Zalai Hírlap, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
2. A szovjet javaslat újabb lépés a teljes leszerelés felé Az ENVSZ-közgyűlés szerdai üléséről New York (Reuter, AP TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának szerdai ülésén Fedorenko, a Szovjetunió küldötte beszédet mondott. Fedorenko hangsúlyozta, a részleges atomcsendről Moszkvában aláírt szerződés friss áramlatot vitt a nemzetközi életbe, és megteremtette a kedvező feltételeket ahhoz, hogy korlátozni lehessen a fegyverkezési hajszát. Nagy hiba lenne viszont, — jelentette ki Fedorenko —, ha megelégednénk az elért eredményekkel amelyek önmagukban még nem vetnek véget a fegyverkezési hajszának. A Szovjetunió küldötte részletesen foglalkozott a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság előtt álló feladatokkal. A bizottság munkája — mondotta — sajnálatos módon nem kielégítő. A bizottság egyhelyben topog és a genfi tárgyalások kereke — mint ahogy ez mindenki előtt ismeretes — üres járatban forog. Fedorenko hangsúlyozta, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell és új életet kell lehelni a genfi tárgyalásokba. A bizottságot meg kell szabadítani az üres szócséplésektől. Ezt a célt szolgálja az a szovjet javaslat, amely indítványozza, hogy az 1964 első felében legfelső szinten hívják össze a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság ülését. A nukleáris fegyvermentes övezetek kérdésére térve a szovjet küldött hangoztatta, a szovjet kormány szükségesnek tartja e tervek megvalósításának támogatását. Készek vagyunk arra — jelentette ki —, hogy a nyugati hatalmakkal együtt megfelelő mértékben szavatoljuk azt, hogy az atomfegyvermentes övezetek kívül maradjanak a nukleáris fegyverek alkalmazásának területén. A Jemeni Köztársaság küldötte tizenhét ország nevében határozat-tervezetet nyújtott be a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. A határozati javaslat támogatói között van a Szovjetunió és az Egyesült Államok is. Vita a délnyugat-afrikai helyzetről New York (AP, TASZSZ, Reuter) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének gyámsági bizottsága folytatta a vitát a délnyugat-afrikai helyzetről. A vita során felszólalt Belorusszia, Kamerun és az Egyesült Államok képviselője. A belorussz és a kameruni küldött beszédében elítélte a Délafrikai Köztársaságnak azt a törekvését, hogy bekebelezze Délnyugat-Afrikát. A két szónok hangoztatta, hogy az ENSZ-nek nyomást kell gyakorolnia a Délafrikai Köztársaság kormányára a fajüldöző politika megszüntetése végett. Az amerikai küldött „óvatosságra” intett a délnyugat-afrikai helyzettel kapcsolatban és kijelentette, hogy a kérdés megoldását célzó ENSZ intézkedéseknek „szilárdan törvényes alapokon” kell nyugodniok. Az ENSZ-közgyűlés szerdán határozatot fogadott el arról, hogy napirendre tűzik a katasztrófa-sújtotta Kuba, Dominika, Haiti, Jamaica, Trinidad és Tobago megsegítését. (MTI) Munkástüntetések, sztrájkok Dél-Rhodesiában Bulawayo (AP, Reuter) Heves tüntetések, sztrájkok robbantak ki a délrhodésiai Bulawayoban, miután megújították a bírósági eljáráson emelt vádat Josmua Nkomo, a délrhodésiaii függetlenségi mozgalom vezetője ellen. Nkomot annak érdekében, hogy kikapcsolják a politikai életből, a hatóságok „rendzavarás” vádjával bíróság elé