Zalai Hírlap, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 ZALAI HÍRLAP Itthon, a szülő­földön ZÖMÖK ALAKJÁBÓL erő és biztonság sugárzik. Dús ősz haját végigsimítja vaskos, iz­mos ujjaival, kopottszélű, ol­csó kis noteszt vesz elő a zse­béből és szemüveg nélkül ol­vasva a mákszemnyi apró írást, anekdoták, tréfák, törté­netek kiapadhatatlan sorát meséli a fehér asztal mellett. Humora bölcs és szellemes, mintha Mikszáth szólna a sza­vából, — Mikszáth, akit még ismert. Kedveli — igen nagy mérséklettel — a jó ételt és a finom bort, mint Krúdy, akit nagyon szeret és nagyra tart. Fiatalos, szinte ránctalan, pi­rospozsgás arca egészséges életmódú emberről árulkodik, aki idestova hatvan esztendeje azonos napirend szerint él: azonos időben kel, napi hat órát dolgozik vésővel és kala­páccsal a műteremben, csak délután fogad látogatót, bará­tot, ismerőst, mert ekkor nem vonják el a munkától, s korán fekszik, mert a keményen dol­gozó test megkívánja a maga pihenését. Az állandó és rendszeres munka, a kiegyensúlyozott élet, a művészi tevékenység idegpezsdítő koncentráltsága segítettek megőrizni teljes fi­zikai és szellemi frisseségét. Hol leszünk már mi nyolcvan éves korunkban? De Kisfaludi Strobl Zsigmond, nyolc évti­zed terhével a vállán, azt mondja: —­ Hol, kedveskéim? Vala­hol ugyanígy ültök majd egy asztal mellett, és ugyanúgy elönt benneteket az öröm, mint most engem, aki ötven év után újra itthon járt, a szü­lőföldjén, amelyet úgy hagyott itt, mint a haza egyik legsze­gényebb földjét, s úgy látott viszont, mint országunk egyik leggazdagabb táját. Persze az ötven év nem egé­szen pontos. Alsprajkon, a szülőfaluban gyakran megfor­dul. Ott járt az ősszel is és meghatottan emlegeti a falu vezetőinek és lakóinak ragasz­kodó szeretetét. De Nagypáli­­ban, ahol gyermekkorát töltöt­te, s Zalaegerszegen, amelyhez a serdülőkor emlékei fűzik, az első világháború elején járt utoljára. NAGYPÁLIBAN volt az édesapja tanító, s ott járt együtt a falusi fiúkkal, akik közül néhány még most is él. Gyüki Ferkónak, padtársának ugyan már csak a családját tudta meglátogatni, s Rigó Ferkónak, Nagypáli hajdani Don Juanjának is csak a vejét találta. De megtalálta a haj­dani sarat, amely semmit se fogyatkozott hetven év óta . — Valahogy minden kisebb lett. A Zala akkor még ko­moly folyamnak számított előttem, a hídja is óriási volt. Meg a víz is több volt a páli patakban. És nem ismertem rá a roskatag egervári várra­.. Csudálatosan festanráltak. Ide­ készítek most az udvarra egy­ végvári vitéz szobrot. Ilyet és Már rajzolja is az elképze­­­lést: életnagyságú figura ala­csony talapzaton, elszánt arc-* cal néz előre és éppen a kard­i­ját rántja, mintha mondaná: Csak gyertek, majd megkap­­ játok a magatokét! És a másik tervről is beszél: a megyeszékhelyre tervezett Lenin-szoborról, amelyen el­sősorban azt akarja megmu­tatni, hogy azért lett nagy po­litikus, mert nagy ember volt. — Az ember... Hát mond­játok, lehet nagyobb témája szobrásznak az embernél? Két­milliárd ember és az mind más és más. Lehet ezt megún­­ni? Én minden szobromban, minden portrémban ezt kere­sem, ezt akarom megmutatni. Sok van, ami csodálatos, de semmi sincs csodálatosabb az embernél — valahogy így mondta Szophoklész. Aztán arról beszél, mennyire nem ismert rá Zalaegerszegre. Az ő gyerekkorában még be­szálló vendégfogadó volt az ólai vendéglő, akkor épült a gimnázium, a város kicsiny és lassan fejlődő volt. — Most meg, amikor fel­mentünk a város körüli dom­bokra, egy modern nagyváros körvonalait láttam kibontakoz­ni. Öreg ember hamar megha­tódik, én is elérzékenyedtem, és nem is tudom, hogy köszön­jem meg ezt a sok szépet azok­nak, akik létrehozták. Hát még Gellénháza! Amikor a kereszt­apám, Mendik Mihály ott ta­­nítóskodott, bizony kis sárfé­szek volt még. Ma pedig — azt hittem, egy nagy nyugati ipari gócpontban járok. Bá­mulatos, bámulatos­ , kíváncsian nézi végig a város és a megye fejlődését ábrázoló, ajándékba kapott al­bumot. — Nincs türelmem ha­záig várni vele. A hazám ez, az a föld, ahová a világ min­den részéből visszaszálltak a