Zalai Hírlap, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
2. A Pravda a kubai forradalom 4. évfordulójáról A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikket közöl a kubai forradalom negyedik évfordulója alkalmából. A kubaiak büszkén tekinthetnek vissza a négy év alatt megtett útra — írja a lap —. A nép az ország igazi gazdájává lett. A kubai hazafiak marxizmus—leninizmus zászlaja alatt, s a forradalmi kormány, a kubai egyesített forradalmi szervezetek országos vezetősége és Fidel Castro irányításával kimagasló sikereket értek el hazájuk függetlenségének és szuverenitásának erősítésében. A Pravda emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok imperialista köreinek útonálló politikája a Karib-tenger térségében válságot idézett elő, s a termonukleáris háború szakadékának szélére sodorta a világot. A szovjet kormány bölcs, következetes és bátor lépései hiúsították csak meg a kalandorok terveit. A Pravda szerkesztőségi cikke végül felhívja a figyelmet arra, hogy mint az utóbbi napok eseményei mutatják, az Egyesült Államok bizonyos körei nem mondanak le azokról a próbálkozásaikról, hogy új provokációt szervezzenek Kuba ellen. Ez éberségre készteti a béke és a szocializmus erőit, a kubai nép valamennyi barátját. (MTI) A szovjet könnyűipar határidő előtt teljesítette fontosabb gyártmányainak termelési tervét Moszvka (TASZSZ). A Szovjetunió könnyűipari vállalatai határidő előtt teljesítették fontosabb gyártmányainak 1962. évi termelési tervét Mint a Központi Statisztikai Hivatal jelenti, a kötöttáruk évi termelési tervét már december 11-én, a gyapjúszövetekét december 26-án, a selyemanyagokét december 29-én, a gyapjúszövetek termelési tervét pedig december 30-án teljesítették. Így az elmúlt esztendőben nagymennyiségű szövetet és kötöttárut gyártottak terven felül Elkészült Ghana hétéves gazdaságfejlesztési terve Accra. (MTI). Az elmúlt év utolsó napjaiban elkészült Ghana hétéves gazdaságfejlesztési terve — jelentette be az állami tervbizottság szóvivője. A terv célja — emelte ki a szóvivő —, hogy munkát biztosítson az ország minden állampolgára számára, s teljesen megszabadítsa Ghánát az idegen gazdasági uralomtól és ellenőrzéstől. Az új hétéves terv ez év elején lép életbe. Jelentés a Mars—1. útjáról Moszkva (TASZSZ). 1962. december 26. és 1963. január 1. között a Mars—1. önműködő űrállomással rendszeresen megteremtették a rádióösszeköttetést. Az űrállomásról telemetrikus értesüléseket nyertek, végrehajtották a pályaelemek szükséges módosításait. 1963. január 2-án , moszkvai idő szerint nyolc órakor az űrállomás helyét a következő csillagászati koordináták határozzák meg: rektaszcenzió — 6 óra 27 perc, deklináció —39 fok 52 perc. A Mars—1. űrállomás ekkor huszonnégymillió 227 ezer kilométerre lesz a Földtől. A jemeni légierő tisztogató akciói Kairó. (MTI). A kairói Al Ahram jelenti, hogy a múlt napokban heves harcok folytak Jemen határainál a Szaúd-Arábiából beszivárgott katonai egységek és a jemeni köztársasági erők között. A jemeni légierő a beszivárgott csoportokat megsemmisítette. (MTI). Pénzreformok Bolívia. (AP): Bolíviában új pénzegységet vezettek be az eddigi Boliviano helyett. Az új pénz neve bolíviai peso. * Helsinki. (AFP). A finn bank új márkát bocsátott ki, amely száz régi márkával egyenlő értékű. Felemelték a viteldíjakat az olasz államvasutaknál Róma. (Reuter). Az olasz államvasutaknál január elsejével tizenöt százalékkal felemelték a viteldíjakat. Juan Basch a Dominikai Köztársaság új elnöke