Zalai Hírlap, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

2. A szovjet javaslat újabb lépés a teljes leszerelés felé Az ENVSZ-közgyűlés szerdai üléséről New York (Reuter, AP TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának szerdai ülésén Fedorenko, a Szovjet­unió küldötte beszédet mon­dott. Fedorenko hangsúlyozta, a részleges atomcsendről Moszkvában aláírt szerződés friss áramlatot vitt a nemzet­közi életbe, és megteremtette a kedvező feltételeket ahhoz, hogy korlátozni lehessen a fegyverkezési hajszát. Nagy hiba lenne viszont, — jelentette ki Fedorenko —, ha megelégednénk az elért ered­ményekkel amelyek önma­gukban még nem vetnek véget a fegyverkezési hajszának. A Szovjetunió küldötte rész­letesen foglalkozott a tizen­nyolc hatalmi leszerelési bizott­ság előtt álló feladatokkal. A bizottság munkája — mondot­ta — sajnálatos módon nem kielégítő. A bizottság egyhely­ben topog és a genfi tárgya­lások kereke — mint ahogy ez mindenki előtt ismeretes — üres járatban forog. Fedorenko hangsúlyozta, hogy ezen a helyzeten sürgő­sen változtatni kell és új éle­tet kell lehelni a genfi tárgya­lásokba. A bizottságot meg kell szabadítani az üres szócséplé­­sektől. Ezt a célt szolgálja az a szovjet javaslat, amely in­dítványozza, hogy az 1964 első felében legfelső szinten hívják össze a tizennyolc hatalmi le­szerelési bizottság ülését. A nukleáris fegyvermentes övezetek kérdésére térve a szovjet küldött hangoztatta, a szovjet kormány szükségesnek tartja e tervek megvalósításá­nak támogatását. Készek va­gyunk arra — jelentette ki —, hogy a nyugati hatalmakkal együtt megfelelő mértékben szavatoljuk azt, hogy az atom­fegyvermentes övezetek kívül maradjanak a nukleáris fegy­verek alkalmazásának terüle­tén. A Jemeni Köztársaság kül­dötte tizenhét ország nevében határozat-tervezetet nyújtott be a nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetéséről. A hatá­rozati javaslat támogatói kö­zött van a Szovjetunió és az Egyesült Államok is. Vita a délnyugat-afrikai helyzetről New York (AP, TASZSZ, Reuter) Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének gyámsági bizottsága folytatta a vitát a d­élnyugat-afrikai helyzetről. A vita során felszólalt Belo­russzia, Kamerun és az Egye­sült Államok képviselője. A belorussz és a kameruni kül­dött beszédében elítélte a Dél­afrikai Köztársaságnak azt a törekvését, hogy bekebelezze Délnyugat-Afrikát. A két szó­nok hangoztatta, hogy az ENSZ-nek nyomást kell gya­korolnia a Délafrikai Köztár­saság kormányára a fajüldöző politika megszüntetése végett. Az amerikai küldött „óvatos­ságra” intett a délnyugat-afri­kai helyzettel kapcsolatban és kijelentette, hogy a kérdés megoldását célzó ENSZ intéz­kedéseknek „szilárdan törvé­nyes alapokon” kell nyugod­­niok.­­ Az ENSZ-közgyűlés szerdán határozatot fogadott el arról, hogy napirendre tűzik a ka­­tasztrófa-sújtotta Kuba, Domi­nika, Haiti, Jamaica, Trinidad és Tobago megsegítését. (MTI) Munkástü­ntetések, sztrájkok Dél-Rhodesiában Bulawayo­ (AP, Reuter) He­ves tüntetések, sztrájkok rob­bantak ki a délrhodésiai Bu­­lawayoban, miután megújítot­ták a bírósági eljáráson emelt vádat Josmua Nkomo, a dél­­rhodésiaii függetlenségi mozga­lom vezetője ellen. Nkomot an­nak érdekében, hogy kikapcsol­ják a politikai életből, a ható­ságok „rendzavarás” vádjával bíróság elé állították. A dél-rhodésiai