gondolataim, bárhol jártam is. Innen indultam, ide térek meg. A megye sokáig nem fogad­ta kellően szívébe világhírű szülöttét. Sokkal kevésbé, mint az a szülőföldjét. Most vala­mit pótolunk a mulasztásból. A két mű megrendelése, a tervbevett szökőkút-figurák, meg a tavasszal rendezendő kiállítás törleszt adósságunk­ból. Adósság? Alsórajk és Nagy­páli egyszerű emberei sose voltak adósak Kisfaludi Strobl Zsigmondnak a szeretet­ükkel, vonzalmukkal: a szülőföld semmivel sem pótolható, sem­mivel sem feledtethető mele­gével vették körül a mestert akkor is, ha Londonban, Moszkvában, Párizsban, vagy Olaszországban járt. És akár­hol került ki remekmű­velője alól, ezekre az emberekre, erre a megyére, erre az országra ho­zott vele dicsőséget Takács István Az évkönyvek egy esztendő eseményeit összesítik. Az isko­lákban rangos helyen, kiemel­ve emlékeznek meg a legjobb tanulókról, a kitűnő bizonyít­ványokról. A termelő üzemek, vállala­tok, gyárak évkönyve a mér­leg, összegezi, számokban megörökíti egy év munkájá­nak eredményeit. Ez a mérleg azonban kissé hiányos. Bár a vállalat egész kollektívájának tevékenységét tükrözi, külön nem emeli ki az egyes mun­káskollektívákat, dolgozókat, akiknek legnagyobb részük van­­ sikerben. Egy ilyen mérlegkiegészítés­re látogattunk el a Nagykani­zsai Finommechanikai Válla­lathoz. Feladatok és tettek A válalat ebben az évben igen nagy feladatot­­ oldott meg. Az év elején több üzem­részét új műhelybe telepítet­ték, s a felfutást a kezdés gondjai között kellett biztosí­­tani. Az igazgató visszapergeti az emlékezés naptárának lapjait, s felidézi a történteket. — Az egyik termelőszövet­kezet új gépkocsija a legna­gyobb munkaidőben állt le, mert a dinamójának tekercse­lését sehol sem vállalták. A műhelyben beszéltünk a te­kercselőkkel, és elvégezték a munkát... A motor­javító mű­helyben csaknem húsz száza­lékkal csökkentették az át­futási időt... Volt olyan idő­szak i, reszelővágó üzem kö­szörűidé­jében, hogy a dolgo­zók negyed része távol volt betegség s egyéb indokolt okok miatt. A jelenlevő mun­kások azonban csaknem teljes sikerrel helyettesítették őket... Hatezer motor — kifogástalanul A motorjavító műhely sike­reit elsősorban Kolonics La­josnak tulajdonítják. Páratlan energiával és szorgalommal munkálkodott azon, hogy a szerelőknek mindenkor ren­delkezésére álljon a szükséges anyag , a gyors javítás alap­vető feltétele. A részleg csaknem hatezer motort adott ki ebben az év­ben. Részben javítás, másrészt szerviz után. Munkájukkal kapcsolatban alig érkezett reklamáció. A vállalási időt a generáljavítások esetében is két hétre csökkentették, rit­kaságszámba ment, ha egy motor ennél többet töltött a műhelyben, legfeljebb amikor alkatrészre kellett várni. Az őszülő hajú, szikár cso­portvezető hallani sem akar arról, hogy a jó eredményeket neki tulajdonítsák. Együtt dol­gozott a három fős csoport, amit tettek, azt együtt tették. Sárecz Ferenc motorszerelővel s a tavaly szabadult fiatal Büki I Józseffel. I — Gyakran még helyettesí­tettek is, ha mint pártvezető-­­­ségi tag, vagy mint a társa­­i Jcumi un­­óság elnöke kiestem­­ a munkából — mondja.­­ S azon sem talál semmi kü­­­­lön­öset, hogy a szezonidőben gyakran az este is a műhely -­­­ben érte a szerelőket. " — Azért bízták ránk a mo­torokat az ügyfelek, hogy mi­előbb megjavítsuk. Miért ne tennénk meg a tőlünk telhe­tőt, hiszen ez a feladatunk! Ezt más szóval úgy is ki­fejezhetnénk, hogy a hivatás­­tudat, a felelősségérzet ser­kentette a csoportot. A szauna — minden előtt A szakm­a minden előtt A motortekercselő műhely ott van a javító műhely szom­szédságában. Itt dolgozik Be­­ke Tibor motor­tekercselő, ő vállalta el annak a bizonyos Robur típusú gépkocsi dina­mójának tekercselését, amely­re nem talált vállalkozót a tsz. Harminc esztendős sincs, alacsony, erőskezű szakmun­kás. Az a külön munka, amit a tsz-nek végzett, csupán egy a sok közül. Hasonlót tucatjá­val említhetnének közvetlen vezetői. Elsőik között tett ja­vaslatot például arra is, hogy az átköltözés közvett kém­ fő­zett kiesést hogyan törleszt­­hetnék, s a