Zalai Hírlap, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
1963. május 19. Tanácskozott az MHL megyei küldöttértekezlete Pénteken délelőtt a zalaegerszegi helyőrségi klubban tartotta meg tanácskozását az MHS megyei küldöttértekezlete. A tanácskozáson mintegy százhúsz, a járási értekezleteken megválasztott küldött képviselte az alapszervezeteket. A küldöttértekezleten Baranyai Sándor, a megyei tanács művelődési osztályvezetője megnyitó szavai után Nyiki Mihály, az MHS Zala megyei elnökségének elnöke számolt be a sportszövetség megyei, járási és községi szervezeteinek kétéves munkájáról. — Szövetségünk, mint politikai jellegű félkatonai szervezet feladata, hogy a katonai elő- és utóképzés biztosításával, a technikai sportok szélesítésével és a lakosság felkészítésével fokozni tudjuk védelmi képességeinket — mondotta bevezetőjében Nyiki elvtárs. Ezt követően foglalkozott az MHS szerveinek fejlődésével, a megyei, járási szervek munkájával. Az eredmények mellett a beszámoló őszinte kritikával tárta a küldöttek elé a meglévő fogyatékosságokat, mindazt, amely ma még gátolja a szervezet munkáját. — Jelenleg — mondotta — megyénk területén 107 alapszervezet, 6 klub működik, öszszesen három és félezer taggal. A taglétszám elemzésénél rámutatott az előadó, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kell bevonni a tíz tagságot és a nőket. A beszámoló dicsérőleg szólt a motoros, a modellező, a repülő, valamint a rádiós klub munkájáról. A motoros klub évek óta országosan az elsők közt foglal helyet és biztosítja a fiatalok kiképzését gépkocsi és motorkerékpár vezetésére. Hasonló eredményekről lehet beszélni a többi klubok munkájában is. A repülőklub például 500 felszállással és 200 óra repülőórával teljesített többet az elmúlt évben, mint 1960-ban. Állandó fejlődés jellemzi a modellező klub, illetve a hozzá kapcsolódó körök munkáját is. Jelenleg mintegy 800-an foglalkoznak megyénkben modellezéssel a körökön belül, s közülük közel ötvenen minősített versenyzők. Az utóbbiak eredményei országosan is számottevők. A rádiós klub fejlődését jól reprezentálja az, hogy a magyar válogatottnak zalai tagja is volt a Szovjetunióban rendezett nemzetközi versenyen. A továbbiakban az előadó elemezte a szövetség szervezési és propaganda munkáját, majd a következő időszak feladatait összegezte. A beszámolót élénk vita követte, amelynek során 18 felszólalás, köztük számos bírálat hangzott el. A vitát követően a küldöttértekezlet megválasztotta az új 33 tagú megyei elnökséget, a 13 tagú intézőbizottságot, a 7 tagú ellenőrző bizottságot, valamint az MHS kongresszus 11 Zala megyei küldöttét is. A küldöttértekezlet befejezéseként a megyei elnökség könyvjutalmakkal és oklevelekkel fejezte ki elismerését több jól dolgozó aktíva eredményes munkájáért. ZALAI HÍRLAP Balatoni nyaralót építenek a hosszúvölgy-fűzvölgyi iskolások Háromezer négyszögöl földet kapott gyakorlókert céljára tavaly a hosszúvölgy-fűzvölgyi iskola a tsz-től. A gyerekek Bankó József igazgató irányításával hozzáláttak a műveléshez, általában primőr zöldségárukat termeltek kertjeikben, erre szerződést is kötöttek a MÉK- kel. A szorgalmas munka eredménye 28 ezer forint jövedelmet