Zalai Hírlap, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

t Erhard az USA-ba utazott Bonn (MTI). Erhard nyugat­német kancellár hétfőn Schrö­der külügyminiszter társasá­gában repülőgépen hivatalos látogatásra Washingtonba uta­zott. Elutazása előtt a repülőtéren adott sajtónyilatkozatában ar­ról biztosította hallgatóit, hogy Nyugat-Németország és az Egyesült Államok között mesz­­szemenő nézetazonosság nyil­vánul meg kül- és belpoliti­kai kérdésekben. Elismerte, hogy „belső összefüggés áll fenn” jelenlegi amerikai útja és De Gaulle francia elnökkel június 11-én és 12-én folyta­tandó megbeszélés között. Újabb összecsapások Dominikában Santo Domingo (MTI) Santo Domingoban hétfőre virradó éjszaka ismét több összecsa­pásra került sor az alkotmá­nyos erők és az Imbert-féle junta csapatai között. Külö­nösen heves tűzharc zajlott le az Imberték kezén levő, de az alkotmányos erők által be­kerített Nemzeti Palota, San­to Domingo egyik legjelentő­sebb középülete körül. Az épület birtoklásáért már na­pok óta fel-felújulnak a har­cért José Móra, az AÁSZ főtitkára tervet dolgozott ki arra, hogy a Nemzeti Palotát az amerika-közi erők ellenőr­zése alá helyezzék­ Caamano alkotmányos elnök ezt édesen ellenzi, mivel a palota a fel­kelők által ellenőrzött terü­leten van. Az alkotmányos kormány egyébként vasárnap levelet intézett az AÁSZ washing­toni külügyminiszteri érte­kezletéhez, és ebben követeli, hogy a „lehető leghamarabb” vonják ki az amerika-közi erőket Jos­tin Cury, a Caa­­mano-kormány külügyminisz­tere rámutat, hogy az AÁSZ alapokmánya tiltja a katonai beavatkozást, tekintet nélkül annak indokolására, s átadva arra, hogy az amerika-közi erő jelenlegi összetétele 18 400 amerikai tengerészgyalogos és 1500 latin-amerikai katona, megjegyzi, „mindeddig senki sem volt képes felfedezni, mi a különbség az amerikai be­avatkozás és az AÁSZ beavat­kozása között”. Cury levele bírálja José Mora AÁSZ fő­titkár tevékenységét is. Azzal vádolja, hogy részrehajló az Imbert-féle junta irányában. Az AFP hírügynökség kom­mentárban foglalkozik a do­minikai helyzettel és megál­lapítja, hogy Santo Domin­­goban a helyzet ideiglenesen stabilizálódott; az amerikaiak gyakorlatilag elfoglalták az országot, egyre aktívabb az AÁSZ beavatkozása, és meg­érkeztek az ENSZ-megfigye­­lők is. Katonailag a helyzet nagy­jából világos, politikailag azonban zűrzavaros, a gazda­sági helyzet pedig gyorsa­n romlik az országban. Politikai téren az amerikai­ak továbbra is keresik az el­képzelésük szerinti ideális koalíciót, amely antikommu­­nista lenne, de nem lenne — Washington szerint — sem tűl jobboldali, sem tűl balol­dali, továbbra is Antonio Guzman, Bosch volt elnök kormányának egyik miniszte­re a legfőbb jelölt, de emlege­tik Hector Garcia Godoyt is, aki ugyancsak tagja volt Bosch kormányának és Guz­­manhoz hasonlóan dúsgazdag ember, egy nagy dohánygyár tulajdonosa. A tárgyalások párhuzamosan folynak Santo Domingoban és Washington­ban. Tájékozott források sze­rint a legfőbb nézeteltérés nem is a miniszterelnök sze­mélyére vonatkozik, hanem arra, hogy ki legyen a fegy­veres erők főparancsnoka. Fesz­­ltség az amerikai délen N­ew York (MTI) Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelen­tései szerint vasárnap fokozódott a feszültség a Loui­siana állambeli Bogalusában. A polgári jogaikért harcolók helyi vezetői megkezdték „há­zi agitációjukat”, hogy a hét­főre tervezett tiltakozó fel­vonuláson minél több helyi lakos jelenjék meg. A 36 helyi rendőr megerő­sítésére Louisana állam rend­őrsége 50 újabb fegyverest küldött a városkáiba. A Georgia állambeli