végrehajtás során is az élvonalban dolgozott. További sikert jelent szá­mára, hogy munkája mellett eredményesen birkózott a technikum harmadik évének­ eddigi anyagával is, s ha így halad, egy év múltán már az érettségi vizsgára készül­het. Egyetlen témáról beszél csak szívesen személyével kapcsolatban — a szakmáról. Most adott be egy újítást. Hordozható készüléket szer­kesztett, amivel megállapít­hatják a menetszám-hibát, a menet-t.', í latot, beszabályoz­hatják a mosógép reléket, hi­telesíthetik az amper-mérő­ket. Most az impregnálás tökéle­tesítésén fáradozik. Van egy elképzelése, amivel a motorok üzemeltetési idejét — 5—6 év­vel lehetne megnövelni. Már szólt a mérnök elvtársnak, bi­zonyára napirendre tűzik ha­marosan a megvalósítás ügyét is. — Csak annak a munkának van érteme, sin­' a- emire­ a légióba tudása szerint végez — mondja. Ha m­aVara! Farkas József mindössze másfél esztendeje van a vál­lalatnál, de ma is felügyelteti munkájai az eredményeire. A reszelőVrigo üzem küszö­­rüldéjében dolgozta, az egyik legnehezebb munkakörben. Malomkeréknyi köveken kö­szörülik a reszelő lapokat. Pá­rás, nehéz itt a levegő, s az állandó zaj alaposan próbára teszi a munkásokat. Néhány kivétellel nem is dolgoznak itt huzamosabb ideig az em­berek. Farkas József másfél év alatt gyökeret eresztett itt. A MEO-s Marsner Gusztáv mondja: — Ebben az évben egyszer maradt száz százalék alatt a havi teljesítménye, amikor beteg volt. S ami számomra a legtöbbet mondja: munkájá­val kapcsolatban soha sincs kifogás. — Az igaz, hogy nem köny­­nyű a köszörülés, de én már végeztem nehezebb munkát is — mondja. — Meg kell szokni, ennyi az egész. És a másik: én azzal jöttem ide, hogy dolgoz­ni akarok.* A vállalatnál nem vezet­nek évkönyvet. Pedig lenne mit feljegyezni az elmúlt esz­tendőről is. Karvalics László Ha évkönyvet vezetnének Munkasikerek nyomában a Finommechanikai és Javító Vállalatnál Anekdotázás a fehér asztal mellett. Jobbról Török Lajos, a megyei tanács vb elnöke. Az ötödik év sikeréért B­oldog új évet — mond­juk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk isme­retlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Bol­dog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalom­mal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit ér­tettünk boldog új év alatt ke­rek húsz esztendővel ezelőtt, amikor a Szovjet Hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Ma­gyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Az­tán a következő években, ami­kor megindult az újjáéledés a romokból kibontakozott tár­sadalmunk átalakulása a szo­cializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartal­mának változását. Ma nemzetünk szabad,, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi pri­vilégium, a családfa, a szár­mazás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a ma­gyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkésekkel, a dolgozó paraszt sem tart ki- Kzr dolgozóitók Magunk tor­kzál­juk életünket, országunk gazdagságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogat­juk az egész világon és harco­lunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételen múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előrevi­vők, másrészt azok végrehaj­tása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gaz­dasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván min­den területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fej­lődésünk egésze. A­z ipari termelés mennyi­sége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leg­gyorsabban fejlődött a vegy­ipar, azon belül a műtrágya­­gyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemeik nagy része korszerű­södött. Fejlődött iparunk tel­jesítő­képessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen idő­járása ellenére — négy év­­ alatt körülbelül 10 százalék­kal emelkedett. Erősödtek ter­melőszövetkezeteink. A mező­­gazdaság sokezer géppel, szál­lítóeszközzel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Ter­jednek az új technikai eljárá­sok, nő a felhasznált műtrá­gya, a