Zalai Hírlap, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! zalai.AlJE® AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam, 217. szám áRA: 50 FILLÉR 1963. szeptember 17., kedd Korai vetés termés Aki házat épít, először lerakja az alapot, erre a falakat, majd a tető következik, így van ez — vagy legalább is így kellene lennie — a mezőgazdasági termelésben is. Vannak alapvető agrotechnikai követelmények és ezekre épülnek rá a korszerűbb termelési módszerek. Egyik alapvető agrotechnikai követelmény most, hogy idejében kerüljön földbe a kenyérgabona vetőmagja. Sajnos, ez a fontos agrotechnikai tényező évről évre háttérbe szorul, a vetés egy részét későn végezzük el, s utána csodálkozunk, hogy hiába szórtuk ki anagyadagú műtrágyát, hiába használtunk jó termőképességű, intenzív vetőmagot, vetésünk nem hozta meg a ráfordítás arányában várt termést. Nem is csoda, hiszen megfelelő alap nélkül akartunk építeni, azaz termelni. Persze könnyű mondani, hogy idejében vessünk, és könnyű megállapítani, hogy a szokásos agrotechnikai követelmények együttes és megfelelő módon történő alkalmazásától várhatunk jó termést. A gyakorlatban a mezőgazdász sokszor kényszerül átmeneti megoldásokra, sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy fontossági sorrendet kell tennie az agrotechnikai tényezők között, és nem egyszer egyiket a másik rovására kell alkalmaznia. Az alábbiakban szóljunk néhány ilyen összefüggésről. Kezdjük először is az idejében történő vetés és a megfelelő elővetemény ellentétével. Máig is erősen hódít az a felfogás, hogy kalászost kalászos után nem jó venni, annak ellenére, hogy tudományoskörökben is sokan túlhaladottnak tartják ezt az álláspontot. A múlt évben például a kenyérgabonakérdés megoldásáról tárgyaló országos tanácskozáson az egyik tudományos kutató ötéves kísérleti átlagokkal bizonyította, hogy amenynyiben a búzát két évenként váltjuk kukoricával, trágyázásnélkül közel hat százalékos terméscsökkenés jelentkezik, az ■évenkénti váltáshoz viszonyítva. Ezt a tudományos eredményt ■sok helyen félremagyarázzák, s ■ellenkező előjellel használják fel, mint az célszerű lenne, vagyis elkerülni akarván a jelzett terméscsökkenést, jobb híján inkább választják előveteménynek a kukoricát. Próbáljuk meg lefordítani ezt a tudományos tézist a gyakorlat nyelvére. Holdanként tizenöt mázsásbúzatermést feltételezve a hat százalékos terméscsökkenés kilencven kiló kiesést jelent. Most állítsuk e kiesés mellé egy olyan gazdaság terméskiesését, ahol a merev előítélettől, az agrotechnikai irányelvek gépies értelmezésétől vezettetve nem vetnek kalászost kalászos után, hanem ■megvárják a kukorica beérését,mondván, hogy az mégis csak jobb elővetemény, mint a kalászos. A kukorica érése és betakarítása különösen nálunk, a Dunántúlon, de sok esetben máshol is, októberre esik, amikorra a talajt már rég elő kellett volna készíteni a vetéshez, hogy ülepedhessék, kellően beérhessék. Ám a betakarítás rendszerint elhúzódik október végére, sőt november elejére, közben a munkát hátráltató esők is jöhetnek vagy olyan nagy szárazság, mint tavaly és így húzódik a vetés ideje is november végére és nem ritkán december elejére. A késői vetésből származó terméskiesés három—négy mázsa. Ezt, sajnos, nagyon is bizonyítják az idei terméseredmények. Ez a terméskiesés a tizenöt mázsás holdankénti termést feltételezve legalább húsz százalékos. Vagy vegyünk