hozott tavaly az iskolásoknak és az idén még több bevételük ígérkezik a jó kert- hasznosításból. Elhatározták, hogy az összegyűjtött pénzből iskolai nyaralót építenek Balatonfenyvesen. A lakosság segítséget ajánlott fel társadalmi munkára az építkezéshez, a tsz tagsága már kitermelte a szükséges fát, fel is fűrészelték az anyagot. Eddig körülbelül 15 ezer forint értékű társadalmi munkával segédkezett a lakosság és a tsz a nyaralót építő iskolásoknak. Sőt azt is felajánlották a tsz-tagok, hogy a rövidesen meginduló építkezéshez hiányzó pénzt odaadják a sajátjukból az iskolának, s majd a gyakorlókért bevételeiből kapják vissza azt. Egyelőre egy 8x6 méteres helyiséget építenek a vásárolt fenyvesi telken, jövőre pedig ez lesz a raktár és egyéb helyiség, mert a nyaralót teljesen felépítik. A munkát június közepén kezdik a nyaralónál és már az idén egy- és kéthetes üdülést tesznek lehetővé az iskolásoknak, aszerint, hogy a diákok mennyit dolgoztak a gyakorlókertben. A jó kezdeményezéshez dicsérendő segítséget nyújtott a tanács, a tsz és a szülői munkaközösség. A büki példa A Vas megyei Bük község határában a közelmúltban piaj kutatás során termálvizet találtak. A víz ásványokban gazdag, gyógyhatású, 1282 méter mélységből ló—12 atmoszféra nyomással tör fel. A kút vízének értékét felismerték a Vas megyeiek, és fürdőt építettek át A fürdőmedertjét műanyag napellenzővel fedték.1 500 személyes öltözőt építettek, 1 büfét, fedett étkezőkfűvi sósét, hoztak létre. A fürdőt ünnepélyesen mag avatják fel. I. A büki példa alkalmul szolgál, hogy ismét felhívjuk a figyelmet zalai termálvizeinkre, amelyek közül még egyik sincs kihasználva. Legutóbb már írtunk a zalakarosi termálvízről, amely a bükinél is kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik és több irányúan hasznosítható. Míg a Bük határában feltörő víz 58—60 fokkal ér a felszínre, addig a zalakarosi víz hőfoka a mélyben 105, a felszínen 70 fok. A kút napi hozama már napjainkban is meghaladja a 480 köbmétert, s ez a hozam a szakvélemény szerint a kezdeti, még tovább növelhető. A környezet és az egyéb adottságok kiválóan alkalmasak arra, hogy a zalakarosi forróvizet mielőbb hasznosítsuk. Erre vonatkozóan történtek is már intézkedések. Reméljük, hogy a büki példa tendületet ad a zalakarosi, más, köztük például a pusztaszentlászlói termálvizeink hasznosításának. A büki fürdő medencéje — A víz ötvenhárom fokos — állapítja meg Németh Lajos, a pusztaszentlászlói tankállomás átvevője. Kár, hogy kihasználatlan. Fellobogott a remény... Eva Krez , Schlesinger Éva(?) Az Auswitzba hurcolt sok százezer kisgyermek közül ötven életben maradt. Valami különleges kísérletre szánták őket a halál mesterei. Erre azonban szerencsére már nem kerülhetett sor. A kicsinyek életben maradtak, de nevüket, nemzetiségüket senki nem ismerte. Karjukon csak egy tetovált szám maradt. Örökre ... emlékeztetőnek ... Tadeusz Szymanszkit, az auswitzi múzeum főmunkatársát azonban nem hagyta nyugodni a névtelen gyermekek rejtélye. 