Zalai Hírlap, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
1 Éljen dolgozó népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Prága Csehszlovákiában már hétfőn mgkezdődtek a május 1-i ünnepségek. Antonin Novotny, a Csehszlovák KP Központi Bizottságának első titkára, köztársasági elnök ünnepélyes külsőségek között 104 dolgozót és 41 kollektívát tüntetett ki jó munkájukért. Szófia A bolgár fővárosban és a nagyobb városokban minden előkészület megtörtént a május elsejei ünnepi felvonulásra. Bulgária városai és falvai ünnepi zászlódíszt öltöttek. Az idei május elseje fényét csak emeli, hogy ezekben a napokban 14 új ipari üzem kezdi meg termelését, többek között a Sztara Zgora-i vegyikombinát, a bolgár vegyipar legnagyobb üzeme. Üzembe helyezték az ország első villamosított vasútvonalát, a Szófia—Plovdiv vasútvonalat is. Bukarest A Román Népköztársaság dolgozói újabb munkasikerekkel készülnek május elsejére. Vasárnap a Calaci Hajógyárban vízrebocsátottak egy 4500 tonnás fehérhajót. Varsó A lengyel dolgozók ünnepi gyűléseken készülnek a munka ünnepére. Több iparvállalat dolgozóinak gyűlésén határozatokat hoztak, amelyekben elítélik Nyugat-Németország felfegyverzését. Belgrád Jugoszlávia népe idén kétszeresen ünnepli május elsejét: most lesz hetven éve annak, hogy a belgrádi dolgozók 1893- ban megrendezték első májusi ünnepüket. Berlin A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is lelkesen készülnek május elsejére. Számos üzem teljesítette túl tervét. Az egyik nagy hajógyár elkészítette a nyolcadik olyan halászhajót, amelynek fedélzetén mindjárt fel is dolgozzák a kifogott halakat. Peking A Kínai Népköztársaság dolgozói az idei május elsejére a termelés fokozásáért és a fokozott takarékosságért folytatott harc jegyében készültek fel. A kínai főváros napok óta ünnepi külsőt öltött. A történelmi jelentőségű épületeket sok ezer színes villanykörte világítja meg. Havanna A kubai főváros népe idén a május elsejét annak a barátságnak a jegyében üli meg, amely a világ első szocialista állama és az amerikai földrész első szocialista állama között fonódott. Az egész országban már egy hónapja folynak az előkészületek május elsejére. Sok üzem dolgozói tettek felajánlást a dolgozók ünnepének tiszteletére. Május 1-ét ünnepük a világ dolgozói A Kommunista Párt megerőősödött az olaszországi választásokon ( Róma (Reuter, AP, DPA). Az Olaszországban vasárnap és hétfőn megtartott választások szavazatainak jórészét már öszszeszámlálták, és a legfrissebb jelentések is megerősítik azokat a kezdeti részeredményeket, amelyek szerint az ország legerősebb pártja, a Kereszténydemokrata Párt meggyengülten került ki a küzdelemből. Az Olasz Kommunista Párt jelentékenyen növelte szavazatainak számát, és megerősödött a kormánytól jobbra álló, nagytőkés rétegeket képviselő liberális párt is. A választásokon 32 800 000 szavazó járult az urnákhoz, 630 képviselői mandátum eldöntése végett. Közülük 28 700 000 szavazó — a 25 éven felüliek — 315 szenátusi mandátumról döntött. A szavazásra jogosultaknak 93,3 százaléka élt választójogával. Ami a szenátusi választásokat illeti, három kivételével valamennyi szavazókörzetből beérkeztek az eredmények. A kereszténydemokraták az 1958- as eredményekhez képest négy százalékot vesztettek, részarányuk 41,2 százalékról 37,2 százalékra csökkent. Az Olasz Kommunista Párt 21,8 százalékról 25,5 százalékra növelte szavazatainak részarányát. A Nenni vezette baloldali szocialisták egy tized százalékot vesztettek (14,1-ről 14-re). A szocialista demokraták az 1958-as 4,4 százalék