csak három mázsa veszteséget. Ez bizony jóval több, mint a fentebb említett hat százalék, vagyis a kilencven kiló. így felvetődik a kérdés: ha két rossz közül kell választani, miért nem választjuk a kisebbik rosszat? Persze tévedés lenne ezzel az egy körülménnyel megokolni az évről évre bekövetkező késői vetést. Nyilván szerepet játszik itt a rossz szervezés, a kézierő, a gépierő, a gépierő célszerűtlen felhasználása és akadályt jelenthet néha az időjárás is. Viszont sok gazdaságban tapasztalhattuk, hogy a szervezéssel nem volt baj, készen állott a kézierő, a gépierő, dehát a termés beérését meg kellett várni, s így egy idejét múlta agrotechnikai felfogás miatt mégis elkéstek a vetéssel. Az előveteményhez hasonlóan sokan csodát várnak a mélyműveléstől is, pedig ezzel is néha pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk. Hogy a mélyművelés mindenhatóságába vetett hit mennyire megbosszulhatja magát, példa rá a múlt évi rendkívüli száraz időjárás, amikor a 25— 30 centi mélyen felszántott, óriási rögökkel, hantokkal borított talajfelszín képtelen volt a néhány milliméteres esőket magába szívni és megtartani. Képtelen volt beéredni, bár a gazdaságok jórészében óriási ereiket pazaroltak a rögök széttörésére. Pedig jobb lett volna az időjárásra való tekintettel inkább vékonyabb, sekélyebb poros réteget biztosítani a talaj felszínén. Ahol ezt tették, idejében tudtak vetni és rossz időjárás ide, rossz időjárás oda, mégis jó termést takarítottak be. Persze isten ments, hogy most másolni kezdje valaki a tavalyi időjárásnak megfelelő agrotechnikát. A mezőgazdasági termelésben nincs sablon és a fent említettek ellenére nem vagyunk ellene a mélyművelésinek sem, sőt nagyon ispártoljuk, mert ily módon vastagabb lesz a talaj termőrétege, több nedvesség tárolására válik alkalmassá. Ugyanakkor azonban megállapíthatjuk, hogy szárazságra hajló éghajlatunkban a mélyművelés ritkán válik be közvetlenül a kenyérgabona alá alkalmazva, inkább a tavaszi vetések alá szántsunk jó mélyen az előző nyáron vagy ősszel, de sajnos itt is évről évre rendszeressé vált a lemaradás. Az elmúlt négy év átlagában évenként ősszel egymillió hold marad szárítatlanul. Persze, azt mondhatja erre valaki, hogy ez a kérdés messze esik a kenyérgabonakérdés megoldásától. Aki így vélekedik, az téved. Képzeljük csak el, hogy a tavasszal felszántott lágy föld száraz időjárás esetén sziklakeménnyé lesz és ezt kell nyáron vagy ősszel vetésre alkalmas állapotba hozni. Gyötrelmes, erőt pazarló munka ez és a ráfordított költséggel, fáradsággal ritkán áll arányban az elért terméseredmény. Miután a talaj szerkezete is elromlik ily módon, hosszú időre lehetetlenné tesszük a talajbaktériumok működését, a talaj kívánatos beeredését, pedig ez feltétlen fontos lenne, különösen ha — mint jelenleg sok helyen szokásban van — a tavasziak után őszieket vetünk. összefoglalva: teremtsünk rendet az egymást keresztező, egymásnak ellentmondó agrotechnikai felfogások között olyan értékrendet kialakítva közöttük, ahogyan az egy-egy gazdaság adottságainak legjobban megfelel és különösen kezeljük fontosságuknak megfelelően az alapvető agrotechnikai követelményeiket. Meggyőződésünk, hogy ezek következetes érvényesítésével előbbre léphetünk a kenyérgabonakérdés megoldásában főleg akkor, ha idejében földbe kerül a vetőmag. És ma ez a legfontosabb! Teszkó Sándor Herszoni vendégeink a zalaegerszegi építkezéseken