nacionalista vezető ellen indított eljárás, ak­-1’ - Nkomot újabb kihall­gatásra kísérték, igen heves tömegfelháborodást váltott ki. A bíróság épülete előtt több mint ezer főnyi tüntető tömeg gyűlt össze. A rendőrség könny­gázgránátokkal, gumibottal tá­madt az afrikaiakra, több em­bert súlyosan megsebesített, s egyes jelentések szerint két tüntető meg is halt. Huszonöt embert a rendőrség letartózta­tott. Eközben Bulawayo ipar­negyedében tiltakozó sztrájkok kezdődtek. ZALAI HÍRLAP Gü­nther Hofe bírája belgákat gyilkolhatott meg a hábor­ú alatt Berlin. (MTI) Az NDK fő­ál­la­mi ügyészsége eljárást indí­tott Engelbrechten, a nyugat­német szövetségi bíróság vizs­­gálóbírája ellen, aki Günther Hofe, NDK-ibeli író és könyv­kiadó ellen letartóztatási pa­rancsot adott ki. Az NDK fő­­államügyészsége kihallgatta a Dallgowban (naueni járás) la­kó, 1921-ben született Edith Röpkét, min­t tanút, s vallomá­sa alapján megállapította, hogy von Engelbrechten, mint náci vérbíró, a háború alatt Brüsz­­szelben tevékenykedett, és szá­mos halálos ítéletet hozott a belga hazafiak ellen. Az NDK főállamügyésze írásban fordult a belga főál­­lamügyészihez, hogy bocsássa rendelkezésére az összes bizo­nyítékokat, amelyek Engel­­brechtennek a nácik által meg­szállott Belgiumban elkövetett bűne­iről tanúskodnak. inról, hogy Ausztria élen jár a világ ösz­szes országai közt az idegenforgalom­ban, többször is hallottunk látogatásunk so­­­­rán, leginkább azonban magunk győződtünk meg afelől, hogy­­ lehet valami e kijelen­tésben. Az osztrákok értenek a vendéglátás­hoz, az­­idegenekhez. Tudják, já mire kíváncsi, tudják, ki mit kíván, s tudják azt is, meny­nyiért mit tudnak neki nyújtani. Az először Bungenlandban járó például azt veszi észre ebben a zöld dombhátakkal, ki­sebb — legalább is osztrák viszonylatban ki­sebb — hegyekkel teleszórt keleti tartomány­ban, hogy a legkisebb városkának, sőt falu­nak prospektusát — színes kivitelben, szép papíron — mindenütt kinyomtatják, ahol csak a legcsekélyebb, idegenforgalmi szempontból felhasználható várrom, tó, szép fekvésű erdő, vagy bármi hasonló található. A tartomány régebbi ismerőse ugyanakkor azt is leszögez­heti, hogy az utolsó tíz—tizenöt évben sokat fejlődött ez a vidék. Kitűnő autóutak szelik át — hamarosan teljesen elkészül a Jugoszlá­viát Csehszlovákiával összekötő burg­nlandi autósztráda —, s olyan kisebb városkái, ame­lyek hajdan járási székhelyként szerepeltek, vagy éppen elmaradt falvak voltak — mint Oberwart (Felsőőr), Güssing (Németújvár), Stegersbach (Szentelek), Pinkafeld (Pinkafő), vagy Jennersdorf (Gyalnafalva) — teljes jog­gal nevezhetik városnak mágukat, ha nem­ is lakóik számát — mert az nem emelkedett jelentősebben —­ de külsejüket illetően A­z osztrák táj szépségeiből első ízben Burgenlandt­ól Alsó-Ausztrián át Bécs felé utaztunkban kaptunk ízelítőt. A régi ma­gyar—osztrák­­határon — most ez a két tarto­mány határa — magas hegyek közt kanyarog már a busz, s a szerpentin egy-egy szaka­száról visszatekintve nem mindennapos lát­ványként tárul az utas elé a hegyvidéki vá­roskák, községek panorámája. Alaposan tévedne az is, aki azt hinné, ma­gának Becsnek nincsenek természeti szépsé­gei. Egy-egy kirándulás a dombos külvárosok­ba, vagy a közeli, Becs-környéki falvakba — példá­ul a kellemes ízű boráról nevzetes Gum­­poldskirchen-be, vagy a híres