Zalai Hírlap, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

1963. augusztus 1. Nő a kenyérgabona vetésterülete 30 millióval több felvásárlás — 60 millió forint beruházásokra Elkészült a megye mezőgazdaságának 1964. évi népgazdasági terve Jelentős tanácskozáson vet­tek részt a megye vezetői az elmúlt héten a Földművelés­­ügyi Minisztérium­ban. Ez alka­lommal került megtárgyalásra a megye mezőgazdaságának 1964. évi népgazdasági terve. A tanácskozásról való vissza­térése után megkértük Fülöp Győző elvtársat, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya terv- és pénzügyi csoportjá­nak vezetőjét, hogy adjon tá­jékoztatást a megye mezőgaz­daságának 1964. évi népgazda­sági tervéről. — Bevezetőben talán ennyit — kezdte nyilatkozatát Fülöp elvtárs —: a megfelelő felké­szülés szempontjából igen je­lentős, hogy már a tervidőszak előtt majd egy fél évvel meg­határozzuk a következő évben elérendő célokat. Amikor mi tervjavaslatunkat elkészítettük, messzemenően figyelembe vet­tük az idei tényszámokat, vala­mint a megye termelési és köz­­gazdasági adottságait. Termé­szetesen ehhez előzőleg javas­latokat kértünk a járási veze­tőktől, s ezek alapján alakítot­tuk ki a megye főbb termelési, felvásárlási és beruházási ter­veit, így sikerült olyan terv­­javaslatot vinni a miniszté­riumba, amely lényegében meg­egyezett az ő elképzeléseikkel. Megkétszereződik a zöldségtermelés — Hogyan alakul 1964-ben a megye növénytermelése? — A termelés szerkezetében lényeges változások nem lesz­nek. Az egyik legfontosabb fel­adat továbbra is a kenyérga­bonából való önellátás megol­dása. Ebben az évben 51 ezer hold kenyérgabonát arattunk a megyében, jövőre ezt 55 ezer holdra kívánjuk növelni. A ve­tést tehát bizonyos ráhagyá­sokkal kell végezni — számol­va az esetleges kifagyások, bel­vizek miatti kiszántásokkal —, hogy 55 ezer hold kenyérga­bona aratásra kerüljön. Az 55 ezer hold kenyérgabonából 49 ezer hold lesz a búza — ebből 20 ezer hold nagyhozamú — és 6 ezer a rozs. A nagyhozamú­ból ez évben főleg a szovjet faj­tákat helyezzük előtérbe, de külön nem szabjuk meg a ter­melőüzemek részére, hogy me­lyik fajtát vessék. Természete­sen azt, amelyik többéves ta­pasztalataik alapján adottsá­gaiknak leginkább megfelel. Mivel a kenyérgabona vetés­­terület csak az idei tényhez vi­szonyítva nő — a tervhez vi­szonyítva csökken —, feltétle­nül szükséges az egységre eső hozamok további növelése. Ezt a megfelelő talajerőutánpótlás­sal, időben való vetéssel, jó ta­lajmunkával, s a legmegfele­lőbb fajták kiválasztásával kell elérni. A szerződéses növények ter­melése lényegében az idei szin­ten marad, az egyes árunövé­nyeken belül azonban szüksé­ges némi aránymódosítás. A szerződéses növények közül a legnagyobb volumenű a len lesz. Ennek termesztése a lenti járásban különösen bevált, ezért területét az idei 2500 holddal szemben 3 ezerre nö­veljük. Ezzel szemben csökken a cukorrépa vetésterülete. Ezt a szövetkezetek munkaerő helyzete, valamint szállítási ne­hézségei indokolják. Különösen nagy előrelépést tervezünk a zöldségtermelés­ben. Ezt — s ezen belül a kon­zervzöldségtermelést is — az ideinek közel kétszeresére nö­veljük. A pillangós magfogás­ban ugyancsak fejlődést terve­zünk. Elsősorban