Zalai Hírlap, 1964. március (20. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-01 / 51. szám
1964. március 1. ZALAI HÍRLAP Is lehetőségek adottak — a szövetkezetek tagságán, vezetőin a sor Mezőgazdasági ankét a Zalai Hírlap szerkesztőségében . Mint tegnapi lapszámainkkan közöltük, február 28-án termelőszövetkezeti elnökök és mezőgazdászok részvételével ankét zajlott le a Zalai Hírlap szerkesztőségében a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülésről. A vita bevezetőjeként Nagy Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya termelésszervezési csoportjának vezetőjetartott előadást, amelyben sorra vette a termelőszövetkezeteik előtt álló legfontosabb tavaszi teendőiket, s elsősorban azokra a feladatokra hívtafel a figyelmet, amelyek a megyei szakvezetés tapasztalatai alapján több közös gazdaságban még vitatottak, nem alakult ki bennük egységes álláspont, illetve eddig elkerülte több szövetkezetivezető figyelmét. Kitűnő alapokról Az előadás, majd az azt követő éssének vita során meggyőző erővel bizonyosodott, hogy enynyire szilárd, jó alapokról indulva még soha nem kezdett évet a megye mezőgazdasága, mint az idén. A lehetőségek ezévben minden tekintetben adottak ahhoz, hogy a zalai termelőszövetkezetek eleget tegyenek ,az 1964. évi népgazdasági célkitűzéseiknek. A szövetkezeti vezetőik ezt a véleményüket arra alapozták, hogy ősszel időben, a tervezettnél nagyobb területien, az agrotechnikai követelményeknek megfelelően előkészített talajba kerültek a vetéseik. A kedvező terméskilátásokat növeli, hogy a gabonafélék jól teleltek, különösebb károsodás sehol nem észlelhető. A jó alapról való indulást szolgálja, hogy az idén időben megkapták a termelőszövetkezetek a szükséges mennyiségű műtrágyát, s a tavaszi magvak kiszállítása is a tervezett ütemben halad. .Mindezeken kívül a tavalyinál több gép áll a termelőszövetkezetek rendelkezésére, s haakadnak is még hibák a gépjavításban, az alkatrészellátásban, ezek elenyészően kisebbek a tavalyinál. Találóan jegyezte meg ezzel kapcsolatban a vita során Belső Imre, a felsőrajki termelőszövetkezet elnöke, hogy bár jelentős javulás van az alkatrészellátásiban, „de akár tetszik, akár nem, mi éppen a közös érdekében kiabálni fogunk mindaddig, amíg csak egyetlen fogaskerék is hiányzik.” A follelb alapokról szólva több szövetkezeti vezető elmondta :azt is, hogy a tagság tudata is előnyösen formálódik, mind jobban vallják magukénak a közös gondjait, s egyre több részt kérnek azok megoldásából. * Kényelmességre nincs ok Igen figyelemreméltó azonban az a megállapítás, amit Nagyváradi Mihály, a zalaszentmihály—pacsai termelőszövetkezet elnöke így fogalmazott meg: — Kétségtelen, hogy az anyagi felkészülés soha nem volt olyan jó, mint az idén. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez helyenként oktalan elbizakodottságra vezetett, s emiatt kényelmesebb a hozzáállás is a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Lényegében erről szólt a felsőrajki szövetkezet elnöke is, amikor kifejtette, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzéséhez ugyanolyan ambícióra, szorgalomra, szervezettségre van szükség, mint az ősz folyamán. Valamennyi hozzászóló igényelte, hogy a megyei és a járási vezetés azzal a következetességgel, szigorú számonkéréssel irányítsa a munkát, mint ősszel. — Igaz, — mondták többen is —, hogy az őszi vetéseik, a betakarítás és a mélyszántás idején kicsit szidtuk az irányító szerveket az erőltetés miatt, de amikor október 20-ra befejeztük a vetést, és minden arra kijelölt területen elvégeztük a mélyszántást, akkor belátóan azt mondtuk: helyes volta sürgetés, helyes volt a kö■ vetkezetes ellenőrzés. Több szövetkezeti vezető -őszintén bevallotta ezen az anikéten, hogy amikor tavaly őszszel a megyei vezetés megszabta a 'határidőket, 'lehetetlennek tartották