Santo Domingo (Reuter, AP). Santo Domingóban hétfőn hivatalosan bejelentették, hogy a december 20-án tartott választás eredményeképpen Juan Basch lesz a Dominikai Köztársaság új elnöke. Tunéziában üldözik a haladó sajtót Tunisz (TASZSZ). A tunéziai hatóságok leállították az At Talianak, a Kommunista Párt sajtóorgánumának, valamint a Tribune Du Progresnek, a békebizottság lapjának megjelenését. Ilyen intézkedésre először került sor az ország függetlenségének kikiáltása óta A hatóságoknak e reakciós lépésével nyilatkozatban foglalkozik a Tunéziai Kommunista Párt titkárásga. A nyilatkozat rámutat, ezekkel az intézkedésekkel végeredményben azt szeretnék elérni, hogy akadályozzák a pártot nézeteinek terjesztésében. (MTI). KVTT ZALAI HÍRLAP Faggyal és hóval köszöntött be az új év Európában London. (MTI) Az új év még több jeget és havat hozott egész Európának, főleg Angliának. A kitartó havazás és a jeges szél Anglia jórészét sarkvidék tájhoz tette hasonlóvá. Száz év óta csak egy esetben, 1881-ben volt hasonló kemény tél. A legjobban érinti a hideg az egyébként enyhe dél- és délnyugat-angliai területeket. A kis falvak tucatjával szigetelődtek el a külvilágtól. Helikopterrel biztosítják a lakosság élelmiszerellátását. Több mint kétszáz főútvonal és több ezer bekötőút forgalmát megbénította a hó és a jég. Több ezer katona és rendőr éjjel nappal-nappal dolgozik az elszigetelt területek felszabadításán. Az ipar is érzi már a rendkívüli hideg bénító hatását. Több mint 12 000 autómunkás volt kénytelen munkáját szüneteltetni, mert nem lehetett biztosítani a szükséges alkat-ó rész utánpótlást. Az országban sok helyen leálltak az építkezzések. ! A skóciai hegyekből több halálesetet jelentettek a jeges idő okozta szerencsétlenségek következtében. | Svédországban tovább tart a nagy hideg, a hőmérő mínusz 35 Celsius alá süllyedt. Tovább tart a kemény hideg, Hollandiában is. A hőmérséklet mínusz 15 fok körül mozog, s Amsterdamnál kisiklott egy vonat, amikor egy közel kétméter res hótorlasznak futott. A köz-p utakon százával vesztegelnek a megrekedt járművek. Keddre virradóra mínusz 261 fokot mértek Berlin körzeté-ben, Moszkvából mínusz 22 fokkot, Varsóban mínusz 20 fokot jelentettek. Megalakult az új nyugatnémet kormány Adenauer: Rögtön jövök vissza, uraim, remélem, nem buknak meg! (Gerő Sándor Homokra épülő neokolonianista „erőd“ A COMMONWEALTH létrehozásával Nagy-Britannia már bebizonyította, hogy a gyarmati rendszer bomlási folyamatával szemben a „rugalmas visszavonulás” taktikáját igyekszik alkalmazni, s így menteni a menthetőt a gyarmati profitból. Kisebb méretekben, hogy úgy mondjuk, helyi viszonylatban, más módszert is alkalmaztak és alkalmaznak az angol kolonialisták, egymáshoz közel fekvő különböző gyarmati területek egyesítését „föderációk”, „államszövetségek” formájában. S a taktika a következő: „rebellisebb” területeket összecsapni olyan gyarmatokkal, ahol a függetlenségi mozgalom gyengébb, nem érlelődött még ki, és úgy intézni az „összeházasítást”, hogy a csoportosuláson belül ez utóbbinak (vagy utóbbiaknak) legyen döntő szava, befolyása, és így semlegesítse a „rebellis” terület függetlenségi törekvéseit. Ilyen módszerrel akarják most az angol gyarmatosítók „megoldani” a mind kényesebbé váló szingapúri kérdést, s a Dél-Kínai-tenger övezetében fekvő más gyarmati területeik kérdését Ezért akarják létrehozni a Malájföldi Államszövetséget, amelynek területe csaknem akkora lenne, mint Angliáé, lakóinak száma tízmillió. D. Volszkij