állították. A dél-rhodésiai nacionalista vezető ellen indított eljárás, ak-1’ - Nkomot újabb kihallgatásra kísérték, igen heves tömegfelháborodást váltott ki. A bíróság épülete előtt több mint ezer főnyi tüntető tömeg gyűlt össze. A rendőrség könnygázgránátokkal, gumibottal támadt az afrikaiakra, több embert súlyosan megsebesített, s egyes jelentések szerint két tüntető meg is halt. Huszonöt embert a rendőrség letartóztatott. Eközben Bulawayo iparnegyedében tiltakozó sztrájkok kezdődtek. ZALAI HÍRLAP Günther Hofe bírája belgákat gyilkolhatott meg a háború alatt Berlin. (MTI) Az NDK főállami ügyészsége eljárást indított Engelbrechten, a nyugatnémet szövetségi bíróság vizsgálóbírája ellen, aki Günther Hofe, NDK-ibeli író és könyvkiadó ellen letartóztatási parancsot adott ki. Az NDK főállamügyészsége kihallgatta a Dallgowban (naueni járás) lakó, 1921-ben született Edith Röpkét, mint tanút, s vallomása alapján megállapította, hogy von Engelbrechten, mint náci vérbíró, a háború alatt Brüszszelben tevékenykedett, és számos halálos ítéletet hozott a belga hazafiak ellen. Az NDK főállamügyésze írásban fordult a belga főállamügyészihez, hogy bocsássa rendelkezésére az összes bizonyítékokat, amelyek Engelbrechtennek a nácik által megszállott Belgiumban elkövetett bűneiről tanúskodnak. inról, hogy Ausztria élen jár a világ öszszes országai közt az idegenforgalomban, többször is hallottunk látogatásunk során, leginkább azonban magunk győződtünk meg afelől, hogy lehet valami e kijelentésben. Az osztrákok értenek a vendéglátáshoz, azidegenekhez. Tudják, já mire kíváncsi, tudják, ki mit kíván, s tudják azt is, menynyiért mit tudnak neki nyújtani. Az először Bungenlandban járó például azt veszi észre ebben a zöld dombhátakkal, kisebb — legalább is osztrák viszonylatban kisebb — hegyekkel teleszórt keleti tartományban, hogy a legkisebb városkának, sőt falunak prospektusát — színes kivitelben, szép papíron — mindenütt kinyomtatják, ahol csak a legcsekélyebb, idegenforgalmi szempontból felhasználható várrom, tó, szép fekvésű erdő, vagy bármi hasonló található. A tartomány régebbi ismerőse ugyanakkor azt is leszögezheti, hogy az utolsó tíz—tizenöt évben sokat fejlődött ez a vidék. Kitűnő autóutak szelik át — hamarosan teljesen elkészül a Jugoszláviát Csehszlovákiával összekötő burgnlandi autósztráda —, s olyan kisebb városkái, amelyek hajdan járási székhelyként szerepeltek, vagy éppen elmaradt falvak voltak — mint Oberwart (Felsőőr), Güssing (Németújvár), Stegersbach (Szentelek), Pinkafeld (Pinkafő), vagy Jennersdorf (Gyalnafalva) — teljes joggal nevezhetik városnak mágukat, ha nem is lakóik számát — mert az nem emelkedett jelentősebben — de külsejüket illetően Az osztrák táj szépségeiből első ízben Burgenlandtól Alsó-Ausztrián át Bécs felé utaztunkban kaptunk ízelítőt. A régi magyar—osztrákhatáron — most ez a két tartomány határa — magas hegyek közt kanyarog már a busz, s a szerpentin egy-egy szakaszáról visszatekintve nem mindennapos látványként tárul az utas elé a hegyvidéki városkák, községek panorámája. Alaposan tévedne az is, aki azt hinné, magának Becsnek nincsenek természeti szépségei. Egy-egy kirándulás a dombos külvárosokba, vagy a közeli, Becs-környéki falvakba — például a kellemes ízű boráról nevzetes Gumpoldskirchen-be, vagy