Baden-be, a Semmering-re — mindenkit megfőzhet en­nek ellenkezőjéről. * Külön élményt jelentenek természetesen a mi „hegyeinkhez” szökött utazóknak az Alpok vonulatai. Salzburgtól Innsbruckig utaztunk­ban már kezdtünk magunknak efelől is fogal­mat alkotni, az igazi „szenzációt” azonban Tirol és Vorarlberg nyújtották, valóban „égig­nyúló” hegyeik''--’ csodálatos falvaikkal, sebes vizű hegyi folyóik­kkal. Az Arlbergen át a hegyek gyomrán p* vezet csak át — egyik alagútból ki, a másikba be —, s mire az ember a svájci határra érkezik, kezd valamit sejteni abból, mi vonzza az idegenek százezreit ebbe az ország­ba. Az osztrák táj hatása alól nehéz magát ki­vonnia a turistának. De legalább ilyen érde­kes élményeket gyűjthet, ha — ismerve az ország lakóinak nyelvét — itt-ott ismeretségre tesz szert, illetve a hivatalos érintkezés során találkozik osztrák emberekkel v­égleges úti tervünk összeállítása céljából­­ felkerestük Bécsben a Friedrichstrassén lévő Verkehrsbüro-t, azaz az utazási irodát. Nem csekély feladatra vállalkozott az a csinos, barátságos kislány, a­ki érdeklődésünkre fe­lénk fordult, hiszen tulajdonképpen tanácsára volt szükségünk: hogyan, milyen vonatokkal, milyen kiadások mellett tudjuk végigjárni Ausztriát, sőt Svájcba is szeretnénk átrán­­dulni. A jájékozódás jó félórát vett igénybe, de a tisztviselőnőn egyetlen pillanatig sem látszott, hogy szabadulni szeretne már tő­lünk. Ajkáról nem fogyott el a mosoly, ki­merítő pontossággal válaszolt minden kérdé­sünkre — mint később kiderült, egyszer sem tévedett! —, s a végén még megjegyezte, bár­mikor, bármilyen, hasonló jellegű, kérdésünk­kel bátran forduljunk hozzájuk, ezért vannak itt. E­lső nap még kicsit idegenül mozogtunk Bécsben, s nem csoda, hogy a villamos­ról elnéztük a Votívkirche­t (Fogadalmi temp­óm) — a Stephansdom-nak. Pedig ennek két tornya van... Nagy baj nem lett a dolog­ból, mert pillanatok alatt megállapítottuk té­vedésünket, s most már csak az volt hátra, hogy tájékozódjunk, hogyan, merre jutunk az István térrel Az egyik padom galambokat etetgető, idős nénikén akadt meg szemünk. Elébe léptünk, udvariasan megszólítottuk, ér­deklődvén, hogy bécsihez van-e szerencsénk. — Itt lakom én, gyerekeim, 78 éve, azaz születésemtől — villant fel egy kedves mo­soly a szemüveg mögül, aztán szépen útba iga­zított bennünket. Búcsúzásakor azonban még a lelkünkre kötötte, a Votivkirche felé bökve új javai: — De ide ne menjenek be, fiúk! Itt csak a memarchisták imádkoznak a drága Habs­burgjaikért ... Mi tagadás, a nénike Habsburg-elenessége kissé meglepett bennünket. Elvégre az ő lány­korában még azok a „régi, szép” ferencjóskák­ időre jártak... E­d a két történet is mutatja, hogy az oszt­­rákok általában valóban jó kedélyű, ba­rátságos emberek, s nagy többségük sejti már,, hogy nálunk, Magyarországon mégsem, egé­szen olyan az élet, mint amilyennek hosszú éveken át előttük hangoztatták szóban és írás­ban. Jóindulattal és szívese­n közelednek hoz­zánk, s ezt mi sem bizonyítja jobb­— mint az a tény, hogy egyre nagyobb szám­ban látogat­nak el hozzánk, a mi országunkba. KÖVETKEZIK: A Die Presse-től Karli Deckerig. Munkatársaink külföldön AJKAY JENŐ - KARVALICS LÁSZLÓ: Keresztül-kasul Ausztrián 9. Osztrák tájak, osztrák emberek Jellegzetes osztrák alpesi táj, Salzburg és Innsbruck között. KGST-tanácskozások! Prágában Prága. (MTI) A KGST köny­nyűipari állandó bizottsága Prágában megkezdte hatnapos tanácskozását. A tanácskozás napirendjén szervezeti kérdé­sek, valamint időszerű prob­­­lémák szerepelnek. Prágában megnyílt a KGST a mezőgazdaság gépesítésével, és villamosításával foglalkozó, állandó munkacsoportjának 16.