helyett 6,3 százalékhoz jutottak. A liberálisok — akiknek 1958-ban mindössze 3,9 százalékuk volt, a kereszténydemokratáktól hódítottak el szavazatokat, s voksaik részarányát 7,5 százalékra növelték. Némileg erősödtek a neofasiszták (4,3százalékról 5,2 százalékra). Súlyos vereség érte a monarchistákat, mert 1958- ban szerzett szavazataik nagyrészét elvesztették, 5,2 százalék helyett csupán 1,6 százalékot szereztek. A köztársaságiaknak és a töredék pártoknak 2,7 százalék jutott. (A köztársasági pártiak részaránya 1,4 százalékról 0,8 százalékra süllyedt.) A képviselőházi választások eredményei eddig még csak szórványosan érkeztek be. Az összeszámlált 5 707 300 szavazat 41,7 százalékát kapták meg a kereszténydemokraták, a kommunisták 22,8 százalékhoz jutottak A szocialisták 15,2 százalékot, a szocialista demokraták 6,5 százalékot, a liberálisok 6 százalékot kaptak. Milánóból, az ország második legnagyobb városából kapott eredmények szerint a múlt választásokhoz képest a Kommunista Párt 50 000 új szavazatot szerzett, (190 001-ről 240 840-re). A kereszténydemokraták 251 685 szavazathoz jutottak (1968: 285 048). Itt volt a leglátványosabb a liberálisok megerősödése, voksaik számát 88 337-ről 207 075-re szaporították. (MTI). Még a hidegvérnek is... * "Franco és fasiszta vérbírái meggyilkolták Julian Grimaut. Azt hitték, elmúlik az a bizonyos három nap, amely eltemet minden szenzációt, s napirendre tér a világ gaztetták felett. Nem ez történt. Nem szűnik a felháborodás ereje, sőt erősödik. „Franco erkölcsi hulla!” — kiáltják mindenütt. „Ennek a fenevadnak nincs helye a Nap alatt!” Franco a maga „pestises” hajójával szeretett volna beevezni a nyugati „demokráciák” szélvédettebb kikötőinek valamelyikébe. Ezt azonban a népek felháborodása nem tűri. Még a hidegvérű északi országok fiai sem nyugszanak. Koppenhágában például, amint képeink mutatják, napirenden vannak a különböző jellegű antifasiszta tüntetések. Plakátokat égetnek el a spanyol követség előtt. Hitler, Mussolini és Franco neve szerepel e plakátokon. Mások a kegyelet virágait helyezték el ugyancsak a spanyol követség falainál. Grimau mártírhalála újabb jeladás volt korunk valamenynyi humanistája számára: „Emberiség vigyázz! Nem nyughatsz addig, amíg fasiszták, imperialista méregkeverők, nukleáris háborúra készülő politikai banditák léteznek a Földön!” És mert az emberiség nem lesz soha kollektív öngyilkos, egészen bizonyos, hogy elkövetkezik a politikai és erkölcsi hullák temetésének napja ZALAI HÍRLAP Tavaszi offenzíva Japánban Egy világjáró külföldi szerző körülbelül egy hónappal ezelőtt „Japán 1963 elején” című cikkében így jellemezte a szigetországot: „... a természetben — szokatlanul hideg tél, nagy hó, a gazdaságban — pangás, amely már hosszú ideje tart”. Nos, egy hónap elteltével vizsgálva Japán jellegzetességeit, többféle változást lehet felsorolni. Kezdve az időjárással, amely ott is felengedett, folytatva a tovább tartó és még nagyobb méreteket öltő gazdasági pangással, s befejezve azzal, ami a jelenlegi időszakra leginkább jellemző: az ország politikai életének megélénkülésével, a japán dolgozók hagyományos tavaszi offenzívájával. Az előző évekhez hasonlóan, a tavasz kezdetével érezhetően fokozódott Japánban a dolgozók sztrájkharca. A Japánból naponta érkező hírek újabb és újabb sztrájkokról számolnak be. Március 15-én zajlott le a japán dolgozók harmadik egységes országos akciója. A tiltakozó gyűléseken és tüntetéseken közel hatmillió dolgozó vett részt. Ezzel párhuzamosan 24 órás általános sztrájkot tartottak a dokkmunkások. Március 