a híres Baden-be, a Semmering-re — mindenkit megfőzhet ennek ellenkezőjéről. * Külön élményt jelentenek természetesen a mi „hegyeinkhez” szökött utazóknak az Alpok vonulatai. Salzburgtól Innsbruckig utaztunkban már kezdtünk magunknak efelől is fogalmat alkotni, az igazi „szenzációt” azonban Tirol és Vorarlberg nyújtották, valóban „égignyúló” hegyeik''--’ csodálatos falvaikkal, sebes vizű hegyi folyóikkkal. Az Arlbergen át a hegyek gyomrán p* vezet csak át — egyik alagútból ki, a másikba be —, s mire az ember a svájci határra érkezik, kezd valamit sejteni abból, mi vonzza az idegenek százezreit ebbe az országba. Az osztrák táj hatása alól nehéz magát kivonnia a turistának. De legalább ilyen érdekes élményeket gyűjthet, ha — ismerve az ország lakóinak nyelvét — itt-ott ismeretségre tesz szert, illetve a hivatalos érintkezés során találkozik osztrák emberekkel végleges úti tervünk összeállítása céljából felkerestük Bécsben a Friedrichstrassén lévő Verkehrsbüro-t, azaz az utazási irodát. Nem csekély feladatra vállalkozott az a csinos, barátságos kislány, aki érdeklődésünkre felénk fordult, hiszen tulajdonképpen tanácsára volt szükségünk: hogyan, milyen vonatokkal, milyen kiadások mellett tudjuk végigjárni Ausztriát, sőt Svájcba is szeretnénk átrándulni. A jájékozódás jó félórát vett igénybe, de a tisztviselőnőn egyetlen pillanatig sem látszott, hogy szabadulni szeretne már tőlünk. Ajkáról nem fogyott el a mosoly, kimerítő pontossággal válaszolt minden kérdésünkre — mint később kiderült, egyszer sem tévedett! —, s a végén még megjegyezte, bármikor, bármilyen, hasonló jellegű, kérdésünkkel bátran forduljunk hozzájuk, ezért vannak itt. Első nap még kicsit idegenül mozogtunk Bécsben, s nem csoda, hogy a villamosról elnéztük a Votívkirchet (Fogadalmi tempóm) — a Stephansdom-nak. Pedig ennek két tornya van... Nagy baj nem lett a dologból, mert pillanatok alatt megállapítottuk tévedésünket, s most már csak az volt hátra, hogy tájékozódjunk, hogyan, merre jutunk az István térrel Az egyik padom galambokat etetgető, idős nénikén akadt meg szemünk. Elébe léptünk, udvariasan megszólítottuk, érdeklődvén, hogy bécsihez van-e szerencsénk. — Itt lakom én, gyerekeim, 78 éve, azaz születésemtől — villant fel egy kedves mosoly a szemüveg mögül, aztán szépen útba igazított bennünket. Búcsúzásakor azonban még a lelkünkre kötötte, a Votivkirche felé bökve új javai: — De ide ne menjenek be, fiúk! Itt csak a memarchisták imádkoznak a drága Habsburgjaikért ... Mi tagadás, a nénike Habsburg-elenessége kissé meglepett bennünket. Elvégre az ő lánykorában még azok a „régi, szép” ferencjóskák időre jártak... Ed a két történet is mutatja, hogy az osztrákok általában valóban jó kedélyű, barátságos emberek, s nagy többségük sejti már,, hogy nálunk, Magyarországon mégsem, egészen olyan az élet, mint amilyennek hosszú éveken át előttük hangoztatták szóban és írásban. Jóindulattal és szívesen közelednek hozzánk, s ezt mi sem bizonyítja jobb— mint az a tény, hogy egyre nagyobb számban látogatnak el hozzánk, a mi országunkba. KÖVETKEZIK: A Die Presse-től Karli Deckerig. Munkatársaink külföldön AJKAY JENŐ - KARVALICS LÁSZLÓ: Keresztül-kasul Ausztrián 9. Osztrák tájak, osztrák emberek Jellegzetes osztrák alpesi táj, Salzburg és Innsbruck