1962. augusztus 12-én találkozóra hívta Auswitzba az ötven életben maradt gyermeket. Tizennégy fiú és lány jelent meg közülük. Az egyik fiú büszke örömmel újságolta a többieknek: — Én megtaláltam a szüleimet! Éva Krcz keresi szüleit Ez a hír reményt gyújtott valamennyiük szívében. Éva Krczében is, aki az A—5116 sorszámot viseli a karján. Kutatni kezdte múltját, s a jelek arra mutattak, hogy Éva a mi honfitársunk, magyar. Keresztneve eredeti. Ezt onnan tudják, hogy valaki piros fonállal a kislány rabruhájának a hajtókája alá hímezte: ÉVA. A tábor felszabadítása után a lengyel Krez-család vette magához a kislányt. Éva eleinte rendesen beszélni sem tudott. Német, lengyel, cigány és magyar szavak összekeverésével fejezte ki magát. A Krcz-család nagy-nagy szeretettel és gonddal felnevelte. Amikor Éva magyar újságírókhoz fordult, hogy segítsenek steki felkutatni édesszüleit, nevelőszüleiről így beszélt: — A mama első naptól fogva úgy nevelt, mintha a saját édes gyermeke lettem volna. Apa — ő munkás volt a szomszédos vegyiparban, azóta meghalt — keveset keresett, de mindent elkövetett, hogy taníttasson. Zeneiskolába jártam, elvégeztem a líceumot és üzemi ösztöndíjjal kerültem Krakkóba, az orvosegyetemre. Nem emlékszem a borzalmakra, amelyeket túléltem. Mostani családomtól, környezetemtől, barátaimtól csak szeretetet kapok, úgy élek, ahogy a többi lengyel fiatal. De a rejtély, hogy ki vagyok, hol van hazám, otthonom, kik azok, akikre úgy gondoljak, mint édesszülőkre, ma sem hagy nyugodni, s kérem, segítsenek ennek nyitjára jönni. Megkezdődött a kutatás. Hamarosan mintegy negyven család jelentkezett, hogy úgy sejti, Éva az övé. Felparázsló remény Schlesinger Gyula, a nagykanizsai Szabadság téri cipőbolt alkalmazottja is az eltűnt és halottnak hitt kislányára vélt ismerni Éva személyében. S az említett szülők közül hozzá áll legközelebb az öröm. Az újságok, s a Budapest Filmstúdió által közrebocsátott fényképek és egyéb kutatási adatok alapján ugyanis már majdnem bizonyosra vehető, hogy Éva, Schlesinger Gyula lánya. A múlt év novembere óta nincs egy nyugodt pillanata sem. De ez másféle nyugtalan- ság, mint a régi. A végső bizonyosságra való várakozás nyugtalansága. — Hogy korábban nem akartam beszélni az ügyről, annak több oka van — mondja csendesen —. Az egyik percben esküdni mertem volna, hogy Éva az enyém, a másikban pedig letörtem. Hátha mégsem. Nem szabad áltatnom sem magamat, sem másokat. — S most már erősebb a reménye? — Igen. Olvassa el ezt a levelet — nyújt felénk egy gyűrött, sokat forgatott borítékot. Székely Károly küldte neki, aki a filmesek munkáját segítette a kutatás során. „Mivel befejeződött az összes jelentkezők meghallgatása és dokumentálása, így ma már merem azt hinni, hogy Éva a te gyermeked” — írja Székely Károly a többi között. Hit bizonyít az A -5116? Melyek azok a bizonyítékok, illetve feltevések, amelyek arra utalnak, hogy Éva valóban Schlésinger Gyula lánya? A Schlésinger-család a felszabadulás előtt Gelsén lakott. Amikor 1942-ben Schlésinger Gyulát munkaszolgálatosnak hívták be, a kis Éva másfél éves volt. Apja ekkor látta utoljára. Míg a munkaszolgálatos századok poklát járta, felesége meghalt. Évát a nagyszülők vették gondjaikba. A kisgyermek velük volt, amikor a fasiszták Nagykanizsára terelték, rácsos vagonokba zárták és Auswitzba szállították őket. A nagyszülők, akik a legtöbb