­ ülésszaka is. A tanácskozáson megvitatják­ a KGST-országok mezőgazda-­ ságáb­an felhasználásra kerülő, elk­tromos energia távlati tér-; vét, a mező- és erdőgazdálko-­­dás gépesítésével foglalkozó­­ tudományos- és kutatóintézetek­ munkaprogramját és más kér-­ déseket. ! Fellángoltak az ellentétek az „ag­yvelőlopás“ körül London­ (MTI). Fellángoltak az Anglia és az Egyesült Álla­mok között régóta parázsló el­lentétek az amerikaiak által űzött „agyvelőlopás” miatt. Tudniillik amerikai cégek — és állami szervek is — Angliában nagy költséggel­­kiképzett és égetően szükséges tudósokat és műszaki szaktekintélyeket mamimutfizetésekkel (gyakran az angliai fizetések háromszo­rosával) és ragyogó kutatási le­hetőségeikkel az Egyesült Álla­mokba csábítják. Egy angol hi­vatalos szervezet — a Tudo­mánypolitikai Tanácsadó Bi­zottság — jelentésében kimu­tatja, hogy Anglia képtelen versenyezni az amerikai „agy­­velőrablók” példátlan bőkezű­ségével és bele kell törődnie abba, hogy egyes kutatási ágakban — főként világűrku­tatás és atomfizikia dolgában — kénytelen az Egyesült Álla­mok mögé szorulni. Ezért ta­nácsolja a jelentés, hogy Ang­lia erőforrásait főként a gaz­dasági haladást előmozdító tu­dományágakra összpontosítsa, például a kohászati és elektro­nikus kutatásra, vegyészetre, alkalmazott élettanra és hason­lókra. Ezeken a területeken a szakértők fizetésének a fel­emelésével, nagyobb ösztöndí­jakkal, új és jól fizetett tanári és kutató állásokkal és javított laboratóriumi berendezésekkel kellene felvenni a harcot az­ Egyesült Államokkal. Kiéleződtek az ellentétek az ausztráliai légihaderő repülő-,­géprendelése körül is. Ausztrá­­­lia az angol TRS—2 mintájú­ bombázógép helyett az ameri-­­kai TFX gépet választotta. Az­ angol sajtó sir Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök mo­sakodó magyarázatát élesen visszautasítja. Konzervatív la­pok valótlanságnak bélyegzik többek közt azt az állítását, hogy az amerikai gépet koráb­ban fogják szállítani, mint az angolt. Súlyosbodik Anglia ingerült­sége az Egyesült Államok azon kikötése miatt, hogy az Ameri­kában vásárolt búzát amerikai hajókon kell a vevőknek szál­lítani. A Daily Worker írja: Az Egyesült Államok hajó-­ sásainak sikerült megbántani­a mind saját szövetségeseiket,­ mind valószínű keleti vevőit, azzal a kikötéssel, hogy a vá­­­sárolt búzát amerikai hajókon kell szállítani, ami jelentéke­­­nyen megdrágítja a búzát (MTI 1963. november 1. Válság Nyugat-Afrikában Nyugat-Afrikában, a Guineái­d bal partján, a távoli Daho­­meyben ismét „felborult” a hajdani francia gyarmatbiro­dalom egyik utódállamának szekere. Dahomey, amely 1894 óta volt szerves része francia Nyugat-Afrikának. 