között. KGST-tanácskozások! Prágában Prága. (MTI) A KGST könynyűipari állandó bizottsága Prágában megkezdte hatnapos tanácskozását. A tanácskozás napirendjén szervezeti kérdések, valamint időszerű problémák szerepelnek. Prágában megnyílt a KGST a mezőgazdaság gépesítésével, és villamosításával foglalkozó, állandó munkacsoportjának 16. ülésszaka is. A tanácskozáson megvitatják a KGST-országok mezőgazda- ságában felhasználásra kerülő, elktromos energia távlati tér-; vét, a mező- és erdőgazdálko-dás gépesítésével foglalkozó tudományos- és kutatóintézetek munkaprogramját és más kér- déseket. ! Fellángoltak az ellentétek az „agyvelőlopás“ körül London (MTI). Fellángoltak az Anglia és az Egyesült Államok között régóta parázsló ellentétek az amerikaiak által űzött „agyvelőlopás” miatt. Tudniillik amerikai cégek — és állami szervek is — Angliában nagy költséggelkiképzett és égetően szükséges tudósokat és műszaki szaktekintélyeket mamimutfizetésekkel (gyakran az angliai fizetések háromszorosával) és ragyogó kutatási lehetőségeikkel az Egyesült Államokba csábítják. Egy angol hivatalos szervezet — a Tudománypolitikai Tanácsadó Bizottság — jelentésében kimutatja, hogy Anglia képtelen versenyezni az amerikai „agyvelőrablók” példátlan bőkezűségével és bele kell törődnie abba, hogy egyes kutatási ágakban — főként világűrkutatás és atomfizikia dolgában — kénytelen az Egyesült Államok mögé szorulni. Ezért tanácsolja a jelentés, hogy Anglia erőforrásait főként a gazdasági haladást előmozdító tudományágakra összpontosítsa, például a kohászati és elektronikus kutatásra, vegyészetre, alkalmazott élettanra és hasonlókra. Ezeken a területeken a szakértők fizetésének a felemelésével, nagyobb ösztöndíjakkal, új és jól fizetett tanári és kutató állásokkal és javított laboratóriumi berendezésekkel kellene felvenni a harcot az Egyesült Államokkal. Kiéleződtek az ellentétek az ausztráliai légihaderő repülő-,géprendelése körül is. Ausztrália az angol TRS—2 mintájú bombázógép helyett az ameri-kai TFX gépet választotta. Az angol sajtó sir Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök mosakodó magyarázatát élesen visszautasítja. Konzervatív lapok valótlanságnak bélyegzik többek közt azt az állítását, hogy az amerikai gépet korábban fogják szállítani, mint az angolt. Súlyosbodik Anglia ingerültsége az Egyesült Államok azon kikötése miatt, hogy az Amerikában vásárolt búzát amerikai hajókon kell a vevőknek szállítani. A Daily Worker írja: Az Egyesült Államok hajó- sásainak sikerült megbántania mind saját szövetségeseiket, mind valószínű keleti vevőit, azzal a kikötéssel, hogy a vásárolt búzát amerikai hajókon kell szállítani, ami jelentékenyen megdrágítja a búzát (MTI 1963. november 1. Válság Nyugat-Afrikában Nyugat-Afrikában, a Guineáid bal partján, a távoli Dahomeyben ismét „felborult” a hajdani francia gyarmatbirodalom egyik utódállamának szekere. Dahomey, amely 1894 óta volt szerves része francia Nyugat-Afrikának. 