26-án a magánvasutak 200 000 munkása, autóbusz- és taxisofőrök tartottak egynapos sztrájkot. Ugyancsak e napon léptek 24 órás sztrájkba a vegyiparban, a papíriparban és a fémiparban dolgozó munkások. A japán dolgozók tavaszi offenzívájára jellemző, hogy célkitűzéseik nem szorítkoznak csupán bérkövetelésre, hanem egyúttal a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakoznak. A decemberben lezajlott téli offenzíva és a mostani tiltakozó hullám fő követelése: a kormánynak a szénipar „racionalizálására” irányuló tervének meghiúsítása. A japán kormánynak a szénipar korszerűsítésére vonatkozó törvénytervezete ugyanis a termelés csökkentését irányozza elő, ami tömeges elbocsátásokat (mintegy 70 000 bányászt), a bérek leszállítását vonja maga után. A „racionalizálási” terv garantálja a nagyiparosok profitjának további növelését, ugyanakkor a bányászok jogainak újabb megcsorbítását jelenti. E „racionalizálásra” jellemző, hogy tavaly a japán szénbányák 40 000 munkását bocsátották el, az idén pedig további 50 000-rel növekedett az elbocsátottak száma. A japán bányászati helyzetet „racionalizálás” nélkül is nyomorúságos. Naponta 10—14 órát kénytelenek dolgozni, jóformán a legelemibb munkavédelmi intézkedések nélkül. A hivatalos statisztika is beismeri, hogy a bányászok keresetéből családjaik élelmezésére sem telik. „Pokoli nehezen élünk — mondotta az egyik bányász a Yomiuri című japán lap tudósítójának. „ De ha a bányákat bezárják, életünk még borzasztóbb lesz ...” A 170 000 tagot számláló szénbányász szakszervezet tiltakozása ellenére a japán parlament március 27-én szavazattöbbséggel elfogadta a szénipar „racionalizálásra vonatkozó törvényt”. Mint Hideo Aidzano, a japán fémipari munkások szakszervezeteinek egyik vezetője mondotta: „A parlamentben elfogadott törvény nem a szénipar talpraállítását, a munkaerő teljes foglalkoztatását célozza, hanem a munkások rovására szeretnék megjavítani a szénipari vállalatok helyzetét”. A nagyarányú bányászelbocsátás csak egy részét képezi a japán monopóliumok által a dolgozók jogai ellen indított támadásnak. Így például a kohászati iparban hajtottak végre tömeges munkáselbocsátásokat. A Yawata kohászati kombinátban például az utóbbi hónapokban 20 000 munkást tettek ki az utcára. Hasonló elbocsátások történtek a vegyiparban és más iparágakban. A most folyó tavaszi offenzívában a japán munkásosztály elszántan harcol létérdekei megvédéséért, a kormány gazdaságpolitikája ellen. V. F. Megkezdődött a CENTO miniszteri tanácsa Karachi. (AFP, Reuter) A CENTO miniszteri tanácsa kedd délelőtt Karachiban megkezdte ülésszakát. A megnyitó ülésen Zulfikar Ali Bhuto pakisztáni külügyminiszter elnökölt. Jelen vannak még Lord Home angol, Abbas Arami iráni, Cemal Erkin török és Dean Rusk amerikai külügyminiszter. A brit és az amerikai külügyminiszter az első ülésen elmondott beszédében a megszokott szólamokkal ecsetelte a CENTO-hoz hasonló katonai szövetségek szükségességét, Törökország, Irán és Pakisztán képviselője azonban a szövetség gazdasági vonatkozásait emelte ki felszólalásában. Ajub Khan pakisztáni elnök az értekezlethez intézett üzenetében arra figyelmeztette a nagyhatalmakat, hogy különleges felelősség hárul rájuk azért, hogy „a nehézségek ne súlyosbodjanak” ezen a vidéken. A külügyminiszterek értekezlete két napig tart. (MTI) Veszedelmes szerkezet — Kedves asszonyom, egészen új típusú háztartási gépet ajánlok önnek... (Toncz Tibor rajza). SEGÉLY A különböző segélyekről már sok szó esett, számos vita hangzott el. Kétségtelen, hogy azok a dollármilliók, amelyeket