a teljesítést. — Hogy mégis sikerült — hangoztatták —, abban igen nagy része van a megyei és a járási vezetés helyes, operatív irányításának. Aszaki kérdésekről szólva több fontos részfeladatra hívta fel a figyelmet mind a vitaindító előadás, mind pedig a hozzászólások. A talajerői-visszapótlás Igen élénk repálást váltott ki mindjárt az elején a talajerővisszapótlás. Nagy Miklós elvtára abból a közismert tényből indult ki, hogy a zalai háztáji gazdaságokban — de sok termelőszövetkezetiben is — megfelelőben az istállótrágya kezelése. Ezt a tényt súlyosbítja, hogy Zalában — különösen a háztáji földek istállótrágyázására "rendszerint csak tavaszszal kerül sor. Ez pedig veszélyes, mert az erősen szalmás trágyakora tavaszi kihordása és alászántása a talajéllet megindulásaikor éppen az akkor annyira szukcénes nitrogént fogyasztja el a talajból, elvonva azt a növények elől. A vita során az a helyes álláspont alakult ki, hogy ahol elkerülhetetlen a tavaszi trágyázás, ott feltétlenül szükséges, hogy elvégezzék a nitrogén műtrágyázást is. Simon Kálmán, az Andráshidai Állami Gazdaság igazgatója, aki egyben az andráshidai termelőszövetkezet elnöki funkcióját is betölti, annak szükségességét hangoztatta, hogy a trágvakezeléssel kapcsolatban fokozni kell a szakpropagandát, mert ezen a réven milliós értékeik lennének megmenthetők a mezőgazdaság számára. A háztáji gazdaságokban évek hosszú sora óta halmozódik az istállótrágya. Megfelelő felvilágosító munkával megkell értetni, hogy az az udvaron nem kamatozik, csak úgy, ha jó kezelés mellett a földbe kerül. Javaslatot tett arra, hogy a községi tanácsok bevonásával valami olyanféle mozgalmat kellene indítani, hogyki az udvarokból a trágyával. Nagyon, fontos szakmai kérdéseket fejtegetett a vita során Csőre József, a zalaszentgróti termelő,szövetkezett főmezőgazdásza is. Időben fejtrágyázni — Van Zalában egy olyan rossz hagyomány — mondotta többek között —, hogy az őszi vetések fejtrágyázását csak márciusban akarják elvégezni. Amikor mi február közepén műtrágyáztunk, a szomszédos községekben kinevették az embereinket, mondván: kidobjátok a pénzt. Ugyanakkor — folytatta Csőre elvtárs — tudományos beigazolást nyert, hogy a márciusi fejtráctuázás a kidobott pénz. Ez csak a szakmahozamot és a megdőlés veszélyét növeli — tehát éppen fordított hatást érünk el vele. A hozzászólók valamennyien egyetértettek a megyei vezetés által megadott vetési időpontokkal. A kukoricánál például azzal, hogy a vetését április közepén meg kell kezdeni, s legkésőbb május első napjaira befejezni. Élénk vitát váltott ki a ku-korica helyes tőszámának a megállapítása is. Néhányan azt az álláspontot vallották, hogy kukoricából a nagy termés alapja: a tőszám. Végül azt a helyes tételt fogadták el, hogy a tőszámot a talajerő, a fajta és a terület csapadékossága szabja meg. Eszerint Zalában — a talaj táperejétől és a fajtától függően — 18—22 ezer az optimális tőszám. A tápanyagban gazdagabb területen és rövid tenyészidejű fajtánál ezen belül magasabb tőszámot, a gyengébb erőben lévő talajon, hoszszabb tenyészidejű fajtánál az alacsonyabb tőszámot kell alkalmazni. A tőszámmal kapcsolatos vita során a zalaszentgróti termelőszövetkezet agronómusa saját tapasztalatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a tőszámbeállításnál helyes a tíz százalékos ráhagyás, mert velük fordult elő, hogy bár keléskor megvolt a szükséges 20—21 ezres tőszám, címerhányáskor azonban már csak 16 ezer. A tavaszi munkáik megszervezéséhez említésre méltó gondolatot ismertetett Ambrus Zoltán, a ságodi termelőszövetkezet elnöke. Összefogni az erőket — A kis termelőszövetkezetek — smint a miénk is — nincsenek még kellően népesítve, s ez a tavaszi munkák ütemében érezteti majd a hatását. Helyes lenne — mondotta —, ha a megyében a szomszédos kistermelőszövetkezetek