Craw­­fordville városkáiban néger polgárjogi harcosok vasárnap megkísérelték, hogy a „ke­resztyéni egyenlőség” szelle­mében elfoglalják helyüket a fehérek számára fenntartott két baptista templomban. A fehér „felebarátok” azonban megakadályozták ezt a tervet. A rendőrség 13 színesbőrű hí­vőt letartóztatott. KGST tanácskozás Szófiában Szófia (MTI) A KGST-or­szágok konzervipari szakem­berei Szófiában befejezték ta­nácskozásukat­ A tanácskozás munkájában Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió szakemberei vettek részt. Mint a BTA hírügynökség jelenti, a tanácskozás részt­vevői megvitatták a tudomá­nyos­ kutatómunka egybehan­golásával kapcsolatos kérdé­seket a konzervipar területén. Mnor-Nsii lánító 3i alenergia Más h­assításán­ak elazlására Belgrádban befejeződtek a Magyar Országos Atomenergia Bizottság és a Jugoszláv Szö­vetségi Atomenergia Bizottság tárgyalásai, amelyeket magyar részről Kökény Mihály, az Országos Atomenergia Bizott­ság titkára, jugoszláv részről Luk­a Salo professzor, a Szö­vetségi Atomenergia Bizottság titkára vezetett. A delegációik megállapítot­ták: fennáll a lehetőség a magfizikai kutatások, az izo­tóp-termelés, valamint a me­zőgazdasági, az orvosi és az ipari izotóp alkalmazásának területén folytatandó együtt­működésre. A tárgyaló felek kívánatosnak tartották a koo­perációt a nukleáris műszerek, a sugárhatáskémia alap- és al­kalmazott kutatása területén, valamint a nukleáris energe­tika kérdéseinek tanulmányo­zásában. A felek tárgyaláso­kat folytattak az e kérdésekre kiterjedő együttműködési egyezmények előkészítésére. Megállapodás történt abban, hogy ez év őszén jugoszláv küldöttség látogat a Magyar Népköztársaságba, hogy meg­ismerkedjék a nukleáris ener­gia békés alkalmazásában el­ért magyar­ eredményekkel. ZALAI HÍRLAP Súlyos veszteségeket szenved­tek a dél-vietnami kormánycsapatok Saigon. (MTI) Mint már je­lentettük, vasárnap amerikai repülőgépek újabb légitáma­dást hajtottak végre a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság területe ellen. A támadók Ha­noitól 72 kilométernyire délre raktárépületeket bombáztak. A kalózbombázók ennyire még sohasem közelítették meg a VDK fővárosát. A támadásban 16 repülőgép vett részt, és negyven tonna bombát dobott le. A nyugati hírügynökségek hozzáfűzik, hogy a behatoló amerikai gé­peket heves légelhárítás fo­gadta. Az AP saigoni tudósítója szerint a dél-vietnami belpo­litikai helyzet továbbra is „za­varos és veszélyes”. Phan Khac Suu államfő ugyan hosz­­szas vonakodás után aláírta a kormány négy új miniszteré­nek kinevezését, de a belügy­miniszter és a gazdaságügyi miniszter leváltásának prob­lémája még mindig nem oldó­dott meg. A feszült helyzetre való tekintettel Taylor ameri­kai nagykövet, aki még pén­teken jelentéstételre Washing­tonba akart utazni, egyelőre a dél-vietnami fővárosban ma­rad. A dél-vietnami hatóságok azt állítják, hogy a vasárnap tartott községi és tartományi választások során Saigonban a választój­ogosultak közel 70 százaléka leszavazott. Külföldi tudósítók szerint azonban a választások a teljes érdekte­lenség jegyében zajlottak le. A helyzetre jellemző, hogy a ha­tóságok beismerése szerint is a vidéki választások lefolyá­sáról és a részvételi arányról egyelőre nem állnak rendelke­zésre adatok. A dél-vietnami szabadság­­harcosok offenzívája az ország északi részeiben változatlan erővel tart. Az amerikai és dél-vietnami repülőgépek az időjárás megjavulásával va­sárnap beavatkoztak a Da Nangtól délre, Quang Nga-i körzetében folyó harcokba. A saigoni amerikai főhadiszállás a katonai helyzetet zavaros­nak ítéli. A