szovjet publicista a Novoje Vremja egyik nemrégi számában igen érdekesen világítja meg az angol kormánynak ezt a délkeletázsiai manőverét. Eszerint a Malájföldi Államszövetség tervét nagy vonalakban még Abdul - Rahman malájföldi miniszter- elnök múlt év novemberi lonjdoni látogatása idején készítet ,ték. Anglia ragaszkodik ahhoz, hogy tovább is ellenőrzést gyűjteröljön a szingapúri katonai támaszpont fölött, amely Ázsia legnagyobb imperialista tengeri támaszpontja. Szó volt róla, hogy az angol-malájföldivédelmi és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kiterjesztik az Államszövetséghez csatlakozó összes területekre. De az Államszövetség létrehozásának időpontja és módozata nyitott kérdés maradt. Véglegesítése érdekében Rahmannak újabb tárgyalásokat kellett folytatnia Londonban, amely tárgyalások hivatalos egyezménnyel értek véget. Feltételeit augusztusban az alsóházban bejelentették. ELHATÁROZTÁK, hogy a Malájföldi Államszövetséget szakaszonként alakítják meg. Első lépésként egyesítik Malájföldet és Szingapúrt. Ebben a kérdésben szeptember elsején Szingapúrban népszavazást tartottak, amely felette ügyesen volt kiagyalva. Szingapúr lakóinak ugyanis csak az egyesítés formájáról kellett nyilatkozniuk, arról nem, hogy egyáltalán óhajtják-e, vagy sem az egyesítést. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy sokan nem is jelentek meg a szavazáson. S még így is, amikor felnyitották a szavazóurnákat, megállapították, hogy több mint 144 000 szavazólapot nem töltöttek ki, tehát szó sem volt „szabad akarat-nyilvánításról.” A Kalimantan sziget északi részén lévő területeken az angol hatóságok még csak nem is vesződtek azzal, hogy legalább a „szabad választások” látszatát megőrizzék. London sajátjának tekinti ezeket a területeket, s csak arra van gondja, hogy ellenőrzését megőrizze felettük. Miért siettetik az eseményeket a Malájföldi Államszövetség tervének szerzői? A helyzet alakulása az államszövetségbe kerülő területeken, és elsősorban Szingapúrban — ez készteti őket sietségre. A fejlett iparral és népes proletariátussal rendelkező Szingapúr ma olyan, mint egy füstölgő vulkán. Az angol kolonialisták nem képesek befolyásuk alatt tartani a szingapúri politikai életet. Már 1959-ben kénytelenek voltak megadni a városnak az önigazgatást. Ez az engedmény azonban nem elégíthette ki a lakosságot. Az angol kormány, látva, hogy Szingapúrban mindinkább tarthatatlanná válik a nyílt gyarmati uralom, és ugyanez a helyzet Kalimantan északi részén is, ahol szintén fellendült a függetlenségi mozgalom, célszerűnek vélte e területek egyesítését Malájfölddel. Az angol kormány ugyanis arra számít, hogy a földesúri réteg és a komprádor burzsoázia, amely Malájföldön hatalmon van és angolbarát politikát folytat, a kommunistaellenességet pedig politikai hitvallásának tekinti, átveszi és eredményesen gyakorolja majd azokat a funkciókat, amelyeket a gyarmati közigazgatás már nem képes ellátni. E CÉL szem előtt tartásával az egyesítés feltételei uralkodó helyzetet biztosítanak Malájföld vezetőinek az Államszövetség keretében. A parlamentben ugyanis Szingapúr képviseleti arányát úgy szabták meg, hogy a város semmilyen befolyást ne gyakorolhasson a szövetségi hatóságok politikájára. Pedig a szövetségi hatóságok hatáskörébe fog tartozni az állami élet minden fontosabb területe, beleértve a „belső biztonságot” is. Könnyű megérteni, mit jelent ez a gyakorlatban, hiszen Abdul Rahman köztudomásúlag már most arra esküszik, hogy „nem enged meg túl sok