a vöröshere magfogást kívánjuk növelni mintegy 60—70 százalékkal. Fontos feladatunk lesz jövőre az abraktakarmányok vetéste­rületének növelése is. Az idei­hez viszonyítva mintegy 3 ezer holddal nagyobb területen ter­meljük ezeket az értékes növé­nyeket. Ezen belül elsősorban a kukorica vetésterületét emel­jük, de nem kötjük meg a ter­melőszövetkezeteket, s rájuk bízzuk, hogy elsősorban azt ter­meljék, ami adottságaiknak leginkább megfelel. A terve­zett és már végrehajtott rét- és legelőjavítások lehetővé te­szik a szántóföldi szálasterme­­lés bizonyos csökkentését, az évelő pillangósokét viszont va­lamivel növeljük, míg a siló­­kukorica vetésterületét az idei tényhez viszonyítva kétszeresé­re kívánjuk emelni. — Mit ír elő a terv a szőlő- és gyümölcs-telepítésben? — Mint tudott dolog, a má­sodik ötéves terv időszakában megyénkben 4540 holdon tele­pítünk nagyüzemi gyümölcsö­söket. Ebből ez év december 31- ig 1020 hold lesz készen. 1964-re 1200 holdat ír elő a terv, amely­nek több mint 50 százaléka al­ma lesz. Szőlőtelepítés 1964- ben 90 holdon történik, zömé­ben a zalaszentgróti és nagy­­kanizsai járásokban. Ehhez a helykijelölések már megtörtén­tek. Tovább emelkedik a műtrágyafelhasználás — Milyen segítséget kapnak a termelőszövetkezetek a na­gyobb terméshozamok elérésé­hez? — Ehhez minden korábbi­nál jóval nagyobb segítséget kapnak. Hogy mást ne említ­sek, különösen megnő a ren­delkezésünkre bocsátott mű­trágya mennyisége. Érdemes itt csupán két adatot össze­hasonlítani. Tavaly egész év­ben 21 297 tonna műtrágyát ka­pott a megye mezőgazdasága — természetesen csak a tanácsi szektora —, ezzel szemben jö­vőre már az első félévre majd­nem ennyit kapunk, pontosan 19 040 tonnát. Emellett tovább folyik a megyében — s elsősor­ban az őrségi talajokon — a kémiai talajjavítás. A terv 1964-re 14 ezer hold kémiai ta­lajjavítást ír elő, s ebből mint­egy 10—12 ezer hold jut az őr­ségi talajokra. — Mit mutatnak az állatte­nyésztési tervek? — Az 1964 végére kialakí­tandó állatlétszámok lényegé­ben megegyeznek az idei tény­­számokkal. A szarvasmarha- és tehénlétszámot jövőre még a je­lenlegi szinten tartjuk, csak a második ötéves terv utolsó évé­ben lesz kisebb emelkedés, mert ezt meg kell előznie a ta­karmánybázis biztosításának. A minőségi javítás természe­tesen tovább tart. S hogy ezen a téren máris értünk el ered­ményeket, azt híven mutatják a tejtermelés adatai. A jelenle­gi értékelésünk szerint ez év­ben — a tavalyihoz viszonyít­va — mintegy 4—500 literrel nő a tehemenkénti tejhozam. A sertéstenyésztésben a ko­calétszám növelése roppan fon­tos feladatunk. Az idei áprili­si állatszámlálási adatokhoz vi­szonyítva mintegy két—két és fél ezerrel növeljük a koca­­létszámot. Ez, valamint a ko­cánkénti 11-es felnevelési át­lag biztosítja a sertésfelvásár­lási terveink teljesítését. — A többtermelés lehetővé te­szi a nagyobb mérvű felvásár­lást is. Mi várható ezen a vo­nalon? — Az életszínvonal növeke­dése, az egy főre eső fogyasz­tás növekedése megköveteli, hogy évről évre nőjön a fel­vásárolt mezőgazdasági áruk mennyisége. Az 1964. évi fel­­vásárlási előirányzatok lénye­gesen magasabbak az 1963. évinél. Ennek teljesítése szük­ségessé teszi az összes terme­lési adottságok