Zalai Hírlap, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 ZALAI HÍRLAP Itthon, a szülőföldön ZÖMÖK ALAKJÁBÓL erő és biztonság sugárzik. Dús ősz haját végigsimítja vaskos, izmos ujjaival, kopottszélű, olcsó kis noteszt vesz elő a zsebéből és szemüveg nélkül olvasva a mákszemnyi apró írást, anekdoták, tréfák, történetek kiapadhatatlan sorát meséli a fehér asztal mellett. Humora bölcs és szellemes, mintha Mikszáth szólna a szavából, — Mikszáth, akit még ismert. Kedveli — igen nagy mérséklettel — a jó ételt és a finom bort, mint Krúdy, akit nagyon szeret és nagyra tart. Fiatalos, szinte ránctalan, pirospozsgás arca egészséges életmódú emberről árulkodik, aki idestova hatvan esztendeje azonos napirend szerint él: azonos időben kel, napi hat órát dolgozik vésővel és kalapáccsal a műteremben, csak délután fogad látogatót, barátot, ismerőst, mert ekkor nem vonják el a munkától, s korán fekszik, mert a keményen dolgozó test megkívánja a maga pihenését. Az állandó és rendszeres munka, a kiegyensúlyozott élet, a művészi tevékenység idegpezsdítő koncentráltsága segítettek megőrizni teljes fizikai és szellemi frisseségét. Hol leszünk már mi nyolcvan éves korunkban? De Kisfaludi Strobl Zsigmond, nyolc évtized terhével a vállán, azt mondja: — Hol, kedveskéim? Valahol ugyanígy ültök majd egy asztal mellett, és ugyanúgy elönt benneteket az öröm, mint most engem, aki ötven év után újra itthon járt, a szülőföldjén, amelyet úgy hagyott itt, mint a haza egyik legszegényebb földjét, s úgy látott viszont, mint országunk egyik leggazdagabb táját. Persze az ötven év nem egészen pontos. Alsprajkon, a szülőfaluban gyakran megfordul. Ott járt az ősszel is és meghatottan emlegeti a falu vezetőinek és lakóinak ragaszkodó szeretetét. De Nagypáliban, ahol gyermekkorát töltötte, s Zalaegerszegen, amelyhez a serdülőkor emlékei fűzik, az első világháború elején járt utoljára. NAGYPÁLIBAN volt az édesapja tanító, s ott járt együtt a falusi fiúkkal, akik közül néhány még most is él. Gyüki Ferkónak, padtársának ugyan már csak a családját tudta meglátogatni, s Rigó Ferkónak, Nagypáli hajdani Don Juanjának is csak a vejét találta. De megtalálta a hajdani sarat, amely semmit se fogyatkozott hetven év óta . — Valahogy minden kisebb lett. A Zala akkor még komoly folyamnak számított előttem, a hídja is óriási volt. Meg a víz is több volt a páli patakban. És nem ismertem rá a roskatag egervári várra.. Csudálatosan festanráltak. Ide készítek most az udvarra egy végvári vitéz szobrot. Ilyet és Már rajzolja is az elképzelést: életnagyságú figura alacsony talapzaton, elszánt arc-* cal néz előre és éppen a kardiját rántja, mintha mondaná: Csak gyertek, majd megkap játok a magatokét! És a másik tervről is beszél: a megyeszékhelyre tervezett Lenin-szoborról, amelyen elsősorban azt akarja megmutatni, hogy azért lett nagy politikus, mert nagy ember volt. — Az ember... Hát mondjátok, lehet nagyobb témája szobrásznak az embernél? Kétmilliárd ember és az mind más és más. Lehet ezt megúnni? Én minden szobromban, minden portrémban ezt keresem, ezt akarom megmutatni. Sok van, ami csodálatos, de semmi sincs csodálatosabb az embernél — valahogy így mondta Szophoklész. Aztán arról beszél, mennyire nem ismert rá Zalaegerszegre. Az ő gyerekkorában még beszálló vendégfogadó volt az ólai vendéglő, akkor épült a gimnázium, a város kicsiny és lassan fejlődő volt. — Most meg, amikor felmentünk a város körüli dombokra, egy modern nagyváros körvonalait láttam kibontakozni. Öreg ember hamar meghatódik, én is elérzékenyedtem, és nem is tudom, hogy köszönjem meg ezt a sok szépet azoknak, akik létrehozták. Hát még Gellénháza! Amikor a keresztapám, Mendik Mihály ott tanítóskodott, bizony kis sárfészek volt még. Ma pedig — azt hittem, egy nagy nyugati ipari gócpontban járok. Bámulatos, bámulatos , kíváncsian nézi végig a város és a megye fejlődését ábrázoló, ajándékba kapott albumot. — Nincs türelmem hazáig várni vele. A hazám ez, az a föld, ahová a világ minden részéből visszaszálltak a gondolataim, bárhol jártam is. Innen indultam, ide térek meg. A megye sokáig nem fogadta kellően szívébe világhírű szülöttét. Sokkal kevésbé, mint az a szülőföldjét. Most valamit pótolunk a mulasztásból. A két mű megrendelése, a tervbevett szökőkút-figurák, meg a tavasszal rendezendő kiállítás törleszt adósságunkból. Adósság? Alsórajk és Nagypáli egyszerű emberei