nagyhozamú vetőmag és növényvédőszer mennyiség­­e. Eképpen évről évre tere­bélyesedik nagyüzemi mező­­gazdaságunk anyagi-műszaki bázisa. Jelentősen emelkedett a la­kosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves terv vé­gére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifizetett nyug­díjaik összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964- ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és né­hány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivéte­lével, szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv vé­gére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emel­kedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság ál­lami, egészségügyi ellátása, új szocialista elem© a paraszti­­életformának, a nyugdíjellá­­­­­s­on. Rendszeresen bővül a lakos­ság kulturális ellátása, emel­kedik a műveltség. Szocialista rendszerünk magasabbrendű­­sége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hánya­da tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyeteme­ken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelke­ző kapitalista országokban.­­ 1964-ben 60 százalékkal töb­ben érettségiztek, mint négy évvel azelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízióelőfizetők száma 1960-ban 103 ezer volt. Most több mint 650 000. A megtermelt javak elosz­tása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal, és ugyanak­kor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szüksé­ges beruházásokról sem. Az elmúlt négy évben sok létesít­ménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű beren­dezés és gép üzembeállítása tette könnyebbé, eredménye­sebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. G­azdasági erdményeink te­hát számottevőért, és a jövőt tekintve is biztonságér­zet tölthet el bennünket. Gyá­raink, szövetkez­eteink, köz­igazgatási irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes fogyatékosságoktól, hi­báktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysé­ge nem emelkedik tervszerű­en, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem; — a termékek önköltségé­nek csökkenése lassúbb a ter­vezettnél; — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés; — a műszaki haladás elma­rad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogá­solható. Az új esztendő egyben öt­éves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában nép­gazdaságunk töretlenül és je­lentősen fejlődött. 1965-ben — mint eddig — pártunk gya­korlatban kipróbált és bevált polidikáját folytatunk a gaz­dasági munkában is. Folytat­­juk az ötéves tervben kíg­zött feladatok végrehajtását. Emel­jük az anyagi javak termelé­sét, de nagyobb gondot fordí­tunk a termékek korszerűsé­gére, minőségére, a munka termelékenységének emelésé­re és a termékek önköltségé­nek pcökkentésére. a taká­'~&\rc\QC!re Cf öltreíno,^ T'tof'tyfácéfb mg,, szóval shogy mondani oze.'-és: javítv'k­ a gazdasági te­vékenység hatásfokát. Te­­őle­g megszilárdítjuk és kis­mértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszín­vonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására.­­ Gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglévő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kez­dik meg a termelést. Új lakó­telepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kap­csolatainkat a testvéri szoci­alista országokkal. És válto­zatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. A­z ipari termelés mennyi­ségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mérték­ben, noha általában a terme­lés növelésének ennél gyor­sabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat” elvét kell elsősor­ban hangsúlyozni. Vagyis a ki­tűzött mennyiségi feladat mel­lett, kedvezőbb feltételek te­remthetők a termékek minősé­gének javítására, a termelé­kenység emelésére, az önkölt­ségcsökkentésre. Mindezt fi­gyelembe véve ipari dolgozó­ink feladata 1965-ben nem lesz lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban, üzemek­ben pedig a termelés mennyi­­, végét is jelentősen, 8—10 szám IMS. Január L

Next