és feltételek ma­ximális kihasználását. Ha csak a főbb cikkeket vesszük, ezek­ből 30 millió forint értékűvel többet kell felvásárolni. A ke­nyérgabona felvásárlását az idei tervhez viszonyítva mint­egy 200 vagonnal kell a terv szerint növelni. Ez eléggé fe­szített tervszám, de teljesíthe­tő, ha az agrotechnikai előírá­sokat valamennyi termelő üzemben betartják. Hízott ser­tésből az ideihez viszonyítva 5 ezer darabbal többet kell fel­vásárolni, baromfiból pedig 15 vagonnal. A tejfelvásárlás 5 millió literrel nő, a tojás pedig lényegében az idei szinten ma­rad. Szarvasmarhából csökken a felvásárlás, amit indokol, hogy a további nagy mérvű selejtezés megszűnik, sőt, elő­reveti árnyékát — mint emlí­tettem — a szarvasmarhalét­­szám lassú, fokozatos emelése. Meg kell mondani, hogy a felvásárlási tervek teljesítésé­ben nagymértékben támaszkod­ni kívánunk a­­közös gazdasá­gok mellett a háztáji gazdasá­gokra is, s agrárpolitikánk szellemében, a törvényes kere­teken belül segíteni kívánjuk a háztáji gazdaságok áruterme­lését is. Különösen tojás, tej, vágóbaromfi és vágómarha vo­nalán számítunk a háztáji gaz­daságokra. Gondos tervlebontás — Milyen beruházási keretek állnak jövőre a termelőszövet­kezetek rendelkezésére? — Az összeg mintegy 60 mil­lió forintot­­tesz ki. Ebből le­hetőség nyílik a szövetkezeti majorok további közművesíté­sére. A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére is megfelelő összeg jut ebből a keretből. Ezenkívül feltétlenül szüksé­gessé vált, hogy ebből az ösz­­szegből megfelelő gépszíneket építhessenek termelőszövetke­zeteink. — Ezek megyei tervek. Ho­gyan történik meg a lebontá­suk? — A megyei szakvezetés az illetékes vállalatokkal, vala­mint az egyes járásokkal ala­posan megbeszéli ezeket a ter­melési és felvásárlási számokat, s velük egyetértésben történik meg a lebontás. A járási ve­zetőkre hárul az a nagy és igen jelentős feladat, hogy az egyes termelőszövetkezetek adottsá­gait, valamint a gyenge terme­lőszövetkezetek igényeit figye­lembe véve, úgy bontsák le az egyes termelő üzemekre és köz­ségekre a tervet, hogy az ré­szükről egyetértésre találjon, s ne legyen semmi akadálya a megvalósításnak — fejezte be nyilatkozatát Fülöp elvtárs. 3. Z. A Szovjetunióban megemlékeznek a kommunista párt megalakításának évfordulójáról Moszkva (TASZSZ) A Szov­jetunióban számos formában megemlékeznek az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Munkás­párt, az OSZDMP II. kong­resszusának 60. évfordulójá­ról. Az évforduló tiszteletére rendezett gyűléseken az SZKP veteránjai vázolták azt az utat, amelyet a párt hatvan év alatt tett meg. A moszkvai központi Lenin Múzeumot egyébként kedden hét és fél ezer ember tekin­tette meg. A látogatók a mú­zeum termeit végigjárva, ké­pet nyerhetnek arról a harcról, amelyet a kommunisták az OSZDMP II. kongresszusától az SZKP XXII. kongresszusáig vívtak. ZALAI HÍRLAP TV-presszó? Egy érdekes zalaszentgróti kezdeményezés A zalaszentgróti földműves­szövetkezet a járásszékhelyen és a körzetébe tartozó egyéb községekben csupán ebben az esztendőben több, mint száz­ezer forintot fordított a ven­déglátás színvonalának és kul­turáltságának emelésére. Ebből az összegből több televíziós ké­szüléket és