Quang Nga-i kör­zetében 48 órája folyó harcok során a szabadságharcosok be­kerítették a kormánycsapatok és az amerikaiak 1­1 zászló­­alját, amelyek súlyos veszte­ségeket szenvedtek. Változat­lanul súlyos harcok vannak Ba­hia környékén is. Ameri­kai helikopterek légi hídon szállítanak hadianyagot a ve­szélyeztetett körzetekbe, ahon­nét ugyancsak légi úton távo­lítják el a dél-vietnami kor­mánycsapatok és az ameri­kaiak sebesültjeit. A szabad­ságharcosok erős támadásokat intéznek a Saigontól északra vezető utánpótlási vonalak el­len is. Hanoi­ (TASZSZ) Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, a vietnami néphadse­reg főparancsnokiságának ösz­­szekötő bizottsága a vientia ne­­mi semleges felügyelő bizott­sághoz intézett üzenetében til­takozik az ellen, hogy az Egye­sült Államok 7. flottájának hajói lövik Dél-Vietnam part­­menti falvait. Párizsban megkezdődött a NATO hadügyminisztereinek tanácskozása Párizs (MTI) A NATO pá­rizsi székházában hétfőn dél­után Manlio Brosio, a NATO főtitkárának elnöksége alatt megnyílt a 15 tagállam had­ügyminisztereinek értekezle­te. A kétnapos tanácskozás kö­zéppontjában a NATO euró­pai stratégiájának kérdés­komplexuma állt A NATO ugyanis 1963 tavaszán Otta­wában megtartott tanácsülé­sén különbizottságot alakított a stratégiai kérdések tanulmá­nyozására, s a bizottság je­lentése képezi a tárgyalások alapját. A hadügyminiszterek ta­nácskozásával kapcsolatban ismét sok szó esik párizsi NATO-körökben Franciaor­szágnak a NATO-ból történő esetleges visszavonulásáról. Franciaországnak és az Egye­sült Államoknak az európai stratégiára vonatkozó koncep­ciója ugyanis homlokegyenest ellenkezik egymással. Franciaország a „tömeges megtorlás” elvén alapuló stra­tégia híve, az Egyesült Álla­mok viszont az úgynevezett lépcsőzetes stratégia, vagyis a nukleáris fegyverek fokozatos harcbavetésének elvét vallja. A látszólag katonai jellegű ellentétek mögött politikai okok húzódnak meg. Az ame­rikai stratégia elfogadása ugyanis hosszú időre biztosítja az amerikai csapatok jelenlé­tét Nyugat-Európában és ka­tonai szempontból alárendelt ezer évre kárhoztatja a konti­nensen a taktikai atomfegy­verekkel még nem rendelkező Franciaországot. A megnyitó ülésen McNa­mara amerikai hadügyminisz­ter volt az első felszólaló. Saj­tóértesülések szerint McNama­­ra alapvető stratégiai kérdése­ket taglalt, s kormánya nevé­ben hitet tett az úgynevezett „lépcsőzetes megtorlás” elmé­let mellett, szembe állítva azt a francia felfogással. A francia válasz az AP ér­tesülése szerint valószínűleg csak kedden hangzik el, a megnyitó napjára várják vi­szont Von Hassel bonni és Healey angol hadügyminiszter beszédét. Franciaország nem vesz részt a NATO hadgyakorlatán Párizs—Washington. (MTI). Az Észak-atlanti Szövetség hadügyminisztereinek tegnap kezdődött párizsi tanácskozá­sai előtt egy nappal a szerve­zet mélyreható válságának újabb jelei bukkantak fel­színre. Mint nyugati hírügynöksé­gek párizsi NATO-forrásokra hivatkozva jelentik, Francia­­ország úgy döntött, hogy csak jelképes egységekkel képvisel­teti magát a NATO 1966-os, Fallex fedőnevet viselő had­gyakorlatán, mivel — a fran­cia indokolás szerint — „a had­gyakorlat nincs összhangban a szervezet alapokmányában le­fektetett stratégiai alapelvek­­kel”. A nyugati szövetségesek kö­zül az Egyesült Államok rea­gált elsőnek a francia döntés­re. Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter vasárnapi sajtó­­értekezletén azzal a kijelentés­sel igyekezett elütni az ügyet, hogy a NATO-n belül a fran­cia bejelentés ellenére nincse­nek súlyos ellentétek, csupán „elméleti, esetleg politikai vita folyik stratégiai elképzelések­ről”. Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Fran­ciaország „az Egyesült Álla­mok érzése szerint javasolni fogja a NATO jelenlegi szer­vezetének felszámolását, de tagja marad a nyugati szövet­ségnek”. Bush vasárnapi sajtóérte­kezletén foglalkozott a domi­nikai és a vietnami problémá­val is. Azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok nem akar kormányt rákényszeríte­ni a Dominikai Köztársaság népére, „mert egy ilyen kor­mány népszerűtlen lenne, hi­szen magán viselné a Made in USA címkét”. Kifejtette véle­ményét, hogy a dominikai kor­mányban helyet kellene fog­­lalniuk „Bush­ volt elnök párt­híveinek, a mérsékelt körök és a katonai junta képviselői­nek”. Johnson elnök után most Bush is szorgalmazta „a szük­ség esetén gyorsan cselekvő” állandó amerika-közi erők megalakítását, . A Pravda a svéd terror­szervezet leleplezéséről Moszkva. (TASZSZ). Ernst Henri írja a Pravda vasárnapi számában: A svédországi botrány nem­csak a svédek szempontjából figyelemreméltó. A stockholmi terrorista szervezet szoros kap­csolatot tartott fenn a külön­böző országokban tevékenyke­dő fasiszta terroristákkal, így a nyugat-németországi neoná­cikkal, az olasz neofasiszták­kal, az amerikai Ku Klux Klan-nal és az angliai neofa­sisztákkal. A cikk rámutat, hogy Svéd­országban van az „európai szo­ciális mozgalom”, vagy a „mal­möi csoport” néven ismert nemzetközi neofasiszta szövet­ség központi irodája, amelyet még az 50-es évek elején hoz­tak létre. Bár e szövetség élén egy végrehajtó bizottság áll, amelynek összetételét titokban tartják, igazi „führerje’ Otto Skorzeny, a régi Gestapo-ve­­zető, aki jelenleg Franco Spa­nyolországéban él. A stockholmi incidens — írja Ernst Henri — mindenek­előtt elárulja, hogy a jelenlegi fasizmus nem mindenben ha­sonlít a régihez. A történelem előrébb lépett, és Hitler és Mussolini örököseinek is szá­molnunk kell ezzel. A fasiz­must ma nem okvetlenül az országon belüli befolyásos erők hozzák létre. Többnyire kívül­ről importálják. A cikkíró rámutat, hogy je­lenleg két fő fészke van a nem­zetközi fasizmusnak. Az első Nyugat-Németországban, a második az Egyesült Államok­ban. Ernst Henri a továbbiak­ban arról ír, hogy a jelenlegi fasizmus nem mindig úgy építi ki erőit, mint ahogy a régi fa­sizmus tette. Sugallmazói és új „führerjei” többé-kevésbé szá­molnak azzal, hogy az embe­rek döntő többsége levonta a hitleri­zmus tanulságait. Ezért sok országban a neofasiszták nem annyira tömegszervezetek alakítására törekszenek, mint inkább a terrorizmus előké­szítésére. LOM. Június 1. WUAA**a*****A*A***"**i ********* ********* ******** *■* ★****★*!»★* ****** ** A* A* A************AA* ************** AAAAA-A-i A század bűnténye Az angliai postarablás hiteles története (25.) — Majd csak elhelyezke­dünk valahogyan. Hárman­­ összerakott székeken aludhat­nak. A garázsban egy nyug­ágyat is láttam... Legyen nyugodt,­­hálószobájukat nem foglaljuk el... — Igazán szép maguktól — mondtam, és felmentem a ven­dégszobába, hogy megvessem a két ágyat Amikor visszajöttem, a ban­da tagjai nyugodtan kártyáz­tak, póker­oztak. Goody rámmosolygott: — Csak még egy játszmát, akkor készen vagyunk. Az ágyakért kártyázunk. Húsz percig tartott a játsz­ma. Wilson, Wisbey és Goody nyerték el a vendégszoba két ágyát azzal, hogy Goody köte­les a középen aludni, mert ő végzett a harmadik helyen. A gengszterek szigorúan megtartják a játékszabályo­kat __­ Bobby Welch a díványt nyerte el. Buster Edwardsé lett a nyugágy. Hussey, John és George kénytelenek voltak a székek­kel beérni. Végre