába tudja Balogh József, hogy a városi művelődési házakra többet adtak az előírtnál, etitől az ő helyzete — ez a sokkal nehezebb, kedvezőtlenebb helyzet — nem fog javulni... A maga csendes módján megpróbál ez ellen tenni, de nem sok eredménnyel. Kellene bővíteni is a művelődési házat, hogy valóban bázissá lehessen. Emeletet lehetne ráhúzni, már megvizsgálták, műszakilag kivihető lenne. Ehhez körülbelül 2 millió forint volna szükséges. Az igazgató reménykedik, hogy egyszer erre is sor kerül. Addig pedig végzi a munkáját. Mégpedig jó. A művészeti csoportok — táncosok, színjátszók, irodalmi színpad, fotóklub — tervei sok jót ígérnek. Bérleti előadásokat rendez a Déryné Színház, az idén öt darab szerepel a műsoron, ebből kettő már meg is volt. 1963-ban azt szeretnék, ha a színház minden darabjából öt előadást tartana, így szinte az egész járás megnézhetne minden színművet. A mostani bérletben is sok volt a vidéki, a tsz-ekből autóval hozzák be a nézőket. Itt már érvényesül az, amit Balogh József úgy mondott az imént, hogy sikerült meggyőzni a tsz-eket, a szociális alapból nemcsak Badacsonyba lehet kirándulni menni, hanem színházra is költhetik, az is ér annyit. LEHETNE indítani egy egész sor szakkört, — ha lenne *■ hely. De így is megalakul a honismereti szakkörből kifejlődő tájmúzeum, amelyet a megye segítségével hoznak létre. A fotókör is rendez majd egy kiállítást Lenti fejlődéstörténetéről. A színjátszók a múltkori nagysikerű Vők iskolája után most prózai darabbal készülnek, az irodalmi színpad tájolni akar a műsoraival. Az igazgató az év elején öthónapos tanfolyamon vett részt. Azalatt bizony gyengébben mentek a dolgok. Most ezt is be akarja hozni, s egyenesben akarja tartani a művelődési ház anyagi, művészeti munkáját is. Tele van tervekkel, a tanfolyamon tanult új ötletekkel. S ezeket csendesen, szívósan meg is fogja valósítani. Csak egy kicsit több támogatást, megértést kell ehhez kapnia. Mert ami őrajta múlik, abban biztosak lehetünk, hogy megteszi. Takács István