zeneszekrényt vásá­roltak, így a zalaszentgróti ét­teremben és a zalabéri falato­zóban ma már fogyasztás köz­ben nézhetik a vendégek a te­levízió műsorát, a türjei, zala­béri és zalaszentgróti eszpresz­­szóban pedig zeneszekrényeket állítottak be a vendégek szó­rakoztatására. A tervek szerint rövidesen televízió lesz a zala­szentgróti eszpresszóban, vala­mint a pakodi és túrnói italbol­tokban is. 3. Egy panasz, amely még nem orvosolható „Sokat vártunk a nyári autó­buszmenetrendtől — panaszol­ták a bozsokiak — és, semmit sem kaptunk.” Csúcsba ugyanis helyijárat közlekedik, míg Bozsokra a tá­volsági járatok szállítják az utasokat. M­eg­kérdez­tük a 16-os AKÖV személyforgalmi osztá­lyán Irmai Zoltán menetrend­­szerkesztőt, miért nem orvo­solták a nyári menetrend szer­kesztésekor a bozsokiak pana­szát. Illetőleg miért nem indí­tanak helyi járatú autóbuszt Bozsokra is. Válaszul elénk tettek egy ívet, amelyen a csécsi helyi, és a Bozsokon át közlekedő tá­volsági autóbuszok menetrend­je volt kigyűjtve. Ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy Bozsokra öttel több autóbusz közlekedik, mint Csúcsra. — Ezek a távolsági járatok mindig zsúfoltak, nem kapunk kényelmes helyet — mondot­ták a panaszosok. — S külön­ben is az egyik falurészből a másikba csak gyalog tudunk átmenni. Az AKÖV-nél elmondották, hogy rendszeresen tartana­k a kérdéses vonalon is utasszám­lálást és bátran mondhatják, van hely a távolsági járatokon.­­ Sajnos, azt nem tudjuk megoldani, hogy a Csúcsba közlekedő helyi járat előbb Bo­zsokra, majd Csúcsba menjen. A Zalaegerszeg mellett lévő Csatárba például egy autóbusz se közlekedik, s a lakosok na­ponta három és fél kilométert gyalogolnak a vasútállomásra és vissza. Először az ilyen igé­nyeket kell kielégítenünk.­­ Egyelőre meg kell eléged­niük a bozsokiaknak azzal a 14 járattal, amely naponta — oda és vissza — közlekedik a falun át, s reméljük, néhány év múl­tán megvalósul a mostani ké­résük is és helyijárat köti majd össze az egymástól alig két ki­lométer távolságra lévő telepü­lést. Dicsérik a zalai lent a mi­kösd pusztai lengyárban Külön elismerés a lenti járásnak . MÁRCIUSBAN három megye lentermelő gazdaságai­nak vezetői számára anké­tet tartottunk Keszthelyen. Za­lából harminc szövetkezet kép­viseltette magát, s úgy látszik, hasznukra vált a tapasztalat­­csere. Venyiges István, a mikold­­pusztai lengyár vezetője ez­zel kezdi a beszélgetést, ami­kor az idei lentermés mennyi­ségéről, minőségéről kérdez­zük. Az igazgatói­­ felvilágosí­tásból kiderül, hogy megyénk­ben évről évre nagyobb kedv­vel foglalkoznak lentermelés­sel a termelőszövetkezetek. A termőterület nagyságában az idei a rekord: 2563 holdon ter­meltek lent szövetkezeteink, mintegy ezer holddal nagyobb területen, mint a múlt évben. — S nemcsak a mennyiség gyarapodott, hanem örvende­tes javulás mutatkozik a ter­més minőségénél, kezelésénél is — mondja Venyiges elvtárs. — Az idei termésnek a leg­nagyobb része másodosztályú, a kisebb rész pedig 111., holott korábban IV. osztályú minő­sítést is jelentős mennyiségű zalai len kapott. Különösen a lenti járás termelőszövetkeze­tei adtak kiválóan kezelt, jó minőségű lent a gyárnak. A lenti járást több alkalom­mal is dicséretképpen emle­getik Mikoldon. Elmondják, hgoy a gyár felvásárló körze­tében tudomásuk szerint egye­dül ezen a területen készítik elő máris a len talaját vegy­szeres védekezésre a gyomok ellen.