visszavonulhattunk Briannal a hálószobába, végre egyedül voltunk. Az ágyra ve­tettem magam, és keservesen sírtam. A rendőrség tehetetlensége időközben a rendőrség tel­jes erőbevetéssel nyomozott, de egyelőre eredmény nélkül. — Természetesen mindent megtettünk, amit ilyen eset­ben megtehetünk — mondta McArthur detektívfőfelügyelő az első sajtóértekezleten az újságíróknak —. A bűnügyi nyilvántartó adatai alapján kiterjesztettük a nyomozást mindazokra, akik ilyen bűn­cselekménnyel kapcsolatban számításba jönnek. Természe­tesen sokat közülük nem ta­lálunk a lakásukon, de ez ért­hető, hiszen augusztus van, és a gengszterek éppen úgy nya­ralnak, mint akármelyik más polgár. Londonban a rendőrség új­ra és újra átfésülte az alvilág ismert találkozó helyeit. Sok kisebb bűnöző, zsebmetsző, tolvaj, betörő, sőt egy körö­zött gyilkos is rendőrkézre ke­rült, csak a postarablóknak nem volt nyomuk. Különféle okokból az alvi­lágnak is érdeke volt, hogy a postarablók minél előbb kéz­re kerüljenek. Legfőképpen azért, mert akkor megszűnnek a gyakori razziák. Nem min­den bűnöző engedhette meg magának, hogy a postarablás után elhagyja a fővárost, és vidéken húzódjon meg, amíg a nagyszabású nyomozás vé­get ér. Sokan Londonban maradtak, nyitott szemmel és figyelő fül­lel jártak-keltek, hátha meg­tudnak valamit a postarablás­ról és a postarablókról. Néme­lyiket a kilátásba helyezett nagy­díj csábította, a legtöbb­nek azonban esze ágában sem volt a rendőrséghez fordulni, ha megtud valamit. Az alvilág íratlan törvényére számítot­tak, nevezetesen arra, hogy aki tud valamit, annak hallgatási díj jár, az pedig ebben az esetben nem lehet csekély­ség ... Időközben Gerald McAr­thur, a Scotland Yard detek­­tív-főfelügyelője, akit alanta­sai csak Mister Macnak szólí­tottak és segédje, Jack Prit­chard hosszabb időre beren­dezkedtek Buckinghampshire grófság székhelyének, Ayles­bury városkának A bikához címzett fogadójában. Régi szo­kásához híven a Scotland Yard csak két emberét küldte az ügyben illetékes kerületi rendőrfőnök, jelen esetben Malcolm Fentrell detektív­főfelügyelő segítségére, nem számítva természetesen a tech­nikai személyzetet, amely a helyszíni nyomfelvétel után visszatért Londonba a nyomok kiértékelésére. Ám hamarosan kiderült, hogy három ember elégtelen. Ugyanis naponta több százan hívták fel a háromtagú külö­nítmény főhadiszállását, hogy közöljék gyanús észleleteiket. McArthur a sajtóban, a rádió­ban, a televízióban közzétette telefonszámát, és felhívta a la­kosságot, hogy bármilyen gya­nús körülményt haladéktala­nul jelentsen. De nemcsak a segítségre kész emberek tar­tották szüntelenül lefoglalva a fenti telefonszámot, hanem maguk a postarablók is. Ugyanis a környékbeli nyilvá­nos telefonállomásokról fel­hívták az Aylesbury 5010 szá­mot, és nem tették helyére a kagylót. Ezáltal jó időre for­galmon kívül helyezték a rendőrség telefonját, legalább is addig, amíg a posta nem kapcsolta szét az összekötte­tést, és nem tette szabaddá a vonalat. Ez természetesen Reynolds őrnagy ötlete volt, aki a há­ború alatt nagy tapasztalato­kat szerzett szabotázs-cselek­ményekben. A beérkezett jelentések ki­értékelése sok időt vett igény­be és a három detektívnek egy szabad pillanata sem volt Ezért kétségbeesetten segítsé­get kértek Londonból, de hat napig tartott, amíg kérésüket teljesítették. Fentrell és Pritchard nem egyszer már oda jutottak, hogy lemondanak állásukról, any­­nyira tehetetlennek érezték magukat. Csak a bulldoghoz hasonló McArthur bízott ren­dületlenül, hogy előbb-utóbb rajtaüt az ismeretlen helyen rejtőzködő bandán. (Folytatjuk­i

Next