1958 decemberében azok közé az államok közé tartozott, amelyek „igennel” szavaztak De Gaulle tábornoknak. E szavazat következményeképpen Dahomey is rendkívül erős francia gazdasági, politikai és katonai hatás alatt maradt a formális függetlenség éveiben is. Ennek megfelelően Hubert Maga, az ország elnöke éppen úgy a francia szervezésű hadseregre támaszkodó személyes hatalmat teremtett meg mint a régi francia Nyugat-Afrika egész sor más, Párizs vonzókörében maradt állama. A legutóbbi hetekben az elnök önkényuralmi rendszere és a szakszervezetek között egyre feszültebbé vált a helyzet. Végül másfélnapos általános sztrájk után az elnök lemondásra kényszerült, és a formális hatalmat is átvette a hadsereg. Nagyon valószínű, hogy Maga bukása, a burkolt katonai diktatúráról a nyílt militarista uralomra való áttérés nem jelent tényleges politikai fordulatot a távoli Dahomey életében. Ami az eseményeket igazán jelentőssé teszi, az, hogy Dahomey krízise része a hajdani Nyugat-Afrikában létrejött, s a gyarmatosítással szoros kapcsolatot tartó rendszerek krízisének. A legutóbbi hónapokban a politikai szakadás küszöbére jutott Szenegál és a franciák számára katonai — gazdasági szempontból talán legfontosabb Elefántcsontpart is. Mindez azt jelzi, hogy ezek a gyarmatosítással határozottan nem szakító rendszerek mély politikai válságba kerültek, amelyből e pillanatban a nyílt katonai diktatúra irányába keresik a felvezető utat. A sokgyermekes kísértet Szörnyű éjszakái voltak az elmúlt hetekben egy magányos idősebb asszonynak az angliai Railsall Healthben. A pincéjéből, amelynek egyetlen bejárata a konyha felől volt, gyanús hangokat hallott. Kopácsolást, suttogást, olykor pedig gyermeksírást. Előbb azt hitte, hogy hallucinál. De a hátborzongató hangok kitartóan ismétlődtek több napon keresztül. Félreértésről szó sem lehetett, hiszen más bejárata nem volt a pincének. Egészségi állapota miatt meg sem kockáztathatta, hogy a meredek pincelépcsőn lemenjen, és utánanézzen a dolognak. Ezt különben sem merte volna megtenni. Látogatója viszont csak egyszer egy héten jött — egy jótékonysági egyesület alkalmazottja, aki ilyenkor ellátta élelemmel és más szükséges holmikkal. Szívszorongva várta tehát ennek a szintén idősebb férfiúnak a jöttét. S közben újra, meg újra meg kellett győződnie róla, hogy nem téved. A hangok nem maradtak el. Amikor látogatója végre valahára beállított, cfüló hangon könyörgött neki, hogy szabadítsa meg ettől a szörnyűségtől. Nézzen utána, hogy mi történik a pincében. Az illető úr nem nagy kedvvel ugyan, de nem is híjával némi bátorságának — lekocogott a lépcsőn. A látvány, amely odalent fogadta, minden várakozást felülmúlt. . A pince villanyfényben úszott és be volt bútorozva. S noha az öregasszony ezt kategorikusan tagadta, — mégis volt másik bejárata is. Egy oldalsó ajtó. S nemcsak a pincére, hanem magára a rejtélyre is hamarosan fény derült. A szomszéd épület pinceodujában egy sokgyermekes család lakott. Fullasztó, embertelen körülmények között. Jobb lakáshoz nem juthattak — ebben főként szűk anyagi lehetőségeik gátolták őket. Viszont rájöttek, hogy közvetlenül mellettük van egy lakatlan pincehelyiség. Erre egyszerűen áttörték a falat , és berendezkedtek. Ha nem csapnak ricsajt, akkor hosszú ideig ki sem derül ez a föld alatti jogtalan terjeszkedés. De lármáztak, és így váltották ki a kísértetjárás gyanúját. Persze nyugodtan mondhatnék, hogy valóban kísértet okozta a földalatti kopácsolást, gyermeksírást, suttogást. Az angliai lakásínség kísérlete. Amely korántsem földöntúli jelenség — ebben az esetben legfömnebb földalatti —, deazért elég ijesztő... M. E.