­­ Az idén különösen tekin­télyes eredménynek tartjuk, hogy jó minőségű terményt adnak a zalai tsz-ek — mond­ja az üzemvezető —. Senki sem számított rá, hogy ilyen gyor­san beérjen a len, s mikor ez történt, féltünk, hogy a mun­katorlódás miatt a len rosszul jár. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy mindenütt gyors intézkedések születtek a len megmentésére. Derekas munkát végeztek a rendelke­zésre álló lennyűvő gépek is, amiért ugyancsak zalai mező­­gazdasági üzemet, az üzemel­tetésükkel megbízott Cseszt­­regi Gépállomást illeti dicsé­ret. TÖBB ZALAI TSZ-BEN 20—25 mázsát is megadott a len holdanként, s ez a termés jelentős mértékben hozzájárul a gyár raktározási nehézségei­nek növeléséhez. Hely hiányá­ban és tűzbiztonsági okokból is 20 000 mázsa lent 4—5 köz­ségben helyeznek el. A termés beszállítása még így is nehéz, a gyár ugyanis rendkívül ki­csiny szállító kapacitással ren­delkezik. Korábban a lenfel­dolgozó testvérvállalatok segí­tették ki ilyenkor járművek­kel a miskolcipusztai üzemet. Az idén azonban a rostnövé­nyeket feldolgozó iparban is átszervezések történtek, s ez feledtette a kooperációt. Se­honnan sem érkezett jármű Mikoldra, így a termés beszál­lításánál a tsz-ek segédkeznek a gyárnak. A zalavégi tsz-t alakulása óta patronálták, most egy Zetorral és két pót­kocsival törleszt a kölcsönből ez a gazdaság. Rajta kívül a batyki termelőszövetkezet és a Zalaszentgróti Állami Gazda­ság ad szállítóeszközt a gyár­nak. A korábbi 50 vagonnal szemben ezúttal így is csak 14 vagon új termést tudnak fogadni. A termelésben azon­ban ez nem okoz fennakadást, hiszen a gyárban másfél év­re elegendő nyersanyag vár feldolgozásra. A termés átvétele azért ter­­mésztesen mindenütt megtör­ténik, s a feldolgozás is Mi­koldon történik az utolsó szá­lig. A gyár ugyanis jelentős fejlesztés előtt áll. Az eredeti — 500 köbméteres — áztató ka­pacitást tavaly 300 köbméter­rel növelték, az idén újabb 300 köbméter jött hozzá, s rö­videsen még 600 köbméterrel toldják meg. A termelés növe­lésének első és legfontosabb mozzanata ez. A második jelen­tős lépés az, hogy az eddigi mellé egy újabb turbinagépet kapnak. EZ ÉVI TERVÜK 240 ton­na hosszúszárú, 450 tonna rö­vidszárú lenrost és 50 tonna kenderrost előállítása. A föl­fejlesztés után­i fölszerelése és teljesítménye révén — rost­­növényfeldolgozó nagyüzem rangjára emelkedik a mikosd­­pusztai lengyár, K.F. Behozzák a lemaradást Több segítséget érdemelnek a gutorföldi mészégetők A forróság szinte égeti az ember bőrét, ahogy a gutorföldi mészégető kemencék mellett el­halad. — Ventillátor nélkül nem tudnánk dolgozni — mondja Horváth János telepvezető —. Ennek alkalmazása tette lehe­tővé, hogy az égetést gyorsít­suk. Hamarabb kihűl a mész és gyorsul a forduló. A vasúti rakodón mindent ellep a lisztanomságú mész­­por. S ha felkavarják, az izzadt emberek bőrére rakódik le. De ők nem törődnek ezzel. Gyor­san fordulnak a vastalicskák­kal. Igyekeznek, hogy az egyre növekvő r­észigényt kielégít­hessék, és a tél miatti 3,6 ezer tonna lemaradásukat