most, tavaszkezdéskor, közös vezetőségi ülést tartanának, ahol megtárgyalnák, miben tudnak egymásnak segíteni. Ki milyen gépekkel, felszereléssel rendelkezik például a gabona-vegyszerezéshez, hogyan van kihasználva a karcitása, miből van felesleg, s így az erők összevonásával végeznénk el egyegy feladatot. Szinte minden felszólaló foglalkozott a rétek legeltetésének lehetőségével. Maczikó Ferenc, a nagykanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke sokoldalúan igazolta ennek helyességét. — Célunk: olcsóbban gazdálkodni — mondotta többek között —. A rétek legeltetésével megszűnik a betakarítási költség, s zölden legeltetve magasabb értékű takarmányhoz jut az állatállomány. Ez kihat tehát egyrészt a tejhozam növekedésére, de ugyanakkor az önköltséget is csökkenti. Ezt támasztotta alá többek között Nagy Lajosnak, a sándokházi termelőszövetkezet főagronómusának hozzászólása, aki elmondotta, hogy az elmúlt évben szövetkezetükben is megkezdték a védegeltetést, s nem utolsósorban ennek tulajdonítható, hogy a tehenenkénti éves tejhozam 200 literrel növekedett 1963-ban szövetkezetükben. A hosszúra nyúló vita, majd az azt követő összefoglaló azt a meggyőződést erősítette, hogy szövetkezeti vezetőink felelősségteljesen, sok jó tapasztalatbirtokában készültek fel az idei év feladatainak megoldására és a lehetőségeik birtokában, azok jó fehasználásával, a járási és megyei vezetés következetes, az őszihez hasonló operatív irányításával megyénk mezőgazdasága képes teljesíteni a népgazdasági tervben megszabottakat, s ennek eredményeként tovább javul az élelmiszerellátás, tovább szilárdulnak, jobbmódúak lesznek termelőszövetkezeteink. i pártélet hívei A megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya pénteken effésznapos értekezleten a járási-városi pártbizottságok párt- és tömegszervezeti osztályvezetői részvételével több fontos párthatározat megvalósításának, elsősorban a pártszervezetek tavaszi munkáikra való felkészülésének tapasztalatait vitatta meg. * A Talajjavító Vállalat zalaszentmihályi pártszervezetének kezdeményezésére a vállalat dolgozói vállalták, hogy a tavaszi hónapokban, amíg nagyobb vasúti szállítási kapacitás áll rendelkezésükre, 12 órás műszakban biztosítják a szükséges talajjavító anyagok kitermelését, illetve elszállítását. 1 55 községben rendeztek nyilvános pártnapot februármásodik felében a nagykanizsai járásban. A pártnapokon az országgyűlés legutóbbi ülésszakának anyagát ismertették a hallgatósággal. Gyárak a gyárban Sütőipari kombináttá fejlesztették a nagykanizsai kenyérgyárat Bármennyire furcsán is hangzik a ,,gyáriak a gyárban” kifejezés — így igaz. A Zala megyei Sütőipari Vállalat szakelmi bérei két remek újítással való-ságos sütőipari kombináttá fejlesztették a nemrég létesült nagykanizsai kenyérgyárat. Aránylag kis ráfordítással — mintegy kétmilliós költséggel — sütemény-, illetve morzsalevárat létesítettek a kenyérgyárban. A merész elképzelés meggvalósítása nem ment zökkenőmentesen, ám a vállalat vezetőiújítói minden akadályon át győzelemre vitték igazukat, s immár a gyakorlatban gyümölcsözik munkájuk eredménye... A süteménygyár naponta 72 ezer sütemény. Ez a kapacitás kielégíti Nagykanizsa, sannak ellátási körzetéhez tartozóközségek igényeit. A korszerű üzem szinte automatikusan elártja a süteményt. Gépek dagasztanak, formáznak, s az olajtüzelésű kemencét gombnyomással irárnyíthatjá a pékek. De ez, még nem minden. A gyár termelékenyebb, mint az eddigi kisüzemek, a minőség is javult és 40 százalékkal csökken a sütetménygyártáshoz igénybevett túlórák száma — Mindezen felül — mondják még a vállalat vezetői — közvetve további lehetőséget teremtett a termelés fokozására. Tekintve, hogy az ostyagyár termékeiiránt nagy a kereslet, s legutóbb már külföldiek is érdeklődtek a gyógyostva iránt, jól hasznosíthatták a felszabaduló