sztrájkot” Szingapúrban, és egyszer s mindenkorra véget vet az itteni „felforgató tevékenységnek”. A szingapúri hazafiak jól tudják, hogy a jelenlegi körülményeik között milyen veszélyt jelent a Maláj földdel való egyesülés, s éppen ezért határozottan küzdenek a Maláj földi Államszövetség megalakítása ellen. Kalimantan sziget északi részén lévő területeken, Bruneiben és Sarawakban a bennszülött lakosság fegyveres harcra kelt a kolonialista föderáció ellen ,s követeli a teljes függetlenséget. Mindhárom gyarmaton csupán a földesurak, így az angolokat támogató brunei szultán, kardoskodik a tervezet mellett. A néptömegek még Malájföldön sem támogatják a tervet. A Szocialista Népfront (a Malájföldi Munkáspárt s a Rakyat Párt szövetsége) egyik legutóbbi nyilatkozatában megbélyegezte az államszövetség tervét, „angol összeesküvésnek” nevezte „a brit gazdasági és katonai ellenőrzés megszilárdítására”. Szingapúrban, Kalimantan északi részén és Malájföldön egyaránt az utóbbi hetek során, annyira kritikussá vált a helyzet, hogy még a Scotsman című angol lap is nemrégiben ezt írta: „Egyre inkább kételkedünk abban, hogy valaha is meg lehet valósítani ezt az államszövetséget’ ’. Az angol kolonialisták és maláj földi szekértolóik szeretnék megelőzni az események számukra kedvezőtlen alakulását, és éppen ezért igyekeznek mielőbb tető alá hozni az államszövetség tervét. A dolgok odáig mentek, hogy a malájföldi kormány (minden jel szerint London utasítására) azzal fenyegetőzött: amennyiben az egyesülésre ez év végéig nem kerül sor, lezárja a közlekedést a Szingapúrt Malájfölddel öszszekötő gát mentén. Ez a fenyegetőzés több egyszerű gazdasági nyomásnál, mivel Szingapúr ezen az úton kapja például az ivóvizet is ... A HELYZET ilyetén elemzése után D. Volszkij megállapítja: a brit imperialisták ázsiai birodalmuk roncsaiból az újkolonializmus bástyáját szeretnék kiépíteni. Remélik, hogy kezükben marad a malájföldi ón és gumi, a brunei kőolaj, a szingapúri kikötő, és elsősorban a független ázsiai országok ellen irányuló katonai támaszpontok. De meddig tarthat egy olyan épület, amely alatt a nép ellenállásának dinamitja rejlik? t . rL . f. J/ty. Subar.drio Pekingben Peking (TASZSZ) Csou Enlajinak, a Kínai Államtanács elnökének és Csen Ji miniszterelnök és külügyminiszternek meghívására szerdán Pekingbe érkezett Subandrio indonéz helyettes főminiszter és külügyminiszter. A repülőtéren Subandriot és kíséretét Csen Ji üdvözölte. Köszönetet mondott Indonéziának azért, hogy erőfeszítéseket tett a kínai—indiai határvita békés rendezésére. Subandrio válaszbeszédében kifejezte azt a reményét, hogy a kínai—indiai határkonfliktust békésen megoldják. (MTI) 1963. január 3. Ki az őrült? Az egész világ ismeri Eatherly amerikai őrnagy tragikus történetét, aki a Hirosimai bombát ledobó B-29-es bombázó parancsnoka volt. Az őrnagyot immár tizenöt esztendeje gyötri és hajszolja a lelkiismeretfurdalás. Az amerikai katonai hatóságok pedig — amelyeknek lényegesen kevésbé érzékeny a lelkiismeretük — az őrnagyot „őrültnek” nyilvánították. Nos, a múlt héten a Pentagon propagandaosztályának sugallmazására az NBC televíziós mammuttársaság felvevőgépei elé citálták az őrnagyot, mondaná el a véleményét a hirosimai bombázásról és mai tanulságairól. S hogy nagyobb legyen a szenzáció és átlátszóbb a propaganda, az őrnagy két oldalára odaültették a két navigátort is, név szerint Jack Brvans és Bob Schumard exhadnagyokat, akik a bombát kioldották. Batherly volt az első, aki szót