pótolni tudják. Napi 120 tonna — A második negyedévi ter­vet 106 százalékra teljesítettük — mondja a telepvezető —, a lemaradásból 400 tonnát behoz­tunk. S ez a dolgozóknak kö­szönhető, akik vállalták, hogy naponta 120 tonna égetett me­szet termelnek. Ez két hóna­pon keresztül ment is, de ami­kor zökkenők jelentkeztek a vasúti kocsiknál és a kőszállí­tásoknál, örültünk, ha a napi norma elkészült. Havonta 3400 tonna meszet égetnek Gutorföldén, amit most is teljesítenek, ám ez nem ele­gendő a lemaradás pótlásához. Ezért némi módosítással csök­kentették — 96 óráról 72-re — az égetési időt. Kiszámították, ha megfelelő a kőszállítás — naponta 17 vagon —, és az ége­tett mészhez is megkapják a napi 8—9 fedett vagont, akkor az év végére 2362 tonnát pó­tolni tudnak a lemaradásból. — Nálunk nincs is hiba — mondja Peretta Dénárd mun­kavezető —. Az emberek mun­kahelyükön vannak már haj­nalban, de ha nincs vagon, sem­mit nem tudunk csinálni. Az pedig sokszor előfordul. Ugyan­is nem mindegy­ az, hogy reg­gel, vagy csak délután kapunk vagont. Ha reggel megkapjuk a követ, illetve a zárt kocsi­kat, zavartalanul termelhetünk. A dolgozóknak is jobban megy a munka, mert nincs olyan me­leg, és az égetés is gyorsabb. Ekkor ugyanis már 11 órakor befűthetünk a­­kemencékbe. De ha késik a vagon, akkor csak este 6-7 órakor. S így mi hiá­ba igyekszünk. Ilyen kiesést pótolni szinte lehetetlen. Tettek és Ígéretek Kilenc brigád tevékenykedik a mészégetőnél. A Nunkovics Zoltán és Kása Pongrácz ve­zette szocialista brigád min­dent belead a munkába. Sőt, amikor a tófej­ téglagyárban hozzáfogtak a mészégetésihez, ide is a Nunkovics-brigádot mozgósították. — Tófejen is a lemaradás pótlásáért harcolnak, velünk együtt — mondja Horváth elv­társ —. 6—700 tonna meszet akarunk az ottani Hoffmann­­kemencében kiégetni, ha sike­rül. Eddig még megy a dolog. A vagon­gondok mellett em­berhiánnyal is küszködnek a gutorföldiek. Hatan otthagyták a munkát, mert nem bírták az állandó forróságot. Akadt be­teg is, és emiatt a 12 hiányzó embert is azoknak kell helyet­tesíteniük, akik bírják az ira­mot. — Volt olyan hetünk mos­tanában, hogy nem volt sza­badnapunk — mondják a mun­kások­­. Mérgelődtünk, de megértettük, hogy dolgozni kell a tervért. Azt azonban nem értjük, hogy miért ígérnek a Zala megyei Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülésnél cél­prémiumot, amikor nem tud­ják megadni. Tonnánként 2 fo­rintot, balatoni kirándulást és egy tv-készüléket ígértek. Eb­ből a pénzbeli prémium meg­volt, a balatoni út talán meg­lesz, de a tv-t úgy látszik csak most gyártják... A tizenhat, forróságot árasztó kemence mellett nem könnyű a munka. Kiveszi az emberből az erőt a mészkő berakása és az égetett anyag kiszállítása, vagonba rakása. Pihenő alig van, — az is a napon. Segítséget várnak — Ami rajtunk múlik, elvé­gezzük — mondja a telepveze­tő —. Már kerestünk embere­ket, akiket hamarosan munká­ba állítunk, s ez a gond meg­oldódik. De mi lesz a vasúti kocsikkal? Itt a­­kisutasok se­gíthetnének rajtunk. Ha reg­gel időben kapnánk a vagono­kat, zavartalanul termelhet­nénk. Az égetett mészre nagy szük­sége van az országna­k. Keresett cikk, s éppen ezért nagyobb segítséget érdemelnek a mész­égetők. -ti-

Next