sose voltak adósak Kisfaludi Strobl Zsigmondnak a szeretetükkel, vonzalmukkal: a szülőföld semmivel sem pótolható, semmivel sem feledtethető melegével vették körül a mestert akkor is, ha Londonban, Moszkvában, Párizsban, vagy Olaszországban járt. És akárhol került ki remekművelője alól, ezekre az emberekre, erre a megyére, erre az országra hozott vele dicsőséget Takács István Az évkönyvek egy esztendő eseményeit összesítik. Az iskolákban rangos helyen, kiemelve emlékeznek meg a legjobb tanulókról, a kitűnő bizonyítványokról. A termelő üzemek, vállalatok, gyárak évkönyve a mérleg, összegezi, számokban megörökíti egy év munkájának eredményeit. Ez a mérleg azonban kissé hiányos. Bár a vállalat egész kollektívájának tevékenységét tükrözi, külön nem emeli ki az egyes munkáskollektívákat, dolgozókat, akiknek legnagyobb részük van sikerben. Egy ilyen mérlegkiegészítésre látogattunk el a Nagykanizsai Finommechanikai Vállalathoz. Feladatok és tettek A válalat ebben az évben igen nagy feladatot oldott meg. Az év elején több üzemrészét új műhelybe telepítették, s a felfutást a kezdés gondjai között kellett biztosítani. Az igazgató visszapergeti az emlékezés naptárának lapjait, s felidézi a történteket. — Az egyik termelőszövetkezet új gépkocsija a legnagyobb munkaidőben állt le, mert a dinamójának tekercselését sehol sem vállalták. A műhelyben beszéltünk a tekercselőkkel, és elvégezték a munkát... A motorjavító műhelyben csaknem húsz százalékkal csökkentették az átfutási időt... Volt olyan időszak i, reszelővágó üzem köszörűidéjében, hogy a dolgozók negyed része távol volt betegség s egyéb indokolt okok miatt. A jelenlevő munkások azonban csaknem teljes sikerrel helyettesítették őket... Hatezer motor — kifogástalanul A motorjavító műhely sikereit elsősorban Kolonics Lajosnak tulajdonítják. Páratlan energiával és szorgalommal munkálkodott azon, hogy a szerelőknek mindenkor rendelkezésére álljon a szükséges anyag , a gyors javítás alapvető feltétele. A részleg csaknem hatezer motort adott ki ebben az évben. Részben javítás, másrészt szerviz után. Munkájukkal kapcsolatban alig érkezett reklamáció. A vállalási időt a generáljavítások esetében is két hétre csökkentették, ritkaságszámba ment, ha egy motor ennél többet töltött a műhelyben, legfeljebb amikor alkatrészre kellett várni. Az őszülő hajú, szikár csoportvezető hallani sem akar arról, hogy a jó eredményeket neki tulajdonítsák. Együtt dolgozott a három fős csoport, amit tettek, azt együtt tették. Sárecz Ferenc motorszerelővel s a tavaly szabadult fiatal Büki I Józseffel. I — Gyakran még helyettesítettek is, ha mint pártvezető-ségi tag, vagy mint a társai Jcumi unóság elnöke kiestem a munkából — mondja. S azon sem talál semmi különöset, hogy a szezonidőben gyakran az este is a műhely -ben érte a szerelőket. " — Azért bízták ránk a motorokat az ügyfelek, hogy mielőbb megjavítsuk. Miért ne tennénk meg a tőlünk telhetőt, hiszen ez a feladatunk! Ezt más szóval úgy is kifejezhetnénk, hogy a hivatástudat, a felelősségérzet serkentette a csoportot. A szauna — minden előtt A szakma minden előtt A motortekercselő műhely ott van a javító műhely szomszédságában. Itt dolgozik Beke Tibor motortekercselő, ő vállalta el annak a bizonyos Robur típusú gépkocsi dinamójának tekercselését, amelyre nem talált vállalkozót a tsz. Harminc esztendős sincs, alacsony, erőskezű szakmunkás. Az a külön munka, amit a tsz-nek végzett, csupán egy a sok közül. Hasonlót tucatjával említhetnének közvetlen vezetői. Elsőik között tett javaslatot például arra is, hogy az átköltözés közvett kém főzett kiesést hogyan törleszthetnék, s a végrehajtás során is az élvonalban dolgozott. További sikert jelent számára, hogy munkája mellett eredményesen birkózott a technikum harmadik évének eddigi anyagával is, s ha így halad, egy év múltán már az érettségi vizsgára készülhet. Egyetlen témáról beszél csak szívesen személyével kapcsolatban — a szakmáról. Most adott be egy újítást. Hordozható készüléket szerkesztett, amivel megállapíthatják a menetszám-hibát, a menet-t.', í latot, beszabályozhatják a mosógép reléket, hitelesíthetik az amper-mérőket. Most az impregnálás tökéletesítésén fáradozik. Van egy elképzelése, amivel a motorok üzemeltetési idejét — 5—6 évvel lehetne megnövelni. Már szólt a mérnök elvtársnak, bizonyára napirendre tűzik hamarosan a megvalósítás ügyét is. — Csak