felvilágosítást tudnák adni, nem tértek vissza. Ám, hogy Éva a nagykanizsai fogolyszállítmányból került a kísérleti barakkba, jóformán százszázalékig valószerű. Az ő száma: Az 5116, s az ugyancsak a nagykanizsai foglyokkal Auswitzba került, és onnan életben visszatért ikertestvér Szatler-lányok száma mindössze kettővel, illetve hárommal magasabb. Az egyiké: A—5118, a másiké: A—5119. Ez a tény — ismervén a németek alaposságát — minden kétséget kizár afelől, hogy Éva más vidékről — ahogy eleinte sejtették Sátoraljaújhely, vagy Munkács környékéről — került volna a koncentrációs táborba. Schlésinger Gyula mellett szólnak az egykori fényképek is. Éva első lengyelországi fényképe megtévesztésig hasonlít ahhoz a képhez, amelyet Schlésinger Évikéről közvetlenül a deportálás előtt készíttettek a nagyszülők és amely kép Gelsén megmaradt. S Éva mai fényképe az elhalt Schlesinger Gyuláné menyasszonyi fényképére emlékeztet. No és még a keresztnév is azonos. Találkozó készül — Nagyon boldog lennék, ha végképpen beigazolódna, hogy Éva az én lányom — beszél egyre jobban megerősödő reményeiről Schlesinger Gyula —. Feleségem, akit a felszabadulás után vettem el, szintén így érez. — Az élet sokáig nagyon kegyetlen volt Gyulához. Olyan jó lenne, ha most valami kárpótlást kaphatna és visszanyerné Évát, akit már gondolatban százszor eltemetett — mondja Schlésingerné. — Alig várom, hogy nővérem legyen — szól aztán a tizenhárom éves Schlésinger Katinka —. Május 24-én lesz a születésnapom. Úgy örülnék neki, ha arra megjönne Éva. Ha nem is pontosan Katinka születésnapjára, de néhány hét múltán, július első napjaiban Éva Krcz Magyarországra érkezik. Vele jön Tadeusz Szymanszki, a névtelen gyermekek múltjának kutatója is. A Kossuth Gimnázium és a filmgyár vendégei lesznek. Akkor eldől, hogy kicsoda Éva Krcz. Schlesinger Gyulával együtt különleges tudományos vizsgálatnak vetik alá. Ha a vizsgálat pzitív eredménnyel jár, akkor természetesen Éva, az akkor már Schlésinger Éva ellátogat ide, fellelt szülőföldjére, Nagykanizsára és Gelsére. Schlésinger Gyula izgatottan készül a találkozóra. Számolja a napokat, órákat, perceket. Kívánjuk, hogy sok-sok örömet hozzon mindkettőjük számára ez a találkozó. Azóta valóban találjon rá az ő Évájára, akit huszonkét, esztendeje embertelenül elszakított tőle a könyörtelen fasizmus. Tímár Ede Álarcosbál — Verdi operája a Pécsi Nemzeti Színház előadásában — , D Annunzio, a nagy olasz költő az Álarcosbált a legope-traibb operának nevezte. S ha az opera seria tragikus változatának típusát keressük, az Álarcosbál valóban jó példa. Ez az opera Verdi alkotói pályáján egyben új szakasz kezdetét is jelenti: a francia nagyopera felé fordulás nyitánya ez a mű. Alakjaiban, jellemformálásban már ott a korábbi három csodálatos alkotás, a Rigoletto, a Trubadúr és a Traviata minden eredménye, de új vonásokkal is gazdagodik, a lélektani motiválás felé mélyül művészete. Egy-egy figurája korábbi, illetve későbbi műveire utal. René egy kicsit a Don Carlos Posájának elődje, Ulrika pedig a Trubadúr Azucenájának vonásait hordozza. Amáliában ott van Gilda és Leonóra, de már a későbbi tragikusan szerencsétlen Verdi-hősnek is. Mindezeken