két sütőüzemet ostyagyár céljára. A morzsa-üzem A morzsa-üzem is magáért beszél. Ezideje többnyire import — más megyéből szállított — morzsát fogyasztottunk Zalában. Volt ugyan 4—5 sütőüzem mellett morzsa-gyártás, de ezek termelését inkább csak házi morzsa készítésmelé lehetett nevezni. Kemencén szárogtatták a morzsának valót, — többnyire a megmaradt árut, — és utána megidarálták. Az új üzemben előírt technológia szerint folyik a gyártás. A morzsa alapanyagát, külön e célra sütött kétkilós kenyerét, úgynevezett babai kát en tépő gépen darabokra szelik, s kocsira szerelt sütőlajtikon az országosan is új megoldású szárító szekrényekbe tolják, majd a kemence mellé épített darálón megfelelő szemesen nevságúra megőrüli a szárogatott alapanyagot. A csomagolás, is a kenyérgyárban történik egyelőre zsákokból de hamarosan csőrendszer juttatja el a darálótól a csomasolóba a morzsát. Ez a berendezés Bálint Béla technikus, TMK-vezető újítása. Az iparág újítási feladattervében találkozott a témával. (Alighanem nem bánta meg, hogy forgatta a témajegyzéket és időt, energiát ölt bele az újításba. Előzetes kalkulációk szerint közel húszezer forint, újítási díjat kap majd. Az eddigi számítások szerint a morzsaüzem egy mázsa morzsát 53,9 forinttal olcsóbban állít elő, mint a korábbi üzemek. Emellett a morzsa minősége sokkal jobb. A morzsaüzem teljesen fedezni tudja a megve szükségletét, sőt, ha két műszakban dolgozik, a környező megyékbe is szállíthat morzsát. Kapacitása 4000 mázsa évenként, a megye szükséglete ennek a felét sem teszi ki. 337 tárgynyeremény a hétfői lottó jutalomsorsoláson A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság március 2-án, hétfőn Nádor utcai székházában rendezi a lottó februári jutalomsorsolását. A húzáson a 7. játékhét szelvényei vesznek részt és közöttük összesen 837 nyereményt sorsolnak ki. Ezúttal 12 főnyeremény , három öröklakás és kilenc személygépkocsi jut a legszerencsésebb lottózóknak. Új nyereményeket is felvettek a februári listára. Négy berlin— koppenhágai lottó-utazást is kisorsolnak. (MTI) Felfelé Mondjunk el még valamit a két érdekes, hasznos sütőipari üzemből? Talán még egy érdekes számot. A kenyérgyárat tízmilliós költséggel létesítették, s 9 milliós termelési érték előállítására tervezték. A két üzemkialakításával — újabb kétmilliós költség ráfordítással — a sütőiparikombinát” közel 20 milliós termelési értéket biztosíthat évente Fejlődik, korszerűsödik, előre halad a nemrég még naivan elmaradt sütőipar. Karvalics László 3. A nagykanizsai járás községeinek lakossága 61 tagú járási népfront-bizottságot választott. A bizottság alakuló ülését a napokban megtartották. Az újjáválasztott bizottság tagjait Veiczi Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának a titkára köszöntötte, majd Pirbus Géza beszámolt a régi bizottság munkájáról és javaslatokat tett az új bizottság feladataira. Söjtör János, a járási pártbizottság első titkára a többi között arra hívta fel a bizottság tagjainak a figyelmét, hogy a községi népfront-bizottságaikat és aktívákat összefogva támogassák a párt politikáját, segítsék a termelőszövetkezeteket termelési terveik teljesítésében. A felszólalók közül többen arról emlékeztek meg, hogy a járásban kialakult jó hagyományok alapján a népfront továbbra is gazdája, élesztő kovásza legyen a falvak művelődési életének, irányítsák, szervezzék az olvasómozgalmakat, a természettudományos felvilágosító munkát. Sokat kell foglalkozni a községek fejlesztésének ügyével, a társadalmi munkák megszervezésével is. A nagykanizsai járási népfront-bizottság 13 tagú elnökséget választott. A bizottság elnöke dr. Kigyóssy László lett. Alelnöknek Varga Józsefnét és Dávid Ernőt választották. A titkári teendők ellátásával ismét Pirbus Gézát bízták meg. Az elnökség tajai: Péntek József, Gepelita Ferencné, Nagy