kapott, s kijelentette: Amerikának „jobb lenne a lelkiismerete”, ha nem dobták volna le a „pokolbombát” a már amúgy is megvert Japán felett. A két navigátor ferde szemekkel nézett az őr nagyjá, majd a televíziós reflektorok fényének kereszttüzében kijelentették: ők bizony remekül alszanak a Hirosimai küldetés óta is. Bob elmondotta: „nem érdekli”, hogy az áldozatok ártatlan polgárok voltak. Barátja, Jack, pedig megtoldotta a mondókát azzal, hogy bizony szívesen ledobna egy 50 megatonnás bombát Moszkvára, ha éppen parancsot kapna rá ... Mindezek után pedig megjelent egy idegorvos a kamerák előtt, és elmagyarázta nyolcvanmillió embernek, hogy Eatherly őrnagy miért bolond — és Bob és Jack pedig miért normálisak... Izgatottan várjuk az NBC- nek azt a televíziós adását, amelyben majd Eatherly őrnagy elmagyarázza , hogy Bob, Jack és az idegorvos miért őrültek. Amikor majd ilyen közvetítést sugallmaz a Pentagon propaganda osztálya az NBC-nek, tudni fogjuk, hogy kezd megváltozni az egyensúly az amerikai politikában — a normális emberek javára. Bonni interjú Szereplők: Strauss, volt nyugatnémet hadügyminiszter, Riporter, a Spiegel munkatársa. Strauss (kedélyesen): Maguk tehát azt hiszik, hogy megfúrtak? Riporter: Nemcsak hisszük, Strauss úr! Strauss: Maguk még nem ismernek engem! Riporter: Dub hadnagy is ezt mondta Svejknek... Strauss: Én nem hadnagy vagyok, én ... a szövetségi kormány hadügyminisztereiként hosszas múltra tekinthetek vissza! Riporter: Tekinthet... Strauss: Igenis, tekinthetek. Jelenleg csupán egészségügyi és más okokból nem tartottam továbbra is igényt a tárcára. Riporter: Az építkezési és hadimegrendelési panamákból megtöltött pénztárcára sem? Strauss: Fiatalember, maga túlságosan kíváncsi! Riporter: Ez a mesterségem! Egyébként önt apostolnak tartják. A nyugatnémet atomfegyverkezés apostolának. Hogyan egyeztette össze az apostolságot a panamával, meg egyebekkel? Strauss: Fiatalember, magának nincs logikája. Az apostolok ugyebár szentek voltak. Márpedig — mint mondják — minden szentnek maga felé hajlik a keze következésképpen: Riporter: Bámulatos vaslogika! Egyébként az atomfegyverkezésnek akad még néhány apostola Bonnban. Következésképpen ... Strauss: Logikus! Riporter: De akkor, miért csak ön került a slamasztikába? Strauss: Egyelőre, fiatalember, egyelőre! Mert, ha kitatom a szám... Riporter: Akkor mi lesz? Strauss: ... majd másoknak is olajra kell lépniük! Riporter: Tegyük fel, olajra lépnek mások is. Ebből mi haszna lesz önnek? Strauss: Bekerülök valamelyik eljövendő kormányba Riporter: És addig? Strauss: Nézze, valahogy eltengődik az ember. A szövetségi bankban, meg némely külföldi pénzintézetekben letétbe helyeztem valamelyes összegeket. Az igazgatótanácsi tagságokból is csöppen egy kevéske kalácsravaló, aztán ott van az a kis bajorországi birtok is... Riporter: Meg a panamák esedékes részletei! Strauss: Fiatalember, maga úgy látszik, még nem ismer engem, és egyre szemtelenebb! Akárcsak annak idején néhány kollégája. Tudja, mi lett a sorsuk? Riporter: Dutyiba rakatta őket. Strauss: (üvölteni kezd): Ezt a hangot kikérem magamnak! Ez rágalom! Magát is lecsukatom! Maguk még nem ismernek engem! Ilyen Göring, akarom mondani Strauss nem terem minden bokorban! Maguk még nem ismernek engem! Mars ki! Heraus! Lelépni! Loe! Elvezetni! (A riportert letartóztatják és elvezetik. Mert ha talán valaki azt hitte volna, hogy inkább a panamázó exminisztert teszik hűvösre — az valóban nem ismeri Strausst. Sem a bonni viszonyokat!) L. A.