annak a munkának van érteme, sin' a- emire a légióba tudása szerint végez — mondja. Ha maVara! Farkas József mindössze másfél esztendeje van a vállalatnál, de ma is felügyelteti munkájai az eredményeire. A reszelőVrigo üzem küszörüldéjében dolgozta, az egyik legnehezebb munkakörben. Malomkeréknyi köveken köszörülik a reszelő lapokat. Párás, nehéz itt a levegő, s az állandó zaj alaposan próbára teszi a munkásokat. Néhány kivétellel nem is dolgoznak itt huzamosabb ideig az emberek. Farkas József másfél év alatt gyökeret eresztett itt. A MEO-s Marsner Gusztáv mondja: — Ebben az évben egyszer maradt száz százalék alatt a havi teljesítménye, amikor beteg volt. S ami számomra a legtöbbet mondja: munkájával kapcsolatban soha sincs kifogás. — Az igaz, hogy nem könynyű a köszörülés, de én már végeztem nehezebb munkát is — mondja. — Meg kell szokni, ennyi az egész. És a másik: én azzal jöttem ide, hogy dolgozni akarok.* A vállalatnál nem vezetnek évkönyvet. Pedig lenne mit feljegyezni az elmúlt esztendőről is. Karvalics László Ha évkönyvet vezetnének Munkasikerek nyomában a Finommechanikai és Javító Vállalatnál Anekdotázás a fehér asztal mellett. Jobbról Török Lajos, a megyei tanács vb elnöke. Az ötödik év sikeréért Boldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek húsz esztendővel ezelőtt, amikor a Szovjet Hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéledés a romokból kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad,, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkésekkel, a dolgozó paraszt sem tart ki- Kzr dolgozóitók Magunk torkzáljuk életünket, országunk gazdagságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételen múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemeik nagy része korszerűsödött. Fejlődött iparunk teljesítőképessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sokezer géppel, szállítóeszközzel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagyhozamú vetőmag és növényvédőszer mennyisége. Eképpen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisa. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves terv végére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifizetett nyugdíjaik összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964- ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével, szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista elem© a parasztiéletformának, a nyugdíjelláson. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális ellátása, emelkedik a műveltség. Szocialista rendszerünk magasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ben 60 százalékkal többen érettségiztek, mint négy évvel azelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízióelőfizetők száma 1960-ban 103 ezer volt. Most több mint 650 000. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal, és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt négy évben sok létesítménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű berendezés és gép üzembeállítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági erdményeink tehát számottevőért, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem; — a termékek önköltségének csökkenése lassúbb a tervezettnél; — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés; — a műszaki haladás elmarad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben — mint eddig — pártunk gyakorlatban kipróbált és bevált polidikáját folytatunk a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kígzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, minőségére, a munka termelékenységének emelésére és a termékek önköltségének pcökkentésére. a taká'~&\rc\QC!re Cf öltreíno,^ T'tof'tyfácéfb mg,, szóval shogy mondani oze.'-és: javítv'k a gazdasági tevékenység hatásfokát. Teőleg megszilárdítjuk és kismértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszínvonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására. Gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglévő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakótelepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyozni. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltségcsökkentésre. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lesz lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban, üzemekben pedig a termelés mennyi, végét is jelentősen, 8—10 szám IMS. Január L