1958 de­cemberében azok közé az álla­mok közé tartozott, amelyek „igennel” szavaztak De Gaulle tábornoknak. E szavazat követ­kezményeképpen Dahomey is rendkívül erős francia gazda­sági, politikai és katonai hatás alatt maradt a formális függet­lenség éveiben is. Ennek meg­felelően Hubert Maga, az or­szág elnöke éppen úgy a fran­cia szervezésű hadseregre tá­maszkodó személyes hatalmat teremtett meg mint a régi francia Nyugat-Afrika egész sor más, Párizs vonzókörében maradt állama. A legutóbbi he­tekben az elnök önkényuralmi rendszere és a szakszervezetek között egyre feszültebbé vált a helyzet. Végül másfélnapos ál­talános sztrájk után az elnök lemondásra kényszerült, és a formális hatalmat is átvette a hadsereg. Na­gyon valószínű, hogy Maga bukása, a burkolt katonai dik­tatúráról a nyílt militarista uralomra való áttérés nem je­­lent tényleges politikai fordu­latot a távoli Dahomey életé­ben. Ami az eseményeket iga­zán jelentőssé teszi, az, hogy Dahomey krízise része a haj­dani Nyugat-Afrikában létre­jött, s a gyarmatosítással szo­ros kapcsolatot tartó rend­szerek krízisének. A legutóbbi hónapokban a politikai szakadás küszöbére jutott Szenegál és a franciák számára katonai — gazdasági szempontból talán legfonto­sabb Elefántcsont­part is. Mindez azt jelzi, hogy ezek a gyarmatosítással határozottan nem szakító rendszerek mély politikai válságba kerültek, amelyből e pillanatban a nyílt katonai diktatúra irányába ke­resik a felvezető utat. A sokgyerm­ekes kísértet Szörnyű éjszakái voltak az elmúlt hetekben egy magányos idősebb asszonynak az angliai Railsall Healthben. A pincéjéből, amelynek egyetlen bejárata a konyha fe­lől volt, gyanús hangokat hal­lott. Kopácsolást, suttogást, olykor pedig gyermeksírást. Előbb azt hitte, hogy halluci­­nál. De a hátborzongató han­gok kitartóan ismétlődtek több napon keresztül. Félreértésről szó sem lehetett, hiszen más bejárata nem volt a pincének. Egészségi állapota miatt meg sem kockáztathatta, hogy a me­redek pincelépcsőn lemenjen, és utánanézzen a dolognak. Ezt különben sem merte volna megtenni. Látogatója viszont csak egyszer egy héten jött — egy jótékonysági egyesület al­kalmazottja, aki ilyenkor ellát­ta élelemmel és más szükséges holmikkal. Szívszorongva várta tehát ennek a szintén idősebb férfiú­nak a jöttét. S közben újra, meg újra meg kellett győződ­nie róla, hogy nem téved. A hangok nem maradtak el. Amikor látogatója végre va­­lahára beállított, cfüló hangon könyörgött neki, hogy szaba­dítsa meg ettől a szörnyűség­től. Nézzen utána, hogy mi tör­ténik a pincében. Az illető úr nem nagy kedv­vel ugyan, de nem is híjával némi bátorságának — lekoco­gott a lépcsőn. A látvány, amely odalent fo­gadta, minden várakozást fe­lülmúlt. . A pince villanyfényben úszott és be volt bútorozva. S noha az öregasszony ezt kategorikusan tagadta, — mégis volt másik bejárata is. Egy ol­dalsó ajtó. S nemcsak a pincére, hanem magára a rejtélyre is hamaro­san fény derült. A szomszéd épület pinceodu­­jában egy sokgyermekes család lakott. Fullasztó, embertelen körülmények között. Jobb la­káshoz nem juthattak — ebben főként szűk anyagi lehetősé­geik gátolták őket. Viszont rá­jöttek, hogy közvetlenül mel­lettük van egy lakatlan pince­­helyiség. Erre egyszerűen át­törték a falat , és berendez­kedtek. Ha nem csapnak ricsajt, ak­kor hosszú ideig ki sem derül ez a föld alatti jogtalan ter­jeszkedés. De lármáztak, é­s így vál­tották ki a kísértetjárás gyanú­ját. Persze nyugodtan mondhat­nék, hogy valóban kísértet okozta a földalatti kopácsolást, gyermeksírást, suttogást. Az angliai lakásínség kísérlete. Amely korántsem földöntúli jelenség — ebben az esetben legfömnebb földalatti —, de­­azért elég ijesztő... M. E.

Next