az Egyesült Államok rendszeresen külföldre utal, hasznosak a kormánynak, a csoportnak, a rendszernek, amelyik megkapja. Ez azonban a dolognak csak egyik — erősen egyik — oldala. Kinek hasznosak még ezek a segélyek? Nemrég látott napvilágot egy jelentés, amelyet az amerikai parlament megbízásából egy, a Clay extábornok vezette bizottság állított össze, s amely éppen ezzel foglalkozott: a segélyek sorsával, szerepével, hatékonyságával. Egyebek között írtak a katonai segélyekről is, és rátába száltak sok kongresszusi képviselővel, akik le szeretnének faragni valamit ezekből az óriási összegekből. Ne tetegyük, uraim! — hangzik Clay tábornok válasza. Az amerikai segélyben részesülő országok több mint kétmillió felfegyverzett embert jelentenek, sokkal célszerűbb csökkenteni saját költségvetésünket, mint megszüntetni azt a támogatást, amely lehetővé teszi, hogy segélyezzük őket! Magyarán szólva: ha nem adunk nekik segélyt, az nekünk kerül többe, itthon fenntartani további kétmilliós hadsereget, sokkal költségesebb mulatságt, mint segélyezni e célból külföldi kormányokat. S így természetesen minden marad a régiben és a külföldre szóló katonai átutalásokat továbbra is segélynek nevezik. 1963. május 1. Konzervek és katonák Bizonyos washingtoni gazdasági körök már régóta rossz szemmel nézik, hogy a nyugateurópai országok a viszonylag drága amerikai baromfi konzervek behozatalát magas vámtételekkel akadályozzák. Nem engedhetjük meg — mennydörögte Mr. Freeman földművelésügyi miniszter —, hogy az európai piacokról kizárjanak bennünket. —■ Majd ezt követően elhangzott az enyhén szólva furcsa fenyegetés. Ha nem engedik be a baromfiakat, csökkenteni fogják a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai katonák létszámát. Ez az akció azután pillanatok alatt hatott. Az Európai Közös Piac bizottsága javasolta a társulat országainak, hogy szállítsák lea vámokat. A helyzet tehát így fest: Maradnak a „drága” amerikai katonák, és jönnek az ugyancsak drága amerikai tyúkok. Ki fél jobban? Döbbenetes törvényjavaslaot fogadott el a Dél-Afrikai Köztársaság parlamentje, a 16 millió fekete fölött uralkodó három millió fehér fóruma. Vorster igazságügyminiszter javaslata legalább öt évi börönnel, „súlyosabb" esetben hanttal sújt minden politikai bűncselekményt. Politikai bűncselekménynek számít és halálai büntethető tehát, ha például valaki az ENSZ beavatkozását sürgeti. Az igazság- ügyminiszter a törvény értelmében „saját belátása szerint fogva tarthat olyan személyeket, akik büntetésüket már leoltották, a rendőrtisztek pedig három hónapig tarthatják önzetben a politikai bűncselekményekkel gyanúsítottakat, vaamint mindazokat, akik megagadják a vallomást. Az új örvény méltó párja a tavaly elfogadott szabotázs-törvénynek, amelynek értelmében pél- dául sztrájk szervezéséért is halál jár. Vorster bíráskodása lényegében hadiállapotot teremt az országban — írják még a józanabb dél-afrikai lapok is. Elfogadása „végső soron olyan felfegyverzett államot teremt, ahol mindenki fél" — állapította meg egy fehér ellenzék■* vezető. Mindenki fél — de Vorster és a feketék félelme között vámkülönbség. Kérdés, ki fél jobban? A kormány törvényei egyre szigorúbbak, a jogaitól megfosztott néger lakossági helyzete egyre elviselhetetlenebb. Kik félnek jobban: azok, akik a törvényeket hozzák , vagy azok, akik ellen a törvényeket hozzák? Úgy tűnik, az előbbiek. A kormány fegyverkezik — a hadsereg létszámát fölemelték — és fenyeget, tehát fél. Egyre jobban fél, mert tudja: akiket meg akar félemlíteni, mind kevésbé félnek tőle.