A testvéri Herszon területéről megyénkbe érkezett négytagú szovjet építőipari delegáció vasárnap balatoni kiránduláson vett részt. Hétfőn reggel az Építőipari Vállalat zalaegerszegi központjában Király Lajos, a vállalat igazgatója fogadta a vendégeket, akiket elkísért Csokona Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Lakos Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Nátrán János, a városi tanács elnöke is. Hasznos tapasztalatcsere zajlott le a vendégeik és vendéglátók között a vállalat felépítéséről, helyzetéről, perspektíváiról, valamint az építőipari párt- és szakszervezetek tevékenységéről. Ezekről Németh István párt-, és Tóth László szakszervezeti titkár tájékoztatta a vendégeket. A tapasztalatcsere során főként az építési technika és szervezés, valamint az alapozás érdekelte aherszoni szakembereket, akik ezeket a kérdéseket a helyszínen is tanulmányozták. A délelőtt folyamán megtekintették a Lenin úti építkezést, majd a Vizsla-réten épülő lakásokhoz is ellátogattak. Itt kedves epizód zajlott le: Veszpalij elvtárs köszöntötte a Grózinger Géza vezette szocialista brigádot és abrigádvezetőnek egy karórát, Gál Marika és Takács Erzsi brigádstagnak pedig ruhaszövet ajándékot nyújtott át a herszoni textilgyár nevében. Ezután a blokküzemet, majd a KISZ lakótelepet nézték meg, megtekintették a fodrászkombinátot és az építők munkásszállóját, ahol Varga Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is csatlakozott a vendéglátókhoz. A küldöttség tiszteletére adott ebéden Beszpalij és Varga elvtársak pohárköszöntőt mondtak a két nép barátságára. Délután a küldöttség meglátogatta a tbc gyógyintézetet, a szakszervezeti munkásotthont, a cserépkályhagyárat és az Építőipari Vállalat vasbetonszerelő részlegét. A látogatások során a vendégek elismeréssel nyilatkoztak az építkezésekről, ahol élénk szakmai tapasztalatcsere alakult ki a vendégek és vendéglátók között. Szombaton este a megyei pártbizottság székházában fogadták a megyénkbe érkezett herszoni építőipari küldöttséget. A József Attila iskola úttörői vörös szegfűcsokrot nyújtottak át a szovjet elvtársaknak. Képünkön Matkovszkij Viktor Joszifovics építésvezető átveszi az úttörők ajándékát. Háttérben Nyikolaj Fjodorovics Dosko, egy komplex építőbrigád vezetője Csokona Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, megbeszéli a vendégekkel a látogatás programját (Molnár Imre felvételei) Vasárnap is szántottak, vezettek a zalai földeken a A zalaj és az idő is kedvez most a mezőgazdaságnak. Ezt ki is használják a termelőszövetkezetek, a gépállomások. Vasárnap is többszáz traktoros dolgozott a földeken. A magyarszentmiklósi tsz elnöke, Lang István arról tájékoztatott, hogy a gazdaságban egy gépállomási traktor a búza alá készítette elő a földet, hat holdat szántott fel. A termelőszövetkezet traktora 10 holdon lezárta a talajt. A szövetkezetben folyik az őszi árpa vetése. Ezideig a tervezett 20 holdból 12-t elvetettek. Az őszi vetéstervben még 135 hold rozs és búza — közte 20 hold nagyhozamú — elvetése szerepel. A föld jó, csupán az igényel 164 mázsa szuperfoszfátra várnak. Enélkül nem kezdik meg a búza vetését. Nem szünetelt a munka vasárnap Zalaszentbalázson sem. Gaál Károly, Kecskés József, Vörös Árpád, Horváth Árpád, Gyurkó Károly és Horváth Vilmos termelőszövetkezeti traktorosok egész vasárnap a határban dolgoztak. Hat géppel folyt az őszi árpa és a rozs vetése. __ A megye nyugati kerületében a Csesztregi Gépállomás körzetében is dolgoztak vasárnap. Silóztak szántottak, vetették. Sebők Jenő üzemgazdász arról számolt be, hogy a szentgyörgyvölgyi szövetkezetben öt sárvasilóza készítette el a lédús takarmányt. A körzetünkben 128 szántótraktor is dolgozik a termelőszövetkezetekben. Jó ütemben folyik az őszi árpa vetése. Ezideig közel 200 holdon került földbe a mag Lentikápolnán, Bagladon, Csömödéren, Nemesnépen, Zalabaksán, Zebeckén és más szövetkezetekben. Ugyancsak jól halad a búza alá a talajelőkészítés. A gutorfölde-náprádfai, a kálócfai, a kozmadombjai, a kerkabarabási, a zebeckei szövetkezetben egykét nap múlva a búza vetését is megkezdik. Nyolc erőgép verte fel a vasárnapi határ csendjét Hédicsen . Három gépünk vetőszántást végzett, kettő tárcsázott, egy a szöszös rozsot és szöszös búzát vetette, kettő pedig műtrágyaszórással volt elfoglalva. Mind a nyolc gép szövetkezetünké. Igyekeznünk kell, mert a talaj most jó — mondotta Bita László főagronómus. Ebben a szövetkezetben kereken félezer hold szerepel az őszi vetéstervben. A takarmánykeverékek vetését már befejezték: 13 hold bíbor, 32 hold őszi árpa, búza, s 25 hold egyéb takarmánykeverékkel már a földben. Megkezdhetik a gabonafélék vetését is. A megye különböző részéből érkezett jelentések arra engednek következtetni, hogy közös gazdaságainkban nem hagynak kihasználatlanul egyetlen perc szántásra-vetésre alkalmas időt sem. Október 20-ra mindenütt be akarják fejezni a gabonafélék vetését. Váratlan ajándék A herszoni építőipari delegáció szombaton este rövid időre betért az Arany Bárány éttermébe. A szovjet elvtársak az egyik asztalnál a vendéglátók társaságában beszélgettek és szemlélték az egyébként zsúfolásig telt helyiségben szórakozó vendégeket. Szólt a zene, táncoltak a párok. S akkor megjelent az étteremben az ifjú pár: Lőrincz Ferenc és Török Frida. Az emeleti kisteremben tartották éppen esküvői vacsorájukat, onnan jöttek le egy táncra az étterembe. A csinos fiatal párt vidáman fogadta a vendégsereg, s ha szűkösen voltak is a parkettán, nekik azért szorítottak helyet. Észrevette és kíváncsian figyelte a fiatal házasokat a delegáció valamennyi tagja is. Néhány szót váltottak egymással a szovjet elvtársak, majd ketten közülük pár percre eltávoztak. Amikor a zenekar befejezte a számot, a pillanatnyi szünetet felhasználva, Ivan Dimitrijevics Beszpalij, a küldöttség vezetője a fiatal párhoz lépett. — Engedjék meg, hogy delegációnk nevében szerencsét, sok boldogságot kívánjak Önökre, és jókívánságainkkal együtt átadjuk ezt a szerény ajándékot — egy púderkompaktot és egy díszes asztali órát. — Mindkettő legyen egy kicsit jelkép is, hogy a fiatalasszony mindig olyan legyen, mint a rózsa, s a férje pedig soha ne aludjon el — mondotta a vendégsereg vidám mosolya és nagy tapsa kíséretében a meglepetéstől jóformán szóhoz sem jutó fiatal házasoknak Beszpalij elvtárs. — Nagy meglepetés volt ez a köszöntés és az ajándék — (Folytatás a 2. oldalon.) „ Komai" a Hamburger téren Ez a „Koma" a zalaegerszegi Hamburger tér pázsitján fekszik. No, nem kényszerleszállás volt. Ez a hazánkban közismert vitorlázó gép az MHS Zala megyei Elnökségének jóvoltából kerültide, hogy híveket, barátokat szerezzen a vitorlázó repülésnek, s elsősorban nézősereget a vasárnap — szeptember 22-én — a csacsi réten sorra kerülő nagyszabású honvédelmi napnak. (Molnár I. felv.)