Rozália, dr. Radnai Árpád, Faragó László, Köncöl László, Szabó László, Balázs Béla, Pajor János. Az elnökség tagjai között egyben fel is osztották a különféle feladatokat, meghatározták, hogy melyik elnökségi tag milyen teendők irányításáért, ellenőrzéséért felelős. Megalakult a nagykanizsai járási népfrontbizottság Kubaiak Nagykanizsán Jorgé és José üvegipari szakember lesz Mosolygós, nyílt tekintetű, rokonszenves fiatalembereik Jorge Hernandez 22 éves, magas, szélesvállú, hullámos hajú fiú. Barátja, José Orosco alacsonyabb és fiatalabb is nála, 19 éves. Messziről, a testvéri Kubai Köztársaságból kerültek ide Nagykandzsána, az üveggyárba. Amikor 1956. november 30-án Fidel Castro vezetésével Oriente tartományban megkezdődött a fegyveres felkelés Batista diktatúrája ellen, ők még gyerekeik voltak. Ma pedig a kubai nép komoly, felelősségteljes feladatot bizthatott rájuk. — Decemberig lesz nálunk a két kubai fiatalember — mondja Láng Róbert igazgató. — Páckeverést, kemencetechnikát, technológiát, a félautomata gépek kezelését tanulják meg. Most ugyan még csak ismerkednek az üzemmel, de hamarosan konkrét munkát kapnak. Időnként a fővárosiba is eljárnak elméleti kiképzésre. Nekik kell majd kiképezniük és vezetniük az építendő új kubai üveggyárak munkásait. José viszi a szót. Ő már elég szépen beszél magyarul. Jorgénél egy hónappal előbb, a múlt év októberének első napjaiban érkezett Magyarországra. — Én tanultam már magyarul otthon is — keresgéli a megfelelőszavakat —, de az kevés volt. Remélem, most már akorsabban tanulok. Mindketten havannaiak. Jorge édesapja minisztérumi tisztviselő volt, de mostmár nyugdíjban van. A család nagy, az idős Hernandeznek hat gyerekről — három fiúról, három lányról — kellett, illetve kell igondoskodnia. Jósé édesapja kőműves. Most egy épülő elektromosipari gyárban dolgozik, amelyet szovjet segítséggel létesítenek. Népes az Orosco család is, öt gyermek — három lány és két fiú — van. Jorge és José középiskolát végeztek, s mint az Union de Jovenes Communistas — a Kommunista Ifjúsági Szövetség — tagjai levelet intéztek a kubai iparügyi minisztériumhoz, hoggy valamelyik szocialista országban szeretnének mesterséget tanulni. Levelükre hamarosan választ kaptak és vizsgára hívták őket. A vizsga sikerült. Azután huszonnyolcan magukkal repülőgépre ültették őket, hogy Magyarországon üvegipari szakemberekké váljanak. —Most még csak egy üveggyárunk van — mondja José, aztán büszkén hozzáteszi —. Még az ameriaiaik építették, de mi nacionalizáltuk! Elmondják, az első hetekben nagyon nehéz helyzetben voltak. Nem értettek semmit. Most már könnyebb, s ha lassan is, de valahogy elboldogulnak magyar mestereik között. — Nagyon kedvesen fogadtak bennünket a gyárban. Mindenki igyekszik tanítani, segíteni bennünket. Szép és kényelmes otthont is kaptunk, a gyár egyik dolgozójánál lakunk. — Érdekes, szép munka az üveggyártás — lelkencedzik igazi latinos temperamentummal José —. Sokat, nagyon sokat akarunk tanulni, nehogy kárba vesszen az a sok pénz, amit a népünk reánk költ. — Honvágy? A kérdés lehervasztja arcukról a mosolyt. S ez arra utal, hogy bizonyára sokat kalandozik gondolatuk a távoli, napfényes haza felé. Ezt beismerik szóval is: — Gyakran eszünkbe jut az otthon. Sokszor beszélgetünk egymással Havannáról. Minden nap izgntottan várjuk a postást, hogy hozza-e budapesti nagykövetségünkről a kubai újságokat. De ezt a vágyódást ki kell bírni. A forradalom azt bízta reánk, hogy itt tanuljunk. Mi ezt a feladatot teljesítjük. Jó szakemberek akarunk lenni, így akarják ezt a gyár dolgozói, José és Jorigé mesterei is. Testvéri szeretettel gondoskodnak róluk és lelkiismeretesen tanítják őket. Úgy érzik, tartoznak azzal a hős kubai népnek, hogy képzett, sokoldalú szakemberként bocsássák szárnyukra majd az év végén a rájuk bízott fiatalembereket. T. E.