túl pedig az Álarcosbál bemuta- t tása idején, 1859-ben politikailag is forradalmi tett volt — ezt a hatását ma már persze nem érzékeljük, de az egyik legegységesebb, legzártabb Verdi-művet annál inkább szeretjük benne. Az Álarcosbál komor alkotás, színpadra vitelében ezeknek a színeknek kell különös hangsúlyt kapniok. Dr. Németh Antal rendezése azonban nem teremti meg mindvégig ezt a légkört, helyesebben, nem keresi meg a drámát a műben, énekeseit nem készteti többre, mint a hagyományos operai játékra, s így a lelkekben lejátszódó mély tragédiák nem kapnak elég súlyt. Pedig ez az opera, épp a Scribe-i eredetből kifolyólag, csaknem kamaradráma, s így megkövetelné a zenében forrongó érzések hűbb színpadi kivetítését. Így ugyanaz áll elő, mint a ko rábbi Bánk bán előadásban ki- fogásoltuk: a zene intenzitása, hőfoka messze felülmúlja a mű egyéb összetevőit, holott az opera mégiscsak több, mint a puszta zene. Hogy az Álarcosbál mégis jó operai élményt nyújtott, azt a muzsikálás Verdit értő kvalitásainak köszönhetjük. Paulusz Elemér vezénylése a mű belső drámai hangsúlyait emelte ki, különösen az együttesek felépítése, kibontása sikerült hitelesen. Az énekesek közül a női szereplők csoportját kell elsősorban megdicsérnünk. Dósa Mária, az Operaház tagja egy kitűnően megoldott beugrással, igen jó diszpozícióban mentette meg az előadást. Ulrika jósnőjének figurájában nem csak a hatalmas vivőerejű, szép orgánum zengett, hanem az alak félelmetes-misztikus vonásait is élesen kiemelte. Illés Éva ismert magas színvonalán oldotta meg Amália finom, lírai szerepét, hangja különösen a középfekvésekben szólt nagyon szépen. Pataky Otillia fölényes technikával, csillogóan énekelte Oszkárt, a kár, hogy játéka néhol „operettes” volt. Csongor József hanganyaga szép, ha nem is „nagy” hang ez. Sajnos, a többiekkel együtt ő is áldozatul esett a rendezés merev beállításainak. Richard grófja így is jó, lírai alakítás volt. Fodor Pál a szokottnál halványabb volt René szerepeiben — mintha nem tudott volna mit kezdeni a figurával, de ez nem csak az ő hibája. Mel■ lettük Marczis Demeter és Tréfás István igen jó alakításaira és Berczeli Tibor hangban kitűnő epizódfigurájára emlékezünk szívesen a zeneileg az átlagnál jobb szinten mozgó előadásból. Bozó Gyula egyes díszletei inkább zavartak, mint segítették a játékot és a néző fantáziáját. A Szakszervezetek Művelődési Háza Erkel-bérlete még a Hoffmann meséi előadását is ígérte a zalaegerszegieknek. — Hálásak lennénk, ha ezt a művet is láthatnánk — akár bérletben, akár bérletszünetben. T. I. zi Nagy kár a jégverés, de anyagi kihatásai megelőzhetők jégbiztosítás útján. A termelőszövetkezeti gazdák háztáji biztosításával csak egyes szántóföldi növényeket biztosítottak A háztáji szőlőre, gyümölcsösre kedvezményes díjú KIEGÉSZÍTŐ JÉGBIZTOSÍTÁS köthető, amelynek évi díja 100 négyszögölenként 40,— Ft 50 négyszögölnél kisebb terület után 20,— Ft Jégverés esetén a tényleges kár térül meg. Minden termelőszövetkezeti gazda érdeke, hogy idejében megkösse a kiegészítő jégbiztosítást. JÉGVERT SZŐLŐ MÁR NEM BIZTOSÍTHATÓ! Felvilágosítással az Állami Biztosító járási és városi fiókjai, körzetfelügyelői szolgálnak. 797